Népszabadság, 1971. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-01 / 127. szám
2 Az EAK nemzetgyűlése előtt a szovjet—egyiptomi barátsági szerződés Szerdán ül össze az ASZÚ központi bizottsága tekről és a kormányzósági titkárok feladatairól szólva Szidki kijelentette, hogy „erőfeszítéseinket nem kímélve, meg kell nyerni a tömegek bizalmát”. Fuad Murszi, az 1965-ben feloszlott, illetve az ASZU-ba beolvadt egyiptomi kommunista párt egyik volt vezetője a bejrúti An- Naharnak adott és az AFP által idézett nyilatkozatában kijelentette: az egyiptomi forradalom történetében először fordul elő, hogy a rendszer hivatalosan együttműködik a marxista szocialistákkal és magas állami tisztségeket bíz rájuk. Hírügynökségi jelentések szerint Husszein el-Safei egyiptomi alelnök vezetésével a hármas arab államszövetség alkotmányának kidolgozásán munkálkodó bizottság befejezte tevékenységének első szakaszát. A MENA közelkeleti hírügynökség szerint az alkotmánytervezet első két fejezete a föderáció céljait és funkcióit ismerteti, míg a harmadik fejezet megállapítja, hogy a szövetség átmeneti lépcsőfok lesz a teljes arab egység felé. Szadek hadügyminiszter egyébként szombaton egész napos látogatást tett a fronton, s megtekintette az egyik alakulat éles lőszerrel végrehajtott gyakorlatát. Az EAK főügyészsége közölte, hogy a vádlottak és a tanúk kihallgatásával folytatódik a vizsgálat az összeesküvéssel vádolt vezető politikusok és más letartóztatottak ügyében. Felelős katonai források szerint semmiféle döntést nem hoztak a fegyveres erők tisztjeivel, altisztjeivel vagy katonáival szemben — írja az Al Ahram a bagdadi rádiót cáfolva —, a csaknem egymilliós létszámú fegyveres erők egyetlen tagját sem helyezték nyugállományba vagy tartalékba. Riad egyiptomi külügyminiszter, miniszterelnök-helyettes meghívására Kairóba érkezett a kuvaiti külügyminiszter, hogy az egyiptomi vezetővel „összarab problémákról és elsősorban a Perzsa-öböllel kapcsolatos kérdésekről folytasson megbeszéléseket”. (MTI) Az EAK kormánya ratifikálásra a nemzetgyűlés elé terjesztette a múlt hét csütörtökéin aláírt szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés okmányát. (A szerződéssel kapcsolatban Khaddam szíriai külügymiiniszter egyébként kijelentette: a szovjet—egyiptomi okmány nincs ellentmondásban a líbiai—egyiptomi—szíriai föderáció tervével.) Mint Bócz Sándor kairói tudósítónk írja, a korábbi hírekkel ellentétben hétfő helyett szerdán ül össze az Arab Szocialista Unió központi bizottsága. Mint ismeretes, Szadat elnök az ASZÚ újjászervezéséig rendeletileg a parlamentre ruházta a központi bizottság hatáskörét. A szerdai ülésen Szadat beszámol a politikai és a katonai helyzetről, a legutóbbi egyiptomi események belpolitikai, arabközi és nemzetközi vonatkozásairól és kihatásairól. Dr. Aziz Szidki, az ASZU ügyvezető főtitkára vasárnap megbeszélést tartott a Szadat által kinevezett ideiglenes ASZU-titkárokkal. A választási előkészület Arabközi konzultációk a fellobbant jordániai válság ügyében A jordániai fővárosból és az ország északi határmenti körzeteiből fegyveres összecsapásokat jelentettek a Palesztinai ellenállóik és a királyi katonaság egységei között. A kairói sajtó vezető helyen foglalkozik az utóbbi napok jordániai eseményeinek Az Al Ahram megállapítja, hogy a jordániai hadsereg által kezdeményezett tüzérségi és páncélostámadások a palesztinai ellenállási mozgalom teljes és végleges felszámolását célozzák. A véres öszszecsapások nyomán vasárnap fontos arabközi konzultációk zajlottak le azzal a céllal, hogy megfékezzék a királyi hadsereg támadásait, s megmentsék a Palesztinai ellenállást a teljes felszámolástól. A jordániai hatóságok semmivel sem indokolhatják az újabb hadműveletet — írja az Al Ahram vezércikke —, mert a Palesztinai ellenállás teljesítette a jordániai hatóságokkal kötött megállapodásokat, kivonta