Népszabadság, 1972. december (30. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1972. december 31. vasárnap Várossá avatták Kiskőröst Ünnepélyesen átadták a városi rangról szóló díszes oklevelet A tizennégyezer lakosú Kiskő­röst, Bács-Kiskun megye járási székhelyű nagyközségét — Petőfi Sándor egykori nádfedeles szülő­faluját — a felszabadulás óta, különösen pedig az utóbbi tíz év­ben elért általános fejlődésének eredményeként várossá nyilvání­tották. Bács-Kiskun megye hato­dik városa a költő születésének 150. évfordulójára kapta meg a városi rangot. A kettős esemény, a várossá nyilvánítás és a Petőfi-jubileum alkalmából szombaton egész napos ünnepi rendezvénysorozat színhe­lye volt Kiskőrös. Az Országos Petőfi Emlékbizottság és Kiskő­rös tanácsa nyilvános ünnepi ta­nácsülést és Petőfi-jubileumi em­lékülést tartott az ország legfia­talabb városának most felépült új művelődési központjában. A Himnusz elhangzása után dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei tanács elnöke köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét, Tadeusz Hanuszeket, a Lengyel Népköztársaság buda­pesti nagykövetét, majd ismertet­te az Elnöki Tanács határozatát, amely Kiskőröst 1973. január el­sejével várossá nyilvánította. Ezt követően Losonczi Pál mondott ünnepi beszédet, pontosabbak, kézzelfoghatóbbak. Ezen a ponton találkozott a párt és az állam célkitűzésével az itt élő emberek akarata, tettrekész­­sége és szorgalmas munkája, tá­mogatva a járási és a megyei szervek megkülönböztetett fi­gyelmével. Losonczi Pál beszéde végén tol­mácsolta Kiskőrös Város Taná­csának, lakóinak a párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács üdvözletét, jó­kívánságát. Az Elnöki Tanács elnöke végül átnyújtotta a várossá nyilvánító díszes oklevelet Oláh Pálnak, Kiskőrös város tanácselnökének, aki meleg szavakkal mondott kö­szönetet az országos, a megyei és a járási szerveknek, Kiskőrös szorgos lakosságának, s mind­azoknak, akik a várossá fejlesz­tést elősegítették. Szót kért az ünnepségen részt vevő dr. Tillinger István, az ezer­éves város, Székesfehérvár ta­nácselnöke is, majd dr. Ortutay Gyula akadémikus, az Országos Petőfi Emlékbizottság tagja mon­dott emlékbeszédet. Az emlékülés a bajai Liszt Fe­renc Kórus és a kalocsai népi együttes díszelőadásával zárult. A kiskőrösi Petőfi-emlékünnep a költő szülőházánál folytatódott; a ház emléktáblájánál koszorút helyezett el Losonczi Pál és Or­tutay Gyula is. Az ünnepi emlé­kezés a Petőfi-parkban ért véget. A kecskeméti Katona József Színház este a kiskőrösi városi művelődési központban ősbemu­tatóként adta elő Fekete Sándor „Borostyán, a vándorszínész” cí­mű drámáját, amely Petőfi kecs­keméti vándorszí­nészkedésén­ek napjait idézi. Losonczi Pál beszéde Elöljáróban arról beszélt, hogy Kiskőrös történelmének mérföld­köves állomásához érkezett el. Jeles napon, szülöttének és nagy fiának, a szabadságharcos és for­radalmár költőnek, Petőfi Sán­dornak 150. születésnapján éri a megtisztelő elismerés, hogy meg­bízottjai és képviselői átvehetik az Elnöki Tanácsnak Kiskőrös várossá nyilvánításáról kiállított oklevelét. Az egykor és ma itt élők régi vágya teljesedik be ezzel. Ezután ismertette Kiskőrös tör­ténelmi múltját, sorsfordulóit. A továbbiakban arról beszélt, hogy Kiskőrösön megvannak a várossá fejlesztés törvényesen előírt feltételei. A népesedés és a foglalkozta­tás szintjében és összetételében, az egészségügyi és a művelődési intézmények, a kereskedelmi há­lózat, közműellátottság és az ál­talános rendezettség tekinteté­ben már elérték a kitűzött vá­rosi szintet. Itt is bebizonyoso­dott, hogy a