Népszabadság, 1974. július (32. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-02 / 152. szám
1974. július 2., kedd NÉPSZABADSÁG Folytatódtak a magyar—szíriai pártközi tárgyalások Delegációnk látogatása az Eufrátesz-gátnál (Tudósítónktól.) A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Pullai Árpádnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével tartózkodik Szíriában, hétfőn folytatta a szombaton megkezdett hivatalos tárgyalásokat a Szíriai Arab Szocialista Baath-párt küldöttségével. A szíriai delegációt Jasszar Aszkari, a Baath-párt vezetőségének tagja vezeti. A megbeszéléseken részt vett Veres János, hazánk damaszkuszi nagykövete. Vasárnap a magyar pártküldöttség egynapos vidéki körútja keretében látogatást tett a történelmi műemlékeiről ismert Palmyrában, majd a szovjet segítséggel épülő Eufrátesz-gáthoz utazott, ahol megismerkedett a haladó szíriai rendszer legkiemelkedőbb alkotásával. A hatalmas építkezésen 12 ezer munkás, köztük ezer szovjet szakember dolgozik. A Baath-párt helyi vezetői elmondták, hogy a nagy jelentőségű beruházás eredményeként négyszeresére növekszik az ország villamosenergia-termelése, megkétszereződik az öntözéses művelésű mezőgazdasági terület, s megfékezik a pusztító folyami árvizeket. A gát építése a gyorsított munkatempó révén egy évvel a határidő előtt, már 1974 végére befejeződik. A nyolc turbina közül három már áramot ad, a többit pedig 1078-ig helyezik üzembe. Az építkezés színhelyén 55 ezer lakosú modern város született, s a nagy vállalkozás szelleméhez híven a Thaura, azaz a forradalom nevet vette fel. A fővárosba visszatérve, vasárnap este az MSZMP küldöttsége ellátogatott a munkásszakszervezetek általános szövetségének központjába. "■hol Ezeddin Naszszer főtitkár adott tájékoztatót a szíriai szakszervezeti mozgalom helyzetéről, tevékenységéről. Bócz Sándor Parlamenti küldöttségünk Londonban Péter Jánost fogadta Selwyn Lloyd, az alsóház elnöke Az Angliában tartózkodó magyar parlamenti küldöttség, amely Péter Jánosnak, az országgyűlés alelnökének vezetésével tesz hivatalos látogatást a szigetországban, hétfőn felkereste a londoni városházát, ahol Sir Hugh Wontner polgármester fogadta a vendégeket. Ezt követően a delegáció tagjai a londoni városépítészet két remekét, a tizenötödik századi Guidhall és a modern, részben még épülőfélben levő Barbicant tekintették meg. A Guidhall könyvtárnak, különféle muzeális gyűjteményeknek, kiállításoknak ad otthont, termeiben ünnepségeket rendeznek; a Barbican építészei az ember számára kellemes városi környezet megteremtésére tettek kísérletet, az épületkomplexumban sétálóutcákat, kerteket létesítettek, oktatási és kulturális intézményeket helyeztek el. A bizottság tiszteletére Roy Hattersley, a külügy- és nemzetközösségi ügyek államminisztere adott ebédet. Péter Jánost, a delegáció vezetőjét fogadta Selwyn Lloyd, az alsóház elnöke, aki este vacsorán látta vendégül a magyar parlamenti képviselőket. A vasárnapot a delegáció Oxfordban töltötte. (MTI) 50. születésnapja alkalmából: A Népek Barátsága Érdeméremmel tüntették ki Aziz Mohammedet Kádár János üdvözlő levele Aziz Mohammedet, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát 50. születésnapja alkalmából a „Népek Barátsága” szovjet érdeméremmel tüntették ki. Az SZKP KB-nak a kitüntetés alkalmából Aziz Mohammedhez iítérett üdvözlő távirata méltatja az iraki nép haladó harcának eredményeit, a kommunista párt által a nemzeti hazafias front megteremtésében és az imperialistaehenes erők egyesítésében szerepe fontosságát. . Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára levélben üdvözölte Aziz Mohammedet 50. születésnapja alkalmából. (MTI) Út Az Iraki Kommunista Párt küldöttsége Aziz Mohammed vezetésével egyhetes hivatalos látogatásra Szófiába érkezett. A Bolgár Kommunista Párt és az Iraki Kommunista Párt küldöttsége megkezdte a tárgyalásait. (BTA) Megölték Martin Luther King édesanyját Vallási tébolyban szenvedő fiatalember a gyilkos Vasárnap megölték Martin Luther King lelkész édesanyját. Az 1968-ban meggyilkolt amerikai polgárjogi harcos édesanyja Atlantában, abban a templomban, ahol fia van eltemetve, istentiszteleten vett részt, amikor egy néger fiatalember pisztolyból lövéseket adott le rá és a mellette állókra. Az idős asszonyon kívül még egy halott és két sebesült áldozata van a merényletnek. A gyilkost letartóztatták. A rendőrségi vizsgálatnál kiderült, hogy Marcus Wayne Chenault 23 éves vallási tébolyban szenvedő néger fiatalember gyilkolta meg Alberta King asszonyt. A rendőrség a házkutatáson egy 10 névből álló jegyzéket talált Chenault lakásában. A jegyzéken azok szerepelnek, akiket meg akart gyilkolni, többek között Ralph Abernathy, Jesse Jackson és Hosea Williams néger lelkészt, a polgárjogi mozgalom ismert személyiségét. Mindhárman kijelentették, hogy véleményük szerint összeesküvésről van szó. Az atlantai rendőrség szóvivője szerint viszont eddig nem bukkantak összeesküvés nyomaira. A rendőrség egész napos, védőőrizet alá helyezte a King-család otthonát. Abertathy lelkész felkereste zárkájában a gyilkost. A fiatalember felismerte és nyíltan megmondta neki, hogy veszélyben forog az élete, mert „van egy csoport, amelyik elkaphatja”. Nixon elnök Minszkben értesült a gyilkosságról, és „tragikus és esztelen cselekménynek” nevezte. Részvétét fejezte ki a családnak Rose Kennedy, a meggyilkolt John és Robert Kennedy édesanyja és Maynard Jackson, Atlanta város első néger polgármestere is. (MTI) A munkáspálya vonzóereje A Központi Bizottság márciusi, a munkásosztály vezető szerepének erősítéséről, helyzetének további javításáról szóló irányelveiben olvastuk: „El kell érni, hogy a munkáspálya egész életre szóló érdekeltséget, vonzóerőt, megbecsülést és előrejutási lehetőséget biztosítson.” Már e tömör megfogalmazásból is kiviláglik a feladatok sokasága. A munkáspálya vonzóvá tételéért nem egy vagy néhány intézkedést kell hozni. A tennivalókat nem lehet leszűkíteni csupán a bérezés, a munkafeltételek javítására, vagy csupán a munkások közéleti, társadalmi megbecsülésének növelésére, önmagában mindegyik fontos tennivaló, de ezeket is beleértve, összefüggő, átfogó feladatrendszerről van szó. S ebben minden munkahelynek, gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális szervnek, intézménynek megvan a maga feladata, tágabb értelemben véve, persze magának a munkásságnak, úgy is mint osztálynak és úgy is, mint az osztály egyes tagjainak. Erősírni a hibő vonzást Meghaladná egy cikk kereteit az az igény, hogy sorra vegyük a munkáspálya vonzásának erősítéséhez szükséges valamennyi tennivalónkat. Ezért most csak arra szorítkozunk, hogy a vonzás erősítésének az osztályon belüli feladataira koncentrálunk. Abból kiindulva, hogy ma nem annyira az osztály számbeli, mint inkább minőségi összetételének javítása a fő feladat, hiszen abban az időszakban vagyunk, amikor lényegében kimerítettük a számbeli növekedés lehetőségeit, s az utánpótlásban már nem az ugrásszerű létszámgyarapodás a legfőbb gond, mint inkább a belső minőségi arányok javítása. S hogy ehhez erősíteni kell a munkáspályának nemcsak külső, hanem belső vonzását is — értve ez alatt az osztály öntudatos, felkészült tagjainak hatását a munkásság még elmaradott rétegeire — ez kétségtelen. Még a munkáspálya becsülése, ha úgy tetszik, a munkásság önbecsülése dolgában is sok tennivalónk van magán az osztályon belül. Megkapó, ahogyan idős, régi munkások, és sokan már a fiatalok közül is, a szakmájukról beszélnek. „A mérnök hozzám jön, ha baj van, mert tudja, én meg tudom csinálni” — halljuk nem egy szakmunkástól. „A mi termékeink ... Ezeket mi gyártottuk ... Tessék azt venni... Büszkék vagyunk rá ..fiatal munkásokat hallottam így beszélni egy újvidéki gyárban, ajánlgatva — mint a reklámokban — a saját