Népszabadság, 1975. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-18 / 90. szám

1975. április 18., péntek MN­E­PSZABADSAG Szolidaritás d­él-Vietnam­mal és Kambodzsával Ülést tartott a Magyar Szolidaritási Bizottság A Dél-vietnami Köztársaság bu­dapesti nagykövetségéhez, az Or­szágos Béketanácshoz naponta sok távirat és üdvözlő levél ér­kezik, amelyekben üzemek, ter­melőszövetkezetek és magánsze­mélyek köszöntik a dél-vietnami népet győzelmei alkalmából, s til­takoznak a Thieu-rezsim és az amerikai imperializmus párizsi egyezményeket sértő cselekedetei ellen. A Mecseki Szénbányák Vállalat dolgozói felajánlották, hogy az idén tizenöt dél-vietnami sebesültet fogadnak üdülésre. Csütörtökön a Magyar Szolida­ritási Bizottság meghívására dél­vietnami sebesültek 15 főnyi cso­portja érkezett hazánkba gyógy­kezelés és pihenés céljából. Tegnap a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában Harmati Sándornak, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökének vezetésével ülést tartott a bizott­ság elnöksége. Az ülésen dr. Mol­nár Béla alelnök, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titká­ra számolt be a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet budapesti irodájának felállításával kapcso­latos tárgyalásokról, továbbá az európai szocialista országok szo­lidaritási bizottságainak berlini konzultációjáról, és a szolidaritá­si mozgalom aktuális feladatairól. A beszámoló alapján az elnökség megfelelő döntéseket hozott. Az elnökség nagy megelégedés­sel és örömmel értesült a kam­bodzsai felszabadító erők nagy je­lentőségű győzelmeiről, s a nép­ellenes Lon Nol-rezsim végleges bukásáról. Ebből az alkalomból egész népünk nevében köszönti a kambodzsai hazafias, forradalmi erőket és biztosítja a sokat szen­vedett kambodzsai népet további sokoldalú támogatásáról. Az el­nökség kifejezte meggyőződését, hogy a magyar társadalom inter­nacionalista szolidaritása hozzá­járul a kambodzsai nép győzelmé­nek megszilárdításához, demok­ratikus államának létrehozásához, építő munkájának kibontakozásá­hoz, a népeink közötti barátság elmélyítéséhez, s ezzel az igazsá­gos, a népek önrendelkezési jogá­ra épülő indokínai béke megte­remtéséhez. Az SZKP XXV. kongresszusa összehívásának moszkvai visszhangja Első oldalon, szalagcím alatt közölte csütörtökön valamennyi moszkvai újság az egymondatos hírt. Tíz hónap múlva, 1976 feb­ruárjában összeül a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa. Moszkvában tavaly nyáron hangzottak el az első utalások ar­ra, hogy a párt vezetőit már ér­demben foglalkoztatja a kongresz­­szus előkészítése. A szovjet fővá­ros politikai megfigyelői azóta nagy érdeklődéssel tanulmányoz­tak minden erre vonatkozó újabb megnyilatkozást. A Szovjetunió Kommunista Pártjának e legma­gasabb szintű fórumai ugyanis mindenkor világtörténelmi kiha­tású mérföldkőnek bizonyultak a szocializmus leghatalmasabb or­szágának politikai, gazdasági, tár­sadalmi fejlődésében és egyben erős ösztönzést adtak a szocialis­ta világrendszer további fejlődé­séhez, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének szilárdításához. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára tavaly októberi kisinyovi beszé­dében foglalkozott először részle­tesen a következő pártkongresz­­szus feladataival. Egyebek között bejelentette, hogy a Szovjetunió­ban már dolgoznak a kongresszu­son elfogadásra kerülő tizedik öt­éves terv előkészítésén. Szavaiból világosan kitűnt, hogy az SZKP vezetői elégedettek az ipar és a mezőgazdaság növekedési ütemé­vel és úgy vélik, a következő terv­időszak legfontosabb feladata — a mennyiségi gyarapodás hosszan tartó korszakát követően —, a mi­nőségi követelmények határozot­tabb előtérbe állítása lesz. A tize­dik ötéves terv — mondotta Brezs­nyev — a minőség és a hatékony­ság ötéves terve lesz. (MTI) Gustáv Husák beszéde Prágában a Csehszlovák Nemzeti Front ülésén Prágában szerdán ülést tartott a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága. A záróbeszé­det Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának el­nöke tartotta. Az elmúlt harminc év mérlege a csehszlovák munkások, parasz­tok és értelmiségiek munkájának, a nemzeti front, a politikai pár­tok, a tömegszervezetek tevékeny­ségének eredményességéről ta­núskodik — állapította meg be­vezetőben Gustáv Husák. A CSKP KB főtitkára ezután így folytatta: — Nem lehet azt mondani, hogy nincsenek problé­máink vagy gondjaink, az azon­ban világos, hogy a szocialista társadalom és a szocialista állam megerősítésének problémáiról van szó. — Bejelentette, hogy a jövő hétre összehívták a CSKP Köz­ponti Bizottságának plenáris ülé­sét, amelyen egyes szociálpoliti­kai kérdéseket vitatnak meg. Gustáv Husák beszédében ez­után kitért rá, hogy a kapitalista országok propagandaszervei való­sággal hisztériát keltettek az úgy­nevezett Dubcek-levél körül, ab­ból a célból, hogy felújítsák a Csehszlovákia-ellenes kampányt. — A csehszlovák nép az 1968— 69-es évek anarchikus időszakát leküzdve, az elmúlt években nagy sikereket ért el gazdasági, szociá­lis és más területeken egyaránt. Ellenfeleink azonban arra kényszerítenek bennünket, hogy felidézzük a válságidőszakot — mondotta Husák. A csehszlovákellenes, antikom­­munista propagandakoncertben szerepet vállaltak Smrkovsky és társai is: leveleikből és „doku­mentumaikból” a burzsoá propa­ganda szenzációt kovácsolt. Ez­után Husák emlékeztetett rá, hogy ezeket a „dokumentumokat”, amelyek meghamisították a tör­ténelmet, a tényeket a csehszlo­vák párt és állam marxista poli­tikájával szembeni gyűlölet, dü­hödt szovjetellenesség hatotta át. — Smrkovsky halála után egy új „vezérre” volt szükség, akit fel lehet használni a csehszlovák nép ellen. Ilyen személynek bizonyult — nem véletlenül — Dubcek. Az utóbbi napokban nagy szenzációt keltett Dubcek levele, amelyet formálisan a szövetségi gyűléshez intézett, ténylegesen azonban — tartalmát tekintve — a nemzetkö­zi reakció és a Csehszlovákia-el­lenes burzsoá propaganda számá­ra íródott. Levelében Dubcek rá­galmazza pártunkat és politikáját, rágalmakat szór a többi szocialis­ta országgal fennálló szövetsé­günkre, rágalmazza a Szovjet­uniót. Gustáv Husák ezután kijelen­tette:­­ Dubcek akár holnap ki­utazhat bármelyik kapitalista or­szágba, amelynek „szabadságát” többre értékeli, mint népünk for­radalmi vívmányait. Ilyen állampolgárokra nincs szükségünk. Dubcek maga vá­lasztotta útját és követheti azt. A burzsoáziához, a nemzetközi re­akcióhoz vezető utat választotta, menjen hát hozzájuk. Ha azon­ban marad — és ez vonatkozik a többiekre is —, maradéktalanul tiszteletben kell tartania a cseh­szlovák törvényeket. A törvények megsértéséért viselni kell a fele­lősséget neki és a hozzá hason­lóknak