erőit a városokból és a falvakból az e célra jelölt bázisokra. Ami Észak-Jordániában történik, Izrael érdekeit szolgálja. A lap utal rá, hogy Jordánia az amerikai katonai segítség eredményeként képes csapást mérni az ellenállásra. (MTI) Lengyel tiltakozás Washingtonnál és Bonnnál a SZER hidegháborús ténykedése miatt A Lengyel Népköztársaság kormánya az Egyesült Államok kormányának címére emlékiratot intézett, amelyben kifejezi meggyőződését, hogy a washingtoni kormány, amennyiben a lengyel— amerikai kapcsolatok megromlásának megakadályozására törekszik, véget vet a „Szabad Európa” rádióállomás tevékenységének, amely a hidegháború szellemében Lengyelország ellen is irányul. Az okmányt Winiewicz külügyminiszter-helyettes május 26- án nyújtotta át az Egyesült Államok varsói nagykövetének. Ezzel egyidejűleg Jedrychowski lengyel külügyminiszter ugyanebben a kérdésben levelet intézett Scheel nyugatnémet külügyminiszterhez. A levél felhívja a figyelmet a NSZK kormányának azzal kapcsolatos felelősségére, hogy az ország területén lehetővé teszi egy amerikai rádióállomás ellenséges tevékenységét, egyebek között Lengyelországgal szemben. A külügyminiszter kifejezi reményét, hogy az NSZK, mint szuverén állam, él jogaival és véget vet a két ország kapcsolatainak normalizálását akadályozó külföldi rádióállomás tevékenységének. (MTI) OKP—NKP-tanácskozás A Német Kommunista Párt vezetőségének meghívására az NSZK-ban tartózkodott az Olasz Kommunista Párt küldöttsége, Emilio Serenivel, a vezetőség és a központi bizottság tagjával az élen. A két párt a kiadott közös közleményben leszögezte, hogy mielőbb össze kell hívni az összeurópai biztonsági értekezletet és állást foglalt egy ilyen értekezlet sokoldalú alapon való, közvetlen előkészítése mellett. A két párt úgy véli, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységének további megszilárdítása és minden imperialistaellenes erő együttműködése szavatolná a további sikereket a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban. (MTI) Járvány a nyugat-bengáli menekülttáborokban Nyugat-Bengál indiai állam menekülttáboraiban az utóbbi napokban legkevesebb 300 kelet-pakisztáni menekült halt meg kolerában, gyomor- és bélbetegségekben — közölte újságírókkal a nyugat-bengáli egészségügyi miniszter.Elmondotta, hogy 800 orvos eddig több mint 100 ezer menekültet kezelt a tábori kórházakban. A betegségek járványszerű terjedésének okát hivatalos részről a táborok rossz egészségügyi ellátottságában látják. (DPA) Hilda Bernstein, a dél-afrikai küldöttség tagjaként volt jelen a Béke-világtanács budapesti közgyűlésén. Finom arcú, ősz hajú asszony, az embert gyerekkorának halk szavú, határozott tanárnőire emlékezteti. Aki nem ismeri, akár egy órán át elbeszélgethet vele úgy, hogy mit sem tud meg életéről és nem egy forradalmár, hanem egy felvilágosult intelligenciájú asszony képét vinné magával. Legfeljebb érdekességnek tartaná, hogy Angliában született, aztán Dél-Afrikában élt, s most ismét London a lakhelye. Arra a kérdésre pedig: „És mégis dél-afrikainak tartja magát?" azt feleli: „Igen. Most már az vagyok.” Tavaly jelent meg a könyve, a Régvolt világunk, magyar nyelven, azután, hogy bejárta sikerrel a fél világot. Nem regény a könyv, nem visszaemlékezés, nem politikai esszé, még önéletrajznak sem nevezhető. Sokkal inkább mindez együttvéve. Egy család szemszögéből ábrázolja a Dél- Afrikában töltött utolsó éveket. A letartóztatások, a házkutatások, a félelem, a szobafogság, a börtön éveit. Könyvében azt írta: a kommunista párthoz való tartozás segítette azt, hogy nem maradt Dél-Afrikában idegen. Hogyan kötötte a párt új hazájához? — A kommunista párt, amely legálisan működött még, amikor férjemmel együtt tagjaivá lettünk, volt az egyetlen tömegszervezet az országban, amely a legkülönbözőbb fajtájú, a legkülönbözőbb osztályba tartozó embereket tömörítette. A