Népszabadság, 1972. május (30. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-26 / 122. szám

1072. május 26. péntek NÉPSZABADSÁG EGYÜTT A Néphadsereg Művészegyüttesének új műsora Idei legnagyobb vállalkozása­ként, Együtt címen mutatta be a Magyar Néphadsereg Művész­­együttese új produkcióját az Ope­raház színpadán. A fennállásának 25. esztendejébe lépett együttes — sok műfaji kísérlet s a legutóbbi évek néhány jeles kórus- és tánc­­bemutatója után — olyan elő­adással kívánt színre lépni, amely kiaknázta és egyesíti a különböző művészeti csoportok kvalitásait, s a zene, a vers, az ének és a tánc összecsendülő harmóniájában mu­tatja be a katona alakját, élmé­nyeit, érzelemvilágát. A műsor hőse tehát a mai ka­tona, s ez megfelel a társulat sa­játos küldetésének, ám a szándék megvalósulásának értékét némi­képp csökkenti a didaktikusság. Az előadás így is gazdag szépsé­gekben, igazolja az újszerű törek­vések, a művészi energiák egye­sítésének értelmét. Különösen rendezési-koreográfiai színvonal­ban, kit zenei anyag bátor alkal­mazásában jelent nagy előrelépést a műsor. A­z első rész bevezető képei in­kább csak Hidas Frigyes és Da­róci Bárdos Tamás atmoszférate­remtő zenéjével múlják felül a régebbi sikeres, katonai témájú táncjátékokat, az Áradatban és az Avatás azonban belső, koreográ­fiái kifejezőerejével, táncos gaz­dagságával valóban igényes kom­pozíció. Az előbbit Vujicsics Ti­hamér zeneszerző és Seregi Lász­ló koreográfus, az utóbbit Csukás István versére Daróci Bárdos Ta­más és Novák Ferenc koreográ­fus alkotta meg teljes szemléleti és stiláris egységben. Seregi új­szerű mozgásokra épülő táncnyel­v­e szemléletesen fejezi ki az ár elleni küzdelem erőfeszítését, az emberi összefogás győzelmét az elemeken. A második rész a repertoár idő­szerű gazdagodására hívja fel a figyelmet. Legfőképp az Ősök idézését és a Csillagratürőket emelném ki — mindkettő népes alkotógárda kompozíciója. Az Ősök idézésében Ránki György zenéje és Buda Ferenc szövege jó alkalmat nyújtott a kiváló férfi­kórus szerepeltetésére, Novák Fe­renc koreográfiája pedig — az erőteljes színpadi légkörben — bravúros szólókra biztosított le­hetőséget. Említsük meg itt a több részben is kiváló szólót tán­coló Elfért János, Kurta András, Féli János, Szó István és Vásár­helyi Sándor nevét. A műsor kiemelkedő produkció­ja a Csillagratörők, Ágh István verse, Láng István modern hang­zással teljes zenéje, Eck Imre ba­lett- és akrobatikus elemekre épített, feszült koreográfiája — s tegyük­ hozzá: Witz Éva ,,kozmi­kus” jelmezei — a Földről kitö­rő ember küzdelmének és kétsé­geinek erőteljesen megkomponált színpadi játéka. A­z Együtt című műsorban a tánckar, a Görgei György vezette zenekar és a Kis István s Pödör Béla által irányított férfikórus is­mét bizonyította, hogy a maga műfajában a legrangosabb együt­tesek közé tartozik. A rendezés Major Tamás és Novák Ferenc munkásságát dicséri. A műsor díszlettervezője Drégely László, dramaturgja Módos Péter, Havas Ervin Petőfi-emlékbizottság alakult Párizsban (Párizsi tudósítónktól.) A Petőfi-évforduló méltó meg­ünneplésére jeles költők, irodal­márok és közéleti