Népszabadság, 1973. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-03 / 231. szám
Munkaerőhelyzet a tsz-ekben A termelésbe vonható munkaerő-tartalékaink társadalmi méretű csökkenése mellett az ismert demográfiai jelenségek hatására a munkaerő-utánpótlás ütemének csökkenésével is számolni kell a következő években. Ez a helyzet a népgazdaság valamennyi ágában a termelési célok, az ember és a technika összefüggéseinek gondos vizsgálatát és tervezését teszi szükségessé. A termelőszövetkezetekben végbemenő munkaügyi jelenségek értékelésének sajátos nehézségei vannak. A munkaerő-állomány tagokra, állandó és ideiglenes alkalmazottakra, rendszeresen és alkalmilag dolgozó családtagokra oszlik, s e csoportok jogállása, érdekeltségi viszonyai, igényei eltérőek, munkavállalói magatartásukat különböző mértékben és különböző módon lehet befolyásolni. Az 1960-as évek közepén — az anyagi érdekeltség helyreállítása, a jó ösztönzők és az alapvető szociálpolitikai kérdések rendezésének hatására — megszűnt a mezőgazdasági lakosság tömeges elvándorlása. A harmadik ötéves terv időszakában mindössze 7%kal csökkent a produktív korú — nem nyugdíjas — tsz-tagok száma, s ezt az állandó alkalmazottak 40%-os növekedése részben még ellensúlyozta is. Az utolsó három év átlagosan 5—5%-os létszámcsökkenése is alacsonyabb a tervbenelőirányzottnál. A termelőszövetkezetek munkaerő-ellátottságáról az összesített adatok alapján csak viszonylagos értékű képet kapunk. A többé-kevésbé reális következtetésekhez a minőségi ismérvek szerint csoportosított munkaerő-állomány vizsgálata alapján juthatunk el.egészítő— tehát ipari, szolgáltató — tevékenységre fordított munkamennyiség a harmadik ötéves terv idején (e tevékenység gyors fejlődésének időszakában) 335%-kal, az utolsó három évben évente 10—13%-kal nőtt. Belső „elvándorlás'’ Jelenleg a termelőszövetkezetekben az összes élőmunka-teljesítés 25%-a az ipari tevékenységre jut. Belső „elvándorlás” ment tehát végbe, amelynek következményeként a mezőgazdaságban számba vett munkaerő csaknem egyötöde az iparban hasznosul anélkül, hogy munkahelyét megváltoztatta volna. Ennek az öszszefüggésnek az elhanyagolása megzavarhatja a termelőszövetkezetek mezőgazdasági tevékenységében elért jelentős termelékenységjavulás helyes értékelését. Számottevő mértékben változzott a növénytermesztésre, az állattenyésztésre fordított munkaidő, s ezen belül a kézi, illetve a gépi munka részaránya is. Az 1960-as évek közepétől a növénytermesztésre fordított kézi munka jelentékeny (7%-os) csökkenése mellett a „gépes” munka menynyisége még nőtt. Növekedett az állattenyésztésben teljesített kézi és gépi munka is. (8,7, illetve 11,4%-kal.) A jelenlegi tervidőszakban viszont már mindkét főágazatban jelentékeny élőmunkamegtakarítás következett be, a termelés növekedésével egyidőben. Figyelemre méltó azonban, hogy a növénytermesztésre fordított összes munkaidő egyharmadát a „részes” — tehát az ősi, paraszti módon végzett — munka köti be jelenleg is. A fejlődés ágazatonként és üzemcsoportonként nem egyenletes. A munkaidő-ráfordítás alakulásában az is érzékelhető, hogy a kevésbé munkaigényes termékek előállítása került előtérbe, sokszor nem is az érdekeltség hiánya, mint inkább a munkaerőhelyzet kedvezőtlen alakulása miatt. A termelésfejlesztési célok, az igények és a lehetőségek közötti távolság növekedéséről tanúskodik a nemek szerinti vizsgálat eredménye. A nők részaránya tartósan emelkedik, jelenleg már eléri a 41%-ot. Túlnyomórészt a növénytermesztésben dolgoznak a nők, s itt a munka 70%-át ők végzik. A növénytermesztésben azonban a munka idényjellegű, a munkalehetőségek viszonylagosan is, abszolút mértékben is csökkennek. A termelőszövetkezetek ipari tevékenysége viszont még csak kismértékben szolgálja a nők kiegyenlítettebb foglalkoztatását, hiszen itt a munka 92%-át férfiak végzik el. Pedig a nők családi körülményei többnyire olyanok, hogy foglalkoztatásukat a tsz-ben kellene megoldani. A legjelentősebb