Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a oldalról.) A tudományt a termeléssel összekötő bonyolult láncolat egyes láncszemeinek elemzésekor nem nehéz megállapítani, hogy a leggyengébbek azok a láncszemek, amelyek a tudományos eredmények gya­korlati alkalmazásával, s a tömeggyár­tásban való meghonosításával függenek össze. Természetesen ezen a területen számos pozitív példát is fel lehet sorolni. Hivatkozhatunk például a Paton villany­hegesztési tudományos kutatóintézet te­vékenységére vagy az izoprén kaucsuk gyártásának elsajátítására. Sajnos azon­ban távolról sem mindenütt áll ilyen jól a helyzet. Ahhoz, hogy leküzdhessük a nehézsé­geket, egyfelől biztosítani kell a megfe­lelő tudományos intézmények figyelmé­nek eddiginél is gyorsabb ráirányítását a termelés legfontosabb problémáira. Másfelől olyan feltételeket kell teremte­ni, amelyek arra késztetnék az üzemeket, hogy a legmodernebb termékeket bocsás­sák ki, valósággal hajszolják a tudomá­nyos-technikai újdonságokat és ne ir­tózzanak tőlük, mint ördög a tömjénfüst­től. A legelőnyösebb helyzetbe azoknak a kollektívának kell kerülniük, amelyek valóban küzdenek a technika és a tech­nológia tökéletesítéséért, a korszerű kö­vetelményeknek megfelelő termékek ki­bocsátásáért. A műszaki-tudományos haladás hatal­mas emelőkarjává kell tenni a népgazda­sági tervet. Terveinkben mindmáig nem tükröződnek megfelelően a tudomány és a technika népgazdasági felhasználásá­nak kérdései, s emellett a minisztériu­mok egy jelentékeny része nem teljesíti hiánytalanul a kitűzött feladatokat. Vo­natkozik ez például az erdőgazdasági és faipari minisztériumra, a traktor- és me­zőgazdasági gépgyártási minisztériumra. Másfajta felfogásra van szükség: ki­­ kell dolgozni a technika és a technológia to­vábbfejlesztésének komplex programját, s e program alapján kell előkészíteni a terv fő fejezeteit, fő mutatószámait. Ez a felfogás egyébként már az irányelvek tervezetében is tükröződik. A tudományos-műszaki haladás meg­gyorsítása érdekében fontos tökéletesíte­ni az iparszervezési formákat úgy, hogy a termelésnek korszerű jelleget biztosít­sunk. Ez feltételezi a kutatás és a fejlesztés jelentős bővítését magában az iparban, tervezőirodák létesítését a vállalatoknál, nagy kísérleti bázis megteremtését, s azt, hogy a tudományos káderek nagy szám­ban áramoljanak át az iparba. Ilyesmire — természetesen — csak a nagyvállala­toknak és kombinátoknak van kellő ere­jük, ezért ezeknek létrehozása különösen időszerű. Sok esetben jelentős hatást fejthet ki az, hogy tudományos kutató­­intézetek vállalatokkal egyesülnek, nagy, tudományos­ termelési komplexumok jön­nek létre. Időszerű probléma a tudomá­nyos-műszaki tájékoztatás megjavítása, valamint hatékony ellenőrző módszerek, továbbá olyan független, külső szakértői véleményezési rendszer kidolgozása, amely lehetetlenné tenné a magas szintű, modern követelményeknek meg nem fe­lelő gépek, műszerek és technológiai fo­lyamatok kialakítását. Arra van szükség, elvtársak, hogy ne csak tervező és gazdasági szerveinket, hanem valamennyi pártkáderünket is teljesen áthassa a műszaki-tudományos haladás meggyorsítására való törekvés. Ennek a kérdésnek a jelentőségét a mai gazdasági gyakorlat égető szükségletei és a holnap követelményei határozzák meg. A tudomány és a technika haladása a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtését előmozdító fő emelő. Ezért ebben a fontos kérdésben — a tudomány és a technika fejlődésében — világosan kell látnunk a távlatokat, és számításba vennünk azokat