Népszabadság, 1972. december (30. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

1972. december 31. vasárnap NÉPSZABADSÁG KUBA NEMZETI ÜNNEPE iW«|/»/«r vezet**h u­dviisló távirata A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő a következő üdvözlő táviratot küldte dr. Fidel Castro Ruznak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi kormány elnökének és dr. Osvaldo Dor­­ticos Torradónak, a Kubai Köztársaság elnökének. Kedves Elvtársak! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a forradalom győzelmé­nek napján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar nép nevében forró elvtársi üdvözletün­ket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának és a testvéri kubai népnek. A kubai történelem e nagy napjának évfordulóján mély rokon­­szenvünket és őszinte baráti érzelmeink­et fejezzük ki a kubai népnek, amely kommunista pártjának vezetésével történelmi jelentőségű ered­ményeket ért el a szocializmus építésében, hazája függetlenségének és szuverenitásának védelmében, s az imperializmus és a neokolonializ­­mus ellen folytatott harcával a világ népeinek elismerését váltotta ki. Nagy örömmel töltenek el bennünket a testvéri kubai népnek szocialista gazdasága megteremtésében, kultúrájának kibontakozta­tásában elért eredményei. Szilárd meggyőződésünk, hogy Kuba és a szocialista országok közötti kapcsolatok erősödése, Kubának a KGST-be történt belépése kedvező hatással lesz egész nemzetgazda­ságának gyors fejlesztésére. A magyar és a kubai nép testvéri barátsága, széles körű együtt­működése új lendületet nyert és tovább mélyült a Fidel Castro elv­­társ vezette kubai párt- és kormányküldöttség magyarországi látoga­tásával. A marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján pártjaink és népeink között egyre szorosabbá váló kap­csolatok egyaránt szolgálják a két nép, a szocializmus és az egész ha­ladó emberiség javát. Nemzeti ünnepükön szívből kívánunk önök­nek jó egészséget és sok sikert. A testvéri kubai népnek kívánjuk, hogy újabb kimagasló eredményeket érjen el országa függetlenségéért, a szocialista társadalom felépítéséért vívott küzdelmében. * Péter János külügyminiszter az ünnep alkalmából dr. Raul Roa Garcia kubai külügyminisztert, a Hazafias Népfront, az Országos Bé­ketanács, a Nőtanács, a SZOT és a KISZ kubai partnerszervezeteit üdvözölte táviratban. (MTI) Tizennégy esztendővel ezelőtt aratott győzelmet a kubai nép fegyveres harca az amerikai im­perializmus bábjának, Batistának a diktatúrája felett A kubai forradalom győzelme nemcsak egy országban nyitott új korszakot, hanem rendkívüli je­lentőségű nemzetközi szempontból is. Megcáfolva a „földrajzi fata­lizmus” elvét, az Egyesült Álla­mok partjai közelében, a nyugati féltekén elsőnek szakította szét az imperialista elnyomás láncát. Amikor pedig Washington el akarta szigetelni a forradalmat, a saját „hátsó udvarának” tekintett Latin-Amerikában, Kuba példá­ján bebizonyosodott, hogy az im­perializmus csendőrszerepe meny­nyire korlátozott. Amikor a há­borús szakadék széléig is elmen­tek a washingtoni politikusok, el­pusztítással fenyegetve a szocia­lista Kubát, a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa segítségével sikerrel hárította el ezt a fenyegetést. Az idő nem az Egyesült Álla­moknak, nem az imperializmus­nak dolgozik, hanem a kubai for­radalomnak. A győzelem óta el­végzett nagy munka az, amit a kubai nép vitt véghez a társadal­mi viszonyok szférájában, a me­zőgazdaság és az ipar fellendíté­sében, az oktatás és a kultúra te­rületén, maradandóan járult hoz­zá a világ forradalmi átalakulá­sával kapcsolatos tapasztalatok közös tárházához. Joggal váltot­tak ki nagy nemzetközi érdeklő­dést ezek az eredmények és ta­pasztalatok korunk haladó moz­galmainak részvevői körében. És ösztönzésül szolgált számos anti­­imperialista rendszer létrejötté­hez és fejlődéséhez, mindenek­előtt a latin-amerikai országok