kezük munkáját. Egészséges rátartiság ez, mindig, még a tőkés gyárában is, jellemző volt a jó szakmunkásokra. Nélküle nincs ambíció, jobbra törekvés, nincs munka-, hivatás- és munkahelyszeretetezetlen társaikkal szemben, mert az ő zsebük is megérzi a rossz, a felelőtlen munkát, hanem azért is, mert adnak a maguk és a gyár hírnevére, presztízsére. Nem riadnak vissza attól, hogy a türelem bizonyos határán túl megváljanak az alkalmatlanoktól, a fegyelmezetlenektől önmaguk, szakmájuk és a gyár becsülése kívánja ezt. S ha már a vonzóerőről van szó, nem akkor lesz vonzó a munkáspálya, ha az elnézés, a megtűrás vonzza oda a fegyelmezetleneket, hanem a rend, a fegyelem, az, hogy lehet jól dolgozni, teljesíteni, anyagi és erkölcsi elismerést kapni. Ezt a belső vonzást kell erősíteni, és ennek tesznek ma jó szolgálatot a szocialista brigádok ezrei. Másik fontos terület a szakmai képzés. A legutóbbi évtizedekben végbement társadalmi átrétegződés mennyiségileg a munkásosztályt érintette a legjobban: tagjainak jelentős része a mezőgazdaságból, a háztartásokból jött és vált ipari munkássá. A munkássá válás folyamatáról, tartalmáról és időtartamáról sok vita hallható manapság Általánosan elismert tény, hogy a munkássá válás folyamatában a szakképzettség megszerzése, továbbfejlesztése, sőt, ezen túl a munkásság általános művelődése, kulturálódása alapvető tényező. Menynyire sikerül a ma még tanulatlan, szakképesítést nem szerzett munkásokat a tanulás, a továbbképzés vonzáskörébe vonni — nagyrészt ezen fordul meg az osztály minőségi összetételének a javítása. A legfőbb vonzóerőt a szakképzett, az állandóan tanulni, fejlődni akaró munkások képviselik. Azok, akik azt vallják — és sokan vannak ilyenek —, hogy az ismereteket szüntelenül meg kell újítani, hogy a tanulásban soha sincs megállás, mert jönnek az új gépek, a bonyolultabb technológiák. Megnyerni a tanulás iránt közömbös munkásokat a továbbképzésnek — nem csupán rábeszélést kíván. Tényekkel, a saját munkájukkal, a tanultabbak eredményesebb munkájával, jobb keresetével, nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésével kell rádöbbenteni őket elmaradásukra, felébreszteni bennük a tanulás iránti igényt. Még a betanított munkásokban is. Tudunk gyárakról, ahol a továbbképzésről beszélve azzal érvelnek, hogy „náluk kilencven százalékban betanított munka van, nincs lehetőség a továbbképzésre, nem is kívánunk ösztönözni rá, hiszen nem tudunk szakmunkát adni...” Ez főképp vidéki telephelyeken van így, mert gyakran a betanított munkát igénylő feladatok kerülnek le oda a központból. De tudunk olyan vidéki gyárakról is, ahol — helyesen — ennek ellenére is megszervezik a betanított munkások tanfolyamait, ismerjék meg az anyag természetét, amivel dolgoznak, ismerjék a gép részeit, működési elvét. És vannak gyárak, ahol elv az, hogy mindenki tanuljon, ha szakmai tanfolyamon nem, akkor fejezze be a nyolc általánost vagy vegyen részt politikai ismeretek tanfolyamain. A nyolc általános hiányzó osztályainak elvégzése az egyik legfőbb gond. Az ipari munkások jelentős százalékának nincs meg a nyolc általános iskolája, köztük olyanoknak sem, akik még pótolhatnák. Ez az elmaradás persze zsákutca, hiszen innen sehova nem vezethet az út, a szakmunkássá váláshoz semmiképp. Hogyan lehet a munkásokat odacsalogatni az iskolapadba? Sok mindennel próbálkoznak az üzemekben, a munkahelyi könnyítésektől a jutalmazásig, odáig, hogy a párttagoknak némelyik üzemben pártmegbízatásként ajánlják a nyolc osztály elvégzését. A legnagyobb gondot ebben is és általában is a vidékről bejárók, a kétféle életformát folytatók, a kertben, a jószág körül a második műszakot végzők okozzák. Ők zömében a középkorú réteghez tartoznak, céljuk csak a magasabb jövedelem. Itt nem számíthatunk gyors eredményekre, az előrehaladás igen lassú lehet csak. De nem szabad megelégedni azzal a hatással, amely a munkahelyükön