Népszabadság, 1972. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

V1006 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ' 21 oldal­­Ar., 1.20 F. 1972. január 1, szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 1. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA 1972. január 1, szombat szám 21 oldal Boldog új évet! összekoccantak a poharak a családi otthonokban, a szórakozó­helyeken, a baráti összejövetelen, elbúcsúztattuk az óesztendőt, és reménykedve, egymásnak erőt, jó egészséget és sok szerencsét kí­vánva köszöntöttük az újat. — Boldog új évet! Hadd kezd­jük mi is az új esztendőt ezzel a szívből jövő jókívánsággal. Har­monikus életet, jó munkát, sok sikert kívánunk minden hazánk­fiának. De az új év köszöntése közben ne legyünk hálátlanok az óesztendővel szemben sem, hiszen jelentős évet zártunk. Tovább emeltük új életünk, rendünk fa­lait, s ha nem is gondok és zök­kenők nélkül, de a kiegyensúlyo­zott, magabiztos nép nyugalmá­val. S ez a nyugalom, az emberek egymásra találása az óesztendő talán legszebb ajándéka. -Sok vendég, idegen járt nálunk a múlt évben is. Ki­ jó szándékkal, ki gyanakvással, előítéletekkel érkezett. S végül mind — akiben volt szemernyi tárgyilagosság — megállapította, hogy derűs nép vagyunk, országunknak, közéle­tünknek sajátos hangulata van, az emberek egy-egy szemvillan­­tásból megértik egymást. S ha nincs is még nálunk kánaáni bő­ség, ha nem használtunk is ki minden lehetőséget, van hit és bizalom s őszinte a szó. Sok a nyílt, a kemény bírálat, a jó vicc, támadjuk a közömbösséget, az önzést, a harácsolást, a hivata­lok packázásait, ám a legélesebb szavak mögött is ott van a fél­tés: azért bírálunk, mert szeret­nénk, ha minden még nagyobb rendben volna. Valóban nem túlzás, hogy az óesztendőben még közelebb ke­rültünk egymáshoz. S ez nemcsak a barátokra, a munkatársakra vonatkozik. Népünk egésze egy­ségesebbé vált érzésekben, vá­gyakban s a cselekvésben is. Népi összefogás. Népfrontpoli­tika. Nem új dolog nálunk. Nagy tettek, sorsdöntő tennivalók ide­jén népünk legjobbjaiban mindig volt elég erkölcsi tartalék és bá­torság ahhoz, hogy egymás kezét megszorítva, közösen vállalják a felelősséget a haza, a nép sor­sáért­. A második világháború idején a fasiszta elnyomás, az esztelen háború ellen, a szabad, a jobb jövendőért tömörültek kö­zös frontba a tisztán látók. Most , szabad országban, a magunk aka­rata szerint élünk­, de a tét min­den eddiginél nagyobb. Hiszen ha minden erőt sikerül összefogni nagy lehetőségeink alapján, reá­lis politikával, felépíthetjük a dolgozó emberiség régi álmát, a szocialista társadalmat. S a tét nagyságát csak növeli, hogy a még tőkés viszonyok között élő dolgozók nagyobb figyelemmel, reménységgel tekintenek orszá­gainkra. A mi közös nagy tenni­valónk az, hogy a haladás erőivel szoros barátságban meg­­védjük a szabadon élni és dolgoz­ni akaró emberek érdekeit min­denféle agresszióval szemben. A magunk boldogulásáért foly­tatott küzdelem, az ellenfelekkel való aktív szembenállás megtaní­totta népünket gondolkodni, poli­tizálni. Világossá vált, hogy cél­jaink elérését, eredményes helyt­állásunkat csak az erő biztosít­hatja, s a mi erőnk az egységben rejlik. Munkásosztályunk törté­nelmi érdeme, hogy a hatalom csúcsán legfőbb tennivalója az egység kovácsolása volt. A többi­ dolgozó osztállyal szorosan össze­fogva munkálkodik most is a gazdagabb életért, az alkotás le­hetőségéért, a tiszta közéletért, a társadalom jó politikai közérze­téért, amely az egyén jó közérze­tének is alapja. Ennek a törekvésnek a most el­búcsúztatott óesztendőben min­den eddiginél érezhetőbben be­érett a gyümölcse. Az emberek a közös fejtörések és tanácskozások közben megértették és megérez­ték, hogy a mi társadalmunkban