Népszabadság, 1974. szeptember (32. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-10 / 211. szám
1974. szeptember 10., kedd NÉPSZABADSÁG Koszorúzások, fogadás a bolgár nemzeti ünnep alkalmából Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete hétfőn megkoszorúzta a hazánk felszabadításáért hősi halált halt bolgár katonák harkányi emlékművét. A koszorúzási ünnepségen részt vett dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára és Roska István külügyminiszter-helyettes is. Az évforduló alkalmából a nagykövet szombaton megkoszorúzta Georgi Dimitrovnak, a bolgár nép nagy fiának, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának budapesti szobrát. Koszorúzási ünnepséget rendeztek a csurgói bolgár hősi emlékműnél is. A községi művelődési központban ugyanakkor megnyílt a bolgár nép életét bemutató kiállítás. Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében. A fogadáson megjelent Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, dr. Orbán László kulturális miniszter, dr. Berecz János,az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Marjai József külügyi államtitkár s a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más képviselője. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok más vezetője és tagja is. Fogadás a koreai nemzeti ünnep alkalmából Pak Gjong Szun, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete a KNDK megalakulásának 26. évfordulója alkalmából hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Marjai József külügyi államtitkár, továbbá a politikai, a gazdasági és a kulturális élet más vezető személyiségei. Részt vetta fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. A dán parlamenti küldöttség Losonczi Pálnál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn fogadta a dán parlament küldöttségét, amely Kari Skytte elnök vezetésével — a magyar országgyűlés meghívására — hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A delegáció tagjai ezt megelőzően megkoszorúzták a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén, majd felkeresték Apró Antalt, az országgyűlés elnökét, akivel hivatalos megbeszélést folytattak. Apró Antal délben ebédet adott a küldöttség tiszteletére. A delegációt délután fogadta Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese. A dán képviselőket hétfői programjuk eseményeire elkísérték Péter János és Varga Gáborné, az országgyűlés alelnökei, valamint C. D. Holten-Eggert, a Dán Királyság budapesti nagykövete. V. A. Kirillin látogatásai V. A. Kirillin, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese hétfőn megtekintette az Inotai November 7. Erőművet dr. Osztrovszki Györgynek, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettesének társaságában. A vendégeket Siller János vezérigazgató tájékoztatta az új erőműnek energiagazdálkodásunkban betöltött szerepéről. Ezután V. A. Kirillin Székesfehérvárra utazott, s felkereste a Videoton-gyárat. A látogatáson jelen volt Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettes, továbbá Sebestyén János és Osztrovszki György, az OMFB elnökhelyettese. Papp István, a Videoton vezérigazgatója ismertette a székesfehérvári híradástechnikai kombinát főbb termelési adatait, valamint a szovjet gyárakkal és intézményekkel folytatott együttműködés eredményeit, majd gyárlátogatás következett. Ford elnök teljes amnesztiát adott Nixonnak (Washingtoni tudósítónktól.) Ford amerikai elnök vasárnap bejelentette: az alkotmányban biztosított hatalmánál fogva teljesen felmenti Richard Nixont „elnöksége alatt elkövetett bűnei alól”. A Nixonnak adott amnesztia nagyon vegyes visszhangra talált. Mindkét pártban vannak helyeslői és ellenzői. Terhorst, a Fehér Ház sajtófőnöke tiltakozása jeléül azonnali hatállyal lemondott. Az új sajtófőnök John W. Husken, Terhorst eddigi helyettese lett, aki korábban az igazságügyi