Népszabadság, 1972. április (30. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
590 KG VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1972. április 1. szombatA XI.VI SZOCIALISTA MI .MIASBÁNT KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 78. szám Ára: 80 fillér Négy év óta a leghevesebb támadást indították Dél-Vietnamban a nepletek Légi harc a VDK felett Dél-Vietnamban a népi felszabadító hadsereg tüzérsége és gyalogsága csütörtök déltől négy év óta a leghevesebb támadássorozatot indította a sagioni hadsereg északi védővonala és a középső fennsíkon kiépített állásai ellen. Amerikai tisztek elismerik, hogy a nagyszabású és összehangolt támadás váratlanul érte őket és attól tartanak, hogy kezdetét vette a hetek óta várt nagy tavaszi offenzíva. A népi erők példátlanul heves tüzérségi előkészítés után, amelynek során becslések szerint két-, mások szerint ötezer rakéta, ágyúlövedék és akna hullott a saigoni csapatok állásaira. A bábcsapatok kénytelenek voltak feladni a fegyvermentes övezet közelében levő Mai Loc és Holcomb bázisokat. Jóllehet az ország északi részéből már kivonták az amerikai harcoló alakulatokat, az amerikai légierő B- 52-es óriás bombázók bevetésével, a Tonkini-öbölben állomásozó hadihajók pedig ágyútűzzel támogatták a saigoni alakulatokat. Élénk haditevékenység bontakozott ki a központi fennsíkon is, a három indokínai ország határa találkozásának közelében, ahol a szabadságharcosok szintén nagyszabású tüzérségi előkészítés után rohamoztak. Megfigyelők rámutatnak, hogy a népi erők a dél-vietnami hadszíntéren csütörtökön első ízben bevetettek 130 és 152 milliméter űrméretű lövegeket is. A harcok belenyúltak az éjszakába és pénteken — mint a jelentések arról beszámoltak — változatlan hevességgel folytatódtak. A népi erők az egész országban kezükben tartják a kezdeményezést. Saigoni katonai források szerint a kormány megkezdte a polgári lakosság evakuálását Gio Linh, Dong Ha és Cam Lo városokból, amelyeket északon legjobban veszélyeztetnek a harcok. Meg nem erősített hírek szerint Quang Tun tartomány egyes városaiból is megindult a lakosság kitelepítése délebbre. A saigoni amerikai parancsnokság pénteki közleménye szerint az amerikai légierő csütörtökön — tíznapos szünet után — ismét támadta a VDK területét. F—105-ös vadászbombázók Quang Binh tartomány felett, a sűrűn lakott Don Hei város térségében szórták le bombaterhüket. A támadók ellen a VDK légvédelmének MiG— 21-es vadászgépei szálltak fel, s a veszélyeztetett F—105-ösök megsegítésére Laoszban bombázó Phantom vadászgépek repültek be a VDK légiterébe. A Phantomok és a MIG-ek között légi csata bontakozott ki, s levegő-levegő rakétákat lőttek ki. Párizs erőfeszítéseket tesz a Vietnam-konferencia felújítására Porter nagykövet meghatározatlan ideig marad Washingtonban Maurice Schumann francia külügyminiszter pénteken 45 perces megbeszélést folytatott Nguyen Thi Binh asszonnyal, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminiszterével, a DIFK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetőjével. A francia külügyminisztériumból távozóban Binh asszony újságírókkal közölte: Schumann külügyminiszter sajnálatosnak nevezte a párizsi Vietnam-értekezlettel szemben tanúsított amerikai magatartást és hangoztatta, hogy a francia kormány erőfeszítéseket fog tenni az értekezlet munkájának felújítása érdekében. Bind asszony kérdésekre válaszolva közölte, hogy szeretné Párizsban kivárni, amíg az amerikaiak visszatérnek a tárgyalóasztalhoz, de nem fog a végtelenségig a francia fővárosban maradni. Washingtonban a Fehér Ház helyettes szóvivője közölte, hogy Portes amerikai küldöttségvezető — aki csütörtökön tért haza jelentéstételre Párizsból — meghatározatlan ideig marad az amerikai fővárosban. (UPI) Nagy forgalom, mintaszerű lebonyolítás a berlini határátlépő állomásokon (Berlini tudósítónktól.) Amint az várható volt, pénteken még a csütörtökinél is nagyobb forgalmat bonyolítottak le az NDK és a Nyugat-Berlin közötti határátlépő állomások. Ezért a kilenc átlépőhelyet már jóval a