Népszabadság, 1973. június (31. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-02 / 127. szám

4 Vietnami Demokratikus Köztársaság MEGÁLLNI TILOS A nemzetközileg ismert tilalmi táblából nagyon keveset látni a vietnami országutak mentén. Még magában a fővárosban is csak né­hány, különösen nagy forgalmú helyen látható. Mégis, úgy tűnik, hogy ez a tábla — jelképesen — az egész országra kiterjedő érvé­nyességgel ott áll a társadalmi és gazdasági fejlődés országútjain. Meggyőző tények jelzik e tilal­mat: megállni tilos. Ilyen a hábo­rú pusztította utak gyors ütemű újjáépítése, helyenként korszerű­sítése, a lerombolt hidak kijaví­tása, mint például a legendás hí­rű Ham Rong rendkívül gyors új­jáépítése, az ideiglenes lakások, új iskolák építése, üzemek hely­reállítása, az építőanyag-ipar ter­melésének helyreállítása és sok más tényező. Néhány hét óta új jelenség figyelhető meg Hanoi­ban, ez pedig a gazdaságvezetés és -szervezés, a munka- és tech­nológiai fegyelem, a kereskede­lem, a közélet bizonyos egészség­telen vonásainak, hibáinak erő­teljes kritikája. Úgy vélem, ez az új jelenség is a „megállni tilos” jelzőtáblák egyike. Jóllehet bizo­nyos vonatkozásokban több is an­nál. Nincs abban semmi különös, ha időnként gazdasági munka­­szervezési, vezetési problémák adódnak még olyan országokban is, amelyekben már negyedszáza­da béke honol, hogy is ne lenné­nek hát ilyen gondok Vietnam­ban, ahonnan 115 év óta most vo­nultak ki az idegen hódítók, és az utolsó agresszorok katonai ereje nyolc év barbár háborújának pusztító nyomait — gyászt és könnyeket hagyott maga után. S alig távoztak el az utóvédek, uraik újabb bombákkal és aknák­kal fenyegetőznek. A társadalmi és gazdasági fejlődés kiválasztott útján ebben a helyzetben sem szabad megállni, s haladás közben kell eltávolítani az útból a gyor­sabb előrehaladást gátló akadá­lyokat. Ilyen akadályokat bírál­nak a hanoi lapok az utóbbi idők­ben. Éles bírálatok Nemrég a Nhan Dan egyik cik­ke éles hangon ítélte el azt a helyzetet, hogy több mezőgazda­­sági termelőszövetkezetben a jó adottságok ellenére nagyon ala­csony a közös földek hozama, gyatra az állattenyésztés. Minde­nért adnak pontot — ami a mun­kaegységhez hasonló norma —, még az értekezleteken való rész­vételért is, így aztán valósággal inflálódik a munkaegység, amely­ből minél több van, annál keve­sebbet ér. Ilyen helyeken a szö­vetkezeti tagok nem szívesen dol­goznak a közösben, s valósággal lesik az alkalmat, hogy visszatér­hessenek háztáji gazdaságaikba. A cikk mindezért e szövetkezetek gondatlan, koncepció nélküli ve­zetését marasztalja el, és sürgeti a gazdaságok fejlesztését, s arra hívja fel a vezetőket, hogy ala­kítsák ki a tagok közös munká­ban való érdekeltségének módo­zatait. Egy másik cikk az öntöző­művek helyzetét boncolja. Miután megállapítja, hogy az ország 1 millió 142 ezer hektár föld öntö­zésére elegendő csatornahálózat­tal és 295 ezer hektár ármente­sítésre elegendő eszközökkel ren­delkezik, bírálja, hogy mindezek­nek csak 60—70 százalékát hasz­nálják ki. Az okok között a lap megemlíti, hogy sok berendezés régi­s elhasználódott, mások nem régiek ugyan, de gyenge minősé­gűek. Hangsúlyozottan bírálja a cikk az öntözőművek elhanya­goltságát, a karbantartás gondat­lanságát. Így például megemlíti a zsilipeket, amelyeken lezárt álla­potban nyolc köbméter víz folyik el másodpercenként csupán azért, mert gondatlanul vagy egyáltalán­­ nem javítják. Helyenként