Népszabadság, 1972. április (30. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
BEFEJEZŐDÖTT A MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK II. ORSZÁGOS KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról.) Végül arról szólt Faluvégi elvtárs, hogy a mezőgazdaság most és a jövőben is a magyar népgazdaság egyik alapvető ága, fontosságából semmit sem veszít. Éppen ezért pénzügyi politikánk arra irányul, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság fejlődjék hazánkban, a mezőgazdaság együttműködése a feldolgozóiparral mind jobban erősödjék és kibővüljön a beszerzési és értékesítési tevékenységgel. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ennek a fejlődési folyamatnak elsőrendű fontosságú tényezői. A pénteki vita A pénteki tanácskozás első felszólalója Kivés János, a nagyrédei Szőlőskert Tsz üzemgazdásza volt. Elmondotta, hogy az egri és a mátraalji vidéken az utóbbi tíz évben 11 ezer holdnyi új szőlőt telepítettek, s ebből nyolcezer hold már termőre is fordult. Bár a kiöregedett szőlők kivágása gyorsabb ütemű volt, a termés mennyisége mégsem csökkent, mert az új ültetvényeken csaknem kétszeres a termésátlag. A szakemberek nem tartják lehetetlennek, hogy holdanként 30 mázsa termést szüretelhessenek. Az utóbbi két-három évben azonban csökkent az új telepítések üteme, mert a szőlőtermelés költségei nagyok, a jövedelmezőség nem áll arányban a befektetés és a kockázatvállalás mértékével. A felszólaló tolmácsolta a termelőszövetkezet nőbizottságának kérését: tegyék lehetővé, hogy azok az asszonyok, akik a megalakulás óta dolgoznak a közös gazdaságban, de csak később írták alá a belépési nyilatkozatot, a szociális juttatásoknál ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, a nyugdíj megállapításánál a munkában eltöltött éveket vegyék figyelembe. beillrcfkn adottságok Kovács József, a gyulavári Lenin Tsz elnöke a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek helyzetéről beszélt. Megállapította, hogy az ő vidékjkükön — a Körösök vidékén — is ugyan több a gond, a nehézség, [ mint a jó természeti adottsá-gú termelőszövetkezetekben, de azért a tagság hangulata jónak mondható. A haladás feltételeit ezekben a gazdaságokban is meg kell teremteni. Ez azonban nagyon nehéz feladat, mert sok termelőszövetkezetben nincs biz■ tansági tartalék, és fejlesztési alap sem képződött. Vannak közös gazdaságok, amelyekben még az amortizációt is hitelből fedezik .Azért, mert a pénzügyi helyzet bizonytalan, s a munka díjazása kisebb, a szakemberek száma is nehezen növelhető. E vidéken jelenleg hét közös gazdaságban még főkönyvelő sincs. Pedig éppen a kedvezőtlen természeti adottságok követelik meg a gazdálkodásban — azért, hogy a munka eredményes legyen — a lehető legnagyobb szaktudást, hozzáértést. Az utóbbi öt esztendőben sokat fejlődtek a tsz-ek, emelkedett a termelés színvonala, erősödött a demokratizmus, az önkormányzat — állapította meg hozzászólásában Ettig László, a marosi Aranykalász Tsz elnöke. Hangsúlyozta, hogy a szakosított állattenyésztő telepek építésénél sok a nehézség. A beruházások előkészítése nem volt kielégítő. A tervezők legtöbbször elméleti adatokkal számoltak és most az elkészült új telepeken a jövedelmező-ség nem a várakozásnak megfele- íően alakult. Emlékeztetett arra is, hogy az utóbbi években egyes felvásárló vállalatok, feldolgozó üzemek nem nagyon szorgalmazták a most szűkében levő mezőgazdasági cikkek termelését. Javasolta, hogy a területi tsz-szövetségek többet törődjenek a szövetkezetek termelési gondjaival, segítsék a gazdálkodás hatékonyságát. Végül részletesen foglalkozott a TOT- alapszabály módosításával és több észrevételt tett. A szakképzés friyrsság:i Kovács László, a valkói Új Élet Tsz főagronómusa a tsz-tagok és vezetők továbbképzésének fontosságáról beszélt. Elmondotta, hogy két évvel ezelőtt a TÓT elnökségének és a MÉM vezetőinek közös elhatározásaként létrejött