Népszabadság, 1975. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

4 Ajándékok a rendőröknek A Magyar Autóklub, a magán­­autósok szervezete, szilveszter napján a közlekedési rendőröket ünnepelte. Azokat a rendőröket, akik egész éven át az utak és uta­­sok biztonsága fölött őrködnek. Az Autóklub segélykocsijai ti­zenöt, szolgálatot teljesítő rend­őrt kerestek fel, és ajándékkal fejezték ki köszönetüket a rend­őrség tevékenységéért, egész évi fáradozásáért. f * • Új műszaki könyvek A Műszaki Könyvkiadó több érdekes művet jelentetett meg. A 25 éves magyar—szovjet mű­­szaki-tudományos együttműködés évfordulója alkalmából kiadták A. Sz. Asztahov könyvét, címe Üzem- és munkaszervezés a bá­nyászatban. Hattagú szerzői kol­lektíva munkája a Vasúti Diesel­vontatójárművek (szerk. Varga Jenő). Sok érdekes képpel, il­lusztrációval jelent meg Csanádi —Nagyváradi—Winkler A magyar repülés története. Most látott napvilágot Bartha Árpád Az au­tomatika alapjai, Bécsi—Lányi Központifűtés-szerelők zsebköny­ve, több szakember közös mun­kájaként a Fényreklámok és má­sodik, javított kiadásban a Villa­mosgépek üzeme, melynek szer­zője Uray Vilmos. NÉPSZABADSÁG 1975. január 1., szerda Január 2-22. országos népesség-összeírás * Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal tájékoztatója Az Elnöki Tanács 1974. évi 8. sz. törvényerejű rendelete intéz­kedett az állami népesség-nyil­vántartás bevezetéséről. Az összeírás teljessége érdeké­ben előzetes intézkedések és fel­mérések történtek, ennek ered­ményeként az ország államigazga­tási beosztásának megfelelő tér­képek, utca, házszám- és lakás­jegyzékek készültek. Kialakítot­ták az összeírókörzeteket is. Egy belterületi összeíró körzetben 500—600, a nehezebben bejárható külterületeken 100—200 személy adatait kell egy-egy összeírónak felvennie, összesen csaknem 30 000 összeírót, felülvizsgálót vá­lasztottak ki és állítottak be. Ezt a fontos feladatot — mint­ az ösz­­szeírás lebonyolításának felelősei — a helyi tanácsok végezték. Ők jelölték ki, bízták meg a kellő helyismerettel, összeírási tapasz­talattal rendelkező személyeket. A fővárosban és a megyékben 30—50 főnyi csoportokban, előre elkészített oktatási tervek és te­matika alapján képezték ki az összeírásban részvevőket. Az összeírás január 2-án kez­dődik, az összeíróbiztosok január 2. és 22. között keresik fel a kör­zetükbe tartozó valamennyi la­kást, intézményt, valamint a la­kásként használt létesítményeket, összeírják azokat a személyi iga­zolvánnyal rendelkező magyar ál­lampolgárokat, illetve, az állandó lakhatási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárokat és hon­talanokat, akik a felkeresett lakás (intézmény) állandó vagy ideigle­nesen bejelentett lakói, továbbá bejelentés nélkül huzamosabb ideig (72 órán túl) ott-tartózkod­­nak, ha másutt még nem írták őket össze, valamint az említet­tek 15 éven aluli — személyi iga­zolvánnyal vagy lakhatási enge­déllyel nem rendelkező gyerme­keit. A népesség-összeírás valamilyen for­mában — okirat alapján vagy anélkül — mindenkire kiterjed. A népesség­nyilvántartásba azonban csak azok­nak az adatai kerülhetnek, akiket az előírt érvényes okirat alapján vesz­nek fel a listára. Akik okirattal nem rendelkeznek, vagy nem érhetők el az összeírás időszakában, azokat a nyilvántartásba-vétel előkészítése ér­dekében írják össze, s adataik való­diságát — esetleg államigazgatási el­járás után — a későbbiek során ál­lapítják meg. Az összeírás azokra az állandó la­kosként bejelentett személyekre terjed ki, akik személyi igazolvánnyal vagy állandó lakhatási engedéllyel rendel­keznek, illetve olyan 14 éven aluli gyermekekre, akiknek adatai az előb­bi személyek igazolványában szerepel­nek. Az érvényben levő szabályok sze­­rint minden 14 éven felüli állandó lakosnak személyi igazolvánnyal vagy lakhatási engedéllyel kell rendelkez­nie, ezért az összeírás