Népszabadság, 1971. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

4 Értesítjük kedves vendégeinket, hogy fonyódi Delta éttermünket éjjel-nappal nyitva tartjuk Hideg-meleg ételek nagy választékban kaphatók. Olcsó árak. Legyen a vendégünk, szeretettel várjuk ! Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat ■IIIIIIIIIIIIHII—Millranmc NFP SZABADSÁG 1971. november 17, szerda Ki védi meg Szaló Kilóra mérve is tekintélyes az az aktacsomó, amely a pannonhalmi TÖVÁLL (termelőszövetkezeti önálló közös vállalkozás) volt igazgatójának, Szabó Lajosnak a viselt dolgait, a velük kapcsolatos nyomozásokat, bírósági tárgyalások jegyzőkönyveit és különféle hatóságok leveleit, iratait tartalmazza. A tanulságos dossziéból nagyjából kiszámítható az a sok milliós kár, amely a TÖVÁLL-t alapító tsz-ek mérleghiányából, a nagyrészt hitelekből létesített termelőüzemek kihasználatlanságából, a hosszú ideig tartó pazarlásból, termelési és pénzügyi anarchiából, a társadalmi tulajdon hűtlen kezeléséből, a különféle vesztegetésekből, a szakszerűtlenségekből vagy éppen a vendégeket sosem nélkülöző pinceköltségeiből kerekedik ki. • • Hogy mi folyt el Pannonhalmán, azt hónapokig beszélték Győr-Sopron megyében. Tudott róla az egész falu, tudtak az érdekelt tsz-ek vezetői, sejtették vagy tudták kommunisták és pártonkívüliek, szakemberek és falusi nénikék. Tudták olyanok is, akiknek lehetőségük lett volna a közbelépésre. És mégis, Szabó Lajos egy napot se ült börtönben, ma is kitűnő állása van. Mind a bűntársak, mind a szolgalelkű szemethunyók, az állásukat féltők, a néma cinkosok, a megalkuvók és a felettes felelősök a szó szoros értelmében megúszták a dolgot. Csak egyvalaki nem. Aki először szólt Egy 39 éves asszony, Szaló Györgyivé, aki — bár nem volt személyesen érdekelt — az igazságérzetére hallgatott, és elsőként emelt szót e nyilvánvaló szemfényvesztés ellen. A Győri Városi és Járási Népi Ellenőrzési Bizottságnak tett bejelentései teljes mértékben igazolódtak. Mégis: ezt az asszonyt anyagilag, idegileg, szakmailag, emberileg egyaránt tönkretették. — Én eleinte nem akartam senki segítségét — mondja zokogva —, én csak azt akartam, hogy az én becsületes igazam védjen meg engem. "Szalonét nem tudtuk megvédeni. Eddig nem. De mi is történt eddig? 1969. Májusban, több éves pénzügyi gyakorlat után Szaloné kontírozó könyvelőként munkába áll a TÖVÁLL-nál. Hamarosan szóvá teszi a lehetetlen állapotokat. A bírálatot októberben egy írásbeli figyelmeztetés „honorálja”, mégpedig összeférhetetlenség címén. Szaloné kétségbeesésében — novemberben— a népi ellenőrzéshez fordul. 1970. Májusban a munkaszerződés egyoldalú módosításával Szalonét adminisztrátornak helyezik át, majd júliusban fegyelmivel elbocsátják. A megyei főügyészség egykésőbbi állásfoglalása szerint alapos lehet a gyanú, hogy „a dolgozó áthelyezésére, majd fegyelmi felelősségre vonására megtorlásként került sor”. Az elbocsátás indokai között szerepel ismét, az összeférhetetlenség, továbbá, hogy az egyik vezetőről azt állította: térítés nélkül fogyasztotta az üzem termékét. A vállalati döntőbizottság elutasítja Szaloné fellebbezését. Szeptemberben a szakértők megállapítják, hogy Szaloné hosszú időn át emberfeletti munkát vállalt, hogy rendet teremtsen a számviteli anarchiában, amiért az akkor már elbocsátott, megfelelő irányítást, munkafeltételeket sosem nyújtó Dombi Kálmán főkönyvelő volt elsősorban felelős. Szeptemberben a területi munkaügyi döntőbizottság (TMDB) elbocsátás helyett segédmunkási munkakörbe való helyezésre változtatja a fegyelmi ítéletet, és kötelezi a vállalatot 2125 forint munkabér-különbözet megfizetésére. Novemberben a megyei főügyészség óvást emel e döntés