Népszabadság, 1971. augusztus (29. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-06 / 184. szám
6 Csúcsforgalom a Balatonnál A NAGY KÁNIKULÁBAN minden eddigi rekord megdőlt már a Balatonnál. Most van a legnagyobb roham a strandok, az éttermek, a hűsítő italt árusító pavilonok ellen; még sohasem volt akkora gond a vízkorlátozással, a szennyvízzel s a csúcsforgalommal. A finis. A családok többsége már csak augusztus utolsó hetéig számít pihenésre, hiszen kezdődik az iskolaév. A hátralevő három hét tehát a „finis” időszaka. Van is forgalom. Most már mindegy, hogy hét vége vagy hétköznap van, állandóan autókaravánok járnak az utakon és elég csak egy lassabban közlekedő jármű vagy sorompó, máris az autók hosszú sora torlódik össze. Kezdjük talán Siófokon, hiszen alig akad gépkocsi, amely elkerülné az ismert üdülővárost, nem kis gondot okozva ezzel a helyi vezetőknek. Siófok ugyanis megtelt. A víztorony környékén levő parkolóhelyeken és a mellékutcákban állandó a torlódás, így gyakran 20—30 percet kell az autósnak körbe-körbe forognia, mire helyet talál. Az új úttal megváltozott az autók mozgása is. Eddig pénteken, szombaton Budapest felől érkezett az áradat, amely Földvár felől vasárnap és hétfőn áramlott vissza a fővárosba. Most, hogy az autósok az M 7-esen Zamárdiig haladnak le, onnan térnek vissza Siófokra, így állandó a kétirányú mozgás. Nemcsak Siófokon, a többi üdülőtelepen is nagy a forgalom. Csupán a déli parti SZOT-üdülőkben 8500-an nyaralnak egyszerre, a szállodákban teljes a foglaltság. A legnépszerűbbek a Pannónia Vállalat touringhoteljei. A Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal adatai szerint a kempingekben sem tudnak jelenleg újabb helyeket adni, és foglalt a somogyi part 14 ezer fizetővendég-szobája is. Így azután részben a helyhiány miatt, igen sok a vadkempingező, akik a kertekben, a tóparton és az utcákban verik fel sátrukat. Bár a kijelölt helyen kívüli táborozás felszámolása a helyi tanácsok feladata, sok segítséget nyújtanak ehhez a rendőri szervek is. HÍVATLAN VENDÉGEK. A vadtáborozók között sok a külföldi, de még több a magyar. Persze a sok tízezer fizetővendég mellett jócskán találni olyanokat, akik nem kempingeznek ugyan „vadasan”, mégsem kívánatosak a tó körül. A siófoki városi, járási rendőr-főkapitányság például jó néhány aszódi és fóti „kirándulót” indított már vissza, akik megszökve intézetükből, a Balatonnál kerestek „kikapcsolódást”. Persze nemcsak a szökött intézettekkel van baj, sok az olyan fiatal fiú és lány, akik — többnyire szülői engedéllyel, de pénz nélkül — járják az üdülőhelyeket, így azután akad munkája a rendőrségnek is. A legdivatosabb a gépkocsik feltörése és a strandokon őrizetlenül hagyott holmik eltulajdonítása. A napokban őrizetbe vettek egy 16—18 évesekből álló csoportot, négy autó feltörését ismerték be. A nagy nyári csúcsforgalmat felhasználva megjelentek a tó mellett azok is, akik könnyen szeretnének pénzhez jutni, s mivel nincs lángossütő vagy keszegsütő iparengedélyük, így magukat bocsátják áruba. A rendőri szervek ezek ellen is erélyesen fellépnek, s legutóbb tíz nő (köztük hat fiatalkorú) ellen indítottak eljárást Siófokon. AMI JÓ. A Balaton, most teljes pompájában ragyog és kellemes szórakozást nyújt a látogatóinak. A két megyei idegenforgalmi hivatal, valamint az IBUSZ, a Cooptourist kellemes programokat szervez, s állandóan teltek a kiránduló autóbuszok. A nyári csúcsforgalmat néhány új étterem megnyitásával is segítik. A közelmúltban adták át Szépláknál, a fokihegyi Touring Hotel és a Piroska csárda szomszédságában a Halászcsárdát, amely máris népszerű. Balatonedericsnél, a 84-es úton, a Sopron felől érkezőket a Kisbetyár csárda fogadja és nagy sikert aratott az M 7-es út 83-as kilométerkövénél megnyitott Nonstop bisztró-étterem. Ez az éjjel-nappal nyitva tartó üzlet máris akkora forgalmat bonyolít le, mint a siófoki Fogas vagy a Csárdás étterem. Július utolsó napjaiban elkészült az üdülési szezon első fele adatainak az összesítése is; csak néhány érdekesebbet említek: a somogyi part SZOT-üdülőiben 50 ezren nyaraltak kedvezményesen; a Pannónia Vállalat balatoni éttermeiben és szállodáiban 22 százalékkal több volt a bevétel, mint egy esztendeje, a Siótour 43 valutabeváltója 27 millió 800 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Tavaly július 20-ig például, 900 ezer forint értékű nyugati valutát váltottak be, most ez az összeg majd négymillió. AMI ROSSZ. Sajnos ez az üdülési szezon sem mentes a gondoktól. Részben objektív okok zavarták a kellemes nyaralást. Ilyen a többi között a gyakori vízhiány. Vízkorlátozást kellett bevezetni. Másik probléma, hogy a gyenge csatornahálózat már nem bírja a megterhelést, jó néhány üdülőhelyen az utcára folyik a szennyvíz. A balatonföldvári Postás üdülőt éppen ilyen okok miatt ki is kellett üríteni, a beutaltakat máshová helyezték el. Az áramszolgáltatási zavarok ugyancsak sok gondot okoznak. A SZOT-üdülőkben le is állították a mirelitcsirkék átvételét, mert nem tudják biztosítani a megfelelő hűtést. Panaszkodnak a balatonföldváriak azért is, mert az új postaközpontot éppen most, a főszezonban szerelik, így alig lehet telefonálni. Nem egy helyen a hivatalos üzeneteket inkább táviratban adják fel, mert így biztosabban megérkeznek, mint a telefonhívás. Igaz, hogy nehéz igazodni a hatalmas tömeghez (csupán Siófokon százezer ember fordul meg egy-egy hétvégén), mégis sok bosszúságot okoz, hogy akadozik a söld-, a hűsítőital- és a szódavízellátás. A kisebb településeken gyakran napokig nem lehet szódához, ásványvízhez jutni. A vendéglősök meg arra panaszkodnak, hogy nem kapnak elég palackgázt, így állandóan bajban vannak a főzéssel. ILYEN AZ ÉLET most a Balatonon az üdülési szezon második félidejének elején. Kapalvay Imre Tanácskozás Szombathelyen a Nyugat-Dunántúl fejlesztéséről (Tudósítónktól.) Csütörtökön Szombathelyen ülésezett a Nyugat-dunántúli Intéző Bizottság. Az ülésen megjelent és megnyitót mondott Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese előadást tartott azokról a műemlékvédelmi teendőkről, melyeket a negyedik ötéves terv időszakában Nyugat-Dunántúlon kell elvégezni. Dr. Pongrácz Pál, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője a nyugat-dunántúli üdülőterület területfejlesztési terveinek állásáról tájékoztatta a bizottságot, majd Czigány Jenő szólt az idegenforgalmat vonzó kulturális rendezvényekről, azok összehangolásáról. Az előadásokat követő vitában az érintett három megye, Győr- Sopron, Vas és Zala vezetői, képviselői beszélték meg azokat a konkrét tennivalókat is, amelyek az idegenforgalom szempontjából jelentős vidék fellendítését segíthetik. Különösen sok szó esett Sopron belvárosának rekonstrukciójáról, a győri műemlékvédelmi munkák fellendüléséről, a népi műemlékek védelmével kapcsolatos lemaradásokról mindhárom megyében, a nagycenki Széchenyikastély, a büki volt Szapáry-kastély, a sárvári Nádasdy-vár, a Mihályi-kastély rekonstrukciójáról. Ismeretes, hogy megkezdődött Balf-fürdő fejlesztése, jól halad a Fertő-tó menti üdülőterület létesítését megelőző legfontosabb előkészületek munkája is. Délután az intéző bizottság tagjai a sárvári Nádasdy-várnál folyó építkezéseket tekintették meg. NINCS JOBB A ROSSZ Z BOGOMIL RAJNOV azonos című regényéből készült szélesvásznú, bolgár, bűnügyi film. n Bemutató: augusztus 12. JOBB A ROSSZ IDŐNÉL Oszarív NÉPSZABADSÁG 1971. augusztus 6, péntek Elbúcsúztatták Devecseri Gyászolók sok százas serege vett részt csütörtök délután a Farkasréti temetőben Devecseri Gábor hamvasztás előtti búcsúztatásán. Az 54 éves korában elhunyt Kossuth-díjas költő és műfordító családtagjain kívül a gyászszertartáson megjelentek a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Pen Club vezetői, eljöttek a pályatársak, a társművészetek és a tudományos élet neves személyiségei, körülállták a ravatalt Devecseri Gábor olvasói és tisztelői. Keresztúry Dezső író, irodalomtörténész a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Pen Club nevében búcsúzott. Jeles gondolkodó, a munkát és a játékot szerető, derűs kedvvel végző barátunk távozott el — mondta. — Gazdag formavilág a kifejezésmód tökéletességével párosult életművében. Műfordítóként Homérosz tolmácsolásával és az ókori kultúra és más óriásainak magyarításával is örökbecsűt alkotott; mesterségbeli tudásánál, alkotói felelősségénél is nagyobb volt humanizmusa, életszeretete. A tudományok művelőinek nevében Szilágyi János György, a Szépművészeti Múzeum antik osztályának vezetője, a barátok részéről Vajna János, az írótársak képviseletében Somlyó György mondott gyászbeszédet a ravatalnál. A szakszervezeti könyvtárak helyzete Egy felmérés tanulságai Az 1969-es statisztika szerint Magyarországon hat és fél ezer közművelődési könyvtár 58 százaléka a szakszervezetek felügyelete alatt működik. Legfőképp üzemi könyvtárakról van szó, amelyeknek ugyan kevesebb a könyvük, tehát kisebb a hatósugaruk, mint az állami könyvtáraké, jelentőségüket azonban megsokszorozza, hogy olvasóik zöme munkás. Ezért érdemel figyelmet az a fölmérés, amelynek zárótanulmánya a napokban jelent meg. Szerzője, Gerő Zsoltné, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének megbízása alapján 149 szakszervezeti könyvtár adatait dolgozta föl. A számok azt jelzik, hogy növekszik az olvasótábor: ez a főfoglalkozású könyvtárosokkal dolgozó könyvtárak 97 százalékánál kimutatható. Elgondolkoztató viszont, hogy ahol kevésbé képzett társadalmi munkás a könyvtáros, csak minden második könyvtárban nőtt az olvasók száma. Nincs ebben semmi meglepő: magától értetődő, hogy a nagyobb szakismeret a könyvtárban is perdöntő. Ám a vizsgálat egyik adata tüstént tanúsítja, hogy egyelőre a valóság messze van a „magától értetődőtől”: a szakszervezeti könyvtárak közül alig minden ötödik helyen dolgozik főfoglalkozású könyvtáros. (Közép- és felsőfokú képesítéssel pedig alig 30 százalékuk rendelkezik; ugyanennyien csak nyolc általánost végeztek.) Abba sem szabad belenyugodni hogy a szóban forgó könyvtáraknak mindössze 36 százaléka mondhat magáénak önálló helyiséget. A többi szekrényekben, ládákban kénytelen könyvállományát tartani. Ezzel kapcsolatban életrevaló dologra hívja föl a figyelmet a tanulmány. Néhány helyen sikerrel használnak speciális szekrényeket, amelyek kis helyet foglalnak el, kölcsönzés idején