gyen­­­­gék a gátak. Az öntözőcsatornák f­eliszaposodtak az utóbbi időben. Mint a lap megjegyzi, évente mintegy 60 millió köbméter hor­dalékot kellene a csatornákból és egyes folyószakaszokból kitermel­ni. A lapok élesen bírálják a munkafegyelem lazaságát, az üze­meken belüli tétlenkedést. A gaz­dasági élet problémájaként tár­gyalta az egyik cikk, hogy Hanoi­ban nagymértékben megnőtt a piacozó magánkereskedelem, amely a kijelölt piacok területén kívül is valósággal rátelepszik a város utcáira. E bíráló írásokból egyértelműen kitűnik, hogy jóllehet alig ért vé­get a háború, az illetékes vietna­mi szerveket nem tartja vissza a hibák bírálatától, hogy „az ellen­ség kihasználhatja fogyatékossá­gainkat”. (Mellesleg a háború ide­jén is közöltek a lapok erőteljes bírálatokat, karikatúrákat.) Rendet, szervezettséget Bizonyára akadnak, akik azt gondolják, hogy a bírált jelensé­gek azzal magyarázhatók, hogy a vietnami nép belefáradt a hosz­­szú háborúba, s most a béke idő­szakában kicsit könnyebben akar élni. Kár lenne ugyan tagadni a bírált jelenségek összefüggését a háborúval, úgy vélem mégis, hogy ezek a jelenségek nem a kifáradás­sal, nem is a könnyebb életmódra való törekvéssel magyarázhatók. Kifáradásról pedig már csak azért sem lehet beszélni, mert — erről sok tény alapján győződhettünk meg —, ahol a vezetés jól szerve­zi a munkát, rendet tart, gondos­kodik a termelőmunka feltételei­ről és folyamatos menetéről, ott nagyon is serény és eredményes munka folyik. A bíráló írásokból egyébként kitűnik, hogy azok elsősorban az üzemek és vállalatok gyenge ve­zetését marasztalják el, azt sem személy szerint, nem megbélyegző, leváltásukat követelő módon, ha­nem a rend helyreállításának, ki­alakításának igényeivel. Nem is sürgetnek adminisztratív intézke­déseket — talán csak a spekulán­sok, enyveskezűek és orgazdáik ellen —, de még ebben a vonatko­zásban is elsősorban a felelős szervektől kérik számon a rend­­teremtést, a szervezettséget és a törvényes felügyeletet, vagyis a piaci visszaélések megelőzését. Céltudatos vezetés A bírálatsorozat elsősorban a munka szervezettségének és fe­gyelmének helyreállítását, kiala­kítását szolgálja. Helyénvaló itt kialakításról beszélni, hiszen a háború éveiben a mindenkori helyzet gyakran kényszerítette költözködésre, leállásra az üze­meket és dolgozóikat, emellett új nemzedék nőtt fel ebben az idő­szakban, s a szocialista termelés rendje, szervezettsége, technoló­giai és munkafegyelme még egyébként sem alakulhatott ki a VDK egész népgazdaságában. Ja­nuár óta itt állandóan hangsúlyoz­zák, hogy a békés viszonyok kö­zött a VDK szerepe mindenekelőtt abban van, hogy felépítse Észa­kon a szocializmust, s annak pél­dájával hasson a testvéri Dél, In­dokína és egész Délkelet-Ázsia or­szágainak társadalmi fejlődésére. A szocialista építés pedig — sok más mellett — rendet, szervezett­séget, műszaki és munkafegyelmet követel, amit viszont csak az üze­mek és vállalatok jól felkészült, határozott és céltudatos vezetése alakíthat ki. Nekik szól hát mindenekelőtt a figyelmeztető kritika, előttük áll a tilalmi tábla: megállni tilos. Hanoi, 1973. június. Tóth Pál Ármódosítások Bulgáriában A bolgár minisztertanács ren­delete értelmében az országban június elsejével bizonyos módosí­tásokat hajtottak végre egyes áru­cikkek árában. Átlag 13—30 szá­zalékkal leszállították a csecse­mő- és gyermekruházati cikkek, s 8—30 százalékkal a gyógyszerek árát. Ezzel egyidőben felemelték