Népszabadság, 1972. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
A Lengyel Népi Egységfront választási felhívása A vasárnapi varsói lapok ismertették a Lengyel Népi Egységfront országos bizottságának választási felhívását. A Frontba tömörült politikai pártok és társadalmi szervezetek a március 19-i parlamenti választásokra a LEMP VI. kongresszusának jelmondatát tették magukévá: „Növekedjenek Lengyelország erői és éljenek bőségben lakói.” A felhívás a többi között hangoztatja: „Azt akarjuk, hogy Lengyelország minden területén még gyorsabban fejlődjék. Az ország fejlődése és erőinek növekedése, összes lakójának felemelkedése tőlünk mindannyiunktól függ. Mindegyikünk gondos munkájára, társadalmi és eszmei elkötelezettségére van szükség. Továbbfejlesztjük országunk társadalmi viszonyait, tökéletesítjük a szocialista demokráciát, támogatunk minden értékes kezdeményezést, erősítjük a néphatalmat. Tevékenységünk irányát 1971-ben az élet igazolta és egész népünk helyeselte. Ez a politikai vonal tartós és sérthetetlen lesz. Békét akarunk Európában és a világon. Ezért hatékonyan támogatjuk az európai konferencia eszméjét. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy az európai és a világbéke a szocialista orszá■jgok erejétől és összeforrottságától függ. Ezért még szorosabbra rontjuk testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. A szocialista közösség egysége biztonságunk és békés fejlődésünk legjobb biztosítéka. (MTI) Befejeződött a BVT elnökségének helsinki ülésszaka Határozatot fogadtak el az európai biztonságról, az indokínai háború beszüntetéséről és a közel-keleti békés rendezésről Hétfőn Helsinkiben befejeződött a Béke-világtanács elnökségének kibővített ülésszaka. Az elnökség határozatot fogadott el az európai biztonságról. A BVT elnöksége a határozatban síkraszáll az európai biztonsági értekezlet összehívásáért 1972-ben. A határozat megállapítja: a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének prágai ülésszakán megfogalmazott fő elvek újabb optimizmusra adnak alapot az európai biztonsággal kapcsolatban. A BVT elnöksége az indokínai helyzetről elfogadott határozatában hangoztatta, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa problémájának békés rendezése csak az amerikai agresszió megszüntetésén, az indokínai népek jogainak és az amerikai nép béketörekvésének tiszteletben tartásán alapulhat. Az elnökség határozottan viszszautasította az úgynevezett Nixon-béketervet és támogatásáról biztosította a DJFK 7 pontos javaslatát. Az ülésszakon felhívást fogadtak el a világ kormányaihoz és népeihez az általános és teljes leszerelés érdekében. A Béke-világtanács elnöksége üdvözli a leszerelési világértekezlet összehívását a legközelebbi jövőben. A BVT elnöksége határozatban biztosította támogatásáról az indokínai háború elleni Párizsban tartandó világkonfereciát. * Vr.xo Kekkonen finn köztársasági elnök fogadta a Béke-világtanács elnöksége kibővített ülésszakának részvevőit. (TASZSZ) Scheel a Varsói Szerződés tagállamainak prágai nyilatkozatáról Nyugatnémet kormánykörökben pozitívan fogadták a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének prágai nyilatkozatát. Scheel nyugatnémet külügyminiszter vasárnap elhangzott rádiónyilatkozatában arról beszélt, hogy a prágai nyilatkozat több új pontot tartalmaz és körvonalazza a javasolt európai biztonsági értekezlet várható témakörét. Külön kiemelte a külügyminiszter, hogy az európai haderő-létszámcsökkentési tárgyalásokról a prágai nyilatkozat olyan megfogalmazással élt, amely az oreandai találkozóról kiadott közleményben szerepelt. Kifejezte meggyőződését, hogy az okmányt behatóan megvitatják egymással a NATO-szövetségesek. Conrad Ahlers, a bonni kormány szóvivője hétfő délutáni sajtóértekezletén hivatalosan megerősítette Scheer