Népszabadság, 1973. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
HÁRS LÁSZLÓ: Nem leszek az unokád 10. Harcias meseErdő-bezdő újdonsült anyókája — azelőtt Vasorrú Bába és Boszorkány — vidáman pislogott. Majd váratlanul elszontyolodott. — Jaj, Buci királyficskám! Mi lesz ezentúl a mesékkel? Mire mennek majd nélkülem. Vagyis a Vasorrú Bába nélkül, aki voltam. Megnyugtattam, hogy nagyszerűen meglesznek nélküle. Ezentúl legalább majd boszorkánytalanul és vasorlatlanul fogják mesélni a meséket. Izgulni akkor is lehet majd rajtuk, csak legfeljebb elmarad a rémüldözés. Ez láthatólag megvigasztalta. Én meg nagy sietve beszálltam a piros autóba, hogy sürgősen folytassam utamat az élet vizének forrásához. — Jaj, ne menj oda! — kiáltott fel rémülten erdő-bezdő anyókája, amikor megtudta úti célomat. — Ne menj, ha kedves az életed. Ebből két dolgot tudtam meg. Először azt, hogy többé csakugyan nem Vasorrú Bába, hanem erdő-berdő jószívű anyókája. Másodszor azt, hogy ismeri a forrás helyét. Megnyugtattam, hogy bízza csak ide a dolgot, nem kell engem félteni egy kis veszedelemtől. Különben is Pirók Zsuzsi élete legalább olyan kedves nekem, mint a magamé. Inkább árulja el, merre lelem a forrást. Ezzel sok időt és fáradságot takarít meg nekem. Semmiképp se akarta elárulni, hiába kérleltem. Akkor megfenyegettem, hogy visszacsavarom a vasorrát. Ettől úgy megrémült, hogy kibökte: a kerek erdő legszélén van egy irdatlan nagy szikla, azon van egy irdatlan kis hasadék. Ha abba bemegyek, meglelem a forrást. Köszöntem a szíves útbaigazítást. S most már csakugyan indulni akartam. De eszembe jutott a kunyhó, ami voltnincs. Szóltam a torkig lakott oroszlánboroszlánnak, maradjon ott és segítsen felépíteni erdő-berdő anyókájának kunyhóját. De nem ám mézeskalácsból vagy mogyorós csokiból. Miután ilyen szépen elrendeztem a dolgokat, búcsút intettem s elrobogtam. Egy-kettőre elértem a kerek erdő legszélét, legszélén az irdatlan nagy sziklát s abban a sötéten ásító irdatlan kis hasadékot. De nem őrizte azt semmiféle szörnyeteg vagy fenevad. Óvatosságból azért bekiáltottam a sötét ásításba: Hahó, van ott valaki?! „Alaki” — hangzott odabentről a válasz. Tehát valamiféle Laki vagy Alaki van odabent, állapítottam meg. Újra bekiáltottam: Ha bent van, jöjjön sürgősen ki. „Ő senki” — érkezett odabentről a válasz. Elnevettem magam. Hiszen akkor az az Alaki, vagyis ő senki. Vagyis a visszhang felelget nekem odabentről. Hiszen akkor szüret! A piros autót zsebrevágtam — másképp nem fért volna be a szűk hasadékon — és nekiindultam... A hasadék innenső nyílásán beléptem, a túlsó nyílásán kiléptem. És ott volt a forrás! De nem működött. Nem csurrant, még csak nem is cseppent. Ellenben egy tábla fityegett rajta: „RÖGTÖN JÖVÖK”. Az olvasni nem tudók számára pedig ott volt egy festett kéz, amelynek kinyújtott ujja egy megnyomni való gombra mutatott. Bár tudok már olvasni, mégis megnyomtam. Kis kattanás hallatszott, majd magnószalagról ez a szöveg: „Itt a forrásőrző rettenetes Hétfejű Sárkány beszél. Másirányú elfoglaltságom miatt a megmérkőzés és a kiszolgálás szünetel.” Akármilyen irányú is volt az az elfoglaltság, én onnan el nem mehettem az élet vize nélkül. Már mondtam is a sárkányidézőt : Sárkány-bárkány, egyedem-begyedem, bárkány-Sárkány, idejöjj sebesen. Sárkány-bárkány, idézőm egyszerű: hipp-hopp menten sárkány szárnyán ideszállj, Hétfejű. Abban a szempillantásban hatalmas zúgás-búgás támadt. S a magasból harciasan lecsapott a Hétfejű. Amikor meglátott, visszahúzta sárkánykarmait és beszippantotta hét szájába a lángnyelveit. — Te vagy az? — kiáltotta durcásan. — Pont most zavarsz, amikor a mamád éppen meg akart kínálni mazsolás kaláccsal? Mit akarsz tőlem?! Meg akarok mérkőzni veled — feleltem. S már gyürkőztem is, hogy elbánjak vele, nem csupán az élet vizéért, hanem a Csipkerózsika meg a Jancsi