a tsz-vezetők oktatási, módszertani bizottsága. Ennek a bizottságnak az elnökeként számolt be a kongresszusnak a tapasztalatokról. Utalt arra, hogy a gyors műszaki fejlődés, a korszerűsödő nagyüzemek termelése, a rugalmasabb alkalmazkodás a piaci igényekhez az eddiginél több szakértelmet követel mind a tsz-vezetőktől, mind a tagságtól. Sajnos, a tszvezetők egy részének ma még középfokú végzettsége sincs. Nem arról van szó, hogy általában nem jól látják el feladatukat, hiszen az utóbbi években elért eredmények főként az ő munkájuknak köszönhetők. A gyorsabb haladáshoz azonban több hozzáértést kell szerezniük. Ezért szükséges, hogy továbbképezzék magukat, s ugyancsak gyorsabb ütemben kell előrehaladni a mezőgazdasági szakmunkásképzésben is. Szerkó István s&ÚB'ss&avtz Ezután Szabó István, a TDT elnöke mondott zárszót. Közölte, hogy 72 küldött jelentkezett felszólalásra, közülük 29-en szólaltak fel. A meghívottak közül öten mondottak beszédet. A felszólalók a szövetkezeti mozgalom legfontosabb időszerű kérdéseivel felelősségteljes módon foglalkoztak, sok észrevételt és több mint száz javaslatot tettek. — Méltó befejezése volt háromnapos kongresszusunk — mondotta Szabó István — annak a nagy országos előkészítő munkának, mely több hónappal ezelőtt kezdődött a termelőszövetkezetekben és folytatódott a területi tsz-szövetségek küldöttértekezletein. Köszönetet mondott a TDT elnöke mindazoknak, akik részt vettek az előkészítésben és hozzájárultak a kongresszus eredmé-nyes munkájához. Hangsúlyozta, hogy minden felszólaló egyetér-tett a párt agrárpolitikájával, elismerte az utóbbi öt esztendőben elért eredményekket és hitet tett a gazdaságirányítási rendszerünk mellett. Ennek szellemében beszéltek a küldöttek a termelés, a fejlődés — szövetkezeten belüli és szövet- kezeten kívüli — problémáiról és azok megoldásáról. Jónak, helyesnek ítélte azt, hogy sok szó is esett a kongresszuson a közös gazdaságok belső helyzetéről. A szövetkezetek feladata a belső ellenőrzés hatékonyabb megszervezése is. A kongresszus bátorítást adott a területi tsz-szövetségeknek, hogy még többet tegyenek a belső ellenőrzés segítéséért. A zárszóban válaszolt a TDT elnöke azokra az észrevételekre és javaslatokra, amelyek a tsztagáz szociális ellátásával kapcsolatosan hangzottak el. Megismételte, hogy a tsz-ek és a népgazdaság teherbíró képessége miatt a mostani ötéves terv idején a tsz-tagokra vonatkozó 65 éves nyugdíjkorhatárt nem lehet 60 évre leszállítani. A kormány legutóbbi ülésén hozott és a kongresszuson ismertetett rendelkezéseket azonban üdvözölni kell és úgy kell rájuk tekinteni, mint a haladás, a meglevő különbségek megszüntetésének újabb jeleire. Az öregségi járadékok bejelentett felemelésének is lesznek azonban anyagi kihatásai és a keletkező terhek egy részét a szövetkezetek viselik majd. A továbbiakban foglalkozott a gazdasági szabályozókról elhangzott bírálatokkal. Ez a probléma a kongresszuson nagy hangsúlyt kapott — mondotta. — Azokkal értett egyet, akik a szabályozók rugalmassága mellett erőteljesen hangsúlyozták a stabilitás fontosságát. A mezőgazdasági üzemek ugyanis csak akkor tudnak előrelátóan tervezni, ha a fontosabb szabályozók hosszabb távra, de legalább egy esztendőre érvényesek. Más problémák érintése mellett részletesen foglalkozott még a TDT elnöke a kedvezőtlen adottságú tsz-ek problémáival. Ezek a szövetkezetek eddig is megkülönböztetett állami támogatásban részesültek. Nagy részük azonban továbbra is alacsony színvonalon gazdálkodik. Ha jelenleg több anyagi segítséget nem tudunk nyújtani ezeknek a közös gazdaságoknak, akkor azért kell nagy erőfeszítéseket tenni, hogy a segítség módja minél hatékonyabb legyen. A tapasztalatok szerint a kelleténél jobban elhúzódik a veszteségek, mérleghiányok rendezése. Késve jutnak hozzá a szövetkezetek a segítséghez és ez újabb bajok, veszteségek forrása. Helyes lenne, ha az állami támogatás még jobban