Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-29 / 100. szám

Kádár János Fogadta a Libanoni Kommunista Párt küldöttségét Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára szerdán fogadta a Libanoni Kommunista Párt küldöttségét, amelyet Nico­­las Laoui, a párt főtitkára vezet. A találkozón eszmecserére került sor a nemzetközi politika és a kommunista világmozgalom idő­szerű kérdéseiről, valamint a két párt kapcsolatairól. A baráti lég­körű megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bizott­ság titkára és Garai Róbert, a Központi Bizottság külügyi osz­tályának helyettes vezetője. l­r. Tímár Mátyás Franciaországb­an (Folytatás az 1. oldalról.) A repülőtéren tett nyilat­kozatában Tímár Mátyás a többi közt kijelentette: Fock Jenőnek, a Minisztertanács el­nökének 1968 márciusában tett franciaországi látogatása óta ör­vendetes fejlődés tapasztalható a két ország kapcsolataiban, s a mostani megbeszéléseken ennek a fejlődésnek akarnak további len­dületet adni. A megbeszéléseken szó lesz a két ország közötti gaz­dasági együttműködésről, a Közös Piaccal kapcsolatos problémákról, általában a kelet-nyugati gazda­sági kapcsolatokról és egyéb kér­désekről. Jean Bailly államtitkár az új­ságíróknak elmondotta: francia részről várakozással tekintenek a megbeszélések elé. Nagy remé­nyeket fűznek a két ország közöt­ti ipari együttműködés fokozásá­hoz, annál is inkább, mivel az ed­digi tapasztalatok kedvezőek, s­ a magyar iparnak olyan a struk­túrája, amely biztos alapot nyújt az együttműködés további kiszé­lesítéséhez és fejlesztéséhez. Tímár Mátyás párizsi tartózko­dása alatt megbeszélést folytat Valery Giscard d'Estaing pénz­ügyminiszterrel, Francois-Xavier Ortols iparfejlesztési miniszterrel és André Bettencourt területter­vezési és -fejlesztési miniszterrel, majd látogatást tesz Chaban-Del­­mas miniszterelnöknél. (MTI) Losoncai Pál « nni/f/dládi várostira/a i­nnepsófi*»t$ Szerdán rendezték meg a vá­rosavató ünnepséget a Somogy megyei Nagyatádon. A megye legfiatalabb, harmadik városá­ban a délelőtti órákban tartotta meg az új városi tanács alakuló­ülését, amelyen Hamvas Jánost választották meg a városi tanács elnökének. Ezt követően a fegy­veres erők klubjában ünnepi nagygyűlésre került sor, melyen részt vett Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke, dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának elnöke, Németh­ Ferenc, a megyei pártbizottság első titká­ra, Bőhm József, a megyei tanács elnöke, továbbá a megyei, járá­si, városi párt-, állami és tár­sadalmi szervek, Kaposvár és Siófok város, valamint Nagy­atád üzemeinek, intézményei­nek számos képviselője. Bőhm Józsefnek, a megyei ta­nács elnökének üdvözlő szavai után Losonczi Pál mondott ünne-­­­pi beszédet. — A Magyar Népköztársaság­­ Elnöki Tanácsa — figyelembe véve Nagyatádnak az utóbbi évek­­ során végbement nagy fejlődé­sét, valamint a reá váró jövő­beni feladatokat — úgy határo­zott, hogy ezt az érdemes és fej­lődőképes nagyközséget várossá nyilvánítja — mondotta beveze­tőben, majd a választásokról, az új tanácstörvény jelentőségéről szólt, és így folytatta: — Jelképes jelentősége van an­nak, hogy Nagyatád 1971. április 25-én, az országos választások napján nyerte el a városi címet. Ezen a napon tett hitet Magyar­­ország népe a párt politikája, a Hazafias Népfront programja mellett. Nagyatád városa, lakos­sága és tanácsa is elkötelezte ma­gát társadalmunk további építése mellett, s meggyőződésem, hogy a szocializmus, a nép ügyének szol­gálatától nem is tér el sohasem. Ezután a nagygyűlés részvevői­nek lelkes tapsa közepette át­nyújtotta Hamvas Jánosnak, a városi tanács elnökének a vá­rossá nyilvánításról szóló okleve­let a város kulcsával együtt. Az avatóünnepség Bőhm Jó­zsefnek, a