Népszabadság, 1973. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-03 / 231. szám

Munkaerőhelyzet a tsz-ekben A termelésbe vonható munka­erő-tartalékaink társadalmi mé­retű csökkenése mellett az ismert demográfiai jelenségek hatására a munkaerő-utánpótlás ütemének csökkenésével is számolni kell a következő években. Ez a helyzet a népgazdaság valamennyi ágá­ban a termelési célok, az ember és a technika összefüggéseinek gondos vizsgálatát és tervezését teszi szükségessé. A termelőszövetkezetekben vég­bemenő munkaügyi jelenségek ér­tékelésének sajátos nehézségei vannak. A munkaerő-állomány tagokra, állandó és ideiglenes al­kalmazottakra, rendszeresen és alkalmilag dolgozó családtagokra oszlik, s e csoportok jogállása, ér­dekeltségi viszonyai, igényei elté­rőek, munkavállalói magatartásu­kat különböző mértékben és kü­lönböző módon lehet befolyásol­ni. Az 1960-as évek közepén — az anyagi érdekeltség helyreállítása, a jó ösztönzők és az alapvető szociálpolitikai kérdések rendezé­sének hatására — megszűnt a me­zőgazdasági lakosság tömeges el­vándorlása. A harmadik ötéves terv időszakában mindössze 7%­­kal csökkent a produktív korú — nem nyugdíjas — tsz-tagok szá­ma, s ezt az állandó alkalmazot­tak 40%-os növekedése részben még ellensúlyozta is. Az utolsó három év átlagosan 5—5%-os lét­számcsökkenése is alacsonyabb a tervben­­előirányzottnál. A ter­melőszövetkezetek munkaerő-el­látottságáról az összesített adatok alapján csak viszonylagos értékű képet kapunk. A többé-kevésbé reális következtetésekhez a minő­ségi ismérvek szerint csoportosí­tott munkaerő-állomány vizsgála­ta alapján juthatunk el.­egészítő— tehát ipari, szolgáltató — tevékenységre fordított munka­­mennyiség a harmadik ötéves terv idején (e tevékenység gyors fejlő­désének időszakában) 335%-kal, az utolsó három évben évente 10—13%-kal nőtt. Belső „elvándorlás'’ Jelenleg a termelőszövetkeze­tekben az összes élőmunka-telje­sítés 25%-a az ipari tevékenység­re jut. Belső „elvándorlás” ment tehát végbe, amelynek következ­ményeként a mezőgazdaságban számba vett munkaerő csaknem egyötöde az iparban hasznosul anélkül, hogy munkahelyét meg­változtatta volna. Ennek az ösz­­szefüggésnek az elhanyagolása megzavarhatja a termelőszövet­kezetek mezőgazdasági tevékeny­ségében elért jelentős termelé­kenységjavulás helyes értékelé­sét. Számottevő mértékben változ­zott a növénytermesztésre, az ál­lattenyésztésre fordított munka­idő, s ezen belül a kézi, illetve a gépi munka részaránya is. Az 1960-as évek közepétől a növény­­termesztésre fordított kézi mun­ka jelentékeny (7%-os) csökkené­se mellett a „gépes” munka meny­­nyisége még nőtt. Növekedett az állattenyésztésben teljesített kézi és gépi munka is. (8,7, illetve 11,4%-kal.) A jelenlegi­­ tervidő­szakban viszont már mindkét fő­ágazatban jelentékeny élőmunka­megtakarítás következett be, a termelés növekedésével egyidő­­ben. Figyelemre méltó azonban, hogy a növénytermesztésre fordí­tott összes munkaidő egyharma­­dát a „részes” — tehát az ősi, paraszti módon végzett — munka köti be jelenleg is. A fejlődés ága­zatonként és üzemcsoportonként nem egyenletes. A munkaidő-rá­fordítás alakulásában az is érzé­kelhető, hogy a kevésbé munka­­igényes termékek előállítása ke­rült