Népszabadság, 1972. június (30. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
4 Jelentés Nam Dinhből Hanoi tudósítónk riportja Pirkadatkor érkeztünk a városba. Hanoitól idáig vert bennünket a nyári zápor, villám villámot, mennydörgés mennydörgést követett. Szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Egyszóval jó utunk volt, igazi, mint itt mondják, antiimperialista idő. Ilyenkor nem repülnek a Phantomok, félnek a viharfrontoktól. Ilyenkor csak a B-52-esek támadnak, azoknak mindegy, hogy milyen az idő, mert nagy magasságból bombáznak. De hát ezt a vidéket eddig nem látogatták a stratégiai bombázók. Szokás szerint teáztunk rövid ideig, miközben a házigazdák megjegyezték, hogy hamarosan lőni kezdik a partvidéket. S valóban, fél hatkor elkezdett remegni a föld, s tompa, mély hangú dörrenések szakították meg az elvonult zápor után a városra telepedett csendet. Reng a föld, himbálóznak a mennyezeti lámpák, pedig nem is a várost, csak a partvidéket lövik. Többször jártam már Nam Han tartomány partvidékén. Ott áll alig néhány kilométerre a tengerparttól Délikelet-Ázsia talán legnagyobb katolikus temploma, ha ugyan áll még. Most kezdték az aratást. Ezernyi aszszony és leány görnyed ilyenkor a rizsföldeken, hogy betakarítsa az életet. S fél hatkor rájuk zúdul a hajóágyúk tüze. Támadás ebédidőben Nam Dinh Szeged nagyságú ipari központ. Szép város volt, az átlagosnál szélesebb utcákkal, szép parkokkal, gondozott terekkel. Egyes utcákon óriáskígyókként csövek fekszenek az útpadkán, a vízvezeték cseréjére vagybővítésére készültek. A csövek most összetörtek, felszakadtak. Sok most a rom, a városban, némely utcában megfeketedett már — ezek a régi bombák nyomai. Mellettük az egészen frisseké. A legutóbbi három bombázásból egyet említek, a május 23-it. Ez volt a legnagyobb arányú, a legpusztítóbb támadás. Déli 12 óra 5 perckor érkeztek a Phantomok. Az ebéd és a déli szieszta ideje ez mindenütt Vietnamban. A tűző nap forró sugarai elől ilyenkor árnyékos helyekre bújnak az emberek, s pihennek. Negyvenfokos volt a hőség árnyékban. Szellő sem rezdült, még bárányfelhők sem úsztak az égen. Pihenő közben zúdultak a bombák a békés város lakóira. Néhány perc alatt száznál több rombolóbombát, sok-sok légiaknát tartalmazó konténert dobtak a városra. A barbár támadás következtében 25 ember meghalt, 80 megsebesült. A bombaszaggatta ipari kerületből széles út vezet a textilkombinát lakótelepéhez: ez a Tran Dán Ninh sugárút. Végén autóbusz-pályaudvar volt, mellette a régi temető. Kopjafaszerű síremlékek és jeltelen sírok sorakoznak itt egymás mellett. Legtöbb a kereszt, jelezve itt is, hogy ez Vietnam legnagyobb katolikus vidéke. Szemben a temetővel, a sugárút túloldalán apró földszintes, szalmatetős házacskák sorakoztak. Valamikor ez volt a város pereme. Korom és hamu lepi itt most a romokat, némelyik még most, az éjszakai zápor után is füstöl. A házak romjain túl egy új lakótelep romjai. Az elmúlt évtizedben épült a textilkombinát dolgozói számára. Korszerű háromemeletes házak, köztük parkok, játszóterek, üzletek voltak itt Most romhalmaz az egész telep. Az egy héttel ezelőtt még életvidám lakótelep most csöndes, csak a milicista őrök vannak itt, s néhány ember a legszükségesebb * * s helyreállítási munkákat (villany- és vízvezeték) végzik. A hajdani lakók elhagyták lakhatatlanná vált otthonaikat. Ismét iskolák és óvodák Távol az ipartelepektől, 6—8 méteres mélységű bombatölcsér mellett egymásra borultak a Tran Dang Ninh nevet viselő iskola tégla- és vasbeton falai és födémjei, maguk alá temetve az iskola egész berendezését Gyerekek, tanítók szerencsére akkor nem tartózkodtak itt. Most az önkéntes brigád tagjai válogatják a használható téglákat, s a romákkal feltöltik a tölcsért. Köztük sokan ebben az iskolában tanultak, illetve tanítottak még egy héttel ezelőtt. Ezenkívül még két iskolát romboltak le a légi kalózok, s két tanítónőt öltek meg: Nguyen Thi Kim Danht és Vu Thi Minh Thuyt. A város középpontjában