Népszabadság, 1975. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-02 / 153. szám
1975. július 2., szerda NÉPSZABADSÁG A KÖZÉLET 111 RE ! Átadta megbízólevelét a Bolgár Népköztársaság új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden fogadta Vladimír Videnov rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Bolgár Népköztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Rácz Pál külügyminiszter-helyettes. A vietnami békemozgalmi küldöttség programja Le Chang Phuong, a VDK munkaügyi miniszterhelyettese, a békevédelmi bizottság elnökségének tagja által vezetett vietnami békemozgalmi küldöttség hétfőn Czerván Mártonnéval, a SZOT nőbizottságának elnökével találkozott. A vendégek tájékoztatást kaptak a bizottság munkájáról, vietnami szolidaritás akcióiról. Kedden a küldöttséget dr. Réczei László, az OBT alelnöke kíséretében szívélyes baráti beszélgetésen fogadta Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője. Fogadás a kanadai nemzeti ünnep alkalmából R. B. Edmonds, Kanada budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a kanadai nemzeti ünnep alkalmából kedden fogadást adott rezidenciáján. A fogadáson részt vett dr. Polinszky Károly oktatási miniszter, Nagy János külügyminiszterhelyettes, dr. Szalai Béla, külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint a gazdasági, a kulturális, a társadalmi élet több más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. Kibővített félust lakott a KJISZ buttspesti tpisottstagja A KISZ budapesti bizottsága kedden kibővített ülésen vizsgálta meg a KISZ-munka továbbfejlesztésére 1974. áprilisában hozott központi bizottsági határozat végrehajtásának fővárosi tapasztalatait. Az ülésen a többi között részt vett dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke. Boros Béla, a KISZ budapesti bizottságának első titkára vitaindítójában elmondotta, hogy a KISZ-szervezetek, a KISZ-tagok döntő többsége megértette: az áprilisi határozat célja, hogy a fiatalok közötti nevelőmunkát a kor követelményeinek megfelelően fejlesszék tovább, s a párt politikáját, a marxizmus-leninizmus ideológiájának tudatosítását a ma ifjúságának legjobban megfelelő módszerekkel valósítsák meg. Üvegipari öntöde épült Pásztón Az üvegipar sajószentpéteri öntödéje már évek óta nem felelt meg sem a termékek mennyiségében, sem minőségében a megkívánt követelményeknek. Ezért az Üvegipari Művek egy régebben létesített vasipari üzemének bővítésével Pásztón új öntödét létesített. A csaknem huszonötmillió forintos beruházás elkészült, néhány hete megkezdődött a kemencékben a próbaöntés, s mintegy két hónap múlva a folyamatos termelést is elkezdik. Az üvegiparnak évenként 15— 20 millió forint értékben, mintegy 1200 tonna vasöntvényre van szüksége. Az új öntöde korszerű, jórészt a szocialista országokból vásárolt gépeivel, műszereivel és nagy kapacitású indukciós kemencéjével, kevés emberi munka igénybevételével működik. A pásztói öntöde elsősorban a sajószentpéteri, orosházi és salgótarjáni üveggyárak egyre növekvő termelésének kielégítését szolgálja. nyászok derékhada, a 40—50 évesek csaknem fele, valamilyen betegség következtében, csökkent munkaképességgel dolgozik, őket kímélni emberi, társadalmi kötelesség. Egy okkal több, hogy fokozzák a gépesítést a vágathajtásban és a termelésben egyaránt. Hogyan állnak tehát a gépekkel? István-aknán, a Mecseki Szénbányák második legnagyobb bányájában jelenleg mindössze egy finn gyártmányú fúrógéppel számolhatnak. Nagy teljesítményű gép ez, amely robbantáshoz fúrja elő a lyukakat. Ennyi azonban nem elegendő, szükség van a lerobbantott készlet nagy teljesítményű rakodókocsikra való felmérésére, szállítószalagra, illetve teljes gépsorra, hogy a szenet, a még több szenet napfényre hozzák. Ezt a gépsort nem tudták beszerezni, hozzáláttak tehát és házilag