a szeszes italok (konyak, pálinka stb.), továbbá a luxuscikkek, né­mely szőnyegfélék, s általában a kézi kidolgozású termékek árát, közöttük az ide sorolható bőráru­két­ is. (MTI) 1973. június 2., szombat NÉPSZABADSÁG Az iskolák államosításának 25. évfordulója és a pedagógusnap alkalmából Pedagógusok kitüntetése a Parlamentben Az iskolák államosításának 25. évfordulója, valamint a pedagó­gusnap alkalmából, az államo­sításban, valamint az oktatás­ügy fejlesztésében kifejtett te­vékenységük elismeréséül a pén­teki parlamenti ünnepségen a MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA kitüntetésben részesült: Dr. Arató Ferenc, az Országos Peda­gógiai Könyvtár és Múzeum főigaz­gatója; Benke László, a révfülöpi ál­talános iskola igazgatója; Csele József nyugalmazott iskolai csoportvezető; Komáromy László, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyette­se; dr. Kovács Péter, a budapesti I. László gimnázium igazgatója; Mendei Mihály nyugalmazott általános iskolai igazgató; Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára; Rózsa András, a Pedagógusok Szakszerveze­te kv osztályvezetője; Szűcs Sándor, a Pedagógusok Szakszervezete Bács- Kiskun megyei bizottságának titkára; Támadt Lajos, a ceglédi Földváry Ká­roly általános iskola tanára. Az iskolák államosításában ki­fejtett kiemelkedő tevékenysé­gükért EMLÉKPLAKETTET kaptak: Dr. Alexits György, Kossuth-d­íjas, állami díjas akadémikus, c. egyetemi tanár, az MTA Matematikai Kutató Intézetének­­nyugalm­azott osztályveze­tője; Avéd Istvánné, a kazincbarcikai központi általános iskola tanítója; Béki Ernő, az MSZMP KB Párttörté­­neti Intézetének tudományos főmun­katársa; Bognár József, állami díjas akadémikus, egyetemi tanár, az MTA afroázsiai kutatócsoportjának igazga­tója; Briesztyenszky József, ny. ál­talános iskolai tanár; Csilla Gáborné, a kábai általános iskola igazgató­helyettese ; Eretnek János, a dombó­vári általános iskola igazgatója; Estók Józsefné, az ököritófülpösi nevelő ott­hon igazgatója; Gyenes Antal, a köz­gazdaságtudományok kandidátusa, a Szövetkezeti Kutató- és Dokum­entá­­ciós iroda igazgatója; Hegyi Gyula általános iskolai igazgató; dr. Jóború Magda, a neveléstudományok kandi­dátusa, az Országos Széchényi Könyv­tár főigazgatója; Kállai Gyula, a Po­litikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnö­ke; Kerek Gábor, a budapesti Szilá­gyi Erzsébet gimnázium igazgatója; Kerényi Lászlóné általános iskolai tanár; dr. Kiss Árpád, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető főis­kolai tanára; Kovács József, Kossuth­­díjas, a Nyíregyházi Tanárképző Főis­kola nyugalmazott főigazgatója; Or­­tutay Gyula akadémikus, egyetemi tanár, az MTA néprajzkutató csoport­jának igazgatója; Révész Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; dr. Szávai Nándor Kos­­suth-díjas, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Ságvári Endre gya­korló-gimnáziumának vezető tanára; dr. Tamás Károly nyugalmazott kö­zépiskolai igazgató. A művelődésügyi miniszter az oktató-nevelő munkában kifej­tett kimagasló tevékenységükért az APÁCZAI CSERE JÁNOS-DÍJAT adományozta a következőknek: Asztalos Gyuláné, a gyulai 3. szá­mú általános iskola tanára; Elek Sán­dor vezető szakfelügyelő, az ebesi ál­talános iskola tanára; Katona Fe­renc, a budapesti Pataki István híradás­­ipari szakközépiskola igazgatója; Pá­kán István szakfelügyelő, a nagy­kőrösi Arany János gimnázium és óvónőképző szakközépiskola tanára; Papp Józsefné, a Fővárosi Pedagógiai­ Intézet vezető szakfelügyelője; Tatár István vezető szakfelügyelő, a makói Bartók Béla általános iskola tanára; Tibor Istvánné szakfelügyelő, a pécsi Nagy Lajos gimnázium és szakközép­­iskola tanára; Bujdos László, a mis­kolci 100. sz. ipari szakmunkásképző intézet igazgatója; Molnár Edit, a bu­dapesti Szilágyi Erzsébet nevelőotthon igazgatója; Székely Endréné tudomá­nyos kutató, a neveléstudományok kandidátusa. A művelődésügyi miniszter a pedagógusnap alkalmából ered­ményes oktató-nevelő munkájuk elismeréséül kitüntető címeket adományozott. KIVÁLÓ TANÁr címet kapott: Apró Attila, a vépi mezőgazdasági szakmunkásképző intézet igazgatója; Arató Ádám, a szegedi Radnóti Mik­lós gimnázium tanára; Árendás Jó­zsef szakfelügyelő, a dunaalmási általá­nos iskola tanára; dr. Asbóth László­né, a budapesti XI. ker., Váli u. 1. sz. általános iskola tanára; Balanyi Miklós, a mezőhegyesi általános iskola taná­ra ; Bácskai Mihályné, a szentesi Hor­váth Mihály gimnázium tanára; Ban­­ner László, a nyíregyházi Krúdy Gyu­la gimnázium és szakközépiskola igaz­gatója; Benkő Ferencné, a derecskei 2. számú általános iskola igazgató­­helyettese; Bócz György, a komlói Kodály Zoltán ének- és zenetagozatos általános iskola igazgatója; Borsai György szakfelügyelő, az albertirsai Petőfi Sándor általános iskola taná­ra ; Csontos Antal, a szolnoki Sza­muely Tibor közlekedésgép-gyártó szakközépiskola igazgatóhelyettese; Cseme Lajos, a szegedi Déry Miksa szakközépiskola igazgatóhelyettese; Czapáry Endre szakfelügyelő, a győ­ri Révay Miklós gimnázium és vegy­ipari szakközépiskola tanára; Erdélyi Béla szakfelügyelő, az ököritófülpösi általános iskola tanára; Farkas László szakfelügyelő, a szakmári általános iskola tanára; Fiszter Gyuláné szak­­felügyelő, a pécsi Leöwey Klára gim­názium tanára; dr. Gáspár László, a szentlőrinci 1. sz. általános iskola igazgatója; Glied Endréné, a bajai József Attila általános iskola igazga­tója ; Hamvas Anna, a budapesti VII. kerületi Alsó­erdősori általános isko­la tanára; Henye Istvánné, a kapu­vári 2. sz. általános iskola tanára; Herczeg Mátyás, a fóti általános is­kola igazgatója; Hittig Ágoston, a budapesti II. ker., Csalogány utcai foglalkoztató iskola és nevelőotthon igazgatója; Holics László, a budapesti ELTE Apáczai Csere János gyakorló­­iskola vezető tanára; Káspári János, a gyönki Tolnai Lajos középiskolai kollégium igazgatója; Káté István, a veszprémi Csermák Antal állami ze­neiskola igazgatóhelyettese; Kiss Jó­zsefné, a szolnoki Költői Anna úti általános iskola tanára; Knoll János, a veszprémi Lovassy László gimná­zium és szakközépiskola igazgató­­helyettese ; Kocsis Vilmos, a szegedi József Attila Tudományegyetem Ság­vári Endre gyakorló-gimnáziumának szakvezető tanára; Koltai Magdolna, a komlói Fürst Sándor utcai általános iskola tanára; Koós Károlyné, az esz­tergomi tanítóképző intézet gyakorló­iskola tanára; Kováts Dániel, a sá­toraljaújhelyi Kossuth Lajos gimná­zium és egészségügyi szakközépisko­la tanára; Kovács Ferenc, a vasvári körzeti általános iskola igazgatója; Kömlei Károly, a gyöngyösi 1. sz. ál­talános iskola tanára; dr. Lemhényi Jenőné, a debreceni Irinyi János élel­miszeripari szakközépiskola és szak­munkásképző intézet igazgatóhelyet­tese; Leszenszky K. Lászlóné, a pász­tói 1. sz. általános iskola igazgató­­helyettese; Lőricz László, a soproni 403. sz. ipari szakmunkásképző inté­zet igazgatója; Magassy