Népszabadság, 1974. szeptember (32. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
1974. szeptember 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG 3tagyar venetek üdvülítő táviratit azMPK mr kialakulásának 29. évfordulója alkalatából A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke a következő üdvözlő táviratot küldte Le Duannak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának, Tan Dúc Z'hangnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének és Pham Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya elnökének Hanoiba: Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri , vietnami népnek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, forradalmi tapasztalatokban gazdag pártja és kormánya vezetésével, eredményes harcot folytat az imperializmus és dél-vietnami csatlósainak agresszív törekvései ellen, a hős vietnami nép nemzeti érdekeinek biztosításáért, a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodás maradéktalan teljesítéséért, az ország újraegyesítéséért, Vietnam és egész Indokína békéjéért. őszinte elismeréssel értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a testvéri vietnami nép a háború sebeinek begyógyítása, az ország újjáépítése és a szocialista társadalom sikeres építése érdekében tesz. A magyar dolgozókat különös örömmel töltik el azok az eredmények, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe a politikai, a gazdasági és kulturális élet területén elért. Biztosak vagyunk abban, hogy a bátor és tehetséges vietnami nép forradalmi harcának jelenlegi szakaszában újabb kimagasló eredményeket ér majd el. Biztosíthatjuk Önöket, elvtársak, hogy a magyar nép — ahogy a honvédő háború idején, úgy most is — Önök mellett áll. Történelmi feladataik teljesítésében számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk internacionalista szolidaritására és cselekvő támogatására. Nagy nemzeti ünnepükön, a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából szívből kívánunk önöknek, a testvéri vietnami népnek kiemelkedő sikereket a szocializmus építésében, a békéért, a társadalmi felemelkedésért, országuk egyesítéséért folytatott igazságos harcukban. Ugyancsak táviratban köszöntötte vietnami partnerét Apró Antal, az országgyűlés elnöke. Az évforduló alkalmából üdvözlő táviratot küldött testvérszervezetének a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI)* # * Független állami létének harmincadik esztendejébe lép a Vietnami Demokratikus Köztársaság: szeptember 2-án lesz 29 éve, hogy Hanoiban Ho Si Minh kikiáltotta a nehéz harcok árán kivívott népi államot. Most, hogy európai testvérországaink sorban ünnepük felszabadulásuk három évtizedes jubileumát, kiváltképp szembeötlő, milyen roppant nehéz sorsot juttatott osztályrészül Vietnamnak a történelem alakulása. Szemtanúk, történészek és publicisták az elmúlt évtizedekben számtalanszor felidézték azt a képet, hogy Hanoiban százezrek mámoros örömmel és óriási várakozással ünneplik a kivívott szabadságot, de a város különböző pontjain villamoskocsikban gyűjtik össze és szállítják el az éhhalál áldozatait. A francia gyarmatosítás és a japán megszállás elleni küzdelem semmivel sem kisebb áldozatokat követelt, mint a fasizmus elleni felszabadító harc Európában. De míg a szovjet katonák és a velük együtt saját felszabadulásukért fegyvert fogó népek fiainak áldozata nyomán a mi országainkban megkezdődhetett a szocializmus békés építése, Vietnam népére két újabb háború szenvedései és áldozatai vártak. A szabadság három évtizede Vietnamban az imperialista betolakodók elleni szüntelen vagy csak éppen rövid időre megszakadó háború története. Franciaország intervenciós hadai megsemmisítő vereséget szenvedtek, az Egyesült Államok fegyveres erőinek távozása előtt az amerikai társadalom önmagával hasonlott meg, mert a tőkés világ legerősebb állama már nem bírta tovább sem a kudarcokat, sem a gyalázatot, amit