Népszabadság, 1972. május (30. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

1972. május 3. szerda Május /-/ demonstrációk világszerte Az idén is — mint az már sok évtizedes hagyo­mány — a világ haladó erői mindenütt megünne­pelték május elsejét, a munkásosztály nagy ünne­pét. A hírügynökségek az öt világrész országaiból jelentettek ünnepi felvonulásokat vagy — a poli­tikai helyzet tükreként a harcos tüntetéseket. Május elseje ebben az évben is a munka, a béke, a munkásegység, a szolidaritás ünnepe volt. Az alábbiakban saját tudósítóink és az MTI jelentései alapján számolunk be arról, hogyan emlékeztek meg a világ nagy városaiban május 1-ről. Beszá­molónk természetesen nem lehet teljes — már csak az események nagy száma miatt sem — csak íze­lítőt adhat ennek a tavaszi napnak hangulatáról. Podgornij: „A Szovjetunió szilárdan védelmezi a világszocializmus érdekeit" Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, az SZKP Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a központi bi­zottság titkárai és a szovjet kor­mány tagjai jelenlétében zajlott le május elsején a szovjet főváros dolgozóinak nagy tavaszi sereg­szemléje. Amikor, helyi idő szerint pon­tosan délelőtt tíz órakor, a szov­jet párt és a kormány vezetői el­foglalták helyüket a Lenin-mau­­zóleum mellvédjén, a Vörös téren már több tízezer ember gyűlt össze a felvonulást megnyitó ün­nepi nagygyűlésre, amelyen Nyi­kolaj Podgornij mondott beszé­det. Az SZKP, a Legfelsőbb Tanács és a szovjet kormány nevében a szovjet államfő mindenekelőtt a Szovjetunió munkásosztályát üd­vözölte, majd a szovjet dolgozók barátait és harcostársait köszön­tötte, akik szerte a világon velük együtt örvendenek a munka, a béke, a tavasz ünnepének. — A szovjet dolgozók — mon­dotta Podgornij — szívből kíván­nak nagy sikereket a szocialista országok népeinek az új élet épí­tésében, s a kapitalista országok munkásosztályának a monopóliu­mok uralma ellen, a politikai, tár­sadalmi és gazdasági felemelke­désért vívott harcukban. A test­véri kommunista és munkáspár­tokat, a nemzeti felszabadító mozgalmakat üdvözölve Podgor­nij hangoztatta, hogy május 1. mindazoknak az ünnepe, akik a világ haladó erőinek soraiba tar­toznak. A szovjet nép — hangsúlyozta — szolidaritást vállal Vietnam, Laosz és Kambodzsa népének az Egyesült Államok agressziója el­len vívott harcával. A nemzeti felszabadító mozgalmak — mon­dotta — szilárdan támaszkodhat­nak a Szovjetunió segítségére. A Szovjetunió közelgő ötvene­dik évfordulójáról szólva Podgor­nij kijelentette, hogy a szovjet állam élő megtestesülése a lenini nemzetiségi politikának, a sza­­bad népek testvériségének és in­ternacionalista összefogásának. A XXIV. pártkongresszus után kibontakozott szovjet békeoffen­­zíva során — jelentette ki Pod­gornij — még inkább megszilár­dultak a Szovjetunió pozíciói, megerősödött tekintélye, s ugyan­ez vonatkozik az egész, szocialis­ta közösségre. Aktivizálódnak azok az erők, amelyek az impe­rializmus agresszív politikája el­len, a népek békéjének és bizton­ságának védelmében lépnek fel. A reakció mesterkedései ellenére lényeges változások vannak az európai kontinens politikai légkö­rében, reális előfeltételek jönnek létre ahhoz, hogy Európa a szi­lárd béke és a hasznos együttmű­ködés térségévé váljék. A feszültség enyhítésére, a sür­gető nemzetközi problémák meg­oldására irányuló sokrétű törek­vésekben a