Népszabadság, 1973. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
4 A legfontosabb feladat: a gazdaságosság növelése Vállalati pénzügyi konferencia Sopronban (Tudósítónktól) , Hétfőn a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központban 1200 hazai és külföldi gazdasági, pénzügyi szakember részvételével megkezdődött az MTESZ szervezési és vezetési tudományok társasága, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság által összehívott háromnapos vállalati pénzügyi konferencia. Drecin Józsefnek, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének megnyitója után Lombos Ferenc, a Győr-Sopron megyei tanács elnöke, majd pedig dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter tartott előadást, véli a vállalatvezetés felelősségét, és érdekeltségét. Erőteljesebb lesz az üzemi demokrácia, a vállalatok dolgozóinak szerepe a döntések kialakításában és megítélésében. Faluvégi Lajos vitaindító előadása Az előadó abból indult ki, hogy a közgazdasági eszközökkel megvalósított szabályozás közvetett módszerekkel működik. Ezek a közvetett módszerek az anyagi érdekeltségen keresztül hatnak. Ezért a közgazdasági szabályozás egyik alapelve, hogy a nyereség legyen a vállalati döntések fő kritériuma. 1968-ban létrejöttek azok a körülmények, amelyek közepette ez az elv érvényesülhet. A nyereség mellett azonban a vállalati döntéseket egyedi központi intézkedések is befolyásolták. Arra kell törekedni, hogy minél hamarabb feltárjuk és semlegesítsük azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák, hogy a nyereségek különbségei jobban kifejezzék a hatékonyságkülönbségeket, s hogy a vállalati érdekeltségben a nyereség és következményei érzékenyebben érvényesüljenek. Árrendszerünk működése Az előadó ezután felsorolta azokat a tényezőket, amelyek torzítják a nyereség hatékonyságot kifejező, vagy az érdekeltségben érvényesülő szerepét. Az árrendszerrel kapcsolatban elmondotta, hogy a vártnál kisebb mértékben biztosította a nagyobb rugalmasságot és a hazai és a nemzetközi piac árainak szorosabb kapcsolatát. A rugalmas és rögzített árformák aránya csak kis mértékben változott a rugalmas árformák javára s a rugalmasság csak rendkívül ritkán jelentett árcsökkenést. A külső és a belső verseny is a vártnál lényegesen kisebb nyomást gyakorolt a gazdaságra, nem tudta megakadályozni az áremelési törekvéseket. Az árak rugalmasságának növelésére a közeljövőben nem lehet vállalkozni, a szabad termelői és a rögzített fogyasztói árak ellentmondását a gazdasági egyensúly és hatékonyság javításával lehet feloldani. Segíthető ez a szocialista import bővítésével és a szerződéses árak rendszerének szélesítésével. Az árak arányai nem eléggé felelnek meg a népgazdasági ágak valóságos hatékonyságának. Az áraránytalanságok következtében széles a pénzügyi megkülönböztetések köre, sok a kedvezmény és a támogatás. Ezt nem lehet financiális úton csökkenteni, hanem csak a hatékonyságot javító gazdaságpolitikai és vállalati intézkedéssorozattal. Az utóbbi időben több ilyen intézkedés született: a kormány foglalkozik 6—10 nagyvállalat termelésszerkezetének átalakítási lehetőségeivel; a központi fejlesztési programok is a gazdasági szerkezet átalakulását szolgálják; a munka- és üzemszervezési program, a nem gazdaságos termelés visszaszorítása, az elavult gépparkok cseréje, mind a támogatások csökkentését eredményezheti. Rugalmasabb nyereségadózás Az adott árszínvonalon belül is lehet törekedni az árarányok rendezésére. A költségterhek arányának megváltoztatása, az álló- és a forgóeszköz terheinek csökkentése és az élőmunka járulékainak emelése indokolt. Időszerű azt is megoldani, hogy az eszközlekötési járulékot az állóeszközöknek nem a bruttó, hanem a nettó értéke után számolják el a vállalatok. Helyes megszüntetni a hiteleszközök kettős, eszközlekötési járulékkal és kamattal történő terhelését is. Ezután az előadó a nyereségadózás szabályaival foglalkozott. Mint mondotta, a nyereségfelhasználást túlzottan mereven szabályozzák az előírások. A nyereségmegosztás kötelező előírásait a jövőben az adózás más, rugalmasabb befolyásoló módszerével, elsősorban a nyereségnek a felhasználás szerinti progresszív adóztatásával lehet helyettesíteni. E rugalmasabb felhasználási szabályoktól az remélhető, hogy