helye van minden jó­ szándéknak, a közös életünkbe való beavatko­zás nem csupán némelyek kivált­sága, hanem minden alkotó em­ber joga, akár kommunista vagy pártonkívüli, hívő vagy ateista, munkás, tsz-tag, kisiparos, alkal­mazott vagy háziasszony. Ez a kialakult egység garantál­ja népgazdasági elképzeléseink következetes megvalósítását, ne­gyedik ötéves tervünk sikeres tel­jesítését. Megnyugtatóan haladt népgazdaságunk szerkezetének az átalakulása, korszerűsödött tech­nikai felkészültségünk, jelentős intézkedéseket tettünk az élet­­színvonal emelésére is. Fejlődé­sünk azonban, főként a beruhá­zások területén, túllendült a reá­lis határokon,é­s következménye­ként nem­­volt kielégítő népgaz­daságunk egyensúlya. 1972-ben tehát olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a fejlődést kö­vetkezetesen a tervhez igazítják. Ez­ nem csökkenti fejlődésünk di­namizmusát, csupán visszafogja a túlfűtött lendületet, javítja nép­gazdaságunk egyensúlyát, s a ki­aknázatlan tartalékok feltárásá­ra kötelez. A belső egység, a közös felelős­ség és a politikai iskolázottság, jelentősen megnövelte népünk önérzetét, magabiztosságát, fele­lősségtudatát. Miközben sikeresem birkóztunk a magunk gondjaival, mind több ablakot nyitottunk a nagyvilágra, s már jól látjuk az emberiség közös gondjait is. 1972 első napján joggal elmondhat­juk, hogy Európát és a világot mindjobban ismerő és mindin­kább megértő nép vagyunk, akik képtelenek volnánk közömbösen szemlélni mások gondjait. Mint minden önérzetes, s a maga útját járó nép, elítélünk mindenféle igazságtalanságot, érje az a jog­talanul bebörtönzött Angela Da­­vist vagy az amerikai agresszió ellen hősiesen küzdő vietnami né­pet. Kis nép vagyunk, de vélemé­nyünket ismeri a világ, s bará­tainkkal összefogva olyan erőt képviselünk, amely megállásra kényszeríti a béke ellenségeit. Jólesik elmondani: részünk van abban is, hogy az új esztendőt a béke reményével köszönti a világ. Budapesti felhívásként jegyzi majd fel a­ történelem azt a mani­­fesztumot, amely az európai né­pek és államférfiak lelkiismere­tére apellálva, a világbéke alap­­feltételének minősítette kontinen­sünk békéjének és biztonságának a megteremtését. Politikánk jó­szolgálatainak, népünk kiállásá­nak is köszönhető, hogy a közele­dés máris megkezdődött; törté­nelmi szerződé­sek megkötésére került sor, s kibékíthetetlennek tetsző ellentéteket oldottak fel. S ha reményeinkben nem csaló­dunk, 1972-ben sor kerülhet az európai biztonsági értekezlet ösz­­szehívására is, amely lerakhatja a tartós világbéke fundamentumát. Ennél szebb ajándékot, a béke reménységét, nem kaphatna az új esztendőtől a múlt évtizedek há­borúitól, megpróbáltatásaitól megviselt vi­lág. S nem kaphatna a magyar nép sem, amely 1972- ben is becsületes helytállással, szoros összefogásban, szerényen, csalóka illúziók nélkül építi jö­vendőjét, és erejéhez mérten ki­veszi részét a békére, a nyugodt életre vágyó emberiség gondjai­ból is. A népgazdaság 1972. évi terve A fő feladat: a kedvező tendenciák erősítésével az egyensúly javítása A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyta az 1972. évi nép­­gazdasági tervet, amelyet a IV. ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok és az 1971. évi gazdasági fejlődés ta­pasztalatainak figyelembevételé­vel dolgoztak ki. A kormány megállapította, hogy 1971-ben a kitűzött célok nagy részét sikerült elérni. A társadal­mi termék mintegy 7,8 száza­lékkal emelkedett, a nemzeti jö­vedelem ennél némileg gyorsab­ban nőtt. A népgazdaságban a foglalkoztatottak száma a terve­zett mértékben, 1,6 százalékkal emelkedett. Az ipari termelés 5,5—6 száza­lékkal haladja meg a tavalyit. Az építési-szerelési teljesítmény 11— 12 százalékkal, a mezőgazdasági termelés — a