Népszabadság, 1974. szeptember (32. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

1974. szeptember 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG 3tag­yar venetek ü­dvülítő táviratit a­z­­MPK mr kialakulásának 29. évfordulója alkalatából A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. év­fordulója alkalmából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke a következő üdvözlő táviratot küldte Le Duannak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titká­rának, Tan Dúc Z'hangnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének és Pham Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormánya elnökének Hanoiba: Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. év­fordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Miniszter­­tanácsa és egész dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletün­ket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri , vietnami népnek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, forradalmi tapasztalatok­ban gazdag pártja és kormánya vezetésével, eredményes harcot folytat az imperializmus és dél-vietnami csatlósainak agresszív törek­vései ellen, a hős vietnami nép nemzeti érdekeinek biztosításáért, a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodás maradéktalan teljesítéséért, az ország újra­egyesítéséért, Vietnam és egész Indokína békéjéért. őszinte elismeréssel értékeljük azokat az erőfeszítéseket, ame­lyeket a testvéri vietnami nép a háború sebeinek begyógyítása, az ország újjáépítése és a szocialista társadalom sikeres építése érdeké­ben tesz. A magyar dolgozóka­t különös örömmel töltik el azok az eredmények, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe a politikai, a gazdasági és kulturális élet területén elért. Biztosak vagyunk abban, hogy a bátor és tehetséges vietnami nép forradalmi harcának jelenlegi szakaszában újabb kimagasló eredményeket ér majd el. Biztosíthatjuk Önöket, elvtársak, hogy a magyar nép — ahogy a honvédő háború idején, úgy most is — Önök mellett áll. Történelmi feladataik teljesítésében számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk internacionalista szolidaritására és cselekvő támogatására. Nagy nemzeti ünnepükön, a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából szívből kívánunk önök­nek, a testvéri vietnami népnek kiemelkedő sikereket a szocializmus építésében, a békéért, a társadalmi felemelkedésért, országuk egyesí­téséért folytatott igazságos harcukban.­­ Ugyancsak táviratban köszöntötte vietnami partnerét Apró Antal, az országgyűlés elnöke. Az évforduló alkalmából üdvözlő táviratot küldött test­vérszervezetének a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Szolidaritási Bizottság, a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI)* # * Független állami létének har­mincadik esztendejébe lép a Viet­nami Demokratikus Köztársaság: szeptember 2-án lesz 29 éve, hogy Hanoiban Ho Si Minh kikiáltotta a nehéz harcok árán kivívott né­pi államot. Most, hogy európai testvérországaink sorban ünnep­ük felszabadulásuk három évti­zedes jubileumát, kiváltképp szembeötlő, milyen roppant ne­héz sorsot juttatott osztályrészül Vietnamnak a történelem alaku­lása. Szemtanúk, történészek és pub­licisták az elmúlt évtizedekben számtalanszor felidézték azt a képet, hogy Hanoiban százezrek mámoros örömmel és óriási vára­kozással ünneplik a kivívott sza­badságot, de a város különböző pontjain villamoskocsikban gyűj­tik össze és szállítják el az éhha­lál áldozatait. A francia gyarma­tosítás és a japán megszállás el­leni küzdelem semmivel sem ki­sebb áldozatokat követelt, mint a fasizmus elleni felszabadító harc Európában. De míg a szovjet ka­tonák és a velük együtt saját fel­­szabadulásukért fegyvert fogó né­pek fiainak áldozata nyomán a mi országainkban megkezdődhe­tett a szocializmus békés építése, Vietnam népére két újabb hábo­rú szenvedései és áldozatai vár­tak. A szabadság három évtizede Vietnamban az imperialista beto­lakodók elleni szüntelen vagy csak éppen rövid időre megszaka­dó háború története. Franciaor­szág