Népszabadság, 1973. június (31. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-14 / 137. szám

Ötvennégymillió forint a munkakörülmények javítására A vasasszakszervezet központi vezetőségi ülése K­özponti vezetőségi ülést tar­tott szerdán a Vas-, Fém- és Vil­lamosenergiaipari Dolgozók Szak­­szervezete a vasasszékházban. A tanácskozáson részt vett dr. Bet­­ler Sándor kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes és Nemeslaki Ti­vadar, a SZOT titkára. Az ülés részvevői megtárgyalták a negye­dik ötéves tervidőszakra előirány­zott vállalati, munkavédelmi, szo­ciális és kulturális tervek végre­h­ajtásának eredményeit, felada­tait. A­z ülésen elmondották, hogy a kohászati és gépipari vállalatok az idén például 54 millió forintot irá­nyoztak elő a melegüzemi dolgo­zók munkakörülményeinek javítá­sára. A zajforrások hatásának csökkentésére a tudományos inté­zetek közreműködésével „zajtér­képeket” készítenek, s ezek fel­­használásával védekeznek majd ez ellen az üzemi ártalom ellen. A m­­eglepően szerteágazók, nehe­­zen követhetők az emberi kapcsolatok, olykor váratlan he­lyen és időben fedezhetők fel ösz­­szefüggések, érdekes és bonyolult egymásrahatások. Meghalt a for­radalmi munkásmozgalom egy ré­gi katonája, orvos és nevelő, dr. Heimer Ödön, aki Budapesten él­te le élete nagyobb felét, s ha azt keressük, milyen tettek voltak jel­lemzők életére, egy Zala megyei faluról, Letenyéről jelentkezik a vallomástevő. Miskovics István, a hetvennégy éves bognár, tizen­nyolc éves korában a nagykani­zsai húszas honvédeknél szolgált, az őszirózsás forradalom napjai­ban századbizalmivá választották, megismerte Hamburger Jenő fő­törzsorvost, a megye forradalmi eseményeinek kiemelkedő vezető­jét, aki később a Tanácsköztársa­ság népbiztosa lett, az küldte őt haza Letenyére, hogy fogja össze, szervezze, irányítsa a falubeli fia­talok munkáját. Miskovics min­dent végigcsinált, amit a korabeli hozzá hasonló fiatalok: vöröska­tona lett, aztán bújdosó, majd az ellenforradalom idején megint sorkatona Bábolnán, de megszö­kött, hadbíróság elé került, majd fél évre börtönbe. Azt mondja, ezt követően megszakadt a kap­csolata a kommunistákkal, a munkásmozgalommal, s csak ezer­­kilencszázharminckettőben talált rájuk újra, amikor megtudta, hogy a falu orvosa, dr. Heimer Ödön a Népszavát járatja. — Elhatároztam — emlékezik vissza ezekre az időkre —, hogy megismerkedem vele. Egy este el­mentem a lakására, s megmond­tam neki, hogy nem gyógyításért jöttem, hanem tanácsért, felvilá­gosításért. Bizalommal fogadott, barátként, s attól kezdve rendsze­resen összejártunk tanulni. Velem jöttek mások is, Imre György és Varga Ferenc Kistolmácsiból, Ko­csis Sándor és János, Vlaj István, Vass Antal murarátkiak, Geren­csér István Poláról. A környékbeliek sokáig azt hit­ték, betegei ezek az emberek az orvosnak, s csak akkor ámultak el, amikor híre járt, hogy egy községbeli fiatalember, aki a ka­tonaságot tizedességig vitte, há­lából e „nagy sarzsdért” Szom­bathelyen elárulta a parancsnok­ságnak: náluk otthon titkos szer­vezkedést folytat az orvos meg néhány munkásember. N­­egy­ven éve éppen­ bilincsbe verve vitték el a csendőrök Heimer Ödönt, a falu orvosát, a lakásán sűrűn megfordult baráto­kat, Miskovicsot és társait, Ge­rencsér Györgyöt is Kanizsáról, Matécz Jánost is