Népszabadság, 1972. március (30. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

1912. március 15. szerda Csehszlovák—bolgár barátsági nagygyűlés Husák és Zsivkov beszéde Prágában Kedden a prágai várban foly­tatódtak a csehszlovák—bolgár párt- és államközi tárgyalások. A Todor Zsivkov vezette bolgár de­legáció délután a Julius Fucik park kongresszusi palotájában találkozott a prágai dolgozókkal. A gyűlésen beszédet mondott Gustáv Husák, a CSKP KB főtit­kára és Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az államtanács elnöke. Gustáv Husák pozitívan érté­kelte a sokoldalú csehszlovák— bolgár kapcsolatok alakulását, majd külpolitikai kérdésekről szólva méltatta a szocialista or­szágoknak az európai biztonsági rendszer megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. A CSKP KB főtitkára elítélte az amerikai imperializmus indokínai és közel-keleti agresszív politiká­ját, majd rámutatott: az imperia­lizmus elllen, a világbékéért és a haladásért vívott nemzetközi küz­delemben alantas szerepet játszik a Kínai Népköztársaság jelenlegi vezetése. Ez a politika objektív­­ értelemben a világimperializmust­­ segíti. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a marxizmus—leninizmus ál­láspontjáról határozott harcot vív­junk a maoizmus téveszméi és kártékony tevékenysége ellen, bárhol és bármilyen formában je­lentkezik is. Todor Zsivkov felszólalásában elismeréssel szólott a CSKP veze­tésének sikeres tevékenységéről, elvi, marxista—leninista politiká­járól. — Jelenleg — mondotta a kom­munista világmozgalom problé­máit taglalva — a „baloldali” és jobboldali opportunisták azzal kívánják lejáratni a proletár in­ternacionalizmust, hogy kiszakít­ják belőle fő tartalmát, az ak­­cióegységet és szolidaritást a Szovjetunióval. A proletár inter­nacionalizmus elvei megsértésé­nek példáját szolgáltatják a mos­tani kínai vezetők, akik a nacio­nalizmus, a nagyhatalmi soviniz­mus kétes útjára léptek, s a leg­féktelenebb szovjetellenesség ál­láspontjára helyezkedtek. A Bolgár Kommunista Párt és a bolgár kormány minden igyeke­zetével azon fáradozik, hogy fenn­tartsa és erősítse a szocialista vi­lágrendszer egységét, s hozzájá­ruljon a Varsói Szerződés össze­­forrottságához, harckészségéhez. (MTI) A genfi leszerelési bizottság jubileumi ülése A magyar küldöttség vezetőjének nyilatkozata A genfi leszerelési bizottság kedden tartotta 549. ülését, amely egybeesett a bizottság tízéves mű­ködésével. W. Natori nagyköveti, a lengyel delegáció vezetője az ülés soros elnöke, megnyitójában emlékez­tetett arra, hogy tíz esztendővel ezelőtt Genfben a Nemzetek Pa­lotájában kezdte meg tevékeny­ségét a tizennyolc hatalmi leszere­lési bizottság. Ezt követően Alva Myrdal asz­­szony nagykövet, Svédország de­legációjának vezetője mondott beszédet. Hangsúlyozta: a leszere­lési tárgyalások terén további erő­feszítések szükségesek, mert a le­szerelés alapvetően fontos a béke szempontjából. Krum Hrisztov nagykövet, a bolgár delegáció vezetője volt a jubileumi ülés második szónoka. Visszatekintésében utalt a bizott­ság egy évtizedes tevékenységére, majd további leszerelési intézke­déseket sürgetett, mivel ezek „meggyőzően bizonyítanák a tes­tület további működésének szük­ségességét”. A jubileum alkalmából nyilat­kozott a magyar küldöttség veze­tője, dr. Kőmives Imre nagykö­vet.­­ A Magyar Népköztársaság még 1966-ban az Egyesült Nemzetek Szervezetében kezdeményezője volt a vegyi és baktériumfegyve­rek alkalmazását elítélő határo­zatnak — mondotta Kőmives Imre, majd így folytatta: — 1969- ben a szocialista országok a ve­gyi és baktériumfegyverek gyár­tásának tilalmára és a tömegpusz­tító fegyverek meglevő készletei­nek megsemmisítésére vonatkozó szerződéstervezetet terjesztettek az ENSZ közgyűlése elé. 1971-ben a leszerelési bizottság kidolgozta a baktériumfegyverek gyártásá­nak betiltására és e fegyverek megsemmisítésére vonatkozó szer­ződéstervezetet, amelyet az ENSZ-közgyűlés tagjainak túl­nyomó többsége támogatott. Most várjuk a szerződés aláírásra való terjesztését Moszkvában, Lon­donban és Washingtonban — fe­jezte be nyilatkozatát dr. Rorni- I­lés Imre nagykövet. (MTI) „Beavatkozás India belügyeibe" Szinhh a kínai-amerikai közlemény Kasmírra vonatkozó megállapításairól Szvaran Szingh indiai külügy­miniszter a parlament keddi ülé­sén kérdésekre válaszolva kije­lentette, hogy a Nixon—Csou En­­laj-tárgyalásokról kiadott közle­mény Kasmírra vonatkozó része „sajnálatos és szerencsétlen be­avatkozás India belügyeibe”. Hoz­zátette, hogy az indiai kormány diplomáciai csatornákon keresztül már tájékoztatta Washingtont és Pekinget ezzel kapcsolatos állás- I pontjáról. A külügyminiszter hangoztatta, hogy az indiai kormány bármi­kor, bármilyen szinten és minden feltétel nélkül hajlandó tárgyalni Pakisztánnal, mert rendkívül fontosnak ítéli a két ország kö­zötti tartós békét. Szvaran Szingh ismételten ki­jelentette, hogy az indiai vezetés elítélte és elítéli azt a magatar­tást, amelyet az Egyesült Államok az indiai—pakisztáni konfliktus idején tanúsított, ebből nem is­­ csinált titkot, s továbbra is az a szándéka, hogy határozott állás­pontját mindig tudomására hoz­za az érintett országoknak. (AP) A francia hatóságok nem engedélyezték Bernadette Devlin bordeaux-i tartózkodását A francia hatóságok nem en­gedélyezték, hogy Bernadette Devlin, aki a brit parlamentben Észak-Írországot képviseli és az észak-írországi polgárjogi moz­galom egyik vezetője, francia föl­­dön tartózkodjék. Bernadette Devlint egy francia baloldali szervezet hívta meg, hogy a bordeaux-i egyetem tár­sadalomtudományi intézetében előadást tartson. A francia hatóságok már a terv bejelentésekor jelezték, hogy egy 1971-es rendeletre hivatkozva­­ nem adják meg a tartózkodási­­ engedélyt. Bernadette Devlin ennek elle­nére útnak indult, amikor azon­ban az Air France légiforgalmi társaság repülőgépe földet ért Bordeaux-ban, azt azonnal kö­rülvette a rendőrség. A többi utast kiszállították, a képviselő­nővel pedig közölték, hogy azon­nal el kell hagynia Franciaorszá­got. Devlin kisasszonyt átkísérték­­ a marokkói légiforgalmi társaság gépéhez, amely rövid idő múlva visszarepült Londonba. (MTI) NÉPSZABADSÁG Krm/.rlko/.i kohó­és gépipari konferencia és kiállítást Hét ország háromszáz szakem­berének részvételével nagyszabá­sú nemzetközi kohó- és gépipari tanácskozást rendeznek április 12. és 19. között Budapesten a legújabb külföldi és magyar ta­lálmányokról. A konferencia részvevői négy szekcióban vitat­ják meg a kutatási eredmények adásvételét, cseréjét, illetve a műszeripar, a kohászat és a gép­ipar legújabb fejlesztési tapasz­talatait. A tanácskozással egyidőben kiállítás nyílik; fotók, makettek, működő gépek mutatják be a legfrissebb újításokat, gyártási eljárásokat, találmányokat. Tízezer budai fiatal találkozója a budapesti Dózsa-emlékműnél Megkezdődött a forradalmi ifj Kedd este Budapesten, a Vár alatti Dózsa-szobornál — hat bu­dai kerület mintegy tízezer fiatal­jának részvételével — megrende­zett nagygyűlésen kezdetét vette a forradalmi ifjúsági napok korsza­kos történelmi évfordulóinkra — a szabadságharcra, a Tanácsköz­társaságra, az ország felszabadu­lására — emlékező hagyományos eseménysorozata. A KISZ tagjai sorába újonnan felvett fiatalok látványos, fáklyás felvonulásával kezdődött a nagy­gyűlés, amelynek részvevőit har­sonák köszöntötték. A Himnusz hangjai után dr. Szirbek Vilmos, a KISZ budapesti bizottságának i­ ffúsági napok eseménysorozata titkára mondott megnyitót, majd több ezer új KISZ-tag ünnepélyes fogadalommal tett ígéretet a ha­za, a nép iránti hűségére. Ezután Illisz László, a KISZ központi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Ezt kö­vetően Illisz László és dr. Szárbek Vilmos, a KISZ központi bizottsá­ga, illetve budapesti bizottsága nevében koszorút helyezett a Dó­­zsa-emlékmű talapzatára, majd a hat budai kerület KISZ-istáinak küldöttei helyezték el a megemlé­kezés virágait. Az ifjúsági nagygyűlés — az Internacionálé hangjai után —­­ látványos tűzijátékkal ért véget. ­ Petőfi Sándor születésének közelgő 150. évfordulója alkalmából a Petőfi Emlékbizottság felhívást bocsátott ki, amelynek szövegét teljes terjedelmében közöljük. Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép, a halhatatlan költő születésének százötvene­dik évfordulóján. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek szerte a világon azok a magyarok is, akik a haza hatá­rain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tarto­zás érzéseit, és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadultak és szabad hazát épí­tők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabad­ságukért küzdve, erőt meríthetnek a szabadság­­harcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Haza­fias Népfront által létrehívott Petőfi Emlékbizott­ság ünnepre hívja a haza és a világ, a „népek ha­zája” népeit, polgárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. Ünnepelni hívjuk mindazokat, akik adósai a költőnek, mindazokat, akiknek sorsába beleszólt valamikor Petőfi műve, Petőfi áldozata. Ünnepelni hívjuk a fiatalságot, „Petőfi nemzedékét”, ünne­pelni hívjuk mindazokat, akik felelősnek érezvén magukat a haza, a nép, a népek sorsáért, felelős­séget vállalnak az emberi gondolat, a művészet, az irodalom sorsáért.* Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a magyar nép történelmi mélységekből fakadó törekvéseit és leg­magasabb érdekeit kifejezve emelt halhatatlan költői szót az elnyomás, a feudalizmus ellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői értelemben már ak­kor felszabadította a magyar népet, az elnyomott jobbágyot, a megalázott értelmiségieket, a kisembe­rek tömegeit, amikor hazánkban még hűbériség uralkodott, amikor botozták a parasztot, és a ne­mesi kutyabőrnek nagyobb volt a becsülete, mint a szellem emberének. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki népe társadalmi szabadságáért küzdve, az elsők közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. A plebejus demokratát ünnepeljük, az népi forra­dalmárt, aki nem kérte, de messzehangzó költői szóval követelte a kizsákmányolás megszüntetését, aki már akkor hitet tett Magyarország önállósága és függetlensége mellett, amikor még a haladó szellemű középnemesi politika képviselői sem tet­ték meg az elhatározó lépést ebben az irányban. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberi­ség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem végső célját. A ma­gyar plebejus a világ népeit ölelte át forradalmas szabadságszeretetével, Heine, Victor Hugó, Di­ckens, az orosz forradalmi demokraták kortársa­ként, a korai szocialista és kommunista eszmék európai és amerikai széthullámzásának időszaká­ban, a nemzeti lét öntudatára ébredő kelet-európai népek feleszmélésének, Marx és Engels első küz­delmeinek éveiben. Következetesség a társadalom dolgainak elrendezésében, következetesség az igazi nemzeti érdekek kimondásában és következetesség a forradalmi demokratizmus programjának nem­zetközivé, világméretűvé tételében; e közös gyö­kerű törekvések egységét példázza elmúlhatatla­­nul Petőfi élete és műve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a népet, a nem­zetet, az egész emberiséget ölelte át verseivel, bi­zonyságot téve a költészet hatalmáról. A költők — hirdette Petőfi — „világot — alkotnak az ember elé”, a költészet ezért „olyan épület, — Mely nyit­va van boldog-boldogtalannak, — Mindenkinek, ki imádkozni vágy, — Szóval: szentegyház, ahová be­lépni — Bocsitorban sőt mezítláb is szabad”. Ezért a költői parancs: „Előre hát mind, aki költő, — A néppel tűzön-vizen át!” Az ekként értelmezett köl­tészet magaslatáról látta és ítélte el Petőfi az or­szág nemes urait, Pató Páljait és óhitű táblabíráit, akik saját kiváltságaikat féltették a szellem nap­világától, az irodalomtól is. A népért, nemzetért,, emberiségért felelős költé­szet eszménye és gyakorlata Petőfi számára az élet gazdagságának irodalomba emelését jelen­tette. Annak a világnak a költészetbe fogadását, amelynek középpontjában a szabadsághoz, az igazi élethez méltó, a teljes életre váró ember áll, a népet megtestesítő ember, a nép fia. Petőfi a ple­bejus fellépés költői feszültségével telíti a tájat, a magyar