külügyminiszter vasárnap elhangzott megállapításait a szocialista országok új javaslatairól s kiemelte belőlük a nyilatkozat fontosságát méltató kitételeket. (MTI) A Paris Jour válsága nyomán... Franciaország újság, rádió és tévé nélkül (Párizsi tudósítónktól.) A francia újságírók, szerkesztőségi dolgozók és nyomdászok hétfőn 24 órás általános sztrájkot tartottak. Emiatt kedden Franciaországban nem jelentek meg az újságok. Ugyancsak kedden csatlakoztak a sztrájkhoz a rádió és a tévé munkatársaiis, műsoruk csak minimális hírszolgálatra korlátozódik. A sztrájkot az egyik nagy párizsi napilap, a Paris Jour válsága robbantotta ki. A lap az utóbbi időben ráfizetéses volt. Kiadója nem volt hajlandó ezt vállalata egyéb kiadványainak nagy jövedelméből kiegyenlíteni, hanem a szerkesztőség negyedrészének felmondott. Amikor a szerkesztőség sztrájkkal követelte az elbocsátottak visszavételét, a kiadó bejelentette: megszünteti a Paris Jourt. A szerkesztőség és a lapnyomda valamennyi dolgozója már meg is kaptafelmondását. A sztrájkolók követelik: a kormány, ha kell, anyagi áldozatra is kényszerítse a tőkés vállalatokat, továbbá adjon adó- és szállítási kedvezményeket a napilapoknak. Peru és Bolívia nem adja ki a lyoni hóhért (Párizsi tudósítónktól.) A francia kormány a múlt hét péntekén hivatalosan kérte Perutól Klaus Barbie kiadatását, aki a második világháború alatt Lyon Gestapo-főnöke volt és sok francia hazafit gyilkoltatott meg. A kérelem „későn érkezett” — közölte a perui kormány. Barbie vasárnap Bolíviába érkezett és az ottani hatóságok védelmét kérte. A belügyminiszter hétfőn fogadta a lyoni hóhért. Közölték, hogy Bolívia nem adja ki Franciaországnak. Megírják a francia lapok, hogy Barbie-nak sokkal magasabb bújtatói vannak, mint a perui meg a bolíviai kormány. A háború végén Barbie amerikai fogságba került és az amerikai kormány már 1947-ben megtagadta a francia kiadatási kérelmet. A volt Gestapofőnököt ezután — mielőtt „nyomtalanul eltűnt” volna — a CIA „vette át”. MUMMMMM 1972. FEBRUÁR 1. A KSH 1971. ÉVI JELENTÉSE Az erőteljes fejlődés tényei Az évi munka eredményeinek statisztikai összegezése a dolog természete miatt rendszerint csak akkor készül el, amikor az ország közvéleménye az előzetes értékelések alapján nagyrészt már megismerte a fejlődés legfontosabb összefüggéseit. Az 1971. évi népgazdasági terv teljesítéséről, a társadalmi, gazdasági élet fejlődéséről szóló, a vasárnapi lapokban nyilvánosságra került KSH- jelentés mégis érdekes és újszerű olvasmány. Részletes adataival, sokoldalú elemzésével még teljesebbé teszi az előzetes értékeléseket, újabb segítséget ad gazdasági helyzetünk tárgyilagos megítéléséhez, az előttünk álló feladatok megoldásához. A múlt évi fejlődés reális értékelésének különös jelentőséget ad, hogy 1971, sportnyelven szólva, a negyedik ötéves terv startja volt. Annak az útnak a kezdete, amelyen haladva az MSZMP X. kongresszusának határozata szerint magasabb szinten folytatjuk a szocializmus építését, megsokszorozzuk erőfeszítéseinket, hogy a közepes fejlettségről mielőbb felzárkózzunk a gazdaságilag fejlett országokhoz. E program szellemében gazdasági törekvéseinket, terveinket 1971-ben hármas cél vezérelte: a termelés továbbra is erőteljesen növekedjék, javuljon a társadalmi munka hatékonysága és a gazdaság egyensúlya, s emelkedjék a lakosság életszínvonala. Hogyan valósultak meg e célok? 