Népszabadság, 1971. augusztus (29. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL •­ÁRA:­­,20 ÍV NÉPSZABADSM 1971. augusztus 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 180. szám A jövő esztendei termésért elmúlt a július, s lassacskán elfogy az aratnivaló is. A szövet­kezeti tagok, az állami gazdasági dolgozók heteken át hétköznap, vasárnap korántól későig szor­goskodtak, hogy ami megtermett, lehetőleg veszteség nélkül kerül­jön magtárakba. A kalászosok betakarítása még nem fejeződött be, de mégis más, sokkal nyu­­godtabb a helyzet mezőgazdasági nagyüzemeinkben, mint egy esz­tendővel ezelőtt. Nyugodtabb, mert lényegesen előbbre tart az aratás. Sok gazdaságban be is fe­jezték már a kombájnok a mun­kát. Nagyobb mennyiségű lábon álló gabonát már csak a hűvö­sebb tájakon lehet találni. A kalászosok betakarítása előtti hetekben még elég sok volt a nyugtalankodás. A gazdaságok is bizonytalanok voltak a várható termés megítélésében. Irányítók és gazdasági szakvezetők egy­aránt féltek az alkatrészhiánytól, a műszaki hibák sokaságától, at­tól, hogy a tavalyihoz hasonlóan nagyon elhúzódik az aratás és tetemes lesz a betakarítási vesz­teség. A munkának nincs még vége, de most már — nem sok­kal a befejezés előtt — eléggé biztonságosan megállapítható: 1971 jó aratást hozott. Az időjárás kedvezően alakult a betakarításra. Volt ugyan né­hány esősebb nap, amelyben le­álltak a kombájnok, s várták, hogy megszikkadjon a talaj, csök­kenjen a búza nedvességtartal­ma. De ezt a pár esős napot nem bánta senki, mert a csapadék na­gyon, de nagyon kellett a leg­nagyobb területet elfoglaló, a leg­főbb takarmányt adó növénynek, a kukoricának. Az eddigi aratási sikerekhez a kedvező időjáráson kívül min­denképpen hozzájárult a gabona­földeken dolgozók áldozatkész munkája, s azok igyekezete, akik az alkatrész- és üzemanyag-ellá­tással, a gépjavítással, a folyama­tos terményátvétellel és a szállí­tással közvetve ugyan, de oly so­kat segítettek. Az az összefogás, szervezettség és segítőkészség, amely a gazdaságok, valamint a kereskedelmi, a felvásárló válla­latok között megmutatkozott és megmutatkozik most is, nagyon fontos tanulságul szolgál. Bizo­nyítja, hogy még a szükségesnél kisebb erővel is teljesíthető egy­­egy nagy feladat. A teljes igazsághoz hozzátarto­zik: az lenne a legjobb, ha az aratás már befejeződött volna. Azokon a táblákon, amelyeken most aratnak, már nagyobb a be­takarítási veszteség, kisebb a bú­za fajsúlya, mint a másfél hét­tel ezelőtt betakarított táblákon volt. A rendelkezésre álló gép­parkkal azonban — hiába az igye­kezet, hiába az aratásra kedvező időjár­ás — nem lehetett, nem le­het hamarabb learatni. Ez a meg­állapítás nem ad felmentést azok­nak, akik rosszul szervezték meg a munkát; bár volt szárítójuk, késlekedtek elkezdeni az aratást, hogy megtakarítsák a szárítás költségét, az is tény: nem le­het ezekkel a helyenként előfor­duló, bár nem gyakori hibákkal indokolni, hogy még most is — a munkára optimális idő múltán is — több helyen aratnak. Jogos az öröm, hogy előbbre tartunk az aratással, mint tavaly, ám ez sem feledtetheti, hogy a magas színvonalú búzatermesztés a mos­taninál nagyobb teljesítményre képes betakarító gépparkot kö­vetel. A termés, mint arról már az eddigi aratási beszámolók is hírt