körében. Kuba már Latin-Ameri­kában sem áll egyedül: Chilében győzött a Népi Egység, s prog­ramjában szerepel a szocialista fejlődés útjára való térés. Peru­ban a katonai kormányzat figye­lemre méltó strukturális reformo­kat indított el és vallja, hogy a nem kapitalista fejlődés útján kí­ván járni. A földrész országai harcba indultak, hogy védelmez­zék természeti kincseiket az ame­rikai monopóliumoktól, a szocia­lista Kuba megszületése óta mély­reható változások következtek be a földrész népeinek tudatában. Alig egy esztendeje Castro la­tin-amerikai körútja keltett nagy visszhangot. Az idén egy másik földrész, Afrika fejezte ki, hogy nagyra értékeli a kubai forrada­lom eredményeit. Ezt bizonyította Fidel Castrónak guineai, Sierra Leone-i és algériai meghívása és látogatása. Az európai szocialista országok­ban tett nyári körútja sem csak nagy visszhangra talált a világ­ban, hanem tovább erősítette Ku­bának a szocialista országokhoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő barátságát; egész sor gaz­dasági, kulturális, műszaki egyez­mény mélyítette el még jobban azt az együttműködést, amely Kuba és a szocialista országok közt kialakult A szocialista országok nemzet­közi együttműködésében jelentős mérföldkövet jelentett az, hogy 1972 júniusában Kuba belépett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsába. A KGST tevékenységé­ben való részvétel hatékonyan se­gíti Kubát hogy meghonosítsa és felhasználja a műszaki-tudomá­nyos forradalom legújabb vívmá­nyait népgazdaságában. A magyar politizáló közvéle­mény már a fegyveres harcok idején együttérzéssel figyelte az eseményeket, utána pedig hazánk is ott állt a többi szocialista or­szággal együtt a Kubát védelme­ző, a kubai építést segítő barátok táborában. Ennek az egységnek fontos szerepét hangsúlyozta Castroy amikor kijelentette: „Az imperializmus újra meg újra megkísérli, hogy hatalmába ke­rítse azokat az országokat, ame­lyek lerázták igáját. Kubának is csak úgy sikerült visszavernie az imperializmus kísérleteit, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítette küzdelmében.” Jólesően gondolunk vissza azok­ra a napokra, amikor személye­sen is találkozhattunk Fidel Cast­ro elvtárssal, s megismertethettük vele országunkat, életünket és eredményeinket. Hallhatta az em­berek szívből fak­adó köszöntését: „A magyarok szeretnek téged!” Annak idején a magyar és a ku­bai vezetők tanácskozásán bebi­zonyosodott, hogy álláspontunk azonos a szocializmus építésének, a nemzetközi helyzetnek megíté­lésében és az alapvető kérdések­ben. Az ünnepnapon ezt az elvi alapon álló egységet méltán te­kintjük különösen fontosnak együttműködésünkben. Egy fron­ton harcolunk, s a jövőben még inkább vállt vállnak vetve fogunk küzdeni népeink javára, a szocia­lizmus és a béke nemzetközi ügyének hasznára. Ebben a szellemben köszöntjük a baráti Kubát nemzeti ünnepe alkalmából, s kívánunk a testvé­ri népnek a szocializmus építésé­ben újabb sikereket. • Nemcsak mennyiségi feladatok A feladatok meghatározásában nagy előny, hogy alvállalatoknak és a szövetkezeteknek most már van a jövőt legalább nagy vona­lakban felvázoló középtávú ter­vük, abba beilleszthetők az 1973-as év sajátos tennivalói. Bármilyen vállalatról legyen is szó, el kell oszlatni a csodavárás esetleges hangulatát, minden olyan tévhitet, amely azt tételezi fel, hogy a he­lyi problémákat a reform szelle­mével ellentétesen, helyettük fog­ja bárki is megoldani. A vállalati önállóság és felelősség irányítási rendszerünk változatlanul, sőt fo­kozottan fontos alapelve marad. Ez nem mond ellent annak a kö­vetelménynek, hogy a hozzájuk tartozó vállalatokért a miniszté­riumok is felelősek, s hogy az ed­diginél jobban, kezdeményezőb­ben kell segíteniük a gyorsabb fejlődés útjainak, lehetőségeinek A jobb szervezés tartalékol A munkahelyi rend és fegye­lem, az eredményes munka elemi követelménye, hogy a vezetők gondoskodjanak az