Népszabadság, 1971. december (29. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
Megkezdődtek a magyar—algériai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) Mindazonáltal még sok területen vannak kihasználatlan lehetőségek, amelyeknek tanulmányozása a jelenlegi tárgyalások feladata. Rumedien elnök álláspontjának kifejtését azzal kezdte, hogy emlékeztetett: Algéria hétéves küzdelemben, másfél millió hazafi feláldozása árán vívta ki függetlenségét. Megállapította, hogy Algéria jól gazdálkodott a szabadság esztendeivel, államosította a népgazdaság legfőbb ágait, kikovácsolódott egy új vezető generáció, és most a figyelem a földreform felé fordul. Hangsúlyozta, hogy Algéria önerőből épít — az országnak, gazdag olaj- és gázkincse révén, jelentékeny a devizatartaléka és -bevétele —, de minden téren igénybe veszi barátai segítségét. Meleg szavakkal emlékezett meg a Szovjetunió és a többi szocialista ország, köztük hazánk pozitív szerepéről Algéria új, szocialista társadalmának építésében. A nemzetközi kérdésekről szólva Bumedien elnök kifejtette álláspontját a közel-keleti kérdésben, majd hangsúlyozta országának azt a kívánságát, hogy Nyugat-Afrika ne váljék a veszély térségévé, hanem a béke és az építőmunka földje legyen. Elutasította a Nyugat-Afrika felé irányuló, befolyási övezetet kereső NATO-törekvéseket. Aláhúzta, hogy bár a Földközi-tenger demilitarizálása mellett vannak, szükségesnek látják a szovjet flotta jelenlétét, minthogy az amerikai hadiflotta e térségben tartózkodik. Az európai biztonságról kijelentette, hogy az Afrika ügye is, ezért szeretné, ha a probléma megoldódna. A mai gyári algériai kapcsolatokat áttekintve, mindkét fél egyetértett az együttműködés fejlesztésében. A meleg, baráti hangulatú, őszinte tárgyalások során több kérdésben közelebb kerültek az álláspontok. Mivel a csaknem négyórás tárgyaláson sorra került minden kérdés, a két elnök délutánra tervezett négyszemközti eszmecseréje elmaradt. Úgy tud- tják azonban, hogy egy ilyen be-szélgetésre sor kerül. Kedd délután a Losonczi Pál kíséretében levő szakminiszterek és szakértők folytattak tárgyalá-sokat algériai kollégáikkal. Este Bumedien elnök vacsorát adott Losonczi Pál tiszteletére. A vacsorán a két elnök beszédet mondott sóhoz. — Ugyanakkor azt is je tudjuk — tette hozzá —, hogy az ENSZ-nek minden területen felü kell vizsgálnia tevékenységét, és alkalmazkodnia kell azokhoz a változásokhoz, amelyek a világban az elmúlt időszakban bekövetkeztek. Különösen vonatkozó ez az Afrikában és Ázsiában végbement változásokra.Bumedien a következőkben a magyar—algériai államfői találkozó jelentőségét hangsúlyozva ilyen eszmecseréken mód nyílik a problémák kiküszöbölésére. — Mind a kétoldalú együttműködés mind a sokoldalú együttműködés egyaránt fontos e területen. A véleménycsere, az eszközük és módszerek kölcsönös vizsgálati hozzájárul országaink barátságának elmélyítéséhez és sökkentheti a kulturális, műszaki, gazdasági és egyéb együttműködés bővítését, amely a két baráti népnek érdeke, s az egész emberiségnek is hasznára válik. Befejezésül Bumedien legjobb kívánságait tolmácsolta a magyar népnek, és pohárköszörítőjét az algériai—magyar barátság éltetésével fejezte be. Losonczi Pál Bumedien kíséretében az algériai főváros utcáján. NYARI BUMEDIEN: Eszmecserénk hozzájárul országaink és népeink barátságának elmélyítéséhez Bumedien bevezetőben melegen üdvözölte az Elnöki Tanács elnökét és a küldöttség tagjait, majd a két nép küzdelmeiről szólva a többi között kijelentette: — Mindkét ország hosszú harc után — a harc szakaszai esetleg eltérőek lehettek egymástól — szerezte vissza végül is szabadságát, szuverenitását. Mindkét ország jól tudja, hogy a világbéke és a nemzetközi együttműködés csak a népek közötti egyenlőségen, a lehetőségek kölcsönös biztosításán alapulhat. Az elnök ezután a közel-keleti kérdésről szólva, hangsúlyozta, hogy Algéria minden elszántságával az izraeli agressziótól sújtott arab országok oldalán áll s minden segítséget megad ahhoz a harchoz, amellyel visszaszerezhetik a tőlük elrabolt területeket. Hasonlóképpen Algéria minden erejével támogatja a palesztin nép harcát, hogy visszatérhessen országába, ahonnan elüldözték. Részletesen szólt Bumedien elnök arról, hogy Algéria segíti Vietnam, Kambodzsa és Laosz antiimperialista harcát, majd kifejtette, hogy aggódik az India és Pakisztán közötti válság miatt. Algéria teljes erejével azon afrikai népek oldalán áll — folytatta —, amelyek még mindig szenvednek a gyarmatosítástól. Felszólította valamennyi, a gyarmatosítás ellen küzdő országot: ismerjék el az afrikai népek jogát a szabadságra és az egységre, működjenek együtt velük, hogy mielőbb felszámolhassák elmaradottságukat, emberhez méltó életkörülményeket teremthessenek. A fejlődő országok elmaradottságának felszámolására kedvezőbb nemzetközi együttműködési rendszert kell kialakítani — hangsúlyozta. Ez erősítené a világbékét, előmozdíthatná a népek közötti jobb megértést. — Kétségtelen — mondotta Buxnedien —, hogy az előzőkben kifejtettekkel összefüggésben nagy szerep hárulhat az Egyesült Nemzetek Szervezetére, amelyben nemrég végre elfoglalhatta az őt törvényesen megillető helyét a Kínai Népköztársaság is. Az elnök kifejezte reményét, hogy Kína részvétele hozzájárul majd az ENSZ munkájának aktivizása- LOSONCZI PÁL: K»/...« törekvésünk olyan helyzetet terimteni, amelyben népeink békésen alkothatnak Losonczi Pál válaszbeszédében megköszönte a meghívást. Ezután elmondotta, hogy a magyar nép figyelemmel kíséri Algéria gazdasági sikereit, majd így folytatta: — Őszinte, baráti légkörben folyó tárgyalásaink igazolják, hogy országaink kormányainak külpolitikai fő céljai azonosak: olyan nemzetközi feltételeket kívánunk teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy népeink biztonságban és békében végezzék alkotó munkájukat. Törekvéseink egybeesnek az imperialista agresszió, a gyarmatosítás és a neokolonializmus, a faji diszkrimináció minden formája elleni harcban is — mondotta Losonczi Pál, s a közel-keleti kérdésről szólva kijelentette: — Kezdettől fogva egyértelműen elítéltük az izraeli agressziót. Elengedhetetlennek tartjuk a megszállt arab területekről az izraeli csapatok teljes kivonását és követeljük a palesztinai nép törvényes jogainak helyreállítását. Mint önök előtt ismeretes, a mi véleményünk az, hogy a közel-keleti helyzet rendezésének politikai lehetőségei még nem merültek ki. A Biztonsági Tanács határozatának végrehajtását úgy lehet elérni — tette hozzá —, ha a szocialista országok és a haladó arab országok összefognak az imperialisták és izraeli szövetségeseik halogató manőverei ellen. Egy ilyen összefogás jelentőségével ellenfeleink is tisztában vannak. Ezért egyik fő céljuknak tekintik együttműködésünk megzavarását, bizalmatlanság keltését az arab országokban a Szovjetunió és más szocialista országok iránt. Elnök úr, mi ismerjük és nagyra értékeljük az önök határozott kiállását az izraeli agres- I szórnak és szövetségeseinek elképzeléseivel szemben. Nagyra becsüljük az önök elvi magatar- I tását, amelyet a szocialista és a haladó arab országok együttmű- J ködésének megzavarását célzó imperialista mesterkedésekkel szemben tanúsítanak. A fontosabb