Népszabadság, 1972. július (30. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-01 / 153. szám
4 Nemcsak egy százalék Szakemberek számításai szerint országos szinten , a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelésével, az anyagköltségek, általános költségek és a készletek 1—1 százalékos csökkentésével, 1 százalékos villamosenergia-megtakarítással, beruházásoknál a beruházási költségek 1 százalékos leszorításával, a megvalósítás idejének 1 százalékos csökkentésével stb., stb. egyetlenegy esztendő alatt is milliárdokat lehet megtakarítani. És valóban: nincs az országban egyetlenegy vállalat, üzem, intézmény, állami gazdaság, vagy szövetkezet, amelyiknél ne lehetne megtakarítani, illetve „aprópénzre váltani” ezeket az egyszázalékokat. Sőt! Állítom: nemcsak az egyszázalékokat. Mert vannak területek, ahol 4—5 százalékos, s nem egy helyen 20—30 százalékos megtakarítást is lehet elérni! A Tatabányai Szénbányák Patahánya Üzeme — ahol az ún. Haldex-eljárással meddőhányók anyagából és a bányákból kikerülő friss szenesmeddőből termelik (mossák ki) a szenet — 1970- ben például villamos energiáért 828 230 forintot fizetett. Ugyanez az üzem 1971-ben részint új technológiai eljárás bevezetésével — de egyéb intézkedésekkel is — 519 530 forintra csökkentette áramfogyasztását (miközben termelését az előző évihez viszonyítva, 32,4 százalékkal még növelte is!). Ugyanez az üzem 1971-ben a meddőhányók anyagának felrakására rakodógépet bérelt, s egy esztendő alatt 165 883 tonna alapanyag felrakásáért (gépkocsira) 892 000 forintot fizetett. Vagyis 1 tonna alapanyagra 5,38 forintos rakodási költség jutott. 1972 februárjáig — megfelelő munkaszervezéssel, a rakodógép üzemidejének csökkentésével, az ellenőrzés fokozásával stb. — az üzem a rakodási költséget tonnánként 2,95 forintra szorította le. Ez pedig azt jelenti, hogy ha ennél az üzemnél 1972-ben is annyi alapanyagot raknak fel, mint 1971-ben, úgy — ezt a Ft/tonna-szintet tartva — csupán rakodásnál kb. félmillió forintot tudnak megtakarítani. Ugyancsak ennél az üzemnél 1972-ben egy-egy negyedévre 850 000 forint körüli összeget irányoztak elő anyagköltségre. Legalább 15—20 százalékos anyagmegtakarításra itt is van reális lehetőség. Megfelelő intézkedésekkel (ésszerű takarékoskodással, a munkafegyelem javításával, a társadalmi tulajdon gondosabb kezelésével stb.) egyetlen esztendő alatt ezen a területen is legalább félmillió forintot lehetne megtakarítani. . Vagy nézzünk egy példát bányából. A Dorogi Szénbányák dorogi bányaüzeme 5 évvel ezelőtt még 0,288 m3/10 tonna bányafát és 43,6 fm/10 tonna bélésanyagot használt fel biztosításnál. Megfelelő intézkedésekkel (a méretfának a felhasználási helyre időben történt leadásával, lelkiismeretes elosztással, a pazarlások megszüntetésével, az ún. ócskafa felhasználható hányadának újrahasznosításával stb.) mindössze két esztendő leforgása alatt ennél az egyetlenegy üzeminél is csaknem 3 millió forintos fa-, illetve bélésanyag-megtakarítást sikerült elérni (s a fajlagos fogyasztást 0,256 m3/10 tonnára, illetve 34 fm/10 tonnára leszorítani!). S a példákat sorolhatnánk tovább. Újabb ilyen példák helyett azonban most inkább néhány további lehetőséget — néhány „rejtett” (vagy talán nem is nagyon rejtett) „tartalékot” — nézzünk, amelyeknek a kiaknázásával nem is egy üzem, vállalat további milliókat, százmilliókat takaríthatna meg. Rengeteget költenek például a vállalatok, üzemek szállításra, anyagmozgatásra akár saját, akár bérelt gépkocsikkal fuvaroztatnak is. Van vállalat, amelyik naponta 14—15 ezer tonna anyagot is szállíttat 4—6 km-es távolságokra. Ez pedig nem kis mértékben emeli a termelési költségeket. Ennyi anyag szállítása a vállalatoknak, üzemeknek súlyos tehertételt jelent. De a sok-sok