Népszabadság, 1972. április (30. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

BEFEJEZŐDÖTT A MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK II. ORSZÁGOS KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról.) Végül arról szólt Faluvégi elv­társ, hogy a mezőgazdaság most és a jövőben is a magyar népgaz­daság egyik alapvető ága, fontos­ságából semmit sem veszít. Éppen ezért pénzügyi politikánk arra irányul, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság fejlődjék hazánk­ban, a mezőgazdaság együttmű­ködése a feldolgozóiparral mind jobban erősödjék és kibővüljön a beszerzési és értékesítési tevé­kenységgel. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek ennek a fejlő­dési folyamatnak elsőrendű fon­tosságú tényezői. A pénteki vita A pénteki tanácskozás első fel­szólalója Kivés János, a nagyré­­dei Szőlőskert Tsz üzemgazdá­sza volt. Elmondotta, hogy az eg­ri és a mátraalji vidéken az utóbbi tíz évben 11 ezer holdnyi új szőlőt telepítettek, s ebből nyolcezer hold már termőre is fordult. Bár a kiöregedett sző­lők kivágása gyorsabb ütemű volt, a termés mennyisége még­sem csökkent, mert az új ültet­vényeken csaknem kétszeres a termésátlag. A szakemberek nem tartják lehetetlennek, hogy hol­danként 30 mázsa termést szüre­telhessenek. Az utóbbi két-három évben azonban csökkent az új te­lepítések üteme, mert a szőlőter­melés költségei­­ nagyok, a jöve­delmezőség nem áll arányban a befektetés és a kockázatvállalás mértékével. A felszólaló tolmácsolta a ter­melőszövetkezet nőbizottságának kérését: tegyék lehetővé, hogy azok az asszonyok, akik a meg­alakulás óta dolgoznak a közös gazdaságban, de csak később ír­ták alá a belépési nyilatkozatot, a szociális juttatásoknál ne ke­rüljenek hátrányosabb helyzetbe, a nyugdíj megállapításánál a munkában eltöltött éveket ve­gyék figyelembe. beillr­cfk­n adottságok Kovács József, a gyulavári Lenin Tsz elnöke a kedvezőtlen­­ termőhelyi adottságú termelőszö­vetkezetek helyzetéről beszélt. Megállapította, hogy az ő vidék­j­kükön — a Körösök vidékén — i­s ugyan több a gond, a nehézség, [ mint a jó természeti adottsá-­­­gú termelőszövetkezetekben, de azért a tagság hangulata jónak mondható. A haladás feltételeit ezekben a gazdaságokban is meg kell teremteni. Ez azonban na­gyon nehéz feladat, mert sok termelőszövetkezetben nincs biz­­■ tansági tartalék, és fejlesztési alap sem képződött. Vannak kö­zös gazdaságok, amelyekben még az amortizációt is hitelből fede­zik .Azért, mert a pénzügyi hely­zet bizonytalan, s a munka dí­jazása kisebb, a szakemberek száma is nehezen növelhető. E vidéken jelenleg hét közös gaz­daságban még főkönyvelő sincs. Pedig éppen a kedvezőtlen ter­mészeti adottságok követelik meg a gazdálkodásban — azért, hogy a munka eredményes legyen — a lehető legnagyobb szaktudást, hozzáértést. Az utóbbi öt esztendőben sokat fejlődtek a tsz-ek, emelkedett a termelés színvonala, erősödött a demokratizmus, az önkormányzat — állapította meg hozzászólásá­ban Ettig László, a marosi Arany­kalász Tsz elnöke.­­ Hangsúlyoz­ta, hogy a szakosított állatte­nyésztő telepek építésénél sok a nehézség. A beruházások előké­szítése nem volt kielégítő. A ter­vezők legtöbbször elméleti ada­tokkal számoltak és most az elké­szült új telepeken a jövedelmező-­­­ség nem a várakozásnak megfele- í­­ően alakult. Emlékeztetett arra is, hogy az­­ utóbbi években egyes felvásárló­­ vállalatok, feldolgozó üzemek nem nagyon szorgalmazták a most szűkében levő mezőgazdasági cikkek termelését. Javasolta, hogy a területi tsz-szövetségek többet törődjenek a szövetkezetek ter­­­melési gondjaival, segítsék a gaz­­­­dálkodás hatékonyságát. Végül részletesen foglalkozott a TOT- alapszabály módosításával és több észrevételt tett. A szakképzés friyrsság:i Kovács László, a valkói Új Élet Tsz főagronómusa a tsz-tagok és vezetők továbbképzésének fontos­ságáról beszélt. Elmondotta, hogy két évvel ezelőtt a TÓT elnöksé­gének és a MÉM vezetőinek kö­zös elhatározásaként