Népszabadság, 1971. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-19 / 116. szám

1971. május 19. szerda NÉPSZABADSÁG Ünnepi operaelőadások Szombathelyen és Fertőrákoson (Tudósítónktól.) Az immár egy évtized óta minden nyáron visszatérő operaelőadások a szombathelyi Iziss-szentélyben, Mozart Varázsfuvolája és Gluck Iphigéniája után — a Varázsfuvolát folyamatosan műsoron tartva — új Mozart-előadással bővül az idén. Thamas Egyiptom királya a címe annak a kísérőzenének, amelyet Mozart Gebler drámájához komponált. Devecseri Gábor és Huszár Klára Gebler drámájából új verses játékot írt. — Érdekes — mondja Devecseri Gábor —, hogy nem ez az első munkánk, amellyel éppen Mozart-előadást kívánunk új szöveggel ellátni, sőt ez utóbbiban egyáltalán szövegessé tenni. Mintegy huszonhét évvel ezelőtt Szabolcsi Bence és Hont Ferenc voltak buzdítóink. A Thames zenéje korai mű, de határozottan érezteti a Varázsfuvolának, a legkésőbbi operaremeknek mélységes emberségét és a mese birodalmában könnyen érvényesülő erkölcsi igényét. Jóleső feladat és különös öröm volt tehát számunkra a Thamos — az ifjúkori opera Taminója — körül mozgó mesevilágot a maga egykori zenéjéhez méltóvá emelnünk s betétjeiben a jó és a gonosz küzdelmének akkori és mai kézzelfogható ábrázolásához vezetnünk. — A Thamos előadása számára — mondja Huszár Klára, az előadások rendezője — ideális keretet nyújt a szombathelyi Íziszszentély, minthogy a darab az egyiptomi istenek világában játszódik. Mint ahogy az ízisz-szentély kétezer éves köveit és frízeit betonépítmény tartja és keretezi, úgy tartja és emeli Mozart zenéjét a mai költői nyelv anyaga és még inkább a hömpölygő verssorok mögött húzódó megélt emlékek és jelenlegi gondolatok sokasága jóról, rosszról. Az előadást a Szombathelyi Szimfonikusok élén Petró János vezényli, s a kórusokat az ELTE Bartók Béla Énekkara adja elő. Az énekesek — Kalmár Magda, Nagy Sándor és Ütő Endre — verses szöveget is mondanak, de még Izisz istennő megformálója, Lakatos Gabriella is megszólal. Thames királyfit Bálint András, az ellenlábasát Bánffy György alakítja. Fontos szerepet vállalt az előadásban Csernus Marianne és Faragó Sári. Az előadásra augusztus 14-én és 15-én kerül sor. Ezt megelőzi az augusztus 7-én és 8-án műsoron levő Varázsfuvola, Kórody András vezényletével. Az Operaház élgárdája mellett két vendég, Eberhard Büchner-Tamino és Fred Teschler-Sarastro gazdagítja új színekkel az előadást. Fertőrákoson a Barlangszínpad nyújtotta lehetőségek teljes kiaknázása várható az idei Fidelioelőadástól. Huszár Klára rendező mondja: — A barlang nyomasztó és egyben felemelő környezete — amelyben három évtizeddel ezelőtt valóban büntetőmunkára ítélt ártatlanok sínylődtek — társul a Beethoven-muzsika eszmeiségével. A börtönvilág nyomasztó légköre és a börtöngondnok és családja hétköznapian üres „idill”-je a maga stilizált valószerűségében kerül előadásra. De a darab vége: a költőiigazságszolgáltatás deus ex machinája az előadás koncepciója szerint irreális varázsvilágba kerül, nem külső történést, hanem Beethoven ujjongó szabadságigényét kívánva ábrázolni. Az előadást, Kórody András vezényli Leonórát Kovács Esztert Florestánt Vadass Kiss László énekli. képeket készítő Michael Wolgemutéba, ahol négy évig tanulta a fiú a szakmát, éppúgy, mint akármely más tisztes ipart, s éppúgy indult el vándorútra is, amikor tanulmányait befejezte. De jobb, ha a sok „éppúgy’’-ot megtakarítom: Dürernek az első pillanattól az utolsó percéig azonos volt a sora a megbecsült, híres nürnbergi mesterekével. Amikor négyévi vándormunka és világlátás után 1494-ben