intervenciós hadai megsem­misítő vereséget szenvedtek, az Egyesült Államok fegyveres erői­nek távozása előtt az amerikai társadalom önmagával hasonlott meg, mert a tőkés világ legerő­sebb állama már nem bírta to­vább sem a kudarcokat, sem a gyalázatot, amit kormányai Viet­namban hoztak a fejére. A szocialista közösség mindvé­gig következetes és éppen a viet­namiak által roppant magasra ér­tékelt politikai, erkölcsi és anya­gi támogatásával a VDK vissza­verte az agresszort, kiharcolta a békés építőmunka lehetőségét és hatalmas lépéssel jutott közelebb minden vietnami leghőbb vágyá­nak teljesítéséhez, az egész ország felszabadításához. A külföldi katonai intervenció végére sikerült pontot tenni a pá­rizsi megállapodással, s ha Dél- Vietnam ma még nem szabadult is fel teljesen, a nemzetközi im­perializmus aligha feledi egyha­mar a vietnami leckét. Éppen ez a tény nem engedi meg annak a mindenre elszánt, Thieu köré tö­mörült feudális és burzsoá ki­sebbségnek, hogy igazán tartósan rendezkedjék be Saigonban; nem­csak a fegyverek, az idő és az egész nemzetközi fejlődés annak a Vietnamnak érdekében hatnak, amely szabad fejlődésének útján 29 évvel ezelőtt indult el. A fegyveres harc csúcspontján a mi népünk szenvedélyesen állt azok közé, akik tettekkel bizo­nyították a legendássá vált jelszó hitelét: Veled vagyunk, Vietnam! Közös ügyünk, az együvétartozás tudata bennünket most és a jö­vőben is éppúgy elkötelez Viet­nam oldalán, mint eddig. Meg­győződésből és szívből megte­szünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy a VDK a békés épí­tőmunka eredményeivel is minél előbb ugyanolyan hírre, megbe­csülésre és csodálatra tegyen szert, mint amilyent hősi maga­tartásával ez a nép már rég és minden időkre kivívott. S­udapestre ér­kezett Niikolaj Faj*i*vejev Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára szombaton hivatalos tár­gyalásokra Budapestre érkezett. Fogadásába a Ferihegyi repülő­téren megjelent dr. Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Titkárságának vezetője és dr. Papp László, a Magyar Nép­­köztársaság állandó KGST-kép­­viselőjének helyettese. Növekvő feladatok - nagyobb felelősség írta: Vinizlay Gyula, a SZOT titkára A közügyek iránt érdeklődő, bennük részt vevő dolgozók az élet különböző területein mind erőteljesebbnek látják, érzik a szakszervezetek munkáját. A dol­gozóknak a mozgalom keretei kö­zött megvalósuló szervezeti jelen­léte a vállalat ügyeinek eldönté­sekor ugyanúgy megvalósul, mint az ország egészét érintő gazdasá­gi, szociális, kulturális kérdések meghatározásakor. Mindez erő­síti a dolgozók érdeklődését, bi­zalmát és növeli igényét is a szakszervezetek iránt Ez így van rendjén. Ebben éle­tünk, fejlődésünk természetes ve­lejáróját láthatjuk és azt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt helyesen vetette össze a társada­lom érdekeit, szükségleteit és a szakszervezetek által nyújtható lehetőségeket, reálisan fogalmazta meg a szakszervezetek helyét és szerepét a szocialista társadalom építésében. Ennek tulajdonítható, hogy a szakszervezetek egyre job­ban betöltik hivatásukat, hasznos és nélkülözhetetlen segítői, szer­vezői a párt és a munkásosztály, a dolgozó tömegek kapcsolatának. Továbbfejlődött a szakszerveze­teknek a munkáshatalmat, a gaz­dálkodást segítő, mozgósító, ne­velő munkája és érdekvédelmi tevékenysége. A szakszervezetek szerepét az építőmunkában az a tény hatá­rozza meg, hogy mozgósító, neve­lő és érdekvédő tevékenységük társadalmilag szükséges és nél­külözhetetlen. Az egyre bonyo­lultabb feladatok, a dolgozó tö­megek közéletbe való fokozot­tabb bekapcsolása azt kívánja, hogy a kitűzött célokat a társa­dalmi szervezetek a maguk sajá­tos eszközeivel segítsék elérni. Ez új alkotó energiákat szabadít fel, felelősségteljesebb gondolkodás­ra és tevékenységre készteti a szakszervezeteket is. A párt eszmei irán­­yívásával A szocializmus építésének kö­rülményei között, amikor a párt irányítja a társadalmi, az állami élet valamennyi területét, döntő jelentőségű a feladatok végrehaj­tásában részt vevő valamennyi