és Juliska fondorlatok miatt is. — Megvívni? Veled? — A Hétfejű gyáván hátrált előlem. — Csak nem képzeled, hogy megvívok veled, amikor a mamád olyan kedves volt és kakaóval traktált és még mazsolás kaláccsal is megkínált volna, ha bele nem ütöd az orrodat? Biztosan az élet vize miatt háborgattál. Tessék, vidd. Honnan, honnan nem, máris előtüntetett egy kis palackot és a váratlanul előbuggyanó forrásvízből megtöltötte. Csakhogy nekem két palackkal kell — mondtam. — Nem akarsz mindjárt egy hordóval? Vagy egy városi locsolókocsival? — gúnyolódott. Nem szóltam semmit, csak kezdtem ismét nekigyürkőzni a küzdelemnek. Erre megtöltött egy második palackocskát is és odadobta. — Tessék, vidd. És ne is lássalak. Nem is látott. Mert amint nálam volt a két palack, elővettem a zsebemből a kis piros autót, volánjához ültem és hipp-hopp, elporzottam. (Folytatása következik.) MEGFEJTÉS - NYERTESEK Az október 14-i keresztrejtvény helyes megfejtése: Saimaa. Turku. Tampere. Markka. — Vejnemöjnen. A sok ezer helyes megfejtés közül sorsolással választjáik ki a nyerteseket. Helyszűke miatt csak a jutalmazottak nevét közöljük. Könyvjutalmat nyertek: Bér Katalin, Bicske; Cziglényi Krisztina, Vérteatorna; Grósz Csaba, Komló; Holló Hajnalka, Balatonlelle; Juhász Mária, Isaszeg; Kotroczó Vera, Nádújfalu; Léber Beáta, Tatabánya; Madarász Erzsébet, Somogyvámos; Marczinkó Ágota, Süttő; Medgyessy András, Abaújszántó; Mészáros Endre, Kunbaja; Petrányi Imre, Bugyi; Petrei Emese, Ózd; Pintér Éva, Fábiánsebestyén; Póka Róbert, Nyíregyháza; Révai Ágota, Ivád; Roznyik Erika, Lőrinci; Rózsahegyi Mónika, Csömör; Staub Viktor, Székesfehérvár; Szigetvári Gyöngyi, Szabadbattyán; Szöllősi Oszkár, Baja; Till Éva, Hortobágy; Varkoly György, Olaszliszka; Buzás Éva, Grőber Péter, Horváth Tibor, Ifj. Kaló Jenő, Kirtyán Éva, Pál Anikó, Visontai Balázs, Budapest. A nyerteseknek a jutalmat postán küldjük QL NÉVJEGY Aki engem nem szeret, megeheti a legyet, béka legyen ebédje, róka meg a segédje, ugorjon a Dunába, sündisznó a nyakába! Galamb ül a körtefán, erre jön egy kisleány, Táncos piros csizmája, gömbölyű az orcája, engem szeret, senki mást, lyukasmarka Tóbiást! Tóth Éva FALU LAKÓK NÉLKÜL Tréfás hagyomány szerint, ha megkérdezte valaki, nem is olyan régen, egy göcseji faluban, hogy hol kezdődik Göcsej, az volt a válasz, hogy a szomszéd falunál. A tájékozatlan ember aztán elgyalogolhatott a göcsörtös, kátyús, kanyargós utakon a másik faluba, de ott is hasonló választ kapott. Vagyis úgy átmehetett ezen a szép, dimbes-dombos, buckás, földtomporos tájon, hogy észre se vette: Göcsejben járt. Miért volt ez? Mert az ott lakók szégyellték göcseji voltukat. Hol találhatóhazánknak ez a tájegysége voltaképpen? Nagyjából Zala megye nyugati részén. Tehát a hajdani „sötét Zalában”. Innét a szégyen. Okuk volt az ott lakóknak a szégyenkezésre? Ezt most ne firtassuk. Annál is inkább ne, mert ma már nyugodtan büszkék lehetnek arra a zalaiak, hogy Göcsejben laknak, emlékeikben őrzik csupán az elmaradottság megszégyenítő bélyegét. S aki ma ellátogat Zalaegerszegre, az ország első falumúzeumába, csodálkozással vegyes gyönyörűséggel látja az örökös robotban, munkában élő emberek szép ízlésére valló házait, berendezési tárgyait, messze földön híres népművészetét. Falumúzeum. Miféle szó ez? Falu és múzeum? Azt jelenti, hogy a faluban van a múzeum vagy azt, hogy a múzeumban van a falu? Egyiket sem. Hát akkor mit? Olyan falut, amely múzeumnak épült. Olyan múzeum, amely falu is egyben, csak nincsenek lakosai. Megtalálható benne minden, ami a göcseji táj népművészetére jellemző, amit a hagyománytisztelet és szeretet össze tudott gyűjteni, hogy az utókor számára megmentse a pusztulástól. A kontyos házak, a haranglábak, a pajták azt testesítik meg ami az emberben a legszebb: a szépség, az alkotás értékébe, maradandóságába vetett hitet. A