is, akárcsak mindenki másnak. (CTK.) Gyorsabban, szervezettebben Hamarabb készül el kilenc nagyberuházás A nem szakember újságolvasó érdeklődését is bizonyára felkel­tette a Minisztertanács múlt heti üléséről kiadott közleménynek az a része, amely arról tájékoztatott, hogy a kormány az Országos Tervhivatal elnökének, a munka­ügyi és pénzügyminiszternek az előterjesztése alapján határozatot hozott a nagyberuházások határ­időre történő megvalósításának anyagi ösztönzésére. Eszerint 1975. április 1-től az úgynevezett ki­emelt nagyberuházásokon több műszakos, illetve folyamatos munkarendben dolgozó munkások és az építési, szerelési munkák irányítói részére pótlék fizethető. „Ha kell, szombaton és vasárnap is... ” Ez az intézkedés közvetlenül és döntően azt a kilenc nagyberuhá­zást érinti, amelynek gyorsított ütemű megvalósítását a Minisz­tertanács már az 1975. évi nép­­gazdasági tervben előírta és az ágazati minisztériumok vezetőit kötelezte az ezzel kapcsolatos ja­vaslatok és konkrét munkaprog­ramok kidolgozására. A „kilen­­cek” kijelölésében, megvalósítá­suk kivételes anyagi ösztönzési feltételeinek biztosításában az a megfontolás érvényesült, hogy a szóban forgó nehézipari, vas- és alumíniumkohászati s más ipar­ágakhoz tartozó üzemi kapacitások mielőbbi üzembe helyezése jobban megalapozza a népgazdaság biz­tonságos anyag- és energiaellátá­sát, segíti a hazai kőolaj- és föld­­gáztermelés tervezettnél gyorsabb növelését, külkereskedelmi mérle­günk egyensúlyának javítását, a számunkra kedvezőtlen világ­piaci hatások ellensúlyozását. Ezek a gyakorlati összefüggések a közvélemény számára még ért­hetőbbé teszik annak, a XI. párt­­kongresszus határozatában is hangsúlyozott elvnek a fontossá­gát, amely a beruházások rang­sorolását, a folyamatban levő fej­lesztések meggyorsítását, a továb­bi fejlődésünk szempontjából lét­­fontosságú beruházási tevékeny­ség megjavítását általában is el­sőrendű gazdasági és politikai fel­adatnak tekinti. Ez indokolja azt is, hogy a gyorsításra kijelölt kilenc nagy­­beruházás — köztük a Szegedi Kőolaj- és Földgázipari Létesít­mények, a Százhalombattai Hő­erőmű, a Székesfehérvári Köny­­nyűfémmű, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Dimnai Kőolajipari Vál­lalat fejlesztése, a papíriparhoz tartozó Dunaújvárosi Hullámver­tikum, valamint a Gyulai Hús­kombinát építése — az ország nyilvánossága előtt reflektorfény­be kerüljön, s ez is segítse, ösz­tökélje a kitűzött célok sikeres elérését. A gyorsítás lehetőségeit feltáró vizsgálatok és tárgyalások már hónapok óta folynak. A be­ruházók, a megvalósításban közre­működő tervező, kivitelező és le­bonyolító vállalatok megvitatták a­­legfontosabb tennivalókat, s az anyagi érdekeltség új felti­teleit is számításba véve részletes tervet dolgoztak ki minden munkahely­re, mind a kilenc nagy létesít­mény építési, üzembe helyezési határidőinek rövidítésére. A Szegedi Kőolaj- és Földgáz­ipari Létesítmények gázfeldolgozó üzemének építésénél, ahol anyag- és létszámhiány, valamint a múlt évi nagy őszi esőzések hátráltat­ták a kivitelezést, februártól már nyújtott műszakokkal, szombat­vasárnapi munkákkal és más in­tézkedésekkel igyekeznek a tem­pót gyorsítani. „A szovjet és a magyar szakemberek átdolgozzák a próbaüzemi terveket, s több műszakot vállalva a külkereske­delmi szerződésben előírt 180 nap helyett 90 nap alatt