Népszabadság, 1973. június (31. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-02 / 127. szám
4 Vietnami Demokratikus Köztársaság MEGÁLLNI TILOS A nemzetközileg ismert tilalmi táblából nagyon keveset látni a vietnami országutak mentén. Még magában a fővárosban is csak néhány, különösen nagy forgalmú helyen látható. Mégis, úgy tűnik, hogy ez a tábla — jelképesen — az egész országra kiterjedő érvényességgel ott áll a társadalmi és gazdasági fejlődés országútjain. Meggyőző tények jelzik e tilalmat: megállni tilos. Ilyen a háború pusztította utak gyors ütemű újjáépítése, helyenként korszerűsítése, a lerombolt hidak kijavítása, mint például a legendás hírű Ham Rong rendkívül gyors újjáépítése, az ideiglenes lakások, új iskolák építése, üzemek helyreállítása, az építőanyag-ipar termelésének helyreállítása és sok más tényező. Néhány hét óta új jelenség figyelhető meg Hanoiban, ez pedig a gazdaságvezetés és -szervezés, a munka- és technológiai fegyelem, a kereskedelem, a közélet bizonyos egészségtelen vonásainak, hibáinak erőteljes kritikája. Úgy vélem, ez az új jelenség is a „megállni tilos” jelzőtáblák egyike. Jóllehet bizonyos vonatkozásokban több is annál. Nincs abban semmi különös, ha időnként gazdasági munkaszervezési, vezetési problémák adódnak még olyan országokban is, amelyekben már negyedszázada béke honol, hogy is ne lennének hát ilyen gondok Vietnamban, ahonnan 115 év óta most vonultak ki az idegen hódítók, és az utolsó agresszorok katonai ereje nyolc év barbár háborújának pusztító nyomait — gyászt és könnyeket hagyott maga után. S alig távoztak el az utóvédek, uraik újabb bombákkal és aknákkal fenyegetőznek. A társadalmi és gazdasági fejlődés kiválasztott útján ebben a helyzetben sem szabad megállni, s haladás közben kell eltávolítani az útból a gyorsabb előrehaladást gátló akadályokat. Ilyen akadályokat bírálnak a hanoi lapok az utóbbi időkben. Éles bírálatok Nemrég a Nhan Dan egyik cikke éles hangon ítélte el azt a helyzetet, hogy több mezőgazdasági termelőszövetkezetben a jó adottságok ellenére nagyon alacsony a közös földek hozama, gyatra az állattenyésztés. Mindenért adnak pontot — ami a munkaegységhez hasonló norma —, még az értekezleteken való részvételért is, így aztán valósággal inflálódik a munkaegység, amelyből minél több van, annál kevesebbet ér. Ilyen helyeken a szövetkezeti tagok nem szívesen dolgoznak a közösben, s valósággal lesik az alkalmat, hogy visszatérhessenek háztáji gazdaságaikba. A cikk mindezért e szövetkezetek gondatlan, koncepció nélküli vezetését marasztalja el, és sürgeti a gazdaságok fejlesztését, s arra hívja fel a vezetőket, hogy alakítsák ki a tagok közös munkában való érdekeltségének módozatait. Egy másik cikk az öntözőművek helyzetét boncolja. Miután megállapítja, hogy az ország 1 millió 142 ezer hektár föld öntözésére elegendő csatornahálózattal és 295 ezer hektár ármentesítésre elegendő eszközökkel rendelkezik, bírálja, hogy mindezeknek csak 60—70 százalékát használják ki. Az okok között a lap megemlíti, hogy sok berendezés régis elhasználódott, mások nem régiek ugyan, de gyenge minőségűek. Hangsúlyozottan bírálja a cikk az öntözőművek elhanyagoltságát, a karbantartás gondatlanságát. Így például megemlíti a zsilipeket, amelyeken lezárt állapotban nyolc köbméter víz folyik el másodpercenként csupán azért, mert gondatlanul vagy egyáltalán nem javítják. Helyenként gyengék a gátak. Az