Népszabadság, 1971. augusztus (29. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL •ÁRA:,20 ÍV NÉPSZABADSM 1971. augusztus 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 180. szám A jövő esztendei termésért elmúlt a július, s lassacskán elfogy az aratnivaló is. A szövetkezeti tagok, az állami gazdasági dolgozók heteken át hétköznap, vasárnap korántól későig szorgoskodtak, hogy ami megtermett, lehetőleg veszteség nélkül kerüljön magtárakba. A kalászosok betakarítása még nem fejeződött be, de mégis más, sokkal nyugodtabb a helyzet mezőgazdasági nagyüzemeinkben, mint egy esztendővel ezelőtt. Nyugodtabb, mert lényegesen előbbre tart az aratás. Sok gazdaságban be is fejezték már a kombájnok a munkát. Nagyobb mennyiségű lábon álló gabonát már csak a hűvösebb tájakon lehet találni. A kalászosok betakarítása előtti hetekben még elég sok volt a nyugtalankodás. A gazdaságok is bizonytalanok voltak a várható termés megítélésében. Irányítók és gazdasági szakvezetők egyaránt féltek az alkatrészhiánytól, a műszaki hibák sokaságától, attól, hogy a tavalyihoz hasonlóan nagyon elhúzódik az aratás és tetemes lesz a betakarítási veszteség. A munkának nincs még vége, de most már — nem sokkal a befejezés előtt — eléggé biztonságosan megállapítható: 1971 jó aratást hozott. Az időjárás kedvezően alakult a betakarításra. Volt ugyan néhány esősebb nap, amelyben leálltak a kombájnok, s várták, hogy megszikkadjon a talaj, csökkenjen a búza nedvességtartalma. De ezt a pár esős napot nem bánta senki, mert a csapadék nagyon, de nagyon kellett a legnagyobb területet elfoglaló, a legfőbb takarmányt adó növénynek, a kukoricának. Az eddigi aratási sikerekhez a kedvező időjáráson kívül mindenképpen hozzájárult a gabonaföldeken dolgozók áldozatkész munkája, s azok igyekezete, akik az alkatrész- és üzemanyag-ellátással, a gépjavítással, a folyamatos terményátvétellel és a szállítással közvetve ugyan, de oly sokat segítettek. Az az összefogás, szervezettség és segítőkészség, amely a gazdaságok, valamint a kereskedelmi, a felvásárló vállalatok között megmutatkozott és megmutatkozik most is, nagyon fontos tanulságul szolgál. Bizonyítja, hogy még a szükségesnél kisebb erővel is teljesíthető egyegy nagy feladat. A teljes igazsághoz hozzátartozik: az lenne a legjobb, ha az aratás már befejeződött volna. Azokon a táblákon, amelyeken most aratnak, már nagyobb a betakarítási veszteség, kisebb a búza fajsúlya, mint a másfél héttel ezelőtt betakarított táblákon volt. A rendelkezésre álló gépparkkal azonban — hiába az igyekezet, hiába az aratásra kedvező időjárás — nem lehetett, nem lehet hamarabb learatni. Ez a megállapítás nem ad felmentést azoknak, akik rosszul szervezték meg a munkát; bár volt szárítójuk, késlekedtek elkezdeni az aratást, hogy megtakarítsák a szárítás költségét, az is tény: nem lehet ezekkel a helyenként előforduló, bár nem gyakori hibákkal indokolni, hogy még most is — a munkára optimális idő múltán is — több helyen aratnak. Jogos az öröm, hogy előbbre tartunk az aratással, mint tavaly, ám ez sem feledtetheti, hogy a magas színvonalú búzatermesztés a mostaninál nagyobb teljesítményre képes betakarító gépparkot követel. A termés, mint arról már az eddigi aratási beszámolók is hírt adtak, nagyobb, mint tavaly. Az átlaghozam búzából is, a többi kalászosból is a tervezett körül alakul. Érthető, hogy pontos számokat senki nem mond. Nem mond már csak azért sem, mert még jelentős területen csak az elkövetkezendő napokban fejezik be az aratást. Az azonban mindentől függetlenül bizonyos, hogy termett, magtárba kerül annyi gabona, amennyi bőségesen fedezi a hazai igényeket, s módot ad a tartalékolásra is. Ahol még aratnak, ott természetesen a munka befejezése a legsürgősebb, a legfontosabb. Azokban a gazdaságokban viszont, amelyekben letették az aratás gondját, már teljes erővel hozzáfoghatnak az őszi munkák előkészítéséhez, a jövő esztendei jó termés feltételeinek megteremtéséhez. Esztendők óta tapasztalható, hogy az aratáshoz közvetlenül kapcsolódó munkákat — a szalma letakarítását, a tarló elmunkálását — csak késve végzik el. Sok gazdaságban ez a helyzet az idén is. A fő ok szintén az, hogy nincs elegendő gép, traktorvezető. De szerepet játszik az aratást követő tennivalók lassúbb ütemében a megnyugvás is. Amikor egy-egy gazdaságban learatnak, megkönnyebbülten