gyakorlati munkánkban. A távlatok pedig olyanok, hogy a tudo­mány és a tudományos felfedezések ha­tására a termelőerők fejlődésében meg­kezdődött fordulat egyre jelentősebb és mélyrehatóbb lesz. Történelmi jelentősé­gű feladat áll előttünk, elvtársak, szerve­sen egyesíteni kell a tudományos-műszaki forradalom vívmányait a szocialista gaz­dasági rendszer fölényével, szélesen ki kell bontakoztatnunk a tudomány és a termelés egyesítésének a szocializmusra jellemző formáit. A tudományos-műszaki haladás meg­gyorsítása érdekében úgy kell intézkedé­seket hozni, hogy közben mindent megte­gyünk, hogy ez a haladás összhangban álljon a természeti erőforrások iránti tu­lajdonosi viszonnyal, s ne váljék a levegő és a víz veszélyes szennyezésének, a föld kimerülésének forrásává. A párt fokozot­tan elvárja a tervkészítő és gazdasági szervektől, a tervezőintézetektől, minden káderünktől, hogy az új vállalatok meg­tervezésénél és felépítésénél, a régiek korszerűsítésénél legyenek tekintettel a természet védelmére. Nemcsak nekünk, hanem a következő nemzedékeknek is le­hetőséget kell adnunk arra, hogy élvezzék mindazokat a javakat, amelyeket hazánk gyönyörű természete nyújt. Készek va­gyunk részt venni a természet védelmére és erőforrásainak ésszerű felhasználására irányuló kollektív nemzetközi intézkedé­sekben is. szerszámgépet pótol: egyetlen nagy te­herbírású gépkocsi több közönséges te­hergépkocsit, egyetlen fokozott teljesít­ményű repülőgépmotor két-három ko­rábbi típusú repülőgépmotort. Az ipari termelés hatékonyságának nö­velése és a szerkezet javítása céljából meghatározott program szerint fejlődő, egymással kölcsönös kapcsolatban álló ágazatok egész komplexumainak tökéle­tesítésére törekszünk. Az ötéves terv sarkalatos feladatai kö­zé tartozik a tüzelőanyag- és energiaipa­ri komplexum nagy arányú és hatéko­nyabb fejlesztése. Ezt a hozzá tartozó ágazatok szerkezetének tökéletesítésével, azaz legperspektivikusabb, leggazdaságo­sabb ágazatai gyorsított fejlesztésével ér­jük el. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a kőolaj és a földgáz részaránya növe­kedjen az ország tüzelőanyag-mérlegé­ben, megvalósuljon a szénbányászat mű­szaki újrafelszerelése, nagymértékben gazdaságos vízi és hőerőműveket he­lyezzenek üzembe, szélesítsék ki az atom­erőművek építését, s fokozzák az ener­getikai berendezések gazdaságosságát. A fémkohászatra és a gépgyártásra fe­lelősségteljes feladatok várnak. Ott is előtérbe kerülnek a termelés hatékony­ságának növekedését biztosító tényezők. Ez megköveteli a gyártási eljárások tökéletesítését, az üzemben levő kohó­ipari vállalatok berendezésének korsze­rűsítését és azoknak az üzemeknek a fejlesztését, amelyek biztosítják a fém minőségének javítását és a választék bő­vítését, a pontosabb profilok és munka­darabok kibocsátásának növelését. Ugyanebben az irányban kell fejlődni­ük a gépgyártás ágazatainak is. Figyel­müket a nagy kapacitású, fokozottan gazdaságos, pontos és megbízható gépek és berendezések gyártásának fejlesz­tésére kell összpontosítani. Előirányoztuk a kovácsoló-, sajtológépek, az öntő- és szerelőberendezések hányadának növelé­sét, a programvezér­lésű szerszámgépek, valamint az automata és félautomata gépsorok gyártásának az átlagosnál gyor­sabb növekedését. A jövőben is gyors ütemben fejlődik az elektronika, a rádióipar, a műszer­­gyártás, tehát a termelés és az irányí­tás automatizálásának műszaki alapját megteremtő ágazatok egész komplexuma. Ezt a komplexumot joggal nevezhetjük a tudományos-műszaki fejlődés katali­zátorának. A