László, a Pécsi Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájának igazgatóhelyet­tese; Magiciusz Gyuláné szakfelügye­lő, a budapesti XII. ker., Németvöl­gyi úti általános iskola tanára; dr. Majoros József, a budapesti ELTE Radnóti Miklós gyakorlóiskola igaz­gatóhelyettese; Majsányi László, a pé­­tervásári mezőgazdasági szakmunkás­­képző intézet igazgatója; Máté Mihály, a kalocsai általános iskola­ igazgató­ja; dr. Nagy Andorné, az egri Gár­donyi Géza gimnázium és szakközép­­iskola tanára; Nagy István, a buda­pesti XXII. ker., Budai Nagy Antal gimnázium tanára; Nagy Miklós, az alsójózsai általános iskola tanára; Orbán Ottóné, a makói Bartók Béla általános iskola tanára; Pálfy Gyu­láné, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem Ságvári Endre gyakorló általános iskolájának szakvezető taná­ra; Puskás Lajos, a Nyíregyházi Ta­nárképző Főiskola 2. számú gyakorló­­iskolájának igazgatója; Raposa Mar­git, a szentgotthárdi általános iskola tanára; Ray Erzsébet, a fóti gyer­mekváros általános és szakközépisko­la tanára; Répászky Zoltán szakfel­ügyelő, a mezőkövesdi 1. számú álta­lános iskola tanára; dr. Sárosi József­né szakfelügyelő, a budapesti VIII. kerületi Zrínyi Ilona gim­názium tanára; Stenczer Ferenc­né, a budapesti Xvi. ker., Kilián György utcai gimnázium tanára; Schmidt Eleonóra, a budapesti Ku­­lich Gyula ruhaipari szakközépiskola tanára; Schwarcz Oszkár, a budapes­ti Bartók Béla zeneművészeti szak­­középiskola tanára; dr. Szabó Miklós­­né szakfelügyelő, a debreceni Új Élet parki általános iskola tanára; dr. Száz Jánosné, a szolnoki Vásár­helyi Pál közgazdasági és kereskedel­mi szakközépiskola igazgatóhelyette­se; Szekeres János, a balassagyar­mati általános iskola igazgatóhelyet­­tese; dr. Szendrey Istvánné, a deb­receni Kossuth Lajos Tudomány­­egyetem gyakorló általános iskolájá­nak vezető tanára; dr. Szilágyi László­né szakfelügyelő, a budapesti Hunfalvy János közgazdasági szakközépiskola tanára; Takács István, a környe­­lagyospusztai általános iskola veze­tője ; Tallai Ferenc, a Pápai Petőfi Sándor gimnázium és szakközépiskola tanára: dr. Tóth Károly, a székesfe­hérvári Ybl Miklós gimnázium és szakközépiskola tanára: Tóth Lajos, a békéscsabai Rózsa Ferenc gimná­zium és szakközépiskola tanára: Tóth Sándorné, a zalaszentgróti 2. sz. ál­talános iskola tanára: dr. Török Lászlóné, a Szegedi Tanárképző Főis­kola 2. számú gyakorlóiskolájának szakvezető tanára; Vezér József, a tokodi általános iskola igazgatója; dr. Zelliger Ernőné, a budapesti IX. ker. állami zeneiskola zongoratanára; Zsol­dos Ferenc, a nagykanizsai Landler Jenő gimnázium igazgatója, kiváló tanító címet kapott: Adorján Lajosné, a fertőrákosi ál­talános iskola tanítója; Avar József­né, a szombathelyi Fürst Sándor ál­talános iskola napközi otthon vezető­je; Bíró Józsefné, a budapesti II. ke­rületi Áldás utcai általános iskola tanítója; Bodó Lászlóné szakfelügyelő, a pécsi Köztársaság téri általános is­kola tanítója; Bodor Sándor, a Jászberényi Tanítóképző intézet gya­korló általános iskola tanítója; Buj­­tár Józsefné, a Pécsi Tanárképző Fő­iskola gyakorló általános iskolájának tanítója; Büki József, a csurgói II. Rákóczi Ferenc általános iskola alsó tagozatos szakfelügyelője; dr. Dávid Lajosné, a Győri Tanítóképző Inté­zet gyakorlóiskolájának tanítója; De­­me Andorné, a sátoraljaújhelyi Esze Tamás általános iskola tanítója; For­rás­ Istvánné, a teremi általános is­kola tanítója; Góczán