1971-ben a népgazdaság összes termelése mind az előző évinél, mind a tervezettnél gyorsabb ütemben növekedett. A nemzeti jövedelem az előzetes számítások szerint 18—20 milliárd forinttal, 7—8 százalékkal több volt az 1971. évinél, s növekedése meghaladta az előző tíz évben elért legmagasabb ütemet. A gyors növekedésben nagy szerepe volt a mezőgazdaság és az építőipar fejlődésének. S bár az ipari termelés az 1970. évi 7 százalékos növekedés után tavaly, részben a belkereskedelem csökkenő megrendelései miatt csak mérsékeltebben, 5 százalékkal emelkedett, fontos eredmény, hogy az ipar ágazati szerkezete a központi céloknak megfelelően változott, s javult a korszerű, versenyképes termékek aránya is. A hangsúly tehát nem egyszerűen az anyagi javak számszerű, mennyiségi gyarapodásán volt, hanem a minőségi változásokon a népgazdaság hosszú távú általános fejlődését előmozdító ágazatok, iparágak, termékek megkülönböztetett, s a nemzetközi munkamegosztásba is jobban beilleszkedő növekedésé. Az előző évi irányzat megerősödését jelzi, hogy az iparban a termelés növekedését száz, az építőiparban pedig körülbelül 80 százalékban a termelékenység emelkedése biztosította. Örvendetes továbbá a másik nagy népgazdasági ág, a mezőgazdaság múlt esztendei produktuma. Termelése az előző nehéz esztendő után, az 1969. évi kiemelkedő teljesítményt is túlszárnyalva, tavaly 9 százalékkal növekedett. A fejlődésnek persze ugyanúgy, mint az iparban, itt is vannak elmaradott területei. Mégis hadd emeljük ki e helyütt azt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek javuló munkája s az agrotechnika vívmányainak szélesebb körű felhasználása eredményeként tavaly rekordot ért el a búza és a kukorica hektáronkénti termésátlaga. A sertésállomány az év végén 300 ezer darabbal haladta meg az egy évvel ezelőttit s a múlt évi gyarapodás lehetővé tette az ellátás megjavítását, a húsimport megszüntetését, és számottevő sertéshús- és vágósertésexportját. Ha az összefoglaló adatok csupán ennyit árulnának el múlt évi eredményeinkről, akkor is joggal mondhatnánk, hogy a fejlődés iránya jó, összhangban van a negyedik ötéves terv fő céljaival. A jelentés azonban gazdag tárháza a gazdasági, társadalmi fejlődés sok más tényének s ezek hitelességét, meggyőző erejét, nem utolsósorban az alapozza meg, hogy a jelentés közérthetően és nyíltan feltárja a fejlődés ellentmondásait, árnyoldalait is. Azt például, hogy munkánk leggyengébb láncszeme a beruházási tevékenység. E tekintetben egyáltalán nem örvendhetünk annak, hogy a beruházások mennyiségi céljait túlteljesítettük, már csak azért sem, mert ez rontotta a népgazdaság egyensúlyát. Ezzel függnek össze azok a gondok is, amelyek az importnak az exportot jóval meghaladó növekedésében, a hatékonyság nem kielégítő javulásában mutatkoznak meg. Arról van szó, hogy 1971-ben a fogyasztás és a felhalmozás együttvéve a hazai termelésnél jobban emelkedett, s a hiányt, a különbséget a tervezettnél nagyobb mértékű behozatallal kellett pótolnunk, miközben az export növekedése ezt a „túlköltekezést” csak részben ellensúlyozta. Ez indokolta azokat a korlátozó, illetve ösztönző intézkedéseket, amelyeket a kormány legutóbb a beruházási feszültségek enyhítésére, a folyamatban levő építkezések gyorsabb befejezésére, a lehetőségeinkkel arányban álló, tervszerű beruházási gyakorlat érvényesítésére hozott. A kiegyensúlyozottabb fejlődés persze nemcsak központi intézkedéseket igényel, hanem olyan szemléleti változást is, amely a gyorsabb fejlődést nem kizárólag beruházással véli elérni, hanem az eddiginél sokkal inkább számol a vállalatok és az üzemek belső tartalékaival. Hol vannak ezek a tartalékok? Például azoknak az új gépeknek, termelékeny, drága importberendezéseknek a jobb kihasználásában, amelyeket — mint a KSH jelentéséből kitűnik — tavaly nagy számban helyeztek üzembe az iparban s a mezőgazdaságban. De megfordíthatja a múlt évi fejlődés kedvezőtlen tendenciáit az is, ha a vállalatoknál a Központi Bizottság határozatainak megfelelően, az eddiginél nagyobb helyet kapnak a korszerű üzem- és munkaszervezés módszerei, ha több figyelmet fordítanak a takarékos gazdálkodásra, a minőség javítására, a munka- és a technológiai fegyelem