megyei tanács elnöké­nek zárszavával ért véget. Az ünnepség után Losonczi Pál a megyei, járási és városi vezetők társaságában megtekintette a vá­ros avatása alkalmából rendezett kiállítást. A Népfront és a mezőgazdaság Sajtó­tájékoztató a Hazafias Népfront székházában (T­udósíto­­iktól.) Szerda délelőtt a Hazafias Népfront budapesti székházában Bencsik István főtitkár megnyitó szavai után Soós Gábor, a mező­­gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter első helyettese, a Hazafias Népfront mezőgazdasági bizott­ságának alelnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit a bizottság mun­kájáról és terveiről. Hangsúlyoz­ta, hogy a népfrontmozgalom te­vékenysége a mezőgazdasági ter­melés mellett kiterjed a falut, a mezőgazdasági dolgozókat érintő más problémákra is. A múlt évben a bizottság a többi között megvitatta az úgy­nevezett földtörvény végrehajtá­sával és a zártkertek rendezésé­vel kapcsolatos időszerű kérdése­ket. Szólt az előadó a mezőgazda­sági bizottság idei tevékenységé­ről, célkitűzéseiről is. Nemrégi­ben került a bizottság elé a me­zőgazdasági dolgozók művelődési lehetőségeiről szóló vitaanyag. Hamarosan foglalkozik a bizott­ság a kertbarát­ mozgalom to­vábbfejlesztésével. Az év máso­dik felében vitatják meg a mező­gazdasági lakosság foglalkozta­tottságának problémáit, valamint az agrárértelmiség társadalmi és politikai tevékenységét. Zárszót Bencsik István mon­dott. Sok érvvel bizonyította a mezőgazdasági bizottság munká­jának jelentőségét, fontosságát. Kijelentette, hogy az agrárprob­lémákkal való társadalmi foglal­­­­kozás része kell hogy legyen a Népfront munkájának. S került a szeged—százhalombattai olajvezeték próbája Befejeződött a szeged—Százha­lombattai olajtávvezeték múlt év decemberében megkezdődött pró­baüzemelése. A kőolajipar, a bá­nyaműszaki hatóság és más ille­tékes szervek szakemberei meg­állapították, hogy a 350 millió forintos beruházási költséggel megépített, 160 kilométer hosszú olajvezeték működése megfelel a terveknek. A szegedi szénhidro­gén-medencében termelt olajat csaknem teljes egészében az új távvezetéken továbbítják már. VÁLASZTÁS ITÁ­N A mandátum: megbízás Szerdán átvették mandátumai­kat a vasárnap megválasztott or­szággyűlési képviselők. Jelképes­nek is felfogható, hogy a megbí­zóleveleket a címzettek mindenütt a helyszínen vették át, ahol jelöl­ték őket, és ahol az irántuk ér­zett bizalom a leadott szavaza­tokban megtestesült. A mandátumok átvétele egy mozgalmas választási időszak be­fejező vagy inkább véglegesítő mozzanata. Mert hogy mozgal­mas, helyenként izgalmas volt a jelölés, majd a szavazás, azt fe­lesleges bizonygatni, különösen azokban a kerületekben, ahol töb­ben pályáztak a választók bizal­máért. Az egyik budai fiatal je­lölt például a zsúfolt autóbuszon, zsebrádióját a füléhez szorítva, hallgatta a szavazás legfrissebb még nem végleges eredményeit, akkor még kérdésesnek látszott, hogy sikerül-e megszereznie a mandátumhoz szükséges ötven százalékot, plusz egy szavazatot. Feltehetőleg végül is nem a rá­dióból értesült a számára kedve­ző eredményről, a buszon azon­ban sokan ismerték és figyelték nagy együttérzéssel, s ha valaki rászólt volna, hogy tömegközle­kedési járművön tilos rádiózni, azt minden bizonnyal lehurrog­ják. Mondhatnánk, hogy akik most megkapták a mandátumukat, azok befutottak, nyeregben érezhetik magukat. Csakhogy nem egészen így van. Helyesebb, ha úgy fo­galmazunk, hogy a megbízólevél a bizalom hivatalos okmánya, de sokak esetében még csak előle­gezett bizalomé. Nem vitás, hogy a bizalom, az előlegezett is, jól­esik az embernek. Ahhoz sem fér kétség, hogy nagy megtisztelte­tés törvényhozónak lenni, több mint hétmillió választó képvise­letében dönteni tízmillió ember fontos