hazaérkezett, szabályos és tisztes polgári érdekházasságot kötött, amely felől apja és apósa nélküle állapodott meg, egészen a kétszáz forintnyi hozományig (egy ember teljes évi megélhetése ekkor 50 forint), s életrajzírói tudni, vélik, hogy röviddel házassága után is azért indult az Alpokon keresztül Velencébe, mert szakmai, üzleti érdekek hajtották. KINT MEGISMERKEDIK a reneszánsszal, de nem vesz fel itáliai festőallűröket: nürnbergi mesterhez illő módon nyitott saját műhelyt felesége hozományából, aztán megjelentette első nagy munkáját, az Apokalipszis fametszetciklusát 1498-ban. Az Apokalipszisben két dolog figyelemre méltó. Nekünk, hogy a középkor utolsó és a reneszánsz első zseniális alkotása Németországban. Nürnbergnek az, hogy egy ambiciózus, fiatal műhelytulajdonos adja ki bátran, saját vállalkozásban, s nagyon jól tudja, hogy János jelenéseit kell kiadnia, mert a zaklatott kor azt vásárolja meg. A fiatal vállalkozó később is felettébb távol áll a romantika művészideáljától. A Mária mennybemenetele oltár megrendelőjével, Jacob Hellerrel úgy alkuszik levélben, mint a legtapasztaltabb kézműves, mert a kialkudott 130 forint honoráriumot kétszázra akarja „szájgerolni”, de úgy is ígér tisztességes munkát Jacob Hellernek, biztosítva, hogy ez a festett tábla ..ötszáz évig takaros és friss marad’’. S ugyan miért alkudna másként Albrecht Dürer nürnbergi polgár és mester, amikor abból él, hogy felesége és anyja vásárokon ártítja fa- és rézmetszeteit búcsú napján, a Tucher és az Imfioff család terjeszti kötegszámra országszerte, s egyszer Kunz Schott rablólovag zsákmányol egy bála Dürert, alighanem más zsákmányt remélve. 1505-BEN ISMÉT Velencébe utazik, a bő szavú ős-művészettörténész, Vásári szerint azért, mert másolják és hamisítják metszeteit. De amikor a Serenissima évi 200 dukátort akarja felfogadni a Velencei Köztársaság szolgálatába, Dürer, az otthon kevésbé becsült, takarékos Dürer nem fogadja el az előnyös ajánlatot: nürnbergi marad. Élete utolsó évtizedében, németalföldi diadalútján megismétli, meg is tetézi Antwerpen városa a csábítást, immáron 300 Fülöp-aranyat ajánlva a világhírű művészfejedelemnek. A világhírű ■ művészfejedelem visszautasítja az ajánlatot. Miközben gondosan feljegyzi a krajcárokat, amiket felesége az úton kiad gyóntatópapra, s titkolatlan örömmel írja be zsebkönyvébe, hogy egy meglmgás révén sikerült két ebéd és két vacsora árát megspórolnia. Polgár státusához nemcsak ez tartozik. Nürnbergi mesternek lenni ekkor azt is jelenti, hogy testvéri barátság, fűzi Willibald Pirckheimerhez, a nagy német humanistához, a leggazdagabb és legműveltebb nürnbergihez, azt is jelenti, hogy Pirckheimer Dürernek, a mesternek ajánlja 1507- ben Theofrast frissen lefordított munkáját. A nürnbergi, megbecsült mester helyzetéből természetesen következik, hogy szellemi barátja az Ágoston-rendi remetekolostor Luthert követő fővikáriusa meg barátja, Lazarus Spengler, a nürnbergi közigazgatás legműveltebb tagja, a város későbbi „főreformátora”. A nürnbergi mester tud latinul, ismeri Euklideszt, Vitruviusból kutatja a művészeti kánont, s egyszersmind a modern német nyelv és értekező próza egyik megteremtőjeként tartják számon. A nürnbergi mestert kölcsönös nagyrabecsülés fűzi Melanchtonhoz, a reformátorhoz, hiszen ő is azonosul a lutheri reformációval, s élete végén, élete főművében ítéli el Luthernél radikálisabb vezéreket és mozgalmakat. A nürnbergi mester, ha zseni és a művészettörténet hatalmas alakja, mindezt műveiben hordozza. Hordozza és mesterszinten örökíti meg a város iparát, körzőket, mérlegeket, homokórákat és szögmérőket a