ezer tonna elszállítása nem kevés takarékoskodási lehetőséget is magában rejt. Tatabányán például az egyik üzemterületről — az ún. II-es Közép-állomásról — a bányából felszínre szállított meddőanyagot az üzemterület közvetlen közelében levő meddőhányóra kellene kiszállítani. Arra való hivatkozással azonban, hogy esős, csapadékos időben az agyagos, felázott talajon tengelyig süllyednének a gépkocsik, a meddőt az év nagy részében egy, az üzemterülettől 5 km-re levő területre szállítják és ott döntik le. Ez azonban nagyon sokba kerül a vállalatnak, s nem is csak 1—2 százalékkal növeli a szállítási költségeket. Pedig egyévi szállítási többletkiadásnak talán 5 százalékából is már utat lehetne építeni — és fenntartani —, s azon még a legnagyobb esőzések idején is kijárhatnának a gépkocsik. S akkor legalább az sem fordulhatna elő, hogy egyes gépkocsivezetők szállítmányukat csak „papíron” viszik a távoli bányóra, valójában azonban egy közeli, felhagyott bányásztelepülésen döntik le ... Persze a fentebb érintett és sok más lehetőség kiaknázására csakis ott és akkor kerülhet sor, ahol és amikor az ilyen és ehhez hasonló írásokat nemcsak egyszerűen elolvassák, de utána tükörbe is néznek. És ami talán a legfontosabb: felsőbb szinteken pedig az illetékesek a fennálló törvényes rendelkezéseknek, párthatározatoknak következetesen és mindenkivel szemben érvényt szereznek. Cziffra Gyula bányaipari technikus, Tatabánya Ileszámoló a KNES munkájáról A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Dancs István, a Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, a KNEB munkabizottságának vezetője jelentést terjesztett elő a vállalati fejlesztési alapok felhasználásának vizsgálatáról. Dr. Csendes Béla, a KNEB tagja, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főosztályvezetője a bizottság elé terjesztette a szövetkezetek társulásainak ellenőrzésére készített programot. A KNEB elnöke tájékoztatta a bizottságot a dolgozók bejelentéseit követő intézkedésekről. Például a sásdi Búzakalász Tsz-ben tartott vizsgálat megállapításait a tsz-tagok kérésére rendkívüli közgyűlésen vitatták meg. A közgyűlésein megjelent 419 szövetkezeti tag, a részletes és alapos vita után egyhangúlag leváltotta a gazdálkodás hibáiért és a szabálytalanságokért, a valótlan eredménykimutatásért elmarasztalt vezetőséget, és újat választott. A volt elnököt és a főkönyvelőt — a megyei szervekkel egyetértésben — fegyelmileg vonják felelősségre. Gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte a KNEB elnöke a Közép-magyarországi MÉH Vállalattal szemben a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes tevékenysége és az így elért tisztességtelen nyereség miatt. Az egyes vállalatoktól felvásárolt tartályokat más vállalatoknál, esetenként a beszerzési ár négyszereséért értékesítette minden költségráfordítás nélkül, és így több százezer forint jogtalan bevételre tett szert. Ugyancsak gazdaságibírság-eljárás indult a Kápolnai Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezettel szemben, a jogszabályellenes tevékenységgel elért nyereség elvonására. 1972. július 1. szombat NÉPSZABADSÁG Találmányi kiállítás a BNV területén Sajtótájékoztató az Országos Találmányi Hivatalban Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke, tájékoztatta tegnap a sajtót a Budapatent ’12 találmányi kiállításról, amelyet július 7. és 14. között rendeznek Budapesten, a BNV területén. A kiállításon csak olyan találmányokat mutatnak be, amelyeket már gyártanak vagy olyan mértékig kidolgozták őket, hogy gyártásuk nem okoz különösebb nehézséget. A kiállításon ISO ilyen találmány szerepel. Az OTH elnöke elmondotta, hogy a hazai külkereskedelem egyre jobban érdeklődik a külföldön értékesíthető magyar találmányok iránt