ügyeiről. Mégis a felelősséget hangsú­lyozzuk a megbízólevelek átadá­sakor. A képviselői­ munka a mi körülményeink között csakugyan munka, és csak formális értelem­ben tisztség. Népi államunkban a képviselői tevékenység nem szo­rítkozik az országgyűlés ülésein való részvételre, hangzatos felszó­lalásokra, hanem érdemi munkát követel, mindenekelőtt minden­napos szoros kapcsolatot a vá­lasztókkal, véleményük, gondjaik és bajaik alapos ismeretét, szük­ség esetén harcos képviseletét. Ezt várják a választók azoktól, akik szerdán átvették mandátu­maikat. S ennek a várakozásnak nem könnyű eleget tenni. Ehhez rátermettség, elhivatottság, ala­pos tájékozódás, a közös gondok iránti fogékonyság, az ügyek in­tézésében pedig határozottság és szorgalom szükséges. Nálunk az országgyűlési képviselők nem függetlenített tisztségviselők, a társadalom különböző munkahe­lyein dolgoznak, magas posztjuk elsősorban többletmunkát hoz Olyan érvek szólnak a mező­­gazdasági üzemek élelmiszer-fel­dolgozó tevékenysége mellett, amelyeket ma már nem lehet vi­tatni. A mezőgazdasági üzemek közvetlen termékfeldolgozásának jelentékeny növekedésével számol a negyedik ötéves terv is. A tsz-ek, állami gazdaságok eddig az élelmiszeripari termékek há­rom százalékát állították elő, 1975-re azonban termelésük meg­duplázódik. A népgazdaság arra számít, hogy a mezőgazdasági üzemek élelmiszeripari tevékenységének a továbbfejlesztése jelentékeny mértékben hozzájárul a lakosság jobb ellátásához, a helyi szükség­letek kielégítéséhez. Különösen fontos, hogy a gyorsan romló, szállításigényes tej, zöldség, gyü­mölcs feldolgozása, valamint a száraztésztagyártás, a kenyér- és a péksütemény-termelés növeked­jék a mezőgazdasági üzemekben, összhangban a népgazdasági cél­kitűzésekkel, az átlagosnál gyor­sabb ütemű növekedést szükséges elérni az állati eredetű termékek feldolgozásában. Az igény tehát nagy. A mező­­gazdasági üzemekben meg is van a törekvés arra, hogy minél több terméket feldolgozott állapotban vigyenek piacra. A legnagysze­rűbb terv és a legszebb törekvés is kárba veszhet azonban, ha az illetékes szervek nem szereznek érvényt annak a kormányhatáro­zatnak, amely arról intézkedik, hogy szüntessék meg az élelmi­szer-feldolgozás fejlesztését gátló körülményeket. A legfontosabb anyagi feltétel most már adott: hasonlóan az ál­lami élelmiszeripari üzemekhez, a mezőgazdasági üzemek is kapnak árkiegészítést a termékfeldolgo­záshoz. Ugyancsak rendeződött a készlethitelezés problémája. Nagy segítség, hogy az olyan élelmiszer­­feldolgozó létesítmények építésé­hez, amelyek a falusi ellátás szempontjából különösen fonto­sak, beruházási ártámogatásban számukra. Amikor elfogadták a jelölést és amikor átvették a man­dátumot, egyúttal azt is vállalták, hogy ajtajuk nyitva fog állni min­den hozzájuk forduló előtt és fo­gékonyak lesznek minden jogos észrevétel, panasz, gond iránt. Ha szépen hangzó jókívánságok helyett ezúttal inkább a képvise­lői munkával járó felelősségről szóltunk is, őszintén gratulálunk parlamentünk új tagjainak, ismé­telten biztosítjuk valamennyiüket bizalmunkról az elkövetkező munkás hétköznapokra. Árkus József részesülnek a tsz-ek, álami gaz­daságok. Tejfeldolgozó üzem be­ruházásaihoz például 30 százalé­kos állami támogatás vehető igénybe. Mindez persze még mindig ke­vés ahhoz, hogy gyorsabban sza­porodjanak a termékfeldolgozó üzemek. Változatlanul gondot okoz, hogy a termelőszövetkeze­teknek, állami gazdaságoknak nincs elég anyagi erejük az új élelmiszer-feldolgozó üzemek lé­tesítéséhez. Az lenne tehát a leg­célszerűbb, ha a szükséges pénzt az anyagi erők egyesítésével, tár­sulások létrehozásával teremte­nék elő. Ezt persze sokkal erőtel­jesebben kellene szervezni, nép­szerűsíteni. Mindezen túl nélkü­lözhetetlen az