minisztérium szóvivője volt. Akik helyeslik az amnesztiát, azt állítják: „Nixon már eleget szenvedett”. Az ellentáborban viszont felteszik a kérdést: mi lesz a Watergate-ügyben már elítélt, volt fehérházi tisztviselőkkel, s mi lesz a szeptember 30-ra halasztott monstre perrel, amelyen a Watergate-ügy eltussolásának vádját tárgyalják, s kiterjesztik-e az amnesztiát az ügy minden szereplőjére? A kongresszus egyes tagjai az amnesztiát bírálva emlékeztetnek arra, hogy Fordot Nixon jelölte az alelnöki posztra és választás nélkül lett az Egyesült Államok elnöke. Ez a folyamat veszélyes precedens, mert lehetőség nyílik arra, hogy kijátsszák az elnökök ellen indított alkotmányos vádemelési eljárást. Ford rendeletének bírálata semmit sem változtathat azon a tényen, hogy az elnöknek joga volt amnesztiát adni. Kétségtelen azonban, hogy az amnesztia rendelettel sokkal szélesebb teret kaptak Ford elnök bírálói. K. I. . A kommunisták mostanában mindenütt megvizsgálják, hogy saját területükön miképpen sikerült megvalósítani a párt X. kongresszusának határozatait; a tapasztalatok egyúttal segítséget nyújtanak a XI. kongresszusra való felkészüléshez is. Ilyen felelős számadás folyt és folyik a főváros XII. kerületében is, ahol dr. Tóth Jánossal, a pártbizottság első titkárával beszélgettünk, ezúttal csupán egyetlen, de itt különösen fontos témáról, az értelmiség helyzetéről. Intellektuális kerület? — Budapest XII. kerületét szokás értelmiségi kerületnek is nevezni. Jogosan-e? — Nem mondom, hogy teljes mértékig jogosan — válaszolta dr. Tóth János —, hiszen kerületünkben több nagyüzem dolgozik, köztük a Magyar Optikai Művek vagy a Közlekedési Építő Vállalat; vannak szövetkezeteink is, de az arányok valóban mégsem ugyanazok, mint másutt Alighanem kevés kerületről mondható el, ami rólunk, nevezetesen, hogy a felnőtt lakosság csaknem 70 százaléka érettségizett, illetőleg egyetemet, főiskolát végzett. Több tudományos intézményünk közül kiemelésre érdemes a nemzetközi rangú Központi Fizikai Kutató Intézet, itt működik a Testnevelési Főiskola, a Tanítóképző Intézet és az Iparművészeti Főiskola, valamint néhány országos jellegű egészségügyi intézmény. Ezenkívül a MOM nemcsak nagy termelőüzemünk, hanem egyúttal a műszaki értelmiség kivételesen erős bázisa is, ahol tekintélyes szellemi kapacitás segíti a számítástechnikai program és más nagy horderejű feladat végrehajtását. — Az értelmiség jelentős aránya eszerint sajátos irányt és módszereket szab a pártmunkának. — Kétségtelenül, bár ehhez nyomban hozzá kell tennem, hogy a kerületben nem érvényesítünk valamiféle külön értelmiségi politikát. Munkánkat egyértelműleg a párt általános politikájának szellemében igyekszünk megtervezni és elvégezni. Mindazonáltal semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy kerületi párttagságunk több mint egyharmada, egészen pontosan 36,2 százaléka az értelmiség soraiból kerül ki. Ennek is tulajdonítható, hogy pártbizottságunk különös gondot fordít azokra a munkahelyekre, intézményekre, ahol főként értelmiségiek dolgoznak. Hogy csak néhány példát említsek a legutóbbi évekből: az intézetekben vitákat kezdeményeztünk a szocialista közgondolkodás érvényesüléséről, az eszméinktől idegen nézetek elleni ideológiai harc tapasztalatairól, felülvizsgáltuk a kommunista, valamint a fiatal kutatók helyzetét, az egészségügyi intézmények műszerezettségi állapotát, a későbbiek folyamán pedig ugyanezeken a helyeken a pártszervezetek decentralizálása óta folytatott munkát. — Milyen mértékben sikerült érvényesíteni az értelmiség tevékenységében a Központi Bizottság tudománypolitikai irányelveit? — A kerület szellemi dolgozói, főképp a kutatók és a műszaki értelmiség java része örömmel és egyetértéssel fogadta az irányelveket; megvalósulásuktól egy sor személyes gondjuk megoldását is várták, ezért végrehajtásukban készségesen