öntözőcsatornák feliszaposodtak az utóbbi időben. Mint a lap megjegyzi, évente mintegy 60 millió köbméter hordalékot kellene a csatornákból és egyes folyószakaszokból kitermelni. A lapok élesen bírálják a munkafegyelem lazaságát, az üzemeken belüli tétlenkedést. A gazdasági élet problémájaként tárgyalta az egyik cikk, hogy Hanoiban nagymértékben megnőtt a piacozó magánkereskedelem, amely a kijelölt piacok területén kívül is valósággal rátelepszik a város utcáira. E bíráló írásokból egyértelműen kitűnik, hogy jóllehet alig ért véget a háború, az illetékes vietnami szerveket nem tartja vissza a hibák bírálatától, hogy „az ellenség kihasználhatja fogyatékosságainkat”. (Mellesleg a háború idején is közöltek a lapok erőteljes bírálatokat, karikatúrákat.) Rendet, szervezettséget Bizonyára akadnak, akik azt gondolják, hogy a bírált jelenségek azzal magyarázhatók, hogy a vietnami nép belefáradt a hoszszú háborúba, s most a béke időszakában kicsit könnyebben akar élni. Kár lenne ugyan tagadni a bírált jelenségek összefüggését a háborúval, úgy vélem mégis, hogy ezek a jelenségek nem a kifáradással, nem is a könnyebb életmódra való törekvéssel magyarázhatók. Kifáradásról pedig már csak azért sem lehet beszélni, mert — erről sok tény alapján győződhettünk meg —, ahol a vezetés jól szervezi a munkát, rendet tart, gondoskodik a termelőmunka feltételeiről és folyamatos menetéről, ott nagyon is serény és eredményes munka folyik. A bíráló írásokból egyébként kitűnik, hogy azok elsősorban az üzemek és vállalatok gyenge vezetését marasztalják el, azt sem személy szerint, nem megbélyegző, leváltásukat követelő módon, hanem a rend helyreállításának, kialakításának igényeivel. Nem is sürgetnek adminisztratív intézkedéseket — talán csak a spekulánsok, enyveskezűek és orgazdáik ellen —, de még ebben a vonatkozásban is elsősorban a felelős szervektől kérik számon a rendteremtést, a szervezettséget és a törvényes felügyeletet, vagyis a piaci visszaélések megelőzését. Céltudatos vezetés A bírálatsorozat elsősorban a munka szervezettségének és fegyelmének helyreállítását, kialakítását szolgálja. Helyénvaló itt kialakításról beszélni, hiszen a háború éveiben a mindenkori helyzet gyakran kényszerítette költözködésre, leállásra az üzemeket és dolgozóikat, emellett új nemzedék nőtt fel ebben az időszakban, s a szocialista termelés rendje, szervezettsége, technológiai és munkafegyelme még egyébként sem alakulhatott ki a VDK egész népgazdaságában. Január óta itt állandóan hangsúlyozzák, hogy a békés viszonyok között a VDK szerepe mindenekelőtt abban van, hogy felépítse Északon a szocializmust, s annak példájával hasson a testvéri Dél, Indokína és egész Délkelet-Ázsia országainak társadalmi fejlődésére. A szocialista építés pedig — sok más mellett — rendet, szervezettséget, műszaki és munkafegyelmet követel, amit viszont csak az üzemek és vállalatok jól felkészült, határozott és céltudatos vezetése alakíthat ki. Nekik szól hát mindenekelőtt a figyelmeztető kritika, előttük áll a tilalmi tábla: megállni tilos. Hanoi, 1973. június. Tóth Pál Ármódosítások Bulgáriában A bolgár minisztertanács rendelete értelmében az országban június elsejével bizonyos módosításokat hajtottak végre egyes árucikkek árában. Átlag 13—30 százalékkal leszállították a csecsemő- és gyermekruházati cikkek, s 8—30 százalékkal a gyógyszerek árát. Ezzel egyidőben felemelték a szeszes italok (konyak, pálinka