Népszabadság, 1972. július (30. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

4 Nemcsak egy százalék Szakemberek számításai sze­rint országos szinten , a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelésé­vel, az anyagköltségek, általános költségek és a készletek 1—1 szá­zalékos csökkentésével, 1 százalé­kos villamosenergia-megtakarí­­tással, beruházásoknál a beruhá­zási költségek 1 százalékos leszo­rításával, a megvalósítás idejének 1 százalékos csökkentésével stb., stb. egyetlenegy esztendő alatt is milliárdokat lehet megtakarítani. És valóban: nincs az országban egyetlenegy vállalat, üzem, in­tézmény, állami gazdaság,­ vagy szövetkezet, amelyiknél ne lehet­ne megtakarítani, illetve „apró­pénzre váltani” ezeket az egyszá­­zalékokat. Sőt! Állítom: nemcsak­­ az egyszázalékokat. Mert vannak­­ területek, ahol 4—5 százalékos, s nem egy helyen 20—30 százalékos megtakarítást is lehet elérni! A Tatabányai Szénbányák Pa­tahánya Üzeme — ahol az ú­n. Haldex-eljárással meddőhányók anyagából és a bányákból kike­rülő friss szenesmeddőből terme­lik (mossák ki) a szenet — 1970- ben például villamos energiáért 828 230 forintot fizetett. Ugyanez az üzem 1971-ben részint új tech­nológiai eljárás bevezetésével — de egyéb intézkedésekkel is — 519 530 forintra csökkentette áramfogyasztását (miközben ter­melését az előző évihez viszonyít­va, 32,4 százalékkal még növel­te is!). Ugyanez az üzem 1971-ben a meddőhányók anyagának felraká­sára rakodógépet bérelt, s­­ egy esztendő alatt 165 883 tonna alap­anyag felrakásáért (gépkocsira) 892 000 forintot fizetett. Vagyis 1 tonna alapanyagra 5,38 forintos rakodási költség jutott. 1972 feb­ruárjáig — megfelelő munkaszer­vezéssel, a rakodógép üzemidejé­nek csökkentésével, az ellenőrzés fokozásával stb. — az üzem a ra­kodási költséget tonnánként 2,95 forintra szorította le. Ez pedig azt jelenti, hogy ha ennél az üzem­nél 1972-ben is annyi alapanyagot raknak fel, mint 1971-ben, úgy — ezt a Ft/tonna-szintet tartva — csupán rakodásnál kb. félmillió forintot tudnak megtakarítani. Ugyancsak ennél az üzemnél 1972-ben egy-egy negyedévre 850 000 forint körüli összeget irá­nyoztak elő anyagköltségre. Leg­alább 15—20 százalékos anyag­megtakarításra itt is van reális lehetőség. Megfelelő intézkedé­sekkel (ésszerű takarékoskodás­sal, a munkafegyelem javításával, a társadalmi tulajdon gondosabb kezelésével stb.) egyetlen esztendő alatt ezen a területen is legalább fél­millió forintot lehetne megtakarí­tani. . Vagy nézzünk egy példát bá­nyából. A Dorogi Szénbányák do­rogi bányaüzeme 5 évvel ezelőtt még 0,288 m3/10 tonna bányafát és 43,6 fm/10 tonna bélésanyagot használt fel biztosításnál. Meg­felelő intézkedésekkel (a méret­fának a felhasználási helyre idő­ben történt leadásával, lelkiisme­retes elosztással, a pazarlások megszüntetésével, az ún. ócskafa felhasználható hányadának újra­hasznosításával stb.) mindössze két esztendő leforgása alatt ennél az egyetlenegy üzeminél is csak­nem 3 millió forintos fa-, illetve bélésanyag-megtakarítást sikerült elérni (s a fajlagos fogyasztást 0,256 m3/10 tonnára, illetve 34 fm/10 tonnára leszorítani!). S a példákat sorolhatnánk tovább. Újabb ilyen példák helyett azonban most inkább néhány to­vábbi lehetőséget — néhány „rej­tett” (vagy talán nem is nagyon rejtett) „tartalékot” — nézzünk, amelyeknek a kiaknázásával nem is egy üzem, vállalat további mil­liókat, százmilliókat takaríthatna meg. Rengeteget költenek például a vállalatok, üzemek szállításra, anyagmozgatásra akár saját, akár bérelt gépkocsikkal fuvaroztatnak is. Van vállalat, amelyik naponta 14—15 ezer tonna anyagot is szál­líttat 4—6 km-es távolságokra. Ez pedig nem kis mértékben emeli a termelési költségeket. Ennyi anyag szállítása a vállalatoknak, üzemeknek súlyos tehertételt je­lent. De a sok-sok ezer tonna el­szállítása