Népszabadság, 1974. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Nguyen Huu Tho nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) A Thieu-klikk a tárgyalások szabotálásával, területrabló hábo­rús cselekményeivel, a DIFRA ál­tal felszabadított területek elleni támadásokkal azon mesterkedik, hogy Dél-Vietnam egy részén fenntartsa-"a párizsi szerződéssel ellentétes állapotokat. Azon mes­­terkedik, hogy az Egyesült Álla­mok továbbra is fenntarthassa Dél-Vietnamban katonai elkötele­zettségét, folytassa beavatkozását, újgyarmati rendszert kényszere­sen Dél-Vietnamra, és örökre ket­téossza hazánkat.­­ Az utóbbi hónapokban egyre több hír érkezik a saigonnak terü­­­letrabló akcióról. Milyen helyzet alakult ki ezek nyomán? A Saigon különösen az utóbbi időben fokozta nagymértékben háborús cselekményeit. Légi és tüzérségi erőinek tömeges fel­­használásával szüntelenül támad­ta Dél-Vietnam felszabadított te­rületeit. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel akkor, amikor Thieu had­serege szüntelenül megsérti a pá­rizsi megállapodást, elfoglal álta­lunk korábban felszabadított te­rületeket, és honfitársainkat le­gyilkolja. A párizsi megállapodás szellemében járunk el, amikor népünk és hadseregünk megbün­teti e makacs területrablókat ke­gyetlenségükért és háborús cse­lekményeikért. — Kérem, ismertesse a felszabadí­tott területek politikai, társadalmi és gazdasági helyzetét. Milyen fel­adatokat old meg jelenleg a felsza­badított területek lakossága? — A jelenlegi helyzetben nehéz, de szép feladatok állnak a dél­vietnami nép előtt. Népünk arra törekszik, hogy a párizsi megálla­podásnak megfelelően Dél-Viet­namban létrejöjjön a tartós bé­ke, a valóságos függetlenség és önrendelkezés, érvényesüljenek a demokratikus szabadságjogok, könnyebb legyen a megélhetés, valóra váljon az oly régen várt nemzeti egyetértés. Népünk ezzel járul hozzá Indokína, Ázsia és az egész világ békéjének és bizton­ságának megvédéséhez és erősíté­séhez. A DNFF és a DIFK vezetése alatt Dél-Vietnam felszabadított területeinek lakossága, Quang Tritól a Mekong-deltáig, nagy szorgalommal és lendülettel látott hozzá a hosszú háború okozta se­bek begyógyításához. Helyreállít­ja a gazdaságot, fokozza a terme­lést, bővíti az egészségügyi háló­zatot, továbbfejleszti az oktatási rendszert, ösztönzi a kulturális te­vékenységet. Ugyanakkor azon­ban népünk nem feledkezhet meg egy percre sem arról, hogy az új élet építése közben fokoznia kell éberségét, növelnie kell erejét. Jól tudjuk, hogy még sok nehézséget és bonyodalmat kell a jövőben le­­küzdenünk. A dél-vietnami nép és fegyveres erői azonban bizto­sak abban, hogy áldozatos küzdel­münk végül is győzelemmel ér véget. — Hogyan vélekedik a Dél-vietna­­mi Köztársaság és a Magyar Nép­­köztársaság kapcsolatairól, valamint a most lezajlott tárgyalásokról? — Napról napra érezzük azt a sok­oldalú, értékes támogatást és se­gítséget, amelyet a Magyar Nép­­köztársaság politikai, erkölcsi és gazdasági vonatkozásban nyújt nekünk. A látogatásunk során ki­adott közös közleményben leszö­geztük, hogy a Magyar Népköz­­társaság 1974-ben is gazdasági tá­mogatásban részesíti a Dél-viet­nami Köztársaságot. Ez is bizo­nyítja a két nép közötti szolida­ritást, megbonthatatlan testvéri barátságunkat. Ez a testvéri