állapítják meg: a nehezén már túl vagyunk. Ez igaz is, nem is, mert a neheze után megint a neheze következik, még ha ezt sok helyütt nem is vallják be. Igaz, jólesnék a mindennapos megfeszített munkát követelő aratás után egy kicsit lazítani. Az ilyen lazításnak azonban súlyos ára van. Ha ugyanis a meglevő kevés gépet sem használják ki nagyon jól az aratást közvetlenül követő napokban, növelik az őszi hónapok gondjait. A legeredményesebben gazdálkodó nagyüzemekben a régebbi tapasztalatok alapján szinte törvény: az aratást nyomon követve végeznek a műtrágyaszórással, a talajmunkákkal, igyekeznek minden lehetséges erőt, eszközt felhasználni arra, hogy mennél nagyobb területen végezzék el a nyári mélyszántást, azokon a táblákon pedig, amelyekbe újra vetnek az ősz elején, igyekeznek a vetés-előkészítő munkák zömén túljutni. A traktorok kettős műszakját nem akkor szervezik meg, amikor már körmükre égett az összetorlódott őszi munka, hanem most, amikor még rövidek az éjszakák, amikor nem kell hidegben, sárban szenvedniük az embereknek. Egyébként is a nagy teljesítményű traktorok gazdaságos hasznosításának egyetlen módja a folyamatos munka, a két vagy három műszakban üzemeltetés. Egyáltalán nem nehéz előre látni, hogy az őszi betakarítás, a jövő esztendei termés előkészítése az idén is csak különleges erőfeszítések árán oldható meg. Szeptembertől november elejéig annyi, de annyi a tennivaló, hogy még elsorolni is hosszú lenne. Minden, ami könnyít az őszi hónapok terhén, csak előnyös a gazdálkodásban. A már szabaddá vált területek művelése — ha azok készen várják az őszt — sokat segít abban, hogy idejében vethessenek, hogy jó talajba kerüljön a mag, s nagyobb biztonsággal számíthassanak a jövő esztendei jó termésre. A nyáron mélyen szántott táblák a novemberi, decemberi mélyszántás nehézségeitől óvják a gazdaságokat. A mezőgazdasági termelés folyamatában nincs megállás. Az az öröm, ami az idei aratást követi, csak akkor lehet teljes, ha az aratáshoz kapcsolódó munkákat, a többi időszerű tennivalót gyorsan elvégzik szövetkezeteink és állami gazdaságaink, s így a jövő esztendei termést is jól előkészítik. Almási István Az Apollo-15 két űrhajósával megkezdte kutatásait a Holdon (Washingtoni tudósítónktól.) Az Apollo—15 űrhajósai, David Scott és James Irwin, akik pénteken leszálltak a Holdon, szombaton megkezdték csaknem három napra tervezett kutatóprogramjukat. Harmadik társuk, Alfred Worden a Hold körül keringő anyaűrhajón várja be hétfői visszatérésüket. A „Sólyom” pénteken, középeurópai idő szerint 23 óra 17 perckor ért talajt a Hold—Apennínek és a Hadley-szakadék között. A leszállás utolsó másodperceiben a rakétahajtómű olyan porfelhőt kevert, hogy Scott nem látta a talajt és kissé keményen tette le a „Sólyom” Holdra szálló szerkezetet. A leszállószerkezet négy „lábának” egyike egy minikráterbe csúszott — de szakértők szerint ez nem fog semmilyen nehézséget okozni a felszállásnál. Később Scott — a holdkompból kihajolva fényképeket készített, s közben félórás „riportszerű” beszámolót tartott az elé táruló látképről. „A leszállás körzetében a talaj egész kellemesnek tűnik. Nem látok sziklákat az Apenninek lábánál... Ami a hegyeket illeti, olyan magasak, mint ahogy ezt vártuk, de felületük sokkal simább, sehol semmi, amit csúcsnak lehetne nevezni." Kiadós vacsora és éjszakai alvás után a két űrhajós szombaton közép-európai idő szerint délután fél 3-kor lépett ki a Holdra: előbb Scott, majd Irwin tette meg a létrán a felszínre vezető lépcsőfokokat. „Ahogy itt állok a Hadley-szakadék közelében, úgy érzem, az embernek meg kell értenie a természet titkait, ez minden kutatás értelme” — ezek voltak az Apollo—15 parancsnokának első szavai a Holdon. Később az űrhajósok kőzetmintákat gyűjtöttek, majd felállították a tv-kamerát, amely meglepően jó minőségű képet adott a kissé ferdén álló „Sólyom”-ról, s a háttérben húzódó kopár hegyhátakról. Ezután hozzáláttak a „Sólymon” összehajtott állapotban szállított „Rover”, az akkumulátormeghajtású holdterepjáró üzembe helyezéséhez. A „bejárató útra” a Roveren mintegy félórás késéssel került sor, mivel az előzetes ellenőrzésénél kiderült, hogy az első kormányzóberendezés nem működik. Ezt a berendezést később sem sikerült üzembe helyezni. Ez azonban nem akadályozta meg a tervezett felderítő utat, mivel a