elvégzik az augusztus 5-i üzembe helyezéshez szükséges műszaki munkákat.” Így hangzik az említett beruhá­zásról érkezett egyik legutóbbi híradás, egy másik pedig így: „A Szolnoki Kerületi Bányafelügye­lőség a hivatalosan előírt nyolc­napos értesítéssel szemben 24 órán belül a helyszínen van, ha kell, szombaton és vasárnap is .. Jobb kereseti lehetőségek A milliárdokba kerülő építkezé­seken sokszor igen nehéz körül­mények között elért minden nap időmegtakarítás számottevő nye­reség az országnak. Ezért intéz­kedett úgy a kormány, hogy az anyagi érdekeltség feltételei, a munkások és a műszakiak kerese­ti lehetőségei a legelső helyre so­rolt kilenc nagyberuházáson le­gyenek a legkedvezőbbek, a leg­vonzóbbak, s az eddiginél jobban ösztönözzenek a tempó gyorsításá­ra. Ezt a célt szolgálja a többi kö­zött, hogy az időnként elkerülhe­tetlen nagyarányú túlórázás költ­ségei ezentúl nem terhelik a kivi­telező építőipari és szerelőválla­latok saját bérfejlesztését. A mű­szakpótlék differenciált felemelé­se megkönnyíti a határidők meg­tartásához, s a gyorsításhoz gyak­ran szükségessé váló több műsza­kos, folyamatos munkarend beve­zetését. Mindezen felül a gyorsításra ki­jelölt nagyberuházásokon a kor­mányhatározatban előírt mértékű pénzügyi alap, létesítményenként több millió forint fordítható a megvalósításban közreműködő le­bonyolító, tervező és kivitelező vállalatok dolgozóinak jutalmazá­sára. A jutalmat a beruházást irá­nyító illetékes miniszter adhatja a felügyeletet gyakorló tárcák ve­zetőinek hozzájárulásával, ő en­gedélyezheti a munkaerőhiányt pótló túlmunkát, s a kivitelezést irányító miniszterrel együtt, a szakszervezetekkel egyetértésben kezdeményezheti új, hatékony ösz­tönzési formák bevezetését. A végzett munkával arányosan A külön kedvezmény, a jutalom, az elvégzett többletmunkával arányos anyagi ösztönzés új, ha­tékony eszköze, s nem valamifé­le ellenszolgáltatás nélküli nem­zeti ajándék. A prémium vagy jutalom fizetésének épp ezért szigorú feltétele, hogy az ér­dekeltek a fejlesztést finanszíro­zó bankkal kötött külön szerző­désben rögzített kötelezettségei­ket hiánytalanul teljesítsék, hogy a beruházás üteme valóban meg­gyorsuljon, s így a többletráfor­dítás kamatostul megtérüljön a népgazdaságnak. Az elmondot­takból logikusan következik az is, hogy az érintett nagyberuházá­sokat irányító miniszter, az épít­tető intézkedési és jutalmazási jogköre, a megvalósítás szervezeti döntéseibe való beleszólása lé­nyegesen megnő, egyúttal növek­szik a felelőssége is a beruházá­sok előkészítéséért, a közreműkö­dő vállalatok tevékenységének összehangolásáért, a határidők és a költségek tartásáért. A kormányhatározat lehetősé­get adott arra is, hogy a beruhá­zó anyagi segítséget nyújtson a kivitelezőnek az építéshez, szere­léshez feltétlenül szükséges gé­pek beszerzésében. A növekvő fe­lelősséget példázza, hogy a gyor­sítási megállapodásokban érde­keltek több helyütt azt is kikötöt­ték: amennyiben az irányítók nem biztosítják a zavartalan anyagellátást, vagy a munkaterü­letet, akkor a többletbér, a na­gyobb kedvezmény a munkások­nak sem jár. Ettől az várható, hogy a munkások részéről is fo­kozódik a vezetőkre gyakorolt nyomás, a jogos igény a felelős­ségteljesebb irányításra, a jobb munkaszervezésre. A tét nagy. Csupán a nehéz­ipari tárcához tartozó nagyberu­házások gyorsításának várható