kap­csolat nyilvánult meg a Kádár Já­nos úrral, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárával, a Losonczi Pál úrral, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökével folytatott tárgyalásokon, a Kállai Gyula úrral, a Magyar Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa elnökével, valamint az ipar, a mezőgazdaság, a kulturális élet sok vezetőjével, barátainkkal folytatott beszélgetéseken. Jó ér­zés tölt el bennünket, hogy mos­tani magyarországi látogatásunk­kal végre tudtuk hajtani szeretett Ho Si Minh elnökünk végakara­tát: személyesen fejezhettük ki a DNFF, a DIFK és dél-vietnami nép őszinte, mélységes köszönetét a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak, a magyar kormánynak, a Hazafias Népfrontnak, a magyar nép kiváló vezetőinek. Az 1974-es esztendőre sok örömet, boldogsá­got, jó egészséget kívánok önök­nek, kedves magyar barátaink, sok sikert kívánunk a negyedik ötéves tervük végrehajtásához, túlteljesítéséhez, szabad, boldog országuk továbbépítéséhez — fe­jezte be­ a beszélgetést Nguyen Huu Tho. CSFK-tiltakozás a saigoni csapatok területrabló hadműveletei ellen Heves harcok Kambodzsában Amerikai kémrepülőgépek 1973. december 31-én két alkalommal végeztek felderítő repüléseket a Vietnami Demokratikus Köztár­saság több tartománya és városa, így Hanoi és Haiphong fölött — közölte a VNA hírügynökség. A demokratikus Vietnam külügymi­nisztériuma kedden közzétett nyi­latkozatában erélyesen elítélte az ország légiterének ismételt meg­sértését és követelte: az Egyesült Államok­­haladéktalanul és vég­érvényesen szüntesse meg a VDK területe fölötti kémrepüléseit. A dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottságának DIFK-tagozata a saigoni kor­mányzat katonai küldöttségéhez intézett jegyzékeiben élesen tilta­kozott a saigoni csapatok tűzszü­netet sértő újabb cselekményei miatt. A jegyzékből kitűnik, hogy december 14-től 19-ig páncélosok támogatásával 11 saigoni zászló­alj hajtott végre területrabló had­műveleteket a déli országrész fel­szabadított községei ellen. Egy­idejűleg a saigoni légierő bombáz­ta és tüzérség lőtte a sűrűn lakott településeket. My Long, Long Tien és Tam Binh községben sok pol­gári lakos vesztette életét, sebesült meg.A Kambodzsából érkezett jelenté­sek szerint a khmer felszabadító erők több ízben lőtték rakétával a fővárost. Találat ért egy Phnom Penh-i katonai tábort, egyik raké­ta az elnöki palota közelében csa­pódott be. Heves harcok voltak a Phnom Penhtől mintegy 70 kilo­méterre nyugatra fekvő 4-es szá­mú főútvonal mentén, amelyet a hazafias erők november 12. óta ellenőrzésük alatt tartanak és megakadályozzák ezzel a tenger­part és a főváros közötti össze­köttetést. (MTI) Francia—algériai tárgyalások (Párizsi tudósítónktól.) Buteflika algériai külügymi­niszter szerdán Párizsban tanács­kozást kezdett francia kollégájá­val Michel Jobert-ral. Franciaország kőolaj- és föld­gázszükségletének egy részét Al­gériából fedezi.