Népszabadság, 1974. április (32. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-28 / 98. szám

Vasárnap: A liberális párti je­lölt győzött a kolumbiai elnök­­választáson. Hétfő: Folytatódott a biztonsá­gi értekezlet második szakasza. — Leonyid Brezsnyev fogadta Kennedy szenátort. — Szovjet­­japán hitelmegállapodás. — Le­­nin-emlékünnepség Moszkvában. Kedd: Az SZKP főtitkárának be­széde a Komszomol-kongresszu­son. — Heves harcok a szíriai— izraeli fronton.­­ Fasiszta terror­akciók Olaszországban. Szerda: Elhunyt Jónás osztrák ál­lamfő. — Nixon gazdasági se­gélyt javasol Egyiptomnak. Csütörtök: Bejelentették az újabb Gromiko—Kissinger találkozót. — Katonai felkelés Portugáliában. Péntek: Katonai junta alakult Portugáliában Spinola tábornok vezetésével. Negyven nappal azután, hogy a had­sereg néhány egységének felkelését le­verték, csütörtökön hajnalban jól elő­készített és gondosan megszervezett ka­tonai hatalomátvétel kezdődött meg Portugáliában. Még aznap estére tisz­tázódott, régebben a fasiszta diktatúra legfőbb támaszának tartott hadsereg megdöntötte Caetano kormányát és át­vette a hatalmat. IV. 21-27. Összeállította: Zalai István A portugál katonai felkelés valóban a hét szenzációja. Kiinduló­pontja a fővárostól, Lisszabontól 80 ki­lométerre levő Santarem volt. Az ottani helyőrség alakulatai a főváros ellen vonultak, elfoglalták a rádióadókat, a középületeket. A magát „a fegyveres erők mozgalmának” nevező csoport­hoz ezután csatlakozott a szárazföldi­ hadsereg döntő többsége és a haditen­gerészet. Csütörtökön este már megadta magát a fellázadt katonáknak Thomaz államfő, Caetano kormányfő és kabi­netjének több minisztere, mindannyiu­­kat az Atlanti-óceán egyik szigetére, Madeirára száműzték. Némelyik fegyveres alakulat még péntek reggelig folytatta az ellenállást, a hadsereg azonban heves tűzharc után leszámolt velük. A katonai felkelés nyomán az ország vezetését héttagú tiszticsoport vette át, élén Spinold tá­bornokkal, a hadsereg márciusban me­nesztett vezérkari főnökhelyettesével. Tagjai: Gomez tábornok, a volt vezér­kari főnök, Marques dandártábornok, Galvao de Melo ezredes, Neto tábor­nok, Coutinho és Pinheiro Azevedo sor­hajókapitány. Spinola tábornok pén­tekre virradó éjjel rádió- és tévébe­szédben vázolta programját. Bejelen­tette, hogy egy éven belül parlamenti és elnökválasztást tartanak. Egyetemes választójog alapján alkotmányozó nem­zetgyűlést választanak és az ezzel kap­csolatos törvényt a hamarosan megala­kítandó ideiglenes polgári kormány dol­gozza ki. A héttagú tiszticsoport a vá­lasztások után feloszlik. Spinola kije­lentette: biztosítják a gyülekezési sza­badságot, „politikai társulások” kiala­kítását, amelyek a jövőben a pártok alapjait képezik. Szabadon tevékeny­kedhetnek a szakszervezetek. Elmozdították a Caetano-kormányt, feloszlatták a nemzetgyűlést, az állam­tanácsot, az egyetlen legális (fasiszta) pártot, az állambiztonsági rendőrséget, leváltották a tengerentúli (gyarmati) területek vezetőit. Elrendelték a poli­tikai foglyok szabadon bocsátását és el­törölték a cenzúrát. Nagy érdeklődés várta, hogyan fog­lal állást Spinola tábornok Portugália afrikai gyarmataival kapcsolatban. El­sősorban azért, mert Spinolát március­ban „Portugália és jövője” című köny­vében javasolt politikai megoldás miatt menesztették a hadseregből. Spinola ugyanis felismerte, hogy katonai úton a gyarmatokat megtartani lehetetlen. Most a tábornok úgy nyilatkozott, hogy olyan politikai feltételeket kell terem­teni, amelyek „nemzeti szinten lehető­vé teszik a nyílt és őszinte vitát” az afrikai gyarmatok