adtak, nagyobb, mint tavaly. Az átlaghozam búzából is, a többi ka­lászosból is a tervezett körül ala­kul. Érthető, hogy pontos szá­mokat senki nem mond. Nem mond már csak azért sem, mert még jelentős területen csak az el­következendő napokban fejezik be­­ az aratást. Az azonban min­dentől függetlenül bizonyos, hogy termett, magtárba kerül annyi gabona, amennyi bőségesen fe­dezi a hazai igényeket, s módot ad a tartalékolásra is. Ahol még aratnak, ott termé­szetesen a munka befejezése a legsürgősebb, a legfontosabb. Azokban a gazdaságokban viszont, amelyekben letették az aratás gondját, már teljes erővel hozzá­foghatnak az őszi munkák előké­szítéséhez, a jövő esztendei jó termés feltételeinek megterem­téséhez. Esztendők óta tapasztal­ható, hogy az aratáshoz közvet­lenül kapcsolódó munkákat — a szalma letakarítását, a tarló el­­munkálását — csak késve végzik el. Sok gazdaságban ez a hely­zet az idén is. A fő ok szintén az, hogy nincs elegendő gép, traktorvezető. De szerepet játszik az aratást követő tennivalók las­súbb ütemében a megnyugvás is. Amikor egy-egy gazdaságban le­aratnak, megkönnyebbülten álla­pítják meg: a nehezén már túl vagyunk. Ez igaz is, nem is, mert a neheze után megint a neheze következik, még ha ezt sok helyütt nem is vallják be. Igaz, jólesnék a mindennapos megfeszített mun­kát követelő aratás után egy ki­csit lazítani. Az ilyen lazításnak azonban súlyos ára van. Ha ugyanis a meglevő kevés gépet sem használják ki nagyon jól az aratást közvetlenül követő na­pokban, növelik az őszi hónapok gondjait. A legeredményesebben gazdál­kodó nagyüzemekben a régebbi tapasztalatok alapján szinte tör­vény: az aratást nyomon követ­ve végeznek a műtrágyaszórással, a talajmunkákkal, igyekeznek minden lehetséges erőt, eszközt felhasználni arra, hogy mennél nagyobb területen végezzék el a nyári mélyszántást, azokon a táb­lákon pedig, amelyekbe újra vet­nek az ősz elején, igyekeznek a vetés-előkészítő munkák zömén túljutni. A traktorok kettős mű­szakját nem akkor szervezik meg, amikor már körmükre égett az összetorlódott őszi munka, hanem most, amikor még rövidek az éj­szakák, amikor nem kell hidegben, sárban szenvedniük az emberek­nek. Egyébként is a nagy telje­sítményű traktorok gazdaságos hasznosításának egyetlen módja a folyamatos munka, a két vagy három műszakban üzemeltetés. Egyáltalán nem nehéz előre lát­ni, hogy az őszi betakarítás, a jövő esztendei termés előkészí­tése az idén is csak különleges erőfeszítések árán oldható meg. Szeptembertől november elejéig annyi, de annyi a tennivaló, hogy még elsorolni is hosszú lenne. Minden, ami könnyít az őszi hó­napok terhén, csak előnyös a gaz­dálkodásban. A már szabaddá vált területek művelése — ha azok készen várják az őszt — sokat se­gít abban, hogy idejében vethes­senek, hogy jó talajba kerüljön a mag, s nagyobb biztonsággal szá­míthassanak a jövő esztendei jó termésre. A nyáron mélyen szán­tott táblák a novemberi, decem­beri mélyszántás nehézségeitől óvják a gazdaságokat. A mezőgazdasági termelés fo­lyamatában nincs megállás. Az az öröm, ami az idei aratást kö­veti, csak akkor lehet teljes, ha az aratáshoz kapcsolódó munká­kat, a többi időszerű tennivalót gyorsan elvégzik szövetkezeteink és állami gazdaságaink, s így a jövő esztendei termést is jól elő­készítik. Almási István Az