létrejött a tsz-vezetők oktatási, módszertani bizottsága. Ennek a bizottságnak az elnökeként számolt be a kong­resszusnak a tapasztalatokról. Utalt arra, hogy a gyors műszaki fejlődés, a korszerűsödő nagyüze­mek termelése, a rugalmasabb al­kalmazkodás a piaci igényekhez az eddiginél több szakértelmet követel mind a tsz-vezetőktől, mind a tagságtól. Sajnos, a tsz­­vezetők egy részének ma még kö­zépfokú végzettsége sincs. Nem arról van szó, hogy általában nem jól látják el feladatukat, hiszen az utóbbi években elért eredmé­nyek főként az ő munkájuknak köszönhetők. A gyorsabb haladás­hoz azonban több hozzáértést kell szerezniük. Ezért szükséges, hogy továbbképezzék magukat, s ugyan­csak gyorsabb ütemben kell elő­rehaladni a mezőgazdasági szak­munkásképzésben is. Szerkó István s&ÚB'ss&avtz Ezután Szabó István, a TDT elnöke mondott zárszót. Közölte, hogy 72 küldött jelentkezett fel­szólalásra, közülük 29-en szólal­tak fel. A meghívottak közül öten mondottak beszédet. A felszóla­lók a szövetkezeti mozgalom leg­fontosabb időszerű kérdéseivel felelősségteljes módon foglalkoz­tak, sok észrevételt és több mint száz javaslatot tettek. — Méltó befejezése volt há­­­­romnapos kongresszusunk —­­ mondotta Szabó István — an­nak a nagy országos előkészítő munkának, mely több hónappal­­ ezelőtt kezdődött a termelőszö­­­­vetkezetekben és folytatódott a területi tsz-szövetségek küldött­­értekezletein. Köszönetet mondott a TDT el­nöke mindazoknak, akik részt­­ vettek az előkészítésben és hoz­­­­zájárultak a kongresszus eredmé-­­­nyes munkájához. Hangsúlyozta, hogy minden felszólaló egyetér-­­­tett a párt agrárpolitikájával, el­ismerte az utóbbi öt esztendőben elért eredményekket és hitet tett­­ a gazdaságirányítási rendszerünk­­ mellett. Ennek szellemében beszéltek a­­ küldöttek a termelés, a fejlődés — szövetkezeten belüli és szövet-­­ kezeten kívüli — problémáiról és azok megoldásáról. Jónak, he­­­­lyesnek ítélte azt, hogy sok szó i­s esett a kongresszuson a közös­­ gazdaságok belső helyzetéről. A szövetkezetek feladata a belső ellenőrzés hatékonyabb megszer­vezése is. A kongresszus bátorí­tást adott a területi tsz-szövetsé­­geknek, hogy még többet tegye­nek a belső ellenőrzés segítéséért. A zárszóban válaszolt a TDT elnöke azokra az észrevételekre és javaslatokra, amelyek a tsz­tagáz szociális ellátásával kap­csolatosan hangzottak el. Megis­mételte, hogy a tsz-ek és a nép­gazdaság teherbíró képessége miatt a mostani ötéves terv ide­jén a tsz-tagokra vonatkozó 65 éves nyugdíjkorhatárt nem lehet 60 évre leszállítani. A kormány legutóbbi ülésén hozott és a kongresszuson ismertetett rendel­kezéseket azon­ban üdvözölni kell és úgy kell rájuk tekinteni, mint a haladás, a meglevő különbsé­gek megszüntetésének újabb je­leire. Az öregségi járadékok be­jelentett felemelésének is lesz­nek azonban anyagi kihatásai és a keletkező terhek egy részét a szövetkezetek viselik majd. A továbbiakban foglalkozott a gazdasági szabályozókról elhang­zott bírálatokkal. Ez a probléma a kongresszuson nagy hangsúlyt kapott — mondotta. — Azokkal értett egyet, akik a szabályozók rugalmassága mellett erőteljesen hangsúlyozták a stabilitás fon­­­tosságát. A mezőgazdasági üze­mek ugyanis csak akkor tudnak előrelátóan tervezni, ha a fonto­­­­sabb szabályozók hosszabb táv­­­­ra, de legalább egy esztendőre­­ érvényesek. Más problémák érintése mel­lett részletesen foglalkozott még a TDT elnöke a kedvezőtlen adottságú tsz-ek problémáival. Ezek a szövetkezetek eddig is megkülönböztetett állami támo­gatásban részesültek. Nagy ré­szük azonban továbbra is ala­csony színvonalon gazdálkodik. Ha jelenleg több anyagi segítsé­­­­get nem tudunk nyújtani ezeknek a közös gazdaságoknak, akkor azért kell nagy erőfeszítéseket tenni, hogy a segítség módja mi­nél hatékonyabb legyen. A ta­­­­pasztalatok szerint a kelleténél­­ jobban elhúzódik a veszteségek, mérleghiányok rendezése. Késve­­ jutnak hozzá a szövetkezetek a­­ segítséghez és ez újabb bajok,­­ veszteségek forrása. Helyes len­ne, ha az állami támogatás még jobban kapcsolódna a termelés­hez. A kongresszusi vita is megmu­­­­tatta, hogy fel kell venni a har­cot a szövetkezetekben eluralko­­­­dó számviteli bürokratizmus el­­­­len. Szükséges lett volna, hogy a TDT is idejében észrevegye eze­ket a jelenségeket — állapította meg Szabó István — és határo­zottabban kellett volna fellépnie ellenük. Végül részletesen beszélt a szarvasmarha-tenyésztés problé­máiról. Hangsúlyozta ezek bo­nyolultságát és reményét fejezte ki, hogy a tervezett új intézkedé­sek javulást eredményeznek. Az új országos tanács feladata lesz, hogy a kongresszus állásfog­lalását megismertesse a szövetke­zetekben és megtegye a szükséges ajánlásokat. Legnagyobb tartalé­kunk — mondotta — a felelősség felébresztése, a lehetőségek jobb, megalapozott kihasználása. Szük­ségesek központi intézkedések is, de nincs olyan tsz, amelyikben ne volna mód, lehetőség a munka további javítására. Javasolta, hogy a kongresszus fogadja el a beszámolót, az állás­foglalás-tervezetet, valamint az alapszabály módosítására tett elő­terjesztést az elhangzott javasla­tokkal együtt. Szavaznak a küldöttek a pénteki ülésen. A tanácskozás állásfoglalása Az alábbiakban röviden ismertetjük a kongresszus állásfogla­lását. A küldöttek megvitatták és elfogadták az írásban és szóban elő­terjesztett TOT-elnökségi beszámolót, és az elfogadott állásfoglalás is a beszámolóban kifejtett elveket tükrözi. A kongresszus megállapította, hogy a mezőgazdasági szövetkeze­tek az 1967 tavaszán megtartott első kongresszus óta jelentős ered­ményeket értek el. A harmadik ötéves terv előirányzatait túlteljesí­tették. A lakosság élelmiszerellátásának javításával egyidőben az exportot is számottevően növelték. Magas szintű jogszabályokban jutnak kifejezésre az MSZMP szövetkezetpolitikájának elvei, melyek szerint tervgazdálkodásunkat a szocialista tulajdon mindkét formájának együttes fejlesztésére ala­pozzuk, a szövetkezetek a népgazdaság fejlődésében nélkülözhetetlen szocialista szervezetek, a szövetkezeti tulajdon a társadalmi tulaj­don másik formájával egyenrangú. Tovább erősödött a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság megbonthatatlan szövetsége, elmélyült dolgozó parasztságunkban a tisztelet és a megbecsülés, társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt iránt. Az állásfoglalás ezután felsorolja a mezőgazdasági szövetkeze­tek gazdálkodásának legfontosabb eredményeit. Megállapítja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek jól alkalmazkodtak az új gazdaságirá­nyítási rendszer követelményeihez, gazdálkodásukban tovább erősö­dött és javult a tervszerűség. Ezért az irányítás és a gazdasági be­folyásolás elveiben, fő módszereiben alapvető változtatásra nincs szükség. A kongresszus egyetért azzal a népgazdasági igénnyel, amely a szarvasmarha-, a zöldség-, a cukorrépa és más munkaigényes ága­zatok fejlesztésére irányul. Felhívja a szövetkezetek figyelmét, hogy a korszerű termelési eljárások mellett bátran alkalmazzák a hagyo­mányos termelési, szervezési és munkadíjazási módszereket. Jelenleg a termelőszövetkezetek átlagosan 3600 kat.­holdnyi te­rületen gazdálkodnak. A kongresszus álláspontja szerint, ma a fej­lesztés feladata nem a területnövelés, hanem elsősorban az eszközök koncentrációja, a belterjesség és a hatékonyság fokozása, a föld, a természeti adottságok, a belső erőforrások jobb hasznosítása. Úgy értékelte a kongresszus, hogy a jogszabály-rendelkezések — mindenekelőtt a termelőszövetkezeti törvény — széles körű lehető­séget biztosítanak a tevékenységi kör fejlesztésére. Helyeselhető, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek a népgazdaság, a lakosság igé­nyeinek kielégítése, a kapacitások jobb kihasználása, a foglalkozta­tás folyamatos és rendszeres biztosítása, a helyi erőforrások kiakná­zása érdekében bővítették tevékenységi körüket. A kongresszus egyetért azzal, hogy az állami szervek a tevékenység végzésénél