hivatalos idő előtt — reggel 6 órakor — megnyitották. A legnagyobb forgalom a város központjában, a Friedrichstrassén bonyolódott le. Az ott létesített útlevél- és vámkezelő irodákat már hajnali 4 óra tájban kinyitották. Ezzel sikerült elkerülni a nagyobb torlódást. A reggeli és délelőtti órákban így is hosszú sorok alakultak ki, mert a túlsó oldalról szünet nélkül futottak be a látogatókat szállító magasvasúti és földalatti szerelvények. A lebonyolítás mintaszerű. A Friedrichstrasse környékét teljesen lezárták. Oda csak a fővárosi közlekedési vállalat autóbuszai, a villamosok és taxik hajthattak. Így sikerült elérni, hogy a közúti járművek viszonylag szabadon közlekedhessenek s az érkezők elszállítósa folyamatos legyen. Az ide-oda hullámzó tömegben nem volt könnyű megtalálni a vendéget, vagy az érkezőnek a reá várakozót. A Friedrichstrassera nehezedő nyomás déltájban szűnt meg. A nap folyamán a belvárost, az Unter den Lindent, a Karl-Marx teret és az Alexander Platzot ellepték a Nyugatról érkezők. Többségüknek először volt alkalma ismerkedni a várossal, s annak új, impozáns központjával. Kanyó András Befejeződött a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusa A Parlamentben pénteken volt a mezőgazdasági szövetkezetek második országos kongresszusának záróülése. Győri Sándor, az abonyi Ságvári Tsz elnöke nyitotta meg az ülést. Megjelent a tanácskozáson Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a kormány több tagja, valamint a gazdasági, politikai és társadalmi élet sok más kiválósága. Az elnöklő Győri Sándor bejelentette a kongresszusnak, hogy sok küldött és vendég jelentkezett felszólalásra, de a program szerint délelőtt 10 óráig be kell fejezni a vitát. Javaslatára a kongresszus részvevői elfogadták, hogy a vitát délelőtt 10 óráig befejezik és akik nem jutottak szóhoz, írásban átadják a rendezőségnek felszólalásukat. FA Livi: 4,1 LAJOS: AI liti&ös fffistSusté+ak Bttpyni&€14tSityunk bbéllibkIbpsIívirtivBB pillérei A csütörtök délutáni ülésen szólalt fel Faluvégi Lajos pénzügyminiszter. Beszédét az alábbiakban ismertetjük. A kongresszusi beszámoló és a felszólalások bizonyítják — mondotta —, hogy a küldöttek közvetlen részesei a termelőszövetkezeti mozgalom eddigi sikereinek, de jól ismerik a gondokat is. Mindannyian értjük és érezzük, hogy az eredményeket megőrizni tartósan csak akkor lehet, ha azokat újabbakkal gyarapítjuk. Azárai: A reform utáni évek összefoglaló mérlegeiből megállapítható, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkülözhetetlen és mind szilárdabb pillérei egész népgazdaságunk fejlődésének. A reform előtti időszak négy évéhez viszonyítva — 1968-tól 1971 végéig — termelésük és az árukibocsátásuk 65—70 százalékkal nőtt, beruházásaik pedig megduplázódtak. Ugyanakkor a dolgozói létszám fokozatosan csökkent, a termelékenység növekedése tehát két irányból fakadt. Mindezek nyomán az utóbbi négy évben a közösből származó munkajövedelem — egy főre számítva — több mint 30 százalékkal emelkedett. Érezhetően javult a szociális helyzet. Az elért eredményeket a történelmileg helyesnek bizonyult politika, a szövetkezeti parasztság és a vezetők áldozatos munkája tette lehetővé. Az állam számottevő anyagi támogatással járult hozzá ehhez. A szabályozási rendszer és a pénzügyi szervek fő törekvése a termelőszövetkezeti önálló gazdálkodás feltételeinek fokozatos kiépítése volt. Ebben az árak, az adók, a támogatások és a hitelek játszanak megkülönböztetett szerepet. A mezőgazdasági termékek és a mezőgazdaság által felhasznált termelőeszközök áraival szemben az a követelmény, hogy tegyék lehetővé a termelőszövetkezeti és a személyi jövedelmek növekedését, segítsék a fejlesztési célok megvalósulását. Az áraknak a termelési érdekeltség megteremtésében, a fejlesztés irányának alakításában, a társadalmi termelési költségek kifejezésében elfoglalt szerepéről a jövőben sem mondhatunk le. Ez bizonyos esetekben a termelői árak emelését elkerülhetetlenné teszi. Mindinkább arra kell építenünk azonban, hogy az önálló gazdálkodáshoz, a fejlesztéshez