Népszabadság, 1975. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

1975. május 1., csütörtök Nl­PSZABADS­Á­G Magyar vezetők üdvözlő távirata a DVK vezetőinek Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke a következő táviratot küldte dr. Nguyen Huu Thónak, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága Elnöksége elnöké­nek, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya mellett működő tanácsadó testület elnökének, Huynh Tan Phatnak, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya elnökének Ho Si Minh-városba. A vietnami nép hosszú felszabadító küzdelmének nagy győzelme alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Országgyűlése és Miniszter­­tanácsa, az egész magyar nép nevében forró testvéri üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és Önökön keresztül Dél-Viet­­nam hős népének. ■A magyar nép a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel adózva, cselekvő szolidaritással támogatta azt a hősies küzdelmet, amelyet a dél-vietnami hazafiak a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forra­dalmi kormányának közvetlen irányításával északi testvéreikkel összefogva az imperializ­mus és csatlósai ellen vívtak a párizsi megállapodás végrehajtásáért, hazájuk szabadságáért, függetlenségéért, egységéért, a társadalmi föl­­emelkedésért, népük világszerte elismert nagy vezetője — Ho Si Minh elnök — végakaratának megvalósításáért. Az egész vietnami nép végső győzelmébe vetett szilárd meggyő­ződésünkkel önök mellett álltunk a közös célokért vívott harc leg­nehezebb perceiben is. A nagy áldozatok árán kivívott győzelem fö­lötti jogos örömben osztozva, biztosítjuk Önöket, hogy a továbbiak­ban is számíthatnak népünk legmélyebb testvéri érzéseiből fakadó internacionalista együttműködésre. Kívánunk Önöknek, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forra­dalmi kormánya mellett működő tanácsadó testület és a Dél-viet­nami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya valamennyi tagjá­nak, egész Dél-Vietnam hazaszerető, bátor és dolgos népének további kiemelkedő eredményeket azon az úton, amelyen északi testvéreik­kel szorosan összefogva haladnak a független, virágzó és békés Viet­nam megteremtéséért, a testvéri szocialista országokkal kialakult sokoldalú együttműködés további elmélyítéséért, az emberiség béké­sebb és boldogabb jövőjének biztosításáért. Vietnami diplomaták látogatása a Mi­niszte­r­tanács elnökénél Fock Jenő, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán hivatalában fo­gadta Nguyen Phu Loait, a Dél­vietnami Köztársaság budapesti nagykövetét és Dang Tran Ngoant, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti ideiglenes ügyvivőjét. A két diplomata tájékoztatást adott a felszabadító erők győzel­méről, a vietnami népnek az amerikai imperializmus és csat­lósai ellen vívott harca sikeres befejezéséről. Kifejezték köszö­­netüket a Magyar Népköztársaság párt-, állami és társadalmi szer­vezeteinek a sokoldalú, folyama­tos és önzetlen testvéri támoga­tásért, amelyet politikai és fegy­veres harcukhoz, békés építőmun­kájukhoz egyaránt nyújtottak. A Minisztertanács elnöke tol­mácsolta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és személy szerint Kádár János, a Központi Bizottság első titkára üdvözletét. A kormány és az egész magyar nép nevében testvéri sze­retettel köszöntötte a hős viet­nami népet történelmi jelentősé­gű győzelme alkalmából. A ma­gyar nép további internacionalis­ta támogatásáról biztosította Viet­nam népét a békéért, a demokrá­ciáért és a haladásért vívott har­cában, hazája felvirágoztatására irányuló tevékenységében. Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára Biszku Bé­lának, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának társaságában május 1. előestéjén ellátogatott Angyalföldre. A vendégeket a kerületi pártbizottság székházá­ban Kovács Károly, a XIII. ke­rületi pártbizottság első titkára, Fehér Istvánná és Grossmann Jó­zsef, a pártbizottság titkárai üd­vözölték. ■ A Központi Bizottság első tit­kára felkereste a 90 éves Kender­es Jutagyárat, amely ismét el­nyerte a Kiváló vállalat címet. A vendégeket Németh Lászlóné, a pártbizottság titkára és Huszák Vilmos vezérigazgató köszöntötte és tájékoztatta a vállalat helyze­téről, majd kalauzolta az üzem­ben. Jellemző a vállalat kiváló munkájára, hogy egyharmadával kevesebb munkaerővel hatszoro­sára növekedett a termelékeny­ség és ötszörösére a vállalat nye­resége. A vállalat — amelynek már csak a neve őrzi a kendert és a jutát, mert korszerű mű­anyagokkal dolgozik — jó példát mutat arra, hogyan kell és lehet a régi­­ üzemépületek megőrzésé­vel, a termelőberendezés korsze­rűsítésével ésszerűen és a legha­tékonyabban fejleszteni a terme­lést. Most avattak fel egy ily mó­don korszerűsített, 4200 négyzet­­méter alapterületű, impozáns új üzemrészt, ahol világszínvonalon álló gépekkel megsokszorozták a termelést -és nemzetközi viszony­latban is kiemelkedő eredménye­ket érnek el. A vendégek megtekintették a cérnázót, a gombolyítót, a szövö­dét és a varrodát. Mindenütt fe­gyelmezett munka, rend, tiszta­ság és a­ munkásosztály nemzet­közi ünnepére való készülődés jele fogadta őket. A dolgozó asz­­szonyok elkötelezettségét és lelke­sedését kifejező és ízlését dicsérő május 1-i dekorációk, a párt XI. kongresszusát, a felszabadulás 30. évfordulóját éltető jelszavak dí­szítették a munkahelyeket. Az ünnepet megelőző napon a gyár minden üzemrészében műszak­­váltáskor röpgyűlést tartottak a dolgozók. Egy ilyen rögtönzött röpgyűlésen vett részt a szövődé­ben örömmel fogadott vendég­ként Kádár János, s hallgatta vé­gig Jancsó József üzemvezetőnek az ünnepet méltató és a dolgozó­kat a felvonulásra invitáló sza­vait. Kádár János emléksorokat jegy­zett be a Vörös Október, a 25 éves felszabadulás, a Radnóti és a Thollmann szocialista brigádok naplójába, illetve a vállalat ven­dégkönyvébe. Kádár János nagy megelégedéssel szólt a látottak­ról. A Központi Bizottság nevé­ben gratulált a Kiváló vállalat cím elnyeréséhez, további sok si­kert kívánt, s külön kifejezte el­ismerését azért, hogy miközben a Vállalat fejlesztette a termelést, korszerűsítette a technikát, a technológiai folyamatokat, meg­őrizte és ápolja a nagy múltú gyár szép munkásmozgalmi ha­gyományait. Kongresszusi zászlóátadó ünnepségek A kongresszusi és a felszabadu­lási munkaversenyben elért kima­gasló eredményeivel a Martfűi Tisza Cipőgyár elnyerte az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi zászlaját. Szerdán a gyár művelődési házában rende­zett ünnepi nagygyűlésen Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke adta át a magas kitüntetést a gyár kollektívájának. A zászlót a dolgozók nevében Kiss Lajos vezérigazgató és Komáromi Béla, az MSZMP üzemi bizottságának titkára vette át; az ünnepségen részt vett dr. Gergely István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára is. A Chemolimpex eredményes vegyiáru-külkereskedelmi tevé­kenységéért és a mira verseny­ben elért sikereiért megkapta a Központi Bizottság kongresszusi zászlaját. Szerdán a MOM Műve­lődési Házban Nemes Dezsőtől, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjától, a Politikai Főiskola rek­torától a külkereskedelmi vállalat kollektívája nevében Török István, a Chemolimpex vezérigazgatója és Szamosi Tibor, a vállalat párt­titkára vette át a kongresszusi zászlót; a legjobban dolgozó szo­cialista brigád megkapta a Köz­ponti Bizottság kongresszusi ok­­levelét.