kedvezőtlen időjá­rási viszonyok miatt viszonylag alacsony, az 1970. évi színvonal­hoz képest — 9—10 százalékkal emelkedett. Javult a termelékenység. Az iparban az egy foglalkoztatottra A VŐ ELŐIRÁNYZATOK jutó termelés 5,5—6 százalékkal nőtt. Az ipari termelés emelke­dését teljes egészében a termelé­kenység növekedése biztosította. A munkaerő-vándorlás mérsék­lődött. Az építőiparban az egy mun­kásra jutó termelés körülbelül 7 százalékkal több, mint tavaly. Az építőipari termelés növekedésé­nek mintegy kétharmad része a termelékenység emelkedéséből származik. (Folytatás a 2. oldalon.) Áruszállítás 3% reálbér 3% • Az egy főre jutó reál-kiskereskedelmi forgalom 10% jövedelem 5% Beruházás 106 milliárd Ft Növekedés Növekedés Nemzeti jövedelem 5—6% Kivitel a szocialista orszá-Ipari termelés 5—6% gokba 13—15% Az iparban foglalkoztat a tőkésországokba 13% tottak száma 0,5% Behozatal a szocialista orsza-Építőipari termelés 3—4% gokból 6—7% a tőkésországokból 5—6% Mezőgazdasági termelés 2—3% Az egy keresőre jutó Épülő új lakás 75 000 Tízéves szolgálat után elbúcsúzott hivatalától U Thant ENSZ-főtitkár — Optimista vagyok, bízom az Egyesült Nemzetek Szervezete és az emberiség jövőjében — mon­dotta újságíróknak U Thant, a világszervezet leköszönő főtitká­ra, aki tíz esztendeig állt az ENSZ élén és most az óévvel együtt búcsúzik hivatalától. Az elmúlt néhány év esemé­nyeiről és tanulságairól szólva a burmai diplomata megállapította, hogy örvendetes mértékben érvé­nyesült az egyetemesség elve, bár egyes fejlődő országok még saj­nálatos módon nem tagjai az ENSZ-nek. Hangoztatta azt a meggyőződését, hogy a két né­met állam a jövő évben a világ­szervezet tagja lesz. Remény­keltő az európai légkör javulása, ugyanakkor aggodalomra ad okot az ázsiai helyzet — mondotta U Thant. EGÉSZSÉGÜNKRE! (Bánhalmi János felvétele) Szovjet pártküldöttséget fogadott Allende Salvador Allende chilei elnök csütörtök délután fogadta az An­d­­rej Kirilenkónak, az SZKP Poli­tikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével Santiagó­­ban tartózkodó szovjet pártkül­döttséget. Salvador Allende és Andrej Kirilenko meleg légkörű, baráti beszélgetést folytatott. A chilei fővárosban tartózkodó szovjet pártküldöttség találkozott Luis Corvalannal, a Chilei Kom­munista Párt főtitkárával és Vic­­tor Diaz főtitkárhelyettessel. A meleg, baráti hangú találkozón a felek között véleménycserére ke­rült sor. Kirilenko rámutatott: a Chilei Kommunista Párt megalakulása óta bebizonyította, hogy állhata­tos, érett és kipróbált élcsapata­ a cilei dolgozóknak. A pártra nagy feladatok hárulnak, különösen most, amikor az országban bonyo­lult politikai folyamat megy vég­be. Ez nemcsak Chile számára, hanem az egész nemzetközi mun­kásmozgalom számára nagy jelen­tőségű. Luis Corvalan válaszbeszédében köszönetet mondott a chilei kom­munistáknak küldött jókívánságo­kért, azért a baráti érzésért, ame­lyek egyesítik a két pártot. Cor­valan hangsúlyozta, hogy pártja politikájának alapvető vonása az internacionalizmus, majd kiemel­te, hogy mindig nagyra értékelték és értékelik a Szovjetunió és az SZKP szerepét és jelentőségét a világtörténelem fejlődésében. (TASZSZ) Angol vétó az ENSZ rhodesiai vitájában Az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak magyar idő szerint péntekre virradó éjszakai ülésén Anglia képviselője megvétózta azt a ha­tározati javaslatot, amely elvetet­te a brit kormány és a rhodesiai fajüldöző "rezsim megállapodását az ország helyzetének „rendezésé­ről”. A szavazáson a határozati javaslat mellett szavazott kilenc ország — köztük a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és Lengyel­­ország — képviselője. Az Egyesült Államok, Franciaország és három más ország tartózkodott. (MTI)

Next