nem kevés takarékos­­kodási lehetőséget is magában rejt. Tatabányán például az egyik üzemterületről — az ún. II-es Közép-állomásról — a bányából felszínre szállított meddőanyagot az üzemterület közvetlen közelé­ben levő meddőhányóra kellene kiszállítani. Arra való hivatko­zással azonban, hogy esős, csapa­dékos időben az agyagos, felázott talajon tengelyig süllyednének a gépkocsik, a meddőt az év nagy részében egy, az üzemterülettől 5 km-re levő területre szállítják és ott döntik le. Ez azonban na­gyon sokba kerül a vállalatnak, s nem is csak 1—2 százalékkal nö­veli a szállítási költségeket. Pedig egyévi szállítási többletkiadásnak talán 5 százalékából is már utat lehetne építeni — és fenntartani —, s azon még a legnagyobb esőzések idején is kijárhatnának a gépkocsik. S ak­kor legalább az sem fordulhatna elő, hogy egyes gépkocsivezetők szállítmányukat csak „papíron” viszik a távoli bányóra, valójában azonban egy közeli, felhagyott bányásztelepülésen döntik le ... Persze a fentebb érintett és sok más lehetőség kiaknázására csakis ott és akkor kerülhet sor, ahol és amikor az ilyen és ehhez hasonló írásokat nemcsak egysze­rűen elolvassák, de utána tükörbe is néznek. És ami talán a legfon­tosabb: felsőbb szinteken pedig az illetékesek a fennálló törvé­nyes rendelkezéseknek, párthatá­rozatoknak következetesen és mindenkivel szemben érvényt szereznek. Cziffra Gyula bányaipari technikus, Tatabánya Ileszámoló a KNE­S munkájáról A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Dancs István, a Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, a KNEB munkabizottságának vezetője je­lentést terjesztett elő a vállalati fejlesztési alapok felhasználásá­nak vizsgálatáról. Dr. Csendes Béla, a KNEB tagja, az MTA Közgazdaságtudományi Intézeté­nek főosztályvezetője a bizottság elé terjesztette a szövetkezetek társulásainak ellenőrzésére készí­tett programot. A KNEB elnöke tájékoztatta a bizottságot a dolgozók bejelenté­seit követő intézkedésekről. Pél­dául a sásdi Búzakalász Tsz-ben tartott vizsgálat megállapításait a tsz-tagok kérésére rendkívüli közgyűlésen vitatták meg. A köz­gyűlésein megjelent 419 szövetke­zeti tag, a részletes és alapos vi­ta után egyhangúlag leváltotta a gazdálkodás hibáiért és a sza­­bálytalan­ságokért, a valótlan eredménykimutatásért elmarasz­talt vezetőséget, és újat válasz­tott. A volt elnököt és a főköny­velőt — a megyei szervekkel egyetértésben — fegyelmileg von­ják felelősségre. Gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte a KNEB elnöke a Közép-magyarországi MÉH Vál­lalattal szemben a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes te­vékenysége és az így elért tisz­tességtelen nyereség miatt. Az egyes vállalatoktól felvásárolt tar­tályokat más vállalatoknál, ese­tenként a beszerzési ár négyszere­séért értékesítette minden költ­ségráfordítás nélkül, és így több százezer forint jogtalan bevételre tett szert. Ugyancsak gazdasági­­bírság-eljárás indult a Kápolnai Általános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezettel szemben, a jogszabályellenes tevékenységgel elért nyereség elvonására. 1972. július 1. szombat NÉPSZABADSÁG Találmányi kiállítás a BNV területén Sajtótájékoztató az Országos Találmányi Hivatalban Tasnádi Emil, az Országos Ta­lálmányi Hivatal elnöke, tájékoz­tatta tegnap a sajtót a Budapa­­tent ’12 találmányi kiállításról, amelyet július 7. és 14. között rendeznek Budapesten, a BNV területén. A kiállításon csak olyan találmányok­at mutatnak be, amelyeket már gyártanak­­ vagy olyan mértékig kidolgozták őket, hogy gyártásuk nem okoz különösebb nehézséget. A kiállí­táson ISO ilyen találmány szere­pel. Az OTH elnöke elmondotta, hogy a hazai külkereskedelem egyre jobban érdeklődik a kül­földön értékesíthető magyar ta­lálmányok iránt és sok példa bi­zonyítja azt, hogy ebben az egész