ellen, s megalapozatlanság miatt törvénysértőnek minősíti. A főügyészség az összeférhetetlenséget nem látja bizonyítottnak, sőt a vezető állítólagos rágalmazását sem (amit egyébként nem is vizsgáltak). Hangsúlyozza az óvás, hogy a TMDB Szalóné tanúit és a népi ellenőrzési bizottságot nem hallgatta meg. A főügyészség figyelmeztet: egy 1968- ban kelt törvény szerint azoknak, akik a népi ellenőrzési bizottságnál közérdekű bejelentést tesznek, a külön jogszabályokban előírt védelmet kell biztosítani. Aki hiába fellebbezett Az óvás nyomán a TMDB újabb két tárgyalást rendez. Felvonultatják a TÓVÁLL tanúit, akik Szalóné állítólagos összeférhetetlenségét ilyesfajta kijelentésekkel igazolják: „Nem nézett rám jó szemmel.” A népi ellenőrzést a TMDB-nél megint csak nem hallgatják meg. Később nem kis cinizmussal írják erről, hogy „nem találják irataik között” azt, amely a népi ellenőrzési bizottság meghallgatására vonatkozó kívánságot tartalmazná. Szalóné tanúját ismét nem hallgatják meg, és a teljesen egyoldalú folyamat meghozza gyümölcsét: a TMDB fenntartja előző határozatát. Sőt kimondja, hogy Szalónénak a vezetőről tett kijelentése „alkalmas voltarra, hogy a vezetői tekintélyt lejárassa”. Eformás kis feudális logika szerint tehát nem az járatja le a vezetői tekintélyt, aki vezetőhöz méltatlanul viselkedik, hanem az, aki leleplezi a méltatlanul viselkedőt. ín Társulni, telepszerűen építkezni A vállalati lakásépítkezések ügye az újpesti párt-végrehajtóbizottság napirendjén n nemrég közszemléi* kitették ** újpesti tanácsházák azoknak a kerületi lakosoknak a névsorát, akik 1971 második félévében az új lakások boldog tulajdonosai lettek vagy még ezután lesznek. A hirdetmény minden korábbinál kevesebb kritikai észrevételt váltott ki, mindössze nyolcan állították, hogy a listán szereplő családok lakáshelyzeténél súlyosabb az övék. A lakáselosztást végző társadalmi bizottság a helyszínen vizsgálta meg a panasszokat, majd részben módosította az előzetes tervet, így most már elmondhatják Újpesten, hogy találkozik a kerület közvéleményének igazságérzetével a jobb lakásra rászoruló családok kiválasztása. Igazságosan elosztott, de kevés lakás A párt Központi Bizottságának állásfoglalása nyomán kidolgozott Új lakásrendelet útmutatása szerint a rendelkezésre álló 58 tanácsi lakás közül 41-et a kerületben régen itt lakó fizikai munkások kaptak és 17 lakásba egyéb foglalkozásúak költözhetnek, az összes lakások 45 százalékát fiatal házasok kapták. Ugyancsak a 37 tanácsi értékesítésű, új lakás közül 29-et fizikai dolgozók, nyolcat egyéb foglalkozásúak kaptak. E lakások 43 százaléka is fiatal családosoknak jutott. Előnyben részesültek a több gyermekes családok, az önálló lakással egyáltalán nem rendelkezők, s főleg azok, , akik munkahelyükön becsületes helytállásukkal tiszteletinek örvendenek. Bármennyire is igazságos a takács kiutalási határozata, nem feledhetjük, a 95 új lakás odaítélése csupán csekély mértékben csökkenti a gondot abban a kerületben, amelyben a nyáron mintegy 5000 család újította meg lakásigénylését. Ha valószínű is, hogy ezentúl évenként 200-nál több új lakás átadására kerülhet sor, az is bizonyos, hogy az állam erőfeszítései révén a lakásproblémák zöme nem oldható meg. Ezért tekinthető időszerűnek és társadalmilag fontosnak, hogy a IV. kerületi párt-végrehajtóbizottság a napokban napirendre tűzte a vállalati lakásépítkezések helyzetét Újpest nagyüzemeiben. Mivel ebben a peremkerületben a dolgozók tekintélyes része lakik helyben, a vállalati erőfeszítések, elsősorban a kerületi lakosság súlyos gondját enyhíthetik. 