ellentmondást a munkaerő-állomány szakképzettség szerinti összetétele és a korszerűsödő termelés igényei között találjuk. Jelenleg a termelőszövetkezetekben 60 ezer ipari szakmunkás, 24 ezer mezőgazdasági szakmunkás dolgozik, s ez a szám gyakorlatilag évek óta nem változik (!). Mobil és immobil rész A felnőttszakmunkás-képzést nehezíti, hogy a termelőszövetkezetek a személyi jövedelemként kiosztható — nagy adóval nem terhelt — összegből nem tudják kielégíteni a szakképzettség gyarapodásával járó munkadíjemelési igényeket. Mindez érzékelteti a termelőszövetkezetek munkaerőhelyzetében tapasztalható főbb ellentmondásokat. A helyzet reális, körültekintő értékeléséhez azonban a mobilitás szerinti csoportosítás és a munkaügyi jelenségeknek a mobil—immobil csoportra bontott elemzése szolgáltat használható adatokat. A korszerűsítés egyik akadálya A termelőszövetkezetek munkaerőhelyzetének megítélését jelentősen befolyásolja az az adat, mely szerint a dolgozó tagok átlagos életkora 47,5 évről 42,5 évre csökkent. Sokan ezt a fiatal belépők viszonylag jelentős számának tulajdonítják. Valójában ez elsősorban az idősebb tagok nyugdíjba vonulásával és járadékossá válásával függ össze. Tény persze az is, hogy a jó jövedelmet osztó, és iparszerű munkakörülmények nyújtására képes termelőszövetkezetek versenyezni tudnak a fiatal munkaerőért az ipari üzemekkel, de a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek esélyei ebből a szempontból egyenlőtlenek. Ezt bizonyítja, hogy a harmadik ötéves terv idején belépő 150 ezer 26 éven aluli munkavállalóból csak minden harmadik állapodott meg tartósan a termelőszövetkezetekben. Természetes, hogy a termelőszövetkezetekben a korszerű nagyüzemű termelés térhódítása kívánatos. Ennek ütemét a termelőszövetkezetek saját fejlesztési forrásai, az ahhoz kapcsolódó támogatások és hitelek, továbbá a különféle beszerzési lehetőségek határozzák meg. Mindezzel összefüggésben megállapítható, hogy ma már helyenként a termelés korszerűsítésének egyik akadálya a nem megfelelő összetételű munkaerő-állomány. A termelőerők eltérő fejlődése folytán a tsz-ekben megváltozik a korszerű, a hagyományos, a kisüzemi és a kiegészítő tevékenység aránya anélkül, hogy a munkaerő összetételében az ennek éppen megfelelő változások mennének végbe. Mivel a munkaerő" sajátos jellemzői miatt csak korlátok között irányítható át egyik munkáról a másikra, és mivel a termelőszövetkezetek kötelesek tagjaik foglalkoztatásáról gondoskodni, viszonylagos többletek és hiányok léphetnek fel, sokszor egyszerre ugyanabban az üzemben is. Jól tükrözi ezt a jelenséget a munkaidő-felhasználás alakulása. A termelőszövetkezetekben akiebben a csoportosításban azokat nevezzük mobilnak, akiket a népgazdaság más területein is szívesen foglalkoztatnak; nagyjából azokat, akiket a termelőszövetkezetek nagyüzemi, iparszerű és ipari tevékenységben foglalkoztathatnak. Ezzel szemben immobil a munkaerő-állománynak az a rétege, amely a népgazdaság más ágaiban ésszerűen nem foglalkoztatható, vagy körülményei annyira meghatározzák a termelőszövetkezethez való kapcsolódását, hogy még életkörülményeinek romlása esetén sem vándorol el. A csoportosítás jelentősége abban áll, hogy a két csoport munkaügyi jelenségei nagyjából ellentétes irányúak, az egyes csoportokon belül azonban igen nagy egyöntetűséget mutatnak. Sokoldalú elemzéssel A termelőszövetkezetek nagyüzemi gazdaságaiban a munkaidő 75%-át a mobil réteghez tartozók teljesítik, a nagyüzemi gazdaságokból kiáramló személyi jövedelem kb. 80%-át ezek a munkavállalók szerzik meg. Ugyanakkor a személyi jövedelmekhez összátlagban 45—50%-kal hozzájáruló háztájinak a mobil rétegnél alig 20, a másik rétegnél 70— 80%-os szerepe van az összes személyi jövedelemben! Ezek az összefüggések feltárják, hogy a mobil réteg alkotja a termelőszövetkezetek nagyüzemi gazdálkodásának „törzsét”. Az immobil réteg, bár a nagyüzemi közösben is segít, de egyre inkább a háztájiban válik érdekeltté. Az utóbbi