­­ A mostani ta­nácskozásokon azonban a gazda­sági kérdések elébe került, hogy a francia jobboldali csoportok által felszított fajgyűlölő hullám fe­szültté tette a két ország viszo­nyát. Algéria marseille-i főkonzu­látusa ellen nemrég merényletet követtek el, amelynek négy halá­los és húsz sebesült áldozata volt. Az algériai vendégmunkások ezen­kívül is olyan súlyos és gyakori támadásoknak vannak kitéve, hogy az algériai kormány az utóbbi időben már nem ad polgá­rainak munkavállalási engedélyt Franciaországba. F. F. SMMMMMM 1974. JANUÁR 8. AZ ÚJ ÉV KEZDETÉN Ismét hétköznapok Ismét egy évvel vagyunk ke­vésbé fiatalok, mint voltunk. Is­mét megérkeztek a szürke-feke­te betűs hétköznapok az új, 1974-es évszámot viselő naptár­ban. Van dolgunk elég, örömünk is,, gondunk is, eddig sem kellett unatkoznunk, s az idén sem fo­gunk. Az ünnepek után most a munka vár ránk. A szilveszteréji pezsgés kö­szöntő után bizonyára nagyon so­kan megfogadták magukban: az új, idei évben más, teljesebb, jobb életet élnek, másképpen, jobban, eredményesebben dolgoz­nak majd. Tervek, elképzelések születtek: szépek, megalapozot­tak és túlnyomó többségükben valószínűleg őszinték, emberiek és komolyak. Mert az ember min­dig jobban akar dolgozni, hiszen jobban akar élni. " A jobb élet és a jobb munka idei tervei elkészültek. Elkészült és nyilvánosságot látott az ország terve is, amelyben tulajdonkép­pen nincs — és miért is lenne — szenzáció. Szolid, megalapozott, reális terv az, amely a negyedik ötéves terv gazdaságpolitikai céljaival összhangban kimondja: „A fő feladat 1974-ben is a társa­dalmi termelés hatékonyságának növelése”. Lapunk más helyén megismer­kedhetnek a kohó- és gépipari üzemek idei terveivel, tennivalói­val. A tudósításban azt is ol­vashatják, hogy a gépipar jövő­jét döntő módon a termékek ver­senyképessége és a termelés gaz­daságossága határozza meg. És ami érvényes a gépiparra, többé­­kevésbé érvényes az egész nép­gazdaságra. Mindez persze nem új dolog: 1968 óta csináljuk lé­nyegében mindig ugyanazt. És miért ne tennénk, hiszen gazda­ságpolitikánkat, gazdaságirányí­tási rendszerünket az életben el­ért sikerek igazolják. De ha ugyanazt tesszük is, évről évre igyekszünk­­jobban, mindig job­ban csinálni. 1974-ben is ezek az ismert, mégis örök­ új tennivalók várnak ránk. Sok a munkánk: az újonnan ránk virradt hétköznapok százai során olajozottabban, fegyelme­zettebben, magasabb fokú szerve­zettséggel kell dolgoznunk, éssze­rűbben kell kihasználnunk ké­pességeinket, tehetségünket, erő­inket, anyagi lehetőségeinket. Tanulnunk kell, hogy jobban bir­tokoljuk a fejlődő technikát. És nincs, nem lehet kivétel: minden poszt fontos. A vezetőké ugyan­úgy, mint beosztottaiké, az üze­mi munkásoké csakúgy, mint a falu dolgozóié. 1974-ben tovább, a tavalyinál gyorsabban növekszik az élet­­színvonal. Az életszínvonalat nö­velő tervezett és folyamatos meg­valósítandó intézkedések ismere­tesek. De semmi sem valósul meg magától. Automatikusan nem megy semmi, még az automata­gép sem, hiszen azt is az ember irányítja. Országunk gazdagsága, fejlődése, jólétünk mértéke, tár­sadalmi és egyéni boldogulásunk alapjaiban és végeredményben a munkától és csakis a munkától függ. — Ismét itt vannak hát a hétköz­napok. S velük a hétköznapi tet­tek, amelyek sokasága, összessé­ge és sikere a biztosítéka annak, hogy megvalósuljon az idei nép­­gazdasági terv és benne mindaz a sok egyéni, újévkor tett elkép­zelés, fogadalom, amely együtt nyújtja kinek-kinek, amit kíván és elérni vágyakozik. Amit ilyenkor kívánhatunk, az csupán rövid mondat: az 1974. évi hétköznapokon hozzon a munka mindenkinek