és sok példa bizonyítja azt, hogy ebben az egész ipar érdekelt lehet. Az olyan új, nagyipari létesítmények értékesítésén kívül, mint amilyen például Heller professzor erőművi hűtőrendszer-találmánya, a külkereskedelem haszonnal értékesíti a technika gyors fejlődését követő, olykor meg is előző, szabadalmaztatott ipari termékeket, gyárt- mányokat is Ilyen termék péll dául a Híradástechnikai Ktsz színestelevízió-szerviz berendezése, amelyet a szövetkezet még a hazai színes televíziózás bevezetését megelőzve, elsősorban a külfölldi piacok igényei szerint kifej-lesztett, szabadalmaztatott és exportra gyárt. A szabadalmi ösztönzés megoldatlan problémái miatt azonban évről évre csökkenő tendenciát mutat a magyar szabadalmi bejelentések száma. Ennek oka még az is, hogy az iparban nem ismerik eléggé a gyártásba vehető magyar találmányokat. A Budapatent72 megrendezésével az OTH fokozza a találmányi propagandát és információszolgáltatást is. A kiállításon díjakkal jutalmazzák a legjobb és legjelentősebb találmányok szerzőit, illetve gyártóit. Ülést tartott a Szövetkezeti Tudományos Tanács (Tudósítónktól.) Pénteken, a Magyar Tudományos Akadémia felolvasótermében teljes ülést tartott a Szövetkezeti Tudományos Tanács. Az ülésen részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a párt Központi Bizottság I gának titkára és Szabó István, az Országos Szövetkezeti Tanács és a TÓT elnöke is. Gyenes Antalnak, a Szövetkezeti Tudományos Tanács elnökének megnyitója után Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke tartott előadást a magyar szövetkezeti mozgalom nemzetközi kapcsolatairól, részvételéről a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének munkájában, s méltatta a július első vasárnapján ötvenedszer megtartandó nemzetközi szövetkezeti nap jelentőségét. Ezután megtárgyalták az ülés részvevői a Szövetkezeti Kutató Intézet fő kutatási irányairól, folyamatban levő és tervezett munkájáról szóló jelentést. Az előterjesztést sokoldalúan elemző vitában felszólalt Nyers Rezső is. Harmadik napirendi pontként beszámolók hangzottak el a szocialista országok Budapesten rendezett, második nemzetközi szövetkezetelméleti konferenciájáról. Csendes Béla, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főosztályvezetője „A szövetkezés helye, szerepe és formái a szocialista mezőgazdaságban”, Marillás Vilmos, a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatóhelyettese pedig „Az élelmiszer gazdasági vertikális integráció és a szövetkezetek” címmel tartott előadást. ÚJ PAPÍRGYÁRTÓ GÉPEK SZOLNOKON A vidéki ipartelepítés keretében a fővárosból a Papíripari Vállalat szolnoki gyárába került a műszaki rajzok másolásához szükséges papír gyártása. Az új gépek már működnek. (Kunkovács László felvétele / MTI Fotó.) Együttműködés és ideológiai harc Ezen a héten, hétfőtől csütörtökig Bécsben ülésezett a Szocialista Internacionálé XII. kongresszusa. A szociáldemokrata és szocialista pártok nemzetközi koordináló szervének legfőbb tanácskozására ezúttal 28 országból érkeztek küldöttek. Ott volt gyakorlatilag az Internacio- Inálé egész vezérkara: Brúnó Pitttermann elnök, Willy Brandt nyugatnémet, Brúnó Kreisky osztrák, Olof Palme svéd, Trygve Bratelli norvég, Golda Meir izraeli kormányfő, Harold Wilson, az angol Munkáspárt, Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt, Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt vezetője és sokan mások. A kongresszus vitáját a nemzetközi helyzetről, a szociáldemokrácia szerepéről és feladatairól élénk érdeklődés kísérte. Hiszen az Eastbourne-ben lezajlott XI. kongresszus óta eltelt három esztendő jelentős változásokat hozott a nemzetközi viszonyokban, s főként Európában enyhültebbé vált a légkör. Távolról sem érdektelen, hogyan foglal