Melankólia rézmetszetén, s mesterszinten avatja művészi élménnyé ugyanazon a lapon azt a középkorból győztes reneszánszba hajló szellemet, amely a város ipara fölött fölnövekszik. • Dürer a zseni szintjén volt nürnbergi polgár haláláig, 1528. április 26-án halt meg. Feleségére, a házasságba 200 forintot hozó Ágnesre két házat, egy városi kertet, készpénzben 6848 forintot, 7 fontot és 4 pfenniget hagyott. A művészettörténetre pedig 100 festményt, 200 fametszetet, 100 rézmetszetet és 1200 rajzot. A következőkben ezekről lesz szó. Rózsa Gyula (Folytatjuk) Melankólia. Rézmetszet, 1514. Magyar—cseh írószövetségi együttműködés A napokban Prágában a Cseh Írószövetség előkészítő bizottságának vezetőivel tárgyalást folytatott a Magyar Írók Szövetségének küldöttsége: Dobozy Imre főtitkár, Cseres Tibor és László Gyula. A tárgyalásokról most hazaérkezett delegáció együttműködési megállapodást kötött, s ezt Dobozy Imre, cseh részről pedig Josef Kainar, az előkészítő bizottság elnöke írta alá. Prágában tartózkodása során a magyar íróküldöttséget fogadta J. Stepánek, a cseh kulturális-,ügyi miniszter helyettese. Vince József prágai magyar nagykövet a tárgyalások alkalmából koktélt adott, s ezen az eseményen a magyar delegációval együtt megjelent a cseh kulturális élet sok képviselője, közte az irodalmi élet több reprezentánsa. (MTI) Siqueiros a MTJDOSZ-ban David Alfaro Siqueiros, a Lenin-békedíjas világhírű mexikói festőművész a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének székházában találkozott a magyar képzőművészeti élet kiválóságaival. A mestert Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke és Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára köszöntötte, majd" Siqueiros ismertette művészi és közéleti tevékenységét. Magyar grafikai kiállítás Dürer születésének 500. évfordulója alkalmából a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Magyar Nemzeti Galériamagyar grafikai kiállítást rendez a Nemzeti Galériában. A péntek délután 6 órakor nyíló kiállítás megnyitóján ősbemutatóként elhangzik Szokolay Sándor Apokalipszis-cantatija. Az elmúlt húsz év legnagyobb drámaíróhalottja Tennessee Williams. Amúgy egészséges, hatvanéves sincs még, csak mint színpadi szerző halott. Az ötvenes években Arthur Miller mellett a kor reprezentatív dramatistája volt, és csak egy évtized múltán, az angol dühös fiatalok jelentkezésekor kezdett a színházi világ kiábrándulni az amerikai Dél társadalmi problémáit biológiai torzulásokkal magyarázó darabjaiból. Weskerék hivalkodóan rossz szagú „kitcheli sínk" (konyhai mosogató) dramaturgiája óta jött és elmúlt sok irányzat, de az igazi színház megmaradt nyíltan politikusnak és keményen szókimondónak. Ebben a számára kedvezőtlen légkörben Williams darabjai egyre viszolyogtatóbban fülledtté, émelyítővé váltak. Most már évek óta nem ír. Mai olvasásban korábbi művei is túlhaladottak. A Nyár és füst 1948-ból származik. Csehovizáló hajlam keveredik benne a lányregények romantikájával. De már eredeti a helyenként olcsó williamsi hangulatteremtés : az instrukciókban szereplő szél- és tengerzúgás, csillagfény, bárányfelhők, visszakísértő dallamok és elszabaduló kiáltások. Alma Winemiller kisasszony is igazi Williams-hős, Blanche Dubois és a Macska a forró tetőn Brickjének ikertestvére : lelki nyomorék. Ezúttal a század elejéről. Lelkészlány a viktoriánus erkölcs korában. A neve is csupa lélek, spanyolul: alma. Átszellemült, ideges és finom. Tartózkodó is meg kékharisnya is, ahogy illik, és közben visszafojtott érzékiséggel imád egy kicsapongó fiatal orvost, egy friss és ragyogó eposzhőst, aki