előtérbe, sokszor nem is az érdekeltség hiánya, mint inkább a munkaerőhelyzet kedvezőtlen alakulása miatt. A termelésfejlesztési célok, az igények és a lehetőségek közötti távolság növekedéséről tanúsko­dik a nemek szerinti vizsgálat eredménye. A nők részaránya tar­tósan emelkedik, jelenleg már el­éri a 41%-ot. Túlnyomórészt a növénytermesztésben dolgoznak a nők, s itt a munka 70%-át ők végzik. A növénytermesztésben azonban a munka idényjellegű, a munkalehetőségek viszonylagosan is, abszolút mértékben is csök­kennek. A termelőszövetkezetek ipari tevékenysége viszont még csak kismértékben szolgálja a nők ki­egyenlítettebb fogl­alkoztatását, hiszen itt a munka 92%-át férfiak végzik el. Pedig a nők családi körülményei többnyire olyanok, hogy foglalkoztatásukat a tsz-ben kellene megoldani. A legjelentősebb ellentmondást a munkaerő-állomány szakkép­zettség szerinti összetétele és a korszerűsödő termelés igényei kö­zött találjuk. Jelenleg a termelő­­szövetkezetekben 60 ezer ipari szakmunkás, 24 ezer mezőgazda­­sági szakmunkás dolgozik, s ez a szám gyakorlatilag évek óta nem változik (!). Mobil és immobil rész A felnőttszakmunkás-képzést nehezíti, hogy a termelőszövet­kezetek a személyi jövedelem­ként kiosztható — nagy adóval nem terhelt — összegből nem tudják kielégíteni a szakképzett­ség gyarapodásával járó munka­díjemelési igényeket. Mindez érzékelteti a termelő­­szövetkezetek munkaerőhelyzeté­ben tapasztalható főbb ellent­mondásokat. A helyzet reális, kö­rültekintő értékeléséhez azonban a mobilitás szerinti csoportosítás és a munkaügyi jelenségeknek a mobil—immobil csoportra bontott elemzése szolgáltat használható adatokat. A korszerűsítés egyik akadálya A termelőszövetkezetek mun­kaerőhelyzetének megítélését je­lentősen befolyásolja az az adat, mely szerint a dolgozó tagok át­lagos életkora 47,5 évről 42,5 évre csökkent. Sokan ezt a fiatal be­lépők viszonylag jelentős számá­nak tulajdonítják. Valójában ez elsősorban az idősebb tagok nyug­díjba vonulásával és járadékossá válásával függ össze. Tény per­sze az is, hogy a jó jövedelmet osztó, és iparszerű munkakörül­mények nyújtására képes terme­lőszövetkezetek versenyezni tud­nak a fiatal munkaerőért az ipa­ri üzemekkel, de a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek esélyei ebből a szempontból egyenlőtle­nek. Ezt bizonyítja, hogy a har­madik ötéves terv idején belépő 150 ezer 26 éven aluli munka­­vállalóból csak minden harmadik állapodott meg tartósan a terme­lőszövetkezetekben. Természetes, hogy a termelőszö­vetkezetekben a korszerű nagy­üzemű termelés térhódítása kívá­natos. Ennek ütemét a termelő­­szövetkezetek saját fejlesztési for­rásai, az ahhoz kapcsolódó támo­gatások és hitelek, továbbá a kü­lönféle beszerzési lehetőségek ha­tározzák meg. Mindezzel össze­függésben megállapítható, hogy ma már helyenként a termelés korszerűsítésének egyik akadálya a nem megfelelő összetételű munkaerő-állomány. A termelőerők eltérő fejlődé­se folytán a tsz-ekben megválto­zik a korszerű, a hagyományos, a kisüzemi és a kiegészítő tevé­kenység aránya anélkül, hogy a munkaerő összetételében az en­nek éppen megfelelő változások mennének végbe. Mivel a mun­kaerő" sajátos jellemzői miatt csak korlátok között irányítható át