­Az ünnepségen ott volt dr. Molnár Endre, a budapesti pártbizottság titkára is. Az ország 31 legnagyobb üzleté­vel rendelkező Centrum Áruhá­zak a kereskedelemben kimagasló munkája elismeréseként nyerte el a kongresszusi zászlót. A kitünte­tést a Magyar Kereskedelmi Ka­mara székházában rendezett ün­nepségen Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára adta át Tarján István vezérigazgatónak és Koch Sándorné párttitkárnak. Az ünnepségen részt vett Gérnyi Kál­mán, a budapesti pártbizottság titkára is. A Volán 20. számú Vállalat dol­gozóinak az MSZMP Központi Bi­zottságának kongresszusi zászla­ját Herczeg Károly, a Központi Bizottság tagja, a SZOT titkára adta át szerdán a Láng­ gyári mű­velődési házában tartott ünnepsé­gen. A kongresszusi verseny leg­jobbjainak járó kitüntetést Tari László igazgató és Zagya Lajos, a vállalat pártbizottságának titkára vette át; az ünnepségen részt vett Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára is. Ifjabb szakszervezeti küldöttségek érkeztek a május 1-i ünnepségekre­ ­ Szerdán újabb szakszervezeti küldöttségek érkeztek fővárosunk­ba a május 1-i ünnepségekre. Megérkezett a chilei, az etiópiai, a francia, a ghánai, a guineai, a ke­nyai, a kongói, a lengyel, a mau­­ritániai, a portugál, a román, a skót és a tanzániai delegáció. Magyar szakszervezeti küldött­ség utazott a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaság­ba, Portugáliába és Szíriába. A külföldi küldöttségek szerdán a SZOT és szakmai szakszerveze­tek vezetőivel tanácskoztak. Este a SZOT elnöksége fogadást adott a 33 országból érkezett külföldi vendégek tiszteletére, amelyen pohárköszöntőt mondott Földvári Aladár, a SZOT elnöke. 3 A DIFK győztes zás­zlaja Saigon felett, az elnöki palotán a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányá­nak zászlaja leng. Egy nappal a nemzetközi munkásosztály legna­gyobb ünnepe előtt érkezett a hír, amely örömmel és lelkesedéssel tölti el mindazokat, akik a prole­tár internacionalizmus eszméi jegyében ülik meg ezt az ünne­pet. Ho Si Minh 1969 májusában kelt végrendeletének szavai jut­nak eszünkbe: „Bármilyen ne­hézség és nélkülözés árán, de né­pünk mindenképpen győzni fog.’’ Így lett. Saigon felszabadítása csakis történelmi mértékkel mérhető. Még fontosabb dátum ez a viet­nami szabadságküzdelmek kró­nikájában, mint Dien Bien Phué. Mert ne feledjük: Dien Bien Phu után még az amerikai be­avatkozás évei következtek, Sai­gon felszabadítása. Minh tábor­nok kapitulálása után nehéz len­ne olyan burzsoá politikust talál­ni, aki vietnami kalandon törné a fejét. Évtizedekig harcolt a viet­nami nép a japán, a francia és az amerikai elnyomók, a régi és újgyarmatosítók ellen, azért a jo­gáért, hogy külső beavatkozás nélkül maga rendelkezhessen sor­sáról. Azok közül, akik megkezd­ték ezt a küzdelmet, a legtöbben nem érték meg a mai napot. El­estek a dzsungelösvényeken, vé­geztek velük a kivégzőosztagok, elégette őket a napalm. Nem akármilyen ellenségek ellen folyt ez a harc Dél-Vietnamban. A francia expedíciós hadsereg sem­miben sem szenvedett hiányt, amikor pedig az Egyesült Álla­mok lépett Franciaország helyé­re, az egymást követő amerikai kormányzatok több mint félmil­lióra duzzasztották vietnami fegy­veres erőiket. A neokolonializ­­mus bábhadseregét a Pentagon, költséget nem kímélve, ultramo­dern fegyverekkel szerelte fel. A hatalom birtokosai e fegyverek árnyékában magabiztosak voltak és szemmel láthatóan egy egész korszakra rendezkedtek be. Alig volt olyan nemzetközi monopó­lium, nagybank, amelynek ne lett volna fiókja Saigonban. De a kor­szak sokkal rövidebb lett, mint ezt Thieu patrónusai közül bárki is gondolta volna: bebizonyoso­dott, hogy az imperializmus nem­csak azt a képességét veszti el fo­kozatosan, hogy meghatározza, hanem azt is, hogy előre lássa a legfontosabb eseményeket! Az, ami Dél-Vietnamban bekö­vetkezett, törvényszerű volt, de Thieu és pártfogói szinte elébe rohantak végzetüknek és meg­gyorsították a bukást. Thieu re­­zsimje papírrongynak tekintet­te, cinikusan semmibe vette és következetesen megszegte a pári­zsi egyezmény valamennyi pont­ját. Párizsban intézkedtek a nem­zeti megbékélés előmozdításáról, ehelyett Saigonban durva erősza­kot alkalmaztak a politikai fog­lyokkal szemben, és koncentrá­ciós táborokba vetették még azt is, akit csak gyanúsítottak az el­lenzéki tevékenységgel. Az egyez­mény előírta a katonai beavatko­zás megszüntetését és a tűzszüne­tet, ehelyett a saigoni vezetők utasítást adtak a „leopárdfoltok” felszámolására. A DIFK egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy felhívja a figyelmet: a másik ol­dal gúnyt űz a megállapodásból. Ilyen körülmények között, amikor minden tiltakozás hiábavalónak bizonyult, kapták meg a DIFK- erők a parancsot a visszacsapás­­ra. Ez maradt egyetlen lehetséges mód az egyezmény érvényesítésé­re. Következésképp a CIFK-erők fellépése nemcsak a népek igaz­ságérzetének, hanem a nemzet­közi jog előírásainak és normái­nak is teljes mértékben megfe­lelt. Ebből az is következik, hogy rossz helyen kereskednek azok, akik most Washingtonban a saját fiaskójukért másokat okolnak. Az egymást követő washingtoni kormányzatok kötötték pozíciói­kat egy olyan gyűlölt rezsim­hez, amelynél korruptabbat alig­ha ismer a történelem. Talá­lóan írta a New York Times az amerikai szerepről: „Mi azok mellé álltunk, akik vesztett ügyet képviseltek.” Ennek konzekven­ciáival kerül most szembe az amerikai politika. Következéskép­pen az Egyesült Államoknak — amely a világpolitika több alap­vető kérdésében a hetvenes évek elejére realista következtetések­hez jutott el — a valódi tanulsá­gokat kell levonnia az ország tör­ténetének leghosszabb háborújá­ból is. A történelmi jelentőségű ese­mény fő tényezője az a­­ harc, amelyet Dél-Vietnam szabadság­szerető erői északi testvéreikkel összefogva vívtak. Hadd tegyük mindjárt hozzá: ez nemcsak áldo­zatos harc volt — az áldozatok önmagukban sosem elegendőek —, hanem egyben mesteri módon vezetett küzdelem is. A hazájuk felszabadítására törekvő erők nem leegyszerűsített sémából in­dultak ki, hanem a lehető legha­tékonyabban kapcsolták össze a katonai, a politikai és a diplomá­ciai küzdelmet. Ennek — a forra­dalmárok politikai érettségének, tapasztalatának — köszönhető, hogy a több évtizedes véres küzde­lem befejező szakasza — Saigon bevétele — nem kívánt fölösleges áldozatokat és nem adott módot az imperializmus szélsőséges katonai köreinek a beavatkozásra. A vég­sőkig korhadt rezsim, amely a szuronyokra épült, végül már nem volt képes számottevő ellen­állást kifejteni. A győzelem másik kulcsténye­zője korunk forradalmi erőinek szolidaritása az igaz ügyért har­coló Dél-Vietnammal, az egész vietnami néppel. Különösen lé­nyeges volt az a sokoldalú politi­kai és katonai támogatás, amelyet a Szovjetunió és a­ szocialista kö­zösség egybehangolt politikát folytató országai adtak az igazsá­gos harchoz. A testvérországok se­gítsége eljutott Vietnamba, noha a szállítás nemzetközi feltételei nem voltak mindig egyszerűek, noha volt időszak, amikor a szál­lítmányok zöme hosszú és körül­ményes tengeri út után érkezett el rendeltetési helyére. A követ­kezetes elvi alapon álló osztály­politika nemcsak a sokoldalú se­gítségnyújtásban fejeződött ki, ha­nem tágabb értelemben az új nemzetközi politikai feltételek ki­munkálásában is. Ezek az új kö­rülmények, az erőviszonyok mó­dosulása alapján a nemzetközi feszültség enyhülésében fejeződ­nek ki, és mind kilátástalanabbá teszik az imperializmus számára a katonai beavatkozást. És Dél- Vietnam forradalmi erői, amelyek ma az ország történetében új la­pot nyitnak, a jövőben is számít­hatnak a szocialista országok — köztük hazánk — testvéri szoli­daritására. Saigon neve így rögződött az agyunkba: féktelen elnyomás és önkény, a végsőkig kegyetlen és brutális fasiszta terroruralom. Sai­gon nevéről Thieu jutott eszünk­be. E város neve mától immár hi­vatalosan is Ho Si Minh városa és ez a városnévcsere önmagában is köteteknél többet mond korunk jellegéről. A főváros felett a szabadság zászlai lengenek, a tigrisketrecek foglyai szabaddá lettek és Dél- Vietnam ideiglenes forradalmi kormánya immár ellenőrzi az or­szág egész területét. Ebben a so­kat szenvedett országban most, a fegyveres harc végeztével, új, nem könnyű feladatok kerülnek elő­térbe: az újjáépítés, a demokrati­kus társadalom megteremtése. Egész Indokínában, sőt e térség határain túl is megerősödtek a függetlenségükért küzdő népek pozíciói, és elmondhatjuk: a nem­zetközi feszültség egy veszélyes gócát sikerült felszámolni. Vajda Péter

Next