Apollo-15 két űrha­jósáva­l megkezdte kutatásait a Holdon (Washingtoni tudósítónktól.) Az Apollo—15 űrhajósai, David Scott és James Irwin, akik pén­teken leszálltak a Holdon, szom­baton megkezdték csaknem há­rom napra tervezett kutatóprog­ramjukat. Harmadik társuk, Alf­red Worden a Hold körül kerin­gő anyaűrhajón várja be hétfői visszatérésüket. A „Sólyom” pénteken, közép­európai idő szerint 23 óra 17 perckor ért talajt a Hold—Apen­­nínek és a Hadley-szakadék kö­zött. A leszállás utolsó másodper­ceiben a rakétahajtómű olyan porfelhőt kevert, hogy Scott nem látta a talajt és kissé keményen tette le a „Sólyom” Holdra szálló szerkezetet. A leszállószerkezet négy „lábának” egyike egy mini­kráterbe csúszott — de szakértők szerint ez nem fog semmilyen nehézséget okozni a felszállás­nál. Később Scott — a hold­kompból kihajolva fényképeket készített, s közben­­ félórás „ri­portszerű” beszámolót tartott az elé táruló látképről. „A leszállás körzetében a talaj egész kelle­mesnek tűnik. Nem látok sziklá­kat az Apenninek lábánál... Ami a hegyeket illeti, olyan magasak, mint ahogy ezt vártuk, de felüle­tük sokkal simább, sehol semmi, amit csúcsnak lehetne nevezni." Kiadós vacsora és éjszakai al­vás után a két űrhajós szomba­ton közép-európai idő szerint délután fél 3-kor lépett ki a Holdra: előbb Scott, majd Irwin tette meg a létrán a felszínre vezető lépcsőfokokat. „Ahogy itt állok a Hadley-szakadék közelé­ben, úgy érzem, az embernek meg kell értenie a természet tit­kait, ez minden kutatás értelme” — ezek voltak az Apollo—15 pa­rancsnokának első szavai a Hol­don. Később az űrhajósok kőzetmin­tákat gyűjtöttek, majd felállítot­ták a tv-kamerát, amely megle­pően jó minőségű képet adott a kissé ferdén álló „Sólyom”-ról, s a háttérben húzódó kopár hegy­hátakról. Ezután hozzáláttak a „Sólymon” összehajtott állapot­ban szállított „Rover”, az akku­mulátormeghajtású holdterepjáró üzembe helyezéséhez. A „bejára­tó útra” a Roveren mintegy fél­órás késéssel került sor, mivel az előzetes ellenőrzésénél kiderült, hogy az első kormányzóberende­zés nem működik. Ezt a berende­zést később sem sikerült üzembe helyezni. Ez azonban nem akadá­lyozta meg a tervezett felderítő utat, mivel a holdautó a hátsó kerekek segítségével is kormá­nyozható. A Rover, ülésében Scott-tal és Irwinnel ezután elindult első út­jára, a leszállás helyétől­­ délre fekvő Hadley-szakadék felé. Az űrhajósok — akik állandó rádió­összeköttetésben maradtak a houstoni központtal — hamar megszokták a holdautó sajátossá­gait, könnyen kerülték a kisebb krátereket és néhány perc imírtva óránként körülbelül mint 51,öt­/kilo­­méteres sebességre gyorsították fel járművüket. Meglepetésükre a talaj szilárdabb volt, mint számí­tottak rá, a kerekek kevesebb port vertek fel. A navigációs be­rendezés segítségével — amely állandóan jelzi helyzetüket s azt, hogy milyen irányban távolodtak el a holdkomptól — mintegy fél óra alatt jutottak el első „meg­állóhelyükhöz”, a Hadley-szaka­dék tövébe. Itt felszerelték tv­­kamerájukat, amelyet a Rover áramforrásával kapcsoltak össze: a képernyőkön feltűnt a kráterek mögött a szakadék meredek falai­val. Az űrhajósok nagy mennyiségű kristályos kőzetanyagot gyűjtöt­tek. „Annyi különböző típusú csá­bító kőzet van itt, hogy az ember nem tudja, melyiket válassza” — közölték