szakmai biztonsággal diagnoszkálja benne a hisztérikát és a frigid nőt. Az életben ilyenkor nem történik semmi. Williamsnél sem, de az annál nagyobb zajjal. Alma, a lélek, megnemesíti a testét tékozló Johnt. Az ifjú orvos megváltja magát múmiával. De mostmár végképp nem kell neki a lány, akinek közben sikerült megszabadulnia polgári előítéleteitől. Helyette feleségül vesz egy céltudatos libát — és a prométheuszi alakból derék kispolgár, a társadalom támasza válik. Almának pedig nem marad más, mint az utca, és a városba érkező kereskedelmi utazók. Tragédia? Williams nyilvánvalóan éppúgy áldozatnak tartja Almát, akinek „a szíve csupa érzelem, s ez ritkaság”, mint Johnt, aki a darab elején „sugárzóan, nyugtalanítóan eleven egy megrekedt társadalomban”. A megrekedt társadalmat Glorius Hill (Dicső Domb) álszent puritánjai és törtető újgazdagjai képviselik egy-két csonka életképben. A drámainak szánt küzdelem azonban az ösztönök és elfojtások tudat alatti birodalmában zajlik, akár a többi Williams-darabban. Anélkül, hogy a megformálás minősége, az írás mesteremberi része elérné a jobbak és maradandóbbak: az Orpheuszak száll és A vágy villamosa szintjét. A Vígszínház Marton László rendezésében játssza a darabot. Egy másik darabot. Marton nem hisz Tennessee Williamsben. Úgy véljük, ezt mégsem darabjának bemutatásával kellene bizonyítania. Legalább a mű stílusát tisztázhatná, hogy azt ne higgyük, Sardout vagy Molnár Ferencet látunk. Ha már idegenkedik a betegesen gyötrött, izzadt hősöktől, legalább a környezet ellenállásából csiholna feszültséget. Lira és dráma egyaránt elsikkad ebben az előadásban. Béres Ilona és Tahi Tóth László jó színészek. De minden pőréskéjük tiltakozik Alma és John szerepe ellen. Béres Ilona Alma szerepében sikertelenül igyekszik visszafojtani természetes, egészséges nőiségét: egy vonzó és érzékeny lányt játszik, aki provokálja a visszautasítást a szeretett férfitól, hogy azután az összes többivel lefeküdhessen. Tahi Tóth László külsőséges jelzésekkel játszik egy krampuszkodó rosszembert. A többi szereplő közül csak Békés Ztita gyűjt össze néhány magánszámravalót. Említésre méltó még a Jánosa Lajos tervezte kőangyal, amely a szerzői utasítás szerint jelképes: „Az örökkévalóság mereng a darab során.” Jánosa angyala az instrukcióban előírt kehellyé kulcsolt kezek helyett tehetetlenül széttárja akarját. Az örökkévalóság nem mereng, hanem bocsánatot kér. Koltai Tamás NYÁR ÉS FÜST Tennessee Williams színműve a Vígszínházban HÚSZ ÉVES AZ AKV (Tudósítónktól.) Most 20 éve alapították az Állami Könyvterjesztő Vállalatot, azzal a rendeltetéssel, hogy kiszélesítse a könyvterjesztés országos hálózatát, s a lehetőségekhez képest juttassa el a könyvet és ezzel a kultúrát az ország művelődési térképén fehér foltnak számító területekre is. A két évtizedes tevékenységről készített mérleg kedvező: az ÁKV és dolgozói nagy ügyszeretettel végzik munkájukat s jelentős érdemük van abban, hogy azok a bizonyos fehér foltok eltűnőben vannak. A vállalat 20 év alatt rendbehozatta, korszerűsítette az elavult boltokat; a ma már egymilliárd forinton felüli évi könyvforgalomnak csaknem kétharmadát a vállalat budapesti és vidéki könyvesboltjai és antikváriumai bonyolítják le. Az ÁKV két évtized alatt csaknem hét és fél milliárd forint értékű könyvet adott el. Míg 1952-ben még a forgalomba hozott kiadványoknak csupán fele került a lakossághoz (a többit a közületek vásárolták meg), addig ma az ötszörösére növekedett forgalom mellett a könyvek döntő többségét a lakosság vásárolja meg. A vállalat az idén tizenharmadszor nyerte el a váló vállalat címet.