várossá fejlődés re­ménye, lehetősége és bizonyos­sága társadalmi értelemben szer­vező, mozgósító erő, a hazafiság tettekben kifejeződő megnyilvá­nulása. — Az országot átfogó társa­dalmi fejlődés — mondta végül —, a szocializmus magasabb szin­tű építéséért folytatott küzde­lem a lendítőereje annak az irányzatnak, amely a városiaso­dás meggyorsulását jelzi hazánk­ban. Azt hiszem, elegendő, ha csak utalok és emlékeztetek a társadalmi fejlődés és a város­­fejlesztés összefüggéseire, az or­szágos politika és a várospoliti­ka kölcsönhatására, a központi és a helyi erőforrások kívánatos összehangolására. Önök igazán a megmondhatói, hogy amióta van az országnak kidolgozottabb, átgondoltabb te­lepüléshálózat-fejlesztési terve, amióta megtörtént a felső, kö­zép- és alsó fokú központok ki­jelölése, azóta a helyi célok is Jubileumi emlékkiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban Szombaton, Petőfi Sándor szü­letésének 150. évfordulója alkal­mából, jubileumi emlékkiállítás nyitt a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban. A megnyitón megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Nagy Miklós, az MSZMP KB tudományos, köz­oktatási és kulturális osztályának vezetője, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első he­lyettese, társadalmi, politikai, tu­dományos és művészeti életünk számos kiválósága, az ifjúság képviselői. Jelen voltak a Petőfi­­jubileum alkalmából a szocialis­ta országokból Magyarországra érkezett delegációk is. Megnyitóként Papp János szín­művész szavalta el A XIX. szá­zad költői című költeményt, majd Sőtér István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója mondott beszédet. A Petőfi-életmű mához szóló tanul­ságairól szólva kiemelte: " Az életöröm és az életerő sűrített foglalatának tekinthet­jük a költő életét és költészetét. A forradalomhoz is az életöröm vitte el, gyűlölte az élet ellen­ségeit, s a boldog életben népét, az egész emberiséget kívánta ré­szesíteni. Magához méltó hősöket ábrá­zolni csak Petőfi tudott: János vitézt, Szilvesztert, és népdalai­nak szabad, pusztai embereit, csi­kósait, betyárait, juhászait — a népi Magyarországnak ezeket a szabad, töretlen típusait és jel­lemeit. A Petőfi Múzeum Petőfi-em­­lékkiállítása, hat teremben mu­tatja be a költő egész életét, majd a halála után megjelentetett mű­veken keresztül azt, hogyan él a nagy költő a nép emlékezetében. A tárlókban helyet kaptak kéziratai, műveinek első kiadásai, a róla készített egykorú arcképek, fennmaradt emléktárgyai, ruhái, valamint feleségének, Szendrey Juliannának különböző használa­ti és emléktárgyai. A dokumen­tumok között ott sorakoznak a korabeli újságok, plakátok, csata­képek, 1848-as zászlók, valamint a kézzel írott verseinek hatalmas fotói. A látogató bepillanthat Petőfi és a korabeli irodalmi élet kap­csolatába, Ara­ny János iránti le­gendás barátságának fejezeteibe, az 1848-as szabadságharc fonto­sabb epizódjaiba. Nagy érdeklő­désre tarthat számot az a terem, ahol megpróbálták hozzávetőlege­sen rekonstruálni Petőfi pesti la­kását néhány eredeti bútordarab­bal. A közönség elé került ezen­kívül az a sajtógép is, amelyen Landerer és Heckenast nyomdájá­ban 1848-ban a Nemzeti dalt sok­szorosították. A költő arcképét megörökítő képzőművészeti alkotások között találjuk Hincz Gyula kompozíció­ját, amelyet A XIX. század költői című vershez készített illusztrá­cióként, Kondor Béla faliképét, amelyet Az apostol illusztrálására festett. Külön helyet foglalnak el a ki­állításon azok a plakátok, ame­lyek Petőfi műveinek jelenlétét bizonyítják a magyar színházi és filméletben, valamint a