küszöbönálló ötéves terv­ben különös jelentőséget kap a korszerű elektronikus számítógépek széles körű gyártásának megszervezése. Az új ötéves tervben nagy figyelmet fordítanak a vegy- és a petrolkémiai ipar fejlesztésére. A népgazdaság kemizálása a társadalmi termelés hatékonysága emelé­sének hatalmas emelője. A vegyi termé­keket széles körben alkalmazzák az ága­zatok többségében, felcserélve velük a drága természetes nyersanyagokat, előse­gítve a termékek minőségének emelését, a munka termelékenységének fokozását. Az utóbbi években megkezdődött a fa­kitermelő-, és a famegmunkáló, cellulózó- és papíripar termelési szervezetének gyö­keres megváltoztatására irányuló munka. Kitűzték azt a feladatot, hogy a fakiter­melés volumenének lényeges emelése nél­kül jelentősen megnöveljék ebben az ága­zatban a végtermékek, a faanyagok, a cel­lulózé, a papír, a karton, a bútor és a furnérlemez — előállítását. A gazdasági fejlődés jelenlegi szakaszá­ban megnövekszik a termelési folyamat kiszolgálására hivatott ágazatok — a köz­lekedés, a hírközlés, az anyagi-műszaki ellátás stb. — szerepe. Ezek az ágazatok mintegy 16 millió embert foglalkoztatnak; tevékenységüktől nagymértékben függ a népgazdaság hatékonysága. Bár ebben a szférában lényeges változások mentek végbe, mégis szükség van következetes tökéletesítésére; a fejlesztést összhangba kell hozni a termelés növekvő volumené­vel és bonyolultságával. A közlekedés munkája például nem elé­gíti ki a jelenlegi igényeket, szűk kereszt­­metszetté vált Ennek a helyzetnek az egyik oka láthatóan az, hogy az előző öt­éves tervben a közlekedés fejlesztésére nem fordítottak elegendő összegeket. A kilencedik ötéves tervben intézkedé­seket tesznek annak érdekében, hogy ja­vítsanak a helyzeten. Előirányozzák új vasúti fővonalak, pályaudvari vágányok építését és a meglevők áteresztőképessé­gének növelését, új autóutak és csőveze­tékek építését, a tengeri és a folyami flotta további fejlesztését. A Káma fo­­lyónál megkezdődött egy évi 150 000 da­rab nagy teljesítményű teherautót elő­állító nagyüzem építése; még egy autó­gyárat építenek.­­Abakanban hozzáláttak egy új nagy vagongyár felépítéséhez. Fi­gyelembe véve országunk méreteit, egy­re nagyobb jelentőségre tesz szert a légi közlekedés további fejlesztése. Új típu­sú, igen gazdaságos, kényelmes repülő­gépeket állítanak majd forgalomba, meg­javítják a repülőtéri szolgáltatásokat. Az Aeroflot, amely már ma is a világ leg­nagyobb légitársasága, az új ötéves terv­ben mintegy 500 millió utast és 11 mil­lió tonna rakományt fog szállítani. Nő a polgári repülés olyan tevékenységi for­máinak a jelentősége is, amilyen a mező­­gazdasági és egészségügyi, erdővédelmi és geológiai légi szolgálat. Az összes közle­kedési ágazat további fejlesztésével egy­idejűleg biztosítani kell ezek jobban ösz­­szehangolt munkáját, az ország igen ha­tékony egységes közlekedési rendszerének létrehozását. A tudomány és a technika legújabb eredményei alapján fejlődik a rádió, a televízió és a hírközlés valamennyi faj­tája. A népgazdaság gazdasági hatékonysá­ga növelésének jelentékeny tartaléka a külgazdasági kapcsolatok rendszerének tökéletesítése is. A szocialista közösség megszilárdításával, az államok békés együttéléséhez szükséges gazdasági ala­pok megszilárdításával összefüggő politi­kai tényezők, továbbá a népgazdaságunk szükségleteiből fakadó tényezők egyaránt nagy fontosságot adnak az exporttermék­mennyiség növelésének valamennyi ipar­ágban. Az exporttermelés fokozása elő­segíti a nekünk szükséges áruk importjá­nak növelését is. Nem kétséges, hogy a nemzetközi csere kibővítése kedvezően hat majd iparunk egész munkájának ja­vítására. A gazdasági és tudományos műszaki kapcsolatok szerepének fokozása termé­szetesen meghatározott intézkedéseket követel egész külkereskedelmi tevékeny­ségünk irányításának tökéletesítésére, a szűk látókörű, helyi érdekekből kiinduló felfogás kiküszöbölésére ezen a területen. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok te­kintetében mindinkább a termelési és kereskedelmi funkciók összehangolására kell törekedni azzal a céllal, hogy ope­ratívan felmérjük és minden lehetséges módon felhasználjuk gazdaságunk fej­lesztése érdekében a világpiaci szükség­leteket és lehetőségeket. 10. Az ipari termelés szerkezetének tökéletesítése, hatékonyságának növelése Elvtársak! Az az irányvonal, hogy fo­kozzuk a termelés hatékonyságát, sok fontos és bonyolult feladatot állít elénk a népgazdasági ágazatok legcélszerűbb arányainak biztosításában. A szerkezeti problémák helyes megol­dásától nagymértékben függ a gazdasági növekedés üteme, a gazdaság fejlesztésé­hez és a népjólét emeléséhez elengedhe­tetlenül szükséges felhalmozás lehetősé­ge. Jól ismert tény, hogy egyes ágazatok­ban egy rubelnyi beruházás több hasznot hoz, másokban kevesebbet, egyes beru­házott eszközök gyorsabban térülnek meg, mások viszont lassabban. Ezt fon­tos figyelembe venni minden gazdaság­ban, különösen pedig az olyan nagy gaz­daságban, mint a mienk. A mezőgazdaság, a közszükségleti cik­keket gyártó ágazatok, a szolgáltatási szféra fejlesztésének meggyorsítása azon­kívül, hogy növelni fogja a dolgozók szá­mára szükséges anyagi javak termelését, hozzá fog járulni a népgazdasági ará­nyok megjavításához, a népgazdaság ki­egyensúlyozottságának biztosításához, a nemzeti jövedelem és a felhalmozás for­rásainak kiszélesítéséhez, a pénzforgalom meggyorsításához is. A termelés hatékonysága növelésének nagy tartalékai rejlenek a nehézipar szerkezetének tökéletesítésében. Arról van szó, hogy gyorsított ütemben kell fej­leszteni azokat az ágazatokat, amelyek biztosítják a termelési költségek csökken­tését, a végtermék kibocsátásának növe­kedését, a munka termelékenységének növelését mind magában a nehéziparban, mind más ágazatokban. Az előttünk álló években az iparban néhány alapvető irányban kell emelni a termelés hatékonyságát. Ezek egyike az anyagigényesség csökkentése, a nyers­anyagokkal és az egyéb anyagokkal való takarékosság. Ez valóban állami jelentő­ségű ügy. A népgazdaság fejlődése maga után vonja a nyersanyagszükségletek rohamos növekedését. Ahhoz, hogy ki tudjuk elé­gíteni ezeket a szükségleteket, a jövőben is nagy ütemben fejlesztjük majd a kiter­melő ágazatokat. El kell érni, hogy ezek az ágazatok hatékonyabban dolgozzanak, biztosítsák a nyersanyag jobb feldolgozá­sát, minőségének megjavítását, csökkent­sék a hulladékot. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a kitermelő ága­zatokban egy termékegységb­e számítva, lényegesen több élő munkát és beruhá­zást kell fordítani, mint a feldolgozó ágazatokban. Következésképpen a népgazdasági ér­dekek szempontjából lényegesen előnyö­sebb nyersanyag-megtakarítást elérni a termelés tökéletesítése révén a feldolgo­zóiparban, mint ugyanezt a mennyiségű nyersanyagot pótlólagosan kitermelni. Az országban előállított termékek anyagigényességének csupán egyszázalé­kos csökkentése azt jelenti, hogy pótló­lagosan három-négy milliárd rubellel növekszik a nemzeti jövedelem. A termelés hatékonyságának növelé­sére irányuló munka másik fontos