készítettek egyet, amely a fúrógéphez illeszthető. Ez azonban kevésnek bizonyult a fúrógép kiszolgálásához. Ráadásul megállapították, hogy az így kialakított gépsor teljesítménye nem nagyobb, mint a hagyományoskézi jövesztésű. * És a fiatalok? Egy bányaüzem termelését azonban csak gépesítéssel nem lehet fokozni. A gépek kezeléséhez fiatal, jól képzett bányászokra is szükség van. Mikor jönnek a fiatalok a bányába? Elsősorban akkor, ha a bánya jól gépesített, és kevesebb a fáradság. Mi vonzza őket István-aknára? Először az, hogy közel esik Pécshez. Másodszor, hogy a bányaártalmakat — különösen a szilikózisveszélyt — különböző intézkedésekkel, erélyesen korlátozták, ezért új megbetegedés alig fordul elő. Az új nyugdíjrendelet is vonzó. Eddig a bányász, ahogy öregedett, mind kevesebbet keresett, mert csökkent a teljesítménye. Végül, ha felkerült a napra dolgozni, mert lent már nem bírta, nyugdíjalapja mind kisebb lett. Nyugdíját ugyanis az utolsó öt év keresete szerint állapították meg, míg ma az utolsó tíz év a kereset szempontjából legjobb három évének az átlagát veszik alapul. Ráadásul ez nem lehet alacsonyabb az adott szakma — például az aknánál dolgozó vájárok — kialakult átlagkereseténél. A fiatalok szemében azonban a a legvonzóbb a lakás. Vannak jelentkezők, mint legutóbb egy Kaposvár környéki erdőgazdaságtól voltak, akik meghagyták címüket: értesítsék őket, ha lesz lakás, mert akkor azonnal eljönnek a bányához dolgozni. A Mecseki Szénbányáknak a következő ötéves tervben 1300 bányászlakás jut. Jelenleg 680 jogos lakásigénylőt tartanak nyilván, olyan nagycsaládosokat, akik egyszobás lakásokban élnek. Az övék az elsőbbség, a fennmaradó lakásokat azok kapják, akik ide jönnek dolgozni, s érdemesek is rá. Ide jönnek , és bányászokká válnak, de ehhez is idő kell, csakúgy, mint a gépesítéshez. A Mecseki Szénbányák és kivált az öreg István-akna legnagyobb vetélytársa az idő. Ezért azzal készülnek a bánya születésnapjára, hogy az ötvenéves aknát mielőbb megfiatalítják, s a többiekkel, a jobb adottságúakkal, a jobban felszereltekkel is versenyben lehessenek. Szluka Emil A IX. KŐOLAJ-VILÁGKONGRESSZUS UTÁN: A KŐOLAJ HOLNAPJA Beszélgetés Freund Mihály akadémikussal Hetvenöt országból hatezernél több szakember vett részt a nemrégiben Tokióban megrendezett IX. kőolaj-világkongresszuson, hogy előadásokon, vitákban és más formák keretei között kicserélje tapasztalatait és nézeteit korunk e fontos nyersanyagának termelésével, feldolgozásával kapcsolatban. Az energiaválság, a közel-keleti kőolajfegyver bevetése óta mindenki előtt világos, mit is jelent a kőolaj, hiszen például az autónak nemcsak üzemanyaga a benzin, amely a kőolaj egyik párlata, hanem a kenőolajok, a kocsi lakkja, az ülések párnázata, a kerekek gumija (mesterséges kaucsuk) , mind-mind kőolajtermék, sőt, amin a kocsi halad: az aszfalt is. Erről a kongresszusról és az azt rendező szervezetről beszélgettünk Freund Mihály Kossuth-díjas akadémikussal, aki nemcsak, mint a magyar nemzeti bizottság elnöke vett részt a kongresszuson, hanem az egyik ülés előadásának és vitájának előzetes szervezését levezetését is reá bízta a nemzetközi szervezet. — Milyen is ez a nemzetközi szervezet? — kérdeztük Freund professzortól. — A kőolaj-világkongresszusokat (World Petroleum Congress) egy, kizárólag ezzel foglalkozó nemzetközi szervezet hívja össze négyévenként. A szervezetnek jelenleg 21 állam a tagja: a régi, alapító tagok — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió, Irán, Románia — mellett ma már az arab államok egy része, Mexikó, Japán, Csehszlovákia, Jugoszlávia is részt vesz benne és várhatóan hazánk is rövidesen tagja lesz. E szervezetnek Londonban székelő titkársága és évente ülésező, úgynevezett állandó tanácsa készíti elő a kongresszusokat. olaj- és Földgázkísérleti Intézet, a