csökkennek az árfelhajtó törekvések, erősödik a fejlesztési források jövedelmezőség szerinti differenciálódása, korlátozódnak a részesedés túlzott differenciálódásával összefüggő aránytalanságok. Ezek hatására jobban meg lehet követelni a vállalatoktól, hogy maguk viseljék döntésük következményeit. A nagyobb önállóság a nyereség felhasználásában nő- NEM GOND A KÖTÉS, MERT MINDEN ŐSZI DIVATSZÍNT MEGTALÁL A FOKI FOKALAK BŐ VÁLASZTÉKÁBAN Kaphatók Budapesten a boltokban, vidéken az áruházakban és a szaküzletekben. NÉPSZABADSÁG 1973. október 2., kedd Hol, milyen bérszabályozás célszerű? Érdekeltségi rendszerünk egyik legproblematikusabb elemeként említette az előadó a bérszabályozást. A bérszabályozás nagy különbségeket teremtett a vállalatok között, a jövedelmezőséghez igazodva nem mindig indokolható kereseti aránytalanságok keletkeztek. A vállalatok egyenlősdi szemlélete korlátozta a teljesítménykülönbségeket kifejező keresetek kialakulását. A bérszabályozást úgy kell megváltoztatni, hogy az egyéni keresetek a végzett munka szerint a jelenleginél jobban differenciálódjanak. A most készülő szakmai bértáblázat segítheti az arányosság jobb érvényesítését a keresetek növekedésében. A társadalompolitikai követelményeknek megfelelően nagyobb lehetőséget kell biztosítani a bér- és jövedelemarányok tudatos központi befolyásolásának. Az előadó háromféle lehetséges bérszabályozási típust sorolt fel. Bértömeg-szabályozás ott alkalmazható, ahol a fejlődéshez tartósan nem kell létszámot növelni, s a termékszerkezet viszonylag állandó. A kereslet-kínálati viszonyok változásának erőteljesen kitett területeken a teljesítményhez kapcsolt bérszínvonalszabályozást célszerű működtetni. Központi bérpolitika alkalmazására pedig elsősorban ott kerülhet sor, ahol a nyereséget alapvetően központi termeléspolitikai, árpolitikai elhatározások alakítják. Vagyis ahol a jövedelmezőség a vállalatoktól független okok miatt hosszabb távon is csak lassan növekedhet. Az előadó végül a jóléti juttatások szabályozásával s az itt célszerű változtatásokkal foglalkozott, majd a terv és a szabályozók összefüggését taglalta. A miniszter előadása után három szekcióban folytatta munkáját a nagyszabású tanácskozás. Felavatták a Könnyűipari Műszaki Főiskolát Hétfőn Óbudán átadták rendeltetésének a Könnyűipari Műszaki Főiskolát, amely ideiglenes jelleggel egy évvel ezelőtt kezdte meg működését. Az ünnepség részvevőit dr. Vámos György főigazgató köszöntötte, majd dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes és Keserű Jánosné könnyűipari miniszter mondott avatóbeszédet. Az avatóünnepségen felszólalt Maróti Gyuláné, az MSZMP III. kerületi Bizottságának titkára, valamint a karl-marx-stadti és lódzi testvérintézmények képviselői. Végül a könnyűipari miniszter és a művelődésügyi miniszter-helyettes kitüntetéseket adott át a főiskola felépítésében különösen kitűnt dolgozóknak. A főiskola feladata az, hogy üzemmérnököket képezzen a ruha-, a textil-, a bőr-, a nyomda- és a papíripar részére. Az új főiskolán jelenleg több mint 300-an tanulnak, ötszáznál többen a hároméves képzést nyújtó nappali, és 300-an a négyéves esti, illetve levelező tagozaton. Az épület négyemeletes szárnyában vannak az oktatóhelyiségek, a laboratóriumok, a tanszékek. Az összekötő szárnyban helyezték el az ebédlőt, a tornatermet, a leendő nyomdaipari tanműhelyt. A hatemeletes diákotthon négyágyas szobáiban 160 hallgatót tudnak elhelyezni. A tervek szerint még az idén elkészülnek a gépcsarnokok, amelyeket jövőre adnak át rendeltetésüknek. A Könnyűipari Műszaki Főiskola új tanulmányi épülete. A Petőfi partizánzászlóalj jubileumi ünnepsége Jugoszláviában Jugoszláviában, a horvátországi Slatinski Drenovacon ünnepséget rendeztek vasárnap a Petőfi Sándor nevét viselő magyar partizán zászlóalj megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. A magyar nemzetiségű lakosokból álló zászlóalj, amely ebben a helységben alakult meg, a jugoszláv népfelszabadító hadsereg kötelékében harcolt Szlavóniában, majd később csatlakozott a Vajdaság tartomány területén megalakított Petőfi Sándor dandárhoz. Az ünnepségen megjelentek a zászlóalj volt harcosai és parancsnokai; jelen volt a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége, s ott volt Tóth