Népszabadság, 1974. április (32. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
Vasárnap: A liberális párti jelölt győzött a kolumbiai elnökválasztáson. Hétfő: Folytatódott a biztonsági értekezlet második szakasza. — Leonyid Brezsnyev fogadta Kennedy szenátort. — Szovjetjapán hitelmegállapodás. — Lenin-emlékünnepség Moszkvában. Kedd: Az SZKP főtitkárának beszéde a Komszomol-kongresszuson. — Heves harcok a szíriai— izraeli fronton. Fasiszta terrorakciók Olaszországban. Szerda: Elhunyt Jónás osztrák államfő. — Nixon gazdasági segélyt javasol Egyiptomnak. Csütörtök: Bejelentették az újabb Gromiko—Kissinger találkozót. — Katonai felkelés Portugáliában. Péntek: Katonai junta alakult Portugáliában Spinola tábornok vezetésével. Negyven nappal azután, hogy a hadsereg néhány egységének felkelését leverték, csütörtökön hajnalban jól előkészített és gondosan megszervezett katonai hatalomátvétel kezdődött meg Portugáliában. Még aznap estére tisztázódott, régebben a fasiszta diktatúra legfőbb támaszának tartott hadsereg megdöntötte Caetano kormányát és átvette a hatalmat. IV. 21-27. Összeállította: Zalai István A portugál katonai felkelés valóban a hét szenzációja. Kiindulópontja a fővárostól, Lisszabontól 80 kilométerre levő Santarem volt. Az ottani helyőrség alakulatai a főváros ellen vonultak, elfoglalták a rádióadókat, a középületeket. A magát „a fegyveres erők mozgalmának” nevező csoporthoz ezután csatlakozott a szárazföldi hadsereg döntő többsége és a haditengerészet. Csütörtökön este már megadta magát a fellázadt katonáknak Thomaz államfő, Caetano kormányfő és kabinetjének több minisztere, mindannyiukat az Atlanti-óceán egyik szigetére, Madeirára száműzték. Némelyik fegyveres alakulat még péntek reggelig folytatta az ellenállást, a hadsereg azonban heves tűzharc után leszámolt velük. A katonai felkelés nyomán az ország vezetését héttagú tiszticsoport vette át, élén Spinold tábornokkal, a hadsereg márciusban menesztett vezérkari főnökhelyettesével. Tagjai: Gomez tábornok, a volt vezérkari főnök, Marques dandártábornok, Galvao de Melo ezredes, Neto tábornok, Coutinho és Pinheiro Azevedo sorhajókapitány. Spinola tábornok péntekre virradó éjjel rádió- és tévébeszédben vázolta programját. Bejelentette, hogy egy éven belül parlamenti és elnökválasztást tartanak. Egyetemes választójog alapján alkotmányozó nemzetgyűlést választanak és az ezzel kapcsolatos törvényt a hamarosan megalakítandó ideiglenes polgári kormány dolgozza ki. A héttagú tiszticsoport a választások után feloszlik. Spinola kijelentette: biztosítják a gyülekezési szabadságot, „politikai társulások” kialakítását, amelyek a jövőben a pártok alapjait képezik. Szabadon tevékenykedhetnek a szakszervezetek. Elmozdították a Caetano-kormányt, feloszlatták a nemzetgyűlést, az államtanácsot, az egyetlen legális (fasiszta) pártot, az állambiztonsági rendőrséget, leváltották a tengerentúli (gyarmati) területek vezetőit. Elrendelték a politikai foglyok szabadon bocsátását és eltörölték a cenzúrát. Nagy érdeklődés várta, hogyan foglal állást Spinola tábornok Portugália afrikai gyarmataival kapcsolatban. Elsősorban azért, mert Spinolát márciusban „Portugália és jövője” című könyvében javasolt politikai megoldás miatt menesztették a hadseregből. Spinola ugyanis felismerte, hogy katonai úton a gyarmatokat megtartani lehetetlen. Most a tábornok úgy nyilatkozott, hogy olyan politikai feltételeket kell teremteni, amelyek „nemzeti szinten lehetővé teszik a nyílt és őszinte vitát” az afrikai gyarmatok sorsáról. A