három év létszámcsökkenésének 80%-a (30 ezer fő) a mobil csoportot, azon belül a férfiakat érintette. Az immobil csoportban csak a nyugdíjazások és a halálesetek okoztak változást. Az évközi 150 ezer kilépés és 120 ezer belépés, az összes munkaerőre vonatkoztatva, nem lenne túlzottan magas érték. A kilépések azonban csaknem kizárólag a mobil csoportot érintik, s ez a mindössze 410 ezer fős tömegben olyan mértékű fluktuációt jelent, amely egyértelműen laza kapcsolódásra, a biztonságérzet hiányára, s nem mindenben megfelelő munkahelyi közérzetre enged következtetni. Az alkalmazottak összességében valamivel több mint 10, a társulásokat figyelembe véve, valamivel több mint 15%-os részarányt képviselnek a termelőszövetkezetekben. A mobil csoporton belül azonban ez az arány a 25, illetve a társulásokkal együtt a 30 százalékot is eléri. Az új belépőknek pedig már 60—70 százaléka létesít alkalmazotti viszonyt. Ez a folyamat távlatilag alapjaiban érintené a termelőszövetkezetek belső érdekeltségi viszonyait. Ez is jelzi, mennyire időszerű, hogy az alkalmazottak önkéntes elhatározás alapján — a szociális ellátásban még meglevő hátrányok kiküszöbölésével — teljes jogú tagokká ,váljanak. Ez nagymértékben erősítené a termelőszövetkezetek szocialista vonásait. Időszerű, hogy a termelőszövetkezetek munkaerőhelyzetét sokoldalúan elemezzük. Tudomásul kell vennünk, hogy a tsz-ek mobil dolgozóit egyre inkább érzékenyen érintik, befolyásolják a népgazdaság más munkaterületein elérhető kereseti lehetőségek és munkakörülmények. Dr. Novobáczky Iván a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkára A TERMELŐSZÖVETKEZETEK MUNKAERŐ-ÁLLOMÁNYA 1972. DECEMBER 31-ÉN Immobil állomány (ezer fő) Mobil állomány (ezer fő) Férfi Nő összesen Férfi Nő összest 357 320 677 306 104 410 GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA 1973. január-augusztus (az előző év azonos időszakának %-ában) A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a második félév első két hónapjában, júliusaugusztusban a gazdasági fejlődés a legtöbb vonatkozásban az első félévihez hasonló volt, néhány fontos területen — például a felvásárlásnál, a beruházásoknál, az importnál, a lakosság pénzbevételeinél — bizonyos élénkülés következett be. A szocialista ipar bruttó termelése az első félévben 6,3%-kal, július-augusztusban 5,6%-kal, nyolc hónap alatt összesen 6,1%kal nőtt. Élelmiszeripar nélkül számolva a nyolchavi növekedés 7,3% volt. (Július-augusztusban a munkanapok száma eggyel kevesebb volt, mint tavaly, ezért e két hónapban a napi átlagos termelés az első félévinél gyorsabban, 7,6%-kal nőtt.) Az ipari termékek értékesítése a termeléssel azonos ütemben nőtt. Legnagyobb mértékben a külkereskedelem számára értékesített termékek volumene nőtt (14%), de számottevően bővült a kis- és nagykereskedelmi átadásoké is (9%). A mezőgazdasági termékek értékesítése az első félévben még 6%-kal elmaradt az egy évvel azelőttitől, július-augusztusban azonban 15%-kal nőtt, így nyolc hónap alatt összesen 4%kal több mezőgazdasági terméket vásároltak fel, mint a tavalyi azonos időszakban. A júliusaugusztus havi növekedés nagyrészt a kalászosok kedvező termésével függött össze, de élénkült az állat- (mindenekelőtt a marha-és baromfi-) felvásárlás is. Vágósertésből az utóbbi két hónapban is kevesebbet értékesítettek a mezőgazdasági üzemek, mint tavaly ilyenkor. A lakosság központi forrásokból származó pénzbevétele nyolc hónap alatt 8,8%-kal nőtt, ami a bérek és bérjellegű bevételek 7,5%-os, a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bevételek 5,6%-os, és a társadalombiztosítási kifizetések 20%-os emelkedéséből adódott. A kiskereskedelmi forgalom nyolchavi értéke kereken 114 milliárd forint volt, folyó árakon 9,8%-kal, összehasonlítható árszinten 6%-kal több, mint tavaly január-augusztusban. A kiskereskedelmi forgalom árszínvonala az első félévben 3,7%-kal, júliusban 3,6%-kal, augusztusban 3,1%-kal, nyolc hónap átlagában 3,6%-kal volt