ipar érdekelt lehet. Az olyan új, nagyipari létesítmények értékesí­tésén kívül, mint amilyen például­­ Heller professzor erőművi hűtő­rendszer-találmánya, a külkeres­kedelem haszonnal értékesíti a technika gyors fejlődését követő, olykor meg is előző, szabadal­maztatott ipari termékeket, gyárt-­­ mányokat is Ilyen termék pél­­l dául a Híradástechnikai Ktsz szí­­nestelevízió-szerviz berendezése, amelyet a szövetkezet még a ha­­­­zai színes televíziózás bevezetését­­ megelőzve, elsősorban a kü­lföl­­l­­­di piacok igényei szerint kifej-­­­lesztett, szabadalmaztatott és ex­portra gyárt. A szabadalmi ösztönzés megol­­datlan problémái miatt azonban­­ évről évre csökkenő tendenciát mutat a magyar szabadalmi beje­­­­lentések száma. Ennek oka még­­ az is, hogy az iparban nem is­merik eléggé a gyártásba vehető magyar találmányokat. A Buda­­patent­­72 megrendezésével az OTH fokozza a találmányi propa­gandát és információszolgáltatást is. A kiállításon díjakkal jutal­mazzák a legjobb és legjelentő­sebb találmányok szerzőit, illetve gyártóit. Ülést tartott a Szövetkezeti Tudományos Tanács (Tudósítónktól.) Pénteken, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia felolvasótermé­ben teljes ülést tartott a Szövet­kezeti Tudományos Tanács. Az ülésen részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának­­ tagja, a párt Központi Bizottság I gán­ak titkára és Szabó István, az Országos Szövetkezeti Tanács és a TÓT elnöke is. Gyenes Antalnak, a Szövetke­zeti Tudományos Tanács elnöké­nek megnyitója után Molnár Fri­gyes, a SZÖVOSZ elnöke tartott előadást a magyar szövetkezeti mozgalom nemzetközi kapcsola­tairól, részvételéről a Szövetkeze­tek Nemzetközi Szövetségének munkájában, s méltatta a július első vasárnapján ötvenedszer megtartandó nemzetközi szövet­kezeti nap jelentőségét. Ezután megtárgyalták az ülés részvevői a Szövetkezeti Kutató Intézet fő kutatási irányairól, fo­lyamatban levő és tervezett mun­kájáról szóló jelentést. Az előter­jesztést sokoldalúan elemző vitá­ban felszólalt Nyers Rezső is. Harmadik napirendi pontként beszámolók hangzottak el a szo­cialista országok Budapesten ren­dezett, második nemzetközi szö­vetkezetelméleti konferenciájáról. Csendes Béla, az MTA Közgazda­ságtudományi Intézetének tudo­mányos főosztályvezetője „A szö­vetkezés helye, szerepe és formái a szocialista mezőgazdaságban”, Marillás Vilmos, a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatóhelyettese pedig „Az élelmiszer gazdasági vertikális integráció és a szövet­kezetek” címmel tartott előadást. ÚJ PAPÍRGYÁRTÓ GÉPEK SZOLNOKON A vidéki ipartelepítés keretében a fővárosból a Papíripari Válla­lat szolnoki gyárába került a műszaki rajzok másolásához szük­séges papír gyártása. Az új gépek már működnek. (Kunkovács László felvétele / MTI Fotó.) Együttműködés és ideológiai harc Ezen a héten, hétfőtől csü­törtökig Bécsben ülésezett a Szocialista Internacionálé XII. kongresszusa. A szociáldemokra­ta és szocialista pártok nemzet­közi koordináló szervének leg­főbb tanácskozására ezúttal 28­­ országból érkeztek küldöttek. Ott­­ volt gyakorlatilag az Internacio- I­nálé egész vezérkara: Brúnó Pit­­t­termann elnök, Willy Brandt­­ nyugatnémet, Brúnó Kreisky oszt­­­­rák, Olof Palme svéd, Trygve Bratelli norvég, Golda Meir iz­raeli kormányfő, Harold Wilson, az angol Munkáspárt, Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt, Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt vezetője és sokan mások. A kongresszus vitáját a nem­zetközi helyzetről, a szociálde­mokrácia szerepéről és feladatai­ról élénk érdeklődés kísérte. Hi­szen az Eastbourne-ben lezajlott XI. kongresszus óta eltelt három esztendő jelentős változásokat ho­zott a nemzetközi viszonyokban, s főként Európában enyhültebbé vált a légkör. Távolról sem ér­dektelen, hogyan foglal állást mindehhez a