guinea-bissaui és angolai felszabadító mozgalmak vezetői örömmel üdvözölték a lisszaboni fordulatot, de azt hangoztatták, hogy csak a teljes függetlenséget fogadják el. „Utolsó, legélesebb szakaszába lépett a válási törvényről való népszavazási kampány” — így írt a múlt héten a L’Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja. Méltán használta a legélesebb jelzőt, hiszen a hírügynökségek mind gyakrabban tudósítanak provokációkról, terrorista merényletekről, jelentéseikből mindinkább körvonalazódik a feszült légkör Olaszországban. Mario Sossi genovai helyettes főügyész elrablása, a Bologna—Firenze vasútvonal felrobbantása után a héten bomba robbant a milánói adóhivatal épületében és a szocialista párt leccói székházában. A tettes a „Fekete Rend” újfasiszta terrorszervezet. Mint Berlinguer, az OKP főtitkára egy szerdai nyilatkozatában kijelentette: „A jobboldal ismét a feszültségszítás, félelemkeltés taktikáját vette elő.” A 38 millió olasz választópolgár május 12-én járul az urnákhoz, hogy az 1970-ben elfogadott válási törvényről döntsön. Az „igen” a törvény eltörlését, a „nem” megtartását jelenti. De a kereszténydemokrata jobboldal, amelynek a klérus és az újfasiszta párt a szövetségese, a válás ürügyén arra törekszik, hogy felidézve az 1948-as hidegháborús, antikommunista légkört antidemokratikus, reakciós fordulatot készítsen elő az országban. A válás ürügyén akarja szétzúzni a baloldal, a hívők és nem hívők, kialakulóban levő összefogását. E kampány vezéralakja Fanfani, a kereszténydemokrata párt főtitkára, a jobboldali sajtó mind gyakrabban minősíti őt a „nemzet megmentőjének”, nem is titkoltan a kommunista párt befolyásának visszaszorítására tör és talán még egy „elnöki puccs” gondolata sem áll távol tőle. A kommunista párt és a szocialista párt nyilatkozatában felszólította tagságát, hogy egységes és felelősségteljes magatartással adjon választ a jobboldali provokációkra. A Közel-Keletről érkező hírügynökségi jelentések egész héten arról tudósítottak, hogy váltakozó hevességű harcok folynak a Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára a Kremlben fogadta Edward Kennedy amerikai szenátort és családját. Balról Kennedy lánya, Kara és fia, Ted, a kép jobb szélén a szenátor felesége, Joan Fanfani képeivel vonultak fel Rómában a válásellenes tüntetők. Az olasz jobboldal antikommunista, hisztériakeltő kampányát a kereszténydemokraták főtitkára irányítja. Katonák zárják le Lisszabonnak azt a negyedét, ahol Caetano kormányfő és több minisztere próbált elrejtőzni. sziriai—izraeli fronton. A harcok központja a front északi részében levő stratégiai fontosságú Hermon-hegy volt. A harci jelentéseket kommentálva nemzetközi megfigyelők egyöntetűen vallják, hogy a támadásokkal Izrael katonai nyomást igyekszik gyakorolni a részmegoldásokat, kapituláns terveket elutasító Szíriára. Damaszkusz a héten is kinyilvánította, hogy csak akkor hajlandó a csapatszétválasztásra, ha azt összekötik a megszállt területek teljes kiürítésével. Az izraeli katonai nyomást szakértők összefüggésbe hozták Kissinger amerikai külügyminiszter jövő heti közelkeleti körútjával. Nyilvánvaló: Izraelnek lehetőséget kínált, hogy az egyiptomi és a szíriai fronton nem egyidejűleg és összehangoltan valósították meg a csapatszétválasztást. Ez a fáziseltolódás ösztönözheti arra Izraelt, hogy elfogadhatatlan feltételeket próbáljon rákényszeríteni Szíriára. „A harcoknál nem kevésbé nyugtalanító eleme a közel-keleti helyzetnek az olyan erők aktivizálódása, amelyek szeretnék elérni, hogy