Alföld képét. Népdalaiban, szülőket ölelő költeményeiben és szerelmes verseiben a nép érzelmi világának gazdagsága, lelki kincseinek szépsége, emberségének meleg fénye tükröződik, emelkedik egyetemes érvényre. Petőfit ünnepeljük, aki a nép világát emelte a költészetbe, s a népi jellem mértéke szerint kí­vánt új természetet adná a nemzet jobbik felének, mindenkinek, aki részt vállalt a haza felemelésé­nek nagy munkájában. Petőfi mandátum nélkül is a magyar falu népének küldötte vol­t a közéletben, s a városi forradalmas rétegek szószólója a pa­rasztság előtt. Otthona volt a falu és a város, mert tudta, hogy nem a falu és a város állanak egymás­sal szemben a magyar társadalom történelmi út­ján, hanem a falusi szegények az elnyomóikkal, s a városi szegények a kizsákmányolóikkal. A nép: Petőfi számára a falu és a város szegényeit jelen­tette, s a feléjük közeledő, velük szövetségre lépő kisembereket, értelmiségieket, honoráciorokat. Pe­tőfinek nem voltak illúziói afelől, mintha a nép­­fiak, a János vitézek és a maradi­ nemes Pató Pá­llok együtt menetelhetnének a népi és nemzeti fel­szabadulás útján. Petőfi jól tudta, hogy a János vitézek és Szilveszterek csak a Pató Pá­lok­kal szembefordulva teljesíthetik történelmi küldetésü­ket. De tudta azt is, hogy ez elkerülhetetlen harc nem cél, hanem elháríthatatlan eszköz, feladat a nép boldogulása, a nemzet függetlensége, a világ­szabadság felé vezető úton. Petőfit ünnepeljük, akinek tett volt a szava is, de aki — ha ezt követelte a népszabadság ügye — vállalta a szavak folytatását: a közéleti, a politikai, a katonai cselekvést. Hősi halálát a következetes­ség erkölcsi fénye ragyogja be. * Ünnepeljük Petőfit Petőfihez méltón! Ne csak a nevét, hanem a szellemét idézzük meg ezen az év­fordulón. Azzal a nem hivalkodó, ám jogos öntu­dattal, hogy nemcsak emléknapokon idézzük. Any­­nyi görögtüzes ünneplés, annyi úri Petőfi-hamisí­­tás után, a költő igazáért küzdő valamennyi gon­dolkodó értékes hagyományát folytatva, most a nép ügyét történelmi győzelemre vivő népi rend­szer ünnepli a halhatatlan költőt. Ünnepeljük Petőfit a magyar irodalom nagy ha­gyományaihoz méltón! Tudatosítsuk a felnövő új nemzedékben, hogy Petőfi műve nem véletlen cso­da, hanem sok évszázados népi küzdelem, s egy nagyszerű irodalmi fejlődés megkoronázása.­­ Pe­tőfi nem állott egyedül az irodalomban. — Vörös­marty, Eötvös, Arany János kortársi és elvbaráti körében nőtt naggyá a lírája. S halálával nem szakadt meg művének hatása a magyar irodalom­ra. Szellemének folytatói a legnagyobbak: Vajda János, Ady Endre, József Attila. Petőfit ünnepelve állítsuk műveit az emlékezés fénysugarába, jusson el minél többekhez, százezrekhez, milliókhoz Pe­tőfi szava, a haza határain belül és a nagyvilág­ban. Műveit terjesztve eszméit terjesztjük, s ettől a nagyszerű feladattól tartsuk távol az ünnepron­tó frázisokat, a hangoskodást és a tartalmatlan tisztelgést. Ünnepeljük Petőfit a szocializmust építő magyar nép történelmet fordító negyedszázados küzdelmei­hez méltón! Azok ünnepük most a minden elnyo­más ellen szót emelő, a szabadságért életét áldozó költőt, akik megteremtették a független, szabad Magyarországot, akik megszüntettek minden osz­­tályelnyomást, elvették a földet a földbirtokosok­tól, a gyárakat a gyárosoktól, a bankokat a banká­roktól, s mindezt a nép tulajdonává tették. Azok ünnepük most Petőfit, akik megküzdöttek az úri osztályok ellenállásával, a reakció különféle oszta­gaival, akik megnyitották a felemelkedés útját a dolgozó emberek előtt az élet minden területén. Azok ünnepük most Petőfit — munkások, párala­tok, értelmiségiek milliói —, akik történelmi lépé­seket tettek és tesznek a kultúra, a művészet, az irodalom meghódításáért, a kultúra és a nép közé vágott szakadék megszüntetéséért. Azok ünnepük most Petőfit, akik jelenüket vállalva, jövőjükben bízva a szocialista népek testvéri szövetségében fáradoznak a Petőfi megálmodta világszabadság megval­ósí­tásáért. A magyar nép emlékezik halhatatlan költőjére. Budapest, 1972. március 15. A Petőfi Emlékbizottság felhívása

Next