megszilárdítására, s mind a minisztériumok, mind az üzemek többet tesznek az eddiginél az olyan szűk ágazati keresztmetszetek fejlesztéséért, mint például az építőanyag-ipar vagy az öntvényellátás. Nem kevésbé fontos végül — több oldalról utalnak erre a statisztikai adatok —, hogy az új, korszerű termékek részarányának növekedésével az eddiginél gyorsabban kiszoruljanak a termelésből az elavult, nem gazdaságos gyártmányok s a termelés még inkább igazodjék a hazai és a külföldi piac igényeihez. A lakosság anyagi, szociális és kulturális körülményeinek javulásáról, az árak, a bér, a jövedelmek alakulásáról is érdekes adatok sokaságát olvashatjuk a jelentésben. Ezekből kitűnik, hogy a lakosság pénzbevétele tavaly, részben a különböző központi bérintézkedések hatására, mintegy 10 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 5,6 százalékkal növekedett az előző évihez képest. A főbb rétegek átlagos jövedelemnövekedésén belül, a családok egy főre jutó jövedelme nem azonos mértékben és arányban változott. Hiszen a növekedés mértéke függött a keresők és eltartottak arányától, a társadalmi juttatások igénybevételétől és más körülményektől. Sőt az életszínvonal általános javulása mellett tavaly is voltak olyan családok, amelyben az egy főre jutó jövedelem nem változott vagy csökkent. Az összkép tehát bonyolult és összetett. Az ország, a nagy közösség fejlődésében éppúgy, mint a vállalatok vagy a családok életében. Ezért is fontos, hogy a múlt esztendei munkáról az élet minden területén, minden vállalatnál és szövetkezetnél az országoshoz hasonló, alapos számvetést készítsenek s a tapasztalatokból okulva javítsák tovább az elért eredményeket, teremtsenek még szilárdabb alapot a jövő fejlődéséhez. Oroszi István Megkezdődött a marokkói puccsisták pere A marokkói Kenitra város katonai törvényszéke hétfőn megkezdte a tavaly júliusi sikertelen puccskísérletben való részvétellel vádolt 1081 katona perének tárgyalását. A per első, hétfőn megnyílt szakaszában 64 vádlott állt a bíróság elé, köztük Mohammed Ababu alezredes — a per fővádlottja is. Mint ismeretes, 1971. július 10- én — a periratok szerint Ababu alezredes vezetésével — a marokkói hadsereg főtisztjeinek és tábornokainak egy csoportja államcsínyt kísérelt meg, és sikertelen merényletet követett el II. Hasszán uralkodó ellen. A zendülés leverését követően a merénylet legfőbb vezetői közül 10 magas rangú katonát azonnal kivégeztek. (MTI) Bekisztán hazánkkal is megszakította diplomáciai kapcsolatait A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumához érkezett jelentés szerint a pakisztáni külügyminisztérium közölte, hogy Pakisztán megszakítja diplomáciai kapcsolatait Magyarország gal, mivel hazánk független, szuverén államként elismerte Bangladesht. A Magyar Népköztársaság és Pakisztán között a legutóbbi években kölcsönösen előnyös, jó kapcsolatok alakultak ki, fejlődött a két nép barátsága. A pakisztáni kormány döntését ezért sajnálatosnak tartjuk és kifejezzük reményünket, hogy a pakisztáni vezetés mielőbb felülvizsgálja álláspontját. Ez ideig 17 ország — India, Bhután, az NDK, Mongólia, Bulgária, Lengyelország, Burma, Nepál, Jugoszlávia, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, Ciprus, Ausztrália, Új-Zéland, Kambodzsa és Fidzsi — ismerte el Bangla Desht. További hat ország — Finnország, Dánia, Svédország, Norvégia, Ausztria és Barbados — elvi döntést hozott az elismerésre. A Bangla Desht elismerő országok közül Pakisztán kilenccel — India, Bhután, Bulgária, Mongólia, Lengyelország, Jugoszlávia, Ciprus, Csehszlovákia, Magyarország — szakította meg diplomáciai kapcsolatait. Azoknak az országoknak a külképviseletei, amelyekkel Pakisztán a diplomáciai kapcsolatokat megszakította, egyelőre állomáshelyükön maradtak és folytatják diplomáciai tevékenységüket. (MTI)