az arab népek letérjenek a haladás útjáról. Tevékenységük jelenleg megnyivánul az izraeli agresszor pártfogóinak gátlástalan dicsőítésében és azokban a kísérletekben, hogy imitt-amott a nemzeti létből kiirtsák a múlt haladó örökségét” — írta kedden az APN szovjet hírügynökség kommentátora. jegyzet FÉKEZŐK ÉS SÜRGETŐK A fékek szorítása némiképpen engedni látszik — így summázták a nemzetközi megfigyelők az európai biztonsági konferencia második szakaszának a húsvéti szünetet közvetlenül megelőző fejleményeit. Igaz, a szovjet delegátus a tanácskozás legfőbb szerve, a koordinációs bizottság ülésén búcsúzóul azért kénytelen volt arra figyelmeztetni a részvevő 35 ország képviselőit, hogy a megmutatott haladás ellenére még sok kérdésben érvényre jut a „fékezők” tevékenysége. A húsvéti szünet után hétfőn folytatta munkáját az európai biztonsági értekezlet genfi második szakasza. Amint az már a nemzetközi tanácskozások esetében lenni szokott, a szünetet a delegátusok a kormányaikkal való konzultációra, a nem nyilvános diplomáciai érintkezésekre használják fel. Most azonban ennél jóval több történt. A Varsói Szerződés tagállamai — az európai biztonsági értekezlet kezdeményezői — a politikai tanácskozó testület ülésén ismét kinyilvánították elhatározott szándékukat: minden lehetőt megtesznek az értekezlet munkájának a lehető legrövidebb időn belüli sikeres befejezéséért és erre szólították fel a nyugati országok reálisan gondolkodó állami vezetőit, politikai személyiségeit. Aligha gondolhatja bárki is, hogy a sürgetésből a Varsói Szerződés országai valamifajta propagandahasznot igyekeznek húzni. Már sok alkalommal kinyilvánították, hogy az európai biztonsági értekezlet az újfajta együttműködés megalapozásával történelmi szerepet tölt be és sikeréhez elengedhetetlenül szükséges a nyugati világban kibontakozó realista politikai irányzat áttörése. Ezt már csak azért is szükséges kiemelni, mert a „tegnapi nyugati politika” utóvédharca, hátráltató, elterelő manőverei még mindig akadályozzák a biztonsági konferencia munkájának haladását. Kétségtelen, nem kevés az, ami eddig történt a genfi második szakaszban. Ugyanakkor a záródokumentumok megfogalmazását illetően sok kérdésben még mindig nem alakult ki végérvényesen a teljes egyetértés. Nem véletlen tehát, hogy több szovjet vezető a héten elhangzott megnyilatkozásában is nagy súllyal foglalkozott az európai biztonsággal. Brezsnyev, az SZKP főtitkára a Komszomol-kongresszuson, Gromiko külügyminiszter pedig holland kollégája tiszteletére adott vacsorán beszélt erről. Mindketten a leglényegesebbnek az értekezlet munkájának felgyorsítását mondották és azt hangsúlyozták, hogy a kölcsönös jóakarat esetén már a következő hónapokban összeülhet az értekezlet zárószakasza. A szocialista országoknak a varsói tanácskozáson újólag megerősített álláspontja szerint — az értekezlet és dokumentumai rendkívüli jelentőségéhez mérten— célszerű a legmagasabb szinten megszervezni a zárószakaszt. Ez nem formai kérdés, hanem a probléma lényegét érinti. Az álláspont a lehetőségek reális mérlegelésén alapszik. Ezt erősíti meg, hogy Karjalainen finn külügyminiszter — aki a hét végén Moszkvában tárgyalt — bejelentette, országa kész júliusban vendégül látni a legmagasabb szinten rendezendő zárószakaszt. .A magyar küldöttség — a többi szocialista ország delegációihoz hasonlóan — azzal az elhatározással ült ismét tárgyalóasztalhoz Genfben, hogy minden módon elősegíti a kitűzött célok elérését Q NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET