Népszabadság, 1971. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

2 Az EAK nemzetgyűlése előtt a szovjet—egyiptomi barátsági szerződés Szerdán ül össze az ASZÚ központi bizottsága tekről és a kormányzósági titká­rok feladatairól szólva Szidki ki­jelentette, hogy „erőfeszítéseinket nem kímélve, meg kell nyerni a tömegek bizalmát”. Fuad Murszi, az 1965-ben fel­oszlott, illetve az ASZU-ba beol­vadt egyiptomi kommunista párt egyik volt vezetője a bejrúti An- Naharnak adott és az AFP által idézett nyilatkozatában kijelentet­te: az egyiptomi forradalom tör­ténetében először fordul elő, hogy a rendszer hivatalosan együttmű­ködik a marxista szocialistákkal és magas állami tisztségeket bíz rájuk. Hírügynökségi jelentések sze­rint Husszein el-Safei egyiptomi alelnök vezetésével a hármas arab államszövetség alkotmányá­nak kidolgozásán munkálkodó bi­zottság befejezte tevékenységének első szakaszát. A MENA közel­­keleti hírügynökség szerint az al­kotmánytervezet első két fejezete a föderáció céljait és funkcióit is­merteti, míg a harmadik fejezet megállapítja, hogy a szövetség átmeneti lépcsőfok lesz a teljes arab egység felé. Szadek hadügyminiszter egyéb­ként szombaton egész napos láto­gatást tett a fronton, s megtekin­tette az egyik alakulat éles lőszer­rel végrehajtott gyakorlatát. Az EAK főügyészsége közölte, hogy a vádlottak és a tanúk ki­hallgatásával folytatódik a vizsgá­lat az összeesküvéssel vádolt ve­zető politikusok és más letartóz­tatottak ügyében. Felelős katonai források szerint semmiféle döntést nem hoztak a fegyveres erők tisztjeivel, altiszt­jeivel vagy katonáival szemben — írja az Al Ahram a bagdadi rá­diót cáfolva —, a­ csaknem egy­milliós létszámú fegyveres erők egyetlen tagját sem helyezték nyugállományba vagy tartalékba. Riad egyiptomi külügyminisz­ter, miniszterelnök-helyettes meg­hívására Kairóba érkezett a ku­­vaiti külügyminiszter, hogy az egyiptomi vezetővel „összarab problémákról és elsősorban a Perzsa-öböllel kapcsolatos kérdé­sekről folytasson megbeszélése­ket”. (MTI) Az EAK kormánya ratifikálás­ra a nemzetgyűlés elé terjesztette a múlt hét csütörtökéin aláírt szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés okmá­nyát. (A szerződéssel kapcsolat­ban Khaddam szíriai külügymi­­iniszter egyébként kijelentette: a szovjet—egyiptomi okmány nincs ellentmondásban a líbiai—egyip­tomi—szíriai föderáció tervével.) Mint Bócz Sándor kairói tudó­sítónk írja, a korábbi hírekkel ellentétben hétfő helyett szerdán ül össze az Arab Szocialista Unió központi bizottsága. Mint isme­retes, Szadat elnök az ASZÚ új­jászervezéséig rendeletileg a par­lamentre ruházta a központi bi­zottság hatáskörét. A szerdai ülé­sen Szadat beszámol a politikai és a katonai helyzetről, a legutóbbi egyiptomi események belpoliti­kai, arabközi és nemzetközi vo­natkozásairól és kihatásairól. Dr. Aziz Szidki, az ASZU ügy­vezető főtitkára vasárnap megbe­szélést tartott a Szadat által ki­nevezett ideiglenes ASZU-titká­­rokkal. A választási előkészület Arabközi konzultációk a fellobbant jordániai válság ügyében A jordániai fővárosból és az or­szág északi határmenti körzetei­ből fegyveres összecsapásokat je­lentettek a Palesztinai ellenállóik és a királyi katonaság egységei között. A kairói sajtó vezető helyen foglalkozik az utóbbi napok jor­­dániai eseményei­nek Az Al Ah­­ram megállapítja, hogy a jordá­­niai hadsereg által kezdeménye­zett tüzérségi és páncélostáma­dások a palesztinai ellenállási mozgalom teljes és végleges fel­számolását célozzák. A véres ösz­­szecsapások­­ nyomán vasárnap fontos arabközi konzultációk zaj­lottak le azzal a céllal, hogy meg­fékezzék a királyi hadsereg táma­dásait, s megmentsék a Paleszti­nai ellenállást a teljes felszámo­lástól. A jordániai hatóságok semmi­vel sem indokolhatják az újabb hadműveletet — írja az Al Ah­­ram vezércikke —, mert a Palesz­tinai ellenállás teljesítette a jor­dániai hatóságokkal kötött meg­állapodásokat, kivonta