évszázados fák alatt szép kultúrparkot képeztek ki szabadtéri színpaddal, játékszerekkel. Esténként még egy héttel ezelőtt is szórakoztató műsorokat adtak itt a város színjátszócsoportjai. Most romokban hever a nyári színpad, tépettek az évszázados fák, csak a parkot övező lakóházak és a nagy klub épületeinek acélvázai merednek az égnek. Nam Dinh óvárosa elképzelhetetlenül sűrűn lakott. A házak szinte egymásra épültek, köztük az utcáit is olyan keskenyek, hogy a járművek nagy óvatossággal és csaknem egyirányúan haladhatnak. A Hong Sat utcán (vasművesek utcája) egy ötmázsás bomba robbant, óriási krátert ütve az egymásra épült házak között. Ngo Thi Tuy 37 éves asszony azonnal maghalt, gyermekei és férje megsebesültek. Egy téglahalom között gyermekjátékok maradványai, mesekönyvek lapjai láthatók. Itt óvoda volt május 23-a előtt. Le Van Tam 47 éves gyári munkás bekötözött fejjel, sebesült vállal kesereg egy téglarakáson, mellette megtisztított téglarakások sorakoznak. Gyermekeivel menti a romok közül a menthetőt. A rézművesek szomszédos utcájában az előzőhöz hasonló a kép. Ott egy pékséget talált telibe egy ötmázsás bomba. A hajdani műhely egyik sarkában elgörbült tepsik halmaza hever, köztük a sütésre előkészített tészta szénné égett maradványai. Romeltakarító brigád dolgozik itt is, s néhány ember már elkezdte a kemence helyreállítását. Kell a kenyér, a péksütemény a környék lakosainak, mert bár innen is evakuálták a lakosság egy részét, úgy látszik, túlságosan is sokan maradtak itt — köztük gyermekek és állapotos asszonyok is. Tévedés? Ismét arról számolhattam be, hogy sok objektumot bombáztak, amelyeknek nincs katonai jelentőségük. A felsorolt lista nem is teljes, hiszen nem írtam a kórházról, az 1967-ben már félig lebombázott katolikus templom újabb romjairól, sok-sok kiégett lakásról, a városközpont lakóházainak megbontott tetőzetéről és sok másról. A Phantomok pilótái műszereik segítségével jól céloznak. Akik 2—3 méteres szélességű kis hidakat is eltalálnak, nem dobnak bombát feltételezett katonai objektumoktól több kilométernyire lévő iskolákra, pékségekre és szabadtéri színpadra tévedésből. Az iskolák, lakóházak bombázása nem tévedés, nem véletlen, nem célzási hiba, hanem tudatos gaztett. Nam Dinh, május 27. Tóth Pál — ------------“T- CSAK KIMOSSA ÉS HORDJA, DE FEKON NE FELEDJE KEZELÉSI TANÁCSAINKAT PRESS HVT. Mindig vállfán tartsa. % Langyos vízben mossa. AM Langyos vízben öblítse. - -i Szobahőmérsékleten, vállfán szárítsa, [örökre vasalva ^_^kranmoss^apolja^^i_^____i_^_^ NÉPSZABADSÁG 1972. június 1. csütörtök F.tíz hónap múlva mm/.elkö/i v/övetkz/eli nap Július 2-án — immár 50. alkalommal — világszerte megünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot. A szocialista országokban, s így hazánkban is, a megemlékezéssel a figyelmet a szocialista építőmunka nagy terveinek megvalósítására irányítják. Ebben a szellemben látott napvilágot az Országos Szövetkezeti Tanács elnökségének felhívása is. A felhívás a többi között hangsúlyozza: A magyar szövetkezeti mozgalom napjainkban megbecsült részvevője a nemzetközi szövetkezeti mozgalomnak. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának felvételével először jelent meg olyan szervezet a nemzetközi szövetkezeti tanácskozásokon, amely szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezeteket képvisel. Az országgyűlés ipari és mezőgazdasági bizottságának ülése: Fejleszteni kell a mezőgazdaságigép-gyártást (Tudósítónktól.) Szerdán az országgyűlés ipari és mezőgazdasági bizottsága a KGM és a MÉM tájékoztató jelentése alapján együttes ülésen tárgyalta meg a mezőgazdaságigép-gyártás, -forgalmazás, -alkatrészellátás helyzetét. Belák Sándornak, a mezőgazdasági bizottság elnökének megnyitója után Gergely István MÉM-miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést a jelentéshez. Gergely István elmondotta, hogy a mezőgazdaság gépesítése az elmúlt évtizedben jó ütemben haladt. Mindenekelőtt ennek köszönhető, hogy például egy mázsa búza termelésére ma már nem egészen egy munkaórát fordítanak nagyüzemeinkben. Tizenkét évvel ezelőtt még 9—10 munkaórát igényelt egy mázsa búza előállítása. A gépesítés iránti igény a gazdálkodás színvonalának növekedése nyomán egyre nagyobb. A ma még sok kézi munkaerőt követelő ágazatokban a gépesítés a haladás fő feltétele, s az egyedi gépek helyett gépsorokat, komplex géprendszereket kérnek a gazdaságok. Heiczman János KGM-miniszterhelyettes — szintén a jelentés kiegészítéseként — elmondotta, hogy a két nagy mezőgazdasági gépgyár, a mosonmagyaróvári és a budapesti, a gépipar átlagát meghaladó mértékben növelte a harmadik ötéves terv időszakában termelését, s a negyedik ötéves terv is gyors fejlődéssel számol. Fokozni kell a mezőgazdaságigép-gyártásban a gyártmányfejlesztést és gyorsítani kell az új gépek gyártási ütemét. Az iparág nagy gondja, hogy világszínvonalon álló termékeket vár tőle a mezőgazdaság, de termelőeszközeinek jelentős hányada elavult, kiöregedett. A termelés fejlesztésére korlátozottak a lehetőségek. Ezeket jól ki kell használni, s az ötödik ötéves terv készítésekor még nagyobb figyelmet kell fordítani a mezőgazdaságigép-gyártás feltételeinek javítására. A miniszterhelyettesek beszámolói után a két bizottság tagjai kérdéseket tettek fel, majd hozzászólásaikban beszámoltak tapasztalataikról, elgondolásaikról. Szóltak arról, hogy a Mezőgépesítési Egyesülés koordinációs tevékenységét javítani kell. A kisgépgyártás, -forgalmazás szintén nagyobb figyelmet érdemel. A mezőgazdasági üzemek igényei — pénzügyi helyzetüknek megfelelően — évente erősen ingadoznak, s ez gondot okoz a gyártóknak és a kereskedelemnek. Többen kifogásolták a gépek nem megfelelő minőségét, a növekvő gépárakat. A gépgyártásban jobban ki kellene használni a KGST-n belül a kooperációs lehetőségeket. Gácsi Miklós, az ipari bizottság elnöke a két tárca közti jobb együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Az együttes ülés befejezéseként Belák Sándor foglalta öszsze a vitát. Magyar álláspont a stockholmi környezetvédelmi konferenciával kapcsolatban Az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozata alapján június 5-én összeül Stockholmban a környezetvédelmi világkonferencia. Hírügynökségek jelentése szerint a Német Demokratikus Köztársaság ellen diszkriminációt alkalmaznak, s a világkonferencián nem akarják a Német Szövetségi Köztársasággal azonos jogokkal fogadni az NDK delegációját. Dr. Csatorday Károly külügyminiszter-helyettes ezzel kapcsolatban az alábbi felvilágosítást adta: — A megnyitás előtt álló stockholmi környezetvédelmi konferencia, világkonferencia, amelynek fő célja — ahogyan az ENSZ- határozat is kimondja — a nemzetközi együttműködés előmozdítása az emberi környezet védelme és megjavítása érdekében. Hogyan lehet nemzetközi együttműködésről beszélni, ha annak kialakításában nem vehet részt minden állam egyforma jogokkal? Sajnálatos módon egyes nyugati körök merev magatartásukkal, a nemzetközi realitások és az egyetemesség elvének figyelmen kívül hagyásával mind a mai napig megakadályozták, hogy néhány ország — köztük különösen a Német Demokratikus Köztársaság — a többi állammal egyenlő alapon részt vegyen a konferencia munkájában. Rendkívül károsnak tartjuk azt a diszkriminációs politikát, amely nem annyira az NDK-nak árt, mint magának a konferenciának, mert megakadályozza a teljes nemzetközi összefogást a közös veszélyek ellen. Ezt még egyszerű jelenlétünkkel sem kívánjuk — még akár hallgatólagosan sem — tudomásul venni. Ezért, amennyiben az NDK egyenjogú részvételét nem biztosítják, a magyar kormány delegációja nem vesz részt a június 5-én megnyíló konferencián. Szeretnénk remélni, hogy a konferencia szervezői végül is jobb belátásra jutnak és elhárítják az akadályokat az NDK és más kizárt országok egyenjogú részvétele elől — fejezte be nyilatkozatát dr. Csatorday Károly. * A csehszlovák külügyminisztérium szóvivője szintén nyilatkozatban jelentette ki, hogy Csehszlovákia sem vesz