kapcsolódna a termeléshez. A kongresszusi vita is megmutatta, hogy fel kell venni a harcot a szövetkezetekben eluralkodó számviteli bürokratizmus ellen. Szükséges lett volna, hogy a TDT is idejében észrevegye ezeket a jelenségeket — állapította meg Szabó István — és határozottabban kellett volna fellépnie ellenük. Végül részletesen beszélt a szarvasmarha-tenyésztés problémáiról. Hangsúlyozta ezek bonyolultságát és reményét fejezte ki, hogy a tervezett új intézkedések javulást eredményeznek. Az új országos tanács feladata lesz, hogy a kongresszus állásfoglalását megismertesse a szövetkezetekben és megtegye a szükséges ajánlásokat. Legnagyobb tartalékunk — mondotta — a felelősség felébresztése, a lehetőségek jobb, megalapozott kihasználása. Szükségesek központi intézkedések is, de nincs olyan tsz, amelyikben ne volna mód, lehetőség a munka további javítására. Javasolta, hogy a kongresszus fogadja el a beszámolót, az állásfoglalás-tervezetet, valamint az alapszabály módosítására tett előterjesztést az elhangzott javaslatokkal együtt. Szavaznak a küldöttek a pénteki ülésen. A tanácskozás állásfoglalása Az alábbiakban röviden ismertetjük a kongresszus állásfoglalását. A küldöttek megvitatták és elfogadták az írásban és szóban előterjesztett TOT-elnökségi beszámolót, és az elfogadott állásfoglalás is a beszámolóban kifejtett elveket tükrözi. A kongresszus megállapította, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek az 1967 tavaszán megtartott első kongresszus óta jelentős eredményeket értek el. A harmadik ötéves terv előirányzatait túlteljesítették. A lakosság élelmiszerellátásának javításával egyidőben az exportot is számottevően növelték. Magas szintű jogszabályokban jutnak kifejezésre az MSZMP szövetkezetpolitikájának elvei, melyek szerint tervgazdálkodásunkat a szocialista tulajdon mindkét formájának együttes fejlesztésére alapozzuk, a szövetkezetek a népgazdaság fejlődésében nélkülözhetetlen szocialista szervezetek, a szövetkezeti tulajdon a társadalmi tulajdon másik formájával egyenrangú. Tovább erősödött a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság megbonthatatlan szövetsége, elmélyült dolgozó parasztságunkban a tisztelet és a megbecsülés, társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt. Az állásfoglalás ezután felsorolja a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásának legfontosabb eredményeit. Megállapítja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek jól alkalmazkodtak az új gazdaságirányítási rendszer követelményeihez, gazdálkodásukban tovább erősödött és javult a tervszerűség. Ezért az irányítás és a gazdasági befolyásolás elveiben, fő módszereiben alapvető változtatásra nincs szükség. A kongresszus egyetért azzal a népgazdasági igénnyel, amely a szarvasmarha-, a zöldség-, a cukorrépa és más munkaigényes ágazatok fejlesztésére irányul. Felhívja a szövetkezetek figyelmét, hogy a korszerű termelési eljárások mellett bátran alkalmazzák a hagyományos termelési, szervezési és munkadíjazási módszereket. Jelenleg a termelőszövetkezetek átlagosan 3600 kat.holdnyi területen gazdálkodnak. A kongresszus álláspontja szerint, ma a fejlesztés feladata nem a területnövelés, hanem elsősorban az eszközök koncentrációja, a belterjesség és a hatékonyság fokozása, a föld, a természeti adottságok, a belső erőforrások jobb hasznosítása. Úgy értékelte a kongresszus, hogy a jogszabály-rendelkezések — mindenekelőtt a termelőszövetkezeti törvény — széles körű lehetőséget biztosítanak a tevékenységi kör fejlesztésére. Helyeselhető, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek a népgazdaság, a lakosság igényeinek kielégítése, a kapacitások jobb kihasználása, a foglalkoztatás folyamatos és rendszeres biztosítása, a helyi erőforrások kiaknázása érdekében bővítették tevékenységi körüket. A kongresszus egyetért azzal, hogy az állami szervek a tevékenység végzésénél szigorúbb gazdálkodási és