szi­gorúbb gazdálkodási és pénzügyi fegyelmet követelnek meg. A kongresszus nagyra értékeli a kedvezőtlen adottságú szövet­kezeteknek nyújtott állami támogatást. Elkerülhetetlen, hogy az ál­lami szervek és a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom továbbra is erőfeszítéseket tegyenek a kedvezőtlen adottságú tsz-ek fejlődése ér­dekében. Érinti az állásfoglalás a szakszövetkezetek és a halászati szövet­kezetek problémáit is. A kongresszus úgy értékeli, hogy az állami és az érdekképviseleti szerveknek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a szakszövetkezetek sajátos működési, gazdálkodási, pénzügyi és társadalombiztosítási problémáinak megoldására, mi­után e szövetkezetek tevékenységére hosszabb távon is szükség van. Elismeréssel szól az állásfoglalás a halászati termelőszövetkezetek eddigi eredményeiről és megállapítja, hogy tevékenységük több fi­gyelmet érdemel. Megismétli az állásfoglalás a háztáji gazdaságok szerepével és jelentőségével mindazt, melyet a szóbeli beszámoló tartalmazott, majd megállapítja, hogy helyes, ha a szövetkezetek a háztáji gazda­ságokat üzemágként szervezik. Indokolt, hogy az állami irányító szervek intézkedéseikkel segítik a háztáji üzemágak fejlődését. Ezután a műszaki fejlesztés és a beruházások kérdéseivel foglal­kozik az állásfoglalás, majd a tsz-ek áruértékesítési gondjait teszi szóvá. Részletesen ismerteti a szövetkezeti tagok helyzetét, a nem­zedékváltás problémáit is. Nagyra értékeli a kongresszus a tsz-tagok társadalombiztosításá­ban és nyugdíjrendszerében eddig elért eredményeket. Megemlíti vi­szont a meglevő különbségeket is, amelyeket indokolt a szövetkeze­tek és a társadalom együttes erőfeszítésével fokozatosan megszün­tetni. A továbbiakban az állásfoglalás a szövetkezeti vezetés, üzem-, és munkaszervezés kérdéseiről szól. A szövetkezetek kapcsolatairól szólva az állásfoglalás megismétli azt a tételt, mely szerint a szö­vetkezetek számára csak jogszabályból, saját határozataiból és az ál­taluk kötött szerződésekből származnak kötelezettségek. Megismétli, kimondja az állásfoglalás a gazdasági szabályozók­kal, az árpolitikával, a hitelrendszerrel kapcsolatban azokat az elve­ket, melyeket a beszámoló tartalmazott. Ajánlja a kongresszus a szö­vetkezeteknek a tartós gazdasági együttműködés kialakítását, társu­lások létrehozását egymás között és más gazdálkodó szervezetek­kel is. Az eddigi kezdeményezések is azt bizonyítják — olvashatjuk az állásfoglalásban —, hogy helyes és hasznos, ha a szövetkezetek biz­tonsági alapjukból kölcsönös támogatásra alapot hoznak létre. He­lyes, ha a szövetkezetek gazdálkodásuk fejlesztéséhez — az önkén­tesség alapján — igénybe veszik a tagság pénzügyi segítségét is. Végül részletesen foglalkozik az állásfoglalás a szövetkezetek társadalmi érdekképviseleti szerveinek, a TOT-nak és a területi tsz­­szövetségeknek a tevékenységével, munkájuk továbbfejlesztésével. Felhívja a kongresszus az ország valamennyi mezőgazdasági szövet­kezetét, azok tagságát, hogy segítsék és támogassák a kongresszus állásfoglalásában foglaltak megvalósulását. i­ választások A küldöttek ezt a javaslatot el is­­ fogadták. A kongresszus a jelölő bizottság előterjesztése alapján­­ titkos szavazással megválasztotta­­ az új országos tanács 23 tagját, így a tanács taglétszáma 125-re egészült ki. Az 51 területi kül­döttértekezlet ugyanis már a kongresszust megelőzően két­­két tagot delegált ugyancsak tit­kos választással az országos ta­nácsba. Megtartotta első ülését a ter­melőszövetkezetek új országos ta­nácsa, megválasztotta a bizottsá­gok elnökeit és az új 15 tagú el­nökséget, az új elnököt és annak három helyettesét. Elnök: Szabó István, alelnökök: Moharos Jó­zsef, Nyíri Béla, Simka István. Végül sor került az elnökség kongresszusi bemutatkozására. Ezzel befejeződött a háromnapos tartalmas, eredményes munka. A küldöttek este fogadáson vet­tek részt. A tudósítást készítette: Almási István, Cserkuti Ferenc és Tóth Benedek.

Next