Petőfi­­emlékbélyegek. Az irodalmi múzeum a Petőfi­­emlékkiállítással párhuzamosan a tervek szerint több külföldi vá­rosban rendez még kisebb-na­­gyobb Petőfi-kiállítást, a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetével közö­sen. Különösen jelentős lesz ezek közül az a tavasszal Moszkvában megnyíló bemutató, amelyre az Állami Irodalmi Múzeumban ke­rül sor. Hasonló nagyszabású ki­állítást rendeznek a bécsi Colle­­gium Hungáriáimban is. Ferenczy Béni remek Petőfi-szobra is látható a kiállításon. Ünnepségek a Szovjetunió megalakulásának 50. évford­ulóján A Szovjetunió megalakulásá­nak fél évszázados jubileuma tisz­teletére szombaton Szolnokon együttes ülést tartott az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága és a Szolnok megyei tanács. Dr. Ger­gely István, a megyei pártbizott­ság első titkára mondott megnyi­tót, majd Fodor Mihály, a me­gyei tanács elnöke méltatta a Szovjetunió fejlődését. Fejér megye több községében is megemlékezésekre került sor ez alkalomból. Gánton december 30- án ünnepelték a község felszaba­dulásának 28. évfordulóját is, majd megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet; Móron, a 2. sz. általános iskola MSZBT-tagcso­portjának ünnepségén, Katona Imre igazgató méltatta a jubi­leum jelentőségét; Kincsesbá­nyán, a bauxitbánya dolgozóinak összejövetelén, a Szovjetunióban járt Barátság-vonatok utasai tar­tottak élménybeszámolót. Puszta­vámon, a Budalakk festékgyár­ban KISZ—Komszomol találkozót rendeztek. Az MSZMP Somogy megyei és kaposvári városi bizottsága, va­lamint a megyei és a városi ta­nács koszorúzási ünnepséget ren­dezett Kaposvárott a Szabadság­parki szovjet hősi emlékműnél. (MTI) A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának állásfoglalása A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa rendkívüli közgyűlést tartott dr. Bartha Ti­bor püspök elnökletével. A köz­gyűlés állásfoglalása egyebek közt hangoztatja: A Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsának közgyűlése visszatekintve az 1972-es évre, mély megrendüléssel állapítja meg, hogy — minden jóakaratú törekvés ellenére — ez az eszten­dő sem hozta meg Indokínában a békét. Azokban az órákban is, amikor a világ valamennyi ke­resztyén templomában az Isten szeretetéről és az ember békéjé­ről szóló karácsonyi evangéliumot hirdették, bombák ezrei öltek Vietnamban, újabb megdöbbentő bizonyítékául annak, hogy az USA indokínai agressziója Isten és az ember ellen való bűn. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában egyesült protestáns és ortodox felekezetek többször félreérthetetlenül kifeje­zésre juttatták, hogy a vietnami nép igazságáért, szabadságáért és függetlenségéért vívott harcot minden erejükkel támogatják. A legutóbbi hetek megdöbbentő fejleményeinek láttán a Magyar­­országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa ismételten kifejezi együttérzését a vietnami nép sza­badságáért, függetlenségéért ví­vott harcával. Az egész magyar társadalommal együtt követeli, hogy az amerikai kormány hala­déktalanul szüntesse meg a Viet­nami Demokratikus Köztársaság elleni terrorbombázásokat, írja alá a létrejött megállapodásokat és tartsa meg az abból fakadó kö­telezettségeket (MTI) Egyszerűsítették a mezőgazdasági termelőszövetkezetek számvitelét (Tudósítónktól.) A termelőszövetkezetek II. or­szágos kongresszusán több kriti­kai megjegyzés hangzott el a me­zőgazdasági üzemek statisztikai, tervezési és számviteli kötelezett­ségéről. Az­ észrevételek főképp az adatszolgáltatás túlzott voltát és ezzel összefüggésben az admi­nisztratív tevékenység növekedé­sét kifogásolták. Ezek után a