is, hogy az új, kis és középméretű feldolgozó üze­mek létesítéséhez a szükséges gé­peket, berendezéseket iparunk végre kezdje el gyártani, vagy a kereskedelem külföldön vásárolja meg. Ma már csak akkor életképes a kis feldolgozó üzem is, ha kor­szerű gépek, eszközök segítik munkáját és a piac igényeinek megfelelő terméket, korszerűen csomagolva tudja előállítani. Helytelen útra vinnénk a mező­­gazdasági üzemeket, ha nem hangsúlyoznánk: termékfeldolgo­zást csak akkor érdemes elkezde­ni, ha ezt alapos és megfontolt számítások előzték meg. Ezért fontos, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői tájékozódni tud­janak a várható keresletről és arról, hogy miként teremthetik elő a beruházáshoz szükséges anyagi eszközöket, megvásárolha­­tók-e a műszaki, technikai be­rendezések, van-e szakember, munkaerő, nyersanyag. Nem elég tehát csak ösztönöz­ni a közvetlen termékfeldolgo­zást. Segíteni is kell megfelelő információval és anyagiakkal a mezőgazdasági üzemeket, hogy teljesíthessék a negyedik ötéves terv célkitűzéseit. Cserkuti Ferenc ÉLELMISZER - GA­ZD­A­SÁ­G Feldolgozás helyben Pótválasztások három képviselői és 81 tanácstagi választókerületben ismét jr­löl­ésgyű­­léseket tartanak . Mit tartalmaz a választójogi törvény? Mint ismeretes, április 25-én Budapest 21-es és 32-es, valamint Békés megye 5-ös számú ország­­gyűlési választókerületében egyik képviselőjelölt sem kapta meg az előírt szavazattöbbséget, s nem választották meg a tanácstag je­löltet 81 helyi tanácsi választóke­rületben sem. Az erre az esetre vonatkozó törvényes rendelkezé­sekről az illetékes helyen elmon­dották: A választójogi törvény előírásai szerint a szavazást köve­tő 15 napon belül pótválasztást kell tartani abban az országgyű­lési, illetve helyi tanácsi választó­­kerületben, ahol a választójogo­­sultaknak több mint a fele lesza­vazott, de a jelölt — vagy a jelöl­tek egyike — nem kapta meg az érvényes voksok előírt többségét. A pótválasztást az országgyűlé­si választókerületben az Országos Választási Elnökség tűzi ki, s er­­r­e azonnal értesíti az Elnöki Ta­nácsot, valamint a Hazafias Nép­­­front budapesti, illetve megyei bi­zottságát. A helyi tanácsi válasz­tókerület pótválasztásáról a váro­si, a fővárosi kerületi, illetve a községi, azaz a helyi választási el­nökség rendelkezik, s azt közli a Hazafias Népfront budapesti, il­letőleg megyei bizottságával. A pótválasztást ugyanolyan el­járási szabályok szerint kell meg­tartani, amelyek alapján az első választás is lezajlott. A három or­szággyűlési és a 81 helyi tanácsi választókerületben tehát ismét je­­lölőgyűlésekre kerül sor, amelye­ken a közösség bizalma, a jelölő­­gyűléseken megjelent választó­­polgárok egyharmadának voksa nem csupán az eddigi jelölteket juttathatja fel a listára, hanem új jelöltet is. Az Országos Választási Elnökség ezúttal is dönt majd ar­ról, hogy elfogadja-e a képviselő­jelölt személyét, s az április 25 -i választáshoz hasonlóan döntenek a tanácstagjelöltek elfogadásáról a városi, a fővárosi kerületi és a községi választási elnökségek is. A lakosság tájékoztatására ugyan­olyan választási hirdetmények ké­szülnek, mint április 25-ét meg­előzően, ugyanaz marad a szava­zás rendje, s éppen úgy kell meg­állapítani a választás eredményét is. Új választási szervek létreho­zására nincs szükség, mert a vá­lasztási elnökségeket ás a válasz­tókerületi bizottságokat az or­szággyűlés megbízatásának teljes idejére, tehát négy esztendőre hívták életre, s a szavazatszedő bizottságok működése is csak a szavazás lebonyolításával, a sza­vazókör választási eredményeinek megállapításával ér véget. A pótválasztásokban érintett választókerületek lakosságát ha­marosan értesítik a jelölőgyűlések időpontjáról s az új szavazás nap­járól. (MTI)

Next