sorsáról. A guinea-bissaui és angolai felszaba­dító mozgalmak vezetői örömmel üd­vözölték a lisszaboni fordulatot, de azt hangoztatták, hogy csak a teljes füg­getlenséget fogadják el. „Utolsó, legélesebb szakaszába lépett a válási törvényről való népszavazási kampány” — így írt a múlt héten a L’Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja. Méltán használta a legélesebb jelzőt, hiszen a hírügynökségek mind gyakrabban tudósítanak provokációk­ról, terrorista merényletekről, jelenté­seikből mindinkább körvonalazódik a feszült légkör Olaszországban. Mario Sossi genovai helyettes főügyész elrablása, a Bologna—Firenze vasút­vonal felrobbantása után a héten bom­ba robbant a milánói adóhivatal épüle­tében és a szocialista párt leccói szék­házában. A tettes a „Fekete Rend” új­fasiszta terrorszervezet. Mint Berlin­­guer, az OKP főtitkára egy szerdai nyi­latkozatában kijelentette: „A jobboldal ismét a feszültségszítás, félelemkeltés taktikáját vette elő.” A 38 millió olasz választópolgár má­jus 12-én járul az urnákhoz, hogy az 1970-ben elfogadott válási törvényről döntsön. Az „igen” a törvény eltörlését, a „nem” megtartását jelenti. De a ke­reszténydemokrata jobboldal, amelynek a klérus és az újfasiszta párt a szövet­ségese, a válás ürügyén arra törekszik, hogy felidézve az 1948-as hidegháborús, antikommunista légkört antidemokra­tikus, reakciós fordulatot készítsen elő az országban. A válás ürügyén akarja szétzúzni a baloldal, a hívők és nem hívők, kialakulóban levő összefogását. E kampány vezéralakja Fanfani, a ke­reszténydemokrata párt főtitkára, a jobboldali sajtó mind gyakrabban mi­nősíti őt a „nemzet megmentő­jének”, nem is titkoltan a kommunista párt be­folyásának visszaszorítására tör és ta­lán még egy „elnöki puccs” gondolata sem áll távol tőle. A kommunista párt és a szocialista párt nyilatkozatában felszólította tagságát, hogy egységes és felelősségteljes magatartással adjon vá­laszt a jobboldali provokációkra. A Közel-Keletről érkező hírügynök­ségi jelentések egész héten arról tudó­sítottak, hogy váltakozó hevességű har­cok folynak a Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára a Kremlben fogadta Edward Kennedy ame­rikai szenátort és családját. Balról Kennedy lánya, Kara és fia, Ted, a kép jobb szélén a szenátor felesége, Joan­ Fanfani képeivel vonultak fel Rómában a válásellenes tüntetők. Az olasz jobboldal antikommunista, hisztériakeltő kampányát a kereszténydemokraták főtitkára irányítja. Katonák zárják le Lisszabonnak azt a negyedét, ahol Caetano kormányfő és több minisztere próbált elrejtőzni. sziriai—izraeli fronton. A harcok központja a front északi ré­szében levő stratégiai fontosságú Her­­mon-hegy volt. A harci jelentéseket kommentálva nemzetközi megfigyelők egyöntetűen vallják, hogy a támadá­sokkal Izrael katonai nyomást igyek­szik gyakorolni a részmegoldásokat, kapituláns terveket elutasító Szíriára. Damaszkusz a héten is kinyilvánította, hogy csak akkor hajlandó a csapat­szétválasztásra, ha azt összekötik a megszállt területek teljes kiürítésével. Az izraeli katonai nyomást szakértők összefüggésbe hozták Kissinger ame­rikai külügyminiszter jövő heti közel­­keleti körútjával. Nyilvánvaló: Izrael­nek lehetőséget kínált, hogy az egyip­tomi és a szíriai fronton nem egyide­jűleg és összehangoltan valósították meg a csapatszétválasztást. Ez a fá­ziseltolódás ösztönözheti arra Izraelt, hogy elfogadhatatlan feltételeket pró­báljon rákényszeríteni Szíriára. „A harcoknál nem kevésbé nyugta­lanító eleme a közel-keleti helyzetnek az olyan erők aktivizálódása, amelyek szeretnék elérni, hogy az arab népek letérjenek a haladás útjáról. Tevékeny­ségük jelenleg megnyivánul az izraeli agresszor pártfogóinak gátlástalan di­csőítésében és azokban a kísérletek­ben, hogy imitt-amott a nemzeti létből kiirtsák a múlt haladó örökségét” — írta kedden az APN szovjet hírügy­nökség­ kommentátora. ­jegyzet FÉKEZŐK ÉS SÜRGETŐK A fékek szorítása némiképpen enged­ni látszik — így summázták a nemzet­közi megfigyelők az európai biztonsági konferencia második szakaszának a húsvéti szünetet közvetlenül megelőző fejleményeit. Igaz, a szovjet delegátus a tanácskozás legfőbb szerve, a koordi­nációs bizottság ülésén búcsúzóul azért kénytelen volt arra figyelmeztetni a részvevő 35 ország képviselőit, hogy a megmutatott haladás ellenére még sok kérdésben érvényre jut a „fékezők” te­vékenysége. A húsvéti szünet után hétfőn folytat­ta munkáját az európai biztonsági érte­kezlet genfi második szakasza. Amint az már a nemzetközi tanácskozások esetében lenni szokott, a szünetet a de­legátusok a kormányaikkal való kon­zultációra, a nem nyilvános diplomáciai érintkezésekre használják fel. Most azonban ennél jóval több történt. A Varsói Szerződés tagállamai — az euró­pai biztonsági értekezlet kezdeményezői — a politikai tanácskozó testület ülé­sén ismét kinyilvánították elhatározott szándékukat: minden lehetőt megtesz­nek az értekezlet munkájának a lehető legrövidebb időn belüli sikeres befeje­zéséért és erre szólították fel a nyugati országok reálisan gondolkodó állami vezetőit, politikai személyiségeit. Alig­ha gondolhatja bárki is, hogy a sürge­tésből a Varsói Szerződés országai va­lamifajta propagandahasznot igyekez­nek húzni. Már sok alkalommal kinyil­vánították, hogy az európai biztonsági értekezlet az újfajta együttműködés megalapozásával történelmi szerepet tölt be és sikeréhez elengedhetetlenül szükséges a nyugati világban kibonta­kozó realista politikai irányzat áttöré­se. Ezt már csak azért is szükséges ki­emelni, mert a „tegnapi nyugati poli­tika” utóvédharca, hátráltató, elterelő manőverei még mindig akadályozzák a biztonsági konferencia munkájának ha­ladását. Kétségtelen, nem kevés az, ami eddig történt a genfi második szakaszban. Ugyanakkor a záródokumentumok meg­fogalmazását illetően sok kérdésben még mindig nem alakult ki végérvé­nyesen a teljes egyetértés. Nem vélet­len tehát, hogy több szovjet vezető a héten elhangzott megnyilatkozásában is nagy súllyal foglalkozott az európai biztonsággal. Brezsnyev, az SZKP főtit­kára a Komszomol-kongresszuson, Gro­­miko külügyminiszter pedig holland kollégája tiszteletére adott vacsorán be­szélt erről. Mindketten a leglényegesebbnek az értekezlet munkájának felgyorsítását mondották és azt hangsúlyozták, hogy a kölcsönös jóakarat esetén már a kö­vetkező hónapokban összeülhet az ér­tekezlet zárószakasza. A szocialista or­szágoknak a varsói tanácskozáson újó­lag megerősített álláspontja szerint — az értekezlet és dokumentumai rendkí­vüli jelentőségéhez mérten­­— célszerű a legmagasabb szinten megszervezni a zárószakaszt. Ez nem formai kérdés, ha­nem a probléma lényegét érinti. Az álláspont a lehetőségek reális mérlegelésén alapszik. Ezt erősíti meg, hogy Karjalainen finn külügyminiszter — aki a hét végén Moszkvában tárgyalt — bejelentette, országa kész júliusban vendégül látni a legmagasabb szinten rendezendő zárószakaszt. .A magyar küldöttség — a többi szo­cialista ország delegációihoz hasonlóan — azzal az elhatározással ült ismét tár­gyalóasztalhoz Genfben, hogy minden módon elősegíti a kitűzött célok eléré­sét Q NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next