Népszabadság, 1975. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

(0 Zánka nyitott kapui Várost avatnak ma. A városi ranghoz szükséges jegyeket könnyen felfedez­hetjük az új településen. Vasútállomás, hajókikötő fogadja az érkezőt. A város­kapu vendégváróan nyitott. Szomszéd­ságában áll a főporta épülete, amit a helybeliek, alakja miatt, Napóleon ka­lapjának becéznek. Merthogy az itteni városlakók fantáziája végtelen. Szüksé­gük is lesz rá, hiszen nevet kell adni az utcáknak, a parkoknak. Egyelőre neve a helységnek van: Balatoni Úttörőváros, Zánka. Polgárai a gyerekek, az úttörők. Akik éppen a nemzetközi gyermekna­pon vehetik át a mintegy ötszázmillió forinttal épült várost. Várost és nem tá­bort, miként az építmények ismerői mondják. Romantika a kövek között A hely kiválasztása alapos körülte­kintést igényelt. A feltétel: legyen a Ba­laton partján, de kirándulásra is alkal­mas környezetben, lehetőleg romantiku­san szép tájban. Zánkát dombok övezik, a városon keresztül folyik a Csorsza-pa­­tak. Völgye néhány száz méterrel odébb még szinte érintetlenül őrzi a termé­szeti szépségeket. A táj a hét évvel ez­előtt kezdődött építkezéssel alakult át. A tereprendezés volt az első. Aztán 1969. augusztus 15-én elhelyezték az alapkövet. A terület 385 kataszteri hold, tíz kilométer szilárd burkolatú úton köz­lekedhetnek — egymástól szigorúan el­választva — a gyalogosok és a jármű­vek. A patak fölött apró hidak ívelnek át. A tervek szerint a budapesti Duna­­hidakat utánozzák majd. De ez már dekoráció, a gyerekeket foglalkoztató játék lesz — a nagy építkezés befejező­dött. A kikötő és a strand elhódított a ná­dasból egy darabkát. Több tucat vízi járművet, csónakot tárolhatnak a csó­nakházban, és közvetlen szomszédságá­ban megmaradt a „vadludak természe­tes tanyázóhelye”, mint a várost ismer­tető kiadványban olvasható. A központi épület magasan kiemelke­dik a tájból. Az irodákon kívül ebben kapott helyet a könyvtár, az úttörőtör­téneti múzeum, több tanácskozó és tár­salgó. A tetőről sorra vehetjük a többi létesítményt: a háromezer adagos kony­hát és éttermet, a félezer gyereket befo­gadó előadótermet — benne korszerűen felszerelt színpad —, a sportcsarnokot és a stadiont, 3000 fős lelátóval. Odébb egészségház. A domboldalon a nyolc té­liesített lakóépület, egyenként 120 út­törő és öt vezető szálláshelye. A Csorsza­­patak másik oldalán a nyáron üzemelő 16 nyári tábor épületei találhatók. A víztorony 36 méter magas. A központi épület­­mögötti parkban szoborkiállítást rendeztek, a nyári hónapokra bocsátot­ták műveiket a tábor rendelkezésére a művészek. Rádióadó a repülőben A talapzatoknak, a köveknek is törté­netük van. A szobrászok ugyanis sóvá­rogva nézték, milyen szép, vörös és fe­hér tömböket állítanak szobraik alá. Két kőbánya adta a legjobbat a gyerekeknek. A szobrokból néhány bizonyára ál­landó lakója lesz a városnak, s néhány év múlva szoborparkban gyönyörköd­hetnek a gyerekek és a látogatók. A mozgalmi múzeum anyagát sok helyről gyűjtötték. Az úttörőszövetség harmin­cadik születésnapjára lesz teljes az ad­digi esztendők dokumentumait felölelő anyag. A könyvtárban az ifjúsági és gyermekkönyvek, valamint az úttörő­szövetséggel foglalkozó kiadványok a törzsállomány. A Magyar Úttörők Szö­vetsége Országos Elnöksége megfogal­mazásában „Funkciója szerint a könyv­tár gyűjti a 10—14 éves korosztálynak szóló magyar nyelvű gyermek- és ifjú­sági irodalmat, folyóiratokat, valamint a gyermekek számára is alkalmas felnőt­teknek szóló népszerű tudományos, is­meretterjesztő kiadványokat.” Az állomás szomszédságában páncél­vonat a Tanácsköztársaság idejéből, múzeumi értékű mozdony — csillog a napfényben, nemhiába gondozzák a ta­polcai fűtőház dolgozói. Erdő közepén állították fel a haditechnika eszközeit. Repülő, harckocsi, ágyú. A repülőgép­ben — pontosan ott, ahol az igaziban dolgozik a rádiós — adó-vevő készülé­ket működtethetnek a pajtások. Kell igazibb játék? A kérdés az, vajon a nagy költséggel megépült város mi célt szolgál? A leg­jobb úttörők mozgalmi oktatását első­sorban. Nyáron kéthetes turnusokban háromezer úttörőt fogadnak, a tanév hónapjaiban őrsvezetőket képeznek, akiknek iskolai oktatását is az úttörő­városban végzik. Évente 25 ezer pajtás élvezheti Zánka örömeit. Becslés szerint minden őrsvezetőre kétszer kerülhet sor úttöréseiben. Azaz, ami Zánkán elhang­zik, amit Zánkán bemutatnak, amit ki lehet próbálni, annak hatnia kell az or­szág minden részében. Az úttörőváros alkalmas arra, hogy az úttörőszövetség mozgalmi bázisa legyen. Részleges mű­ködésének tapasztalatai szerint —elő­ször 1971 nyarán fogadott kétezer