Népszabadság, 1974. szeptember (32. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-24 / 223. szám

Tammámí és tecíinita „MINDEN A TÉNYEKEN ALAPUL..." PAVLOV TANÍTÁSA Könyvtárnyi polcokat töltenek meg az írások, amelyek megkí­sérlik vázolni és valamiképpen elmagyarázni, közérthetővé tenni Pavlov hatalmas ívű életútját, műveit, alkotását. Az élettan látszólag köznapi kérdéseivel kezdte kutatásait, s egy-egy szerv működését — előbb a szívműködés szabályozását, majd az emésztés menetét — vizsgálta. Közben szerzett tapasztalatait felhasználva, 50 éves korán túl fogott az idegrendszer magasabb rendű tevékenységének felderítéséhez. Ezen az úton jutott el a mate­rialista lélektan szilárd alapjainak megteremtéséhez, véglegesen meg­cáfolva az anyag és szellem különállását hirdető idealista tanokat. Életműködésünket az idegrendszer ellenőrzi „Semmi rendkívüli nincs a munkámban. Minden a tényeken alapul és ezekre logikus követ­keztetések épülnek. Ez minden.” így vallott munkájáról. S való­ban nem tett mást, mint ténye­ket és újra tényeket állapított meg, de merész volt a fantáziája, fáradhatatlanul, sodró lendülettel folytatta a kutatásokat, sok-sok kísérletet végzett, s mindig a leg­célszerűbb eszközöket használta. A felderített tényekből újra csak merész fantáziával, de elméleti szigorúsággal is teremtett logikai szintézist, hogy továbbindulva, új tények nyomába eredjen. Egész, tudománynak szentelt bosszú életét voltaképpen egyet­­len gondolat hatotta át: az az egyre erősödő meggyőződés, hogy s­zindén életműködésünk az ideg­­rendszer befolyása és ellenőrzése alatt áll. Ez volt Pavlov alapgon­­­­dolata, amelyet Botkin javaslatá­­­­ra a nei­­zmus szóval jelölt meg. Már az ideiben rájött, hogy az érzéstelenítéssel végzett állatkí­sérletek torz eredményeket ad­nak. Hogy ni, hiszen az érzéstele­nítés módosítja a szervműködé­seket irányító idegrendszer tevé­kenységét! Fontos volt ez a fel­ismerés, és arra ösztönözte, hogy ép szervezetet tanulmányozzon, természetes körülmények között. Kutyákat úgy idomított, hogy azok narkózis nélkül is eltűrjék a kísérleti beavatkozást. Az emésztőrendszer vizsgálatában már sikerrel alkalmazta sajátos módszerét. Az állatok megfelelő emésztőszerveiből sipolynyílást operált a külvilág felé, és e mű­vi nyílás segítségével tette hozzá­férhetővé a vizsgálandó mirigyet, szervet, vagy szervrendszert, mi­közben nem avatkozott be ren­des működésükbe. Nagyszerű sebészi készséggel és szigorú sterilitással — a fertőzé­sek kizárásával — dolgozott. Ku­tyái a műtét után hamarosan tel­jesen meggyógyultak, s a mes­terséges sipolyok alig befolyásol­ták közérzetüket. Lényegében te­hát ép, egészséges állapotban le­hetett őket tetszés szerinti ideig megfigyelni.­ ­ A reflexek kísérleti módszere rendkívül célravezetőnek bizonyult. Renge­teg hiteles adatot sikerült sze­reznie a gyomor, a hasnyálmirigy működéséről, a bélben végbeme­nő emésztési folyamatokról, az emésztőrendszer egyes szakaszai­nak kölcsönhatásáról és a zsige­­rek működését szabályozó boly­góideg szerepéről. A Nobel-díjat „az emésztés élettanával kapcso­latos munkásságának elismeré­séül” kapta, „amellyel e terüle­ten az ismereteket lényegesen át­alakította és kibővítette”. A továbbiak szempontjából leg­fontosabb mégis az volt, amit az emésztőmirigyek magasabb ideg­rendszeri eredetű működésválto­zásairól megfigyelt A Nobel-díj átvételekor, 1904- ben, ezt mondta: — Alapjában az életben egy dolog érdekel: an­nak lelki