egyik munkáról a másikra, és mivel a termelőszövetkezetek kö­telesek tagjaik foglalkoztatásáról gondoskodni, viszonylagos több­letek és hiányok léphetnek fel, sokszor egyszerre ugyanabban az üzemben is. Jól tükrözi ezt a jelenséget a munkaidő-felhasználás alakulása. A termelőszövetkezetekben a­ki­ebben a csoportosításban azo­kat nevezzük mobilnak, akiket a népgazdaság más területein is szívesen foglalkoztatnak; nagy­jából azokat, akiket a termelőszö­vetkezetek nagyüzemi, iparszerű és ipari tevékenységben foglal­koztathatnak. Ezzel szemben immobil a mun­kaerő-állománynak az a rétege, amely a népgazdaság más ágai­ban ésszerűen nem foglalkoztat­ható, vagy körülményei annyira meghatározzák a termelőszövet­kezethez való kapcsolódását, hogy még életkörülményeinek romlá­sa esetén sem vándorol el. A csoportosítás jelentősége ab­ban áll, hogy a két csoport mun­kaügyi jelenségei nagyjából el­lentétes irányúak, az egyes cso­portokon belül azonban igen nagy egyöntetűséget mutatnak. Sokoldalú elemzéssel A termelőszövetkezetek nagy­üzemi gazdaságaiban a munkaidő 75%-át a mobil réteghez tartozók teljesítik, a nagyüzemi gazdasá­gokból kiáramló személyi jöve­delem kb. 80%-át ezek a munka­­vállalók szerzik meg. Ugyanak­kor a személyi jövedelmekhez összátlagban 45—50%-kal hozzá­járuló háztájinak a mobil réteg­nél a­lig 20, a másik rétegnél 70— 80%-os szerepe van az összes személyi jövedelemben! Ezek az összefüggések feltárják, hogy a mobil réteg alkotja a termelő­­szövetkezetek nagyüzemi gazdál­kodásának „törzsét”. Az immobil réteg, bár a nagyüzemi közösben i­s segít, de egyre inkább a háztáji­ban válik érdekeltté. Az utóbbi három év létszám­­csökkenésének 80%-a (30 ezer fő) a mobil csoportot, azon belül a férfiakat érintette. Az immobil csoportban csak a nyugdíjazások és a halálesetek okoztak válto­zást. Az évközi 150 ezer kilépés és 120 ezer belépés, az összes mun­kaerőre vonatkoztatva, nem len­ne túlzottan magas érték. A kilé­pések azonban csaknem kizáró­lag a mobil csoportot érintik, s ez a mindössze 410 ezer fős tö­megben olyan mértékű fluktuá­ciót jelent, amely egyértelműen laza kapcsolódásra, a biztonság­­érzet hiányára, s nem mindenben megfelelő munkahelyi közérzetre enged következtetni. Az alkalmazottak összességében valamivel több mint 10, a társu­lásokat figyelembe véve, valami­vel több mint 15%-os részarányt képviselnek a termelőszövetkeze­tekben. A mobil csoporton belül azonban ez az arány a 25, illetve a társulásokkal együtt a 30 szá­zalékot is eléri. Az új belépők­nek pedig már 60—70 százaléka létesít alkalmazotti viszonyt. Ez a folyamat távlatilag alap­jaiban érintené a termelőszövet­kezetek belső érdekeltségi viszo­nyait. Ez is jelzi, mennyire idő­szerű, hogy az alkalmazottak ön­kéntes elhatározás alapján — a szociális ellátásban még meglevő hátrányok kiküszöbölésével — teljes jogú tagokká ,váljanak. Ez nagymértékben erősítené a ter­melőszövetkezetek szocialista vo­násait. Időszerű, hogy a termelőszö­vetkezetek munkaerőhelyzetét sokoldalúan elemezzük. Tudomá­sul kell vennünk, hogy a tsz-ek mobil dolgozóit egyre inkább ér­zékenyen érintik, befolyásolják a népgazdaság más munkaterü­letein elérhető kereseti lehetősé­­­gek és munkakörülmények. Dr. Novobáczky Iván