Népszabadság, 1972. március (30. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-16 / 64. szám

Ünnepség a budapesti Petőfi-szobornál Márványtáblát avattak a 30 év előtti antifasiszta tüntetés emlékére Az 1848-as szabadságharc hő­seire emlékezve — s egyúttal a 30 évvel ezelőtti antifasiszta, há­borúellenes tüntetés évfordulója alkalmából — szerdán nagysza­bású ünnepséget rendezett a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség budapesti bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bi­zottsága a Március 15. téri Pe­­tőfi-szobornál. Az ünnepségen ott voltak az 1942. március 15-i an­tifasiszta tüntetés részvevői is, közöttük a háborúellenes akciót szervező Történelmi Emlékbizott­ság egykori tagjai: Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész, Dar­vas József Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének elnö­ke, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, Somogyi Miklós nyugdíjas, a SZOT volt elnöke. A Himnusz hangjai után Koncz Gábor színművész Petőfi Föltá­madott a tenger című versét sza­valta e­l. Dr. Trautmann Rezső, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa elnökségének tagja, a HNF budapesti bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket. Szűcs Istvánné, a KISZ központi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, majd Darvas József emlékezett vissza a 30 év előtti antifasiszta tüntetésre. Beszéde végeztével az egykori Történelmi Emlékbizottság tag­jai nevében ünnepélyesen átadta a főváros lakosságának a Petőfi­­szot­or melletti épület falán el­helyezett márványtáblát, amely a harminc évvel ezelőtti antifasisz­ta és háborúellenes tüntetés em­lékét hirdeti. A társadalmi és a tömegszer­vezetek képviselői a Petőfi-szo­­bornál és a márványtáblánál el­helyezték a megemlékezés virá­gait. A felavatott márványtáblánál a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága nevében Nagy Richárd titkár és dr. Pe­rényi Imre, a budapesti bizottság tagja koszorúzott. Megemlékezés volt tegnap a Múzeumkertben, a Parlament előtti Kossuth-szobornál, s szerte az országban mindenütt elhelyez­ték a kegyelet virágait a 48-as emlékművekre. (Bánhalmi János felvétele.) ben is? Ebben kétségtelenül köz­rejátszottak a kedvező értékesí­tési lehetőségek, s nem szabad számításon kívül hagyni a leg­utóbbi években megvalósított fej­lesztéseket sem. Ahogyan az emberek előre el­tervezik, hogy­ mire költik a nye­reségrészesedést, ugyanúgy a vál­lalat is megtervezi a fejlesztési alapként visszatartható rész leg­célszerűbb felhasználását. A mo­sonmagyaróvári gyár 70 éves, sok a régi, elavult berendezése, a munkáslétszám bővítésére nincs lehetőség, sőt csökken a létszám. Az eddigi fejlesztések legfonto­sabb célja tehát az volt, hogy a régi, korszerűtlen gépeket, beren­dezéseket modern, nagy termelé­kenységű gépekre cseréljék ki és ez a célja a mostani ötéves terv­ben előirányzott nagyobb arányú fejlesztésnek is. Vessünk egy pillantást néhány üzemrészre. Az egyik megmun­káló műhelyben viszonylag béké­sen és egymás mellett múlt, je­len és jövő. A műhely egyik ol­dalán régi esztergapadokon ké­szülnek az alkatrészek, nehéz fi­zikai munkával, alacsony terme­­­­lékenységgel — a másik oldalon egymás mellett sorakoznak már az automaták. Van köztük olasz gép és vannak olyanok, amelye­ket a gyár saját célgépüzemében gyártottak. A terem végében most szerelnek két programvezérlésű automatát: ezeket az NDK-tól vásárolták s a közeli napokban kezdik meg rajtuk a termelést. A cél természetesen az, hogy előbb-utóbb minden alkatrész gyártását automatizálni lehessen, de ez manapság még a bonyolul­tabb alkatrészeknél nem oldható meg, itt tág tere van az újítók alkotó fantáziájának. Ugyancsak a közeli napokban kezdi meg működését az új gal­vanizálóüzem, teljesen automati­zált berendezésekkel. Most még a régi galvanizálóban folyik a munka, amely olyan, hogy az embernek a régi manufaktúrákat ábrázoló rézkarcok jutnak az eszébe: szűk, rossz levegőjű he­lyiség, kezdetleges technológiá­val. Az új üzem nemcsak ezeket szünteti meg, hanem biztosítja a galvanizálás egyenletes minőségét is, egyúttal megköveteli a válla­laton belüli munkaszervezés ja­vítását. Ahhoz ugyanis, hogy az automatákat gazdaságosan ki le­hessen használni, arra van szük­ség, hogy az alkatrészek megfe­lelő mennyiségben, ütemesen ér­kezzenek a galvanizálóba. — Ezt is megoldjuk — mondja a párt­titkár, aki végigkísér az üzeme­ken —, mert azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen drága berendezések akár csak egy percig is kihaszná­latlanul maradjanak. Az elmondottak csak kiraga­dott példák voltak, de érzékelte­tik a vállalat legfőbb törekvését: a rendelkezésre álló fejlesztési eszközökből olyan beruházásokat megvalósítani, amelyek a korsze­rűsítést szolgálják és megterem­tik a további évek nyereséges termelésének az alapjait. — Ahhoz persze még sok más is kell — mondja az igazgató. — A termelés korszerűsítésén kívül azt is állandóan vizsgáljuk, hogy mely termékeink gyártását len­ne célszerű megszüntetni s a je­lentkező igényeket termelési ko­operáció segítségével kielégíteni. Ilyen megoldásokról több nyu­gati céggel is tárgyalunk. Ha fej­lesztési terveink, kooperációs el­képzeléseink megvalósulnak, többszörös eredményt érünk el. Jelentős importmegtakarítást biz­tosítunk, a hazai felhasználókat megfelelő mennyiségű és minősé­gű termékekkel látjuk el, s így a vállalat is és minden dolgozó is megtalálja számítását. Szabó Melinda MUmmmm 1972. március . fásítási hónap Segítsen, aki tud­ va tartják Székesfehérváron a fásítási hónap megnyitó ünnep­ségét. Az előttünk álló hetek — március közepétől április köze­péig — nagyon alkalmasak arra, hogy környezetünket, ahol erre lehetőség kínálkozik, fákkal gaz­dagítsuk, szépítsük. A mai rohanó világban sok mindenen lehet vitatkozni. A kör­nyezetünket üdébbé tevő­ fák, li­getek, sétányok, erdők mind nö­vekvő jelentősége azonban tagad­hatatlan. Az erdő, a fa gazdasá­gi szerepe ma, amikor tömegesen jelennek meg a különböző mű­anyagok, fapótló anyagok, to­vábbra is nagy. Egyértelműen kedvezően lehet megítélni azt a változást, amely a hazai erdőgaz­dálkodásban tapasztalható. Tu­datos munkával elértük, hogy er­­deink tavaly 6,4 millió köbméter fát adtak. S egy másik adat: a két világháború közötti időszak­ban évenként, átlagosan 3,5 mil­lió köbméter fa került ki az er­dőikből. Erdőgazdaságaink, az erdőikkel rendelkező mezőgazdasági nagy­üzemeink eredményesen tevé­kenykednek azért, hogy ne le­gyünk fában szegény ország. Tény, hogy némelyik fafajtából — főként cserből, akácból —már exportunk is van. Viszont az ér­tékesebb árut adó fajták — kö­zöttük a fenyők — nem fedezik a hazai igényeket. Ezért aztán, ahol csak lehetőség van rá, a ki­termelt erdők helyére értéke­sebb fafajok kerülnek. Negyedik ötéves tervünkben 68—70 ezer hektáron végeznek erdőtelepítést. Ebből mintegy 30 ezer hektárt a gyorsan növekvő cellulóznyár képvisel. Az igaz, hogy aki fát ültet, rendszerint a jövő nemzedék számára dolgo­zik, hiszen átlagosan ötven esz­tendő kell ahhoz, hogy vágásra érett legyen az erdő. Ez a tény fokozottabban ösztönöz arra, hogy nagy felelősségtudattal dolgozza­nak az erdők gazdái. Az erdészet irányítói jóleső elismeréssel álla­pítják meg, hogy ez a felelősség­­tudat a legutóbbi években sokat javult, és mind nagyobb figyel­met fordítanak a telepítésekre a termelőszövetkezetek is. Az el­múlt négy évben az erdősített területnek mintegy hatvan szá­zalékát a termelőszövetkezetek telepítették be, s igényük a tele­pítésre még ennél is nagyobb. A fásítási hónap során elhang­zó előadások nem is­ arra kíván­nak csupán buzdítani, hogy le­gyen még szervezettebb, még eredményesebb az erdőgazdálko­dás. Az ifjúsági szervezetek, a Ha­zafias Népfront helyi szerveinek kezdeményezései közvetlen kör­nyezetünk szebbé tételére, a fák megbecsülésére szólítanak. Ma már hazánkban vagy ötven vá­rosnak készült el a zöldövezetet kialakító terve. Az erdőgazdasá­gokkal karöltve mind több kö­zösség igyekszik az ember szá­mára kellemes pihenőhelyet, fel­üdülést nyújtó lehetőséget te­remteni. Hazánkban is mind erő­södik a felismerés: a ligetek, az erdők mind közelebb kerülnek életünkhöz. Védjük a természe­tet urbanizálódó világunkban minden ártalom ellen, mert ma­gunkat védjük, saját életfeltéte­leinket javítjuk. Van mit­­védenünk, s van ki­től. A felelőtlenség, a vandaliz­musszámba menő fapusztítás el­leni fellépés, a fásítások megóvá­sa közös ügy, s nem túlzás, hogy közügy. Mint ahogyan közügy a faültetés, az ápolás, a gondozás is. Éppen ezért az elkövetkezen­dő