fajgyűlölet nyílt tagadása, a harcos kiállás, azért, hogy mindenki egyenlő jogokkal rendelkezzék, sok ember rokonszenvét nyerte el. A jó szándékú fehérek támogatásával sokszor találkoztunk, és befogadtak bennünket az afrikaiak is. Amikor a háború végén — kommunistaként — beválasztottak a johannesburgi városi tanácsba, akkor kezdtem igazán hazámnak érezni Dél-Afrikát. — Hat évvel ezelőtt menekülnie kellett. — Igen. A negyvenes évek legvége, a nacionalistáit hatalomra jutása után egyre rosszabbá lett az országban a politikai légkör. Betiltották a haladó pártokat és tömegszervezeteket. Így a kommunista pártot is. 1960-ban, 48 évi békés és legális munka után, az Afrikai Nemzeti Kongresszust, 1964-ben egy úgynevezett összeesküvési perben férjemet is vád alá helyezték. A per fő vádlottja az Afrikai Nemzeti Kongresszus korábbi transvaali elnöke. Nelson Mandela volt a hatalmas termetű, ragyogó megjelenésű afrikai, akit gyermekeink úgy neveztek: az Óriás. Nyolc vádlottat elítéltek. Férjemet bizonyítékok hiányában mentették fel. De az állandó veszély és a szüntelen létbizonytalanság miatt végül is el kellett hagynunk az országot. — Milyen lehetőség volt Dél-Afrikában az illegális munkára? — Roppant nehéz dolgunk volt. A hatvanas évek elején a rendőrség letartóztatta a föld alatti mozgalom vezetésének tagjait. A hatóságok egy ideig azt hitték, hogy az ellenállás atomjaira esett széjjel, és nem képes talpra állni. De nehéz munkával sikerült a mozgalmat újjáteremteni. Az illegális kommunista párt, az Afrikai Nemzeti Kongresszus ma is működik. Meg vagyok győződve arról, miként odahaza élő elvtársaink is vallják, ki fogjuk vívni a függetlenséget. — A faji megkülönböztetés politikája a Dél-Afrikai Köztársaságban nem járhat-e azzal a következménynyel, hogy egy későbbi független, felszabadult Dél-Afrikából kiszorul minden fehér ember, azok is, akik ott születtek, vagy akik, mint ön is, hazájuknak érzik? — Ez a jövő egyik lehetősége. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetősége mindig és minden alkalommal kifejtette, hogy minden fajtájú embernek, színes bőrűnek és fehérnek egyaránt, helye van Dél-Afrikában. De vannak más vélemények is. A nemzeti kongresszus fiatalabb tagjai között gyakran találkozni szélsőséges nézetekkel. De ezeknek az is oka, hogy az afrikaiaknak egyszerűen nincs személyes emberi kontaktusuk a fehér bőrű emberekkel. — E kapcsolat hiányának oka az apartheidpolitika? — Egyedül csak ez. Vorster kormányzata minden érintkezést elzár fehérek és színes bőrűek között. Roppant nehézzé teszi a helyzetet az, hogy lassan egy nemzedék nő fel anélkül, hogy ismerné a különböző fajtájú embereknek azt az együttélését, amelyet mi, idősebbek, fiatal korunktól megtanultunk. A fajüldöző politikának súlyos következményei lehetnek a jövőben. Az a véleményem, hogy ha a fehér ember helyet kíván magának a jövő Afrikájában, akkor ezt a helyet meg kell érdemelnie. — A Béke-világtanács közgyűlésén meglehetős szenvedéllyel kérte, hogy ne a dél-afrikai asszonyok, hanem a Dél-afrikai Nemzeti Kongresszus képviselőjének tekintsék. Miért az indulat? — Lehet, önöknél nem kellene ezt olyan hangsúllyal mondanom, mint ahogy tettem. Ismerem a magyar választás eredményeit, tudom, hogy a képviselői helyek 23 százaléka nőknek jutott. De az az érzésem, ha létezik is különbség a világ különböző tájain élő nők helyzete között, nem lehet elégszer kijelenteni: az egyenjogúság még nem valósult meg. Úgy érzem, a női egyenjogúságért és a faji megkülönböztetés ellen harcolni sok vonatkozásban rokon feladat. Mindkét esetben az erőfeszítések célja az, hogy egyik ember semmilyen vonatkozásban se zsákmányolhassa ki a másikat. Harcunk azért nehéz, mert sok esetben nemcsak ellenfeleinkkel kell megküzdenünk, hanem azokkal is, akiknek érdekeit védjük. Sok millió nő van a világon, aki tudomásul veszi, hogy alacsonyabbrendűnek