a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkára A TERMELŐSZÖVETKEZETEK MUNKAERŐ-ÁLLOMÁNYA 1972. DECEMBER 31-ÉN Immobil állomány (ezer fő) Mobil állomány (ezer fő) Férfi Nő összesen Férfi Nő összest 357 320 677 306 104 410 GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA 1973. január-augusztus (az előző év azonos időszakának %-ában) A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a második félév első két hónapjában, július­­augusztusban a gazdasági fejlődés a legtöbb vonatkozásban az első félévihez hasonló volt, néhány fontos területen — például a fel­vásárlásnál, a beruházásoknál, az importnál, a lakosság pénzbevéte­leinél — bizonyos élénkülés kö­vetkezett be. A szocialista ipar bruttó ter­melése az első félévben 6,3%-kal, július-augusztusban 5,6%-kal, nyolc hónap alatt összesen 6,1%­­kal nőtt. Élelmiszeripar nélkül számolva a nyolchavi növekedés 7,3% volt. (Július-augusztusban a munkanapok száma eggyel keve­sebb volt, mint tavaly, ezért e két hónapban a napi átlagos termelés az első félévinél gyorsabban, 7,6%-kal nőtt.) Az ipari termékek értékesítése a termeléssel azonos ütemben nőtt. Legnagyobb mér­tékben a külkereskedelem számá­ra értékesített termékek volume­ne nőtt (14%), de számottevően bővült a kis- és nagykereskedel­mi átadásoké is (9%). A mezőgazdasági termékek ér­tékesítése az első félévben még 6%-kal elmaradt az egy év­vel azelőttitől, július-augusztus­ban azonban 15%-kal nőtt, így nyolc hónap alatt összesen 4%­­kal több mezőgazdasági terméket vásároltak fel, mint a tavalyi azonos időszakban. A július­augusztus havi növekedés nagy­részt a kalászosok kedvező ter­mésével függött össze, de élénkült az állat- (mindenekelőtt a marha-és baromfi-) felvásárlás is. Vágó­sertésből az utóbbi két hónapban is kevesebbet értékesítettek a me­zőgazdasági üzemek, mint tavaly ilyenkor. A lakosság központi források­ból származó pénzbevétele nyolc hónap alatt 8,8%-kal nőtt, ami a bérek és bérjellegű bevételek 7,5%-os, a mezőgazdasági terme­léssel kapcsolatos bevételek 5,6%-os, és a társadalombiztosí­tási kifizetések 20%-os emelkedé­séből adódott. A kiskereskedelmi forgalom nyolchavi értéke kereken 114 mil­liárd forint volt, folyó árakon 9,8%-kal, összehasonlítható ár­szinten 6%-kal több, mint tavaly január-augusztusban. A kiske­reskedelmi forgalom árszínvonala az első félévben 3,7%-kal, július­ban 3,6%-kal, augusztusban 3,1%-kal, nyolc hónap átlagában 3,6%-kal volt magasabb, mint a tavalyi hasonló időszakokban. A piaci árak az első nyolc hónapban átlagosan — elsősorban a zöldség­félék több mint 20%-os áremel­kedése folytán — elég jelentősen (13,5%-kal) meghaladták az egy évvel azelőttieket. A szocialista szektor beruházá­saira az első félévben 2%-kal kevesebbet, július-augusztusban 10%-kal, az év első nyolc hónap­jában 1,3%-kal többet folyósítot­tak, mint a múlt év megfelelő időszakaiban. A fogyasztói árak az év első nyolc hónapjában átlagosan 3,6%­­kal voltak magasabbak az egy évvel azelőttinél. Szocialista ipar A bruttó termelési érték volu­mene 106 Ezen belül: Kohászat 105 Gépipar 104 Vegyipar 112 Építőanyag-ipar 106 Könnyűipar 111 Élelmiszeripar 101 Foglalkoztatottak száma 101 Építőipar (állami és szövetkeze­­­­ti szektor együtt) Építőipari termelés 