személyiségek részvételével Franciaországban Petőfi-emlékbizottság alakult, el­nökévé Louis Aragont választot­ták. A bizottság gazdag programso­rozatot dolgozott ki. Ezt a párizsi Magyar Intézetben megrendezett irodalmi est vezette be. Ennek keretében a költő legismertebb francia műfordítói ismertették Petőfi válogatott költeményeinek nemrég francia fordításban meg­jelent nagyon szép kötetét. Elő­adásokat tartanak Petőfiről és ál­talában a magyar irodalomról és költészetről Franciaország vala­mennyi jelentős egyetemén, első­sorban ott, ahol magyar lektorá­tus is van: Lille-ben, Stras­­bourgban, Lyonban és a párizsi Sorbonne-on. F. F. N­emrég hagyta jóvá a székes­­fehérvári városi tanács a Mün­­nich Ferenc lakótelep végleges rendezési tervét. A lakótelep „városkapuját” a Széchenyi ut­ca és Horváth István utca ke­reszteződésében építik fel, azon a helyen, ahol tavaly még — saját, majd államosított házában — négy idős hölgy lakott. Mivel ebben az írásban nem a lakóte­lepet kívánjuk bemutatni, építé­si kérdésekről még csak annyit, hogy a hölgyeknek sürgősen ki kellett költözniük lebontásra ítélt és életveszélyessé vált há­zukból. A lakás története A hölgyek történetesen Vörös­marty Mihály rokonainak leszár­mazottai. Átmenetileg olyan szük­séglakást ajánlottak fel részükre, hogy csak bútoraikat merték oda­vinni, ők maguk az egyik nővér épen maradt egyszobás lakásá­ban húzódtak meg. Húsz hóna­pon át éltek ezen a meghitt tö­megszálláson, majd a lakáshi­vatal berakta őket egy nedves, elhanyagolt magánházban levő lakásba, szándéka szerint végle­gesen. És akkor jött a váratlan külső beavatkozás. Nem az író­szövetség segített, hiszen a költő Vörösmartyval való rokonságuk nagyon is távoli, hanem a városi pártbizottság. Az ottaniak sem a hölgyek származására való te­kintettel (ez érdekesség, de nem érdem), hanem idős korukat, magárahagyottságukat nézve. A­z viszont már aligha nevez­hető véletlennek, hogy a kát szo­ba, hall, személyzetis szép lakást éppen a Vörösmarty téren kap­ták, s az ablakon kitekintve „Miska bácsi” szobrát látják. N­em volt ez több egyszerű fi­gyelmességnél, senkinek egy fil­lérjébe sem került, de ők nagyon örültek neki. P­edig ezzel még nem értek­ vé­get a meglepetések. — Karácsony előtt megszólal a csengő, egy ember áll az ajtó­ban — meséli Vörösmarty Má­ria. — „A Vörösmarty Tsz párt­titkára vagyok, hova tehetjük a zöldséget, kedves néni?” Alig tudtam szóhoz jutni a megha­tottságról. Csak ide, a konyhába, drága elvtársi­k elkezdték hor­dani a pincébe a káposztát, hagy­mát, krumplit zsákszámra, hiába mondtam, hogy­­ elég, nem eszünk mi olyan sokat. — Ha már Vörösmarty nevét viseljük, nem feledkezhetünk meg a rokonokról — mondta az a párttitkár, mi meg még hete­kig aggódtunk, vajon nem hiány­­zik-e a tsz-tagoknak az a sok en­nivaló. Aztán olvastuk az újság­ban, hogy a millenniumi óvoda építésére a Vörösmarty Tsz az elsők között százezer forintot ajánlott fel, akkor megnyugod­tunk. H­át persze, az­ újság, ezt is el kell mondani. A postás már har­madszor dobta be hozzájuk a Fejér megyei Hírlapot, s nagyon csodálkozott, amikor figyelmez­tették, hogy téved, ők nem