tartalma. Mechanizmu­sát egykor és most mély homály fedte és fedi. Az ember vala­mennyi segítsége: művészet, val­lás, irodalom, filozófia, történet­­tudomány, hiába próbált a sötét­ségbe fényt hozni. Még egy je­lentős hatalommal rendelkezünk: a természettudománnyal, annak szigorúak objektív módszereivel. Életét hosszú évtizedeken át, haláláig az töltötte ki, hogy ez­zel a hatalmas fegyverrel, a ter­mészettudomány módszereivel felderítse a szervezet pszichikus (lelki) tevékenységét. Felismerte és bebizonyította, hogy mindez valójában reflexműködés, válasz azokra a hatásokra, amelyek a kü­nságból vagy a szervezet bel­ső környezetéből érkeznek. Pavlov kutatásai azokon a ré­gebbi felismeréseken alapultak, hogy az állati szervezetnek van­nak feltétlen reflexei: ezek a ve­leszületett, nemzedékek során át kiépült és öröklött reflexláncként megfigyelhető tevékenységek; az általa feltárt feltételes reflexek viszont az állat egyéni életében jelennek meg, időlegesen épülnek ki, és ha nem kapnak rendsze­res megerősítést, „kialszanak”. Az időleges kapcsolatok központja az agyvelő, amely dinamikus mű­ködéssel elemzi-feldolgozza a fel­tétlen és feltételes ingereket, és előkészíti a megfelelő mozgásos választ. Az agykéreg reflexműkö­dése és általában a nagyagytekék működése — biztosítja, hogy a magasabb rendű állatok (és az ember) változó körülmények kö­zött, bonyolult módon alkalmaz­kodjanak a külvilághoz. Időleges kapcsolatok Az első döntő indítékot az emésztés élettanának vizsgálata adta Pavlovnak. A kísérleti álla­tok megfigyelése azt bizonyította, hogy nemcsak akkor választanak ki gyomornedvet, amikor már et­tek, hanem a táplálék megpillan­tásának pszichikai ingerére is. Az evés hatására meginduló nedvki­választás veleszületett, feltétlen reflex. Az étel látványa eredeti­leg közömbös inger az állat szá­mára, de ha már megismerte az ételt, „megtanulta”, hogy ez az ő tápláléka, ez is kiváltja a gyo­mornedvek kiválasztását. Az ere­detileg közömbös inger a tapasz­talás útján összekapcsolódik a feltétlen (veleszületett) ingerrel, és ez alakítja ki a feltételes (ta­nult) reflexet. A feltételes reflex létrejöttének előfeltétele — állapította meg Pavlov — két inger (egy feltét­len és egy feltételes) kombiná­ciója. Legkönnyebben úgy alakít­ható ki — úgy tanítható meg rá a szervezet —, ha az egyik inger (a feltételes) röviddel a másik inger (a feltétlen) előtt követke­zik be, és szükséges hozzá a kel­lő számú ismétlés, gyakorlás is. A tanulás — bár időleges — ak­kor tekinthető teljesnek, ha a kí­sérleti állat olyankor is reagál az első (a feltételes) ingerre, amikor azt nem követi a második (a fel­tétlen) inger. Egyszerű példa erre — mond­juk — egy gongütés rendszeres egybekapcsolása az etetéssel. Kellő „tanulás” után az állat gyo­mornedv-termelése a gongütésre akkor is megindul, ha azt már nem követi etetés. Ez így tart egy ideig, amíg valami más inger ki nem oltja ezt a feltételes reflexet, illetve egy idő után az magától el nem halványodik, ki nem alszik. A feltételes reflex ugyanis csupán időleges kapcsolatot jelent meg­határozott idegközpontok között, adott esetben a gongütés hang­ingerét felfogó és a nyálelválasz­tást megindító agyi központok között. Ha nincs, ami a kapcso­latot tartósítsa, a feltételes reflex kioltódik. Új alapokon a lélektan A nervizmus gondolata kez­detben annyit jelentett, hogy az idegrendszer szabályoz minden testi funkciót, szervműködést. Ez bővült először a feltételes refle­xek