Népszabadság, 1972. június (30. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

_ Tovább bővítjük egy i­­ttm­űködésü­­nket wn­n Gotta, a kubi­i minisztorelnök tea Al­alamt­ti kongresszusit termében tartott sajtókonferencián Fidel Castro hétfőn a késő esti órákban sajtókonferencián talál­kozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel a Magyar Tu­dományos Akadémia kongresszu­si termében. Dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke üdvözölte a kubai párt első titkárát, akit ez­után válaszolt az újságírók kér­déseire. Pozitív és hasznos benyomások Magyarországi látogatásáról szólva hangsúlyozta, hogy ha­zánkban pozitív és hasznos be­nyomásokat szerzett. A magyar vezetőkkel folytatott tárgyaláso­kon igen kedvező benyomásokat szereztek és szívélyes testvéri, baráti érzéseket tapasztaltak a magyar vezetőkkel folytatott esz­mecserék során. Hozzáfűzte: ha­sonló testvéri fogadtatásban volt részük az egész magyar nép ré­széről. A kubai forradalmi kor­mány elnöke különösen kiemel­kedő jelentőségűnek mondotta találkozását Kádár Jánossal, aki­vel nemcsak politikai értelem­ben, hanem személyesen is igen szívélyes légkörben volt alkalma tanácskozni. Elismeréssel szólt azokról az eredményekről, ame­lyeket a magyar dolgozó nép a szocializmus építése során elért. Ezeket az eredményeket annál in­kább elismerés illeti, mivel az új társadalom építése során szünte­lenül meg kellett küzdenie az im­perializmus arra irányuló kísér­leteivel, hogy elszigetelje Ma­gyarországot, lejárassa a szocia­lista forradalmat. Mindezt mi is átéltük — jegyezte meg Castro —, s így kétszeresen tudjuk ér­tékelni azokat a nagyszerű sike­reket, amelyeket a magyar dol­gozó nép áldozatos harcával — minden nehézség ellenére — ki­vívott. Magyarország nem bővel­kedik nyersanyagokban, ásványi kincsekben — mondotta. — En­nek ellenére az önök szorgalmas népe sikeresen oldotta meg az or­szágépítés legfontosabb felada­tait. Győztesen kerültek tehát ki a küzdelemből, s úgy érezzük, nekünk is ugyanezt az utat kell követnünk. Optimisták vagyunk, bízunk abban, hogy ez nekünk is sikerülni fog. A magyar—kubai kereskedelmi kapcsolatokról szólva rámuta­tott, hogy gazdasági együttműkö­désünk kezdettől fogva jó irány­ban fejlődött. A feladat most az, hogy mindkét fél tová­bb tanul­mányozza a két ország gazdasági együttműködése bővítésének le­hetőségeit. Meggyőződésünk, hogy — mivel mindkét fél hajlandó erre — együttműködésünk a kö­vetkező években tovább szélesít­hető és bővíthető. Kuba jelenlegi feladatai Kuba jelenlegi feladatairól szólva, emlékeztetett arra, hogy Kubának nincsenek számottevő természeti kincsei — kőolaja, sze­ne, vízi energiája —, s helyzete nagyrészt a mezőgazdaság ered­ményeitől függött. Korábban nem fejlődött az ipar, a nemzeti jö­vedelem döntő részét a cukornád­­termelés és a turizmus szolgál­tatta: a cukortermés mintegy 90 százalékát exportálták. Az Egye­sült Államoknak a kuibai forra­dalom győzelme után elrendelt blokádja nagy nehézségeket oko­zott az ország gazdasági életé­ben. A forradalom győzelme után azonban nagy lépéseket tettek a gazdaság fejlesztésére. Fejlődés­nek indultak egyes bányászati ágazatok, a kereskedelmi tenge­részet és a tengeri halászat. Ki­építették az