stb.), továbbá a luxuscikkek, némely szőnyegfélék, s általában a kézi kidolgozású termékek árát, közöttük az ide sorolható bőrárukét is. (MTI) 1973. június 2., szombat NÉPSZABADSÁG Az iskolák államosításának 25. évfordulója és a pedagógusnap alkalmából Pedagógusok kitüntetése a Parlamentben Az iskolák államosításának 25. évfordulója, valamint a pedagógusnap alkalmából, az államosításban, valamint az oktatásügy fejlesztésében kifejtett tevékenységük elismeréséül a pénteki parlamenti ünnepségen a MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA kitüntetésben részesült: Dr. Arató Ferenc, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója; Benke László, a révfülöpi általános iskola igazgatója; Csele József nyugalmazott iskolai csoportvezető; Komáromy László, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese; dr. Kovács Péter, a budapesti I. László gimnázium igazgatója; Mendei Mihály nyugalmazott általános iskolai igazgató; Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára; Rózsa András, a Pedagógusok Szakszervezete kv osztályvezetője; Szűcs Sándor, a Pedagógusok Szakszervezete Bács- Kiskun megyei bizottságának titkára; Támadt Lajos, a ceglédi Földváry Károly általános iskola tanára. Az iskolák államosításában kifejtett kiemelkedő tevékenységükért EMLÉKPLAKETTET kaptak: Dr. Alexits György, Kossuth-díjas, állami díjas akadémikus, c. egyetemi tanár, az MTA Matematikai Kutató Intézeténeknyugalmazott osztályvezetője; Avéd Istvánné, a kazincbarcikai központi általános iskola tanítója; Béki Ernő, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa; Bognár József, állami díjas akadémikus, egyetemi tanár, az MTA afroázsiai kutatócsoportjának igazgatója; Briesztyenszky József, ny. általános iskolai tanár; Csilla Gáborné, a kábai általános iskola igazgatóhelyettese ; Eretnek János, a dombóvári általános iskola igazgatója; Estók Józsefné, az ököritófülpösi nevelő otthon igazgatója; Gyenes Antal, a közgazdaságtudományok kandidátusa, a Szövetkezeti Kutató- és Dokumentációs iroda igazgatója; Hegyi Gyula általános iskolai igazgató; dr. Jóború Magda, a neveléstudományok kandidátusa, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója; Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke; Kerek Gábor, a budapesti Szilágyi Erzsébet gimnázium igazgatója; Kerényi Lászlóné általános iskolai tanár; dr. Kiss Árpád, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető főiskolai tanára; Kovács József, Kossuthdíjas, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola nyugalmazott főigazgatója; Ortutay Gyula akadémikus, egyetemi tanár, az MTA néprajzkutató csoportjának igazgatója; Révész Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; dr. Szávai Nándor Kossuth-díjas, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ságvári Endre gyakorló-gimnáziumának vezető tanára; dr. Tamás Károly nyugalmazott középiskolai igazgató. A művelődésügyi miniszter az oktató-nevelő munkában kifejtett kimagasló tevékenységükért az APÁCZAI CSERE JÁNOS-DÍJAT adományozta a következőknek: Asztalos Gyuláné, a gyulai 3. számú általános iskola tanára; Elek Sándor vezető szakfelügyelő, az ebesi általános iskola tanára; Katona Ferenc, a budapesti Pataki István híradásipari szakközépiskola igazgatója; Pákán István szakfelügyelő, a nagykőrösi Arany János gimnázium és óvónőképző szakközépiskola tanára; Papp Józsefné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője; Tatár István vezető szakfelügyelő, a makói Bartók Béla általános iskola tanára; Tibor Istvánné szakfelügyelő, a pécsi Nagy Lajos gimnázium és szakközépiskola tanára; Bujdos László, a miskolci 100. sz. ipari szakmunkásképző intézet igazgatója; Molnár Edit, a budapesti Szilágyi Erzsébet nevelőotthon igazgatója; Székely Endréné tudományos kutató, a neveléstudományok kandidátusa. A művelődésügyi miniszter a pedagógusnap alkalmából eredményes oktató-nevelő munkájuk elismeréséül kitüntető címeket adományozott. KIVÁLÓ TANÁr címet kapott: Apró Attila, a vépi mezőgazdasági szakmunkásképző intézet igazgatója; Arató Ádám, a szegedi Radnóti Miklós gimnázium tanára; Árendás József szakfelügyelő, a dunaalmási általános iskola tanára; dr. Asbóth Lászlóné, a budapesti XI. ker., Váli u. 1. sz. általános iskola tanára; Balanyi Miklós, a mezőhegyesi általános iskola tanára ; Bácskai Mihályné, a szentesi Horváth Mihály gimnázium tanára; Banner László, a nyíregyházi Krúdy Gyula gimnázium és szakközépiskola igazgatója; Benkő Ferencné, a derecskei 2. számú általános iskola igazgatóhelyettese; Bócz György, a komlói Kodály Zoltán ének- és zenetagozatos általános iskola igazgatója; Borsai György szakfelügyelő, az albertirsai Petőfi Sándor általános iskola tanára ; Csontos Antal, a szolnoki Szamuely Tibor közlekedésgép-gyártó szakközépiskola igazgatóhelyettese; Cseme Lajos, a szegedi Déry Miksa szakközépiskola igazgatóhelyettese; Czapáry Endre szakfelügyelő, a győri Révay Miklós gimnázium és vegyipari szakközépiskola tanára; Erdélyi Béla szakfelügyelő, az ököritófülpösi általános iskola tanára; Farkas László szakfelügyelő, a szakmári általános iskola tanára; Fiszter Gyuláné szakfelügyelő, a pécsi Leöwey Klára gimnázium tanára; dr. Gáspár László, a szentlőrinci 1. sz. általános iskola igazgatója; Glied Endréné, a bajai József Attila általános iskola igazgatója ; Hamvas Anna, a budapesti VII. kerületi Alsóerdősori általános iskola tanára; Henye Istvánné, a kapuvári 2. sz. általános iskola tanára; Herczeg Mátyás, a fóti általános iskola igazgatója; Hittig Ágoston, a budapesti II. ker., Csalogány utcai foglalkoztató iskola és nevelőotthon igazgatója; Holics László, a budapesti ELTE Apáczai Csere János gyakorlóiskola vezető tanára; Káspári János, a gyönki Tolnai Lajos középiskolai kollégium igazgatója; Káté István, a veszprémi Csermák Antal állami zeneiskola igazgatóhelyettese; Kiss Józsefné, a szolnoki Költői Anna úti általános iskola tanára; Knoll János, a veszprémi Lovassy László gimnázium és szakközépiskola igazgatóhelyettese ; Kocsis Vilmos, a szegedi József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre gyakorló-gimnáziumának szakvezető tanára; Koltai Magdolna, a komlói Fürst Sándor utcai általános iskola tanára; Koós Károlyné, az esztergomi tanítóképző intézet gyakorlóiskola tanára; Kováts Dániel, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos gimnázium és egészségügyi szakközépiskola tanára; Kovács Ferenc, a vasvári körzeti általános iskola igazgatója; Kömlei Károly, a gyöngyösi 1. sz. általános iskola tanára; dr. Lemhényi Jenőné, a debreceni Irinyi János élelmiszeripari szakközépiskola és szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettese; Leszenszky K. Lászlóné, a pásztói 1. sz. általános iskola igazgatóhelyettese; Lőricz László, a soproni 403. sz. ipari szakmunkásképző intézet igazgatója; Magassy László, a