kormányai Vietnamban hoztak a fejére. A szocialista közösség mindvégig következetes és éppen a vietnamiak által roppant magasra értékelt politikai, erkölcsi és anyagi támogatásával a VDK visszaverte az agresszort, kiharcolta a békés építőmunka lehetőségét és hatalmas lépéssel jutott közelebb minden vietnami leghőbb vágyának teljesítéséhez, az egész ország felszabadításához. A külföldi katonai intervenció végére sikerült pontot tenni a párizsi megállapodással, s ha Dél- Vietnam ma még nem szabadult is fel teljesen, a nemzetközi imperializmus aligha feledi egyhamar a vietnami leckét. Éppen ez a tény nem engedi meg annak a mindenre elszánt, Thieu köré tömörült feudális és burzsoá kisebbségnek, hogy igazán tartósan rendezkedjék be Saigonban; nemcsak a fegyverek, az idő és az egész nemzetközi fejlődés annak a Vietnamnak érdekében hatnak, amely szabad fejlődésének útján 29 évvel ezelőtt indult el. A fegyveres harc csúcspontján a mi népünk szenvedélyesen állt azok közé, akik tettekkel bizonyították a legendássá vált jelszó hitelét: Veled vagyunk, Vietnam! Közös ügyünk, az együvétartozás tudata bennünket most és a jövőben is éppúgy elkötelez Vietnam oldalán, mint eddig. Meggyőződésből és szívből megteszünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy a VDK a békés építőmunka eredményeivel is minél előbb ugyanolyan hírre, megbecsülésre és csodálatra tegyen szert, mint amilyent hősi magatartásával ez a nép már rég és minden időkre kivívott. Sudapestre érkezett Niikolaj Faj*i*vejev Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára szombaton hivatalos tárgyalásokra Budapestre érkezett. Fogadásába a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője és dr. Papp László, a Magyar Népköztársaság állandó KGST-képviselőjének helyettese. Növekvő feladatok - nagyobb felelősség írta: Vinizlay Gyula, a SZOT titkára A közügyek iránt érdeklődő, bennük részt vevő dolgozók az élet különböző területein mind erőteljesebbnek látják, érzik a szakszervezetek munkáját. A dolgozóknak a mozgalom keretei között megvalósuló szervezeti jelenléte a vállalat ügyeinek eldöntésekor ugyanúgy megvalósul, mint az ország egészét érintő gazdasági, szociális, kulturális kérdések meghatározásakor. Mindez erősíti a dolgozók érdeklődését, bizalmát és növeli igényét is a szakszervezetek iránt Ez így van rendjén. Ebben életünk, fejlődésünk természetes velejáróját láthatjuk és azt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt helyesen vetette össze a társadalom érdekeit, szükségleteit és a szakszervezetek által nyújtható lehetőségeket, reálisan fogalmazta meg a szakszervezetek helyét és szerepét a szocialista társadalom építésében. Ennek tulajdonítható, hogy a szakszervezetek egyre jobban betöltik hivatásukat, hasznos és nélkülözhetetlen segítői, szervezői a párt és a munkásosztály, a dolgozó tömegek kapcsolatának. Továbbfejlődött a szakszervezeteknek a munkáshatalmat, a gazdálkodást segítő, mozgósító, nevelő munkája és érdekvédelmi tevékenysége. A szakszervezetek szerepét az építőmunkában az a tény határozza meg, hogy mozgósító, nevelő és érdekvédő tevékenységük társadalmilag szükséges és nélkülözhetetlen. Az egyre bonyolultabb feladatok, a dolgozó tömegek közéletbe való fokozottabb bekapcsolása azt kívánja, hogy a kitűzött célokat a társadalmi szervezetek a maguk sajátos eszközeivel segítsék elérni. Ez új alkotó energiákat szabadít fel, felelősségteljesebb gondolkodásra és tevékenységre készteti a szakszervezeteket is. A párt eszmei irányívásával A szocializmus építésének körülményei között, amikor a párt irányítja a társadalmi, az állami élet valamennyi területét, döntő jelentőségű a feladatok végrehajtásában részt vevő valamennyi szerv szerepének, sajátos feladatának a meghatározása. A párt nem utasítja és nem kívánja helyettesíteni a társadalmi szerveket, hanem kijelöli a feladatokat, meggyőz azok helyességéről és irányít. Ez egyik legjellemzőbb sajátja a párt szakszervezeti politikájának és egyben egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a szakszervezetek teljesíteni tudják a tőlük joggal elvárt feladatokat. A párt a párttagok révén eszmeileg, politikailag irányítja a szakszervezeteket és nem szól bele az operatív munkába. A párt egyben erősíti a párttagok, a pártszervezetek felelősségét a párt szakszervezeti politikájának végrehajtásáért. Ez megkívánja a jobb tájékoztatást, a döntésekbe való még érdemibb bevonást, a párt politikáját szolgáló munka határozottabb számonkérését a szakszervezetekben dolgozó kommunistáktól. A párt saját politikája megvalósulásának a vezető szerepe teljesebbé tételének egyik fontos útját látja a szakszervezetek erősödésében. A szakszervezetek a párt politikájának megvalósításáért küzdenek, mert bár szervezetileg önállóak, de eszmeileg elkötelezettek arra, hogy a marxizmus—leninizmus alapján a munkásosztály ügyét szolgálják. És a szakszervezetek egyre javuló munkája segíti a párt politikájának megvalósulását, még szorosabbá teszi a párt és a tömegek közti kapcsolatot. A párt a politika kialakításában is igényli a szakszervezetek részvételét, országos és helyi kérdésekben egyaránt. Ennek megfelelően a szakszervezetek részt vesznek a gazdasági tervezésben, népgazdasági és vállalati szinten, közreműködnek az életszínvonalpolitika, a szociálpolitika alakításában és minden olyan bérügyi, foglalkoztatási, árpolitikai, ellátási, beruházási, oktatáspolitikai kérdés eldöntésében, amely országosan vagy helyileg kihat társadalmunk életére. A szakszervezetek állandóan növekvő tömegbefolyásukat és erősödő tapasztalataikat gazdagon fel tudják használni a társadalom érdekében. A napi munkában a dolgozók véleményét nemcsak összesítik és továbbítják, jelzik, hanem rendezik, általánosítják, segítségükkel véleményt, javaslatokat alakítanak ki. Ehhez állandóan javul a felkészültségük, és maguk mögött tudhatják a párt, a dolgozók igényét és a tömegek között végzett mindennapi munka gazdag tapasztalatait. A szakszervezetek tapasztalatai, javaslatai a munkások, a dolgozók észrevételeire, véleményére épülnek. Ezek hasznosítása, érvényesítése a célok még reálisabb meghatározását, s a végrehajtásban a tömegek egyetértő részvételét is biztosítja. Országos vagy üzemi kérdésekben ez egyaránt új lehetőségeket rejt magában, s még nagyobb felelősséget hárít a szakszervezetekre. Együttműködés vitákkal jól ismert, hogy hazánkban a szakszervezetek célja ugyanaz, mint az államé. Természetes ez, mert egy ügyet szolgálnak, melynek érdekében nemcsak egyezkedniük kell, hanem meg is kell egyezniük. A szakszervezetek és az állami, gazdasági szervek közötti együttműködés formálódik, érlelődik. Erről is elmondható azonban, hogy még itt is sok a hasznosítható tartalék. Az együttműködés nem jelenti és nem jelentheti a felelősség megosztását. A munkamegosztás az állami szervekkel tulajdonképpen nézőpont szerinti munkamegosztás is. A szakszervezetek a tömegekkel való mindennapos szoros kapcsolat, az aktivisták, a dolgozók naponta érkező jelzései alapján teszik meg észrevételeiket, véleményüket, ezeket az állami és gazdasági szerveknek kötelességük érdemben figyelembe venni. A feladatok sokaságából, bonyolultságából, a megoldási lehetőségek sokféleségéből fakadóan az állam és a szakszervezetek közt sok a vita a helyzetről, a megoldási lehetőségekről, a tennivalókról. Ez a szocialista demokratizmus kibontakozásának természetes velejárója, amelynek eredménye a közös ügy lehető legjobb szolgálata. Az álláspontok egyeztetését a szocialista építés előrevivőjének tekintjük, olyan lehetőségnek, amely módot ad a megfontolt cselekvésre, a lehető legjobb megoldás kiválasztására. Ennek az együttműködésnek a tartalma élénken érdekli a dolgozókat, hiszen alapvetően érinti őket, akár helyi, akár országos döntésekről van szó. Ezért nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani a kormány és a SZOT között, az ágazati miniszterek és az iparági szakszervezetek, a vállalati igazgatók és a szakszervezeti bizottságok közötti megbeszéléseknek. Életünk, előrehaladásunk alapja a munka. Egész társadalmunknak, de az egyéni boldogulásnak is fő feltétele az anyagi javak termelése. Ezért a szakszervezetek még erőteljesebben, céltudatosabban kívánnak foglalkozni a dolgozók mozgósításával, termelési aktivitásának fokozásával. Teszik""ezt azért, mert a legelemibb munkásérdek, és ezért a legelemibb szakszervezeti feladat is a népgazdasági tervek teljesítése, a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom fejlesztése, a munkafegyelem további szilárdítása. A társadalom anyagi javainak gyarapítását szolgáló törekvések, mozgalmak felkarolása változatlanul elsőrendű feladata a szakszervezeteknek. A szakszervezetek termelést, gazdálkodást segítő munkája a korábbiaknál összetettebbé, sokoldalúbbá vált. Mind szervesebben összefügg a demokratizmus erősítésére, a szocialista elkötelezettség, a tudatosság és a lelkesedés elmélyítésére irányuló törekvésekkel. De szorosan kapcsolódik a szakszervezeteknek ahhoz a hivatásához is, hogy úgy segítsék a munkásokat, a dolgozókat a szocializmus építésében való magasabb szintű részvételhez, hogy eközben a szakszervezetek tisztségviselői önmaguk is formálódjanak, szocialista emberekké váljanak. Sajátos iskola A szakszervezetek miközben szervezik a dolgozók termelési aktivitását és a társadalmi érdek elsőbbsége alapján képviselik és védik érdekeiket, egyúttal nevelő szervezetekként egy sajátos iskola szerepét is betöltik. Mindennapos, sokrétű tevékenységük: a szocialista munkaverseny szervezése, iskolák és tanfolyamok fenntartása, társadalmi munka szervezése, művelődési otthonok, könyvtárak és klubok működtetése, továbbá határozott fellépésük a jogokkal való élésért és a kötelezettségek teljesítéséért, a leghatékonyabb eszközei annak, hogy a dolgozó tömegek naponta meggyőződjenek politikánk helyességéről, elveink igazságáról. A szakszervezetek klasszikus feladata a dolgozók érdekeinek védelme. A párt arra ösztönöz bennünket, hogy még bátrabban képviseljük és védelmezzük a bérből és fizetésből élők jogait. Ez növeli a dolgozók bizalmát a szocialista elvek mindennapos érvényesülésében, erősíti a munkáshatalom pozícióit, és nem utolsósorban szüntelenül megújítja, elmélyíti a párt politikájának helyességébe vetett hitet. A mi társadalmunknak sok olyan vonása van, amely nagy vonzerővel hat a szocialista és a nem szocialista országokban élő dolgozókra. Ezek között fontos helyet foglal el az, hogy szocialista társadalomban a hivatalos politika rangjára emelt lehetőség, sőt kötelesség fellépni a szocialista elvek érvényesüléséért, a dolgozók érdekeit sértő intézkedések, a törvényesség megsértői ellen. Az érdekvédelmi tevékenység ezer szállal kötődik a dolgozók tudatában és mindennapos életében a szocialista eszmékhez, ezért mélyen összeforr politikánk igazával. A tagság mind nagyobb igényeket támaszt a szakszervezetek munkájával szemben. Elvárja, hogy a szakszervezetek még többet tegyenek a szocialista demokratizmus fejlesztéséért, az eleven szakszervezeti életért, még jobban támaszkodjanak a tömegekre, gyorsan reagáljanak az új jelenségekre, fejlesszék a szakszervezeti demokráciát. A szakszervezeti fórumok már eddig is a munkások, a dolgozók millióinak biztosítottak lehetőséget a közéleti tevékenységhez. A fejlődés megköveteli, hogy felkészültebbé, hozzáértőbbé neveljék a tagságot a közügyekben való részvételhez. A párt a jövőben még inkább támaszkodni kíván a szakszervezetekre, a szocializmus építése javára még inkább gyümölcsöztetni kívánja a szakszervezetekben rejlő erőforrásokat.Nem kétséges, hogy a növekvő feladatok ellátása, a nagyobb felelősségvállalás, a dolgozók még nagyobb bizalmában, az eredmények további elismerésében és új igényekben jelentkezik majd. 3