népgazdasági haszna több mint 800 millió forint. Az ózdi új hen­germű üzembe helyezési határ­idejének előbbre hozása körülbe­lül 480 millió forint értékű több­lettermelést eredményezhet. A Dunaújvárosi Hullám vertikum papírfeldolgozó üzemének a ter­vezettnél három hónappal előbbi indítása mintegy 11 ezer tonna csomagolóeszköz tőkés importját helyettesíti, s ezzel több mint öt­millió dollárral csökkenti a nép­gazdaság devizaterheit. Nemcsak forintokban mérhető Ám a gyorsabb megvalósítás­tól, az üzembe helyezés időpont­jának, előbbre hozásától várható haszon nemcsak az­ adott beruhá­záson és nemcsak forintokban mérhető. A kezdeti eredményeket ugyanis nem csupán a kedvezőbb kereseti lehetőségek, s a kitűzött jutalmak ösztönzik, hanem a té­nyek és tapasztalatok bizonysága szerint a társadalmi szervezetek hatékony politikai munkája, a dolgozók szocialista kötelezettség­vállalásainak erkölcsi, közösségi, gondolkodási indítékai is. S az erőknek az a magas fokú koncent­rálása, amely most a legfon­tosabb „kilencekre” összpontosul, szervezettségben, fegyelemben és sok más vonatkozásban rendkí­vül hasznos tanulságokkal szol­gálhat az egész beruházási mun­ka megjavításához, az anyagi ösz­tönzés célszerű formáinak és módszereinek kialakításához, a nehéz és bonyolult fejlesztési fel­adatok hatékonyabb megoldásá­hoz. Oroszi István Változatlanul feszült helyzet Bejrútban Libanonban csütörtökön egész nap nem állt helyre a nyugalom, s a rendőrségi források szerint délelőtt mintegy tízen estek áldo­zatul a szélsőjobboldali falangis­­ták által kiprovokált, napok óta tartó lövöldözéseknek. Bejrútban és a többi nagyvárosban tovább­ra is zárva tartanak a bankok, az üzletek és az iskolák. Szünetel a forgalom Bejrút kikötőjében is, amelynek megnyitását péntekre tervezik. Mint már közöltük, szer­dán olyan hírek érkeztek, misze­rint tűzszünet lépett életbe. Bejrútban acélsisakos csendőrök és harckocsizók őrzik a paleszti­­naiak és a falangisták főhadiszál­lását. (MTI) 3 Tudományos konferencia Moszkvában a győzelem 30. évfordulója alkalmából Moszkvában tudományos kon­ferencia nyílt a fasizmus fölött aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából. A konferencia mun­kájában háborús veteránok, ki­emelkedő katonai vezetők, a szo­cialista országokból érkezett tu­dósok, hadtörténészek vesznek részt. Az értekezletet Andrej Grecs­­ko, a Szovjetunió marsallja, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter nyi­totta meg és Leonyid Brezsnyev hadseregtábornoknak, az SZKP KB főtitkárának, a háború aktív harcosának nevében üdvözölte a részvevőket. Grecsko marsall a többi között kijelentette, hogy a Szovjetunió megsemmisítése volt a német fa­sizmus legfőbb politikai és kato­nai célja. Éppen itt, a Szovjetunió elleni harcban, abban a törekvé­sükben, hogy mint államot, mint új társadalmi rendszert semmi­sítsék meg a Szovjetuniót, keres­ték a fasiszták a világuralom el­érésének kulcsát. Ezért volt a szovjet—német front a második világháború legfőbb arcvonala. A Szovjetunióra rákényszerített há­ború a világimperializmus erői­v­nek legnagyobb fegyveres táma­dása volt az egyik legsúlyosabb megpróbáltatás, amelyet hazánk valaha is átélt. Ebben a háború­ban dőlt el a világ első szocialis­ta államának sorsa, a világcivili­záció, a haladás és a demokrá­cia jövője — mondotta a szovjet honvédelmi miniszter. (TASZSZ)

Next