még több örömet és még több sikert. Buzási János UTCAI TELEFONOK r­ongálás önmagáért Utcai telefonokat rongáló társa­ság ellen indítottak ismét eljá­rást: a fiatalokból összeverődött társaság egyetlen éjszaka tucatnyi telefonfülkét tett használhatatlan­ná. Vajon miért? Az olvasó nyilván kapásból válaszol: a pénzért tették, azért a pénzért, amelyet a készülékek perselyében találtak. Pedig nem. Ámbár az ilyen feltételezés nem alaptalan, hiszen a forinttal mű­ködő nyilvános telefonok elterje­dése idején csaknem minden éj­szaka kifosztottak néhány per­selyt. Azóta ez ellen úgy védeke­zik a posta, hogy csaknem min­den este kiüríti a telefonautoma­tákat. A tolvajok pedig rájöttek, hogy sovány zsákmányért nem ér­demes kockáztatni. Most sem a készülékek perse­lyét rabolták ki, ezért kérdeztük, vajon miért tették? Nem tudják megmondani, mint ahogyan er­re a kérdésre általában nem tud­nak elfogadható választ adni a telefonrongálók. Mert, ugye, ne­vetséges dolog volna azt gondol­ni, hogy bárkinek is anyagi hasz­na származik abból, ha elszakít­ja a beszélő zsinórját vagy ha te­letömi gombokkal, régi pénzek­kel, rágógumival a készülék be­dobónyílását. Gyakran filléres dolgokról van szó: egy-egy, a kagylóból kiszerelt mikrofonról vagy hallgatóról,­ csavarokról, akasztókampókról. Máskor az eszeveszett rongálás nyomai árul­kodnak elkövetőikről. Érthetetlen például, miért verik szét téglával a készülék tárcsáját, miért törik apró darabokra a bakelitből ké­szült kagylót, miért kenik be sár­ral, szurokkal vagy olajfestékkel az egész készüléket. A telefonrongálók Budapesten a legutóbbi hónapban 240 nyilvá­nos készüléket tettek használha­tatlanná. Nem elsősorban a ron­gálás mértéke lényeges. Ha bár­mivel eltömik az érmebedobó nyílást vagy baltával esnek neki a készüléknek, tulajdonképpen egyre megy: a telefon használha­tatlanná válik. Persze hogy nem mellékes az a félmillió forint, amelyet ez a pusztítás évente fel­emészt, a valóságos veszteség mégsem elsősorban anyagi termé­szetű. Gondoljuk csak meg: a fő­városban jelenleg 117 ezren vár­nak telefonra, és mint tudjuk, a jobb ellátáshoz még hosszú évek­re van szükség. Főként a perem­­kerületekben — új lakótelepeken — csak az utcai telefon teremt kapcsolatot. Ha valakihez sürgő­sen orvost kell hívni vagy ha a tűzoltóságot, a rendőrséget kell értesíteni, a telefon életet ment­het, segítségével nagy anyagi ká­rokat lehet megelőzni. Bár az utca emberének néha szeme láttára teszik tönkre, cson­kítják meg a telefonokat, senki sem várja, hogy bárki esetleg vandál huligánokkal szálljon szembe. De az már, igenis, min­denkinek lelkiismereti kötelessé­ge, hogy ha ilyesmit lát, vagy meg­tépázott telefonra talál, jelentse a hibabejelentőnek. Csak egy in­gyen telefonba kerül. És megéri! Mert lehet, hogy néhány óra múl­va — talán létfontosságú ügyben — neki lesz szüksége arra a tele­fonra. Medveczky László IFJÚSÁGI MOZGALOM Rétegek szerint A KISZ központi bizottságának decemberi ülésén rövid napiren­den szerepelt az intéző bizottság, a titkárság, a központi bizottság első félévi munkaterve, valamint a központi bizottság mellett mű­ködő, úgynevezett rétegtanácsok programja. Ismertették, elfogad­ták. Azt a néhány percet a dolog formai részének is nevezhetjük, hiszen az ismertetett tematikát alapos