szerv szerepének, sajátos felada­tának a meghatározása. A párt nem utasítja és nem kívánja he­lyettesíteni a társadalmi szerve­ket, hanem kijelöli a feladatokat, meggyőz azok helyességéről és irányít. Ez egyik legjellemzőbb sajátja a párt szakszervezeti po­litikájának és egyben egyik leg­fontosabb feltétele annak, hogy a szakszervezetek teljesíteni tudják a tőlük joggal elvárt feladatokat. A párt a párttagok révén esz­meileg, politikailag irányítja a szakszervezeteket és nem­ szól be­le az operatív munkába. A párt egyben erősíti a párttagok, a pártszervezetek felelősségét a párt szakszervezeti politikájának végrehajtásáért. Ez megkívánja a jobb tájékoztatást, a döntésekbe való még érdemibb bevonást, a párt politikáját szolgáló munka határozottabb számonkérését a szakszervezetekben dolgozó kom­munistáktól. A párt saját politi­kája megvalósulásának a vezető szerepe teljesebbé tételének egyik fontos útját látja a szakszerveze­tek erősödésében. A szakszerve­zetek a párt politikájának megva­lósításáért küzdenek, mert bár szervezetileg önállóak, de eszmei­leg elkötelezettek arra, hogy a marxizmus—leninizmus alapján a munkásosztály ügyét szolgálják. És a szakszervezetek egyre javuló munkája segíti a párt politikájá­nak megvalósulását, még szoro­sabbá teszi a párt és a tömegek közti kapcsolatot. A párt a politika kialakításá­ban is igényli a szakszervezetek részvételét, országos és helyi kér­désekben egyaránt. Ennek meg­felelően a szakszervezetek részt vesznek a gazdasági tervezésben, népgazdasági és vállalati szinten, közreműködnek az életszínvonal­­politika, a szociálpolitika alakítá­sában és minden olyan bérügyi, foglalkoztatási, árpolitikai, ellátá­si, beruházási, oktatáspolitikai kérdés eldöntésében, amely orszá­gosan vagy helyileg kihat társa­dalmunk életére. A szakszervezetek állandóan nö­vekvő tömegbefolyásukat és erő­södő tapasztalataikat gazdagon fel tudják használni a társada­lom érdekében. A napi munká­ban a dolgozók véleményét nem­csak összesítik és továbbítják, jelzik, hanem rendezik, általá­nosítják, segítségükkel véleményt, javaslatokat alakítanak ki. Ehhez állandóan javul a felkészültségük, és maguk mögött tudhatják a párt, a dolgozók igényét és a tö­megek között végzett mindennapi munka gazdag tapasztalatait. A szakszervezetek tapasztalatai, javaslatai a munkások, a dolgo­zók észrevételeire, véleményére épülnek. Ezek hasznosítása, ér­vényesítése a célok még reáli­sabb meghatározását, s a végre­hajtásban a tömegek egyetértő részvételét is biztosítja. Országos vagy üzemi kérdésekben ez egy­aránt új lehetőségeket rejt magá­ban, s még nagyobb felelősséget hárít a szakszervezetekre. Együttműködés vitákkal jól ismert, hogy hazánkban a szakszervezetek célja ugyanaz, mint az államé. Természetes ez, mert egy ügyet szolgálnak, mely­nek érdekében nemcsak egyezked­niük kell, hanem meg is kell egyez­niük. A szakszervezetek és az ál­lami, gazdasági szervek közötti együttműködés formálódik, érle­lődik. Erről is elmondható azon­ban, hogy még itt is sok a hasz­nosítható tartalék. Az együttmű­ködés nem jelenti és nem jelent­heti a felelősség megosztását. A munkamegosztás az állami szer­vekkel tulajdonképpen nézőpont szerinti munkamegosztás is. A szakszervezetek a tömegekkel va­ló mindennapos szoros kapcso­lat, az aktivisták, a dolgozók na­ponta érkező jelzései alapján te­szik meg észrevételeiket, vélemé­nyüket, ezeket az állami és gaz­dasági szerveknek kötelességük érdemben figyelembe venni. A feladatok sokaságából, bo­nyolultságából, a megoldási le­hetőségek sokféleségéből faka­dóan az állam és a szakszerveze­tek közt sok a vita a helyzetről, a megoldási lehetőségekről, a tennivalókról. Ez a szocialista de­mokratizmus kibontakozásának természetes velejárója, amelynek eredménye a közös ügy lehető legjobb szolgálata. Az álláspontok egyeztetését a szocialista építés előrevivőjének tekintjük, olyan lehetőségnek, amely módot ad a megfontolt cselekvésre, a lehető legjobb meg­oldás kiválasztására. Ennek az együttműködésnek a tartalma élénken érdekli a dolgozókat, hi­szen alapvetően érinti