erőit a vá­rosokból és a falvakból az e célra jelölt bázisokra. Ami Észak-Jor­­dániában történik, Izrael érdekeit szolgálja. A lap utal rá, hogy Jordánia az amerikai katonai se­gítség eredményeként képes csa­pást mérni az ellenállásra. (MTI) Lengyel tiltakozás Washingtonnál és Bonn­nál a SZER hidegháborús ténykedése miatt A Lengyel Népköztársaság kor­mánya az Egyesült Államok kor­mányának címére emlékiratot in­tézett, amelyben kifejezi meggyő­ződését, hogy a washingtoni kor­mány, amennyiben a lengyel— amerikai kapcsolatok megromlá­sának megakadályozására törek­szik, véget vet a „Szabad Európa” rádióállomás tevékenységének, amely a hidegháború szellemé­ben Lengyelország ellen is irá­nyul. Az okmányt Winiewicz kül­ügyminiszter-helyettes május 26- án nyújtotta át az Egyesült Álla­mok varsói nagykövetének. Ezzel egyidejűleg Jedrychowski lengyel külügyminiszter ugyaneb­ben a kérdésben levelet intézett Scheel nyugatnémet külügymi­niszterhez. A levél felhívja a fi­gyelmet a­­ NSZK kormányának azzal kapcsolatos felelősségére, hogy az ország területén lehetővé teszi egy amerikai rádióállomás ellenséges tevékenységét, egyebek között Lengyelországgal szemben. A külügyminiszter kifejezi remé­nyét, hogy az NSZK, mint szuve­rén állam, él jogaival és véget vet a két ország kapcsolatainak nor­malizálását akadályozó külföldi rádióállomás tevékenységének. (MTI) OKP—NKP-tanácskozás A Német Kommunista Párt ve­zetőségének meghívására az NSZK-ban tartózkodott az Olasz Kommunista Párt küldöttsége, Emilio Serenivel, a vezetőség és a központi bizottság tagjával az élen. A két párt a kiadott közös köz­leményben leszögezte, hogy mi­előbb össze kell hívni az össz­európai biztonsági értekezletet és állást foglalt egy ilyen értekezlet sokoldalú alapon való, közvetlen előkészítése mellett. A két párt úgy véli, hogy a nemzetközi kommunista mozga­lom egységének további megszi­lárdítása és minden imperialista­ellenes erő együttműködése sza­vatolná a további sikereket a bé­kéért, a demokráciáért és a szo­cializmusért vívott harcban. (MTI) Járvány a nyugat-bengáli menekülttáborokban Nyugat-Bengál indiai állam menekülttáboraiban az utóbbi na­pokban legkevesebb 300 kelet-pa­kisztáni menekült halt meg kole­rában, gyomor- és bélbetegségek­ben — közölte újságírókkal a nyugat-bengáli egészségügyi mi­niszter.­­Elmondotta, hogy 800 orvos ed­dig több mint 100 ezer menekül­tet kezelt a tábori kórházakban. A betegségek járványszerű terje­désének okát hivatalos részről a táborok rossz egészségügyi ellá­tottságában látják. (DPA) Hilda Bernstein, a dél-afrikai küldöttség tagjaként volt jelen a Béke-világtanács budapesti köz­gyűlésén. Finom arcú, ősz hajú asszony, az embert gyerekkorá­nak halk szavú, határozott tanár­nőire emlékezteti. Aki nem isme­ri, akár egy órán át elbeszélget­het vele úgy, hogy mit sem tud meg életéről és nem egy forradal­már, hanem egy felvilágosult in­telligenciájú asszony képét vinné magával. Legfeljebb érdekesség­nek tartaná, hogy Angliában szü­letett, aztán Dél-Afrikában élt, s most ismét London a lakhelye. Arra a kérdésre pedig: „És mégis dél-afrikainak tartja magát?" azt feleli: „Igen. Most már az va­gyok.” Tavaly jelent meg a könyve, a Régvolt világunk, magyar nyel­ven, azután, hogy bejárta siker­rel a fél világot. Nem regény a könyv, nem visszaemlékezés, nem politikai esszé, még önéletrajznak sem nevezhető. Sokkal inkább mindez együttvéve. Egy család szemszögéből ábrázolja a Dél- Afrikában töltött utolsó éveket. A letartóztatások, a házkutatások, a félelem, a szobafogság, a bör­tön éveit.