irá­nya a munkaerő-tartalékok ésszerűbb ki­használása, a munkaráfordítás csökken­tése, mindenekelőtt a kézi erővel vég­zett és a nehéz fizikai munka csökken­tése révén. A vállalatok technológiájá­nak megjavításával és jobb munkaszer­vezésével egyidejűleg e feladat megoldá­sa megköveteli azon ágazatok minden eszközzel való fejlesztését, amelyek biz­tosítják, hogy meggyorsuljon a felújí­tásnak, az elavult technika kicserélésé­nek az üteme. Azokról az ágazatokról van szó, amelyek új, nagy termelékeny­ségű technikát, a munkák komplex gé­pesítésére és a technológiai folyamatok automatizálására való áttérést biztosító egész géprendszereket hoznak létre. Nagy jelentőségre tesz szert azoknak az ága­zatoknak a fejlesztése is, amelyek biz­tosítják az ipar műszaki ellátását, a se­gédmunkák gépesítését. A harmadik irány: a termékek minő­ségének lényeges javítása, s ennek meg-­ felelően az e feladat megoldását bizto­sító üzemek fejlesztése. A jelenlegi vi­szonyok között, ha számításba vesszük az egész népgazdaságra gyakorolt ha­tást, a „jobb” csaknem mindig „többet” is jelent. A korszerű programvezérlésű szerszámgép tíz elavult konstrukciója 11. Javítsuk a termelőalapok és a beruházások felhasználását Elvtársak! A Szovjetuniónak ma óriási a gazdasági potenciálja és gazdaságunk hatékonysága mind nagyobb mértékben függ attól, hogyan használjuk ki ezt a potenciált, mindenekelőtt pedig a megle­vő termelőalapokat. Az alapok felhasz­nálásának javítása, az alapokból szárma­zó haszon növelése változatlanul egyik legfontosabb feladatunk, bár iparunk az ötéves terv folyamán már elért bizonyos eredményeket ebben a tekintetben. Csupán egyetlen kérdésre szeretném felhívni a figyelmet ezzel összefüggés­ben, a több műszakos munka alacsony arányára az ipari üzemekben. Erről már szó volt a XXII1. kongresszuson és az SZKP Központi Bizottságának több plé­numán is. A helyzet gyakorlatilag még­sem javul, legkevésbé a gépgyártásban. Egyes gazdasági irányító szervek ahe­lyett, hogy növelnék a műszakok számát, inkább újabb és újabb üzemek építésére törekednek. Amikor felvetjük a több mű­szak kérdését, válaszul a munkaerő­­hiányra hivatkoznak. No és az újonnan épülő üzemekben — kérdezhetjük —, ki fog dolgozni: az emberek vagy a szentlé­lek? Nos, elvtársak, ezt a kérdést szigo­rúbban kell kezelnünk, ki kell dolgoz­nunk és végre kell hajtanunk azoknak az intézkedéseknek a komplexumát, amelyek biztosítják a berendezések teljesebb ki­használását. Biztosítanunk kell az üzemi pártbizottságok, a városi és a területi pártbizottságok szigorú ellenőrzését a több műszak ügyében, így hozzájárulhatunk népgazdaságunk egyik legélesebben felvetődő problémá­jának, a beruházás jellegű építkezés problémájának megoldásához is. Az anyagi termelés területén manap­ság többet építünk, mint a világ bár­mely más országa. A legidősebb nemze­dékhez tartozó honfitársaink még jól em­lékeznek arra, milyen nevezetes esemény volt történelmünkben a Dnyeprogesz, Magnyitka, a volgográdi és a harkovi traktorgyárak üzembe helyezése. Ma­napság évente helyezünk üzembe szá­mos, az említetteknél nagyobb és mű­szakilag sokkal korszerűbb üzemet és objektumot. Az utóbbi években felépí­tett létesítmények közé tartozik a világ legnagyobb vízerőműve, a krasznojarszki erőmű, olyan, a maguk nemében párat­lan hőerőművek, mint a konakovói, burszinszki és a Krivoj Rog-i; kohászati óriások, a nyugat-szibériai és a kara­­gandai kombinát; olajkitermelő komple­xumok a tyumenyi területen és Nyugat­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next