megismerésével, annak fel­derítésével, hogy a szervezet szá­mára a reflexnek jelszerepe van, és működésében, kialakulásában közrejátszik az időbeliség, a megerősítés (ismétlés), a korábbi élmények felidézése is. A továb­biakban Pavlov sok-sok megálla­pítást tett a reflexek szerepéről az agybeli működésekben: az in­gerület és gátlás dialektikus egyensúlyáról, egyiknek, illetve másiknak ki­terjedési lehetőségé­ről stb. A magasabb idegrendsze­ri folyamatok tisztázásával a pszichikus működések lényegére mutatott rá, megalapozva a ma­terialista lélektant. A lélektan kutatói korábban szubjektíven szemlélték és pró­bálták magyarázni az emberi pszichikum működését. Pavlov és társai ezt elfogadhatatlannak tar­tották, s materialista alapon tisz­ta objektív álláspontot foglaltak el. Saját gondolkodás- és kifeje­zésformáikat fegyelmezve, nem a kísérleti állatok képzelt lelkiálla­potával törődtek, hanem jelensé­geket, hatásokat és kölcsönhatá­sokat figyeltek meg. Munkássá­gukkal vált az agyvelő a termé­szettudományos kutatás tárgyává, és váltak objektív módszerekkel hozzáférhetőkké a lelki működé­sek. Feltételes reflexek kiépítése és tanulmányozása azóta is, nap­jainkban is, az élettani kutatá­sok mindennapos eszköze. A meg­állapított tények érvényesek ál­latra is, emberre is, és viselke­désüknek közös vonása, hogy bi­zonyos ingereket jelként fognak fel. Itt találkozik azután a mo­dern neurofiziológia — idegélet­tan — és a marxista pszicholó­gia. Az már ugyanis sajátosan emberi képesség, hogy jeleket tu­datosan és mesterségesen létre­hoz, és feltételes reflexeket a má­sodik jelzőrendszeren, vagyis be­széddel érvényesít. Az idő igazolta Pavlov most lenne 125 éves, és halála óta is majdnem négy év­tized telt már el. Azóta a termé­szettudományok kutatása roham­léptekben haladt előre, de a leg­újabb kutatások is azt igazol­ják, hogy a tanulás feltételes ref­­lex­ elve általános szabály az em­beri és az állati szervezet műkö­désében. Pavlov tanítványai — Bikov és munkatársai — bebizo­nyították, hogy a legkülönfélébb belső szervek működésváltozása is alapja lehet feltételes reflex kialakulásának. Hogyan állja meg a helyét Pav­lov tanítása a fizika, a polimerek kémiája, a biológia, a sebészet, az elektronmikroszkópia és a ma­tematika területén végbement új felfedezések korában? Néhány éve Moszkvában a magasabb ren­dű idegtevékenység problémáinak filozófiai kérdéseiről tartott tu­dományos konferencián megálla­pították: Pavlov tanítása a dia­lektikus materialista ismeret­­elmélet egyik tudományos alap­ja, ez a pszichológiai, orvosi és mezőgazdasági gyakorlat alapja. A szovjet felső- és középiskolai fiziológiatanítás ezekre a tanok­ra épül. Aki figyelemmel kíséri a kor­szerű agykutatást, az ezt termé­szetesnek is­­ tartja. Az agy bio­áramainak megfigyelése bebizo­nyítja, hogy az ingerületek úgy lobbannak fel és alszanak ki, ahogy Pavlov a kérgi idegfolya­matok mozaikjáról beszélt. A leg­különfélébb eljárások, új kutatá­si módszerek alkalmazása csak erősíti a pavlovi elképzeléseket. A gépek és élő szervezetek belső kapcsolatait kutató kibernetika is közvetlen kapcsolatban van Pav­lov tanításával. Már ő is emlí­tette az egyszerű telefonautomata hasonlóságát a központi ideg­­rendszerrel. (A feltételes reflex modellje: időbeli kapcsolat léte­sül a lehetséges előfizető partne­rek között, minden máss vonal gátlásával.) A kibernetika nem­csak a fizika és a matematika szülötte, hanem a magasabb ren­dű idegtevékenység