Népszabadság, 1972. március (30. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-16 / 64. szám
Ünnepség a budapesti Petőfi-szobornál Márványtáblát avattak a 30 év előtti antifasiszta tüntetés emlékére Az 1848-as szabadságharc hőseire emlékezve — s egyúttal a 30 évvel ezelőtti antifasiszta, háborúellenes tüntetés évfordulója alkalmából — szerdán nagyszabású ünnepséget rendezett a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága a Március 15. téri Petőfi-szobornál. Az ünnepségen ott voltak az 1942. március 15-i antifasiszta tüntetés részvevői is, közöttük a háborúellenes akciót szervező Történelmi Emlékbizottság egykori tagjai: Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész, Darvas József Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, Somogyi Miklós nyugdíjas, a SZOT volt elnöke. A Himnusz hangjai után Koncz Gábor színművész Petőfi Föltámadott a tenger című versét szavalta el. Dr. Trautmann Rezső, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja, a HNF budapesti bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket. Szűcs Istvánné, a KISZ központi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, majd Darvas József emlékezett vissza a 30 év előtti antifasiszta tüntetésre. Beszéde végeztével az egykori Történelmi Emlékbizottság tagjai nevében ünnepélyesen átadta a főváros lakosságának a Petőfiszotor melletti épület falán elhelyezett márványtáblát, amely a harminc évvel ezelőtti antifasiszta és háborúellenes tüntetés emlékét hirdeti. A társadalmi és a tömegszervezetek képviselői a Petőfi-szobornál és a márványtáblánál elhelyezték a megemlékezés virágait. A felavatott márványtáblánál a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága nevében Nagy Richárd titkár és dr. Perényi Imre, a budapesti bizottság tagja koszorúzott. Megemlékezés volt tegnap a Múzeumkertben, a Parlament előtti Kossuth-szobornál, s szerte az országban mindenütt elhelyezték a kegyelet virágait a 48-as emlékművekre. (Bánhalmi János felvétele.) ben is? Ebben kétségtelenül közrejátszottak a kedvező értékesítési lehetőségek, s nem szabad számításon kívül hagyni a legutóbbi években megvalósított fejlesztéseket sem. Ahogyan az emberek előre eltervezik, hogy mire költik a nyereségrészesedést, ugyanúgy a vállalat is megtervezi a fejlesztési alapként visszatartható rész legcélszerűbb felhasználását. A mosonmagyaróvári gyár 70 éves, sok a régi, elavult berendezése, a munkáslétszám bővítésére nincs lehetőség, sőt csökken a létszám. Az eddigi fejlesztések legfontosabb célja tehát az volt, hogy a régi, korszerűtlen gépeket, berendezéseket modern, nagy termelékenységű gépekre cseréljék ki és ez a célja a mostani ötéves tervben előirányzott nagyobb arányú fejlesztésnek is. Vessünk egy pillantást néhány üzemrészre. Az egyik megmunkáló műhelyben viszonylag békésen és egymás mellett múlt, jelen és jövő. A műhely egyik oldalán régi esztergapadokon készülnek az alkatrészek, nehéz fizikai munkával, alacsony termelékenységgel — a másik oldalon egymás mellett sorakoznak már az automaták. Van köztük olasz gép és vannak olyanok, amelyeket a gyár saját célgépüzemében gyártottak. A terem végében most szerelnek két programvezérlésű automatát: ezeket az NDK-tól vásárolták s a közeli napokban kezdik meg rajtuk a termelést. A cél természetesen az, hogy előbb-utóbb minden alkatrész gyártását automatizálni lehessen, de ez manapság még a bonyolultabb alkatrészeknél nem oldható meg, itt tág tere van az újítók alkotó fantáziájának. Ugyancsak a közeli napokban kezdi meg működését az új galvanizálóüzem, teljesen automatizált berendezésekkel. Most még a régi galvanizálóban folyik a munka, amely olyan, hogy az embernek a régi manufaktúrákat ábrázoló rézkarcok jutnak az eszébe: szűk, rossz levegőjű helyiség, kezdetleges technológiával. Az új üzem nemcsak ezeket szünteti meg, hanem biztosítja a galvanizálás egyenletes minőségét is, egyúttal megköveteli a vállalaton belüli munkaszervezés javítását. Ahhoz ugyanis, hogy az automatákat gazdaságosan ki lehessen használni, arra van szükség, hogy az alkatrészek megfelelő mennyiségben, ütemesen érkezzenek a galvanizálóba. — Ezt is megoldjuk — mondja