őket, akár helyi, akár országos döntésekről van szó. Ezért nagyobb nyilvá­nosságot kell biztosítani a kor­mány és a­ SZOT között, az ága­zati miniszterek és az iparági szakszervezetek, a vállalati igaz­gatók és a szakszervezeti bizott­ságok közötti megbeszéléseknek. Életünk, előrehaladásunk alap­ja a munka. Egész társadalmunk­nak, de az egyéni boldogulásnak is fő feltétele az anyagi javak termelése. Ezért a szakszerveze­tek még erőteljesebben, céltuda­tosabban kívánnak foglalkozni a dolgozók mozgósításával, terme­lési aktivitásának fokozásával. Teszik""ezt azért, mert a legele­mibb munkásérdek, és ezért a legelemibb szakszervezeti feladat is a népgazdasági tervek teljesí­tése, a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom fej­lesztése, a munkafegyelem továb­bi szilárdítása. A társadalom anyagi javainak gyarapítását szolgáló törekvések, mozgalmak felkarolása változatlanul elsőren­dű feladata a szakszervezeteknek. A szakszervezetek termelést, gazdálkodást segítő munkája a korábbiaknál összetettebbé, sok­oldalúbbá vált. Mind szerveseb­ben összefügg a demokratizmus erősítésére, a szocialista elkötele­zettség, a tudatosság és a lelkese­dés elmélyítésére irányuló törek­vésekkel. De szorosan kapcsoló­dik a szakszervezeteknek ahhoz a hivatásához is, hogy úgy segítsék a munkásokat, a dolgozókat a szo­cializmus építésében való maga­sabb szintű részvételhez, hogy eközben a szakszervezetek tiszt­ségviselői önmaguk is formálód­janak, szocialista emberekké vál­janak. Sajátos iskola A szakszervezetek miközben szervezik a dolgozók termelési aktivitását és a társadalmi érdek elsőbbsége alapján képviselik és védik érdekeiket, egyúttal neve­lő szervezetekként egy sajátos is­kola szerepét is betöltik. Minden­napos, sokrétű tevékenységük: a szocialista munkaverseny szerve­zése, iskolák és tanfolyamok fenntartása, társadalmi munka szervezése, művelődési otthonok, könyvtárak és klubok működte­tése, továbbá határozott fellépé­sük a jogokkal való élésért és a kötelezettségek teljesítéséért, a leghatékonyabb eszközei annak, hogy a dolgozó tömegek naponta meggyőződjenek politikánk he­lyességéről, elveink igazságáról. A szakszervezetek klasszikus feladata a dolgozók érdekeinek védelme. A párt arra ösztönöz bennünket, hogy még bátrabban képviseljük és védelmezzük a bérből és fizetésből élők jogait. Ez növeli a dolgozók bizalmát a szocialista elvek mindennapos ér­vényesülésében, erősíti a mun­káshatalom pozícióit, és nem utol­sósorban szüntelenül megújítja, elmélyíti a párt politikájának he­lyességébe vetett hitet. A mi tár­sadalmunknak sok olyan vonása van, amely nagy vonzerővel hat a szocialista és a nem szocialista országokban élő dolgozókra. Ezek között fontos helyet foglal el az, hogy szocialista társadalomban a hivatalos politika rangjára emelt lehetőség, sőt kötelesség fellépni a szocialista elvek érvényesülé­séért, a dolgozók érdekeit sértő intézkedések, a törvényesség megsértői ellen. Az érdekvédelmi tevékenység ezer szállal kötődik a dolgozók tudatában és minden­napos életében a szocialista esz­mékhez, ezért mélyen összeforr politikánk igazával. A tagság mind nagyobb igénye­ket támaszt a szakszervezetek munkájával szemben. Elvárja, hogy a szakszervezetek még töb­bet tegyenek a szocialista de­mokratizmus fejlesztéséért, az eleven szakszervezeti életért, még jobban támaszkodjanak a töme­gekre, gyorsan reagáljanak az új jelenségekre, fejlesszék a szak­­szervezeti demokráciát. A szak­­szervezeti fórumok már eddig is a munkások, a dolgozók milliói­nak biztosítottak lehetőséget a közéleti tevékenységhez. A fej­lődés megköveteli, hogy felké­szültebbé, hozzáértőbbé neveljék a tagságot a közügyekben való részvételhez. A párt a jövőben még inkább támaszkodni kíván a szakszerve­zetekre, a szocializmus építése ja­vára még inkább gyümölcsöztet­­ni kívánja a szakszervezetekben rejlő erőforrásokat.­­Nem kétsé­ges, hogy a növekvő feladatok el­látása, a nagyobb felelősségválla­lás, a dolgozók még nagyobb bi­zalmában, az eredmények továb­bi elismerésében és új igények­ben jelentkezik majd. 3

Next