Szovjetunió mindig elvi alapokról lép fel, szilárdan védelmezi a világszocializmus ér­dekeit, valamennyi barátunk és szövetségesünk, az iga­zságos im­perialistaellenes harcot vívó né­pek érdekeit” — hangsúlyozta a Szovjet államfő. Az Internacionálé eljátszása után megkezdődött a moszkvai üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóinak, 29 fővárosi kerü­let lakosságának felvonulása. Először sok száz vörös selyem­­zászlóval sportolók vonultak el a párt- és állami vezetők, valamint a tribünökön helyet foglaló dip­lomaták, külföldi vendégek előtt, majd több ezer apró zászlócská­kat lengető fiatal özönlötte el a teret. A Lihacsov-autógyár és a­­ Vörös Proletár-gyár, valamint­­ más nagyüzemek sokezres me­netoszlopai nyitották meg a dol­gozók felvonulását. Este minden szövetséges köz­társaság fővárosában, s a hős vá­rosokban tűzijáték szórakoztatta az ünneplőket. A díszkivilágítás — fényszórók, világító transzpa­rensek, sok ezer égőből álló lám­­pafűzérek az épületeken és a fá­kon — csak a­ legészakibb szovjet iparvárosban — Norilszkban hiányzott. Itt ugyanis április 26. óta éjszaka is világos van a sarki nappal időszaka miatt. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa vasárnap foga­dást adott a külföldi szakszerve­zeti és munkásküldöttségek tisz­teletére, amelyek részt vettek a május 1-i moszkvai ünnepsége­ken. A külföldi vendégeket Seljepin, a központi tanács elnöke üdvö­zölte, aki beszédében a többi kö­zött megjegyezte, hogy a XXIV. pártkongresszus célkitűzései si­keresen megvalósulnak. Hanoi Hanoiban hétfőn nagygyűlést tartottak az ünnep alkalmából. A nagygyűlésen jelen voltak a Viet­nami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának, a VDK nemzet­­gyűlésének és kormányának, a Hazafias Frontnak, más politikai pártoknak és tömegszervezetek­nek a képviselői. Az elnökség­ben helyet foglalt Pham Van Dong miniszterelnök, Giap tá­bornok miniszterelnök-helyettes, nemzetvédelmi miniszter. ,Az ün­nepi beszédet Hoang Quoc Viet, a Demokratikus Vietnam Szak­­szervezeti Szövetsége elnöke mondotta el. Emlékeztetett a há­rom indokínai népnek az utóbbi időben aratott győzelmeire. Utalt a dél-vietnami hazafiak nagysze­rű fegyvertényeire, a saigoni kor­mánykatonaság vereségeire, a há­ború vietnamizálását célzó terv csődjére. Szófia Szófia a hagyományokhoz hí­ven színpompás, vidám hangulatú felvonulással ünnepelte meg a munka és a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét. A bolgár fő­város fellobogózott utcáin már a reggeli órákban több ezres cso­portok gyülekeztek, hogy azután a Szeptember 9. térre vonulva virággal, zászlókkal, transzparen­sekkel, a nemzetközi munkás­­szolidaritást éltető jelszavakkal köszöntsük pártjuk és országuk­­ vezetőit. A felvonulást a Dimit­­­­rov mauzóleum mellvédjéről­­ megtekintették a bolgár párt és­­ állam vezetői, élükön Todor Zsiv­­kovval, a Bolgár Kommunista­­ Párt Központi Bizottságának el­ső titkárával, az államtanács el­nökével. Varsó A lengyel városok és­ falvak zászló- és virágdíszben fogadták­­ május 1-ét. A központi ünnepsé­­­­gekre Varsóban került sor, a fő-­­ város dolgozóinak színes felvo­­ nulása ragyogó, napsütéses idő-­­ ben, délelőtt 10 órakor kezdődött­­ meg. A Kultúra és Tudomány­­ Palotája előtt felállított emel-­­­vényhez vonuló menet élén Ed­­ward Gierek, Slenryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz és más vezetők­­ haladtak. Edward Gierek a­­ LEMP KB nevében köszöntötte­­ az ország dolgozóit. Termeléke­ í­nyebb, jobb munkára szólította­­ fel az ország munkásosztályát, parasztságát és értelmiségét. Az ünnepi beszédet Berbert Warnke, a Szabad Német Szak­­szervezetek Szövetségének elnö­ke tartotta. Hangsúlyozta, hogy az NSZEP Központi Bizottságá­nak legutóbbi 5. ülésén bejelen­tett szociálpolitikai intézkedése­ket az ország egész lakossága örömmel fogadta, s ezek újabb kezdeményezésekre ösztönzik a dolgozókat. Beszéde nemzetközi részében hangsúlyozta: ha az NSZK ratifikálja a moszkvai és varsói szerződést, ez megnyitja a lehetőséget a két német állam normális, nemzetközi jogú kap­csolatainak megteremtésére. Prága Csehszlovákia valamennyi nagy­városában tízezres tömegek ün­nepelték meg május elsejét. A központi felvonuláson Prágában, valamint Pozsonyban, a szlovák fővárosban megjelentek a párt és a kormány vezetői. A prágai Vencel tér hétfőn a kora reggeli óráktól kezdve az utóbbi évek legnagyobb szabású május elsejei megmozdulásának volt tanúja. A Nemzeti Múzeum­tól a tér alsó sarkán felállított emelvényig vezető útvonalon zászlóerdők és feliratos táblák alatt vonultak fel a fővárosi dol­gozók , vállalati, üzemi kollek­tívák tagjai, művészeti és tudo­mányos intézmények képviselői, valamint sportolók, népi milicis­­ták. A felvonulók köszöntötték Csehszlovákia Kommunista Párt­jának és a kormánynak vezetőit, Gustáv Husák főtitkárt, Ludvík Svoboda köztársasági elnököt és Lubomír Strougal miniszterelnö­köt. Párizs (Párizsi tudósítónktól.) A napokon át tartó, esős, hideg idő hétfőre hirtelen megváltozott, és kellemes napsütés köszöntöt­te a párizsiak felvonulását. A­ CGT felhívására százezer ember gyűlt össze a Bastille téren, és a nagy munkástüntetések hagyomá­nyos útvonalán a Nation térig vonult. A tüntetők a havi bérek és fizetések minimálisan egyezer frankban való megállapítását, va­lamint a nyugdíjkorhatár 60 évre való leszállítását követelték. Egyéb jelszavaik között első he­lyen szerepelt a nemzetközi mun­kásosztállyal, mindenekelőtt az Indokína népeivel való szolidari­tás. Berlin „A békéért és az európai biz­tonságért.” Ez volt a berlini má­jus elsejei felvonulás dísztribün­­­ jének fő felirata. A tribünön megjelentek az NDK párt- és ál- ■ lami vezetői, élükön Erich Ho­­­­neckerrel, az NSZEP első titká­rával, Walter Ulbrichttal, az ál­lamtanács elnökével és Willi­­ Stoph miniszterelnökkel. NÉPSZABADSÁG London (Londoni tudósítónktól.) Május elseje Nagy-Britanniá­­ban hivatalos munkanap. Ezért az ország nagyvárosaiban tartott harcos ünnepi felvonulások azt jelentették, hogy a tüntetők egy­szersmind sztrájkolók is, akik egy vagy fél napra beszüntették a munkát, hogy hitet tegyenek a dolgozók nemzetközi összefogásá­nak eszméje mellett. Southamp­­ton kikötőjében 24 órára megbé­nult az élet, Liverpool, Manches­ter, Glasgow és más városok va­sasai és építőmunkásai az utcák­ra vonultak, és tiltakoztak a Carr-féle törvény alkalmazása és a gyűlöletes „ipari bíróság” tevé­kenysége ellen. A nagygyűlések szónokai kö­zött a kommunisták és a balolda­li munkáspártiak megbélyegezték a szaktanács vezetőinek meghát­rálását a torykormány munkás­­ellenes offenzívája előtt. „Megál­lítani a torytámadást, kierősza­kolni a rendkívüli általános vá­lasztást!” — ezt a jelszót vissz­hangozta a cairsbridge-i diákok tüntetése is. Több városban „Le a háziurak kormányával!” feliratú táblákkal vonultak fel, tiltakozva a kispénzű családokat sújtó új lakbértörvény tervezete ellen. 