kormány határoza­tot hozott a mezőgazdasági üze­mek statisztikai, tervezési, szám­viteli rendszerének és adatszolgál­tatási kötelezettségének felülvizs­gálatáról. Meg is kezdődött a szé­les körű munka, a felülvizsgálatot végző bizottság figyelemre méltó javaslatokat gyűjtött össze, és en­nek nyomán jelentős intézkedések születtek. Az alábbiakban dr. Scholcz Rezső pénzügyminiszté­riumi főosztályvezetőtől kapott tájékoztatás alapján ismertetjük az intézkedések lényegét. A felülvizsgálat eredményeként már az 1972. évi évközi beszámoló adathelyeinek száma 36 százalék­kal csökkent, az év végi mérleg­­beszámolóé pedig az előző évhez viszonyítva, több mint 50 száza­lékkal lesz kevesebb. Az év végi mérlegbeszámolóból elmaradnak például az ágazati költségek és az ágazati eredmény alakulásának kimutatására szolgáló mellékle­tek, és ezzel az adatszolgáltatás terjedelme csaknem 2500 adat­hellyel csökkent. 1973-ban az évközi adatszolgáltatási kötele­zettség mértékének további csök-­­kentése várható. Több intézkedés szolgálja a folyamatos könyvviteli munka egyszerűsítését. A számlakereti előírások módosításával 1973. ja­nuár 1-től a mezőgazdasági üze­meknek különböző költségeket nem negyedévenként, hanem csak a beszámoló készítésekor — te­hát évenként legfeljebb kétszer — kell felosztaniuk teljesítmények­re, illetve termékre. Maguk dönt­hetnek továbbá egynémely könyv­viteli részletezés módjának meg­határozásáról. Tehát tovább nö­vekszik a termelőszövetkezetek önállósága üzemi számviteli rend­jük kialakításában. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek a részükre ajánlott ön­költségszámítási módszereket igen széles körben alkalmazzák. Már 1964-ben több mint kétezer ter­melőszövetkezet vizsgálta — ha nem is a termelés teljes körénél — a legfőbb terményeknél, ter­mékeknél a költség, a jövedelem, valamint az önköltség alakulását 1971. január 1-től a termelőszö­vetkezeteknél a saját termelésű mezőgazdasági eredetű készlete­ket — az előző években alkal­mazott felvásárlási ár helyett — szűkített önköltségen kell érté­kelni és a mérlegben szerepeltet­ni. Azokban a termelőszövetkeze­tekben, amelyekben 1971 előtt nem alakították ki a termelési költségek elszámolásának olyan rendjét, amely e követelmények­nek megfelel, az önköltségszámí­tás kötelezővé tétele valóban megnövelte a számviteli munkát. A felülvizsgálatnál többen vi­tatták a szűkített önköltség — mint értékelési kategória ■— al­kalmazásának helyességét Bírál­ták azt az előírást, amely szerint az értékelésnél felső értékhatár­nak kell tekinteni az állami gaz­daságok részére központilag meg­határozott, a könyvviteli mérleg­­készítésnél alkalmazott készletér­tékelési árakat. Ezekben a kérdésekben , mint­hogy a szabályozás megváltozta­tása hatással van a termelőszö­vetkezetek egész gazdálkodására, érinti vagyoni helyzetüket, az üze­mek eredményét és így a tagok személyes jövedelmét, az üzemek fejlesztési lehetőségeit — továb­bi részletes, mélyreható vizsgá­latra van szükség az érdekelt szervek bevonásával és csak ezt követően kerülhet sor a megfe­lelő intézkedésekre. Az előzőekben jelzett — a már megtett és sorra kerülő — intéz­kedések elősegítik az üzemek számviteli munkájának egyszerű­sítését, segíthetik hatékonyságá­nak növelését, továbbá a vezetés részére szükséges korszerű infor­mációs rendszer kialakítását. Mindezek hozzájárulhatnak a bi­zonylati fegyelem további meg­erősítéséhez, a vagyonvédelem fo­kozásához és a gazdálkodás jö­vedelmezőségének növeléséhez. Szükséges viszont az is, hogy a tsz-ek számviteli dolgozói megfe­lelő támogatást kapjanak a szö­vetkezetek vezetőitől.

Next