egyenletes ütemű termelés minden feltételé­ről, a tevékenység összhangjáról, szervezettségéről. A vállalati üzem- és munkaszervezés fejlesz­tésére a legtöbb helyen még csak kezdeti lépések történtek. A las­sú előrehaladás miatt éppen az anyagi ráfordítás nélkül vagy vi­szonylag kis befektetéssel moz­gásba hozható tartalékok nagy­részt még kihasználatlanok. Pe­dig a dolgozók az e tekintetben, tapasztalt visszásságokat ismét és ismét szóvá teszik és sürgetik, hogy a következő­­hónapokban nagyobb lendülettel kezdődjék meg az üzemi rendcsinálás, az ésszerűbb munkaszervezés, a párt és a kormány szervezési­­határo­zatának megvalósítása. Az 1973-as év új távlatokat nyit meg előttünk a szocializmus teljes felépítésének útján. S ha is­merjük a nagy és valóban lelke­sítő társadalmi célt, akkor a jó hangulatú ünnepek után az új évben nagyobb kedvvel, egységes akarattal kezdhetjük el a ránk váró munkát, jobban láthatjuk, érezhetjük egyéni és közös erő­feszítéseink értelmét,­­hasznossár­­gát Oroszi István A hétköznapok munkaprogramja Az új év kezdetén az embe­reik rendszerint számvetést ké­szítenek egyéni, családi terveik, elképzeléseik megvalósulásáról és új terveket, reményeket szőnek jövő boldogulásukról. Az egyéni, családi tervek és törekvések mint máskor, ugyanúgy most is ezer szállal kapcsolódnak az ország életében, a népgazdaság fejlődé­sében végbement változásokhoz, s a jövő új, magasabb célokat ki­tűző feladataihoz. A küszöbönálló 1973-as év nem akármilyen esztendő, hanem a negyedik ötéves terv fordulóéve, a jelenlegi középtávú tervünk kö­zépső esztendeje. Az első két év­ben megtett utat, távlatait és tennivalóit, a X. pártkongresz­­szus határozatainak eddigi végre­hajtását a­ Központi Bizottság no­vemberi ülése értékelte, össze­gezte. Gazdaságpolitikánk vona­la töretlen, irányítási rendsze­rünk alapelvei helyesek, kiállták a gyakorlat próbáját, segítették gazdaságunk lendületes fejlődé­sét, és segítik a végrehajtás ne­hézségeinek leküzdését. Eredmények a tények mérlegén Ha csupán címszavakban em­lítjük az 1972-es év eredményeit, a jövő szempontjából akkor is jelentősnek kell tartanunk, hogy erőfeszítéseink a népgazdaság külső és belső egyensúlyának ja­vítására nem voltak­ hiábavalók. 1972-ben a nemzeti jövedelem növekedése úgyszólván teljes egé­szében a termelékenyebb, a ha­tékonyabb munka eredménye. Megvalósult egy egész sor je­lentős beruházás, felépült több mint nyolcvanezer új lakás, ha­táridő előtt sor került a metró új szakaszának üzembe helyezésé­re. Javult a lakosság ellátása, er­ről tanúskodott a gazdag ka­rácsonyi forgalom is. Az óvodák és bölcsődék építésében az idén a több éves elmaradás jelenté­keny részét sikerült pótolnunk, s jövőre számszerűleg elérjük az eredetileg csak 1975-re tervezett színvonalat. Az eredményeket egyéni­leg ki-ki sokallhatja vagy keve­­sellheti. A tények azonban min­denképpen tények maradnak, és önmagukban is az MSZMP poli­tikájának sikerét igazolják, a munkásosztály, a dolgozó nép al­kotóerejéről, szorgalmáról tesz­nek kézzelfogható tanúságot. Persze vannak másfajta tények is. Sok még a megoldásra váró országos és helyi gond. Távolról sem lehetünk elégedettek például a termelés gazdaságosságának ja­vulásával, a korszerű termékek részarányának növekedésével. Tudjuk, jó lenne az 1973. évre­­ tervezettnél is még többet tenn­­­ni a nagyvárosi lakásviszonyok­­ javításáért, a gyermekintézmé­nyek további gyors ütemű épí­téséért az elavult üzemek mo­­­­dernizálásáért, az élet- és mun­­­­kakörülmények nagyobb arányú­­ fejlesztéséért, és így tovább. A népgazdaság anyagi lehetőségei azonban végesek, s nem teszik lehetővé egyszerre valamennyi mégoly jogos igény kielégítését. Mégis bizakodóvá tehet bennün­ket az, hogy a párt és a kormány, az eddigi gyakorlathoz híven, nyíltan az ország közvéleménye elé tárta fejlődésünk gondjait, s határozott programot adott az eredmények továbbfejlesztésére, a nehézségek