Népszabadság, 1972. szeptember (30. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér 1972. szeptember 1. péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 206. szám 2194 nap mementó Megkezdődött az amerikai-japán csúcstalálkozó Az ázsiai helyzetről és a két ország gazdasági kapcsolatairól tárgyalnak Csütörtökön hajnalban Honolu­luba érkezett Hixon amerikai el­nök, kíséretében Rogers külügy­miniszterrel, Kissinger nemzetbiz­tonsági főtanácsadóval és más ve­zető személyiségekkel, hogy két­napos megbeszéléssorozatot foly­tasson Tanaka japán miniszterel­nökkel. Tanaka mintegy négy órá­val Nixon után érkezett meg a Hawai szigetekre. Kissinger, úton Honolulu felé, a repülőgépen újságírókkal beszél­getve igyekezett csökkenteni a ja­pán—amerikai ellentétek jelentő­ségét. Ugyanezt, a problémákról látszólag tudomást sem vevő, vagy azokat jelentéktelennek tartó hangot ütött meg Nixon megér­kezése után a repülőtéren mon­dott rövid beszédében. Nixon a japán miniszterelnököt­­ személyesen fogadta , a hickami­­ légi támaszponton.* Tanaka érke­­­­zésekor mind a japán miniszter­­elnök, mind az amerikai elnök hangoztatta a két ország együtt­működésének jelentőségét. Ezután megkezdődött az amerikai—japán csúcstalálkozó. . Tokiói politikai és diplomáciai körökben nagy érdkelődéssel te­kintenek a honolului csúcstalál­kozóra. A japán közvélemény szerint ugyanis ez a találkozó lesz a próbaköve annak, hogy a jú­liusban hatalomra jutott Tanaka­­kormány valóban hajlandó-e és képes-e arra, hogy elődjével el­lentétben, önálló és független kül­politikát folytasson. A japán sajtó csütörtöki vezér­cikkei „őszinte és nyílt” tárgya­lásra szólítják fel Tanaka minisz­terelnököt. Mint az Aszahi Sim­­bun írja, minden feltétel megvan ahhoz, hogy a japán kormányfő teljesen egyenrangú félként ta­nácskozzék Nixonnal. Tanaka fel­adata tehát az — emeli ki a lap —, hogy független álláspontra he­lyezkedjék, s ne hajoljon meg az Egyesült Államok katonai és gaz­dasági érdekei előtt. Ezenkívül meg kell tennie az első lépést egy új béke és biztonsági rend­szer megteremtésének irányában. (Folytatás a 2. oldalon.) Párizsban, a Notre-Dame-tól alig száz méternyire, a Szajna-szige­­tének csúcsán áll a fasizmus ál­dozatainak alighanem egyik leg­hatásosabb emlékműve. Keskeny lépcső betonfalak közé vezet. Ol­dalt apró, vasrácsos ablakok, a rácsok mögött a folyó vize. A padló kőkockáin fekvő ember­alak körvonalai. Olyan elnagyolt krétarajz, amilyent a balesetek helyszínelésekor készítenek a rend­őrök az áldozatról. A látogató ezt a vasak és kövek közé szorított kis teret nemcsak a francia deportál­tak, hanem a fasizmus béklyóiba vert egész világ mementójának érzi. Az utolsó nagy világégés az el­­embertelenedés, a pusztítás iszo­nyú távlatait mutatta meg. A má­sodik világháború alatt üzemeltek teljes kapacitással a halálgyárak, a második világháborúban rob­bantak fel az első atombombák, a második világháborúban jelent meg a rakétafegyver és a máso­dik világháborúban fenyegette először az emberi kultúrát elnye­léssel az eddig volt legembertele­nebb ideológia: a fasizmus. Ezért vált az 1939 és 1945 közötti idő­szak felejthetetlenné még azok számára is, akik nem éltek akko­riban. (Tehát az emberiségnek ma már nagyobbik fele számára is.) A világ lelkiismerete (politiku­sok, művészek, szülők, tanárok) gondoskodik az emlékezet ébren­tartásáról. Mert emlékeztetni kell a világot arra a háborúra, amely Európa, Ázsia, Afrika népeire zú­dította a pusztulás tüzét és kiol­totta több mint ötvenmillió ember