pénzügyi fegyelmet követelnek meg. A kongresszus nagyra értékeli a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteknek nyújtott állami támogatást. Elkerülhetetlen, hogy az állami szervek és a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom továbbra is erőfeszítéseket tegyenek a kedvezőtlen adottságú tsz-ek fejlődése érdekében. Érinti az állásfoglalás a szakszövetkezetek és a halászati szövetkezetek problémáit is. A kongresszus úgy értékeli, hogy az állami és az érdekképviseleti szerveknek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a szakszövetkezetek sajátos működési, gazdálkodási, pénzügyi és társadalombiztosítási problémáinak megoldására, miután e szövetkezetek tevékenységére hosszabb távon is szükség van. Elismeréssel szól az állásfoglalás a halászati termelőszövetkezetek eddigi eredményeiről és megállapítja, hogy tevékenységük több figyelmet érdemel. Megismétli az állásfoglalás a háztáji gazdaságok szerepével és jelentőségével mindazt, melyet a szóbeli beszámoló tartalmazott, majd megállapítja, hogy helyes, ha a szövetkezetek a háztáji gazdaságokat üzemágként szervezik. Indokolt, hogy az állami irányító szervek intézkedéseikkel segítik a háztáji üzemágak fejlődését. Ezután a műszaki fejlesztés és a beruházások kérdéseivel foglalkozik az állásfoglalás, majd a tsz-ek áruértékesítési gondjait teszi szóvá. Részletesen ismerteti a szövetkezeti tagok helyzetét, a nemzedékváltás problémáit is. Nagyra értékeli a kongresszus a tsz-tagok társadalombiztosításában és nyugdíjrendszerében eddig elért eredményeket. Megemlíti viszont a meglevő különbségeket is, amelyeket indokolt a szövetkezetek és a társadalom együttes erőfeszítésével fokozatosan megszüntetni. A továbbiakban az állásfoglalás a szövetkezeti vezetés, üzem-, és munkaszervezés kérdéseiről szól. A szövetkezetek kapcsolatairól szólva az állásfoglalás megismétli azt a tételt, mely szerint a szövetkezetek számára csak jogszabályból, saját határozataiból és az általuk kötött szerződésekből származnak kötelezettségek. Megismétli, kimondja az állásfoglalás a gazdasági szabályozókkal, az árpolitikával, a hitelrendszerrel kapcsolatban azokat az elveket, melyeket a beszámoló tartalmazott. Ajánlja a kongresszus a szövetkezeteknek a tartós gazdasági együttműködés kialakítását, társulások létrehozását egymás között és más gazdálkodó szervezetekkel is. Az eddigi kezdeményezések is azt bizonyítják — olvashatjuk az állásfoglalásban —, hogy helyes és hasznos, ha a szövetkezetek biztonsági alapjukból kölcsönös támogatásra alapot hoznak létre. Helyes, ha a szövetkezetek gazdálkodásuk fejlesztéséhez — az önkéntesség alapján — igénybe veszik a tagság pénzügyi segítségét is. Végül részletesen foglalkozik az állásfoglalás a szövetkezetek társadalmi érdekképviseleti szerveinek, a TOT-nak és a területi tszszövetségeknek a tevékenységével, munkájuk továbbfejlesztésével. Felhívja a kongresszus az ország valamennyi mezőgazdasági szövetkezetét, azok tagságát, hogy segítsék és támogassák a kongresszus állásfoglalásában foglaltak megvalósulását. i választások A küldöttek ezt a javaslatot el is fogadták. A kongresszus a jelölő bizottság előterjesztése alapján titkos szavazással megválasztotta az új országos tanács 23 tagját, így a tanács taglétszáma 125-re egészült ki. Az 51 területi küldöttértekezlet ugyanis már a kongresszust megelőzően kétkét tagot delegált ugyancsak titkos választással az országos tanácsba. Megtartotta első ülését a termelőszövetkezetek új országos tanácsa, megválasztotta a bizottságok elnökeit és az új 15 tagú elnökséget, az új elnököt és annak három helyettesét. Elnök: Szabó István, alelnökök: Moharos József, Nyíri Béla, Simka István. Végül sor került az elnökség kongresszusi bemutatkozására. Ezzel befejeződött a háromnapos tartalmas, eredményes munka. A küldöttek este fogadáson vettek részt. A tudósítást készítette: Almási István, Cserkuti Ferenc és Tóth Benedek.