megszüntetésére. Köztetett figyelmet szentelnek az ország ipari termelése jelentékeny részét előállító legnagyobb állami vállalatok tevékenységének, s né­hány különösen indokolt esetben az általánostól eltérő megoldások­kal is segítik a saját erőből le nem küzdhető akadályok elhárítását A jövő esztendő társadalmi, po­litikai indítékú, de gazdasági fej­lődésünkben is meghatározó jel­lemző vonása az állami iparban dolgozó munkások és művezetők bérének az átlagost jóval megha­ladó mértékű, a jövő év első ne­gyedében sorra kerülő emelése. Ez egyik fontos biztosítéka annak, hogy a X. kongresszuson elhatá­rozott s a negyedik ötéves terv­ben számított életszínvonal-emel­kedés a munkásosztály legaktí­vabb, legáldozatkészebb részénél, a nagyüzemi munkásság körében is megvalósuljon. A jövő évben — mint ismeretes — felemelik a tej és a tejtermékek, az égetett szeszes italok és a dohányáruk árát. Az áremelésnek természete­sen senki sem örvend, még akkor sem, ha ezek köztudottan a ter­melés és a fogyasztás jobb össze­hangolását, fő gazdasági és élet­színvonal-politikai céljaink eléré­sét szolgálják. A központi intézkedésekről, a népgazdasági feladatokról a nyil­vánosság előtt is sok szó esik majd a következő hetekben és hónapok­ban. A kormányzati, minisztériu­mi intézkedések azonban csak ak­kor érhetik el a kívánt célt, ha a vállalatok már most haladéktala­nul hozzálátnak a párt és a kor­mány határozataiból adódó helyi munkaprogramok kidolgozásához. Hiszen gazdasági előrehaladásunk most is elsősorban a termelésben, a munka első frontvonalában, a gazdálkodás javulásában elért eredményektől függő keresését. Különösen időszerű ezt aláhúzni ott, ahol a beruházások visszafogása vagy a termékszer­kezet változása átmeneti gondokat okoz a foglalkoztatásban, a kapa­citások kihasználásában s szüksé­gessé válik a helyileg felesleges dolgozók átcsoportosítása más, gyorsabban fejlődő területekre. Az új évben is igaz, hogy a mennyiségi feladatok teljesítése önmagában semmiképpen sem elegendő. A termelés mennyiségi növeked­és­ének feltétlenül együtt kell járnia a termékek minőségé­nek és korszerűségének javulásá­val, a pénzzel, az idővel, az anyaggal és energiával való ész­szerű takarékossággal, az önkölt­ség csökkenésével s a műszaki­lag, gazdaságilag megalapozott versenyképesség növekedésével A feladatok megkövetelik a munkahelyi emberi kapcsolatok továbbfejlesztését, az üzemi de­mokrácia erősítését. Az üzemek­ben napirendre kerülnek majd a központi béremelés és a helyi bér­­fejlesztés kérdései. A munkások, a kollektíva igazságérzetének meg­felelően, a vélemények ismereté­ben kell dönteni arról, hogy a munka szerinti elosztás elve mi­nél következetesebben érvénye­süljön, s valóban azok kapjanak többet, akik arra szorgalmukkal, példamutató munkájaikkal első­sorban érdemesek. Kiegyensúlyozott fejlődés Az 1973-as év új, nagyobb köve­telményeket támasztó feladatainak sikeres teljesítését mindenekelőtt az alapozza meg, hogy a beruhá­zási feszültségek feloldására irá­nyuló körültekintő és határozott intézkedések már kezdik éreztetni kedvező hatásukat. Jó kiindulási alap az export és az import idei kiegyensúlyozottsága, s általában a tervszerűség javulása. Az új év­ben elsősorban ezeken a stratégiai pontokon kell megerősítenünk és kiszélesítenünk a gazdaság hadál­lásait. A kiegyensúlyozottabb, a hatékonyabb fejlődést várhatjuk azoktól, a Központi Bizottság út­mutatása alapján sorra kerülő in­tézkedésektől, amelyek meg külön­ BŐVÜLT A FERENC TELEFONKÖZPONT Felavatták a Ferenc távbeszélőközpont kibővített gépi beren­dezését A négyezres kapacitású, új egységre mintegy három­ezer állomást kapcsolnak, a fennmaradó vonalak a túlzsúfoltságot enyhítik majd. Az igényeket sajnos ez sem elégíti ki, mert még mindig több mint húszezren várnak telefonra a központ terüle­tén. Képünk a hibaosztályt ábrázolja, ahol az újonnan bekapcsolt állomásokat vizsgálják.

Next