négy hét alatt tettekkel, egész esztendőn át pedig a gondolkodás formálásával is segítse minden­ki, aki csak teheti, a fásítást, a fák védelmét. Almási István Magyar—Sri Lanka-i gazdasági m­egbeszélések A Sri Lankában (Ceylonban) tartózkodó dr. Szekér Gyula ne­hézipari miniszter látogatást tett Szirimavo Bandaranaike minisz­terelnök-asszonynál. A beszélgetés során összegezték a delegáció látogatásának eredmé­nyeit és érintették a Sri Lanka-i­ magyar gazdasági kapcsolatok fő kérdéseit. Jelen volt Tikiri B. Szubaszinghe ipar- és tudomány­ügyi miniszter is. Család­i­pót­lék-k­iegészí­tés a körmendi tsz-ben Újabb szociális juttatásokat sza­vazott meg a körmendi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet közgyűlé­se. Minden eltartott gyermek után száz forint családipótlék­­kiegészítést, minden 700 forintnál kevesebb nyugdíjának pedig ugyancsak száz forint nyugdíj­­kiegészítést folyósítanak. Ezenkí­vül minden gyermek után tíz esz­mei munkanapot is jóváírnak a tsz-tag gyermekes anyáknak. EG­YETEMISTÁK Több segítséget a diákköröknek Ma nyitják meg ünnepélyesen az egyetemeinken működő tudo­mányos diákkörök immár hagyo­mányos, tizedik országos konfe­renciáját a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen. Az ifjú alkotó­­közösségek munkabeszámolói több napot vesznek igénybe, hiszen a 4500 diákköri tag múlt évben ké­szített hatszáz dolgozatának színe­­javát ismerteti a fiatal közönség és a szakemberek előtt. A sok, már közhasznúnak is számító ér­tekezés tézisei feltehetőleg nem jutnak el a közvélemény széle­sebb rétegeihez, azonban így is fel lehet mérni a szorgalmas diá­kok szándékait. A kutatva, gon­dolkodva tanuló diáktípust tes­tesítik meg a diákkörösök, azt a leendő szakembert, aki a tudo­mány szeretetével, a társadalmi igények tiszteletével készül dip­lomájának átvételére. Nem egy kiváló specialista mondhatja el magáról, hogy a húsz évre visszatekintő, az ifjúsá­gi szövetség által szervezett diákköri mozgalomban ismerte meg az alkotás örömét. Ugyan­akkor sok tehetséges fiatalnak az egyetem elvégzése után nemcsak a diákkörtől, hanem a közfigyel­met érdemlő tudományos mun­kától is el kellett búcsúznia. Az MSZMP tudománypolitikai irány­elvei nem véletlenül sürgették, hogy a tehetséges fiatalokat már tanulóéveik alatt segíteni kell ké­pességeik fejlesztésében, hogy a gyakorlati kutatási feladatok bir­tokában minél korábban bekap­csolódhassanak a tudományos munkába. Ennek érdekében való­sággal megújult a diákköri moz­galom, részvevői több segítséget kapnak az egyetemi tanszékektől, együtt dolgozhatnak az oktatók­kal, tanáraikkal az ipari, népgaz­dasági megrendelések teljesítésé­ben, a tanszéki kutatási tervek végrehajtásában. S hogy a tudo­mány számára ne vesszenek el, ma már lehetőségük van kétévi gyakorlati munka után hosszú hó­napokig ösztöndíjasokként az egyetemen tevékenykedni. A kutatási hajlamú ifjú szak­emberek érdekében hozott intéz­kedések azt a felismerést tükrö­zik, hogy szükség van rájuk a nagy feladatokkal birkózó tudo­mányos erők utánpótlásához. Közügy, hogy ez a felismerés szé­lesebb társadalmi körben is pol­gárjogot nyerjen. Sok mindent tudnak a diákköri tagok, megér­demlik, hogy olyan állásokba hív­ják őket, amelyekben hasznosít­hatják a tudományos munkában szerzett kezdeti tapasztalataikat, legyenek ott a tudományos egye­sületekben, társaságokban, a tu­dományos közélet műhelyeiben. Az egyetem védőszárnyai alatt talán könnyű a dolguk, de sok­kal nehezebb lesz sorsuk a gya­korlati életben az elhelyezkedés, a beilleszkedés közepette. Csak helyeselni lehet, ha ilyenkor mel­lettük állnak a tudományos egye­sületek is, amelyek tevékenysége mindenképpen felfrissül a diák­köri tagok vagy friss diplomások révén. Az egyetemi hallgatók diákköri mozgalma az új értelmiség ha­gyományos műhelye. Ezért érde­mel nagyobb figyelmet az or­szágos tudományos intézmények, társaságok, szakmai egyesületek részéről. Tekintsék magukénak a felsőoktatási intézményekben ne­velődő szakmai utánpótlást, s ad­janak még nagyobb erkölcsi, tu­dományos, anyagi támogatást az ifjú emberek munkájához. Komornik Ferenc VETIK AZ ÁRPÁT Jól halad a munka a maglódi határban. A Micsurin Tsz földjein már a vetőgépek is megjelentek. Képünkön, egyik százholdas táblán a tavaszi árpát vetik.

Next