a párttitkár, aki végigkísér az üzemeken —, mert azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen drága berendezések akár csak egy percig is kihasználatlanul maradjanak. Az elmondottak csak kiragadott példák voltak, de érzékeltetik a vállalat legfőbb törekvését: a rendelkezésre álló fejlesztési eszközökből olyan beruházásokat megvalósítani, amelyek a korszerűsítést szolgálják és megteremtik a további évek nyereséges termelésének az alapjait. — Ahhoz persze még sok más is kell — mondja az igazgató. — A termelés korszerűsítésén kívül azt is állandóan vizsgáljuk, hogy mely termékeink gyártását lenne célszerű megszüntetni s a jelentkező igényeket termelési kooperáció segítségével kielégíteni. Ilyen megoldásokról több nyugati céggel is tárgyalunk. Ha fejlesztési terveink, kooperációs elképzeléseink megvalósulnak, többszörös eredményt érünk el. Jelentős importmegtakarítást biztosítunk, a hazai felhasználókat megfelelő mennyiségű és minőségű termékekkel látjuk el, s így a vállalat is és minden dolgozó is megtalálja számítását. Szabó Melinda MUmmmm 1972. március . fásítási hónap Segítsen, aki tud va tartják Székesfehérváron a fásítási hónap megnyitó ünnepségét. Az előttünk álló hetek — március közepétől április közepéig — nagyon alkalmasak arra, hogy környezetünket, ahol erre lehetőség kínálkozik, fákkal gazdagítsuk, szépítsük. A mai rohanó világban sok mindenen lehet vitatkozni. A környezetünket üdébbé tevő fák, ligetek, sétányok, erdők mind növekvő jelentősége azonban tagadhatatlan. Az erdő, a fa gazdasági szerepe ma, amikor tömegesen jelennek meg a különböző műanyagok, fapótló anyagok, továbbra is nagy. Egyértelműen kedvezően lehet megítélni azt a változást, amely a hazai erdőgazdálkodásban tapasztalható. Tudatos munkával elértük, hogy erdeink tavaly 6,4 millió köbméter fát adtak. S egy másik adat: a két világháború közötti időszakban évenként, átlagosan 3,5 millió köbméter fa került ki az erdőikből. Erdőgazdaságaink, az erdőikkel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemeink eredményesen tevékenykednek azért, hogy ne legyünk fában szegény ország. Tény, hogy némelyik fafajtából — főként cserből, akácból —már exportunk is van. Viszont az értékesebb árut adó fajták — közöttük a fenyők — nem fedezik a hazai igényeket. Ezért aztán, ahol csak lehetőség van rá, a kitermelt erdők helyére értékesebb fafajok kerülnek. Negyedik ötéves tervünkben 68—70 ezer hektáron végeznek erdőtelepítést. Ebből mintegy 30 ezer hektárt a gyorsan növekvő cellulóznyár képvisel. Az igaz, hogy aki fát ültet, rendszerint a jövő nemzedék számára dolgozik, hiszen átlagosan ötven esztendő kell ahhoz, hogy vágásra érett legyen az erdő. Ez a tény fokozottabban ösztönöz arra, hogy nagy felelősségtudattal dolgozzanak az erdők gazdái. Az erdészet irányítói jóleső elismeréssel állapítják meg, hogy ez a felelősségtudat a legutóbbi években sokat javult, és mind nagyobb figyelmet fordítanak a telepítésekre a termelőszövetkezetek is. Az elmúlt négy évben az erdősített területnek mintegy hatvan százalékát a termelőszövetkezetek telepítették be, s igényük a telepítésre még ennél is nagyobb. A fásítási hónap során elhangzó előadások nem is arra kívánnak csupán buzdítani, hogy legyen még szervezettebb, még eredményesebb az erdőgazdálkodás. Az ifjúsági szervezetek, a Hazafias Népfront helyi szerveinek kezdeményezései közvetlen környezetünk szebbé tételére, a fák megbecsülésére szólítanak. Ma már hazánkban vagy ötven városnak készült el a zöldövezetet kialakító terve. Az erdőgazdaságokkal karöltve mind több közösség igyekszik az ember számára kellemes pihenőhelyet, felüdülést nyújtó lehetőséget teremteni. Hazánkban is mind erősödik a felismerés: a ligetek, az erdők mind közelebb kerülnek életünkhöz. Védjük a természetet urbanizálódó világunkban minden ártalom ellen, mert magunkat védjük, saját életfeltételeinket javítjuk. Van mitvédenünk, s van kitől. A felelőtlenség, a vandalizmusszámba menő fapusztítás elleni fellépés, a fásítások megóvása közös ügy, s nem túlzás, hogy közügy. Mint ahogyan közügy a faültetés, az ápolás, a gondozás is. Éppen ezért az elkövetkezendő négy hét alatt tettekkel, egész