Népszabadság, 1972. május (30. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-26 / 122. szám
1072. május 26. péntek NÉPSZABADSÁG EGYÜTT A Néphadsereg Művészegyüttesének új műsora Idei legnagyobb vállalkozásaként, Együtt címen mutatta be a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese új produkcióját az Operaház színpadán. A fennállásának 25. esztendejébe lépett együttes — sok műfaji kísérlet s a legutóbbi évek néhány jeles kórus- és táncbemutatója után — olyan előadással kívánt színre lépni, amely kiaknázta és egyesíti a különböző művészeti csoportok kvalitásait, s a zene, a vers, az ének és a tánc összecsendülő harmóniájában mutatja be a katona alakját, élményeit, érzelemvilágát. A műsor hőse tehát a mai katona, s ez megfelel a társulat sajátos küldetésének, ám a szándék megvalósulásának értékét némiképp csökkenti a didaktikusság. Az előadás így is gazdag szépségekben, igazolja az újszerű törekvések, a művészi energiák egyesítésének értelmét. Különösen rendezési-koreográfiai színvonalban, kit zenei anyag bátor alkalmazásában jelent nagy előrelépést a műsor. Az első rész bevezető képei inkább csak Hidas Frigyes és Daróci Bárdos Tamás atmoszférateremtő zenéjével múlják felül a régebbi sikeres, katonai témájú táncjátékokat, az Áradatban és az Avatás azonban belső, koreográfiái kifejezőerejével, táncos gazdagságával valóban igényes kompozíció. Az előbbit Vujicsics Tihamér zeneszerző és Seregi László koreográfus, az utóbbit Csukás István versére Daróci Bárdos Tamás és Novák Ferenc koreográfus alkotta meg teljes szemléleti és stiláris egységben. Seregi újszerű mozgásokra épülő táncnyelve szemléletesen fejezi ki az ár elleni küzdelem erőfeszítését, az emberi összefogás győzelmét az elemeken. A második rész a repertoár időszerű gazdagodására hívja fel a figyelmet. Legfőképp az Ősök idézését és a Csillagratürőket emelném ki — mindkettő népes alkotógárda kompozíciója. Az Ősök idézésében Ránki György zenéje és Buda Ferenc szövege jó alkalmat nyújtott a kiváló férfikórus szerepeltetésére, Novák Ferenc koreográfiája pedig — az erőteljes színpadi légkörben — bravúros szólókra biztosított lehetőséget. Említsük meg itt a több részben is kiváló szólót táncoló Elfért János, Kurta András, Féli János, Szó István és Vásárhelyi Sándor nevét. A műsor kiemelkedő produkciója a Csillagratörők, Ágh István verse, Láng István modern hangzással teljes zenéje, Eck Imre balett- és akrobatikus elemekre épített, feszült koreográfiája — s tegyük hozzá: Witz Éva ,,kozmikus” jelmezei — a Földről kitörő ember küzdelmének és kétségeinek erőteljesen megkomponált színpadi játéka. Az Együtt című műsorban a tánckar, a Görgei György vezette zenekar és a Kis István s Pödör Béla által irányított férfikórus ismét bizonyította, hogy a maga műfajában a legrangosabb együttesek közé tartozik. A rendezés Major Tamás és Novák Ferenc munkásságát dicséri. A műsor díszlettervezője Drégely László, dramaturgja Módos Péter, Havas Ervin Petőfi-emlékbizottság alakult Párizsban (Párizsi tudósítónktól.) A Petőfi-évforduló méltó megünneplésére jeles költők, irodalmárok és közéleti személyiségek részvételével Franciaországban Petőfi-emlékbizottság alakult, elnökévé Louis Aragont választották. A bizottság gazdag programsorozatot dolgozott ki. Ezt a párizsi Magyar Intézetben megrendezett irodalmi est vezette be. Ennek keretében a költő legismertebb francia műfordítói ismertették Petőfi válogatott költeményeinek nemrég francia fordításban megjelent nagyon szép kötetét. Előadásokat tartanak Petőfiről és általában a magyar irodalomról és költészetről Franciaország valamennyi jelentős egyetemén, elsősorban ott, ahol magyar lektorátus is van: Lille-ben, Strasbourgban, Lyonban és a párizsi Sorbonne-on. F. F. Nemrég hagyta jóvá a székesfehérvári városi tanács a Münnich Ferenc lakótelep végleges rendezési tervét. A lakótelep „városkapuját” a Széchenyi utca és Horváth István utca kereszteződésében építik fel, azon a helyen, ahol tavaly még — saját, majd államosított házában — négy idős hölgy lakott. Mivel ebben az írásban nem a lakótelepet kívánjuk bemutatni, építési kérdésekről még csak annyit, hogy a hölgyeknek sürgősen ki kellett költözniük lebontásra ítélt és életveszélyessé vált házukból. A lakás története A hölgyek történetesen Vörösmarty Mihály rokonainak leszármazottai. Átmenetileg olyan szükséglakást ajánlottak fel részükre, hogy csak bútoraikat merték odavinni, ők maguk az egyik nővér épen maradt egyszobás lakásában húzódtak meg. Húsz hónapon át éltek ezen a meghitt tömegszálláson, majd a lakáshivatal berakta őket egy nedves, elhanyagolt magánházban levő lakásba, szándéka szerint véglegesen. És akkor jött a váratlan külső beavatkozás. Nem az írószövetség segített, hiszen a költő Vörösmartyval való rokonságuk nagyon is távoli, hanem a városi pártbizottság. Az ottaniak sem a hölgyek származására való tekintettel (ez érdekesség, de nem érdem), hanem idős korukat, magárahagyottságukat nézve. Az viszont már aligha nevezhető véletlennek, hogy a kát szoba, hall, személyzetis szép lakást éppen a Vörösmarty téren kapták, s az ablakon kitekintve „Miska bácsi” szobrát látják. Nem volt ez több egyszerű figyelmességnél, senkinek egy fillérjébe sem került, de ők nagyon örültek neki. Pedig ezzel még nem értek véget a meglepetések. — Karácsony előtt megszólal a csengő, egy ember áll az ajtóban — meséli Vörösmarty Mária. — „A Vörösmarty Tsz párttitkára vagyok, hova tehetjük a zöldséget, kedves néni?” Alig tudtam szóhoz jutni a meghatottságról. Csak ide, a konyhába, drága elvtársik elkezdték hordani a pincébe a káposztát, hagymát, krumplit zsákszámra, hiába mondtam, hogy elég, nem eszünk mi olyan sokat. — Ha már Vörösmarty nevét viseljük, nem feledkezhetünk meg a rokonokról — mondta az a párttitkár, mi meg még hetekig aggódtunk, vajon nem hiányzik-e a tsz-tagoknak az a sok ennivaló. Aztán olvastuk az újságban, hogy a millenniumi óvoda építésére a Vörösmarty Tsz az elsők között százezer forintot ajánlott fel, akkor megnyugodtunk. Hát persze, az újság, ezt is el kell mondani. A postás már harmadszor dobta be hozzájuk a Fejér megyei Hírlapot, s nagyon csodálkozott, amikor figyelmeztették, hogy téved, ők nem előfizetők. Másnap viszont az idős hölgyek csodálkoztak, mert kiderült, hogy még sincs szó tévedésről; a nevük szerepel a kiadóvállalat protokoll-listáján. Még a sem tudják, ezt lennek köszönhetik. Ilona, Erzsébet, Mária, Margit A költő Vörösmartynak nyolc testvére volt, de az okirat csak az öt fiút tünteti fel. Mihály öccse, Pál volt Vörösmarty Elek apja. Eleknek és feleségének, Bátori-Sigray Erzsébetnek négy lánya született: Ilona, Erzsébet, Mária és Margit. — A mama 92 éves, Erzsébet és én ikrek vagyunk, 1399-esek — mutatja be a hölgyeket Vörösmarty Ilona —, Mária 69 éves bakfis, mindig őt szalajtjuk a boltba vásárolni. Ja és Margit, ő a családjával él a Kun Bála lakótelepen, de az unokái időnként meglátogatnak minket. Mária a legszínesebb egyéniség — folytatja idén. — Amatőr primadonna volt egy operettben, és figyelemre méltó tehetségű költő. — Ugyan, ne beszélj! — inti le Mária az idősebb nővért, és elvörösödik. — Igazán szóra sem érdemes, gyerekverseket írogattam egy időben. — Egy időben! — mondja Ilona. — Zách Gabi, a Margit tízéves unokája az ő varsát szavalja az idei pedagógusnapon is. Erzsébet Vörösmarty János nemességszerző nemesi oklevelének fénymásolatát és magyar fordítását veszi elő: „... melynek eredetijét Hegymegi Kiss Lajosné született Vörösmarty Erzsébet a Magyar Országos Levéltárnak megrzés végett 1961. szeptember 7- én átadta.” A falon Vörösmarty Mihály Würber Ferenc rajzolta portréja, rajta kézírással: „Apám ezen arcz képét jónak találom. Székiné Vörösmarty Ilona.” Csak a könyvek hiányoznak . És miből élnek? Erre is van dokumentumuk. Mária 950 forint nyugdíjat kap, saját jogán, a mamuska özvegyi nyugdíja 430 forint, Ilona 444 forint szociális segélyt, Erzsébet pedig 322 forint kegydíjat hoz a házhoz. Jövedelmük arányában fizetik a 488 forint lakbért is. A nyugdíjintézet — a lakbárpótlék térítéseként — a legtöbbet, 377 forintot, mert ő a leggazdagabb. Mária 60, Erzsébet 23, Ilona és a mama 13—13 forintjából tevődik össze a különbözet. Ha felszámítjuk a gáz- és villanyszámlát, a fűtési költségeket, bizony nem sok marad megélhetésre, de az idős hölgyek nem panaszkodnak, sőt büszkén említik, hogy félretették már a temetésre valót is. — Csak egyvalami hiányzik, a könyvek — sóhajt Mária. — Amikor megállok egy könyvesbolt előtt, mindig szeretnék vásárolni, de csak könyvtárra telik. özvegy Vörösmarty Elekné a háttérben a haveron ül, tekintete a semmibe mered. — Mire tetszik gondolni, Erzsi néni? A matróna felrezzen, picit elmosolyodik . — Hát arra, amiről beszélnek. — öreg már szegény — simít végig a haján Ilona —, olykor elkalandoznak a gondolatai. Kéri Tamás A Vörösmarty téri idős tölgyek LÁTOGATÁS A KÖLTŐ ROKONAINÁL • KÖNYVSZLMLZ Képzőművészeti Alap kiadásában megjelenő — szép és pedagógiailag is ügyes — festőművészeti sorozat kisdiákok részére; Derkovits immár klasszikus értékű Dózsa-metszetel; Barcsay Jenő pompás tudással és illusztrációkkal összeállított könyve | Ember és drapéria ábrázolási törvényeiről; H. Takács Mariannának a manierizmus mestereiről és Passuth Krisztinának a Nyolcak festészetéről szóló monográfiája — megannyi olyan értéke a művészetnek és a művészeti szakirodalomnak, amelynek megismételt kiadását egyszerre igazolják a művelődéspolitika elvei és a közönség igényei. Ennek tulajdonítható és köszönhető az új MŰVÉSZETI ALBUMOK megjelentetéséért és méltó megformálásáért folyó kiadói verseny is: tartalmi pezsdítés, tudományos színvonal, népszerűsítési lelomány, könyvművészeti és nyomdai vívmányok céltudatos társítása határozza meg a siker mértékét. Konecsni György ötven lapra tervezett, de váratlan halála miatt csak ötödében megvalósított sorozata, A magyar nyelv története, modern grafikánk nagyszerű értékei közé tartozik. Már maga az elgondolás is („Rajzok a magyar költészet klasszikus alkotásaihoz”) megragadó — sőt, ha nem látnánk magát a megvalósítást is, akár hihetetlennek is vélhetnénk, ahhoz hasonlónak, mintha zeneművek érzelmi-értelmi tartalmát kívánná valaki egy egészen más tükrözési és megismerési mód (például a fogalmi filozófia) eszközeivel lekottázni. Konecsni ugyanis nem — vagy nem kizárólag — illusztrációkat alkotott, nem költészetünk egyik vagy másik remekének tartalmi, hangulati, stiláris megfelelőjét kereste a rajzban, hanem annak a roppant kínú, majd hősi és játékos küzdésnek a szellemét, melyet anyanyelvünk költőmesterei vívtak a korszerű magyar kultúráért. Nem valamiféle archaizáló , vagy éppen primitivizáló szemléettel idézi fel tehát a múltat, hanem a történeti távlat racionalitásával egyesíti az átélés szenvedélyét. Ezáltal képes olyan szemléleti és ábrázolási dialektikát teremteni, amely — bármiféle eklektikusságtól s formai ügyeskedéstől mentesen — a tárgyi hűséget a modern látással s értelmezéssel vonja egységbe. (Magyar Helikon.) Bercsényi Dezső kötetéről (Románkori építészet Magyarországon) is csak áhítatos tisztelettel lehet és szabad szólni. Feszesen komponált tanulmánya és a Kónya Kálmán gyönyörű fényképeihez írt magyarázatai tudásán mutatják meg az ősi (keleti) elemek s a Kárpát-medencében talált értékek találkozását, majd ennek a sajátos és új stílusnak felső-itáliai, francia és bizánci kapcsolatú megtermékenyülésát a XII—XIII. században. E sokágú folyamat differenciált bizonyítása metodikailag is tanulságos mind a szakemberek, mind a művészeti és történeti értékeink iránt érdeklődő nagyközönség számára: elemezni, látni és becsülni tanít. (Magyar Helikon.) Tárgyszeretet és elmélyülés jellemzi Székely András vállalkozását, a Spanyol festészet áttekintését a középkortól mindmáig. A félszáz színes kép összeállítása is ügyességét dicséri: a szokvány mellőzésével emeli ki egy-egy életmű vagy korszak lényegi értékeit. Terjedelmi okokból szükségszerű, hogy a lendületes bevezető olykor adathalmazzá zsúfolódik, a képleírások epikus hangulatát viszont szakszerűbbé lehetett volna formálni. Hasonlóképpen fájlaljuk, hogy a tanulmány csak deklarálja a szellemtörténeti módszer tévességét, valójában a szerző is így nagyolja el a „spanyol realizmus” értelmezését (Corvina.) Csak laikusként írhatok a frissiben kiadott, általános érdeklődésre számot tartó , most — az első kötet ismeretében — ismét szólnunk kell: tudományos biztonság, népszerű stílus, gazdag és látványos illusztrációs anyag, társadalmi alapvetésű „emberközpontúság” jellemzi A gyógyító értelem fejezeteit. Semmiképp sem a szakmunkák helyettesítésére vagy kivonatolására szánták szerzői, hanem egészségünk megóvásának és helyreállításának valóban közérdekű — gyakorlati, elvi, történeti — kérdéseiről értekeznek hivatott és okos fejtegetéssel. Az Adávi György válogatásában és szűkszavúan is sokat mondó bevezetésével közzétett Pszichofiziológia című tanulmánykötet a tudati s lelki folyamatok élettani alapjairól tartalmazza e mind terebélyesebb és kontrolultabb határtudomány nagyjainak (Pavlovtcl és Freudtól a jelenig) egyegy írását. A szemelvények többsége speciális felkészültséget kíván az olvasótól, de azok számára is tanulságos a reflexek, a memória, a motivációk és a tudat tudattalan fejtegetése, akik — akár hézagos fiziológiai tudással is — az elvi lényegre összpontosítják figyelmüket. (Gondolat.) Ugyanilyen meggondolásból hívjuk fel a figyelmet a Pszichológiai Tanulmányok új, XIII. kötetére: az ágazati kutatásokat összefogó téma, a környezet és tevékenység kapcsolata úgyszólván mindenkit érdekel, aki emberekkel foglalkozik — vagy legalábbis kívánatos, hogy érdekelje a pedagógusokat éppúgy, mint a gazdasági vezetőket. (Akadémia.) A kortársi világirodalom magyar nyelven kiadott újdonságai közül ORVOSTUDOMÁNYI űvekről. A tudományos anyag rohamos gyarapodása, az ismeretterjesztés lehetőségeinek e módjainak, valamint a tanulásitájékozódási igényeknek a változása okozza, hogy a kézikönyvek (lexikonok, enciklopédiák) „ko pása” is meggyorsult. Sok mindent kell ma másképp feldolgozni, mint akár egy évtizede is, A kultúra világa sorozatban. Ezért ígérkezik jelentős teljesítménynek az ötkötetes Minerva Nagy Képes Enciklopédia, amelyről Z A A HÁBORÚS EPIKA egy-egy román, illetve amerikai érdekessége kínálkozik tematikai egységül. Zaharia Stancu személyét vagy munkásságát jól ismerjük, hiszen már hat szépprózai kötete jelent meg fordításban. Karaván című regénye nemcsak tárgyi és szemléleti érdeklődésének (népi egzotikum, robbanásos érzelmi helyzetek, lázas sorsfordulók) foglalata, hanem azt a szellemi frisseséget is mutatja, ahogyan az idős — az idén hetven esztendős — író módszerének megújítására képes. Egy halálos tengődésre ítélt cigány törzset elevenít meg, a fasiszta háború áldozatait. Remekül ismeri nomád hőseinek tárgyi és lelki világát, a mesésen romantikus és naturalista elemek váltogatását pedig maga a téma indokolja. (Európa.) James Jones kétkötetes regénye (Most és mindörökké), Mailer, Irwin Shaw és — a módszer alapvető különbsége ellenére — Heller műveivel rokon szellemű alkotás: egy hivatásos közkatona tragédiáján át és aköré építi az amerikai hadsereg fasizálódásának ábrázolását. Nyers és harsány stílusban, bár laza terjengősséggel hánytorgatja a vaskos igazságokat — a negyvenes évek elejéről szólva, de annál nyomatékosabban a jelen számára is. (Európa.) F. R.