holdautó a hátsó kerekek segítségével is kormányozható. A Rover, ülésében Scott-tal és Irwinnel ezután elindult első útjára, a leszállás helyétől délre fekvő Hadley-szakadék felé. Az űrhajósok — akik állandó rádióösszeköttetésben maradtak a houstoni központtal — hamar megszokták a holdautó sajátosságait, könnyen kerülték a kisebb krátereket és néhány perc imírtva óránként körülbelül mint 51,öt/kilométeres sebességre gyorsították fel járművüket. Meglepetésükre a talaj szilárdabb volt, mint számítottak rá, a kerekek kevesebb port vertek fel. A navigációs berendezés segítségével — amely állandóan jelzi helyzetüket s azt, hogy milyen irányban távolodtak el a holdkomptól — mintegy fél óra alatt jutottak el első „megállóhelyükhöz”, a Hadley-szakadék tövébe. Itt felszerelték tvkamerájukat, amelyet a Rover áramforrásával kapcsoltak össze: a képernyőkön feltűnt a kráterek mögött a szakadék meredek falaival. Az űrhajósok nagy mennyiségű kristályos kőzetanyagot gyűjtöttek. „Annyi különböző típusú csábító kőzet van itt, hogy az ember nem tudja, melyiket válassza” — közölték az űrhajósok. „Feltűnő, milyen kevés a görgeteg, a vándorkő és a kvarcos kavicsú anyag” — mondotta Scott, akinek éppúgy, mint társainak, a felkészülés közben alapos geológiai tudásra kellett szert tennie. Az űrhajósok alapos geológiai vizsgálat és helyszíni beszámolók után a Roveren visszatértek támaszpontjukra, a holdkomphoz, ahonnan a jól megérdemelt pihenés után vasárnap újabb Holdexpedícióra indulnak. Vajda Péter Közlemény Ponomarjov EAK-ban tett látogatásáról A kommunistaellenesség a nemzetközi imperializmus érdekeit szolgálja távlatokat nyit az ország előtt az antiimperialista harcban. Az ASZÚ képviselői kiemelték, hogy az országos kongresszus határozataiban kifejezést nyert a Szovjetunió iránti hála azért a baráti és önzetlen segítségért, amelyet különféle területeken az EAK- nak nyújt. A találkozókon véleménycserét folytattak az időszerű nemzetközi problémákról, különösen a közel-keleti helyzetről. Az SZKP képviselői a szovjet nép és kommunista pártja határozott támogatásáról biztosították az egyiptomi és más arab népek harcát az izraeli imperialista agresszió következményeinek felszámolásáért, mindenekelőtt az izraeli csapatok kivonásáért az 1967 júniusában megszállt összes arab területről, valamint Palesztina arab népei törvényes jogainak biztosításáért. Hangsúlyozták Egyiptom fontos szerepét az arab népek nemzeti felszabadító mozgalma fejlesztésében és összefogásában. A felek kifejezték meggyőződésüket, hogy a kommunistaellenesség kárt okoz a népek felszabadulási törekvéseinek és nemzeti érdekeinek, s ezért nem kaphat teret. Az antikommunizmus csupán a nemzetközi imperialista és reakciós körök érdekeit szolgálja. A kommunistaellenesség elterjesztésére irányuló törekvések célja, hogy megbontsa az arab forradalmárok sorait az imperializmus, a cionizmus és az izraeli agresszió ellen, az arab népeknek a szabad és független fejlődésre való joga szavatolásáért vívott küzdelemben. Ezek a kísérletek arra is irányulnak, hogy gyengítsék az arab népek és barátaik közötti szolidaritást és együttműködést. (TASZSZ) Az SZKP küldöttsége, amely az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának meghívására Borisz Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével 1971. július 20. és 30. között tartózkodott az EAK-ban, részt vett az ASZÚ országos kongresszusán és megbeszéléseket folytatott az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságában. Az SZKP és az ASZÚ képviselői véleménycserét folytattak a pártkapcsolatok fejlesztésével összefüggő konkrét intézkedésekről. Az SZKP képviselői méltatták az ASZÚ országos kongreszszusa által jóváhagyott országos akcióprogram nagy jelentőségét. A program tükrözi az Egyiptom előtt álló feladatokat az antiimperialista, nemzeti demokratikus forradalom szakaszában és sikeres megvalósítása új, kedvező ACÉLLEMEZTORONY GABONATÁROLÓ A Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat új típusú szemestermény-tároló tornyok gyártását kezdte meg a közelmúltban. A teljesen gépesített acéllemez tornyokba emberi erő közreműködése nélkül kerül a termény és automatikus az ürítés is. Az első ilyen rendszerű 350 vagonos tárolót a Csákvári Állami Gazdaságban építették fel, nagyrészt már meg is telt idei gabonával. (Mikó László felvétele.)