előkészületek után fogal­mazták meg. Az elfogadás azon­ban mégiscsak fontos mozzanat volt, mert ezzel megszabták az if­júsági szövetség vezető szervei­nek, tanácsadó testületeinek hat­hónapos tevékenységét. Találunk-e bennük újdonságot? Igen. A KISZ VIII. kongresszusá­nak határozataiból következő fel­adatok kerültek elő rendre, más­más formában, megközelítésben. Lényegüket úgy fejezhetjük ki, hogy az ifjúsági szövetség mind nagyobb figyelmet szentel külön­böző ifjúsági rétegek sajátossá­gainak és eközben igyekszik mód­szertani eszközeit is bővíteni. Néhány példával érzékeltetve a dolgot: a középiskolások szám­szerű részvétele a KISZ-munká­­ban rendkívül jó. Öröm a statisz­tikára pillantani: úgy tetszik, hogy az ifjúsági szövetség politi­kai nevelőmunkája a gimnáziu­mokban, a szakközépiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben gyümölcsözik igazán. A valóság pedig az, hogy évek óta próbálják az ifjúsági vezetők, pedagógusok és nem utolsósorban a diákok megmozdítani a nehezen mozdu­lót, élővé tenni a KISZ-életet. A némelyik középiskolában beveze­tett új szervezeti formák nyomán biztató jelek mutatkoznak , pezsgés tapasztalható a kísérleti iskolákban. Ám a mozgás okait vizsgálva kiderül, hogy az új for­mák sem mindenhatóak, sőt bizo­nyos feltételek nélkül alig hatnak. Ugyanígy „különleges” figyelem szükséges a falun, a tanyán élő, dolgozni, tanulni eljáró fiatalok körében végzendő KISZ-munká­­hoz — mutatják a felmérések. Annyi bizonyos, hogy alig-alig részesei a munkahelyi, iskolai mozgalmi életnek, lakóhelyükön pedig gyakran mostoha körülmé­nyek gátolják már az alapszerve­zet megalakítását is, nem hogy az igazán tartalmas munkát. A példákat sorolhatnánk még, valamennyi időszerű gond. Vala­mennyinek közös jellemzője, hogy megoldásuk nélkül a KISZ tö­megbefolyását növelni nem lehet, a KISZ nem lesz eléggé jelen az adott ifjúsági réteg hétköznapjai­ban. A VIII. kongresszus óta jó néhány elemzés készült abból a helyes felfogásból kiindulva, hogy a tények alapos ismerete nélkül nincs mód a változtatásra, a ba­jok orvoslására. A vizsgálódás ön­­n­magában is serkentőleg hat. Pél­dának okáért, amint téma lett a községi KISZ-szervezetek helyze­te, egymás után alakultak új alapszervezetek, sok termelőszö­vetkezet vezetősége talált módot anyagi támogatásra, akadtak ve­zetői tisztségre alkalmas ifjak is. Vagy a „kiváló” mozgalom kiter­jesztése jegyében végzett vizsgá­lat is bizonyította, hogy a fiatal orvosok, jogászok, pedagógusok szellemi energiájából telne a munkaköri , kötelezettséget meg­haladó teljesítményekre is, ha va­laki szervezné a dolgot. Egyszóval a feltárómunka idő­szaka volt a legutóbbi másfél­két esztendő, de már nem kevés intézkedéssel, gyakorlati lépéssel kiegészülve. A mostani program java részét viszont a cselekvő be­avatkozás jellemzi. Könnyíti az ifjúsági vezetők dolgát, hogy az ifjúsági törvény általános érvény­nyel meghatározza a KISZ-szer­­vezetek jogait. A jogokat a mun­kahelyi vezetők többsége is tudo­másul vette már, s tükrözik őket a kollektív szerződések is. Viszont nehezíti a cselekvést, hogy a leg­frissebb elemzések szüntelen ki­egészítésre szorulnak, lévén a KISZ-nemzedék szüntelenül vál­tozó összetételű és a tegnapi fia­taloknak nem pontos másai a maiak és a holnapiak. Maros Dénes

Next