spontánul éri őket. A tudatosságra itt lenne a legnagyobb szükség: célirányosan, rendszeresen, az egyénhez szabva közvetíteni hozzájuk a munkásosztály legjobbjainak a hatását, hiszen ők azok, akik a leginkább kiesnek az osztály vonzási köréből. Az ő esetükben kivált kell építeni arra a természetes emberi igényre, hogy mindenki tartozni akar valahová, valakikhez, s mindenkiben van igény arra, hogy törődjenek vele, csak éppen az utat nehéz megtalálni hozzájuk, és nem biztos, hogy a direkt módon végzett nevelő tevékenység ehhez a legjobb út. Életrleinnik a gyári közélet A munkáspálya belső vonzásának erősítésében rendkívül jelentős szerepe van az üzemi demokráciának. Milyen foganatja van a gyári közéleti szereplést vállaló munkás szavainak, annak, aki szószólója a munkásérdekeknek, aki bátor a kritikában , alapvetően ezen múlik, sikerül-e bővíteni az öntudatos, az aktív, a gyár egészével összeforrni tudó és akaró munkások számát. A munkahelyi demokráciát ebből a szempontból is értékelni kell, szükségességét erről az oldalról is látni kell. Elriasztunk vagy biztatunk a demokrácia gyakorlására intézkedéseinkkel, a hangnemmel és a magatartással? Sok százezerre tehető azoknak a munkásoknak a száma, akik manapság még közömbösekként vagy csendes szemlélőkként kívül rekednek az üzemi demokrácia hatókörén. Gyakran az érdektelenség nem ok, hanem okozat, az ok az a régebbi tapasztalat, hogy „úgyis hiába szólunk, nem változik semmi”. És oka lehet az az egyszerű tény is, hogy a legnagyobb jóakarat ellenére sem tudták közel hozni az egyszerű munkáshoz a gyári gondokat, mert a népgazdasági vagy vállalati szintről képtelenek voltunk „leszállni” az egyszerű munkás szintjére. Így rekedhetnek kívül az üzemi demokrácia hatókörén olyan munkások is, akiket pedig a legjobbakhoz tudnának vonzani, ha tudatilag is érdekeltté tennék őket a gyár dolgaiban; hasonlatosan ama munkások százezreihez, akiknek már életeleme a gyári közélet, a gyári demokrácia, akik élnek azzal a lehetőséggel, hogy érvényesítsék az üzemi demokráciában biztosított jogaikat. Növelni ezeknek a munkásoknak a számát, a munkásosztály minőségi összetétele javításának szempontjából, az egyik legfontosabb tennivaló. De ehhez arra van szükség, hogy növeljék, terjesszék ki az üzemi demokrácia vonzását a munkások újabb tíz- és százezreire. Önmaguk és a gyár becsülete Ám ugyanazok a munkások, akik ilyen megkapóan nyilatkoznak meg, ha a gyárukról, a gyártmányaikról van szó elmondják: ott vannak közöttük a közömbösek, a „sodródók”, akik csak tessék-lássék módra, sokszor unszolásra végzik el a munkájukat, és még meg is szólják a szorgalmasakat, a normák túlteljesítőit. Őket még nem vonzza a munka szépsége, nem kelti bennük az elégedettség érzetét, a vonzerő csupán a kereset, s jó ha e mellé odatársul az igény hogy tartozni akarnak valahová, hogy jó mindennap találkozni a munkatársakkal, szót váltani velük. De éppen a kisebb közösséggel való kapcsolatból nőhet ki a nagyobb közösség, a gyár szeretete s az igény, lelkiismeretesen, munkával bizonyítani. Az öntudatos munkások nemcsak azért szigorúak fegyelme Növelni a pulinkat felkészültségggel A munkáspálya vonzóerejének növelése az osztály felé törekvők és a már hozzája tartozók számára többet jelent, mint önmagában az osztály minőségi összetételének javítását. A márciusi központi bizottsági határozat sem csupán az osztály minőségi összetételének javításáról beszél, hanem a munkásosztály vezetőszerepének az erősítéséről. A kettő között van összefüggés: minél vonzóbb a munkáspálya az osztály tagjaira, annál könnyebb javítani az osztály minőségi összetételét, növelni politikai felkészültségét, gazdasági súlyát, közéleti befolyását, szervezettségét, ideológiájának, politikájának népszerűségét. S végeredményben ezek teszik alkalmassá a munkásosztályt a szocialista társadalomban a vezető osztály hivatásának betöltésére. Faragó Jenő 3