ezeknek az ok­iratoknak az alapján történik. Az összeíróbiztosok az ideiglenes személyi igazolványt is elfogadják, ha esetleg valamely anyakönyvi adat rendezése miatt vált szükségessé az ideiglenes igazolvány kiadása, a kér­déses adatot utólag rendezik a népes­ség-nyilvántartásban. A gyermekeket a szülők, főképp az anya személyi igazolványa alapján írják össze. A szülők különélése ese­tén az eltartó szülő személyi igazol­ványa jön számításba. Ha elvált szülőkről van szó, és az eltartó az apa, a gyermek anyjának leánykori neve nem mindig szerepel az apa sze­mélyi igazolványában. Ilyenkor az anya leánykori nevének igazolására a gyermek születési anyakönyvi kivo­natának bemutatására is szükség van. Gyámság esetén a gyám személyi iga­zolványa alapján történik a 14 éven aluli gyermek összeírása. Ezúttal lényegesen kevesebb adatot írnak össze, mint a nép­­számláláskor, de nem bemondás­ra, hanem okmánnyal való igazo­lás alapján. Minden összeírt sze­mély az adatfelvételi lappal azo­­r­t sorszámú igazoló lapot kap, amelyet az összeíróbiztos aláírás ellenében a helyszínen ad át. Az igazoló lap a családi és utónéven kívül tartalmazza a személyi iga­zolvány sorozatát és számát, va­lamint az állandó lakóhelyi ada­tokat. Az összeírást igazoló lap­nak több célja is van. Egyrészt kontrollja annak, hogy az össze­írásból senki ki ne maradjon, másrészt ezáltal elkerülhető, hogy ugyanazt a személyt kétszer vagy esetleg többször is összeírják. Az igazoló lapot bevonják, ami­kor az állampolgár a végleges személyi számot megkapja. A már említetteken kívül a betűjel és a 6 jegyű sorszám további jelentő­séget ad az igazoló lapnak. Az említett sorszám a számítógépes nyilvántartás fontos eszköze, s egyúttal lehetővé teszi az átme­neti időszakban az adatok folya­matos nyilvántartását. Ezt később a felvett személyi adatokra ala­pozott és részben azokat tartal­mazó, számítógépes eszközökön képzett 11 jegyű személyi szám váltja fel, amely 1973-ig lesz fo­lyamatosan bevezetve. A szemé­lyi szám tartalmazza a születés időpontjára, az állampolgárságra, a nemre vonatkozó adatokat. Az igazoló lapot a személyi iga­zolványban kell tartani, a 15 éven aluli, személyi igazolvánnyal még nem rendelkező gyermekek iga­zoló lapját a szülő, illetve a tör­vényes képviselő köteles megőriz­ni, ezeket azonban nem kötelező a személyi igazolványban tartani. Elvesztését, illetve megrongálódá­sát jelenteni kell az illetékes he­lyi népesség-nyilvántartó szervnél. Az igazoló lapot az államigazga­tási eljárásoknál a személyi iga­zolvánnyal együtt fel kell mutat­ni, így főképp a lakcímváltozás bejelentésekor, hasonlóképpen például hadköteles korú férfiak esetében a katonai szolgálatra való bevonulás alkalmával is. A rendelkezések szerint 1975. január 1-től a 14 éven aluliak állandó és ideiglenes lakcímét vagy annak meg­változtatását is be kell jelenteni a helyi népesség-nyilvántartó szervnél. A 14 éven aluli gyermek állandó lakóhelyének a törvényes képviselő (szülő, gyám) állandó lakóhelyét, az állami gondozásba vett gyermeknél az­­ intézetet kell állandó lakóhelynek , tekinteni. A gyermek akkor változtat , állandó lakóhelyet, ha törvényes képv­i­viselője is állandó lakóhelyet változ­tat, új törvényes képviselőt jelölnek ki, más intézetbe költözik vagy örökbe fogadják. Minden más lakóhely csak ideiglenes lakóhelye lehet a gyermek­nek. Az újszülött gyermek első állandó lakcímét a születést bejegyző anya­könyvvezető, a lakcímének további változását a törvényes képviselője (szülő, gyám, intézeti vezető) köteles a helyi népesség-nyivántartó szerv­nél bejelenteni. Ha a gyermek törvé­nyes képviselőjével érkezik ideigle­nes lakóhelyére — 15 napon túli tar­tózkodás esetén — a szülővel egyidő­­ben kell bejelentést teljesíteni. Ha egyedül tartózkodik ideiglenes lakó­helyén, három hónapon túli tartóz­kodás esetén a szállásadó köteles a gyermek ideiglenes lakóhelyét beje­lenteni. Azoknál a gyermekeknél, akik az összeírásukig nem változtatnak lakó­helyet, az összeíráskor történő adat­szolgáltatást az első bejelentés telje­sítésének tekintik, és csak az ezt kö­vető lakóhelyváltozásukat kell beje­lenteni az erre kötelezetteknek. Akik január 1. és az összeírásuk között változtatnak lakóhelyet — ez csak ál­landó lakóhely lehet — a lakcím be­jelentésekor a szülő személyi igazol­ványa alápján összeírják és ezzel egy­­időben végzik el az első lakcímbeje­lentést. A Magyar Nemzeti Bank közleménye a konvertibilis valuták 1975. január 1-től érvényes árfolyamáról A fel nem sorolt valuták fo­rintárfolyamairól a valutakiszol­gáltató és -beváltó helyek adnak felvilágosítást.* A forintnak a konvertibilis va­luták árfolyamához viszonyított felértékelése a fokozódó tőkés infláció legutóbbi éveiben immár rendszeres gyakorlattá vált. A konvertibilis valuták pótlékolt forintárfolyamának csökkentése egyik eszköze a tőkés államokban 1974-ben is tovább növekedett és országonként változó mértékű infláció káros hatásai részbeni ellensúlyozásának, devizális ér­dekeink védelmének. A Magyar Nemzeti Bank fenti közleményében szereplő új pót­lékolt árfolyamok valutánként el­térő mértékben, átlagosan 6 szá­zalékkal alacsonyabbak az eddi­gieknél. Az 1974. december 31-ig érvényben­ volt pótlékolt közép­­árfolyam például: 100 USA dol­lár = 2337,62 Ft (a forint felérté­kelése itt 7%), 100 NSZK már­ka = 899,08 Ft (a felértékelés 5%), 100 osztrák schilling = 122,38 Ft (a felértékelés 3%), 1000 olasz lí­ra = 37,03 Ft (a felértékelés 11%), 1 angol font = 56,09 Ft (a felér­tékelés 9%), 100 francia frank­­ 509,54 Ft (a felértékelés 7%). 1 angol font 100 belga frank 100 dán korona 100 francia frank 100 holland forint 100 kanadai dollár 100 norvég korona 100 NSZK márka 1000 olasz líra 100 osztrák schilling 100 spanyol peseta 100 svájci frank 100 svéd korona 100 USA dollár Pótlékolt középárfolyam Forint 51,12 56,90­­ 359,56 474,19 821,98 2197,37 398,67 853,59 33,15 118,66 38,55 725,54 494,41 2175,39 TÉLI JAVÍTÁSON A MÁV JÁSZKISÉRI GÉPEI Megkezdték a szokásos téli javítást a MÁV jászkiséri Építőgép­javító üzemének karbantartó brigádjai. A jászkiséri pályaépítők kimagasló munkát végeztek az idén. A kongresszusi munkaver­senyben hatszáz kilométerrel több — együttesen ötezerkétszáz kilométer­­ vasúti pályatest karbantartását végezték el. ÚJ ÉV - ÚJ ÉLET SALGÓTARJÁN, 1945. JANUÁR 2. Csak a város központja volt csöndes már hónapok óta. Kör­nyékén géppisztolysorozatok ro­pogtak, egyes lövések dörrentek, aknák és gránátok robbantak. A német megszállók és a magyar fasiszta bandák mindent pusztí­tottak és raboltak, ami útjukba került. A közeledő frontról már nemcsak a csöndes éjszakákon, de nappal is hallatszott a harci zaj, ami rémületet keltett az új tele­pen, s reményt, bizakodást a munkáslakótelepeken és a bá­nyászközségekben. Elbarikádozták magukat A nyilasok és a német fasiszták még uraknak érezték magukat a városban. Naponta adták ki pa­rancsaikat a gyárak leszerelésére, a gépi berendezések csomagolá­sára, bevagonírozásra, kiürítésre. Ám képletesen és a szó szoros ér­telmében is élt a föld alatti moz­galom a munkások és bányászok városában. A közeli bányákban, köztük a karancslejtősi üzemben a kom­munisták vezette bányászok megszállták a bányát, hogy meg­akadályozzák elárasztását és a gépészeti berendezések leszerelé­sét. így emlékezik erre Godó La­jos nyugdíjas bányász: — Kétszáznyolcvanan bariká­­doztuk el magunkat a bányában teljes fegyverzettel. A felszínen maradt elvtársaink rendszeresen elláttak bennünket élelemmel, sőt lőszer- és fegyverutánpótlást is kaptunk. Sokat segítettek eb­ben az asszonyok, a bányászfele­ségek is. Ám a túlerő ellen nem bírtuk tartani magunkat, elfogyott­­az élelem, s fogytán volt a lőszer is. Egyesekre hatottak az ígére­tek is. Amikor Adorján István