elő­fizetők. Másnap viszont az idős hölgyek csodálkoztak, mert ki­derült, hogy még sincs szó téve­désről; a nevük szerepel a kiadó­­vállalat protokoll-listáján. Még a sem tudják, ezt lennek köszön­­­hetik. Ilona, Erzsébet, Mária, Margit A költő Vörösmartynak nyolc testvére volt, de az okirat csak az öt fiút tünteti fel. Mihály öccse, Pál volt Vörösmarty Elek apja. Eleknek és feleségének, Bá­­tori-Sigray Erzsébetnek négy lá­nya született: Ilona, Erzsébet, Mária és Margit. — A mama 92 éves, Erzsébet és én ikrek vagyunk, 1399-esek — mutatja be a hölgyeket Vörös­marty Ilona —, Mária 69 éves bakfis, mindig őt szalajtjuk a boltba vásárolni. Ja és Margit, ő a családjával él a Kun Bála lakótelepen, de az unokái időn­ként meglátogatnak minket. Má­ria a legszínesebb egyéniség — folytatja idén. — Amatőr pri­madonna volt egy operettben, és figyelemre méltó tehetségű köl­tő. — Ugyan, ne beszélj! — inti le Mária az idősebb nővért, és el­vörösödik. — Igazán szóra sem érdemes, gyerekverseket írogat­tam egy időben. — Egy időben! — mondja Ilo­na. — Zách Gabi, a Margit tíz­éves unokája az ő varsát szavalja az idei pedagógusnapon is. E­rzsébet Vörösmarty János ne­mességszerző nemesi oklevelének fénymásolatát és magyar fordítá­sát veszi elő: „... melynek erede­tijét Hegymegi Kiss Lajosné szü­letett Vörösmarty Erzsébet a Ma­gyar Országos Levéltárnak meg­rzés végett 1961. szeptember 7- én átadta.” A falon Vörösmarty Mihály Würber Ferenc rajzolta portréja, rajta kézírással: „Apám ezen arcz képét jónak találom. Székiné Vörösmarty Ilona.” Csak a könyvek hiányoznak . És miből élnek? E­rre is van dokumentumuk. Mária 950 forint nyugdíjat kap, saját jogán, a mamuska özvegyi nyugdíja 430 forint, Ilona 444 fo­rint szociális segélyt, Erzsébet pedig 322 forint kegydíjat hoz a házhoz. Jövedelmük arányában fizetik a 488 forint lakbért is. A nyugdíjintézet — a lakbárpótlék térítéseként — a legtöbbet, 377 forintot, mert ő a leggazdagabb. Mária 60, Erzsébet 23, Ilona és a mama 13—13 forintjából tevő­dik össze a különbözet. Ha fel­számítjuk a gáz- és villanyszám­lát, a fűtési költségeket, bizony nem sok marad megélhetésre, de az idős hölgyek nem panaszkod­nak, sőt büszkén említik, hogy félretették már a temetésre va­­lót is. — Csak egyvalami hiányzik, a könyvek — sóhajt Mária. — Amikor megállok egy könyves­bolt előtt, mindig szeretnék vásá­rolni, de csak könyvtárra telik. ö­zvegy Vörösmarty Elekné a háttérben a haveron ül, tekinte­te a semmibe mered. — Mire tetszik gondolni, Erzsi néni? A matróna felrezzen, picit el­mosolyodik . — Hát arra, amiről beszél­nek. — öreg már szegény — simít végig a haján Ilona —, olykor elkalandoznak a gondolatai. Kéri Tamás A Vörösmarty téri idős t­ölgyek LÁTOGATÁS A KÖLTŐ ROKONAINÁL • KÖNYVSZLMLZ Képzőművészeti Alap kiadá­sában megjelenő — szép és pe­dagógiailag is ügyes — festőmű­­­­vészeti sorozat kisdiákok részé­­­­re; Derkovits immár klasszikus értékű Dózsa-metszetel; Barcsay­­ Jenő pompás tudással és illuszt­­­­rációkkal összeállított könyve | Ember és drapéria ábrázolási tör­­­­vényeiről; H. Takács Marianná­nak a manierizmus mestereiről és Passuth Krisztinának a Nyol­cak