Népszabadság, 1972. április (30. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

590 KG VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1972. április 1. szombatA XI­­.V­I­ SZOCIALISTA MI .MIASB­ÁN­T KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 78. szám Ára: 80 fillér Négy év óta a leghevesebb támadást indították Dél-Vietnamban a ne­pl­etek Légi harc a VDK felett Dél-Vietnamban a népi felsza­badító hadsereg tüzérsége és gyalogsága csütörtök déltől négy év óta a leghevesebb támadásso­rozatot indította a sagioni hadse­reg északi védővonala és a kö­zépső fennsíkon kiépített állásai ellen. Amerikai tisztek elismerik, hogy a nagyszabású és összehan­golt támadás váratlanul érte őket és attól tartanak, hogy kez­detét vette a hetek óta várt nagy tavaszi offenzíva. A népi erők példátlanul heves tüzérségi előkészítés után, amely­nek során becslések szerint két-, mások szerint ötezer rakéta, ágyúlövedék és akna hullott a saigoni csapatok állásaira. A bábcsapatok kénytelenek voltak feladni a fegyvermentes övezet közelében levő Mai Loc és Hol­­comb bázisokat. Jóllehet az or­szág északi részéből már kivon­ták az amerikai harcoló alakula­tokat, az amerikai légierő B- 52-es óriás bombázók bevetésével, a Tonkini-öbölben állomásozó hadihajók pedig ágyútűzzel tá­mogatták a saigoni alakulatokat. Élénk haditevékenység bonta­kozott ki a központi fennsíkon is, a három indokínai ország hatá­ra találkozásának közelében, ahol a szabadságharcosok szintén nagyszabású tüzérségi előkészítés után rohamoztak. Megfigyelők rámutatnak, hogy a népi erők a dél-vietnami had­színtéren csütörtökön első ízben bevetettek 130 és 152 milli­méter űrméretű lövegeket is. A harcok belenyúltak az éjsza­kába és pénteken — mint a je­lentések arról beszámoltak — változatlan hevességgel folyta­tódtak. A népi erők az egész or­szágban kezükben tartják a kez­deményezést. Saigoni katonai források sze­rint a kormány megkezdte a pol­gári lakosság evakuálását Gio Linh, Dong Ha és Cam Lo váro­sokból, amelyeket északon leg­jobban veszélyeztetnek a harcok. Meg nem erősített hírek szerint Quang Tun tartomány egyes váro­saiból is megindult a lakosság ki­telepítése délebbre. A saigoni amerikai parancsnok­­ság pénteki közleménye szerint az amerikai légierő csütörtökön — tíznapos szünet után — ismét tá­madta a VDK területét. F—105-ös vadászbombázók Quang Binh tar­tomány felett, a sűrűn lakott Don Hei város térségében szórták le bombaterhüket. A támadók ellen a VDK légvédelmének MiG— 21-es vadászgépei szálltak fel, s a veszélyeztetett F—105-ösök meg­segítésére Laoszban bombázó Phantom vadászgépek repültek be a VDK légiterébe. A Phanto­­mok és a MIG-ek között légi csata bontakozott ki, s levegő-levegő rakétákat lőttek ki. Párizs erőfeszítéseket tesz a Vietnam-konferencia felújítására Porter nagykövet meghatározatlan ideig marad Washingtonban Maurice Schumann francia kül­ügyminiszter pénteken 45 perces megbeszélést folytatott Nguyen Thi Binh asszonnyal, a dél-viet­­nami ideiglenes forradalmi kor­mány külügyminiszterével, a DIFK Párizsban tárgyaló küldött­ségének vezetőjével. A francia külügyminisztérium­ból távozóban Binh asszony új­ságírókkal közölte: Schumann külügyminiszter sajnálatosnak nevezte a párizsi Vietnam-érte­­kezlettel szemben tanúsított ame­rikai magatartást és hangoztatta, hogy a francia kormány erőfe­szítéseket fog tenni az értekezlet munkájának felújítása érdekében. Bind asszony kérdésekre vála­szolva közölte, hogy szeretné Pá­rizsban kivárni, amíg az ameri­kaiak visszatérnek a tárgyalóasz­talhoz, de nem fog a végtelensé­gig a francia fővárosban marad­ni. Washingtonban a Fehér Ház helyettes szóvivője közölte, hogy Portes­ amerikai küldöttségvezető — aki csütörtökön tért haza je­lentéstételre Párizsból — megha­­tározatlan ideig marad az ameri­kai fővárosban. (UPI) Nagy forgalom, mintaszerű lebonyolítás a berlini határátlépő állomásokon (Berlini tudósítónktól.) Amint az várható volt, pénte­ken még a csütörtökinél is na­gyobb forgalmat bonyolítottak le az NDK és a Nyugat-Berlin kö­zötti határátlépő állomások. Ezért a kilenc átlépőhelyet már jóval a hivatalos idő előtt — reggel 6 órakor — megnyitották. A legnagyobb forgalom a város központjában, a Friedrichstrassén bonyolódott le. Az ott létesített útlevél- és vámkezelő irodákat már hajnali 4 óra tájban kinyi­tották. Ezzel sikerült elkerülni a nagyobb torlódást. A reggeli és délelőtti órákban így is hosszú so­rok alakultak ki, mert a túlsó ol­dalról szünet nélkül futottak be a látogatókat szállító magasvasúti és földalatti szerelvények. A lebonyolítás mintaszerű. A­­ Friedrichstrasse környékét telje­sen lezárták. Oda csak a fővárosi­­ közlekedési vállalat autóbuszai, a­­ villamosok és taxik hajthattak.­­ Így sikerült elérni, hogy a közúti­­ járművek viszonylag szabadon közlekedhessenek s az érkezők el­szállítósa folyamatos legyen. Az ide-oda hullámzó tömegben nem volt könnyű megtalálni a vendéget, vagy az érkezőnek a reá várakozót. A Friedrichstrasse­­ra nehezedő­ nyomás déltájban szűnt meg. A nap folyamán a belvárost, az Unter den Lindent, a Karl-Marx teret és az Alexander Platzot el­lepték a Nyugatról érkezők. Többségüknek először volt alkal­ma ismerkedni a várossal, s an­nak új, impozáns központjával. Kanyó András ­ Befejeződött a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusa A Parlamentben pénteken volt a mezőgazdasági szövetkezetek második országos kongresszusának záróülése. Győri Sándor, az abonyi Ságvári Tsz elnöke nyitotta meg az ülést. Megjelent a tanács­kozáson Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a kormány több tagja, valamint a gazdasági, poli­tikai és társadalmi élet sok más kiválósága. Az elnöklő Győri Sándor bejelentette a kong­resszusnak, hogy sok küldött és vendég jelent­kezett felszólalásra, de a program szerint délelőtt 10 óráig be kell fejezni a vitát. Javaslatára a kongresszus részvevői elfogadták, hogy a vitát délelőtt 10 óráig befejezik és akik nem jutottak szóhoz, írásban átadják a rendezőségnek felszóla­lásukat. FA Livi: 4,1 LAJOS: AI liti&ös fffistSusté+ak Btt­pyni&€14tSityunk bbéllibkIbpsIívirtivBB pillérei A csütörtök délutáni ülésen szólalt fel Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter. Beszédét az aláb­biakban ismertetjük. A kongresszusi beszámoló és a felszólalások bizonyítják — mon­dotta —, hogy a küldöttek köz­vetlen részesei a termelőszövet­kezeti mozgalom eddigi sikerei­nek, de jól ismerik a gondokat is. Mindannyian értjük és érezzük, hogy az eredményeket megőrizni tartósan csak akkor lehet, ha azokat újabbakkal gyarapítjuk. Az­árai: A reform utáni évek összefog­laló mérlegeiből megállapítható, hogy a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek nélkülözhetetlen és mind szilárdabb pillérei egész népgazdaságunk fejlődésének. A reform előtti időszak négy évéhez viszonyítva — 1968-tól 1971 vé­géig — termelésük és az áruki­bocsátásuk 65—70 százalékkal nőtt, beruházásaik pedig megdup­lázódtak. Ugyanakkor a dolgozói létszám fokozatosan csökkent, a termelékenység növekedése tehát két irányból fakadt. Mindezek nyomán az utóbbi négy évben a közösből származó munkajövedelem — egy főre szá­mítva — több mint 30 százalék­kal emelkedett. Érezhetően javult a szociális helyzet. Az elért ered­ményeket a történelmileg helyes­nek bizonyult politika, a szövet­kezeti parasztság és a vezetők ál­dozatos munkája tette lehetővé. Az állam számottevő anyagi tá­mogatással járult hozzá ehhez. A szabályozási rendszer és a pénzügyi szervek fő törekvése a termelőszövetkezeti önálló gaz­dálkodás feltételeinek fokozatos kiépítése volt. Ebben az árak, az adók, a támogatások és a hitelek játszanak megkülönböztetett sze­repet. A mezőgazdasági termékek és a mezőgazdaság által felhasznált termelőeszközök áraival szemben az a követelmény, hogy tegyék lehetővé a termelőszövetkezeti és a személyi jövedelmek növekedé­sét, segítsék a fejlesztési célok megvalósulását. Az áraknak a termelési érdekeltség megterem­tésében, a fejlesztés irányának alakításában, a társadalmi terme­lési költségek kifejezésében elfog­lalt szerepéről a jövőben sem mondhatunk le. Ez bizonyos ese­tekben a termelői árak emelését elkerülhetetlenné teszi. Mindin­kább arra kell építenünk azon­ban, hogy az önálló gazdálkodás­hoz, a fejlesztéshez szükséges jö­­vedelmek a mezőgazdaságban is meg az iparban is mind nagyobb arányban a hatékonyság javulása útján jöjjenek létre. T­­m­ogatás, adó, h­itel Az állami támogatási rendszer segítségével el tudtuk érni, hogy nemcsak a szövetkezetek derék­hada, hanem valamennyi szövet­kezet erősödött, gyarapodott. Igaz, hogy a legnagyobb fejlődést a jobb adottság mellett gazdálkodó szövetkezetek érték el, persze, azok, amelyek a kedvező termé­szeti és gazdasági feltételeket ha­tékony pótlólagos befektetéssel és korszerű üzemi szervezéssel hasz­nosítják. Ezután arról szólt a pénzügy­­miniszter, hogy az adórendszer és az adófizetési kötelezettség sok­szor vált ki vitát. Az adó azonban — mutatott rá a továbbiakban — nem csupán elvonás, hanem olyan jövedelemátcsoportosítás, amely­nek nagyobb részét támogatások, kulturális, egészségügyi és más közszolgáltatások formájában az állam az üzemeknek és a lakos­ságnak visszajuttatja. A termelőszövetkezeti adózás alapjában jól irányította a szö­vetkezetek döntéseit a fogyasztás­felhalmozás arányainak alakítá­sában. Helyesen befolyásolta az üzemen belüli jövedelemelosztást is. Néhol a jövedelemdifferenciá­lódás túlment a társadalom által ma elfogadható határon. A jövő­ben is szükség lesz tehát a vá­sárlóerő és a személyi jövedelem­­arányok határozott szabályozásá­ra. A termelés növelésében és az eredményesebb munkában való érdekeltség azonban nem csorbul­hat! A hitelrendszernek fontos a szerepe a gazdasági önállóság ki­bontakozásában. Azok a bírála­tok, amelyek a hitel elégtelensé­gére vonatkoznak, gyakran nem veszik figyelembe, hogy a hitel­nek a népgazdasági beruházási arányok megvalósulását is szol­gálnia kell, és a hitelkibocsátás nem korlátlan. Egyes esetekben a meggondolatlan befektetések miatt valóban találkozunk eladósodás­sal, de ha a jövőben a befekteté­seket megfontoltabban eszközöl­­jük­, akkor összhangba hozható a hitellejárat és a visszafizető ké­pesség. Ez a bank és a szövetke­zetek közös gondja. Köztudott, hogy milyen nagy jelentősége van a mezőgazdaság­ban a gazdálkodás biztonságának. A természeti tényezők nem várt hatását csak megfelelő tartalék­kal lehet ellensúlyozni. Az állami biztosítási rendszerrel is a terme­lés biztonságát kívánjuk szolgál­ni, nem szándékunk ezúton az ál­lami jövedelemszerzés; a biztosí­tás szükségességét a szövetkeze­tek többsége fel is ismeri. Válaszolt Faluvégi Lajos elv­társ azokra a bírálatokra, melyek a tsz-ek számviteli rendszerét ér­ték. A gazdálkodás nélkülözhetet­len velejárója — mondotta — a vezetés tájékoztatását és a va­gyonvédelmet szolgáló számviteli rendszer. Az elhangzott észrevé­telek egy része az állami szervek adatszolgáltatási igényének túlzá­sára mutattak rá; sajnos ezek je­lentős mértékben helytálló bírá­latok. Az állami szervek fontos közös feladata, hogy a nagyüze­mi gazdálkodást a túlzott admi­nisztráció és a bürokrácia kötelé­keitől idejében megóvjuk. A mai­nál jobb, szilárdabb, ritkább idő­közökben változó szövetkezeti számvitel kialakítását kell szor­galmaznunk. Előremutató, rugalmas iis/ ön­/fk A gazdálkodás kereteit megha­tározó szabályozókkal kapcsolat­ban hangsúlyozta a pénzügymi­­­­niszter, hogy a vállalatok és a­­ szövetkezetek sokszor csak a kül­ső feltételekre tekintenek, pedig a belső források kihasználása­­ még korántsem teljes. A termelő­szövetkezetekben nagy tartalékok tárhatók fel az üzemen belüli munkaszervezés javításával, a ve­zetés színvonalának emelésével, az adottságok jobb kihasználásá­val. A szövetkezetek gazdasági te­vékenységét befolyásoló szabályo­zók a jövőben még inkább fokozni kívánják a termelőszövetkezetek érdekeltségét a népgazdaság szá­mára is fontos és jövedelmező te­vékenységek fellendítésében. Kü­lön figyelmet fordítunk a közös gazdaságok saját biztonsági alap­­j­­ai megteremtésének ösztönzésé­­­­re, tartalékok gyűjtésére, a Köl­csönös Támogatási Alap működé­­­­si feltételeinek kialakítására. A­­ szabályozási rendszer jövőbeni­­ fejlesztésénél kettős feladattal­­ kell közösen megbirkózni: a sza­bályozók alapvető útmutatása előrelátást, stabilitást adjon, de tegye lehetővé a termelés és a forgalom rugalmasságát. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next