magasabb, mint a tavalyi hasonló időszakokban. A piaci árak az első nyolc hónapban átlagosan — elsősorban a zöldségfélék több mint 20%-os áremelkedése folytán — elég jelentősen (13,5%-kal) meghaladták az egy évvel azelőttieket. A szocialista szektor beruházásaira az első félévben 2%-kal kevesebbet, július-augusztusban 10%-kal, az év első nyolc hónapjában 1,3%-kal többet folyósítottak, mint a múlt év megfelelő időszakaiban. A fogyasztói árak az év első nyolc hónapjában átlagosan 3,6%kal voltak magasabbak az egy évvel azelőttinél. Szocialista ipar A bruttó termelési érték volumene 106 Ezen belül: Kohászat 105 Gépipar 104 Vegyipar 112 Építőanyag-ipar 106 Könnyűipar 111 Élelmiszeripar 101 Foglalkoztatottak száma 101 Építőipar (állami és szövetkezeti szektor együtt) Építőipari termelés 104 Munkás létszám 100 Külkereskedelem Behozatal 105 Kivitel 121 Kiskereskedelmi forgalom (folyó árakon) 110 Ezen belül: Élelmiszerek 109 Ruházati cikkek 107 Vegyes iparcikkek 112 Felvásárlás 104 Ezen belül: Növényi termékek 123 Állatok 89 Állati eredetű termékek 108 Közlekedési vállalatok teljesítményei Áruszállítás (áruforma/km alapján) m Távolsági utasszállítás (utas/km alapján) 101 Foglalkoztatottak havi átlagbére Az iparban 108 Az építőiparban 107 Áralakulás Kiskereskedelmi árszínvonal 103,8 Piaci árszínvonal 113,5 A VILÁGGAZDASÁG HÍREI A Demag acélművet épít a Szovjetunióban A nyugatnémet Demag-cég megállapodást kötött a szovjet Metallurgimport külkereskedelmi vállalattal folyamatos acélöntő üzem szállításáról. A konszern szóvivőjének bejelentése szerint az üzem kapacitása eléri az évi 2 millió tonnát. A szállítás 1975- ben befejeződik. (Világgazdaság) Amerikai ruhaipari küldöttség Kelet-Európában Októberben kelet-európai útra indul az amerikai konfekcióipar küldöttsége, hogy bemutassa legújabb kollekcióit — jelentette be a washingtoni kereskedelmi minisztérium. A delegáció útja során felkeresi Jugoszláviát, Magyarországot, Csehszlovákiát és a Szovjetuniót. A konfekcióipari szövetség küldi a delegációt, az első amerikai küldöttséget, amely fogyasztási javakat kínál a keleteurópai országokban. (Világgazdaság) IMF: tovább emelkednek a fogyasztói árak A világon a fogyasztói árak folyamatosan és igen gyorsan emelkednek, az infláció legmagasabb rátáját Japánban mérték — állapítja meg a júniussal végződő pénzügyi évet vizsgálva a Nemzetközi Valuta Alap (az IMF). A statisztikák szerint az első helyen álló Japánban 11,5%-kal, a másodikként számon tartott Hollandiában 8,3%-kal, Svájcban 8,2%-kal, Kanadában 8,1%-kal, az NSZK-ban 7,9%-kal és az Egyesült Államokban 5,9%-kal emelkedtek a fogyasztói árak. (Világgazdaság) Program Nyugat-Afrika újjáépítésére A szárazság sújtotta hat nyugat-afrikai állam vezetői szeptemberben programot hagytak jóvá a terület helyreállítására és fejlesztésére. A terv megvalósításához több mint 1 milliárd dollár szükséges. A Felső-Volta fővárosában tartott csúcsértekezleten Szenegál, Mauritánia, Mali, Felső-Volta, Niger és Csád vezetői a többi között hatalmas gátak létrehozásában állapodtak meg. Intenzív kutatómunkába kezdenek vízlelőhelyek után. (AP) A nemzetközi turizmus 1972-ben A nemzetközi turizmus élénkülése következtében tavaly a világ fejlett tőkésországai 20 milliárd dollár, az 1971. évinél 19%-kal nagyobb bevételhez jutottak — jelenti az OECD felmérése. Az 1972-es év fő jellemzője, hogy a nyugat-európai tőkésországokban rendkívül gyorsan nőtt a turisták száma, és hogy a dollár leértékelésének ellenére újabb lendületet vett az amerikaiak „világjárása”. A bevételeket tekintve is az Egyesült Államok a listavezető: tavaly 2,7 milliárd dollár idegenforgalmi bevételre tett szert, 10%kal többre, mint 1971-ben. Spanyolország áll e tekintetben a második helyen: 2,6 milliárd dollárt „kapott” a külföldiektől, 27%-kal többet, mint 1971-ben. Olaszországban 2,17 milliárd dollárt hagytak a külföldiek, ez az öszszeg 16%-kal volt magasabb Olaszország előző évi idegenforgalmi bevételeinél. (Világgazdaság)