tartják és beletörődik sorsába. — Ha a Budapesten töltött napokat sorra veszi, mit tart a legfontosabbnak, mi magyarországi tartózkodásának, a közgyűlés munkájának leglényegesebb eredménye? — Egy szóban válaszolhatok: a megismerés. Megismertem azokat a társaimat, akik a világ különböző tájain ugyanazokra a célokra törekszenek. Megismertük egymás problémáit, sajátos helyzetét és rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Azt hiszem, ennél többet egyetlen konferencia sem adhat az embernek. Kereszty András A női egyenjogúságért és a faji megkülönböztetés ellen harcolni rokon feladat Beszélgetés Hilda Bernsteinnel NÉPSZABADSÁG 1971. június 1, kedd Ötven éves a Kanadai Kommunista Patt Történelmi évfordulóhoz érkezett a Kanadai Kommunista Párt: ötven évvel ezelőtt, 1921 júniusában gyűltek össze Kanada baloldali csoportjai Ontario állam egyik eldugott falvában, hogy az antikommunista politikai diktatúra minden megtorló intézkedésével szembeszállva, megtartsák pártjuk alapító konferenciáját. ötven éve annak, hogy Kanada akkortájt már izmosodó baloldali mozgalmának aktivistái felismerték: osztályharcuk csak úgy lehet igazán eredményes, ha következetes állásfoglalásuk, bátor kiállásuk mellett, elszigetelten működő csoportjaikat marxista- leninista munkáspártba tömörítik. A történelem igazolta döntésük helyességét. A földrésznyi ország kommunista pártja a múlt fél évszázad alatt a kanadai proletariátus minden veszélyt vállaló, ideológiailag szilárd, osztályharcos élcsapata lett. A párt a megalakulását követő két évtizeden át elkeseredett harcot vívott a burzsoá hatalmi rendszerrel legalitásának megteremtéséért. Kommunisták szervezték és vezették még illegálisan a munkanélküliek sok százezres táborát a gazdasági világválság nyomasztó éveiben. Áldozatkész harcukon kívül részt kértek a proletariátus világméretű küzdelméből is: a munkásszolidaritás ragyogó példájaként tömegesen fognak fegyvert Franco fasiszta rohamcsapatai ellen a spanyol polgárháborúban. A második világháború után a párt — eleinte más néven, majd 1959 óta már mint Kanadai Kommunista Párt — ,végre törvényesen folytathatja harcát a kanadai munkásosztály élén. Kanada legsúlyosabb problémáiból most is a kommunisták álláspontja mutatja a kivezető utat. Következetes békeharcot folytatnak, amely Kanadában sajátosan összefonódik az ország függetlenségi harcával. Amikor a NATO és a NORÁD (Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság) ellen fellépnek, egyúttal harcolnak Kanadának az amerikai tőkétől való mind nyomasztóbb politikai és gazdasági függősége ellen is. A munkásosztály érdekeiért folytatott következetes és áldozatkész harcával, internacionalista politikájával, a Kanadai Kommunista Párt a nemzetközi munkásmozgalom megbecsült, szilárd oszlopa lett. Nevezetes ünnepükön szeretettel köszöntjük Kanada kommunistáit és azt kívánjuk, érjenek el mind nagyobb sikereket hazájuk és az egész világ munkásmozgalmának ügyéért vívott állhatatos küzdelmükben.* Az MSZMP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az évforduló alkalmából a Kanadai Kommunista Párt Központi Bizottságát. Pozitív fogadtatás A kanadai sajtó Trudeau szovjetunióbeli látogatásáról Megelégedéssel fogadták a kanadaiak miniszterelnökük, Trudeau szovjetunióbeli látogatásának eredményeit. A kanadai lapvéleményekben az a meggyőződés tükröződik, hogy a két ország vezetőinek találkozója nagymértékben elősegíti majd a kölcsönös megértés és bizalom kialakulását. „Az utazás megteremtette a bizalom légkörét”. „A Szovjetunióval kötött megállapodás megszilárdítja Kanada függetlenségét” — ilyen címekkel jelentette meg cikkeit a Globe and Mail, és az Ottawa Citizen című kanadai lap. Az Ottawa Journal leszögezi: „A Trudeau által Moszkvában aláírt jegyzőkönyv nemcsak a szovjet—kanadai viszony megjavítását segíti elő, de hasznos az általános béke szempontjából is. (MTI)