­­ Könyvében azt írta: a kommu­nista párthoz való tartozás segítet­te azt, hogy nem maradt Dél-Afri­kában idegen. Hogyan kötötte a párt új hazájához? — A kommunista párt, amely legálisan működött még, amikor férjemmel együtt tagjaivá let­tünk, volt az egyetlen tömegszer­vezet az országban, amely a leg­különbözőbb fajtájú, a legkülön­bözőbb osztályba tartozó embere­ket tömörítette. A fajgyűlölet nyílt tagadása, a harcos kiállás, azért, hogy mindenki egyenlő jo­gokkal rendelkezzék, sok ember rokonszenvét nyerte el. A jó szán­dékú fehérek támogatásával sok­szor találkoztunk, és befogadtak bennünket az afrikaiak is. Amikor a háború végén — kommunista­ként — beválasztottak a johan­nesburgi városi tanácsba, akkor kezdtem igazán hazámnak érezni Dél-Afrikát. — Hat évvel ezelőtt menekülnie kellett. — Igen. A negyvenes évek leg­vége, a nacionalistáit hatalomra jutása után egyre rosszabbá lett az országban a politikai légkör. Betiltották a haladó pártokat és tömegszervezeteket. Így a kom­munista pártot is. 1960-ban, 48 évi békés és legális munka után, az Afrikai Nemzeti Kongresszust, 1964-ben egy úgynevezett össze­esküvési perben férjemet is vád alá helyezték. A per fő vádlottja az Afrikai Nemzeti Kongresszus korábbi transvaali elnöke. Nelson Mandela volt­­ a hatalmas ter­metű, ragyogó megjelenésű afri­kai, akit gyermekeink úgy nevez­tek: az Óriás. Nyolc vádlottat el­ítéltek. Férjemet bizonyítékok hiányában mentették fel. De az állandó veszély és a szüntelen lét­bizonytalanság miatt végül is el kellett hagynunk az országot. — Milyen lehetőség volt Dél-Afri­kában az illegális munkára? — Roppant nehéz dolgunk volt. A hatvanas évek elején a rend­őrség letartóztatta a föld alatti mozgalom vezetésének tagjait. A hatóságok egy ideig azt hitték, hogy az ellenállás atomjaira esett széjjel, és nem képes talpra állni. De nehéz munkával sikerült a mozgalmat újjáteremteni. Az il­legális kommunista párt, az Afri­kai Nemzeti Kongresszus ma is működik. Meg vagyok győződve arról, miként odahaza élő elvtár­saink is vallják, ki fogjuk vívni a függetlenséget. — A faji megkülönböztetés politi­kája a Dél-Afrikai Köztársaságban nem járhat-e azzal a következmény­nyel, hogy egy későbbi független, felszabadult Dél-Afrikából kiszorul minden fehér ember, azok is, akik ott születtek, vagy akik, mint ön is, hazájuknak érzik? — Ez a jövő egyik lehetősége. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetősége mindig és minden al­kalommal kifejtette, hogy min­den fajtájú embernek, színes bő­rűnek és fehérnek egyaránt, he­­lye van Dél-Afrikában. De van­nak más vélemények is. A nem­zeti kongresszus fiatalabb tagjai között gyakran találkozni szélső­séges nézetekkel. De ezeknek az is oka, hogy az afrikaiaknak egysze­rűen nincs személyes­ emberi kon­taktusuk a fehér bőrű emberek­kel. — E kapcsolat hiányának oka az apartheidpolitika? — Egyedül csak ez. Vorster kormányzata minden érintkezést elzár fehérek és színes bőrűek között. Roppant nehézzé teszi a helyzetet az, hogy lassan egy nemzedék nő fel anélkül, hogy ismerné a különböző fajtájú em­bereknek azt az együttélését, ame­lyet mi, idősebbek, fiatal korunk­tól megtanultunk. A fajüldöző po­litikának súlyos következményei lehetnek a jövőben. Az a vélemé­nyem, hogy ha a fehér ember he­lyet kíván magának a jövő Afri­kájában, akkor ezt a helyet meg kell érdemelnie. — A Béke-világtanács közgyűlésén meglehetős szenvedéllyel kérte, hogy ne a dél-afrikai asszonyok, hanem a Dél-afrikai Nemzeti Kongresszus képviselőjének tekintsék. Miért az indulat? — Lehet, önöknél nem kellene­­ ezt olyan hangsúllyal mondanom,­­ mint ahogy tettem. Ismerem a magyar választás eredményeit, tu­dom, hogy a képviselői helyek 23 százaléka nőknek jutott. De az az érzésem, ha létezik is kü­lönbség a világ különböző tájain élő nők helyzete között, nem le­het elégszer kijelenteni: az egyen­jogúság még nem valósult meg. Úgy érzem, a női egyenjogúságért és a faji megkülönböztetés ellen harcolni sok vonatkozásban ro­kon feladat. Mindkét esetben az erőfeszítések célja az, hogy egyik ember semmilyen vonatkozásban se zsákmányolhassa ki a mási­kat. Harcunk azért nehéz, mert sok esetben nemcsak ellenfeleink­kel kell megküzdenünk, hanem azokkal is, akiknek érdekeit véd­jük. Sok millió nő van a világon, aki tudomásul veszi, hogy alacso­­nyabbrendűnek