nemzetközi kérdéseket áttekintve, az európai hely■ezetről Losonczi Pál megállapította: a Szovjetunió, a szocialista országok és más békeszerető országok állhatatos, következetes harca eredményeként Európában javul a légkör. Érlelődnek a feltételek a biztonsági értekezlet összehívására, az Európában keletkezett súlyos nemzetközi problémák megoldására. Azt a meggyőződését fejezte ki az Elnöki Tanács elnöke, hogy a mostani eszmecsere hozzájárul a két ország és a két nép barátságának további erősödéséhez. E baráti találkozón is kifejezem azon őszinte reményemet, hogy Huari Bumedien urat, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnökét, a minisztertanács elnökét, a Nemzeti Felszabadítási Front elnökét az Elnöki Tanács és az egész magyar nép vendégeként, nem is hoszszú idő múltán, hivatalos látogatáson üdvözölhetjük a Magyar Népköztársaságban — mondotta Losonczi Pál, és pohárköszöntőjét a két nép barátságának éltetésével fejezte be. A magyar államfő szerda reggel Oránba, majd Hassi-Messaoudba látogat. Kovács István MMMSSMÉ, 1971. december 1. MUNKAERŐ- VÁNDORLÁS Az őszinte szó ereje Két mérnök ki akart lépni a Május 1. Ruhagyárból. Már tíz éve dolgoztak az üzemben csoportvezetői beosztásban. Az új helyen főosztályvezetői besorolást ígértek nekik, s több mint ezer forinttal nagyobb fizetést. Mindezt őszintén megmondták az üzem vezetőinek, akik nehéz helyzetbe kerültek, hiszen két értékes dolgozótól kellett volna megválniuk. Nem választották sem az ígérgetést, sem a könyörgést, hanem inkább az őszinteséget. Megmondták a két mérnöknek: fél évig szó sem lehet előléptetésről és magasabb fizetésről, bár munkájuk alapján megérdemelnék. A gyárnak azonban egyszerűen nincs rá lehetősége. Fél év utánra persze ígérhettek volna fűztát, hiszen így időt nyerhettek volna. Mégsem ezt tették, hanem nyíltan megmondták: a fél év letelte után sem lehetnek főosztályvezetők, csak osztályvezetők, és a fizetésüket sem tudják ezer forinttal emelni. A gyár vezetői nem sértődtek volna meg, ha a két mérnök ezek után kikéri a munkakönyvét. Ám azok nem ezt tették, hanem megköszönték az őszinte szavakat és maradtak. A fél év azóta letelt és most már mindketten osztályvezetők. De nem főosztályvezetők. Emelték a fizetésüket. De nem ezer forinttal. Ki lehetne számítani és a két mérnök biztosan ki is számította, mit veszítettek vele, hogy fél évvel előtte nem vállalták el másutt a magasabb beosztást. S hogy mégis maradtak, ennek olyan szubjektív okai lehetnek, amit talán ők sem tudnának pontosan megmagyarázni. Mert hogyan magyarázhatnák meg például, mit jelentenek számukra a munkatársak, a barátok, a megszokott arcok, amiket ugyan másutt is meg lehet szokni, de mégsem ugyanazok. Mit jelent a műhelyek, az iroda hangulata, ami másutt is lehet meghitt, vonzó, de mégsem lehet olyan, mint ott, ahol már tíz éve dolgoznak. Szerepet játszhatott a két mérnök döntésében a jó értelemben vett számítás is: „Ha ittmaradunk, hűségünk jutalma nem marad el. Bár most átmenetileg többet kapnánk, kérdés: így lesz-e mindig, holnap, holnapután? Érdemes-e felcserélni a biztosat a bizonytalannal? Ha ott főosztályvezetők leszünk, vajon a további előrehaladásunk lesz-e olyan gyors, mintha itt maradunk? A mi gyárunkat, annak a perspektíváit ismerjük, de vajon milyen a másiké?” Igen, ezek a megfontolások is szerepet játszhattak a döntésben. Mégis úgy gondoljuk, a mérleg serpenyőjében a munkahely, a pártszervezet vezetőinek őszintesége nyomott a legtöbbet. Nemcsak azért, mert az őszinteség a megbecsülés jele, hanem azért is, mert nincs jobb érzés annál, ha a dolgozó tudja: azt mondják róla, amit