3­ ­ (Washingtoni tudósítónktól.)­­ A dél-vietnami frontjelentések 1­1 eredményeképpen Washingtonban eddig nem látott méreteket öl­tött az aggodalom, a félelem az ú­j „indokínai gátszakadástól”. Ezzel egyidejűleg az amerikai kormány­­ vezető személyiségei folytatják a fenyegetőzés eszkalációját. Washingtoni katonai megfügye­­­­lők hangsúlyozzák, hogy a f­ront­­­­helyzet további alakulása szem­­­­pontjából Quang Tri tartomány­­ elvesztése komoly csapás, amely­­ növeli Hue elestének lehetőségét. A Washington Post ehhez" hozzá­teszi, hogy Quang Tri elvesztésé­nek pszichológiai hatása a dél-­­ vietnami lakosságra nehezen be­csülhető túl. A lap- és tv-jelen-­­­tések idézik az amerikai tanács- t­­ adókat, akik sok esetben gyakor­­­ lakilag parancsnoki funkciókat­­ töltenek be. Ezek az amerikai­­­j katonatisztek különösen baljós j­ó jelnek nevezik, hogy a saigoni­­­j rendszer csapatai a harci kedv­­ minimumát sem tanúsítják, és el­menekülnek a korszerű fegy­ve­­­­rekkel és haditechnikával felsze­relt szabadságharcosok elől. Nixon elnök, aki a hét végén választási villámlátogatást tett­­ bizalmasa, Conally pénzügyim­­í­niszter texasi birtokán, válaszolt­­ az ott összegyűlt pénzemberek kérdéseire. Az elnök szavai ke­vés újat tartalmaztak: megismé­telte azt a fenyegetését, hogy kész az amerikai légierő és ha­ditengerészet erejének totális al­kalmazására a VDK ellen. Ha­sonlóan nyilatkozott Rogers kül­ügyminiszter is, aki egy washing­toni interjúban azt is kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok most kész visszatérni egy olyan korábbi javaslathoz, amely el­sőnek „katonai kérdéseket” ol­dana meg, azzal, hogy a „politi­kai kérdéseket” később a vietna­mi tárgyaló felek oldják meg egymás közt. Rogers kijelentését úgy értékelik, hogy az Egyesült Államok még most sem veszi te­kintetbe tárgyalási pozíciója ki­alakításánál a fron­thelyzetet, a „vietnamizálás” és a saigoni rend­szer csődjét: a „politikai kérdé­sek” elhalasztása azt jelenti, hogy az Egyesült Államok még min­dig nem kész megszabadítani in­dokínai politikáját Thieu bal­lasztjától. Washingtoni jelentések azt is tükrözik, hogy az amerikai kor­mányzaton belül közben növek­szenek a nézeteltérések az Egye­sült Államok katonai és politi­kai lehetőségeire vonatkozóan, s a legagresszívabb katonai körök újabb eszkalációs lépéseket ké­szítenek elő. Miközben az amerikai vezetők hangsúlyozzák a szárazföldi csa­patok Dél-Vietnamból való ki­vonásának folytatását, az indokí­nai térségben tovább emelkedik a létszám. A vietnami partok kö­rül­ tevékenykedő flottacsoporto­sítást újabb hadihajókkal, közöt­tük a Midway repülőgép-anya­­hajóval erősítették meg, s a ha­ditengerészek és tengerészgyalo­gosok összlétszáma, keddi jelen­tés szerint néhány nap alatt több ezerrel nőtt, és most meghaladja a 41 ezret. Vajda Péter A dél-vietnami fronthelyzet amerikai tükre Fokozódó aggodalom Washingtonban, folytatódik a fenyegetőzés eszkalációja Az olasz választási hadjárat finise (Római tudósítás.) Utolsó szakaszába lépett a vá­lasztási kampány Olaszországban. Május 7-én, az ország jelenlegi vezetőinek elképzelése szerint a 37 millió választópolgár szavaza­taiból fordulatnak kell bekövet­keznie. Ugyancsak fordulatot, de ellenkező előjellel történő fordu­latot