életét. És emlékezni kell arra a példaadó és áldozatos küzdelemre, amellyel a Szovjetunió népei és más nemzetek antifasiszta harco­sai életüket nem kímélve szembe­szálltak a fasizmussal. A háborús bűnök üldözésével foglalkozó moszkvai nemzetközi konferencia négy éve antifasiszta világnappá tette szeptember else­jét. Ezzel is jelezve: az első szep­temberi nap nemcsak a wester­­plattei kis lengyel erődítményre zúduló tüzet, Lengyelország lero­­hanását idézi, hanem azt is, hogy a fasizmus nem korlátozódik szá­zadunk harmincas-negyvenes éveire. Napjainkban a világ több pontján is hatalmon van még ez az ideológia. Hatalmon vannak fajüldöző, diktatórikus-imperia­lista kormányok. A 2194 nap (ennyi ideig tartott a második világháború) állandó mementó az emberiség számára. A második világháború feltárta annak az útnak a lehetőségét is, amely az újabb világégésig vezet. Az, hogy az elmúlt majdnem há­rom évtizedben nem robbant ki újabb világméretű konfliktus, a többi között annak is köszönhető, hogy a világ tanult a szörnyű hat évből. A haladó erők megtanulták: egység és erő nélkül az imperia­lizmust nem lehet megfékezni. Sem egy országban, sem az egész világon. A nemzetközi erőviszo­nyok alapvetően a béke és a hala­dás javára változtak, az újfa­siszta mozgalmak mindenütt a vi­lágon aktív ellenállásba ütköznek. Jellemző, hogy most, mikor Mün­chenben olimpia folyik, a küzdő­téren nem lehetnek ott az apart­heid, a faji megkülönböztetés Rho­desiájának sportolói. Szeptember elseje antifasiszta nap. Az emlékezés, a tanulságok napja ez. Azoké a tanulságoké, amelyeknek megértése, felisme­rése jelenünket és jövőnket ée­jti. Kereszty András . Binh asszony felszólalása a párizsi tanácskozáson: Nixon „csapziscsökkentése" a holdműveletek fokozását takarja (Párizsi tudósítónktól.) Párizsban csütörtökön, a Viet­­nam-konferencia 157. ülésén a ta­nácskozás középpontjában Nixon­­nak az a bejelentése volt, amely szerint újabb 12 ezer katonát ren­del haza, és az amerikai csapatok létszáma Dél-Vietnamban ezután már csak 27 ezer lesz. Nguyen Thi Binh asszony kül­ügyminiszter, a DIFK küldöttsé­gének vezetője rámutatott arra, hogy az amerikai elnök a bejelen­téssel leplezni akarja a háború nagyarányú fokozását. Az ameri­kai légierő tömegtámadásai még soha ilyen intenzívek nem voltak, mint most. Jelenleg már ezer va­dászbombázó és mintegy kétszáz B-52-es repülőerőd támadja rendszeresen Észak- és Dél-Viet­­nam sűrűn lakott településeit. Ami pedig a csapatok létszámát illeti, a 7. amerikai flotta állomá­nya 31 ezer, a thaiföldi támasz­pontokon 40 ezer, Guam-szigetén 12 ezer, Laoszban és Kambodzsá­ban 15 ezer amerikai katona állo­másozik. Ez összesen 106 ezer azon a bizonyos 27 ezren kívül, amely Nixon most megígért csapatkivo­nása után Dél-Vietnamban ma­­­rad. Mindehhez járul még 38 ezer­­ dél-koreai zsoldos. A DIFK külügyminisztere fe­­­­nyegetésnek minősítette Nixonnak azt a kijelentését, amely szerint addig nem hagyja abba a légi­­­­támadásokat, amíg nem lát előre­­­­haladást a párizsi tanácskozáson. A háború nagyarányú fokozásával éppen az amerikaiak erőszakolják zsákutcába a tárgyalást és bizo­nyítják, hogy nem tárgyalni akar­nak, hanem katonai erővel sze­retnék kicsikarni a döntést. Az amerikai elnök hangzatosan kinyilatkoztatta: sohasem egyez­nék bele, hogy Dél-Vietnamra kommunista kormányt erőszakol­janak rá. Csakhogy ezt senki sem kívánta Nixontól — folytatta Binh asszony —, ellenkezőleg: Amerika erőszakolta Dél-Vietnam népére és tartja uralmon minden eszköz­zel Saigonban Thieu