gondolnak, úgy értékelik munkáját, emberi magatartását, ahogyan azt kimondják, leírják. Az ilyen nyílt, őszinte munkahelyi légkör biztonságérzetet ad, szárnyakat a nagy teljesítményekhez. Sokféleképpen lehet megtartani és sokféleképpen lehet elveszíteni dolgozókat. S igaz az is, hogy a nagyobb pénz csábítását az őszinteség sem tudja minden esetben ellensúlyozni. De hogy a felelőtlen ígérgetésnél, a csupán, a marasztaláskor, az ott-tartás szándékaival elmondott dicséretnél, felmagasztalásnál többet érnek az őszinte szavak még akkor is, ha keserű dolgokat kell kimondani, ezt mindenki tudja, a lel valaha is emberekkel foglalkozott, embereket vezetett. Nem árt újra és újra felidézni ezt a tanulságot, valahányszor a munkakönyvért kopogtatnak az üzemek irodáinak ajtaján. Faragó Jenő VÁROSSZÉPÍTÉS A társadalmi munka ekmokratizmusa A szűkebb pátria iránti szeretetből táplálkozó önkéntes város- és községszépítő mozgalom nem ismeretlen nálunk, jóllehet a legutóbbi években ritkábban volt rá példa, mint régebben. Salgótarjánban is legfeljebb a „tisztasági hónap” keretében volt tapasztalható némi felbuzdulás. Ebben az évben viszont 30 ezer munkaórát áldoztak városuk építésére, szépítésére a város lakói. A mozgalmat Salgótarján városi rangra emelésének jövő esztendőben esedékes 50. évfordulójára kezdeményezték. Csakhogy van ebben a mozgalomban új vonás is, és tulajdonképpen ezért érdemes írni róla. Még a múlt év tavaszán szocialista brigádok tettek javaslatot a kezdeményezésre. Hogyan, miként öntsék formába az elgondolást — ez csak a későbbiekben forrt ki. A város vezetői abból indultak ki, hogy demokratikusabbá kell tenni a városszépítő munkát, nemcsak abban az értelemben, hogy benne a város vezetői éppúgy részt vesznek, mint egyszerű polgárai, hanem abban az értelemben is, hogy a lakosság maga döntse el, mit és hogyan tart szükségesnek elvégezni. Ezért körzetekre osztották a várost. Körzetet kaptak a gyárak, az intézmények, sőt még a rendőrség, a tanács és a városi pártbizottság is. A körzetek dolgozói, lakói közösen döntik el, mit akarnak építeni, felújítani. Az első kapavágás után valóságos versengés kezdődött meg a körzetek között. A városképet évek óta rontó szemétdombok, a közlekedést veszélyeztető kátyúk eltűntek. A kórház dolgozói, élükön a főorvosokkal, sportpályát építettek, rendbe hozták a járdákat, sőt még a közeli erdőt is rendezték, tisztították, hogy jobban érezzék ott magukat a kirándulók. Sorolhatnánk a sok tíz- és százezer forintot érő munkákat, amelyekre égető szükség volt már, csak egyszerűen nem volt és most sem lenne rájuk fedezet. Minden jel arra mutat, hogy a tervezett húszezer munkanapot túlteljesítik majd a salgótarjániak. Gyakran hallani manapság panaszként, hogy a régebbi évekhez képest visszaesett a társadalmi munka, az önként vállalt közhasznú tevékenység. Van, aki a mozgalmak, az akciók formális vonásaival, mások a közöny, az anyagias szemlélet terjedésével magyarázzák a visszaesést. A salgótarjáni példa cáfolja azokat, akik szerint manapság nem hajlandók áldozatra városukért a lakói, s csak a fizetett munkának van vonzereje. Abban viszont van igazság, hogy a formalizmust mindenképpen száműzni kell, ha önkéntes munkáról van szó. S ennek — mint a salgótarjáni példa is bizonyítja — a legjobb módszere az, hogy a lakosságra bízzák a feladatok kiválasztását és a hogyant. Így találja meg mindenki a társadalmi munkában azt, ami valóban érdekessé, vonzóvá teszi: a feladat kiválasztásának izgalmát, az értelmes és valóban hasznos munka feletti örömöt, s nem utolsósorban a felelősség vállalását a közösség előtt. Csonka Károly