MÁFKI, egyetemek, üzemek szakemberei is ott voltak, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nagy segítséget nyújtott a szervezésben. A magyarok jócskán kivették részüket a világkongresszus munkájából. Bán Ákos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója és munkatársai két előadást is tartottak, az előre felkért hozzászólók sorában is szerepelt két magyar, az előadásokat követő vitában is többen részt vettek. A tokiói világkongresszuson mintegy 150 előadás hangzott el. Nagyon jellemző a világhelyzetre, hogy az előadások több mint a fele a kőolajtermeléssel — a feltárással, a lelőhelyek kérdéseivel, a mélyfúrási technológiákkal, a tenger alatti készletek kitermelésével — foglalkozott. Előtérbe kerültek a földgáz- és kőolajpótló termékek előállításának kérdései: előadásokat hallhattak a részvevők arról, hogyan lehet szenet és maradék kőolajtermékeket, olajpalákat, kátrányos homokot erre a célra felhasználni. Sok szó esett új szénlepárló- és elgázosító technológiákról, illetve régiek fölelevenítéséről és korszerűsítéséről. Végül még egy jellemző mozzanat: az előadások 11 százaléka a környezetvédelemmel foglalkozott. Földünk tartalékai — A közvéleményt élénken foglalkoztatja az energiahordozók kimerülésének a kérdése. Ha a kongresszuson erről nem is beszéltek, de a szakemberek bizonyára szintén mérlegelik ezt a kérdést. Mit mondhatna erről? — A kőolaj- és földgázkészletek kimerülésének rémképét fél évszázada szinte minden évtizedben felidézték már. A kőolajbányászat kezdetétől 1971-ig körülbelül hatvan milliárd tonnát használt fel az emberiség. Az évi termelés az 1933. évi 200 millió tonnáról 1974-re 2 milliárd 870 millió tonnára emelkedett. Mégis, míg 1955- ben a még meglevő készleteket 48 milliárd tonnára becsülték és azóta is folyt termelés — ennek ellenére, 1971-ben 83 és 1974-ben 97,1 milliárd tonnára tették a készleteket, sőt a tenger alatti területeken további 110 milliárd tonnára, és ennek kitermelése is fokozatosan lehetővé válik. Már most is fúrnak nemcsak lerögzített „mesterséges szigetekről”, hanem több helyen lehorgonyzott, a vízen úszó szigetekről is, amelyeknek hullámlökések okozta mozgását a tartókötélzet megfeszítésének számítógépes vezérlésével akadályozzák meg. És a technika további fejlődése várható! ...és aztán? — A kőolaj tehát még sokáig és sokféle módon szolgálhatja az emberiség jólétét. de egyszer mégis csak kifogy. Nem energiahordozóként, hanem vegyipari nyersanyagként: mi fogja pótolni? — Nehéz kérdés, de nem titkolom, régóta vallott egyéni véleményem, sok tekintetben a földgáz. Cseppfolyósítva üzemanyagként, motorhajtóanyagként is használható, vegyipari felhasználása kimeríthetetlenül gazdag és sokrétű. A földgázkészletek pedig tekintélyesek, nagyobbak a kőolajkészleteknél: 1971-ben készült becslések szerint negyvenezer milliárd köbméter található a szárazföldek és további hatvanezer milliárd köbméter a tengerek alatt. Azután visszatérés a szénhez, a régi energiahordozóhoz és nyersanyaghoz, új technológiákkal. A tokiói világkongresszus jelszava ez volt: „A kőolaj az emberiség jólétéért.” De vajon mit tehet értünk a kőolaj, ha felhasználói elszennyezik, megmérgezik a természeti környezetet? — A kongresszus üléseivel párhuzamosan módunk nyílt látogatásokat tenni különböző japán kőolajtermelő, -feldolgozó és -felhasználó üzemekben (például a legnagyobb hajógyárban, amely 400 ezer tonnás tankhajókat gyárt automatikusan összehegesztett több ezer tonnás vasalkatrészekből). Láttuk és érzékeltük a szigorú környezetvédelmi intézkedések eredményét: a japán kőolajfinomítók ólommentes benzint és kénmentes fűtőolajat állítanak elő, és ezek felhasználása kötelező. Az üzemek, erőművek füstgázát is kénmentesítik. Gyártástechnológiájuk nem olcsó, de ma már nem titok — fejezte be nyilatkozatát Freund