Népszabadság, 1973. december (31. évfolyam, 281-304. szám)
1973-12-04 / 283. szám
rchowraAlig és technika Korszerű hajtatás is több korai zöldség és virág PRIMŐRGYÁRAK A zöldségfélék és egyes virágok hajtatásával a téli időszakban is termelhető friss zöldség, festő bimbójú virág. És itthon és külföldön is, évről évre többet vásárolnak a téli friss áruból, s hogy eleget termelhessünk, ehhez fokozottabban kell fejlesztenünk a hajtatást. A hajtatás fejlesztéséhez viszont elengedhetetlen a módszerek, berendezések korszerűsítése, az eddig elért tudományos-technikai eredmények hasznosítása. Rózsa az asztalon 1249 telén Nálunk a téli, kora tavaszi időszakban a növények fejlődéséhez, virágzásához és termésérleléséhez megfelelő viszonyok csak zárt térben teremthetők meg. Ezért a hajtatás hagyományos helyei az üveggel borított termesztőberendezések, az üvegházak és a növényágyak. Az üveg ilyen hasznosítására már a XIII. században sor kerülhetett, mert abból a korból származó feljegyzés szerint 1249 telén egy Kölnben tartott lakomán rózsákvoltak a virágtartókban, rózsát pedig üvegborítás nélkül nem lehetett hajtatni. Feltehető tehát, hogy az üveget ekkor már zöldséghajtatásra is felhasználták. Az üvegházakban a növények számára kedvező hőmérséklet egyenletesen, viszonylag annál biztonságosabban tartható, minél nagyobb az üvegház légtere, legalábbis egy bizonyos határértékig. Ma már több méter magas, széles, nagy felületet áthidaló — nagy fesztávolságú —, egyenként akár több ezer négyzetméternyi területet is beborító üvegházakat építenek, mert az így körülzárt, nagy légtömeg hőmérséklete sokkal kevésbé ingadozik, mint a kis légterű házaké. A nagy üvegházak előnye még az is, hogy bennük könnyebben gépesíthetők a különféle munkák, elsősorban a talajművelés és a szállítás. Üveg helyett műanyag osabban arra törekednek a tervezők, hogy felváltsák a növényházak borítására használt hagyományos, törékeny és viszonylag nagy fajsúlyú üveget a sokkal kisebb fajsúlyú, könnyebben alakítható és szerelhető műanyag burkolattal. Azátlátszó műanyag fóliák és lemezek a növények számára legfontosabb, 400—700 millimikron hosszúságú fénysugarakat az üveggel körülbelül azonos mértékben engedik át. A rövidhullámú ibolyántúli sugarakból és a hosszúhullámú hősugarakból sokszor még több is áthatol rajtuk, mint az üvegen. A műanyag burkolat alatt tehát legalább olyan sikeresen hajtathatók a növények, mint üveg alatt. Kezdetben a hagyományos fémvázra erősítették fel a műanyag borítólapokat, tehát egyszerűen helyettesítették velük az üvegtáblákat. Ezzel máris elkerülhetők voltak az üvegtörésből eredő károk, és ezenkívül kisebb teherbírású, kevésbé árnyékoló vázszerkezet is megfelelt. Ma azonban már sokszor el is hagyják a vázszerkezetet, mert például az üvegszálerősítésű műanyagokból kialakíthatók olyan elemek, amelyek egymásba kapcsolódva megtartják önmagukat (önhordók), külön tartó vázszerkezet nélkül. Ezek könnyen összeállíthatók, bővíthetők, viszonylag egyszerű a lebontásuk is, ezért szükség esetén át is telepíthetők. Sínpályára helyezve, görgőkkel alátámasztva vagy aljukra, sínszálakat erősítve, betontuskókba ágyazott görgőkön elgördíthetően is kialakíthatók. Esetleges sérüléseik könnyen kijavíthatók üvegszálas műanyag lap ráragasztásával. Már nálunk is foglalkoznak ilyen és hasonló anyagok alkalmazásával. Fóliaburkolat Már ma is ezer hektárnál nagyobb felületen használtjuk a hajtatásban a műanyag fóliákat A kicsi, csak egy-két növénysort befedőknél hajlított acélhuzalra, a két sornál többet takaró, közepes méretűeknél műanyagcsőbordázatra, az újabban leginkább ajánlott, nagyméretű fóliaházaknál vagy több egységből álló blokkoknál pedig hajlított fémcsővázra feszítik ki a takaró műanyag palástot. E hajtatók nagyobb része fűtés nélküli, csak