Szocialista Inter­­nacionálé, melynek befolyása 13— 14 millió szociáldemokrata párt­tagra s több mint 70 millió vá­lasztópolgárra terjed ki. A nem­zetközi kommunista mozgalom­­— érthető módon — külön is fi­gyelemmel kísérte, milyen választ ad az Internacionálé napjainkban a különböző kommunista pártok ismételt akcióegység-felhí­vásaira. Mát elhatároló megnyilatkozások vagy az európai biztonsági kon­ferencia támogatásáról tett pozi­tív kijelentések mellett az is megmutatkozott, hogy a Szocialis­ I­ta Internacionálén belül változat­lanul a jobboldal az erősebb, a­­ baloldal lényeges kisebbségben van, a centrizmus erősödik. Nem­­ tehetnek illúzióink afelől sem, hogy mind a jobboldal, mind a centristák irányzata antikommu­­nista. Ami a kommunisták és a szo­ciáldemokraták viszonyát illeti, Hans Janitschek, az Internacio­­nálé főtitkára már megnyitó be­szédében megadta az alaphangot. Egyrészt azt hangsúlyozta, hogy az Internacionálé minden pártjá­nak magának kell döntenie a kommunistákkal való akcióegy­ségről, másrészt azt, hogy a kom­munistákkal ugyanolyan kemény ideológiai harcot kell folytatni, mint eddig. Ez az állásfoglalás persze a szociáldemokrácián be­lüli, fokozódó differenciálódást is tükrözi. Nem is olyan régen az Internacionálé még határozatok­ban tiltotta el a szociáldemok­rata, a szocialista pártokat a kommunistákkal való érintkezés­től. Ma már — a francia, az olasz, a finn, a chilei, a japán stb. — szocialisták készsége a kommu­nistákkal való akcióegységre, s e politika igen nagy népszerűsége a dolgozók soraiban, a szociálde­mokrácia ideológusait is új meg­fogalmazásokra készteti a kom­munisták és a szociáldemokraták A XII. kongresszus mérlegét persze korai lenne még meg­vonni. Ehhez az elhangzott be­szédek és nyilatkozatok teljes, hivatalos szövegének tanulmá­nyozására lesz szükség. Egy meg­jegyzést azonban már előzetesen is, megengedhetünk magunknak. A Vietnam ellen folytatott ame­rikai háborút elítélő, attól ma­viszonyának kérdésében. A hamburgi Die Zeit például nemrég egész oldalas cikket közölt ezzel a címmel: Szociálde­mokrácia és kommunizmus. Szer­zője tekintélyes ember: Ulrich Lohmar professzor, az NSZK szociáldemokrata pártjának par­lamenti képviselője, a Bundestag oktatási és tudományos kérdések­kel foglalkozó bizottságának el­nöke. A professzor tíz tézisben fog­lalja össze a pártvezetés állás­pontját a kommunizmushoz és a kommunistákhoz való viszonyról. Ám ezek a tézisek nemcsak az SPD, hanem a Szocialista Inter­­nacionálé más pártjainak ural­kodó eszméit is hűen tükrözik. A tanulmány zárótéziseinek végkövetkeztetései pozitívabb vá­lasznak foghatók fel kommunis­ták számos akcióegység-felhívá­­sára, mint az SPD korábbi hiva­talos állásfoglalásai. Idézzük: „Az ideológia és a stratégia terén a szociáldemokratáknak és a kom­munistáknak nincsenek közös céljaik vagy legfeljebb részterü­leteken lehetnek ilyenek, de ezek­nek is mindenkor eltérő érték­rendjük van. Ezzel szemben a szociáldemokratáknak és a kom­munistáknak közös érdekeik le­hetnek a béke biztosításában, a leszerelésben, a harmadik világ­nak nyújtandó közös segítségben és a gazdasági együttműködés­ben.” A kommunisták mindig is ab­ból indultak ki, hogy beláthatat­lan jelentősége lenne a dolgozók monopóliumellenes harcára, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására, ha létre lehet­ne hozni az akcióegységet, a szo­ciáldemokrácia jó szándékú, a dolgozó osztályokat valóban szol­gálni akaró osztagaival és ezek vezetőivel. Mi, kommunisták, a külön­böző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének szüksé­gességét és hasznosságát mint po­litikánk egyik lenini elvét hirdet­jük minden jobb- és „baloldali” torzítással szemben. De azt is kö­vetkezetesen valljuk: az ideoló­giai fronton nem ismerünk sem­miféle megbékélést. Lohmar professzor is meglátja

Next