fasiszta rend­szerét. Ezzel lehetetlenné teszi a politikai kibontakozást, azt, hogy­­ — mint a DIFK javasolja —, Dél-­­ Vietnamban a lakosság minden rétegét képviselő koalíciós kor­mány jöjjön létre. Fábián Ferenc Szocialista külügyi tanácskozás Augusztus 29. és 31. között Var­sóban tanácskoztak Belorusszia, Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szov­jetunió és Ukrajna külügymi­nisztériumainak képviselői. A ta­nácskozáson megfigyelőként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője. A ta­nácskozás során véleménycserére került sor az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakával kapcsolatos kérdé­sekről. A megbeszélések az elvtársi együttműködés és a kölcsönös megértés jegyében folytak. A tanácskozáson magyar rész­ről részt vettek: Hallai Imre kül­ügyminiszter-helyettes, dr. Kőmí­ves Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság genfi állandó képviseletének vezetője és dr. Vranovicz Imre főosztályvezető­helyettes. (MTI) Szívélyes légkör a koreai Vöröskereszt-tárgyaláson A d­él-koreai küldöttség szombatig marad Phanjanban Észak- és Dél-Korea Vöröske­resztjeinek szerdán Phenjanban lezajlott első plenáris tárgyalása után a déli küldöttség programja bankettekkel és látogatásokkal te­lik a szombati visszautazásig. E programnak, akárcsak a szerdai ünnepélyes megnyitóülésnek, je­lentősége elsősorban a tárgyalá­sok sikerét lehetővé tevő légkör megteremtésében áll. Az újságírókkal és kísérőkkel együtt 54 tagú dél-koreai küldött-­­ ség phenjani látogatása így nem csak azt jelenti, hogy 27 év óta először utazott ilyen népes hiva­talos csoport északra, hanem azt is, hogy ennek a delegációnak elő­ször mutatják be a KNDK életét. Szen Szen Pil, a KNDK Vörös­­kereszt ren­elő elnöke szerda este bankettet adott a déliek tisztele­tére, csütörtökön délelőtt pedig a vendégek Kim Ir Szen szülőházát keresték fel. A légkör mindkét al­kalommal igen szívélyes volt. MAI SZÁMUNKBAN: Georges Marchais nyilatkozata a Népszabadságnak (3. oldal.) Máté György indokínai riportsorozata Egen-földön háború L An Lottól a M­ekong-dél fáig. (4. oldal.) A művelődő Zala (5. oldal.) Könyvszemle (7. oldal.) Jövő heti rádió­­és televízióműsor (9. oldal.) Kohl—Bahr-eszmecsere: Folytatás Berlinben Bonnban dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtit­kára és Egon Bahr, a bonni kan­cellári hivatal államtitkára csü­törtök délelőtt négyszemközt foly­tatta tárgyalásait a két német ál­lam alapszerződéséről. Az NDK és az NSZK küldöttsé­gének tagjai csütörtök délben együtt ebédeltek. Délután teljes ülést tartottak, majd az NDK-kül­­döttség hazautazott. A tárgyaláso­kat szeptember 13-án Berlinben folytatják. (MTI) MAGYAROK A DOBOGÓN Balczó olimpiai bajnok Ezüstérmes Marót és az öttusacsapat Bronzérmes: Klm­pa, Bajkó és Csatári Itthon és Münchenben nagy volt az öröm a sportkedvelők körében: a magyar sportolók a XX. nyári olimpia hatodik napján kitűnően szerepeltek. Balczó András olimpiai bajnokságot nyert. Marót Péter kardvívásban, a Bal­czó, Bakó, Villányi összeállítású csapat, öttusában szerzett ezüstérmet. Három szabadfogású birkózó Kiinga, Bajkó és Csatári a bronzéremért állt a dobogóra. A müncheni olimpiai stadionban 60 000 néző tisztelgett a magyar Himnusznak és a győzelmi árbocra felkúszó nemzeti lo­bogónak. A magyar szurkolók közül mil­liók „szorítottak” a televízió és a rádió előtt — s nem hiába. Olimpiai tudósításaink a 11—12. oldalon.­ Marót Péter Balczó András Villányi Zsigmond Bakó Pál Bajkó László Csatári József Kiinga László

Next