szükséges jövedelmek a mezőgazdaságban is meg az iparban is mind nagyobb arányban a hatékonyság javulása útján jöjjenek létre. Tmogatás, adó, hitel Az állami támogatási rendszer segítségével el tudtuk érni, hogy nemcsak a szövetkezetek derékhada, hanem valamennyi szövetkezet erősödött, gyarapodott. Igaz, hogy a legnagyobb fejlődést a jobb adottság mellett gazdálkodó szövetkezetek érték el, persze, azok, amelyek a kedvező természeti és gazdasági feltételeket hatékony pótlólagos befektetéssel és korszerű üzemi szervezéssel hasznosítják. Ezután arról szólt a pénzügyminiszter, hogy az adórendszer és az adófizetési kötelezettség sokszor vált ki vitát. Az adó azonban — mutatott rá a továbbiakban — nem csupán elvonás, hanem olyan jövedelemátcsoportosítás, amelynek nagyobb részét támogatások, kulturális, egészségügyi és más közszolgáltatások formájában az állam az üzemeknek és a lakosságnak visszajuttatja. A termelőszövetkezeti adózás alapjában jól irányította a szövetkezetek döntéseit a fogyasztásfelhalmozás arányainak alakításában. Helyesen befolyásolta az üzemen belüli jövedelemelosztást is. Néhol a jövedelemdifferenciálódás túlment a társadalom által ma elfogadható határon. A jövőben is szükség lesz tehát a vásárlóerő és a személyi jövedelemarányok határozott szabályozására. A termelés növelésében és az eredményesebb munkában való érdekeltség azonban nem csorbulhat! A hitelrendszernek fontos a szerepe a gazdasági önállóság kibontakozásában. Azok a bírálatok, amelyek a hitel elégtelenségére vonatkoznak, gyakran nem veszik figyelembe, hogy a hitelnek a népgazdasági beruházási arányok megvalósulását is szolgálnia kell, és a hitelkibocsátás nem korlátlan. Egyes esetekben a meggondolatlan befektetések miatt valóban találkozunk eladósodással, de ha a jövőben a befektetéseket megfontoltabban eszközöljük, akkor összhangba hozható a hitellejárat és a visszafizető képesség. Ez a bank és a szövetkezetek közös gondja. Köztudott, hogy milyen nagy jelentősége van a mezőgazdaságban a gazdálkodás biztonságának. A természeti tényezők nem várt hatását csak megfelelő tartalékkal lehet ellensúlyozni. Az állami biztosítási rendszerrel is a termelés biztonságát kívánjuk szolgálni, nem szándékunk ezúton az állami jövedelemszerzés; a biztosítás szükségességét a szövetkezetek többsége fel is ismeri. Válaszolt Faluvégi Lajos elvtárs azokra a bírálatokra, melyek a tsz-ek számviteli rendszerét érték. A gazdálkodás nélkülözhetetlen velejárója — mondotta — a vezetés tájékoztatását és a vagyonvédelmet szolgáló számviteli rendszer. Az elhangzott észrevételek egy része az állami szervek adatszolgáltatási igényének túlzására mutattak rá; sajnos ezek jelentős mértékben helytálló bírálatok. Az állami szervek fontos közös feladata, hogy a nagyüzemi gazdálkodást a túlzott adminisztráció és a bürokrácia kötelékeitől idejében megóvjuk. A mainál jobb, szilárdabb, ritkább időközökben változó szövetkezeti számvitel kialakítását kell szorgalmaznunk. Előremutató, rugalmas iis/ ön/fk A gazdálkodás kereteit meghatározó szabályozókkal kapcsolatban hangsúlyozta a pénzügyminiszter, hogy a vállalatok és a szövetkezetek sokszor csak a külső feltételekre tekintenek, pedig a belső források kihasználása még korántsem teljes. A termelőszövetkezetekben nagy tartalékok tárhatók fel az üzemen belüli munkaszervezés javításával, a vezetés színvonalának emelésével, az adottságok jobb kihasználásával. A szövetkezetek gazdasági tevékenységét befolyásoló szabályozók a jövőben még inkább fokozni kívánják a termelőszövetkezetek érdekeltségét a népgazdaság számára is fontos és jövedelmező tevékenységek fellendítésében. Külön figyelmet fordítunk a közös gazdaságok saját biztonsági alapjai megteremtésének ösztönzésére, tartalékok gyűjtésére, a Kölcsönös Támogatási Alap működési feltételeinek kialakítására. A szabályozási rendszer jövőbeni fejlesztésénél kettős feladattal kell közösen megbirkózni: a szabályozók alapvető útmutatása előrelátást, stabilitást adjon, de tegye lehetővé a termelés és a forgalom rugalmasságát. (Folytatás a 3. oldalon.)