pszichológiá­jáé is: szoros kapcsolata a pav­lovi fiziológiával ma valósul meg a legszélesebb méretekben. Magyar Pál Feltételes reflex kiépítésére és tanulmányozására szolgáló állat­­kísérleti kamra vázlata. Hangszigetelés és elektromos árnyékolás teszi lehetővé, hogy az állatot csak a kívánt inger érje. A világ fiziológusainak fejedelme Ivan Petrovics Pavlov Rjazanyban született 125 évvel ezelőtt, 1849. szeptember 26-án (az akkor haszná­latos ortodox naptár szerint 14-én). Diákként magukkal ragadták korá­nak haladó gondolatai, a Szovre­­mennyik című folyóirat körül tömö­rült forradalmi demokraták eszméi. A szentpétervári egyetem mate­matika-fizika karán tanult, s elvé­gezte a katonaorvosi akadémiát is. Szervetlen kémiát Mengyelejevtől, fiziológiát (élettant) Csontól tanult. Ösztöndíjjal került Botkin mellé és kezdett első önálló témájához: a szív teljesítőképességét és ritmusát befo­lyásoló idegingerületeket tanulmá­nyozta. Itt dolgozta ki oly eredmé­nyesnek bizonyult új kísérleti módszereit, önállóságot 1890- ben kapott, ekkor nevezték ki a katonaorvosi akadémia pro­fesszorává, és öt évig a gyógyszertani, majd csaknem harminc évig az élettani tanszéket vezette. 1891-től haláláig vezetője volt a kísérleti orvostudományi intézet élettani osztályának is. 1897-ben megjelent művében tisztázta az emésztés alapvető kérdéseit s ezért 1904-ben első fiziológusként kapott Nobel­­díjat. Tisztázta a szerzett (feltételes) reflexek fogalmát, a velük kapcsolatos legkülönfélébb jelenségeket, a feltételes reflexek szerepét a vegetatív szervműködéseken kívül a magasabb rendű idegtevékenységben, a pszichikus életben is. Bevezette az első és második jelzőrendszer fogalmát, foglalkozott az ideg­­rendszeri folyamatok jellegével (erősség, egyensúly, mozgé­konyság é­s a velük kapcsolatos alkati típusokkal. Lehetőséget teremtett az állat és az ember viselkedésének objektív tanul­mányozására. Vizsgálta az alvás és a hipnózis élettani magya­rázatát. Kísérleti módszert dolgozott ki neurózisok létrehozá­sára és élettani megközelítést ajánlott idegbetegségek tünetei­nek értelmezésére és gy­ógyítására. Az évek folyamán mindjobban elismerték. 1901-ben az Orosz Tudományos­­Akadémia le­velező tagja, 1906-ban az Orosz Orvosok Egyesületének elnöke, 1907-ben akadémikus (később egy sor külföldi akadémia tiszteleti tagja), 1912-ben pedig a cambridge-i egyetem díszdoktora lett. Lenin 1921-ben határoza­tot írt alá „J. P. Pavlov tudományos munkájához nyújtandó segítségről, tekintettel egészen rendkívüli tudományos érde­meire .. 1935-ben a moszkvai nemzetközi élettani kongresszus „a világ fiziológusainak fejedelme”-ként ünnepelte, és azóta is vi­lágszerte így emlegetik. 1936. február 27-én halt meg. 30-60 07 AC RÉGI AR VÁSÁRI AR RÉGI AR VÁSÁRI AR Csillárok, világítótestek,­­ Szonáta táskarádió 1030 Ft 895 Ft KL 415-ös típusa, különféle híradástechnikai &S5EN€5EEUWSÉ?tiY Riga 51,2"es táskarádió 1110 Ft 965 Ft elektromos táskavarrógép 2390 Ft 2150 Ft alkatrészek GZC 071-es sztereó lemezjátszó 2480 Ft 2200 Ft KL 466-os típusú, elektromos, autófelszerelési cikkek, \ Jt GE 071-es mono lemezjátszó 1550 Ft 1390 Ft programautomata táskavarrógép 3040 Ft 2740 Ft motorkerékpár-alkatrészek , KERAVIU­S Alba-Lux ?-es mosógép, CLI, asztali ventillátor 290 Ft 232 Ft gs mgg SO|­ m^s VV centrifugával egybeépítve 3490 Ft 3290 Ft Q L II. asztali ventillátor 350 Ft 261 Ft .. * ^ f V 2-R-?l kétlanos főző 522 Ft 450 Ft AMÍG A KÉSZLET TART

Next