gye­reket, tavaly már több mint húszezer magyar és hatszáz külföldi pajtás lakott itt — a zánkai módszerek „kapósak”. Nádházi Lajos, a város főigazgatója mondta: — Amikor céljainkról kérdeznek, el­mondjuk nevelési teendőinket. Valóban azt szeretnénk, ha a gyerekek „rászok­nának” a jó mozgalmi munkára, ha fel­ébresztenénk igényeiket a tartalmasabb iránt. De hadd mondjam el, hogy mi­ként akarjuk, ezt elérni. A gy­erekek alapvető tevékenységi formái nálunk a következők: sokat kirándulnak, amit nevezhetünk fizikai edzettségük növe­lésének, de az élmény ebből a túra, a környék történelmi emlékeinek, termé­szeti adottságainak megismerése. Stran­dolnak, úszni tanulnak. Kulturális ren­dezvényeket látogatnak — neves művé­szeket hívunk meg, és a gyerekek önálló produkcióit engedjük a színpadra. A gyermekalkotások galériájában a hazai és nemzetközi gyermeki alkotások kap­nak helyet. A galéria kapcsolatot tart a képzőművészetben tehetséges gyerekek­kel. Karneválokat, játékokat rendezhet­nek, találkoznak kiváló tudósokkal, a munkásmozgalom veteránjaival, a mun­ka hőseivel. A vezetőképzésnek egyik fontos eleme, hogy végigjátszhatják tel­jes komolysággal a vezetést, a döntést, maguk mérhetik le, mit jelentenek a jó vezetői erények és így tovább. Tulaj­donképpen azt szeretnénk, ha a gyere­kekben ittlétük alatt kialakulna a he­lyes életvitel. Valami olyasmi, amit mi felnőttek is szeretnénk elérni: a tevé­kenységeket úgy váltogatni a nap folya­mán, hogy mindig pihentető kövesse a fárasztót. Szellemi a fizikait, játékos az elmélyülést igénylőt. A helyes életvitel A nevelés feladata csak részben há­rul a pedagógusokra. A várost úgy épí­tették, és úgy rendezték be, hogy ne­veljen. A szoborkiállítás, a galéria esz­tétikai érzékre, a könyvtár az olvasásra — beleértve a könyvkiválasztás mód­ját, a könyvtár használatának tudniva­lóit is. A múzeum, ahová mindenkit be­vezetnek, a történelmi események isme­retére sarkall, a haditechnikai parkban a hazaszeretet, a honvédelem kötelessé­ge juthat a gyerekek eszébe. A fákról, a különböző helyről gyűjtött kőzetek­ről tábla árulja el a fontosabb adato­kat. Nemes Péter, az úttörőszövetség tit­kára mondta: — Ami Zánkán kialakulhat, az telje­sen új a mozgalom történetében. A vá­ros romantikáját megtalálják-e a gye­rekek, erre a kérdésre várjuk a gyakor­lattól a választ. A nagyvárosok vonzó erejét érezzük, tapasztaljuk, nagyon ne­héz lenne egy-két mondatban megmon­dani, hogy miben rejlik. Zánkán a gye­­­­rekek egy város éle­tének irányításában, életritmusának, szo­kásainak kialakítá­sában vesznek részt. Mit éreznek ebből magukénak, ki mondja majd, hogy­­ az úttörőváros tel­jes jogú polgára és milyen alapon? A zánkai programot megtervezett, kö­tetlen programként tartjuk nyilván. Azaz a gyerekek szabadon választ­hatnak különböző tevékenységi for­mákból. Mindig csi­nálnak valamit. De nem úgy, ahogy az úttörőtáborokban szokásos. Itt plakát hirdeti, hogy mit játszanak a mozi­ban, itt program le­het a séta a patak partján. A város készen áll. Messze a kör­nyéken hasonlóan felszerelt iskola, művelődési objek­tum nincs. Az ős­lakók megszokták, befogadták a várost. A felnőtt dolgozók nagy részét a kör­nyék falvai adják. A köpenyükön jel­vényt viselnek, más színűt az újak, most a törzsgárda tagjai. Utóbbiak már az úttörőélet minden fortélyának ismerői. A takarító néni sok­szor jobban izgul a verseny előtt, mint a gyerekek, tudja, mi a helyes válasz, előkészíti a gyere­kek ruhatárát... Felnőttekre várva — Nem akarjuk, hogy az úttörőváros valamiféle rezervátummá váljék — mondta Szűcs Istvánné, a Magyar Úttö­rőszövetség főtitkára. — A társadalom eddig is sokat segített, a város továbbra is nyitott kapukkal várja a felnőttek tá­mogatását, szeretetét. Máris együttműködési megállapodást kötöttek a néphadsereg, a határőrség és szovjet katonai alakulatokkal, a Magyar Képzőművészek Szövetségével, a Kép­ző- és Iparművészeti Lektorátussal, az Országos Oktatástechnikai Központtal, a tapolcai fűtőházzal. Az építkezés ide­jén a szakmunkásfiatalok mintegy 30 millió forint értékű munkával járultak hozzá az Úttörővároshoz. Veszprém me­gyéből a párt- és társadalmi szervezetek tagjai dolgoztak kommunista szombaton a gyerekekért. Az ajándék, a gyereknapra elkészült ajándék így, ettől is teljes. Mit kíván­hatunk a legfiatalabb városnak , melynek lakói véglegesen kibérelték a legfiatalabb korúak,városa jelzőt? Sok boldog évet, Úttörőváros! MAROS DÉNES nagyi Látkép a főépület tetejéről. (MIKÓ LÁSZLÓ felvételei.) Az űttörőváros csónakkikötője ... és haditechnikai parkja. NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next