segítettek és segítenek. Szakterületről lévén szó, pártbizottságunk célszerűnek látta, hogy társadalmi jelleggel tudománypolitikai munkabizottságot hozzon létre. E munkabizottság legutóbbi pártbizottsági ülésünkön elhangzott jelentése szerint a kerületi kutatóhelyek figyelme mindinkább a társadalmilag fontos, népgazdaságilag hasznos feladatok megoldására irányul. Kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat alakult ki például a Központi Fizikai Kutató Intézet és a Magyar Optikai Művek szellemi gárdája között, kiváltképpen a számítástechnika és a lézerkutatások területén, s a KFKI-nak a Csepel Vas- és Fémművekkel, a dunaújvárosi Dunai Vasművel, vagy az Egyesült Izzóval kötött szerződései is olyan kereteket biztosítanak a kutatási eredmények alkalmazásához, amelyek már eddig is tekintélyes népgazdasági hasznot hoztak, egyúttal garantálták a kutatási ráfordítások megtérülését. A tudománypolitikai munkabizottság elősegíti a kutatóintézetek egymás közötti kapcsolatának, együttműködésének szorosabbá tételét is, elemzései és következtetései révén a pártbizottság hatékonyabban foglalkozhat a különböző intézetek pártszervezeteiben folyó munkával. A pártszervezetek a legutóbbi években gyakran szervezett lehetőségeket is biztosítottak az adott szakterületet érintő vitákhoz, eszmecserékhez, ez tevékenységük, belső életük lemérhető fellendülését eredményezte. Ilyen viták zajlottak le egyebek között a tudománypolitikai irányelvek némelyik részletkérdéséről, az egészségügyi törvény és a közoktatási határozat végrehajtásához szükséges tennivalókról is. A közérzetről — Milyennek ítéli a pártbizottság a kerületi értelmiség közérzetét? — Előrebocsátom, hogy az értelmiség a mi kerületünkben sem fogható fel egységes rétegnek, különböző szellemi foglalkozások élnek és dolgoznak különböző munkahelyeken, eléggé eltérő körülmények és feltételek között. Ha ezektől most eltekintünk és mégis megpróbálunk általánosítani, akkor azt lehet mondani, hogy kerületünk értelmiségének jó közérzetét leginkább két tényező biztosítja. Mindenekelőtt az úgynevezett nagypolitika, vagyis a párt következetes törekvése arra, hogy a közösség javára hasznosítson minden anyagi és szellemi erőt. Az értelmiség különösen érzékeny a politika minden rezdülésére, ezért is hat rá kedvezően az országban kialakult nyugodt légkör, az alkotó munka feltételének megléte. És ezzel már kimondtam a másik fontos tényezőt is. A politikai közérzeten kívül általában jónak ítéljük meg kerületi értelmiségünk munkahelyi közérzetét is. Ez vonatkozik az idősebbekre is, akiknek van összehasonlítási alapjuk a múlt és a jelen között, saját tapasztalataik győzték meg őket, hogy — ha például kutatók — sokkal szabadabban, lényegesen kedvezőbb feltételekkel végezhetik munkájukat, megkülönböztetett anyagi és erkölcsi elismerés övezi tevékenységüket. Pártbizottságunk és a helyi pártszervek igyekeznek elősegíteni az értelmiség közérzetének további javulását, mert azért olykor tapasztalhatók zavaró jelenségek is. A Központi Fizikai Kutató Intézetben például múlhatatlanul szükségessé vált az 1959-től eredményesen működő atomreaktor korszerűsítése; ezt mind több kutató teszi szóvá. Az Országos Onkológiai Intézet a KGST keretében igen tekintélyes, önálló témát kapott a rákkutatás területén, a megtisztelő feladat ellátásához azonban több tekintetben is kedvezőtlenek a feltételeik. Nyilvánvaló, hogy az említett intézetekben ez a kutatóknál nemcsak a munkahelyi közérzetre hat károsan, hanem politikai közérzetükre is, hiszen a kutatás megfelelő feltételeit egyik esetben sem lehet helyi erőforrásokból biztosítani. A kerületi pártbizottság fontos feladatának tekinti, hogy lehetőségeihez képest segítséget nyújtson, illetve szerezzen a szóban forgó intézetek gondjainak megoldásához. Az imént már elhangzott utalás az értelmiségiek erkölcsi és anyagi