hirdet, az eddiginél széle­sebb, új, demokratikus kormány­­többség kialakítását követeli az Olasz Kommunista Párt is. A kereszténydemokrata párt és az OKP — az ország két legna­gyobb politikai ereje — egyetlen dologban ért egyet: abban, hogy a középbal-politikát (az elmúlt tíz év kormányformuláját) mással kell felváltani. Az OKP a felemás reformok helyett következetesebb és a tömegek részvételén alapuló politikát, demokratikus fordulatot akar. A három nagy történelmi népmozgalom — a kommunista, a szocialista és a katolikus töme­gek együttműködését, a legszéle­sebb egyetértésen alapuló szilárd kormányt —, és ami ezzel egyet jelent, az ellenállásból született köztársasági intézmények védel­mét, megszilárdítását. A kereszténydemokrata vezetők — Fanfani, Forlani, Andreotti­­ beszédeiből egészen más rajzoló­dik ki: szerintük a középbal vál­ságaiért, de a gazdasági nehéz­ségekért, a társadalmi feszültsé­gekért is, egyszóval minden bajért a szocialista párt a felelős. Az a párt, amely a kormány tagjaként „haladóbb egyensúlyokat” hirde­tett, és a reformok kérdésében megpróbált együttműködni a bal­oldali erőkkel, az OKP-val is. A kereszténydemokrata párt a szo­cialisták helyett a gyáriparosok szövetségét képviselő, konzervatív Liberális Párttal szándékozik koalícióra lépni. A „centrista” többség kialakí­tása a jelek szerint jobbról is, balról is nehézségekbe ütközik. Hiába vívott a kereszténydemok­rata kormány nyomasztó lélektani és propagandaháborút jól időzí­tett szenzációs bírósági ügyekkel az úgynevezett „ellentétes szélső­ségek” ellen, közös nevezőre hoz­va ezzel a formulával az újfa­sisztákat és az OKP-t. Az előre­jelzések szerint a baloldal meg­tartja eddigi pozícióit. A centris­ta elképzelések ellen hat az újfa­siszták várható tekintélyes sza­vazatnyeresége is. Az újfasiszták figyelemre méltó módon igyekez­nek mostanában „ártalmatlan és békés” álarcot ölteni, hogy meg­nyerjék az elmúlt időszak meg­rázkódtatásaitól megrémült kis­polgári rétegeket — és a jelek szerint sok helyütt sikerrel. Az igazi nagy kérdés éppen ezért május 7. után kerül napi­rendre. Andreotti miniszterelnök a napokban egy külföldi lapnak adott interjúban elismerte: „A középbal révén a fő célt, a kom­munisták elszigetelését nem sike­rült megoldani.” Kétséges, hogy a centrista próbálkozásokkal sike­rülhet-e. Azonban bizonyos, hogy az olasz baloldal „elszigetelését” csakis a kereszténydemokrata párt által annyit hangoztatott de­mokrácia súlyos csorbításával le­hetne megkísérelni. Az olasz nép legjobbjai szembeszállnak az ilyen kísérletekkel. Magyar Péter A Pekingben tárgyaló szovjet delegáció körutazása a KNK-ban A szovjet-kínai határtárgya­lásokon részt vevő szovjet dele­gáció, amely Iljicsov külügymi­niszter-helyettes vezetésével tar­tózkodik a KNK-ban, köruta­zást tett az országban, s ennek során kínai tartományokat és vá­rosokat látogatott meg. A delegáció megtekintette a kantoni vásárt, ipari létesítmé­nyeket és népi kommunákat ke­resett fel. A szovjet, valamint a kínai küldöttség Kantonban ko­szorút helyezett el az 1927-es kantoni felkelésben elesettek sír­jánál és a kantoni felkelést köve­tően a Kuomintang-reakció által halálra kínzott szovjet konzulá­tusi munkatársak emlékművénél. A szovjet küldöttséget ország­járó körútjára elkísérte Caj Csang-Ven, a határtárgyalásokon részt vevő kínai kormányküldött­ség helyettes vezetője. (TASZSZ)

Next