felment és sértetlenül tért vissza azzal az ígérettel, hogy nem lesz bántódásunk, ha feljövünk, a tö­meg elfogadta a feltételeket. Egy csoportnak sikerült elmenekülnie Karancsalja felé, a többieket két héten át bezárva tartották a csendőrök, majd 12 vezetőt had­bíróság elé állítottak. Közülük Mahinyák Józsefet, Lukács Sán­dort, Tóth Miklóst és egy isme­retlen katonát december 6-án nyilvánosan kivégezték a lakta­nya udvarán. Alics János üveggyári munkást a kenyérgond végighajszolta fél Európán. A Felvidékről került Tokodra. Gyermek volt még, amikor a Tanácsköztársaság hős védőinek sorában géppuskás, he­vederes volt. Romániába, majd Bulgáriába űzte a sors, majd megint haza, ezúttal Salgótarján­ba. Vele beszélgetek most azok­ról a napokról. Elmondta, hogy 1944 utolsó heteiben ők is véd­ték, amit még lehetett. Óriási kockázattal gyakran téglával, kö­vekkel rakták meg a ládákat, a gépeket pedig szétszerelve elrej­tették. A legértékesebbeket be­falazták a 4-es kemence alatt húzódó alagútba. Taggyűlés Kaczer Béla lakásán... A németek és a nyilasok harc­ra készültek karácsony előtt, de rendet­ tartani már nem tudtak. A munkásokat ugyan még szá­zával indították útnak nyugat felé, de jó részüknek sikerült megszökni. Végül is a bekerítés­től való rettegés meg a főváros szorongatott helyzete arra kény­szerítette a fasiszta erőket, hogy harc nélkül adják fel Salgótar­jánt. Karácsonykor szabadította fel a várost a szovjet hadsereg 49. lövészhadtestének 8. lövészezrede. Ez felel meg a történelmi tények­nek, jóllehet vannak, akik úgy emlékeznek, hogy egyes előőrsök már december 22-én betörtek a városba Kazár felől. Már az első napokban kísérle­teztek a pártalakítással a régi kommunisták — a városban és környékén közel kétszáz tagja volt az illegális pártnak — és más baloldaliak. Csoportok gyűl­tek össze az Üveggyárban, az Acélgyárban, a bányáknál. Azon­nal megkezdték a helyreállítást, s szervezkedni is akartak. Január 2-án érkeztek meg a pártközpont képviselői a város­ba, s nyomban összehívtak né­hány ismertebb s előkeríthető kommunistát. Köztük volt a már említett üveggyári munkás, Alics János is. A pártszervezet meg­alakulására így emlékszik vissza: — Egyik munkatársunk megse­besült, s vittük a kórházba, ami­kor küldönc jött utánam, hogy azonnal menjek a rendőrségre. Mit tehettem? Társaim vitték tovább a sérültet, én meg bemen­tem a rendőrségre. Ott gyülekez­tünk, majd Kilczer Béla Liget utca 1. alatti lakására mentünk. A központ képviselőivel ott álla­podtunk, meg a pártszervezés, a közvetlen politikai feladatok, a helyreállítás, a rendfenntartás és az élelmezés legközvetlenebb teendőiben. Kilenctagú ideiglenes pártvezetőség alakult, amelynek én is tagja lettem. A titkári posz­tot Kerekes Sándor töltötte be. Ezt követően rendkívül gyorsan alakultak a pártszervezetek a környéken, s gyors ütemben nőtt a párttagság is. ...és Bag­yalarján Az ősi bányásztelepülés a vá­ros része. Harminc éve is az volt lényegileg, bár önálló közigazga­tási egységet alkotott. Szinte a városival egyidőben alakult meg a pártszervezet Baglyason is, mégpedig különleges módon. Kü­lön alakult meg a női kommu­nista pártszervezet, s mintegy há­romszáz taggal külön is működött két hónapon át. A ma is 223 tagú körzeti párt­­szervezet helyiségében a har­minc évvel ezelőtti alapító tagok egy csoportjával beszélgettünk Baglyason. Az elbeszélők felele­venítették a kor harcát, izgal­mait, lelkesedését és sikereit. Íme néhány tény az első napok, hetek tetteiből: Szálkai Gyuláné Kakukk Kor­nélia, az illegális párt volt me­gyei titkárának unokája: Én let­tem a jegyzőkönyvvezető, mert tudtam gépelni. Először összeszá­moltuk a lakosságot. A kétezernyi lakosból alig ezren voltunk ideha­za az első napokban. Az élelme­zés volt a legnehezebb — de be­széljen erről Böske néni... Özv. Nagy Jánosné: Óvodát szerveztünk negyven gyereknek.

Next