Népszabadság, 1973. február (31. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

­ A forradalom új szakaszába lépett A Vietnami Hazafias Front központi bizottsága az ország békés jövőjéről tárgyalt A Vietnami Hazafias Front köz­ponti bizottságának rendkívüli plénuma megvitatta a háború be­fejezéséről és a béke helyreállítá­sáról szóló megállapodással össze­függő kérdéseket és megfelelő ha­tározatot hozott. A plénum határozata kimondja: a vietnami nép győzelmes felsza­badító harcra lelkesít minden el­nyomott népet, jelentősen hozzá­járul a szocialista rendszer és a vi­lágbéke védelméhez. A Vietnami Hazafias Front köz­ponti bizottsága az egész vietnami nép nevében őszinte háláját fejezi ki a Szovjetuniónak és más test­véri szocialista országoknak, az egész világ békeszerető emberei­nek és a haladó gondolkodású amerikaiaknak a segítségért és a támogatásért. A plénum megállapította, hogy az ellenállási háborúban aratott győzelem megváltoztatta a viet­nami helyzetet. Véget ért a több mint 18 esztendős amerikai ag­­­­resszió. A vietnami forradalom új­­ szakaszába lépett, az új helyzet­­ pedig új, nagy feladatokat állít az­­ ország népe elé. A plénum kifejezte azt a meg-­s győződését, hogy a Vietnam déli­­ részében élő honfitársak együtt­­ harcolnak majd a békéért, az igazi függetlenségért és a demokratikus­­ szabadságjogok megvalósításáért. A központi bizottság felhívta Észak lakosságát, hogy minden erejét a nemzeti függetlenség meg­szilárdításának és az alkotómun­kának szentelje. A plénum határozata megjelöli a Vietnami Hazafias Front legkö­zelebbi konkrét feladatait. A front­nak tudatosítania kell a győzelem jelentőségét a vietnami népben; ismertetnie kell a lakossággal a forradalom új szakaszának harci feladatait; mozgósítania kell a la­kosság minden rétegét az egység megszilárdítására; magasra kell emelnie a béke és a nemzeti egyetértés zászlaját; fokoznia kell az éberséget; erélyes harcot kell vívnia a reakciónak a megállapo­dás megsértésére irányuló kísér­letei ellen. A határozat sürgeti, hogy bon­takoztassák ki a hazafias versenyt, mozgósítsák az egész népet a szo­cializmus építésére, a háború ütötte sebek gyors behegesztésére, a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika fejlesztésére, a szo­cialista rend biztosította előnyök maradéktalan kiaknázására. Mint a hazafias front hangoz­tatja, különös gondoskodást kell tanúsítani a sebesültek, az eleset­tek családja iránt, segíteni kell azokat, akiket veszteségek értek a háború alatt. Meg kell teremteni a nemzeti egyetértést és ki kell épí­teni a normális kapcsolatokat Észak- és Dél-Vietnam között, elő kell segíteni a haza szakaszonként való békés egyesítését, vissza kell utasítani a reakció mesterkedé­seit, amelyeknek célja: viszályt szítani a nép körében, hosszú idő­re elkülöníteni egymástól Vietnam két részét. A határozat végezetül kiemeli: az amerikai agresszió fölött ara­tott győzelemmel kivívták a füg­getlenséget és a szabadságot. A forradalmi harcot azonban foly­tatni kell, hogy megszilárduljon a kivívott győzelem és létrejöjje­nek az új sikerek. (TASZSZ) NÉPSZABADIÁC 1973. február 1. csütörtök A saigoni csapatok Dél-Vietnam több pontján szabotálják a tűzszünetet A tűzszünet életbe lépésének negyedik napján Dél-Vietnamban még mindig nem hallgattak el tel­jesen a fegyverek, de némileg csökkent a harci tevékenység. A hanoi rádió szerdán ismét figyel­meztetett arra, hogy a saigoni csa­patok Dél-Vietnam számos pont­ján szabotálják a tűzszünetet. A VDK külügyminisztériuma a tűz­szünet megsértése miatt erélyesen tiltakozott. Hanoiba hazautazóban Pekingbe érkezett szerdán Le Duc Tho, a VDP Politikai Bizottságá­nak tagja. A kínai fővárosban fo­gadta őt Csou En-laj, a KIvP Poli­tikai Bizottságának tagja, az ál­lamtanács elnöke. Indokínai jelentések szerint Dél-Vietnamban a legsúlyosabb összecsapások a fegyvermentes övezet közelében, továbbá