falumúzeum tehát azt jelenti, hogy ami csak szép volt Göcsejben, azt egy helyre vitték és ott eredeti formájában felállították, felépítették. Az öreg, szalma- és zsúpfedeles házak homlokzata olyan, mintha diadémot viselnének. Díszes faragások őrzik a göcsejiek alkotókedvét. E különös faluban azt sem tudja az odatévedő, hogy mit csodáljon meg? A házakat, amelyek között olyan is akad, amelyiknek nincs kéménye, pedig fűtöttek, sütöttek, főztek bennük. A füst az ajtón tódult ki. Az ablaka valószínűtlenül pirinyó, a ház egykori lakói mintha féltek volna a napfénytől, pedig inkább csak a téli hideget akarták kirekeszteni a mindig szűkében levő tüzelővel befűtött szobából. Mennyi mindenről beszélhetnének az ólak, a kamrák, a pajták, a méhesek kaptárai, a galambdúcok, a kutak, az útszéli keresztek. Vagy a présházak, a kecses haranglábak, no és ne hagyjuk ki a nagy, fakerekű vízimalmot se. Soksok zsák gabona őrléséről szólhatna a nagy kerék és emberekről, akik a zsákolás közbeni rövid pihenőkben viccelődtek, beszélgettek. Az emberöltővel ezelőtti göcseji élet elevensége rejtőzik a boronaházakban, a kovácsműhely-Pálinkaégető kunyhóben is és a ritkaságnak számító, kúpos tetejű, hétszögű pálinkafőző kunyhóban, amelynek belső homályában is ott állnak az eredeti berendezések, s érezni a jóféle pálinka erős illatát, a kiöntött „geremice” szagát. A haranglábak körül sem a falu lakói gyülekeznek ma már, csak a látogatók nézegetik kíváncsian. Örökre nyugdíjba vonultak a harangok, amelyek minden délben évtizedeken át megszólaltak, hogy emlékezzünk Hunyadi János nándorfehérvári győzelmére a török felett. De így némán is felidéződik a harangszó, így némán és lakatlanul is hallani véljük a jókedvű kurjongatást a présházak környékéről, a régi őszök szüreti mulatozásaiból. A Göcseji Falumúzeum nemcsak nyáron érdekes, szép és megkapó ősszel is vagy amikor már fehér hó takarja be a kontyos háztetőket. Érdemes hát rászánni egy napot, kirándulni oda, bizonyos, hogy felejthetetlen élménnyel térünk haza. K. J. Harangláb. Faormú lakóház. T KERESZTREJTVÉNY A vízszintes 6., 23. és a függőleges 6. egy-egy európai ország fővárosának neve, a vízszintes 1., 41. és a függőleges 22. egy-egy folyó neve, ezek a folyók a rejtvényben szereplő fővárosokon folynak keresztül. Vízszintes: 12. Olasz pénzegység (névelővel). 13. A tudatos gondolkodás, ész. 14. Grafikus, festő (1807—lfl62), Lipót. 15. Időegységek. 16. Újlaki László. 17. Régi űrmérték. 19. Helyeslést, beleegyezést kifejező szó. 21. Kilométer. 26. Megjelenési forma. 28. Folyó Szibériában. 30. Hamis, főleg hang. 32. Talál. 34. Igekötő. 36. Kedvelt cukorkafajta. 37. Húsvágó szerszám. 38. Halkan, fojtott hangon beszélő. 40. Rugalmatlan. 42. Észak-amerikai állam. Függőleges: 1. Tagadást kifejező. 2. Község Békés megyében. 3. Az egyik törpe. 4. A munka végzéséhez is szükséges. 5. A rádium vegyjele. 7. Úttesten a gyalogosok számára kijelölt hely. 8. Szalmizációs hang. 9. Ilona becézve. 10. Kossuth-díjas költőnk (Zoltán). 11. Sándor Mátyás. 13. Mérik közepe. 18. Harcias természetű nőre mondják. 20. A nátrium vegyjele. 24. O. F. 25. Kedvelt Balaton-parti nyaralóhely. 27. Női név. 29. Női ruhadarab. 31. Beszédünk legkisebb, önálló jelentéssel bíró része. 33. Feltör a földből, például forrás, folyó. 35. Női név. 37. 30 .Nevis, 1343 méter magas hegycsúcs Skóciában. 38. Azonos mássalhangzók. 39. Tornyai János. 40. Ez a nap. Beküldendő a rejtvényben szereplő három főváros és a három folyó neve, valamint a különálló sor, ami szintén egy főváros és a rajta keresztülfolyó folyó neve. (A különálló sorba a keresztrejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) OSZD NÉGYFELÉ! Oszd fel az ábrát nagyságra és formára teljesen egyforma négy részre úgy, hogy minden részben legyen egy kör és egy háromszög. [ . NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET