Népszabadság, 1975. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
1975. május 1., csütörtök NlPSZABADSÁG Magyar vezetők üdvözlő távirata a DVK vezetőinek Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke a következő táviratot küldte dr. Nguyen Huu Thónak, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága Elnöksége elnökének, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya mellett működő tanácsadó testület elnökének, Huynh Tan Phatnak, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya elnökének Ho Si Minh-városba. A vietnami nép hosszú felszabadító küzdelmének nagy győzelme alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Országgyűlése és Minisztertanácsa, az egész magyar nép nevében forró testvéri üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és Önökön keresztül Dél-Vietnam hős népének. ■A magyar nép a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel adózva, cselekvő szolidaritással támogatta azt a hősies küzdelmet, amelyet a dél-vietnami hazafiak a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának közvetlen irányításával északi testvéreikkel összefogva az imperializmus és csatlósai ellen vívtak a párizsi megállapodás végrehajtásáért, hazájuk szabadságáért, függetlenségéért, egységéért, a társadalmi fölemelkedésért, népük világszerte elismert nagy vezetője — Ho Si Minh elnök — végakaratának megvalósításáért. Az egész vietnami nép végső győzelmébe vetett szilárd meggyőződésünkkel önök mellett álltunk a közös célokért vívott harc legnehezebb perceiben is. A nagy áldozatok árán kivívott győzelem fölötti jogos örömben osztozva, biztosítjuk Önöket, hogy a továbbiakban is számíthatnak népünk legmélyebb testvéri érzéseiből fakadó internacionalista együttműködésre. Kívánunk Önöknek, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya mellett működő tanácsadó testület és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya valamennyi tagjának, egész Dél-Vietnam hazaszerető, bátor és dolgos népének további kiemelkedő eredményeket azon az úton, amelyen északi testvéreikkel szorosan összefogva haladnak a független, virágzó és békés Vietnam megteremtéséért, a testvéri szocialista országokkal kialakult sokoldalú együttműködés további elmélyítéséért, az emberiség békésebb és boldogabb jövőjének biztosításáért. Vietnami diplomaták látogatása a Minisztertanács elnökénél Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán hivatalában fogadta Nguyen Phu Loait, a Délvietnami Köztársaság budapesti nagykövetét és Dang Tran Ngoant, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti ideiglenes ügyvivőjét. A két diplomata tájékoztatást adott a felszabadító erők győzelméről, a vietnami népnek az amerikai imperializmus és csatlósai ellen vívott harca sikeres befejezéséről. Kifejezték köszönetüket a Magyar Népköztársaság párt-, állami és társadalmi szervezeteinek a sokoldalú, folyamatos és önzetlen testvéri támogatásért, amelyet politikai és fegyveres harcukhoz, békés építőmunkájukhoz egyaránt nyújtottak. A Minisztertanács elnöke tolmácsolta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és személy szerint Kádár János, a Központi Bizottság első titkára üdvözletét. A kormány és az egész magyar nép nevében testvéri szeretettel köszöntötte a hős vietnami népet történelmi jelentőségű győzelme alkalmából. A magyar nép további internacionalista támogatásáról biztosította Vietnam népét a békéért, a demokráciáért és a haladásért vívott harcában, hazája felvirágoztatására irányuló tevékenységében. Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának társaságában május 1. előestéjén ellátogatott Angyalföldre. A vendégeket a kerületi pártbizottság székházában Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára, Fehér Istvánná és Grossmann József, a pártbizottság titkárai üdvözölték. ■ A Központi Bizottság első titkára felkereste a 90 éves Kenderes Jutagyárat, amely ismét elnyerte a Kiváló vállalat címet. A vendégeket Németh Lászlóné, a pártbizottság titkára és Huszák Vilmos vezérigazgató köszöntötte és tájékoztatta a vállalat helyzetéről, majd kalauzolta az üzemben. Jellemző a vállalat kiváló munkájára, hogy egyharmadával kevesebb munkaerővel hatszorosára növekedett a termelékenység és ötszörösére a vállalat nyeresége. A vállalat — amelynek már csak a neve őrzi a kendert és a jutát, mert korszerű műanyagokkal dolgozik — jó példát mutat arra, hogyan kell és lehet a régi üzemépületek megőrzésével, a termelőberendezés korszerűsítésével ésszerűen és a leghatékonyabban fejleszteni a termelést. Most avattak fel egy ily módon korszerűsített, 4200 négyzetméter alapterületű, impozáns új üzemrészt, ahol világszínvonalon álló gépekkel megsokszorozták a termelést -és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredményeket érnek el. A vendégek megtekintették a cérnázót, a gombolyítót, a szövödét és a varrodát. Mindenütt fegyelmezett munka, rend, tisztaság és a munkásosztály nemzetközi ünnepére való készülődés jele fogadta őket. A dolgozó aszszonyok elkötelezettségét és lelkesedését kifejező és ízlését dicsérő május 1-i dekorációk, a párt XI. kongresszusát, a felszabadulás 30. évfordulóját éltető jelszavak díszítették a munkahelyeket. Az ünnepet megelőző napon a gyár minden üzemrészében műszakváltáskor röpgyűlést tartottak a dolgozók. Egy ilyen rögtönzött röpgyűlésen vett részt a szövődében örömmel fogadott vendégként Kádár János, s hallgatta végig Jancsó József üzemvezetőnek az ünnepet méltató és a dolgozókat a felvonulásra invitáló szavait. Kádár János emléksorokat jegyzett be a Vörös Október, a 25 éves felszabadulás, a Radnóti és a Thollmann szocialista brigádok naplójába, illetve a vállalat vendégkönyvébe. Kádár János nagy megelégedéssel szólt a látottakról. A Központi Bizottság nevében gratulált a Kiváló vállalat cím elnyeréséhez, további sok sikert kívánt, s külön kifejezte elismerését azért, hogy miközben a Vállalat fejlesztette a termelést, korszerűsítette a technikát, a technológiai folyamatokat, megőrizte és ápolja a nagy múltú gyár szép munkásmozgalmi hagyományait. Kongresszusi zászlóátadó ünnepségek A kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben elért kimagasló eredményeivel a Martfűi Tisza Cipőgyár elnyerte az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi zászlaját. Szerdán a gyár művelődési házában rendezett ünnepi nagygyűlésen Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke adta át a magas kitüntetést a gyár kollektívájának. A zászlót a dolgozók nevében Kiss Lajos vezérigazgató és Komáromi Béla, az MSZMP üzemi bizottságának titkára vette át; az ünnepségen részt vett dr. Gergely István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára is. A Chemolimpex eredményes vegyiáru-külkereskedelmi tevékenységéért és a mira versenyben elért sikereiért megkapta a Központi Bizottság kongresszusi zászlaját. Szerdán a MOM Művelődési Házban Nemes Dezsőtől, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjától, a Politikai Főiskola rektorától a külkereskedelmi vállalat kollektívája nevében Török István, a Chemolimpex vezérigazgatója és Szamosi Tibor, a vállalat párttitkára vette át a kongresszusi zászlót; a legjobban dolgozó szocialista brigád megkapta a Központi Bizottság kongresszusi oklevelét.Az ünnepségen ott volt dr. Molnár Endre, a budapesti pártbizottság titkára is. Az ország 31 legnagyobb üzletével rendelkező Centrum Áruházak a kereskedelemben kimagasló munkája elismeréseként nyerte el a kongresszusi zászlót. A kitüntetést a Magyar Kereskedelmi Kamara székházában rendezett ünnepségen Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára adta át Tarján István vezérigazgatónak és Koch Sándorné párttitkárnak. Az ünnepségen részt vett Gérnyi Kálmán, a budapesti pártbizottság titkára is. A Volán 20. számú Vállalat dolgozóinak az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi zászlaját Herczeg Károly, a Központi Bizottság tagja, a SZOT titkára adta át szerdán a Láng gyári művelődési házában tartott ünnepségen. A kongresszusi verseny legjobbjainak járó kitüntetést Tari László igazgató és Zagya Lajos, a vállalat pártbizottságának titkára vette át; az ünnepségen részt vett Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára is. Ifjabb szakszervezeti küldöttségek érkeztek a május 1-i ünnepségekre Szerdán újabb szakszervezeti küldöttségek érkeztek fővárosunkba a május 1-i ünnepségekre. Megérkezett a chilei, az etiópiai, a francia, a ghánai, a guineai, a kenyai, a kongói, a lengyel, a mauritániai, a portugál, a román, a skót és a tanzániai delegáció. Magyar szakszervezeti küldöttség utazott a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Portugáliába és Szíriába. A külföldi küldöttségek szerdán a SZOT és szakmai szakszervezetek vezetőivel tanácskoztak. Este a SZOT elnöksége fogadást adott a 33 országból érkezett külföldi vendégek tiszteletére, amelyen pohárköszöntőt mondott Földvári Aladár, a SZOT elnöke. 3 A DIFK győztes zászlaja Saigon felett, az elnöki palotán a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának zászlaja leng. Egy nappal a nemzetközi munkásosztály legnagyobb ünnepe előtt érkezett a hír, amely örömmel és lelkesedéssel tölti el mindazokat, akik a proletár internacionalizmus eszméi jegyében ülik meg ezt az ünnepet. Ho Si Minh 1969 májusában kelt végrendeletének szavai jutnak eszünkbe: „Bármilyen nehézség és nélkülözés árán, de népünk mindenképpen győzni fog.’’ Így lett. Saigon felszabadítása csakis történelmi mértékkel mérhető. Még fontosabb dátum ez a vietnami szabadságküzdelmek krónikájában, mint Dien Bien Phué. Mert ne feledjük: Dien Bien Phu után még az amerikai beavatkozás évei következtek, Saigon felszabadítása. Minh tábornok kapitulálása után nehéz lenne olyan burzsoá politikust találni, aki vietnami kalandon törné a fejét. Évtizedekig harcolt a vietnami nép a japán, a francia és az amerikai elnyomók, a régi és újgyarmatosítók ellen, azért a jogáért, hogy külső beavatkozás nélkül maga rendelkezhessen sorsáról. Azok közül, akik megkezdték ezt a küzdelmet, a legtöbben nem érték meg a mai napot. Elestek a dzsungelösvényeken, végeztek velük a kivégzőosztagok, elégette őket a napalm. Nem akármilyen ellenségek ellen folyt ez a harc Dél-Vietnamban. A francia expedíciós hadsereg semmiben sem szenvedett hiányt, amikor pedig az Egyesült Államok lépett Franciaország helyére, az egymást követő amerikai kormányzatok több mint félmillióra duzzasztották vietnami fegyveres erőiket. A neokolonializmus bábhadseregét a Pentagon, költséget nem kímélve, ultramodern fegyverekkel szerelte fel. A hatalom birtokosai e fegyverek árnyékában magabiztosak voltak és szemmel láthatóan egy egész korszakra rendezkedtek be. Alig volt olyan nemzetközi monopólium, nagybank, amelynek ne lett volna fiókja Saigonban. De a korszak sokkal rövidebb lett, mint ezt Thieu patrónusai közül bárki is gondolta volna: bebizonyosodott, hogy az imperializmus nemcsak azt a képességét veszti el fokozatosan, hogy meghatározza, hanem azt is, hogy előre lássa a legfontosabb eseményeket! Az, ami Dél-Vietnamban bekövetkezett, törvényszerű volt, de Thieu és pártfogói szinte elébe rohantak végzetüknek és meggyorsították a bukást. Thieu rezsimje papírrongynak tekintette, cinikusan semmibe vette és következetesen megszegte a párizsi egyezmény valamennyi pontját. Párizsban intézkedtek a nemzeti megbékélés előmozdításáról, ehelyett Saigonban durva erőszakot alkalmaztak a politikai foglyokkal szemben, és koncentrációs táborokba vetették még azt is, akit csak gyanúsítottak az ellenzéki tevékenységgel. Az egyezmény előírta a katonai beavatkozás megszüntetését és a tűzszünetet, ehelyett a saigoni vezetők utasítást adtak a „leopárdfoltok” felszámolására. A DIFK egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy felhívja a figyelmet: a másik oldal gúnyt űz a megállapodásból. Ilyen körülmények között, amikor minden tiltakozás hiábavalónak bizonyult, kapták meg a DIFK- erők a parancsot a visszacsapásra. Ez maradt egyetlen lehetséges mód az egyezmény érvényesítésére. Következésképp a CIFK-erők fellépése nemcsak a népek igazságérzetének, hanem a nemzetközi jog előírásainak és normáinak is teljes mértékben megfelelt. Ebből az is következik, hogy rossz helyen kereskednek azok, akik most Washingtonban a saját fiaskójukért másokat okolnak. Az egymást követő washingtoni kormányzatok kötötték pozícióikat egy olyan gyűlölt rezsimhez, amelynél korruptabbat aligha ismer a történelem. Találóan írta a New York Times az amerikai szerepről: „Mi azok mellé álltunk, akik vesztett ügyet képviseltek.” Ennek konzekvenciáival kerül most szembe az amerikai politika. Következésképpen az Egyesült Államoknak — amely a világpolitika több alapvető kérdésében a hetvenes évek elejére realista következtetésekhez jutott el — a valódi tanulságokat kell levonnia az ország történetének leghosszabb háborújából is. A történelmi jelentőségű esemény fő tényezője az a harc, amelyet Dél-Vietnam szabadságszerető erői északi testvéreikkel összefogva vívtak. Hadd tegyük mindjárt hozzá: ez nemcsak áldozatos harc volt — az áldozatok önmagukban sosem elegendőek —, hanem egyben mesteri módon vezetett küzdelem is. A hazájuk felszabadítására törekvő erők nem leegyszerűsített sémából indultak ki, hanem a lehető leghatékonyabban kapcsolták össze a katonai, a politikai és a diplomáciai küzdelmet. Ennek — a forradalmárok politikai érettségének, tapasztalatának — köszönhető, hogy a több évtizedes véres küzdelem befejező szakasza — Saigon bevétele — nem kívánt fölösleges áldozatokat és nem adott módot az imperializmus szélsőséges katonai köreinek a beavatkozásra. A végsőkig korhadt rezsim, amely a szuronyokra épült, végül már nem volt képes számottevő ellenállást kifejteni. A győzelem másik kulcstényezője korunk forradalmi erőinek szolidaritása az igaz ügyért harcoló Dél-Vietnammal, az egész vietnami néppel. Különösen lényeges volt az a sokoldalú politikai és katonai támogatás, amelyet a Szovjetunió és a szocialista közösség egybehangolt politikát folytató országai adtak az igazságos harchoz. A testvérországok segítsége eljutott Vietnamba, noha a szállítás nemzetközi feltételei nem voltak mindig egyszerűek, noha volt időszak, amikor a szállítmányok zöme hosszú és körülményes tengeri út után érkezett el rendeltetési helyére. A következetes elvi alapon álló osztálypolitika nemcsak a sokoldalú segítségnyújtásban fejeződött ki, hanem tágabb értelemben az új nemzetközi politikai feltételek kimunkálásában is. Ezek az új körülmények, az erőviszonyok módosulása alapján a nemzetközi feszültség enyhülésében fejeződnek ki, és mind kilátástalanabbá teszik az imperializmus számára a katonai beavatkozást. És Dél- Vietnam forradalmi erői, amelyek ma az ország történetében új lapot nyitnak, a jövőben is számíthatnak a szocialista országok — köztük hazánk — testvéri szolidaritására. Saigon neve így rögződött az agyunkba: féktelen elnyomás és önkény, a végsőkig kegyetlen és brutális fasiszta terroruralom. Saigon nevéről Thieu jutott eszünkbe. E város neve mától immár hivatalosan is Ho Si Minh városa és ez a városnévcsere önmagában is köteteknél többet mond korunk jellegéről. A főváros felett a szabadság zászlai lengenek, a tigrisketrecek foglyai szabaddá lettek és Dél- Vietnam ideiglenes forradalmi kormánya immár ellenőrzi az ország egész területét. Ebben a sokat szenvedett országban most, a fegyveres harc végeztével, új, nem könnyű feladatok kerülnek előtérbe: az újjáépítés, a demokratikus társadalom megteremtése. Egész Indokínában, sőt e térség határain túl is megerősödtek a függetlenségükért küzdő népek pozíciói, és elmondhatjuk: a nemzetközi feszültség egy veszélyes gócát sikerült felszámolni. Vajda Péter