Elek, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete is. Az ünnepségen Rudolf Jantovics tábornok, a Petőfi-dandár volt komisszárja és Jure Bilics, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja mondott ünnepi beszédet. HA JÖN AZ ÚTHENGER Ajánlatos félreállni, Melit sebessége ugyan legfeljebb óránkénti hét kilométer, de súlya 12 tonna a statikus hengernek nevezett masinának, melyet Gönczöl Sándor vezet Monor határában. Munkahelye a KPM Közúti Igazgatóságának monori útmestersége. Csaknem negyedszázada dolgozik az utak épségéért, Monorra már nehézgépkezelőként került. Az utakhoz mindenkinek köze van, az utakról mindenki mond véleményt. Különösen egy-egy gödör elhagyása után. Ismeretlenül szidottak — Minket elég sokat emlegetnek — ismeri el Pethő Lajos úrmester. — Rendszerint anélkül, hogy ismernék a munkánkat. Például mit mond magának az útmester szó? Valaki, aki kapirgál az út szélén meg igazgatja a táblát. Nahát az az útkaparó. Az útmesteri állás valaha a dzsentrigyerekek menhelye volt. Ha már igazán elszegényedett valamelyikük, kinevezte a főispán útmesternek. Kész csoda, hogy e szakképzetlen útmesterek mellett utakat építettek s javítottak. Nekem technikusi végzettségem és útmesteri vizsgám van, az újaktól általános mérnöki diplomát kérnek. Felelek mintegy ötven emberért, és az idei munkáinkra 110 millió forintot kaptunk. A monori járáshoz 193 kilométer út tartozik. Az útmesterség ezen elláthatósági feladatokat, folytat fenntartó és beruházói tevékenységet. Kihelyezi, újrafesti a közlekedési táblákat. Hivatása szerint minden munkája a közremkedés biztonságáért, a közlekedés javításáért van. Pethő Lajos szerint : — Minden közlekedési baleset önvizsgálatra készteti az embert. Vajon az út állapota kielégítő volt-e? Pest megye nehéz terület. Lényegesen nagyobb terhelést kell kibírniuk itt az utaknak, mint mondjuk Szabolcsban, Zalában. A fővárosba, mondhatni, minden autós eljut. Ugrálások Az ötven monori útmunkás jó része régi ember. Kötődik az útjavító, -építő munkához és a főnökhöz. Egymás virtusos kalandjait kéretlenül is mesélik. Hogy „a Marci — igaz, százharminc kilós embert — hat felnőtt ebédjét meg bírja enni, sörből meg világversenyen indulhatna, de olyan a munkabírása is, az ereje is — több emberével felér”. Vagy ugye az úthengere® egyszer már templom kerítését is kiszaggatta a géppel, mert lejtő aljában volt, és a henger meglódult kissé. Ugratták: „tán így akarta megmutatni, hogy harcos ateista?”. Nem a tréfaa lényeg. Csak azért érdemel említést, mert az ugratást összetartó társaságban megbocsátják. A lényeg az utak szélesítése, javítása. A program szerint hatméteresre szélesítik a monori járás útjait is. Harminccentis szórt alapra kerül az aszfaltbeton. A Betonútépítő Vállalat Marini gépe dolgozik itt, költséges, de gyors jószág. Az új út széle cakkos, nincs szegélye. Úgy mondják, az aszfaltbeton elég kemény ahhoz, hogy néhány évig javítás nélkül kitartson. Mindenesetre ,a régi, három és fél méter széles, gödrös úttal nem lehet összehasonlítani az újat. — Tudjuk, hogy jobbat is lehetne építeni — mondják. — De ennyire telik a pénzből. Bárcsak ott tartanánk, hogy minden utunk erre hasonlítana. Hogy ne félve kelljen motorral, autóval ráhajtani a mellékutakra. Míg kinn az utakat javító, szélesítő munkások dolgoznak, a monori központban — szűk udvaron zsúfolódnak a gépek — friss festék kerül az útjelző táblákra. A négyes és ötös számú főútvonal az ellenőrzőkocsi munkaterülete. Rádió köti össze az irodával, ha balesetveszélyes helyet találnak jelzik, javítják. Segítik a bajba jutott gépkocsivezetőket — arra is volt már példa, hogy Pestig vontattak üzemképtelenné vált külföldi személykocsit. Téli hajrá — Ez csendes, időszak — magyarázza Pethő Lajos. — Nálunk télen kezdődik a hajrá. Éjjel kettőkor indulnak az embereim, hogy „feketére” tisztítsák az utakat. Olyankor éjfélkor jövök el hazulról. Hajnalban bejönnek a jelentésekkel, adjuk fel a központnak, hogy a rádió bemondhassa reggel. Nem mindig dolgozunk szabályosan. Tavaly az egyik gépkocsivezető hetven órát ült egyhuzamban volán mögött. Nem volt más megoldás. Ezt megfizetni a pénz kevés. Néha jólesne, ha észrevennék őket. Ha jó szóval illetnék őket az utazók. Az út hibáiról ritkán tehetnek, a javítás mindig őket dicséri. M. D.