45 millió forint támogatás A volt Károlyi-uradalom cselédlakásaiban a mai emberhez méltatlan körülmények között éltek a munkáscsaládok , még nemrég is. Ez az örökség, a Baross utcai barakktelepüléssel együtt, már a múlté. A volt cselédtelepülés helyén, s ebben van valami szimbolikus, az Egyesült Izzó építi fel vállalati lakásait, sok lakás már el is készült. Mégis, ettől eltekintve, a korábbi években csak nehezen bontakozott ki a vállalatok lakásépítési tevékenysége. A végrehajtó bizottság elé került jelentés is megállapítja: nem minden vállalat élt a lehetőséggel, hogy fejlesztési és részesedési alapja 10 százalékából lakásépítési alapot képezhet. Tavaly például mindössze 5,5 millió forint gyűlt össze erre az alapra, amiből csak arra futotta, hogy az építkező dolgozók költségeikhez hozzájárulást, kölcsönt kapjanak. A kerületi pártbizottság még 1969-ben okkal szorgalmazta hottá az üzemekben a tömegesebb lakásépítkezéseket. A pártszervezetek, a vállalatvezetők feladatává tette, hogy dolgozzanak ki hatásos intézkedéseket a dolgozók legsúlyosabb szociális gondjának enyhítésére. Az üzemekben valóban megértették, hogy az új otthonok emelésével nemcsak a nehéz helyzeten segíthetnek, hanem kézzelfogható módon adhatják tanújelét a törzsgárda, a jól dolgozók megbecsülésének is. Így adódott, a IV. kerületi gyárak eltervezték: 1975-ig 45 milliót fordítanak, évenként tehát a korábbinál 70 százalékkal többet, dolgozóik lakásproblémáinak megoldására. Ez azt jelenti, hogy az 1700 új lakásra jogosult újpesti dolgozó közül majd négyszázan kerülhetnek rendezett körülmények közé. Miért csak kerülhetnek? Az eszközök szétforgácsolása A párt-végrehajtó bizottság megvizsgálta, hogy ebből az összegből miként akarják az üzemek munkásaikat támogatni. Kiderült: a vállalatok többsége kölcsönt szándékozik adni dolgozóinak, így például a Budai Átok Vállalat egy főnek 15 ezer forintot szán, a Duna Cipőgyár 5—10 ezer forintot, az Iskolabútorgyár pedig 10 ezer forintot. Más vállalatok a bérlőkiválasztási jog megvásárlásával szeretnének dolgozóikon segíteni. Viszont csak kevés az olyan üzem, amely lakóházépítést tervez. Főleg azért kevés, mert Újpest, bármennyire is furcsán hangzik, híján van szabad területeknek, más kerületekben viszont nem szívesen épít a gyár lakásokat, ahonnan dolgozója csak hosszú villamos- vagy autóbuszút után érkezhet munkahelyére. A teleki hiány miatt a vállalatok eddig nem gondolhattak nagyobb, több szintes lakóépületek emelésére vagy kisebb lakótelepek létesítésére, amelyek révén a rendelkezésre álló milliókból több, olcsóbb lakás építhető. Nem szükséges azt sem bizonygatni, hogy a munkásnak mennyire előnyös a vállalat eszközeivel, szakipari kapacitásával garantált lakásépítkezés, amelyben bízhat. A végrehajtó bizottság is a támogatás e formája mellé állt. A pénzeszközök hatékonyabb felhasználása érdekében arra hívta fel az üzemeket, hogy élve a kormányrendelet adta lehetőséggel — a kisebb kölcsönök folyósítása mellett —, lehetőleg társuljanak egymással telepszerű vagy egyedi, több szintes lakóházak építésére. Erre annál is inkább mód nyílna, mert a pártbizottság kérésére a kerületi tanács legutóbb olyan közművesített területeket jelölt ki, amelyek beépíthetők vagy kisebb mértékű szanálással beépíthetővé tehetők, így lehetővé válna már a közeljövőben aFóti úton és a Paksi József utcában 16—24 lakásos, több szintes lakóépületeket építeni. E „foghíjakon’ kívül a fővárosi tanács beleegyezésével nagyobb, összefüggő terület is felszabadítható a kerületben egy közös, vállalati lakótelep létesítéséhez. Az elképzelés igazi ,,aranyfedezete”, hogy nemrégiben a IV. kerületi Építőipari Ktsz vállalta, amenynyiben 1973-ig építésre alkalmas területet és tervdokumentációt biztosítanak, a kerületi üzemek részére felépít 500 