Fityeházáról és több más magyar meg délszláv munkást, szegényparasztot a zalai falvakból. N­égy évtizeddel ezelőtt történt mindez. Tizenheten kerültek az ál­lam és társadalom törvényes rend­jének felforgatására irányuló szer­vezkedés bűntettével vádoltan a pécsi bíróság elé. Miskovics Ist­ván másfél évet kapott, a többiek is ennyit, vagy valamivel keve­sebbet. Heimer doktor két és egy­negyed esztendőt raboskodott Pé­csett. A börtönben is gyógyított és tanított, óvta az emberek egészsé­gét, szavaival erősítette hitüket. H onnan indult el ez a minden feltűnést kerülő, szerény em­ber? 1914. január harmadikén született. Tizenöt éves volt a Tanácsköztársaság napjaiban, még nem cselekvőn, de kis gim­nazistaként az eseményeket értőn és figyelőn élte át az akkori tör­ténelmi időket. Amit hallott, lá­tott, olvasott, életreszólón meg­szabta további útját. E­zerkilencszázhuszonnégyben a pécsi egyetem diákja, s a helyi szo­ciáldemokrata pártszervezet tag­ja. Vági Istvánt követi, s a párt baloldali vezetőit, ezért hamaro­­ san konfliktusa támad a hivatalos vezetőséggel: kizárják a pártból. Pestre került, a szocialista orvos­csoport tagja lett, megismerkedett Jahn Ferenccel, Schönstein Sán­dorral, Madzsar Józseffel, Weil Emillel, s ettől kezdve a fasizmus elleni harc, a marxizmus—leniniz­­mus eszméinek terjesztése, a rá­szoruló kültelki proletárok ingye­nes gyógyítása válik életének leg­főbb tartalmává. Lakásán a har­mincas években és a háború alatt is egymásnak adták a kilincset a gyógyulást keresők, az orvosi ta­nácsra szorulók, s azok, akik az ő segítségével akartak eligazodni az egymást követő, vészjósló esemé­nyek forgatagában. E­­gy időre őt is elnyelte a fa­l*-t­siszta pokol, büntetőszázad­dal került a frontra, de a felsza­badulás után betegen, legyengül­­ten is megújult erővel kezdett munkához. Akkor úgy érezte, az orvosénál nem kevésbé fontos a lelki sebek begyógyítójának mun­kája, az új eszmék ismertetőjének hivatása. Évekig a pártiskolán ta­nított, majd a Vörös Akadémia ta­nára lett, a TIT orvos-egészségügyi szakosztályának titkára, s csak nyugdíjazása után lett ismét „fő­állásban” orvos, a Fővárosi Villa­mosvasút szépilonai állomásának alkalmazottait kezelte. 1967-től kezdve már maga is be­tegen, munkásmozgalmi emlékei­nek összegyűjtésével foglalatosko­dott, megírta pécsi börtönéletének több érdekes epizódját. Ezt a mun­kát már nem tudta befejezni, de életműve így is kerek és egész: helytállása példaként marad a jö­vő orvosnemzedékeire, emlékez­tetni, hogy miként élt, gyógyított és tanított ez a körünkből most el­távozott kommunista orvos a XX. század sorsfordító évtizedeiben. V. F. GYÓGYÍTOTT ÉS TANÍTOTT 1993. június 11.) csütörtök TIK­PSZABADSÁG A KÖZÉLET HÍREI Nemes Dezső látogatása Miskolcon Nemes Dezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Poli­tikai Főiskola rektora szerdán Miskolcra látogatott. Dojcsák Já­nosnak, a Borsod megyei pártbi­zottság titkárának társaságában felkereste a KISZ Borsod megyei bizottságát, ahol Dudla József el­ső titkár tájékoztatta a párt ifjú­ságpolitikai határozata végrehaj­tásának megyei tapasztalatairól, valamint a KISZ-szervezetek idő­szerű feladatairól. A­z eszmecserét­­kö­vetően Nemes Dezső a miskolci Molnár Béla If­júsági és Úttörőház nagytermé­ben rendezett megyei KISZ-aktí­­vaértekezleten vett