a nap melegét hasznosítja, de a gyengébb éjszakai fagyok idején még így is fagypont felett tartható a hőmérséklet, ezért kéthárom héttel korábban érnek az alattuk nevelt növények, mint takarás nélkül. Legeredményesebben és biztonságosan azonban csak fűtött fóliaburkolat alatt lehet már korán elkezdeni a hajtatást. Ehhez általában olajtüzelésű kályhákat állítanak be, de még jobbak a hőlégfúvóval ellátott kazánok, amelyek levegőkivezető csőcsonkjára ugyancsak fóliából ragasztott, és a vége felé egyre sűrűbben lyuggatott tömlőket illesztenek, amelyek a fóliaburkolat alatt a középvonaltól jobbra és balra végigvezetve, eljuttatják a meleg levegőt a burkolt felület minden részébe. Érdemes talajfűtést is kiépíteni, akárcsak úgy, hogy a talajban egymástól hatvan centiméterre vékony vízvezető fém- vagy műanyag csöveket fektetnek végig, amelyekben 30—50 Celsius-fokos vizet keringtetnek szivattyúk segítségével. Ezzel mínusz 10—12 fok külső hőmérséklet esetén is fagypont felett tartható a műanyag burkolat alatti hőmérséklet. Mesterséges fény Rendszerint a megfelelő hőmérséklet tartásánál is nehezebb feladat a hajtatott növények fényigényének kielégítése, különösen a tél első felében. A megvilágítás túl rövid időtartamán kívül általában a fény gyengesége okozza a legtöbb gondot, s ez jelentősen késleltetheti a növények kifejlődését, virágzását, illetve a termés érését, és a termés mennyiségét is csökkentheti. A gyenge és rövid időtartamú természetes fény pótmegvilágítással erősíthető és egészíthető ki, ez azonban jelenleg eléggé drága dolog. Viszont az a felismerés, hogy a növényeknek — különösen fiatalon, palántakorukban — fontos a megfelelő fényellátottság, jól hasznosítható a hajtatásban, mert palántákból viszonylag sok elfér kis helyen, s ilyenkor a mesterséges megvilágítás már napjainkban is gazdaságos lehet. Erre a célra legjobbak a fénycsövek, mert kedvező a fényösszetételük és alig termelnek hőt, tehát közel helyezhetők a növényekhez, nem perzselik le a leveleiket. Mivel a növényeknek naponta rendszerint legfeljebb néhány órai pótmegvilágításra van szükségük, egy világítóberendezést váltakozva, több növénycsoportnál is használhatunk. Fűtés, szellőztetés Minél több fényt kapnak a növények, általában annál magasabb az a hőmérséklet, amely fejlődésükhöz szükséges. Gyakori azonban, hogy a megfelelő fölé emelkedik a hőmérséklet, különösen a napsütéses tél végi napokon. Ez elsősorban szellőztetéssel kerülhető el, vagy legalábbis csökkenthető. A ma használatos szellőzőberendezések a külső és belső levegő hőmérséklete közötti különbség alapján működnek. Éppen ezért a talaj közelében nem lehet bevezetni a friss levegőt, (mert így közvetlenül a növényeket érné a hideg), pedig ez a szellőztetés hőmérsékletcsökkentő hatásán, kívül a levegő páratartalmát és összetételét szabályozó hatásának fokozása végett is jó lenne. Jelenleg leggyakrabban a hajtatóberendezések oldalán és tetőrészén helyeznek el szellőzőnyílásokat. Újabban azt tapasztalták ugyan, hogy kedvezőbb a növények fejlődésére, ha a szellőzőnyílások oldatt és a végfalakon vannak. Az ezeken át kialakuló természetes légcsere annál erősebb, minél nagyobbak a szellőzőnyílások, és minél nagyobb közöttük a szintkülönbség. A különösen levegőigényes növényeknél egyes szellőzőnyílásokba beépített ventillátorokkal gyorsítható és erősíthető is a légcsere. Automata vezérlés A korszerű megoldásoknál a szellőzőfelületeket fogas-íves vagy más rendszerű emelőszerkezettel, gombnyomásra villamos motor nyitja és zárja. Gyakran hőérzékelőt helyeznek el a belső térben, amely, ha a szükségestől és az előre beállítottól eltérő hőmérsékletet észlel, önműködően megindítja a szellőzőfelületet nyitó, illetve lezáró motort. Az erős szél és viharkár ellen is biztosítottak lehetnek