festészetéről szóló monográ­fiája — megannyi olyan értéke a művészetnek és a művészeti szakirodalomnak, amelynek meg­ismételt kiadását egyszerre iga­zolják a művelődéspolitika elvei­­ és a közönség igényei. Ennek tu­lajdonítható és köszönhető az új MŰ­VÉSZETI A­LBUM­OK m­egjelentetéséért és méltó meg­formálásáért folyó kiadói verseny is: tartalmi pezsdítés, tudomá­nyos színvonal, népszerűsítési le­­­­lomány, könyvművészeti és nyom­­­­dai vívmányok céltudatos társí­­t­­ása határozza meg a siker mér­t­­ékét. Konecsni György ötven lapra tervezett, de váratlan halála miatt csak ötödében megvalósí­tott sorozata, A magyar nyelv története, modern grafikánk nagyszerű értékei közé tartozik. Már maga az elgondolás is („Raj­zok a magyar költészet klasszikus alkotásaihoz”) megragadó — sőt,­­ ha nem látnánk magát a megva­­­­lósítást is, akár hihetetlennek is vélhetnénk, ahhoz hasonlónak, mintha zeneművek érzelmi-értel­mi tartalmát kívánná valaki egy egészen más tükrözési és megis­merési mód (például a fogalmi filozófia) eszközeivel lekottázni. Konecsni ugyanis nem — vagy nem kizárólag — illusztrációkat alkotott, nem költészetünk egyik vagy másik remekének tartalmi, hangulati, stiláris megfelelőjét­­ kereste a rajzban, hanem annak­­ a roppant kínú, majd hősi és já­­­­tékos küzdésnek a szellemét, me­­­­lyet anyanyelvünk költőmesterei vívtak a korszerű magyar kultú­­­­ráért. Nem valamiféle archaizáló , vagy éppen primitivizáló szemlé­­­­­ettel idézi fel tehát a múltat, ha­­­­nem a történeti távlat raciona­litásával egyesíti az átélés szen­vedélyét. Ezáltal képes olyan­­ szemléleti és ábrázolási dialekti­­­­kát teremteni, amely — bármi­féle eklektikusságtól s formai ügyeskedéstől mentesen — a tár­gyi hűséget a modern látással s értelmezéssel vonja egységbe. (Magyar Helikon.) Bercsényi Dezső kötetéről (Ro­mánkori építészet Magyarorszá­gon) is csak áhítatos tisztelettel lehet és szabad szólni. Feszesen komponált tanulmánya és a Kó­nya Kálmán gyönyörű fényképei­hez írt magyarázatai tudásán mutatják meg az ősi (keleti) ele­mek s a Kárpát-medencében ta­lált értékek találkozását, majd ennek a sajátos és új stílusnak felső-itáliai, francia és bizánci kapcsolatú megtermékenyülésát a XII—XIII. században. E sok­ágú folyamat differenciált bizo­nyítása metodikailag is tanulsá­gos mind a szakemberek, mind a művészeti és történeti értékeink iránt érdeklődő nagyközönség számára: elemezni, látni és be­csülni tanít. (Magyar Helikon.) T­árgyszeretet és elmélyülés jel­lemzi Székely András vállalkozá­sát, a Spanyol festészet áttekin­tését a középkortól mindmáig. A félszáz színes kép összeállítása is ügyességét dicséri: a szokvány mellőzésével emeli ki egy-egy életmű vagy korszak lényegi ér­tékeit. Terjedelmi okokból szük­ségszerű, hogy a lendületes be­vezető olykor adathalmazzá zsú­folódik, a képleírások epikus han­gulatát viszont szakszerűbbé le­hetett volna formálni. Hasonló­képpen fájlaljuk, hogy a tanul­mány csak deklarálja a szellem­­történeti módszer tévességét, va­lójában a szerző is így nagyolja el a „spanyol realizmus” értel­mezését (Corvina.) C­sak laikusként írhatok a fris­siben kiadott, általános