úthálózatot, vízfogó­kat létesítettek, s hosszas kísérle­tezés után megoldották a cukor­nád-termelés gépesítését. Számot­tevő eredményeket értek el az oktatásügy területén. Jól érzé­kelteti ezt, hogy most kétezerrel több orvos dolgozik Kubában, min­t a forradalom győzelme előtt. Kuba külpolitikájáról és az egyes tőkésországokihoz fűződő­ kapcsolatairól szólt ezután Fidel Castro. — Kubában forradalom zajlott le. Az Egyesült Államok blokád alá vette az országot, agressziókat követett el ellene, csatlósait pe­dig arra kényszerítette, hogy sza­kítsák meg kapcsolataikat Kubá­val. Amikor például a forrada­lom győzelme után Kuba elismer­te az NDK-t, az NSZK megsza­kította velünk diplomáciai kap­csolatait. Kuba támogatta az al­gériai forradalmat — erre vá­laszul Franciaország szűkebb te­rületre korlátozta hozzánk fűző­dő kapcsolatait. Kuba nem teljesítette, s a jö­vőben sem teljesíti az Egyesült Államok követelését, hogy meg­szakítsa kapcsolatait a Szovjet­unióval és a szocialista országok­kal, hogy felhagyjon a dél-ameri­kai forradalmi mozgalmak támo­gatásával. A latin-a amerikai helyekrel — Része vagyunk Latin-Ame­rikának, s e földrész problémái — amelyek a mi problémáink is — bennünket is érintenek. Támo­gatjuk Latin-Amerikában azokat, akik az imperializmus ellen har­colnak. Támogatjuk azokat a po­litikai mozgalmakat, amelyek a nemzeti érdekeket védik az im­perializmus ellen. Semmiféle en­gedményt nem teszünk az Egye­sült Államoknak. Ha az Egyesült Államok realisztikusabb politikát folytatna, Kubának nem lenne ellenvetése, hogy — az eddigiek­től eltérően — kapcsolatok jöjje­nek létre a két ország között. A tőkésállamokhoz fűződő kapcsolatokról szólva, megemlí­tette, hogy Japánnal és néhány európai tőkésországgal is bővül­nek Kuba kereskedelmi kapcsola­tai. Chile és Kuba egymásnak nyúj­tott segítségéről elmondotta, hogy ez többféle vonatkozásban meg­nyilvánul, így Chile részéről a diplomáciai és a kereskedelmi kapcsolatok újrafelvételében és a nemzetközi szervezetekben Kubá­nak nyújtott támogatásban. Ha­sonlóképpen Kuba is minden te­kintetben támogatja Chilét. Ez igazi forradalmi szolidaritás or­szágaink között — mondotta. Milyen a latin-amerikai forra­dalmi erők mostani helyzete és perspektívája? — hangzott a Népszabadság kérdése. Fidel Castro válaszában kifejtette: — Az Egyesült Államok hosszú időn át erőteljes befolyást gyako­rolt egész Latin-Amerikára, s amikor például a kubai nép meg­kezdte forradalmi harcát, szinte teljes volt az országban az ameri­kai befolyás, gazdasági, politikai, kulturális és egyéb területen egy­aránt. A filmek, amelyeket Latin- Amerikában és Kubában bemu­tattak, észak-amerikai produk­ciók voltak. Szinte minden rádió és televízió az amerikaiak érde­keinek megfelelően tájékoztatott. A nagy folyóiratok és napilapok a jenki monopóliumok ellenőrzé­se alatt álltak, a tömegtájékozta­tási eszközök az imperializmus ideológiáját terjesztették. A leg­fontosabb természeti kincsek — réz, kőolaj, vas — és jóformán minden energiaforrás, a külön­böző energiaszolgáltató rendsze­rek az USA kezében összponto­sultak. Kölcsönök és hitelek nyúj­tásával, a különböző találmányok és technológiai eljárások ellenőr­zésével az Egyesült Államok szin­tén igen nagy befolyást gyakorolt Latin-Amerika államaira. A kubai forradalom győzelme azonban gyökeres fordulatot ho­zott az egész kontinens életében. A felkelés sikere gondolkodóba ejtette az USA vezetőit, akik csakhamar kidolgozták Kuba-el­­lenes akcióikat. Első lépésük az volt, hogy felfüggesztették a cu­korvásárlást. Ezt akarták felhasz­nálni arra, hogy Kubát térdre kényszerítsék. 