Tiborné, a káldi körzeti általános iskola tanító­ja; Iványi Lajosné, a gödöllői általá­nos iskola igazgatóhelyettese; Jankó Istvánné, a debreceni tanítóképző in­tézet gyakorló általános iskolájának tanítója; Keszei Sándorné, a letenyei általános iskola tanítója; Klaffl Sán­dorné, a pápai Erkel Ferenc ének-ze­nei általános iskola tanítója; Kollá­­nyi Imréné, a balassagyarmati általá­nos iskola tanítója; Kovács Lászlóné, a bonyhádi Vörösmarty Mihály álta­lános iskola alsó tagozatos szakfel­ügyelője; Medvegy Mária, az ecseg­­falvi általános iskola tanítója; dr. Mezősi Józsefné, a Szegedi Tanár­képző Főiskola 1. számú gyakorló ál­talános iskola tanítója; Nagy Gyuláné, a makói Szoboszlai Imre általános is­kola igazgatóhelyettese; Nagy László, a lenti 1. számú általános iskola ta­nítója ; dr. Németh Kálmánné, a sze­gedi József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre gyakorlóiskolájának ta­nítója; Polesinszki Jenőné, a buda­pesti XIII. kerületi Thälmann utcai általános iskola tanítója; dr. Poór Já­nosné, a hajdúböszörményi 2. számú általános iskola alsó tagozatos szak­­felügyelője; Radnai József, a lövői általános iskola igazgatója; Rosa Lászlóné, a szegedi Béke utcai álta­lános iskola tanítója; dr. Sáfrány Lászlóné, az alsózsolcai általános is­kola tanítója; Somogyi Józsefné, a fülöpszállási általános iskola tanító­ja; Stauróczky Lászlóné, a budapesti IV. ker., Attila utcai általános isko­la tanítója; Szabolcska Péterné, a gyöngyössolymosi általános iskola alsó tagozatos szakfelügyelője; Sza­­mosvölgyi Istvánné, a kalocsai ének­zenei általános iskola tanítója; Sze­­lényi Lászlóné, az albertirsai Tessedik Sámuel általános iskola tanítója; Tí­­már-Geng Istvánné, a budapesti XVIII. ker., Brassó utcai általános is­kola tanítója; Újházi Jánosné, a szé­kesfehérvári Béke téri általános isko­la tanítója; dr. Vándor István, a ba­­ja-kiscsávolyi József Attila általános iskola iskolavezetője; Varga Józsefné, a nagyatádi általános iskola tanítója; Varjú Vilmosné, az Egri Tanárképző Főiskola gyakorlóiskolájának tanítója. Kiváló ÓVÓNŐ címet kapott: Babily Mihályné, a budapesti XVI. ker., Szélmalom utcai óvoda vezető óvónője; Bíró Béláné, a miskolci selyemréti óvoda vezető óvónője; Du­dás Lászlóné, az egri Szarvas téri óvo­da vezető óvónője; Ébinger Józsefné, a pusztaszabolcsi óvoda vezető óvó­nője; Felföldi Jánosné, a csongrádi dohánysori óvoda óvónője; Führer Er­nőné, a nagykanizsai Rozgonyi utcai napközi otthonos óvoda vezető óvó­nője ; Institoris Gyuláné, az orosházi Székács J. utcai óvoda vezető óvónő­je; Kamarás Józsefné, a szekszárdi továbbképző kabinet óvodai szakfel­ügyelője; Kemecsei Erzsébet, a nyír­bátori 1. számú óvoda vezető óvó­nője; Nagy Miklósné, az alsóberecki óvoda vezető óvónője; Nagy Pálné, a kópházi napközi otthonos óvoda ve­zető óvónője; Ónosi Lászlóné, a deb­receni Eötvös utcai napközi otthonos óvoda vezető óvónője; Szabó István­né, a kunszentmártoni 4. számú óvo­da vezető óvónője; dr. Székely La­josné, a fóti óvoda vezető óvónője; Tomasága Edit, a budapesti II., Cseppkő utcai Münnich Ferenc ne­velőotthon vezető óvónője. (MTI) Losonczi Pál a kitüntetett pedagógusok egy csoportjával beszélget. ­ A Pedagógusok Szakszervezeté­nek központi vezetősége pénteken fogadást adott azoknak a tisztele­tére, akik 25 évvel ezelőtt aktívan részt vettek az iskolák államosítá­sában. A találkozón Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára mondott köszöntőt.

Next