Mihály, P. G. P. Energiagazdálkodásunk helyzetéről tárgyalt a vasasszakszervezet központi vezetősége Kedden ülést tartott a vasasszakszervezet központi vezetősége. A részvevőket Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes tájékoztatta villamosenergia-gazdálkodásunk helyzetéről, a negyedik ötéves tervben elért eredményekről és a következő évek feladatairól. Elmondta, hogy 1971 és 1975 között energiagazdálkodásunk kiegyensúlyozottan, a népgazdaság igényeivel összhangban fejlődött. Az idei energiafogyasztás mintegy 22—23 százalékkal haladja meg az 1970-es szintet. A magyar energiagazdaság kielégíti a fogyasztók szükségleteit, energiahiány miatt korlátozásra nem került sor. Néhány tüzelőanyag-fajtából azonban voltak ellátási nehézségek, mert némely csúcsidőszakban a kiszolgáló, illetve szállítókapacitások fejlesztése nem mindig tartott lépést a gyorsan növekvő igényekkel. A tervidőszakban nőtt a villamosenergia-ipar súlya. Szerepét növelte a hazai szénbányászat növekvő fogyasztása és az új szénhidrogén-erőművek telepítése is. A népgazdaság villamosenergiaigénye ebben az ötéves tervidőszakban éves átlagban 7 százalékkal nőtt, s az idén eléri a 24,8 milliárd kilowattórát. A növekvő igényeket mindenekelőtt az újonnan épült hazai erőművek és villamosenergia-import elégíti ki. Már üzemel a Gagarin Hőerőmű három 200 megawattos blokkja, a Dunamenti Hőerőműben pedig az év végéig üzembe lépnek újabb egységek. A hazai beruházásokra összesen mintegy 30 milliárd forintot fordítottak 1971 és 1975 között. Jelentős összegeket fordított a villamosenergia-ipar a munka- és egészségvédelem javítására. A biztonságtechnika fejlesztésére, egyéni és csoportos védőfelszerelések beszerzésére mintegy 35 millió forintot költöttek. Nőtt a gépesítés a hálózatszerelésnél, korszerűsítették a szállítást, anyagmozgatást és jelentős erőfeszítéseket tettek a zajártalom csökkentésére. A villamosenergia-ipar szerepe a népgazdaság energiaellátásában a következő években is nő. Az ország energiaigényeinek mind nagyobb hányadát villamos energiával kell kielégíteni. Befejezik többek között a Dunamenti Hőerőmű építését, s növelik a szovjet villamosenergia-importot is. A szocialista országok között épülő 750 kilovoltos távvezetékelkészülte után létrejön a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű kapacitása, amely nagymértékben hozzájárul majd villamosenergia- iparunk fejlődéséhez. 5 Részt veszünk, közreműködünk — ön, professzor úr, régen dolgozik a kőolajiparban és -kutatásban, mióta vesz részt a kőolajvilágkongresszusokon ? — Az elsőn, az 1933-as londonin nem voltam jelen, de azóta kettőt kivéve valamennyin. Ha átnézem a régi összefoglaló kiadványt, az első kongresszuson elhangzott előadásokat, akkor látom, mit fejlődött ez az ipar: az akkori előadásokban szerepelt termékek és eljárások nagy részét ma már nem is alkalmazzák. Az 1955-ös IV. (római) kőolaj-világkongresszus előtt alakítottuk meg a szervezet magyar nemzeti bizottságát. Ennek az a célja, hogy segítsen kiválasztani azokat a szakembereket, akiknek részt kell venniük a kongresszuson, hogy megtudják, mi az új a szakmában, de ugyanakkor segítünk kialakítani a munkamegosztást: ajánljuk, ki, melyik ülésen vegyen részt, mire figyeljen és miről számoljon majd be. Az 1971-es VIII. (moszkvai) világkongresszus után 15 előadásban számoltunk be itthon. — A mostani tokiói világkongresszus előadásainak mi állt a középpontjában? — Nehéz lenne röviden elmondani, hat vagy nyolc előadásban fogják — a Magyar Kémikusok Egyesülete és az Akadémia rendezésében — ismertetni kint járt szakembereink a lényegét a kollégáknak. Különben hadd említem meg, hogy küldöttségünk hivatalos magja a Nehézipari Minisztérium dr. Simon Pál miniszterhelyettes vezette csoportja volt, rajtuk kívül azonban több kutatóintézet (így a Magyar Ásvány