1959 óta azonban mélyreható változások következ­tek be a latin-amerikai népek tu­datában, s mindinkább más szem­mel kezdték nézni a dolgokat, öntudatra ébredésükhöz hozzájá­rult az a tény, hogy Latin-Ameri­kában az eladósodás meghaladja a húszmilliárd dollárt, miközben a monopóliumok nyeresége csilla­gászati összegeket tesz ki. 2 NÉPSZABADSÁG 1972. június 7, szerda Fidel Castro elutazott hazánkból (Folytatás az 1. oldalról.) Díszjel harsant, majd a dísz­egység parancsnoka jelentést tett dr. Fidel Castrónak. Felcsendült a magyar és a kubai himnusz, közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a magas rangú vendég tiszteletére. Fidel Castro Kádár János társaságában ellépett a díszegység arcvonala előtt, s kö­szöntötte a katonákat. A kubai párt első titkára, a kormány el­nöke ezután szívélyes búcsút vett a megjelent magyar közéleti sze­mélyiségektől, a diplomáciai tes­tület képviselőitől, majd Kádár János társaságában elhaladt a búcsúztatására megjelent fővárosi dolgozók sorai előtt. Magyar és kubai zászlócskák emelkedtek a magasba, s a budapesti dolgozók képviselői melegen éltették a test­véri kubai népet, a két nép barát­ságát. A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtot­tak át Fidel Castrónak és a kísé­retében levő személyiségeknek, akik ezután elfoglalták helyüket a kubai különrepülőgépen. Fidel Castro a beszállás előtt szívélyes, baráti búcsút vett Kádár Jánostól és Fock Jenőtől. Néhány perc múlva a magasba emelkedett a repülőgép, amelyet a magyar légierők vadászköteléke kísért a határig. (Varsói tudósítónktól.) Fidel Castro, Edward derek­nek, a LEMP KB első titkárának meghívására Budapestről kedd délelőtt egyhetes lengyelországi hivatalos baráti látogatásra Var­sóba érkezett. A kubai vendégek ünnepélyes fogadására a repülőtéren Edwhard Gierekkel az élükön megjelentek a lengyel párt és állam kiemel­kedő vezetői. A délutáni órákban megkez­dődtek a hivatalos lengyel—kubai tárgyalások. Este Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz adott ünnepi foga­dást a kubai vendégek tiszteleté­re. Nem lehet a forradalmat feltartóztatni! Fokozódnak a társadalmi ellen­tétek: a munkanélküliség, az analfabetizmus, a betegségek, jár­­­­ványok. Mindez szükségszerűen­­ felnyitotta azoknak a rétegeknek­­ a szemét is, amelyek körében rég­i­gebben kevésbé volt népszerű a­­ forradalmi gondolat. A forradal­mi eszme olyan rétegekhez is el­jutott, mint például a hivatásos katonák vagy a vallásos érzelmű tömegek, amelyeket szintén átha­tott a forradalmi gondolat. Csak egy példát említek: kétezer kato­likus lelkész is részt vett a latin­amerikai mozgalmakban azzal a jelszóval: papok a szocializmu­sért! Ez a mozgalom azután a kontinens valamennyi országában elterjedt. Természetesen a szabadságért folytatott harc különböző formá­kat ölthet. Lehet fegyveres küz­delem, partizánharc vidéken és városban; ölthet olyan formákat, min­t Chilében, ahol a haladó erők szövetségre lépnek, s vá­lasztási győzelmet aratnak. Korántsem táplálhatunk azon­ban olyan illúziókat, hogy közel­­ már a latin-amerikai népek fel­­­­szabadulása. A forradalmi moz­­­­galom folyamatában is voltak visszaesések és kudarcok. Jó pél­da erre Bolívia, ahol szintén kü­­­­lönféle reformokat kezdeményez­­­­tek, de az imperializmus megaka­­­­dályozta a mozgalom széles körű­­ kibontakozását. Az imperializ­mus befolyása még igen nagy­­ mértékben érvényesül, s egyelőre­­ nem reménykedh­etünk a latin­­amerikai népek közeli felszaba­­­­dulásában — ez a jelek szerint­­ csak hosszabb távon válhat majd valóra. Bizonyos azonban, hogy a latin-amerikai népek forradalma megállíthatatlan folyamat, amely­nek az Egyesült Államok semmi­képpen sem tud gátat vetni. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az USA Kuba-ellenes poli­tikájában várható-e valami vál­tozás . Fidel Castro rámutatott: az Amerikai Államok Szervezeté­ben legutóbb megvitatták Peru előterjesztését, amely arra vonat­kozott, hogy minden amerikai ál­lam szuverén joga legyen: felve­szi-e a kapcsolatot Kubával vagy sem. Az USA-nak semmiféle er­kölcsi alapja nincs arra, hogy ez­zel szembeszálljon, csupán az erő és a hatalom. Hozzáfűzte: Kuba a latin-amerikai kontinensen a sza­badságharc felemelt zászlaja. Pél­dakép, amelyet az imperialisták minden eszközzel igyekeznek szétzúzni. Azonban látniuk kell, hogy Kuba hű marad elveihez, szilárdan kitart álláspontja mel­lett — fejezte be válaszát a kér­­désekre Fidel Castro. Kádár János nyilatkozata a látogatásról Dr. Fidel Castro Ruz elutazá­sát követően Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára nyilatkozott a Prensa Latina, a Magyar Rádió és Tele­vízió, valamint a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Szívesen élek az alkalommal, hogy Fidel Castro elvtárs ma­gyarországi látogatásának befeje­zésekor néhány szót szóljak a ta­lálkozóról. Fidel Castro elvtárs nem ismeretlen ember Magyaror­szágon. Politizáló közvélemé­nyünk ismeri Kubát, s ez azt is jelenti, hogy Fidel Castro és a többi kubai elvtársunk, barátunk útját. A tárgyalások során örömmel és bizonyos meglepetéssel tapasz­taltam, hogy Fidel Castro elvtárs is sokkal többet tud Magyaror­szágról, erről a Kubától mégis­csak távol levő országról, mint gondolná az ember. Most, hogy a repülőtér felé jöttünk, azt mond­tam Castro elvtársnak. Sok más mellett, ennek a látogatásnak van egy olyan eredménye is, hogy ez alatt a hét alatt nemcsak veze­tőink, hanem munkások, parasz­tok, kutatók, diákok is közvetle­nül és személyesen megismerték Fidel Castrót, az embert. Fidel Castro elvtárs a közvetlen sze­mélyes találkozások során mély és jó benyomásokat keltett a ma­­­gyar közvéleményben, amely megismerhette Kuba kiemelkedő fiát, a forradalom, a szocializmus nagy harcosát, a rendkívül köz­vetlen embert. Amikor a repülőtéren az itt levő budapestiektől, a tömegek­től elköszönt, különböző üdvözlő szavakat hallottunk, amelyek kö­zül egyre, mint nagyon érdekesre, különösen felfigyeltem. Az egyik asszony azt kiáltotta, hogy a ma­gyarok szeretnek téged! Ez na­gyon általános és átfogó kifeje­zés, de jól adja vissza azt az ér­zelmi hangulatot, amivel lakossá­gunk Fidel