lakást. Hatékonyan, szervezetten A választ most már az üzemeknek kell megadniuk. Ebben sem maradnak magukra, mert a párt-végrehajtó bizottság a súlyos társadalmi gond megoldásához illő gyakorlatiassággal kérte a kerületi tanácsot, hogy sürgősen vizsgálja meg, milyen további területek tehetők még szabaddá vállalati lakásépítkezések céljára, S a vizsgálat terjedjen ki a területek közmű- és energia-ellátásának lehetőségeire is. Ezenkívül a tanács bizottságot hozétre, amely a jövőben kijelöli a beépíthető területeket, intézi a kisajátítás jogi munkáját és szervezi, koordinálja a vállalati lakásépítési akciókat. Erre annál is nagyobb szükség van, mivel nem senki pénze a lakásépítésre szánt vállalati eszközök, s fontos, közügy, hogy korszerű építési módokkal, jó szervezéssel ,nagyobb szociális haszon származzék abból az áldozatból, amit munkások a munkásokért hoznak. Kerekes Ferenc A^fflHHS^^gfolyóiratokról IJÁRTÉLET A propagandamunka időszerű feladatai címmel Óvári Miklósnak, a Csepel Vas- és Fémművek propagandistanapján tartott előadásából közöl a szerkesztőség részleteket. A propagandisták feladataival kapcsolatban a szerző hangoztatta: a gyakorlati problémák megoldását tudjuk segíteni, ha növeljük a propagandamunka hatékonyságát. Segítsük a propaganda eszközeivel is — mondta —, hogy a szocializmus hívei jobban hallassák hangjukat. Magyarázzuk meg, hogy segítik és nem sértik a szocialista demokráciát azzal, ha vitába szállnak a párt eszméitől idegen, a párt politikájától távol álló nézetekkel. A propagandamunka hatékonysága azzal is lemérhető, hogy növekszik-e a párt politikája mellett bátran kiálló emberek száma. A területi pártbizottságok irányító munkájának fejlesztésével kapcsolatos feladatokról Jakab Sándor írását olvashatjuk. A szerző utal arra, hogy — a X. pártkongresszus döntése alapján — az idén először kerül sor az év végi beszámoló és értékelő taggyűlésekre. E taggyűlések előkészítéséhez ad jó segítséget — egyebek közt — Vértes Imre cikke, a párt és a néptömegek kapcsolatának megítéléséről és A pártmunka időszerű kérdéses rovatban megjelent több írás. A folyóirat közli az MSZMP Politikai Főiskolájának felvételi pályázatát az 1972. szeptember 1-én induló tanév nappali és levelező tagozatára. BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS A folyóirat vezető helyen közli a szocialista világrendszer fejlődésének törvényszerűségeiről Prágában rendezett szerkesztőségi eszmecsere anyagát. A tanácskozáson a szocializmusnak mind a szocialista társadalmi-gazdasági rendre, mind a szocialista világrendszerre jellemző és egymással természetesen összefüggő törvényszerűségeit vizsgálták. Az eszmecsere középpontjába az új típusú, nemzetközi kapcsolatok objektív törvényszerűsége, többek közt a szocialista országok gazdasági integrációjának elvi kérdései kerültek. A szocialista gazdasági integrációról — a komplex program elfogadása alkalmából — külön interjút is közöl a folyóirat Nyikolaj Fagygyejevvel, a KGST titkárával. A munkásosztálynak a tőkésországokban vívott gazdasági és politikai harca közötti dialektikus kapcsolat néhány vonatkozásáról olvashatunk két dél-amerikai publicista tollából. Egy másik írás a japán választások eredményeit elemzi, s a Japán Kommunista Pártnak a választásokon elért sikereivel kapcsolatban kifejezi azt a reményét, hogy a hetvenes években a szigetország politikai életében gyökeres átalakulás, jelentős balratolódás következik be. A számban — többek közt — a marxisták és a keresztények közti dialógus lehetőségeiről, illetve határairól, a kapitalista valutapiacokról, Franz Mehring születésének 125. évfordulójáról és az antiimperialista front erősítésének aktuális feladatairól is olvashatunk. U. L.