részt a stockholmi környezetvédelmi értekezleten, mivel az NDK ellen diszkriminációt alkalmaztak. ESŐ UTÁN REZIBEN Az Almásdombon állunk, a falu fölött, és nézzük az eső utáni napsütésben fénylő tájat. Alant a nevezetes Gyöngyösi csárda, mellette a viharvert, görcsös öreg fa tövében két híres futóbetyár sírja. A tsz 2190 holdas kis birodalma eleven terepasztalként terül el alattunk, s így Benda Sándor elnök és Lantai Miklós főagronómus gyaloglás, kocsikázás nélkül mutathatja meg a rétet, a gesztenyést, az erdőt, a búzatáblákat. A domb másik oldalán a rezi bor terem. A háztáji szőlők és a kis pincék is ott bújnak meg a domboldalban, alant pedig a vár tövében épült régi falucska, Rezi öreg és új házai sorakoznak. Kik laknak az új házakban? Gelencsér Lajos, a tsz pincemestere a saját nádtetős, fehér falú pincéje előtt beszélget Varga Zoltán főkönyvelővel és Bánhegyi Zoltán párttitkárral. A kérdésre ő válaszol. — Főként a hajdani szegények. Sok szegény ember élhetett hajdanánReziben, mert igen sok az új ház, Keszthely felől vadonatúj utcasor épült. — Régen a bicskázás volt a reziek kedvtelése, más szórakozásra nem tellett — magyarázza Gelencsér kesernyés humorral. — Most inkább építkezünk. „Féltem az elnököt... “ Hatvanas, még erős tartású férfi Gelencsér Lajos, ő a házigazda. Az egyetlen tősgyökeres, Rezsbe való a jelenlevők között, ragaszkodik hozzá, hogy az ő nádfedele alatt beszélgessünk. — Milyen is az emberi élet? — veszi át mindjárt a szót. — Tizenöt évvel ezelőtt, gazdakoromban azért féltem a közöstől, mert ott én már nem leszek gazda. Most meg azon tűnődöm, miféle gazda is voltam én régen. Se rang, se megbecsülés, se vendég. Apja amerikás magyar volt, aki összegyűjtött egy kis házra valót, s éppen az első világháború kitörése előtt tért haza. Elvitték katonának, nem is látta többet a család. Gelencsér nem emlékezik rá, hiszen kislegény volt meg akkor. Csak az anyjától tudja, hogy ismeretlen apja nagyon jó ember volt. — Kegyetlen nyomorban nőttem fel, mostoha keze alatt. Katonának se váltam be, és nagyon szégyelltem magam. Anyám akkor maga javasolta, hogy próbáljak benősülni valahová, meneküljek el otthonról. Egy este, etetés után mentem el lánykérőbe, a kötényem is elfelejtettem leoldani. Fiatalsága egyetlen melengető élménye, hogy a kislány igent mondott. — Dolgoztunk, mint a többiek. Össze is kapartunk valamit S jött a második világháború. Azt hittem, mindennek vége, utána mégis jobb lett. Eljött a tsz-szervezés ideje is. Megint azt hittük, vége mindennek ... S most egészségükre ebből a sűrű vörösből. Kóstolgatjuk a bort, Varga Zoltánnak, Lantai Miklósnak, Bánhegyi Zoltánnak és nekem is ízlik. Csak az elnök nem nyúl a pohárért. Gelencsér Lajos aggodalmas tekintettel méregeti. — Húsz évvel fiatalabb nálam. Talán azért is merem kritizálni, és becsülöm is, ez az igazság. Féltem az elnököt. Rágja magát, pedig már túl vagyunk a nehezén. Azt mondják, éjjel is töpreng, számolgat alvás helyett. A gyomrát meg valósággal szétrágta az idegesség. Mire jó ez? Amikor megválasztottuk, jólesett látni, hogy a vállára veszi az egész falut. De most már nincsen egyedül, itt vagyunk mi is, és nagyon sajnálnánk, ha a szemünk láttára menne tönkre. Még messze a legjobbaktól A gondokról beszélgetünk. Az elnök gondjáról. Talajjavító programon töri a fejét. Szeretné rendbe hozni a gyengén termő domboldalakat, öntözött réteket, sok takarmányt szeretne, mert az állattenyésztés fellendítésében látja a jövőt. Benda Sándor 1957-ben Gödöllőn végezte el az agráregyetemet. 1960-ban került Rezibe, oda nősült. Előbb tanácstitkár volt, majd főagronómus a tsz-ben, s 1970 áprilisában választották meg elnöknek. A lelkiismeretes embereknek abból a fajtájából való, akik a maguk dolgával sohasem elégedettek. Benda is attól fél, hogy kevesebbet tesz, mint amennyit elvárnak tőle. Szerinte is jó dolog, hogy ma már 91 forint jut egy-egy munkanapra, szépek a szőlők, a sertés-, a szarvasmarha-, a baromfifarm, a fafeldolgozó üzem biztosítja az