esztendőn át pedig a gondolkodás formálásával is segítse mindenki, aki csak teheti, a fásítást, a fák védelmét. Almási István Magyar—Sri Lanka-i gazdasági megbeszélések A Sri Lankában (Ceylonban) tartózkodó dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter látogatást tett Szirimavo Bandaranaike miniszterelnök-asszonynál. A beszélgetés során összegezték a delegáció látogatásának eredményeit és érintették a Sri Lanka-i magyar gazdasági kapcsolatok fő kérdéseit. Jelen volt Tikiri B. Szubaszinghe ipar- és tudományügyi miniszter is. Családipótlék-kiegészítés a körmendi tsz-ben Újabb szociális juttatásokat szavazott meg a körmendi Vörös Csillag Termelőszövetkezet közgyűlése. Minden eltartott gyermek után száz forint családipótlékkiegészítést, minden 700 forintnál kevesebb nyugdíjának pedig ugyancsak száz forint nyugdíjkiegészítést folyósítanak. Ezenkívül minden gyermek után tíz eszmei munkanapot is jóváírnak a tsz-tag gyermekes anyáknak. EGYETEMISTÁK Több segítséget a diákköröknek Ma nyitják meg ünnepélyesen az egyetemeinken működő tudományos diákkörök immár hagyományos, tizedik országos konferenciáját a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Az ifjú alkotóközösségek munkabeszámolói több napot vesznek igénybe, hiszen a 4500 diákköri tag múlt évben készített hatszáz dolgozatának színejavát ismerteti a fiatal közönség és a szakemberek előtt. A sok, már közhasznúnak is számító értekezés tézisei feltehetőleg nem jutnak el a közvélemény szélesebb rétegeihez, azonban így is fel lehet mérni a szorgalmas diákok szándékait. A kutatva, gondolkodva tanuló diáktípust testesítik meg a diákkörösök, azt a leendő szakembert, aki a tudomány szeretetével, a társadalmi igények tiszteletével készül diplomájának átvételére. Nem egy kiváló specialista mondhatja el magáról, hogy a húsz évre visszatekintő, az ifjúsági szövetség által szervezett diákköri mozgalomban ismerte meg az alkotás örömét. Ugyanakkor sok tehetséges fiatalnak az egyetem elvégzése után nemcsak a diákkörtől, hanem a közfigyelmet érdemlő tudományos munkától is el kellett búcsúznia. Az MSZMP tudománypolitikai irányelvei nem véletlenül sürgették, hogy a tehetséges fiatalokat már tanulóéveik alatt segíteni kell képességeik fejlesztésében, hogy a gyakorlati kutatási feladatok birtokában minél korábban bekapcsolódhassanak a tudományos munkába. Ennek érdekében valósággal megújult a diákköri mozgalom, részvevői több segítséget kapnak az egyetemi tanszékektől, együtt dolgozhatnak az oktatókkal, tanáraikkal az ipari, népgazdasági megrendelések teljesítésében, a tanszéki kutatási tervek végrehajtásában. S hogy a tudomány számára ne vesszenek el, ma már lehetőségük van kétévi gyakorlati munka után hosszú hónapokig ösztöndíjasokként az egyetemen tevékenykedni. A kutatási hajlamú ifjú szakemberek érdekében hozott intézkedések azt a felismerést tükrözik, hogy szükség van rájuk a nagy feladatokkal birkózó tudományos erők utánpótlásához. Közügy, hogy ez a felismerés szélesebb társadalmi körben is polgárjogot nyerjen. Sok mindent tudnak a diákköri tagok, megérdemlik, hogy olyan állásokba hívják őket, amelyekben hasznosíthatják a tudományos munkában szerzett kezdeti tapasztalataikat, legyenek ott a tudományos egyesületekben, társaságokban, a tudományos közélet műhelyeiben. Az egyetem védőszárnyai alatt talán könnyű a dolguk, de sokkal nehezebb lesz sorsuk a gyakorlati életben az elhelyezkedés, a beilleszkedés közepette. Csak helyeselni lehet, ha ilyenkor mellettük állnak a tudományos egyesületek is, amelyek tevékenysége mindenképpen felfrissül a diákköri tagok vagy friss diplomások révén. Az egyetemi hallgatók diákköri mozgalma az új értelmiség hagyományos műhelye. Ezért érdemel nagyobb figyelmet az országos tudományos intézmények, társaságok, szakmai egyesületek részéről. Tekintsék magukénak a felsőoktatási intézményekben nevelődő szakmai utánpótlást, s adjanak még nagyobb erkölcsi, tudományos, anyagi támogatást az ifjú emberek munkájához. Komornik Ferenc VETIK AZ ÁRPÁT Jól halad a munka a maglódi határban. A Micsurin Tsz földjein már a vetőgépek is megjelentek. Képünkön, egyik százholdas táblán a tavaszi árpát vetik.