Pécsi Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájának igazgatóhelyettese; Magiciusz Gyuláné szakfelügyelő, a budapesti XII. ker., Németvölgyi úti általános iskola tanára; dr. Majoros József, a budapesti ELTE Radnóti Miklós gyakorlóiskola igazgatóhelyettese; Majsányi László, a pétervásári mezőgazdasági szakmunkásképző intézet igazgatója; Máté Mihály, a kalocsai általános iskola igazgatója; dr. Nagy Andorné, az egri Gárdonyi Géza gimnázium és szakközépiskola tanára; Nagy István, a budapesti XXII. ker., Budai Nagy Antal gimnázium tanára; Nagy Miklós, az alsójózsai általános iskola tanára; Orbán Ottóné, a makói Bartók Béla általános iskola tanára; Pálfy Gyuláné, a szegedi József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre gyakorló általános iskolájának szakvezető tanára; Puskás Lajos, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola 2. számú gyakorlóiskolájának igazgatója; Raposa Margit, a szentgotthárdi általános iskola tanára; Ray Erzsébet, a fóti gyermekváros általános és szakközépiskola tanára; Répászky Zoltán szakfelügyelő, a mezőkövesdi 1. számú általános iskola tanára; dr. Sárosi Józsefné szakfelügyelő, a budapesti VIII. kerületi Zrínyi Ilona gimnázium tanára; Stenczer Ferencné, a budapesti Xvi. ker., Kilián György utcai gimnázium tanára; Schmidt Eleonóra, a budapesti Kulich Gyula ruhaipari szakközépiskola tanára; Schwarcz Oszkár, a budapesti Bartók Béla zeneművészeti szakközépiskola tanára; dr. Szabó Miklósné szakfelügyelő, a debreceni Új Élet parki általános iskola tanára; dr. Száz Jánosné, a szolnoki Vásárhelyi Pál közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskola igazgatóhelyettese; Szekeres János, a balassagyarmati általános iskola igazgatóhelyettese; dr. Szendrey Istvánné, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem gyakorló általános iskolájának vezető tanára; dr. Szilágyi Lászlóné szakfelügyelő, a budapesti Hunfalvy János közgazdasági szakközépiskola tanára; Takács István, a környelagyospusztai általános iskola vezetője ; Tallai Ferenc, a Pápai Petőfi Sándor gimnázium és szakközépiskola tanára: dr. Tóth Károly, a székesfehérvári Ybl Miklós gimnázium és szakközépiskola tanára: Tóth Lajos, a békéscsabai Rózsa Ferenc gimnázium és szakközépiskola tanára: Tóth Sándorné, a zalaszentgróti 2. sz. általános iskola tanára: dr. Török Lászlóné, a Szegedi Tanárképző Főiskola 2. számú gyakorlóiskolájának szakvezető tanára; Vezér József, a tokodi általános iskola igazgatója; dr. Zelliger Ernőné, a budapesti IX. ker. állami zeneiskola zongoratanára; Zsoldos Ferenc, a nagykanizsai Landler Jenő gimnázium igazgatója, kiváló tanító címet kapott: Adorján Lajosné, a fertőrákosi általános iskola tanítója; Avar Józsefné, a szombathelyi Fürst Sándor általános iskola napközi otthon vezetője; Bíró Józsefné, a budapesti II. kerületi Áldás utcai általános iskola tanítója; Bodó Lászlóné szakfelügyelő, a pécsi Köztársaság téri általános iskola tanítója; Bodor Sándor, a Jászberényi Tanítóképző intézet gyakorló általános iskola tanítója; Bujtár Józsefné, a Pécsi Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájának tanítója; Büki József, a csurgói II. Rákóczi Ferenc általános iskola alsó tagozatos szakfelügyelője; dr. Dávid Lajosné, a Győri Tanítóképző Intézet gyakorlóiskolájának tanítója; Deme Andorné, a sátoraljaújhelyi Esze Tamás általános iskola tanítója; Forrás Istvánné, a teremi általános