állást mindehhez a Szocialista Internacionálé, melynek befolyása 13— 14 millió szociáldemokrata párttagra s több mint 70 millió választópolgárra terjed ki. A nemzetközi kommunista mozgalom— érthető módon — külön is figyelemmel kísérte, milyen választ ad az Internacionálé napjainkban a különböző kommunista pártok ismételt akcióegység-felhívásaira. Mát elhatároló megnyilatkozások vagy az európai biztonsági konferencia támogatásáról tett pozitív kijelentések mellett az is megmutatkozott, hogy a Szocialis Ita Internacionálén belül változatlanul a jobboldal az erősebb, a baloldal lényeges kisebbségben van, a centrizmus erősödik. Nem tehetnek illúzióink afelől sem, hogy mind a jobboldal, mind a centristák irányzata antikommunista. Ami a kommunisták és a szociáldemokraták viszonyát illeti, Hans Janitschek, az Internacionálé főtitkára már megnyitó beszédében megadta az alaphangot. Egyrészt azt hangsúlyozta, hogy az Internacionálé minden pártjának magának kell döntenie a kommunistákkal való akcióegységről, másrészt azt, hogy a kommunistákkal ugyanolyan kemény ideológiai harcot kell folytatni, mint eddig. Ez az állásfoglalás persze a szociáldemokrácián belüli, fokozódó differenciálódást is tükrözi. Nem is olyan régen az Internacionálé még határozatokban tiltotta el a szociáldemokrata, a szocialista pártokat a kommunistákkal való érintkezéstől. Ma már — a francia, az olasz, a finn, a chilei, a japán stb. — szocialisták készsége a kommunistákkal való akcióegységre, s e politika igen nagy népszerűsége a dolgozók soraiban, a szociáldemokrácia ideológusait is új megfogalmazásokra készteti a kommunisták és a szociáldemokraták A XII. kongresszus mérlegét persze korai lenne még megvonni. Ehhez az elhangzott beszédek és nyilatkozatok teljes, hivatalos szövegének tanulmányozására lesz szükség. Egy megjegyzést azonban már előzetesen is, megengedhetünk magunknak. A Vietnam ellen folytatott amerikai háborút elítélő, attól maviszonyának kérdésében. A hamburgi Die Zeit például nemrég egész oldalas cikket közölt ezzel a címmel: Szociáldemokrácia és kommunizmus. Szerzője tekintélyes ember: Ulrich Lohmar professzor, az NSZK szociáldemokrata pártjának parlamenti képviselője, a Bundestag oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságának elnöke. A professzor tíz tézisben foglalja össze a pártvezetés álláspontját a kommunizmushoz és a kommunistákhoz való viszonyról. Ám ezek a tézisek nemcsak az SPD, hanem a Szocialista Internacionálé más pártjainak uralkodó eszméit is hűen tükrözik. A tanulmány zárótéziseinek végkövetkeztetései pozitívabb válasznak foghatók fel kommunisták számos akcióegység-felhívására, mint az SPD korábbi hivatalos állásfoglalásai. Idézzük: „Az ideológia és a stratégia terén a szociáldemokratáknak és a kommunistáknak nincsenek közös céljaik vagy legfeljebb részterületeken lehetnek ilyenek, de ezeknek is mindenkor eltérő értékrendjük van. Ezzel szemben a szociáldemokratáknak és a kommunistáknak közös érdekeik lehetnek a béke biztosításában, a leszerelésben, a harmadik világnak nyújtandó közös segítségben és a gazdasági együttműködésben.” A kommunisták mindig is abból indultak ki, hogy beláthatatlan jelentősége lenne a dolgozók monopóliumellenes harcára, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására, ha létre lehetne hozni az akcióegységet, a szociáldemokrácia jó szándékú, a dolgozó osztályokat valóban szolgálni akaró osztagaival és ezek vezetőivel. Mi, kommunisták, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének szükségességét és hasznosságát mint politikánk egyik lenini elvét hirdetjük minden jobb- és „baloldali” torzítással szemben. De azt is következetesen valljuk: az ideológiai fronton nem ismerünk semmiféle megbékélést. Lohmar professzor is meglátja