részt, tájékoz­tatót tartott a nemzetközi és a bel­politikai helyzetről, majd vála­szolt az elhangzott kérdésekre. A­z aktívaértekezlet után Nemes Dezső megtekintette az épülő diós­győri városközpontot, valamint az új megyei könyvtárat. Óvári Miklós szakszervezeti vezetőkkel tanácskozott Óvári Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára szer­dán szakszervezeti főtitkárokkal találkozott a Központi Bizottság székházában. A megbeszélésen a szakszervezeti vezetők tájékoztat­ták a Központi Bizottság titkárát a szakszervezeti munka időszerű feladatairól és a szervezett dolgo­zókat foglalkoztató kérdésekről. A tanácskozáson részt vett: Be­­senyei Miklós, a postások, Ligeti László, a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók, Sza­bó Antal, a vasutasok, Turzó László, a bőripari dolgozók, Tóth István, a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezetének főtit­kára és Háry Béla, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. A dunántúli református egyházkerület főgondnokának eskütétele A­z Elnöki Tanács az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet alap­ján előzetesen hozzájárult Somo­gyi Józsefnek, a dunántúli refor­mátus egyházkerület főgondnoká­nak megválasztásához. S­omogyi József szerdán Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke előtt esküt tett a Magyar Nép­k­öztársaságra és annak alkotmá­nyára. Az eskütételen jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke, dr. Bartha Tibor püspök, a református egyház zsinatának lel­­készi elnöke. Az eddiginél jobban ki tudjuk elégíteni a termelőszövetkezetek hiteligényeit Páles Gyulának, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesének nyilatkozata A­z esztendő hatodik hónapjá­ban járunk. Az idei tapaszt­alatok­­­alapján is véleményt lehet már formálni a tsz-ek beruházási tevé­kenységéről, hiteligényeik alaku­lásáról. A Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesét, Pálos Gyulát kértük meg, hogy adjon tájékoz­tatást a bank hitelezési tevékeny­ségéről, a mezőgazdasági termelés korszerűsítése érdekében kifejtett erőfeszítéseiről.­­ Ebben az évben a Magyar Nemzeti Bank és a tsz-ek hitel­­kapcsolata a tavalyinál lényege­sen kedvezőbben alakult. Már a múlt év végén nyilvánosságra hoztuk — a tsz-ek szövetségeivel hivatalos formában is közöltük — mindazokat az új lehetőségeket, amelyek a hitelezésben a terme­lés fejlesztéséhez nyíltak. A gaz­dasági egyensúly követelményei miatt alapvető változtatásról a hitelpolitikában sem lehetett ugyan szó, de a gazdasági tevé­kenység néhány fontos területén a bank aktívabb szerepre vállalkoz­hatott,­mint az elmúlt évben. Új lehetőségek A­zért nyíltak előttünk új lehe­tőségek, mert az elmúlt években elkezdett hatalmas arányú ál­­lattenyésztésitelep-építések nagy­részt már befejeződtek és a terve­zettnél lényegesen magasabb költ­ségeik a bank 1973. évi hitelezé­si lehetőségeit már nem terhelik. Az elmúlt évben mintegy 500 me­zőgazdasági nagyüzem, tsz és ál­lami gazdaság építkezéseire kel­lett a hitelek nagy részét koncent­rálnunk, a többi tsz-nek és ál­lami gazdaságnak egyéb célokra alig adhattunk hiteleket. A­z idén év elején már nem vol­tak ilyen nagyarányú, kötelezett­ségeink és így lehetőség nyílt a korszerűsítések, kapacitásbővíté­sek és a műszaki fejlesztés finan­szírozására. A tények és a tsz-ek szándékai­nak ismeretében már elmondhat­juk, hogy az idén nem teljesül ugyan minden várakozásunk, de mégis kielégítően alakulnak a beruházási folyamatok, összessé­gében a mezőgazdaság beruházá­si tervének teljesítésével számol­hatunk, de nem a tervben számí­tott részletezésnek megfelelően. Minőségi változások T­ermészetesen minden beruhá­zásnál szükséges a kockázatok körültekintő számbavétele. Ez azonban nem indokolhatja azt a lemaradást, mely a szarvasmarha­tenyésztés férőhelybővítésében és korszerűsítésében tapasztalható. Tudunk tervekről, elgondolások­ról, de a konkrét hiteligényekig ezek még nem mind jutottak el. Május 31-ig a bank a szarvasmar­hatartásban 50 hitelszerződést kö­tött 10 500 férőhely létesítéséhez, 190 milliós beruházáshoz 60 mil­lió forint hitelnyújtással vállalt kötelezettséget. Ez nem sok, hi­szen erre a célra akár 300 millió forintot is tudtunk volna adni. B­iztató viszont az, hogy az ál­lattenyésztés fejlesztését megala­pozó takarmánygazdálkodásban minőségi változás jelei érlelődnek. A január 1. és május 31. között megkötött hitelszerződések szerint a most elkezdett építési beruházá­soknak közel 60 százaléka ter­ményszárító, tároló és egyéb olyan létesítmény, amely a szakszerű takarmánygazdálkodással függ össze. Amennyiben ilyen beruhá­zásokhoz a reális feltételek bizto­sítottak, még az év hátralevő idő­szakában is nyújthatunk ezekhez kedvezményes hiteleket. A­z előző évek összes mezőgaz­dasági beruházásain belül az épí­tések aránya meghaladta a 60 százalékot. A gépesítés minimális igényeit csak a beruházási terv túlteljesítése árán, terven felüli hitelkibocsátással lehetett kielégí­teni. A tavaly elkezdődött ki­egyenlítődési folyamat az idén a gépesítési beruházások ugrássze­rű növekedésében és az építési részarányának lényeges csökke­nésében jut kifejezésre. N­em számítva az amortizáció megelőzésére nyújtott rövid lejá­ratú hiteleket, az MNB megyei igazgatóságai 1973. május 31-ig 620 millió forint középlejáratú beru­házási hitel nyújtásához kaptak le­hetőséget. Ennek a hétnek az ele­jén a bank elnöksége ezt még 250 millió forinttal felemelte. Így vég­eredményben gépvásárlásra 380 millió forinttal több hitelt nyújt­hatunk, mint 1972-ben. A tavalyi­nál közel egyharmaddal több hi­telt kapnak gépvásárlásra az álla­mi gazdaságok is. A gépek iránti kereslet jól kifejezi, hogy ez év május 31-ig a termelőszövetkeze­tek 1,7 milliárd forintot költöttek gépek vásárlására, körülbelül 25 százalékkal többet, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A termelési rendszerek segítése k­ülön figyelemre méltó, hogy elsősorban a nagy teljesítményű géprendszerek iránti igény növek­szik, és a mezőgazdasági vállala­tok — nagyon helyesen — egyre jobban megnézik, mit vásárolja­nak. Igen nagy jelentőségűnek tekint­hetjük a termelési rendszerek ug­rásszerű fejlődését és bővülését. A kukoricatermelési rendszerek bő­vítésére devizahitelekből az idén mintegy 15-szörösét fordíthatjuk az 1976. évinek. Az idén már je­lentős hiteleket nyújtunk a cukor­répa, a rizs és a napraforgó ter­melésének fejlesztését szolgáló rendszerek technikai megalapozá­sára is. A gépek vásárlására nyújtott hi­telek felhasználásánál fel kell fi­gyelnünk arra, hogy a tsz-ek a bank megyei igazgatóságai által május 31-ig megszavazott 540 mil­lió forint hitelnek még a felét sem használták fel, tehát a beszerzé­sek körül nehézségek vannak. A fizetőképes kereslet jelentkezése a nagykereskedelem nagyon aktív, az igényeknek megfelelő beszerző tevékenységét igényli elsősorban a szocialista országokból.­­ S­zámításaink szerint az 1971— 1973. években megvalósuló mező­­gazdasági beruházások tartós for­góeszköz-szükséglete — évente 2— 2,2 milliárd — összesen 6—6,5 mil­liárd forintot tesz ki. Figyelembe véve a többi ágazat fejlődésének szükségleteit is, az idén 3,5 mil­liárd forintot kell a mezőgazda­ságban a forgóalap feltöltésére fordítani. Úgy véljük, hogy ennek legfeljebb 50 százalékát lehet eb­ben az évben a fejlesztési alapok­ból közvetlenül biztosítani, ezért az előző évinél több középlejáratú hitelt nyújtunk. Számítunk tehát az állatállomány növekedésére, és a hozzá szükséges takarmány- és egyéb forgóeszköz-készletek ész­szerű növelésére is. Rendezett pénzügyi feltételek H­asonlóan gondokat okoz annak az 50—60 tsz-nek és állami gazda­ságnak a problémája is, amelyek iparszerű nagy létesítményük ter­heit nem képesek az érvényben levő szerződések szerint teljesíte­ni, és ezért elég kevésbé képesek arra, hogy a hatékony üzemelés­hez nélkülözhetetlen állandó for­góeszköz-szükségletükről is gon­doskodjanak. Bár a feszült pénz­ügyi helyzetet a túlzottan drága beruházás és a késve üzembe lépő beruházás jövedelmének elmara­dása — legritkábban a hitelteher — okozza, vagy új hitelek nyúj­tásával vagy az esedékes hiteltör­lesztés prolongálásával hidaljuk át. Ilyen problémákra az idén is számítunk, és folyamatosan, egye­di vizsgálatok alapján döntünk minden beérkező javaslatról, így ezeknél a tsz-eknél és állami gaz­daságoknál is létrejönnek a fejlő­dés rendezett pénzügyi feltételei. T­ermészetesen a bank a hitel­döntéseknél mindig figyelemmel van a szövetkezeti bruttó jövede­lem elosztásának arányaira és nem segíthet ott, ahol semmibe veszik a munkadíjazásra vonatkozó tör-­­vényes előírásokat — fejezte be nyilatkozatát Pálos Gyula. 5 Aszály után belvizek a Dél-Alföldön Szerdán még tízezer hektár volt víz alatt A­z Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon egész Csongrád, va­lamint Bács és Békés megye egy részére kiterjedő körzetében az aszályos időszak után júniusban olyan nagy mennyiségű csapadék hullott, hogy több helyen belvi­zek keletkeztek. C­songrádban Baks, Szegvár ha­tárát például pár nap alatt 150 milliméter csapadék áztatta, ami­re ezen a vidéken emberemlékezet óta nem volt példa. A mély fek­vésű földeken 10—20 centiméteres vízborítás keletkezett, sanyargat­va a kalászosokat, a kukoricát és egyéb növényeket. A mezőgazda­­sági üzemek készenléti szolgála­tot szerveztek, hordozható szivat­­tyúkat helyeztek üzembe, a csa­tornákhoz vezető árkokat ástak. S­zerdán az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén már csökkent a vízzel borított terület, de még mindig mintegy 10 ezer hektárt tett ki. Szerencsére azon­ban nem összefüggően, ami meg­könnyíti a védekezést. A szivaty­­tyúknak sokat segít a száraz, nap­sütéses időjárás, amely legalább annyi vizet párologtat el, mint amennyit megfeszített munkával elvezetnek. Ha a napokban nem jön újabb csapadék, rövidesen megszabadul­nak a földek helyenként károkat, várhatóan növénykipusztulásokat okozó vízterhüktől.

Next