Castro elvtársat fo­gadta. Fidel Castro elvtárs is megem­lítette nekem: örül annak, hogy eljuthatott Magyarországra, s közvetlen, személyes benyomáso­kat szerezhetett hazánkról, ami mindig többet és mást jelent, mint amit az ember írásból és a hírekből tud. Azt mondta, jól érezte itt magát. Úgy vélem, hogy most is, mint mindig, azt mondta, amit gondol és érez. Örülök annak, hogy a kubai elvtársak elfogadták meghívásun­kat. Fidel Castro elvtárs itteni programja nagyon gazdag volt: sokoldalúan megismerkedett a magyar élettel, a szocialista épí­téssel, s találkozott a lakosság legkülönbözőbb rétegeivel. Közvetlen, politikai tárgyalá­sainknak is megvolt a maga fon­tossága. Ezekre a tárgyalásokra­­ természetesen az volt a jellemző, hogy itt két kommunista párt,­­ két szocialista ország hivatalos képviselői, s úgy is mondhatom,­­ hogy két szocializmust építő nép, a kubai és a magyar nép képvise­lői találkoztak. E tárgyalások so­rán ismét bebizonyosodott, s ez­t meg is erősítettük,­ hogy állás­pontunk azonos a szocializmus építésének, a nemzetközi helyzet­nek az alapvető kérdéseiben. Ami eltér gyakorlati lépéseinkben, az egyszerűen a Kuba és Magyaror­szág történelmi útjában, földraj­zi és egyéb viszonyaiban meglevő különbségekből adódik. Úgyszólván minden kérdést érintettünk, ami ilyen találkozás­nál szóba kerülhet. Kölcsönös tá­jékoztatást adtunk szocialista épí­­­­tőmunkánkról, érintettük kétol­dalú kapcsolatainkat, s azokat az időszerű nemzetközi kérdéseket, amelyeket szükségesnek tartot­tunk megtárgyalni. A kölcsönös tájékoztatás na­gyon hasznos volt, mert most még jobban megértjük egymást, s még nagyobb közöttünk az egység és az egyetértés a szocializmus épí­tésének alapvető kérdéseiben, mint eddig volt. Kétoldalú kapcsolatainkat mind­két fél pozitívan értékelte, hasz­nosnak, jónak, fejlődőnek ítélte.­­ Érintettük azokat a konkrét lépé­­­­seket, amelyek meggyőződésünk­­ szerint kapcsolatainknak mind a­­ politikai munka, mind a gazda­sági építés, mind a kulturális kap­csolatok terén új lendületet ad­hatnak. Ezt mindketten akar­juk is. A nemzetközi politika nagy kérdéseiben, a szocialista világ­­rendszer, a nemzetközi kommu­nista mozgalom, a haladásért vi­lágszerte folyó harc kérdéseiben egységes az álláspontunk. Ismét és örömmel állapítottuk meg, hogy egy fronton harcolunk, s a jövőben még inkább vállt váll­­nak vetve fogunk k­üzdeni. Az idő­szerű kérdéseket illetően mind a vietnami, mind a közel-keleti, mind az európai kérdésben azo­nos az alapvető álláspontunk és nézetünk. Természetesen sorra vettük a nemzetközi élet terén mutatkozó fő politikai tényező­ket és erőket, a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat és a nemzet­közi politika többi tényezőit ille­tően a magyar és a kubai meg­ítélés alapvetően azonos. Ugyan­így egyetértés van közöttünk a tennivalókban, és itt, a repülőgép lépcsőjénél is, azzal köszönhet­tünk el Fidel Castro elvtárstól, a kölcsönös jókívánságokon túl, hogy együtt vagyunk, és a jövő­ben is együtt fogunk harcolni. Ez mély meggyőződésem szerint azt jelenti, hogy közös munkánk és közös harcunk hasznos, javára válik a magyar és a kubai nép­nek, mind pedig a szocializmus és a béke nemzetközi ügyének — fejezte be nyilatkozatát Kádár János.

Next