a Köz­ponti Fennsíkon, Pleiku és Hué térségében, Binh Dinh tartomány­ban és a Saigontól 100 kilométerre levő Tay Ninh város közelében zajlottak le. Amerikai B—52-es légi erődök folytatták a szomszé­dos Laosz bombázását. A VDK kormánya hivatalosan meghívta Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárt, hogy vegyen részt a Vietnamról tartandó nemzetközi konferencián — jelentette be szer­dán New Yorkban az ENSZ szóvi­vője. Washingtonból jelenti tudósí­tónk, hogy Sullivan államtitkár­­helyettes, aki Kissinger mellett vezető szerepet játszott a párizsi tárgyalásokon, a közelmúltban utalt arra, hogy az amerikai dip­lomácia és katonapolitika a tűz­­szüneti egyezmény kidolgozása­kor nagymértékben számításba vett két tényt: 1. Kína újabban „Indokína balkanizálásában”, nem pedig a vietnami nép egységküz­delmében érdekelt; 2. Kína a hai­­phongi kikötő elaknásítása után nem volt hajlandó feltétel nélkül kikötőit a Szovjetunióból és más országokból érkező segélyszállít­mányok rendelkezésére bocsátani. Szovjet vezetők találkozója a VDK külügyminiszterével Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, Konsz­­tantyin Kalusev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára és Andrej Gromiko, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szerdán Moszkvában találkozott Nguyen Duy Trinhhel, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagjával, a VDK mi­niszterelnök-helyettesével és kül­ügyminiszterével. A beszélgetésen megvitatták a Szovjetunió és a VDK közötti testvéri barátság és együttműkö­dés továbbfejlesztésének kérdé­seit, a háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló meg­állapodás fényében a vietnami helyzetet, és több más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó prob­lémát. Nguyen Duy Trinh szerdán ha­zautazott Moszkvából. (MTI) nixon sajtó­értekezlete Kissinger Hanoiba, Thiea Amerikába utazik (Washingtoni tudósítónktól.) Nixon elnök szerda délben rög­tönzött sajtókonferenciát tartott a Fehér Házban. Sajtókonferenciája elején bejelentette: az amerikai fővárosban tartózkodó saigoni kül­ügyminiszterrel megállapodott ab­ban, hogy valószínűleg még az idén tavasszal — a pontos idő­pontot később tisztázzák — a ka­liforniai Fehér Házban találkozik Thieuval. Ezt követően az amerikai elnök Kissinger küszöbönálló hanoi út­­jával foglalkozott. (A Fehér Ház egy órával előbb jelentette be, hogy dr. Henry Kissinger, nem­zetbiztonsági főtanácsadó közös megegyezés alapján február 10. és 13. között­ Hanoiban tárgyal „a két ország háború utáni viszonyá­ról”. Húsz év óta Kissinger lesz az Egyesült Államok első magas rangú Hanoiba látogató képvise­lője.­ Az elnök azt mondta, hogy rendkívüli jelentőséget tulajdonít annak, hogy Kissingernek módja lesz a VDK legmagasabb rangú vezetőivel találkoznia. Hangoztat­ta: az amerikai elképzelés az, hogy áttekintsék a tűzszünet ala­kulásának helyzetét, amely, ha a pontjait megtartják, az egész in­dokínai térség békéjéhez vezethet. Kissinger — jelentette ki Nixon — közölni fogja a VDK vezetői­vel, hogy az Egyesült Államok kész részt venni az Indokína új­jáépítésére irányuló konkrét ter­vekben. összegekről természete­sen nem lesz szó, csupán előzetes tapogatózó jellegű megbeszélé­sekről. (A Fehér Ház következete­sen az „újjáépítési program” és a „nemzetközi segítség” terminoló­giáját használja a politikailag ké­nyelmetlenebb „kártérítés” he­lyett, mint ismeretes, a barbár eszkaláció, amelynek csúcspontja volt a Hanoi—Haiphong térsége ellen decemberben, januárban in­tézett pusztító légitámadás-soro­zat, s amely az életek és értékek, a városok, falvak és a természeti környezet példátlan pusztítását okozta, amelyért a VDK-t, a nem­zetközi jog szerint, kártérítés il­leti meg.) Kijelentette, hogy a vietnami háború végével lehetővé válik Amerika megbomlott nemzeti egy­ségének helyreállítása, egyúttal azonban ismételten