kinyithatók, s szabadpolcos könyvállványként alkalmazhatók. Ezek az ötletes szekrények különösképp a letéti könyvtáraknak tehetnek hasznos szolgálatot , ha gyártásukról gondoskodnak. A vizsgált könyvtárak közül 52 önálló. A SZOT jóváhagyta működési szabályzat szerint itt könyvbeszerzésre évenként legalább 5 ezer forintot kell fordítani. Ezt az előírást azonban az 52 könyvtár közül csak 34 teljesítette. Akadt olyan, amely fenntartójától könyvbeszerzésre 1969-ben egyáltalán nem kapott pénzt. Ezt az sem menti, hogy 15 viszont több mint 25 ezer forintot költött új könyvekre. Minden bizonnyal nemcsak az anyagiak hiánya magyarázza, hogy a könyvtárak 56 százalékába semmiféle újság, folyóirat nem jár. A változásokat — igaz, szerény mértékben — jelzi: a szakszervezetek az utóbbi időben elismerésre méltó erőfeszítéseket tesznek az üzemi hírlap- és folyóirat-olvasó hálózat létrehozásáért. VT. M. A SZÁLAK SOKFELÉ VEZETNEK 14. Az úgynevezett alkalom Részeg ember tántorog át az előtéren, sokan nézik nagy vidámsággal. Az egyik oszlop mellett megcsúszik a részeg, elesik. Lassan és egyedül feltápászkodik, s ezzel újabb nagy derültséget kelt a közönségben. A győri vasúti pályaudvaron vagyunk. Ott, ahol ügyünk és sok más ügy szereplői közül, igen sokan megismerkedtek egymással. A közönség nagy. Tömegével ácsorognak az emelet korlátjánál, a kijáratoknál, a zárt pénztárablakoknál, az automaták és a menetrendtáblák előtt. Sok a részeg, sok a piszkos, gyanús külsejű ember, és köztük sok fiatal cselleng. A várótermekben alszanak, a söntésben régi és újdonsült cimborák hangoskodnak, miközben olyan hölgyekkel ismerkednek, akiknek csak a hírük kétes, a szándékuk nem. Ha az időjárás kedvező, a párok kivonulnak a sötét parkba, a Kazinczy gimnáziumhoz, ha hidegebb van, megkeresik a jóval az indítás előtt betolt szerelvényeket. A tágas előtérben, amelyben józan ember aligha tudja sokáig elviselni a harmadosztályú söntésből kiáradó pálinkaszagot, takarítónők látnak munkához. Sziszifuszi erőfeszítés. Alig söprik fel a követ, az automatáktól távozó, jólöltözött emberek is gondolkodás nélkül szórnak el papírt, szemetet, gyufát. A diákváróteremből most szállítanak el egy összetört széket, s amint nyílik az ajtó: irgalmatlan erővel zúg végig a termen a táskarádiók bömbölő hangja. A fenti kép egy téli délután átlagos jelenségeit gyűjti csokorba. Ez a pályaudvar, csakúgy mint a győri vidéki autóbuszpályaudvar, igen gyakran szerepel a bűnügyi krónikákban. És ez nemcsak győri jelenség. Az utazás céljait szolgáló nyilvános épületek ma még sok helyütt az ismerkedés, az alkoholos elbutulás, az erősködés színhelyei. 220 nyilvántartott Alkalom szüli a tolvajt, mondja a közmondás, és ez még akkor is igaz, ha az emberek túlnyomó többségére nem áll. 1970. szeptember 9-től 1971. április 1-ig körülbelül 220 ember neve került bele abba a könyvbe, amelyben azok nevét tartják számon, akik a győri pályaudvar területén, valamilyen anyagi kárt okoztak. Pontosabban, akiknél a „károkozást” le tudták leplezni. Ilyen esetben a vasút kártérítést követel. De hányszor nincs meg a tettes! A diákváróteremben a közelmúltban négy széket és két padot apró darabkákra törtek ismeretlen tettesek. Az állomásfőnökség hiába kéri az iskolákat, oldják meg valahogyan bejáró növendékeik felügyeletét a váróteremben, ahol még az se tud tanulni, olvasni, aki éppen akar. — A legnagyobb gond a harmadosztályú döntés léte — mondja Iványi Ede állomásfőnök. —