a szellőzőberendezések olyan módon, hogy szélerősségmérőt szerelnek fel, amely meghatározott szélerősségnél megindítja a szellőzőnyílásokat záró motorokat. Ugyancsak a belső légtérben elhelyezett távhőmérő segítségével kísérhető figyelemmel a hőközpontban (vagy más helyen) az egyes egységek léghőmérsékletének alakulása. Már nálunk is van korszerű hajtatótelep, ahol ezt a távhőmérő-hálózatot úgy kapcsolják össze az önműködő szellőztetőberendezéssel, és az olyan fűtőhálózattal, amelyben az egyes csőszakaszok zárását-nyitását elektromágneses vagy más szerkezetű távvezérelhető szelepekkel oldották meg, hogy az egyes egységekben teljesen automatikusan tartható fenn a kívánt (előre beállított) hőmérséklet. A rendszer esetleges hibájára, vagy egyéb okból eredő eltérésre vészvillogó vagy csengő figyelmeztet. Öntözés, trágyázás A hajtatás ideje alatt szinte naponta ismétlődő munka az öntözés. Ezt azzal igyekeznek egyszerűsíteni a hajtatóberendezések tervezői, hogy a berendezések hosszában, a növénysorokkal párhuzamosan, a növények felett, újabban pedig a növények tőrészéhez is műanyag vagy fémcsövet vezetnek végig, amelyre olyan sűrűn szerelnek fel szórófejeket, vagy készítenek furatokat, hogy az ezeken át kiáramló víz az egész felületet a lehető legegyenletesebben öntözze. Még jobb megoldás, ha a lent, a növénytövek közelében húzódó csőről minden növény tövéhez hajszálvékony belső átmérőjű műanyag csodarab ágazik ki, amelyen át rendszerint folyamatosan, de éppen csak csöpög a növények töve körül levő földre a víz. Ezzel a csepegtető öntözéssel egyenletesen jó vízellátás teremthető meg, a tövek víztől való kirothadásának veszélye nem nő, és viszonylag kevesebb víz szükséges, mint a hagyományos öntözéshez. Az öntözőcső-hálózatba általában beköthető olyan készülék is, amely a szilárd vagy oldat alakban beleöntött műtrágyát vagy természetes trágyából készített trágyalevet a kívánt töménységében bekeveri az öntözővízbe, s így a növények felett húzódó öntözőcső-hálózattal a talaj trágyázásánál gyakran hatékonyabb lombtrágyázás is egyszerűen megoldható. A korszerű hajtatótelepeken az öntözést és a trágyakeverést is — legalább részben — a megfelelő időközökre és időtartamra előre beállítható vezérlőszerkezet önműködően irányítja. Zárt térben — akár üveg-, akár műanyag borítás alatt — végzett hajtatásnál jól hasznosítható a levegő széndioxidtartalmának növelésével elérhető fejlődés-, érésgyorsító, termésmennyiség-fokozó hatás. Bebizonyosodott ugyanis, hogy kedvező fény- és hőellátás esetén a levegő normális széndioxidtartalmának bizonyos mértékű növelésével meggyorsul a növények fejlődése, a termések érése, és 10—30 százalékos termésnövekedés is elérhető. A széndioxidtrágyázás egyszerű módja, hogy kis kályhában faszenet égetnek el. Propángáz égetésével is növelhető a levegő széndioxidtartalma, legmegfelelőbb eljárás azonban a palackba préselt folyékony széndioxiddal végzett, úgynevezett szénsavas trágyázás. Ebben az esetben ugyanis nem jut egyéb, esetleg káros anyag a légtérbe és a széndioxid pontosan adagolható. Nálunk éppen ez utóbbi korszerű módszer alkalmazására nyílik lehetőség, hiszen gazdag széndioxidforrásaink vannak. Komiszár Lajos Nagy légterű növényház, előtérben a tápoldatkészítő berendezés. Egyszeri feltöltéssel 220 kilométer Új villamos autó Bakuban Bakuban új villamos hajtású gépkocsit terveztek, amely 60 kilométeres maximális sebességgel, 600 kg terheléssel vagy három utassal 220 kilométert képes feltöltés nélkül megtenni. A korábbi modellektől eltérően az új gépkocsinak több előnye van. Motorja teljesen szikramentes, ami lehetővé teszi, hogy az olaj- és gázlelőhelyek közelében is felhasználják, ahol a gyulladás veszélye igen nagy. Az Elektromobil—73 nevű, villamos hajtású gépkocsi egy bakui utcán.