érdek­lődésre számot tartó , m­ost — az első kötet ismereté­ben — ismét szólnunk kell: tu­dományos biztonság, népszerű stílus, gazdag és látványos il­lusztrációs anyag, társadalmi alapvetésű „emberközpontúság” jellemzi A gyógyító értelem feje­zeteit. Semmiképp sem a szak­munkák helyettesítésére vagy ki­vonatolására szánták szerzői, ha­nem egészségünk megóvásának és helyreállításának valóban köz­érdekű — gyakorlati, elvi, tör­téneti — kérdéseiről értekeznek hivatott és okos fejtegetéssel. A­z Adávi György válogatásá­ban és szűkszavúan is sokat mon­dó bevezetésével közzétett Pszi­­chofiziológia című tanulmánykö­tet a tudati s lelki folyamatok élet­tani alapjairól tartalmazza e mind terebélyesebb és kontrolultabb határtudomány nagyjainak (Pav­lovtcl és Freudtól a jelenig) egy­­egy írását. A szemelvények több­sége speciális felkészültséget kí­ván az olvasótól, de azok számá­ra is tanulságos a reflexek, a me­mória, a motivációk és a tudat­­ tudattalan fejtegetése, akik — akár hézagos fiziológiai tudással is — az elvi lényegre összponto­sítják figyelmüket. (Gondolat.) U­gyanilyen meggondolásból hívjuk fel a figyelmet a Pszicho­lógiai Tanulmányok új, XIII. kö­tetére: az ágazati kutatásokat ö­sszefogó téma, a környezet és tevékenység kapcsolata úgyszól­ván mindenkit érdekel, aki em­berekkel foglalkozik — vagy leg­alábbis kívánatos, hogy érdekel­je a pedagógusokat éppúgy, mint a gazdasági vezetőket. (Akadé­mia.) A kortársi világirodalom ma­gyar nyelven kiadott újdonságai közül ORVOSTUDOMÁNYI űvekről. A tudományos anyag rohamos gyarapodása, az isme­retterjesztés lehetőségeinek e módjainak, valamint a tanulási­tájékozódási igényeknek a válto­zása okozza, hogy a kézikönyvek (lexikonok, enciklopédiák) „ko­ pása” is meggyorsult. Sok min­dent kell ma másképp feldolgoz­ni, mint akár egy évtizede is, A kultúra világa sorozatban. Ezért ígérkezik jelentős teljesítmény­nek az ötkötetes Minerva Nagy Képes Enciklopédia, amelyről Z­ A A HÁBORÚS EPIKA egy-egy román, illetve amerikai érdekessége kínálkozik tematikai egységül. Zaharia Stancu­ szemé­lyét vagy munkásságát jól ismer­jük, hiszen már hat szépprózai kötete jelent meg fordításban. Karaván című regénye nemcsak tárgyi és szemléleti érdeklődésé­nek (népi egzotikum, robbanásos érzelmi helyzetek, lázas sorsfor­dulók) foglalata, hanem azt a szellemi frisseséget is mutatja, ahogyan az idős — az idén het­ven esztendős — író módszerének megújítására képes. Egy halálos tengődésre ítélt cigány törzset elevenít meg, a fasiszta háború áldozatait. Remekül ismeri no­mád hőseinek tárgyi és lelki vi­lágát, a mesésen romantikus és naturalista elemek váltogatását pedig maga a téma indokolja. (Európa.) James Jones kétkötetes regénye (Most és mindörökké), Mailer, Irwin Shaw és — a módszer alapvető különbsége ellenére — Heller műveivel rokon szellemű alkotás: egy hivatásos közkatona tragédiáján át és aköré építi az amerikai hadsereg fasizálódásá­­nak ábrázolását. Nyers és har­sány stílusban, bár laza terjen­­gősséggel hánytorgatja a vaskos igazságokat — a negyvenes évek elejéről szólva, de annál nyoma­tékosabban a jelen számára is. (Európa.) F. R.

Next