az űrhajósok. „Feltűnő, milyen kevés a görgeteg, a ván­dorkő és a kvarcos kavicsú anyag” — mondotta Scott, akinek épp­úgy, mint társainak, a felkészülés közben alapos geológiai tudásra kellett szert tennie. Az űrhajósok alapos geológiai vizsgálat és helyszíni beszámolók után a Roveren visszatértek tá­maszpontjukra, a holdkomphoz, ahonnan a jól megérdemelt pihe­nés után vasárnap újabb Hold­expedícióra indulnak. Vajda Péter Közlemény Ponomarjov EAK-ban tett látogatásáról A kommunistaellenesség a nemzetközi imperializmus érdekeit szolgálja távlatokat nyit az ország előtt az antiimperialista harcban. Az ASZÚ képviselői kiemelték, hogy az országos kongresszus határo­zataiban kifejezést nyert a Szov­jetunió iránti hála azért a baráti és önzetlen segítségért, amelyet különféle területeken az EAK- nak nyújt. A találkozókon véleménycserét folytattak az időszerű nemzetkö­zi problémákról, különösen a kö­zel-keleti helyzetről. Az SZKP képviselői a szovjet nép és kom­munista pártja határozott támo­gatásáról biztosították az egyip­tomi és más arab népek harcát az izraeli imperialista agresszió kö­vetkezményeinek felszámolásáért, mindenekelőtt az izraeli csapatok kivonásáért az 1967 júniusában megszállt összes arab területről, valamint Palesztina arab népei törvényes jogainak biztosításáért. Hangsúlyozták Egyiptom fontos szerepét az arab népek nemzeti felszabadító mozgalma fejleszté­sében és összefogásában. A felek kifejezték meggyőző­désüket, hogy a kommunistaelle­nesség kárt okoz a népek felsza­badulási törekvéseinek és nemze­ti érdekeinek, s ezért nem kap­hat teret. Az antikommunizmus csupán a nemzetközi imperialista és reakciós körök érdekeit szol­gálja. A kommunistaellenesség elterjesztésére irányuló törekvé­sek célja, hogy megbontsa az arab forradalmárok sorait az imperia­lizmus, a cionizmus és az izraeli agresszió ellen, az arab népeknek a szabad és független fejlődésre való joga szavatolásáért vívott küzdelemben. Ezek a kísérletek arra is irányulnak, hogy gyengít­sék az arab népek és barátaik közötti szolidaritást és együttmű­ködést. (TASZSZ) Az SZKP küldöttsége, amely az Arab Szocialista Unió Központi­ Bizottságának meghívására Bo­­­risz Ponomarjovnak, az SZKP­­ Központi Bizottsága titkárának vezetésével 1971. július 20. és 30.­­ között tartózkodott az EAK-ban,­­ részt vett az ASZÚ országos kongresszusán és megbeszélése­ket folytatott az Arab Szocialis­ta Unió Központi Bizottságában. Az SZKP és az ASZÚ képvise­lői véleménycserét folytattak a pártkapcsolatok fejlesztésével összefüggő konkrét intézkedések­ről. Az SZKP képviselői méltat­ták az ASZÚ országos kongresz­­szusa által jóváhagyott országos akcióprogram nagy jelentőségét. A program tükrözi az Egyiptom előtt álló feladatokat az antiim­­perialista, nemzeti demokratikus forradalom szakaszában és sike­res megvalósítása új, kedvező ACÉLLEMEZTORONY GABONATÁROLÓ A Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat új típusú szemestermény-tá­­roló tornyok gyártását kezdte meg a közelmúltban. A teljesen gépesített acéllemez tornyokba emberi erő közreműködése nélkül kerül a termény és automatikus az ürítés is. Az első ilyen rendszerű 350 vagonos tárolót a Csákvári Állami Gazdaságban építették fel, nagyrészt már meg is telt idei gabonával. (Mikó László felvétele.)

Next