104 Mu­nkás lé­tszám 100 Külkereskedelem Behozatal 105 Kivitel 121 Kiskereskedelmi forgalom (folyó árakon) 110 Ezen belül: Élelmiszerek 109 Ruházati cikkek 107 Vegyes iparcikkek 112 Felvásárlás 104 Ezen belül: Növényi termékek 123 Állatok 89 Állati eredetű termékek 108 Közlekedési vállalatok teljesít­ményei Áruszállítás (áruforma/km alap­ján) m Távolsági utasszállítás (utas/km alapján) 101 Foglalkoztatottak havi átlagbére Az iparban 108 Az építőiparban 107 Áralakulás Kiskereskedelmi árszínvonal 103,8 Piaci árszínvonal 113,5 A VILÁGGAZDASÁG HÍREI A Demag acélművet épít a Szovjetunióban A nyugatnémet Demag-cég megállapodást kötött a szovjet Metallurgimport külkereskedelmi vállalattal folyamatos acélöntő üzem szállításáról. A konszern szóvivőjének bejelentése szerint az üzem kapacitása eléri az évi 2 millió tonnát. A szállítás 1975- ben befejeződik. (Világgazdaság) Amerikai ruhaipari küldöttség Kelet-Európában Októberben kelet-európai útra indul az amerikai konfekcióipar küldöttsége, hogy bemutassa leg­újabb kollekcióit — jelentette be a washingtoni kereskedelmi mi­nisztérium. A delegáció útja so­rán felkeresi Jugoszláviát, Ma­gyarországot, Csehszlovákiát és a Szovjetuniót. A konfekcióipari szövetség küldi a delegációt, az első amerikai küldöttséget, amely fogyasztási javakat kínál a kelet­európai országokban. (Világgazda­ság) IMF: tovább emelkednek a fogyasztói árak A világon a fogyasztói árak fo­lyamatosan és igen gyorsan emel­kednek, az infláció legmagasabb rátáját Japánban mérték — álla­pítja meg a júniussal végződő pénzügyi évet vizsgálva a Nem­zetközi Valuta Alap (az IMF). A statisztikák szerint az első helyen álló Japánban 11,5%-kal, a másodikként számon tartott Hollandiában 8,3%-kal, Svájcban 8,2%-kal, Kanadában 8,1%-kal, az NSZK-ban 7,9%-kal és az Egyesült Államokban 5,9%-kal emelkedtek a fogyasztói árak. (Vi­lággazdaság) Program Nyugat-Afrika újjáépítésére A szárazság sújtotta hat nyu­gat-afrikai állam vezetői szep­temberben programot hagytak jóvá a terület helyreállítására és fejlesztésére. A terv megvalósí­tásához több mint 1 milliárd dol­lár szükséges. A Felső-Volta fő­városában tartott csúcsértekezle­ten Szenegál, Mauritánia, Mali, Felső-Volta, Niger és Csád veze­tői a többi között hatalmas gátak létrehozásában állapodtak meg. Intenzív kutatómunkába kezde­nek vízlelőhelyek után. (AP) A nemzetközi turizmus 1972-ben A nemzetközi turizmus élénkü­lése következtében tavaly a világ fejlett tőkésországai 20 milliárd dollár, az 1971. évinél 19%-kal nagyobb bevételhez jutottak — jelenti az OECD felmérése. Az 1972-es év fő jellemzője, hogy a nyugat-európai tőkésországokban rendkívül gyorsan nőtt a turis­ták száma, és hogy a dollár leér­tékelésének ellenére újabb lendü­letet vett az amerikaiak „világjá­rása”. A bevételeket tekintve is az Egyesült Államok a listavezető: tavaly 2,7 milliárd dollár idegen­­forgalmi bevételre tett szert, 10%­­kal többre, mint 1971-ben. Spa­nyolország áll e tekintetben a má­sodik helyen: 2,6 milliárd dollárt „kapott” a külföldiektől, 27%-kal többet, mint 1971-ben. Olaszor­szágban 2,17 milliárd dollárt hagytak a külföldiek, ez az ösz­­szeg 16%-kal volt magasabb Olaszország előző évi idegenfor­galmi bevételeinél. (Világgazda­ság)

Next