megbecsülésére. Ekörül mi a helyzet a kerületben? — Megint csak azt lehet mondani, hogy általában nem rossz. Az értelmiségiek abban sem különböznek társadalmunk más foglalkozású, hivatású állampolgáraitól, hogy szintén nem szeretik, ha csupán szép szavakat hallanak magukról, viszont nem érzékelik a mindennapos elismerést Szerencsére kerületünkben, mint ahogyan másutt is, módjuk van tapasztalni a valódi elismerés két legfontosabb megnyilvánulását. Nevezetesen, hogy építenek szaktudásukra, munkájukra, önállóan dolgozhatnak a közösségi célok megvalósításának legkülönbözőbb területein. Másrészt anyagi elismerésükben sincs sok okuk panaszra, különösen a kutatóknak nem, akik a közelmúltban kaptak fizetésemelést. Hasonló a helyzet a pedagógusoknál és az egészségügyi dolgozóknál is. Nem állítható viszont általánosságban ugyanez a műszaki értelmiség, közelebbről az iparvállalati szakemberek egészére, náluk vannak fizetésbeli elmaradások, amelyek fokozatos megszüntetését pártbizottságunk is szorgalmazza. Ami vonz és ami taszít — Gyakran hallani egyes értelmiségi foglalkozásúak túlzott anyagiasságáról is. Mennyire megalapozottak ezek a híresztelések a kerületben? — Esetenként nagyon is megalapozottak, bár viszonylag szűk rétegre jellemzőek; néhány úgynevezett nagymenő orvosra, különmunkát halmozó és pénzt hajszoló kutatóra vagy vezető mérnökre. Kerületi értelmiségünk nagy többségét azonban mindenekelőtt közéleti emberek alkotják, és nemcsak azért, mert munkájuk a nagy közösséget gyarapítja, hanem mert meghatározott feladatainkon túl is keresik a szűkebb-tágabb értelemben vett társadalom önzetlen segítésének lehetőségeit. Számtalan példát sorolhatnék az önként vállalt társadalmi munkára, amelyben egyaránt szívesen vesznek részt orvosok, mérnökök, pedagógusok. Különösen jó keretet biztosít számukra a népfront, amely számít az értelmiség tevékenységére, akár a kerület rendezési tervének kidolgozásáról, helytörténeti kutatásokról, vagy akár bölcsődék, óvodák megtervezéséről és felépítéséről van szó. Pártbizottságunk tudatában van annak, hogy a szakmai és a politikai munka között mindenkinél egészséges aránynak kell kialakulnia, magyarul: egyik se menjen a másik rovására. Ezt persze csak egyénenként lehet elbírálni, ezért az illetőket folyamatosan ösztönözzük, vagy ha szükségesnek látszik, lebeszéljük az erejüket meghaladó, szakmai fejlődésüket esetleg hátráltató társadalmi munka vállalásáról. Ami különben némelyeket visszatart a közéleti tevékenységtől, az sokfajta egyéni és nem egyéni okra bontható. Közülük most csak egyet említek. El lehet riasztani bárkit a közéleti tevékenységtől, ha olyan megbízást kap, ami nyilvánvalóan formális, gyakorlati haszna úgyszólván nincs. Viszont szárnyakat adhat az, ha az embert értelmes munkára hívják. — Végezetül: miképpen kívánják erősíteni a párt befolyását az értelmiségre? — Egy mondatban válaszolva azzal, hogy kerületünkben e területen is igyekszünk hiánytalanul megvalósítani a X. pártkongresszus határozatát. Részletesebben: a pártoktatás különböző fórumain és azon kívül is megkülönböztetett figyelmet fordítunk a párt politikájának ismertetésére, eszmei-politikai befolyásának növelésére, a marxista világnézet általánossá tételére. Fontosnak tartjuk az értelmiség szakmai és politikai műveltségének egyidejű szélesítését, a pártmunka eszközeivel tovább kívánjuk formálni a szocialista közgondolkodást. Értelmiségünk közéleti érdeklődését és elkötelezettségét tükrözi, hogy különösen a fiatalok közül mind többen kérik felvételüket a pártba. Természetesen erre csak a legjobbak esetében nyílik lehetőség, de örvendetes, hogy személyükben tovább erősödik kerületünk kommunista értelmiségének áldozatkész gárdája — mondta befejezésül dr. Tóth János. Árkus József Kíséreti értelmiség Beszélgetés dr. Tóth Jánossal, a XII. kerületi pártbizottság első titkárával