iskola tanítója; Góczán Tiborné, a káldi körzeti általános iskola tanítója; Iványi Lajosné, a gödöllői általános iskola igazgatóhelyettese; Jankó Istvánné, a debreceni tanítóképző intézet gyakorló általános iskolájának tanítója; Keszei Sándorné, a letenyei általános iskola tanítója; Klaffl Sándorné, a pápai Erkel Ferenc ének-zenei általános iskola tanítója; Kollányi Imréné, a balassagyarmati általános iskola tanítója; Kovács Lászlóné, a bonyhádi Vörösmarty Mihály általános iskola alsó tagozatos szakfelügyelője; Medvegy Mária, az ecsegfalvi általános iskola tanítója; dr. Mezősi Józsefné, a Szegedi Tanárképző Főiskola 1. számú gyakorló általános iskola tanítója; Nagy Gyuláné, a makói Szoboszlai Imre általános iskola igazgatóhelyettese; Nagy László, a lenti 1. számú általános iskola tanítója ; dr. Németh Kálmánné, a szegedi József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre gyakorlóiskolájának tanítója; Polesinszki Jenőné, a budapesti XIII. kerületi Thälmann utcai általános iskola tanítója; dr. Poór Jánosné, a hajdúböszörményi 2. számú általános iskola alsó tagozatos szakfelügyelője; Radnai József, a lövői általános iskola igazgatója; Rosa Lászlóné, a szegedi Béke utcai általános iskola tanítója; dr. Sáfrány Lászlóné, az alsózsolcai általános iskola tanítója; Somogyi Józsefné, a fülöpszállási általános iskola tanítója; Stauróczky Lászlóné, a budapesti IV. ker., Attila utcai általános iskola tanítója; Szabolcska Péterné, a gyöngyössolymosi általános iskola alsó tagozatos szakfelügyelője; Szamosvölgyi Istvánné, a kalocsai énekzenei általános iskola tanítója; Szelényi Lászlóné, az albertirsai Tessedik Sámuel általános iskola tanítója; Tímár-Geng Istvánné, a budapesti XVIII. ker., Brassó utcai általános iskola tanítója; Újházi Jánosné, a székesfehérvári Béke téri általános iskola tanítója; dr. Vándor István, a baja-kiscsávolyi József Attila általános iskola iskolavezetője; Varga Józsefné, a nagyatádi általános iskola tanítója; Varjú Vilmosné, az Egri Tanárképző Főiskola gyakorlóiskolájának tanítója. Kiváló ÓVÓNŐ címet kapott: Babily Mihályné, a budapesti XVI. ker., Szélmalom utcai óvoda vezető óvónője; Bíró Béláné, a miskolci selyemréti óvoda vezető óvónője; Dudás Lászlóné, az egri Szarvas téri óvoda vezető óvónője; Ébinger Józsefné, a pusztaszabolcsi óvoda vezető óvónője; Felföldi Jánosné, a csongrádi dohánysori óvoda óvónője; Führer Ernőné, a nagykanizsai Rozgonyi utcai napközi otthonos óvoda vezető óvónője ; Institoris Gyuláné, az orosházi Székács J. utcai óvoda vezető óvónője; Kamarás Józsefné, a szekszárdi továbbképző kabinet óvodai szakfelügyelője; Kemecsei Erzsébet, a nyírbátori 1. számú óvoda vezető óvónője; Nagy Miklósné, az alsóberecki óvoda vezető óvónője; Nagy Pálné, a kópházi napközi otthonos óvoda vezető óvónője; Ónosi Lászlóné, a debreceni Eötvös utcai napközi otthonos óvoda vezető óvónője; Szabó Istvánné, a kunszentmártoni 4. számú óvoda vezető óvónője; dr. Székely Lajosné, a fóti óvoda vezető óvónője; Tomasága Edit, a budapesti II., Cseppkő utcai Münnich Ferenc nevelőotthon vezető óvónője. (MTI) Losonczi Pál a kitüntetett pedagógusok egy csoportjával beszélget. A Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége pénteken fogadást adott azoknak a tiszteletére, akik 25 évvel ezelőtt aktívan részt vettek az iskolák államosításában. A találkozón Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott köszöntőt.