elutasította azt, hogy amnesztiát adjon azok­nak, akik nem voltak hajlandók Indokínában harcolni. „Meg kell fizetniük az árat tetteikért” — je­lentette ki az elnök. Nixon elnök azt mondotta, hogy ebben az esztendőben Európa problémái állnak előtérben, de ő maga ennek ellenére sem tervez az év első hat hónapjában euró­pai utazást. (Mint ismeretes, a Fehér Ház régebbi tervei európai útiprogramot valószínűsítettek — azonban ezeket a terveket a ter­rorbombázások elleni nyugat­európai tiltakozások időszakában kénytelenek voltak módosítani: voltak olyan nyugat-európai kor­mányok, amelyek kijelentették, nem tudják Nixon személyes biz­tonságát garantálni.) Az Egyesült Államok Európa­­politikájával kapcsolatban fő fel­adatként azt emelte ki, hogy el­kerüljék a gazdasági konfrontá­­­ciót az USA és NATO-szövetsége­­sei között, továbbá, hogy együttes álláspontot alakítsanak ki Nyugat- Európával az­ európai biztonsági konferencia, valamint az úgyne­vezett csapatlétszám-csökkentési tárgyalások ügyében. Vajda Péter Előkészítő megbeszélés Bécsben (Folytatás az 1. oldalról.) A szovjet küldöttség vezetőjé­nek, Oleg Hlesztovnak Bécsbe ér­kezésekor tett nyilatkozata vilá­gosan kifejezi a Szovjetunió tö­rekvéseit, tárgyalási irányvonalát és láthatóan egyetértésre talált olyan kormányoknál is, amelyek egyébként az amerikai nézetekkel szoktak szimpatizálni. Kijelentet­te: — A Szovjetunió küldöttsége a legteljesebb mértékben kész épí­tő légkörben együttműködni min­den állam küldöttségével és kife­jezi reményét, hogy a delegációk közös munkája gyümölcsöző lesz. Némelyik nyugati ország kül­döttségének az összetétele is mu­tatja, hogy még a tárgyalásoknak ebben a nagyon kezdeti és egye­lőre csakis szervezési és ügyrendi kérdésekre korlátozódó szakaszá­ban sem tudnak megszabadulni „blokkpolitikai” beidegzettségük­­től. Az angol küldöttség élére például Thompsont, az ország NATO-nál képviselt részlegének helyettes vezetőjét nevezték ki. A magyar küldöttség dr. Ustor Endre nagykövettel, a Külügymi­nisztérium jogi osztályának a ve­zetőjével az élen ebben a korai sza­kaszban is azt tartja legfontosabb feladatának, hogy a haderők és a fegyverzet csökkentésében az egye­dül célravezető és igazságos megol­dás, az egyenlő biztonság elve ér­vényesüljön. Ez a törekvés vezérli a Szovjetuniót és más szoc­ialista barátainkat is. Az amerikaiak és szövetségeseik viszont — leg­alábbis a bécsi nyitáskor sok minden erre vall — valahogy nem tudják eldönteni, hogy mi­hez is kezdjenek ezzel a konzul­tációval. Ilyen bonyolult és kuszált a helyzet a bécsi indításkor és ez arra mutat: nemigen lesz könnyű a folytatás sem. Nemes János Heath megérkezett Washingtonba Edward Heath brit miniszterel­nök Douglas­ Hume külügyminisz­ter társaságában kedd este Wa­shingtonba érkezett, hogy tárgya­lásokat folytasson Nixon elnök­kel. Az elnök második beiktatása óta Heath az amerikai főváros el­ső magas rangú vendége. Angol és amerikai hivatalos kö­rökben arra számítanak, hogy a csütörtökön kezdődő csúcstalálko­zó fő témái a kibővült Közös Piac és az Egyesült Államok kereske­delmi-gazdasági kapcsolatai, vala­mint az európai biztonság megerő­sítésére irányuló két értekezlet lesz. A kétnapos tárgyalást bizo­nyos fokig az év folyamán sorra­­kerülő világkereskedelmi és pénz­ügyi konferenciák nyitányának te­kintik. Nixon kitüntető szívélyességgel fogadta Heatht, mint annak a szö­vetséges országnak a kormányfő­jét, amely szinte egyedül nem mondott egyetlen bíráló szót sem az elnök legutóbbi vietnami ter­rorbombázása idején. (MTI) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Rhodesia provokációjáról tárgyal Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden folytatta a rhodesiai s zam­biai határon, Salisbury gazdasági blokádja és katonai provokációi nyomán kialakult aggasztó hely­zet megvitatását. Algéria, Egyip­tom, Szenegál, India, Chile, Ke­nya, a Zaire Köztársaság és más államok képviselői felhívták a fi­gyelmet arra, hogy az afrikai kontinens déli részén a rhodesiai és dél-afrikai fajgyűlölők össze­esküvést szőttek a portugál gyar­matosítókkal a nemzeti felszaba­dító mozgalmak ellen. A felszóla­lók szolidaritásukról biztosították Zambiát és elítélték Nagy-Britan­­niát, az Egyesült Államokat és a többi imperialista országot, amiért a fajgyűlölők támogatásával meg­akadályozzák a gyarmati uralom felszámolását az afrikai kontinen­sen. A chilei delegátus támogatta Zambiának azt a javaslatát, hogy a BT küldjön különleges bizottsá­got Zambiába, és javasolta, hogy a Namíbiával foglalkozó bizott­sághoz hasonló ENSZ-bizottságot hozzanak létre a zimbabwei nép (Rhodesia afrikai lakossága) hely­zetének kivizsgálására. (MTI) Waldheim viágkörü­li útra indult Kurt Waldheim, az ENSZ főtit­kára szerdán New Yorkból 18 na­pos világkörüli útra indult. Elláto­gat Indiába, Pakisztánba és a­ Ben­­gáli Népi Köztársaságba, továbbá Thaiföldre és Japánba. Waldheim körútjának első állo­mása London, ahol találkozik a külügyminisztérium vezetőivel. Rövid párizsi és frankfurti látoga­tás után, február 3-án érkezik Új- Delhibe. New Yorkba február 17-én tér vissza. (DPA) Külföldi események — néhány sorban Pompidou francia köztársasági elnök Tung Pi-vunak, a Kínai Népköztársaság ügyvivő elnöké­nek és Csou En-lajnak, a KNK Államtanácsa elnökének meghívá­sára 1973. szeptember 11-től hi­vatalos látogatást tesz a népi Kí­nában — közölték szerdán az Ély­­sée-palotában. (MTI) Etiópia kormánya és az NDK között létrejött a megállapodás ar­ra vonatkozólag, hogy nagykövet­ségi szinten diplomáciai kapcsola­tokat létesítenek a két ország kö­zött. (MTI) Terrorper kezdődött szerdán Ankarában. Harmincnégy sze­mélyt állítottak bíróság elé azzal a váddal, hogy forradalmi tevé­kenységet folytattak. Az állam­ügyész h­sz vádlottra húszévi, 13 vádlottra pedig 15 évi szabadság­­vesztést kérhet. (AP) Schumann francia külügymi­niszter a Román Szocialista Köz­társaságban tett kétnapos hivata­los látogatása után kedd este visszaérkezett Párizsba. Bukarest­ben szerdán közleményt adtak ki Schumann látogatásáról. (MTI) Patolicsev szovjet külkereske­delmi miniszter, illetve Stariba­­ch­er osztrák kereskedelmi és iparügyi miniszter vezetésével Bécsben kedden megkezdte mun­káját a szovjet—osztrák gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködési kormányközi bi­zottság 5. ülésszaka. (TASZSZ) David Rockefeller, a Chase Manhattan bank elnöke szerdán a lengyel fővárosba érkezett. (MTI) Az amerikai elnök gazdasági jelentése antiszociális intézkedéseket helyez kilátásba (Washingtoni tudósítónktól.) Szerdán Washingtonban közzé­tették Nixon elnöknek az ameri­kai kongresszushoz intézett gaz­dasági jelentését és ezzel együtt a Feh­ér Ház gazdasági tanácsadó testületének évi jelentését. Az ok­mány szerint elérkezett az ideje az amerikai gazdasági „expanzió” fékezésének, különben az inflá­ció „kiszabadulhat az ellenőrzés alól”. Ennek a betervezett féke­zésnek egyenes következménye, hogy a kormányzat — mint kitű­nik — nem kívánja, hogy a mun­kanélküliek arányszáma 4 száza­lékra vagy az alá süllyedjen. (A munkanélküliek arányszáma a múlt hónapban még mindig „koz­metikázott” statisztikák szerint is jóval 5 százalék felett volt, emel­kedő tendenciát mutatott és né­mely rétegek, például a négerek, portorikóiak, a fiatalok, a lesze­relt katonák között ennél lénye­gesen magasabb. A gazdasági üze­net e kategóriák számára nem ígér lényeges változásokat, új munka­­alkalmat 1973-ra.) Nixon és tanácsadói a gazdasá­gi jelentésben is aláhúzzák — éppúgy, mint a néhány nappal ezelőtt közzétett költségvetési üze­netben —, hogy a szociális prog­ramokat radikálisan csökkenteni kell. A leplezetlenül nagytőkés érdekeket képviselő program „ön­megtartóztatást” követel az idén küszöbönálló bérügyi tárgyalá­sokon a szakszervezetektől.

Next