tartják és beletö­rődik sorsába. — Ha a Budapesten töltött napo­kat sorra veszi, mit tart a legfonto­sabbnak, mi magyarországi tartóz­kodásának, a közgyűlés munkájá­nak leglényegesebb eredménye? — Egy szóban válaszolhatok: a megismerés. Megismertem azokat a társaimat, akik a világ különbö­ző tájain ugyanazokra a célokra törekszenek. Megismertük egymás problémáit, sajátos helyzetét és rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Azt hiszem, ennél többet egyetlen konferencia sem adhat az embernek. Kereszty András A női egyenjogúságért és a faji megkülönböztetés ellen harcolni rokon feladat Beszélgetés Hilda Bernsteinnel NÉPSZABADSÁG 1971. június 1, kedd Ötven éves a Kanadai Kommunista Patt Történelmi évfordulóhoz érke­zett a Kanadai Kommunista Párt: ötven évvel ezelőtt, 1921 júniusá­ban gyűltek össze Kanada bal­oldali csoportjai Ontario állam egyik eldugott falvában, hogy az antikommunista politikai dikta­túra minden megtorló intézke­désével szembeszállva, megtartsák pártjuk alapító konferenciáját. ötven éve annak, hogy Kanada akkortájt már izmosodó balol­dali mozgalmának aktivistái fel­ismerték: osztályharcuk csak úgy lehet igazán eredményes, ha kö­vetkezetes állásfoglalásuk, bátor kiállásuk mellett, elszigetelten működő csoportjaikat marxista- leninista munkáspártba tömörí­tik. A történelem igazolta döntésük helyességét. A földrésznyi ország kommunista pártja a múlt fél év­század alatt a kanadai proleta­riátus minden veszélyt vállaló, ideológiailag szilárd, osztályhar­cos élcsapata lett. A párt a megalakulását követő két évtizeden át elkeseredett har­cot vívott a burzsoá hatalmi rendszerrel legalitásának megte­remtéséért. Kommunisták szer­vezték és vezették még illegáli­san a munkanélküliek sok száz­ezres táborát a gazdasági világ­válság nyomasztó éveiben. Ál­dozatkész harcukon kívül részt kértek a proletariátus világméretű küzdelméből is: a munkásszoli­daritás ragyogó példájaként tö­megesen fognak fegyvert Franco fasiszta rohamcsapatai ellen a spanyol polgárháborúban. A második világháború után a párt — eleinte más néven, majd 1959 óta már mint Kanadai Kom­munista Párt — ,végre törvénye­sen folytathatja harcát a kanadai munkásosztály élén. Kanada legsúlyosabb problé­máiból most is a kommunisták álláspontja mutatja a kivezető utat. Következetes békeharcot f­olytatnak, amely Kanadában sa­játosan összefonódik az ország függetlenségi harcával. Amikor a NATO és a NORÁD (Észak-ame­rikai Légvédelmi Parancsnokság) ellen fellépnek, egyúttal harcol­nak Kanadának az amerikai tő­kétől való mind nyomasztóbb po­litikai és gazdasági függősége el­len is. A munkásosztály érdekeiért folytatott következetes és áldo­zatkész harcával, internaciona­lista politikájával, a Kanadai Kommunista Párt a nemzetközi munkásmozgalom megbecsült, szilárd oszlopa lett. Nevezetes ün­nepükön szeretettel köszöntjük Kanada kommunistáit és azt kí­vánjuk, érjenek el mind nagyobb sikereket hazájuk és az egész vi­lág munkásmozgalmának ügyé­ért vívott állhatatos küzdelmük­ben.* Az MSZMP Központi Bizottsá­ga táviratban üdvözölte az évfor­duló alkalmából a Kanadai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gát. Pozitív fogadtatás A kanadai sajtó Trudeau szovjetunióbeli látogatásáról Megelégedéssel fogadták a ka­nadaiak miniszterelnökük, Tru­deau szovjetunióbeli látogatásá­nak eredményeit. A kanadai lapvéleményekben az a meggyőződés tükröződik, hogy a két ország vezetőinek ta­lálkozója nagymértékben előse­gíti majd a kölcsönös megértés és bizalom kialakulását. „Az utazás megteremtette a bizalom légkö­rét”. „A Szovjetunióval kötött megállapodás megszilárdítja Ka­nada függetlenségét” — ilyen cí­mekkel jelentette meg cikkeit a Globe and Mail, és az Ottawa Ci­tizen című kanadai lap. Az Otta­wa Journal leszögezi: „A Trudeau által Moszkvában aláírt jegyző­könyv nemcsak a szovjet—kana­dai viszony megjavítását segíti elő, de hasznos az általános béke szempontjából is. (MTI)

Next