Népszabadság, 1975. augusztus (33. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

FOLYTATÓDOTT HELSINKIBEN AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉRTEKEZLET HARMADIK SZAKASZA LEONYID BREZSNYEV Felelősek vagyunk az európai kontinens M r• r • r r­­ r •.• r r _ békéjéért és jövőjéért Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a szovjet küldöttség veze­tője a zárószakasz rész­vevőihez és a világ vala­mennyi békeszerető né­peihez intézve szavait, a következő beszédet mondta: " Mi, az európai biz­tonsági és együttműkö­dési konferencia zárósza­kaszának összes részve­vői, érzékeljük ennek az eseménynek különleges jellegét és politikai hord­­erejét. Meggyőződéssel állít­hatom, hogy ugyanezt ér­zik milliók és milliók a tanácskozáson részt ve­vő országokban, sőt más országokban is. Velünk együtt mélységesen tu­datában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az érdeklő­désnek, amely a teremben jelen­levő magas rangú politikusok és államférfiak tanácskozása iránt megnyilvánul? A válasz nyilván­valóan az, hogy a tanácskozás eredményeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilye­nekre a háború utáni idők közis­mert együttes szövetségesi dönté­seit követő időszakban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely átélte a második világháború szörnyűsé­geit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értel­mét. A tanácskozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogo­san úgy érzi, hogy ez másképp nem is lehetne. A békéhez minden népnek joga van Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Ál­lamok és Kanada legfelsőbb po­litikai és állami vezetői azért gyűltek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre megszabadul a hábo­rús megrázkódtatásoktól. A bé­kére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi népe számá­ra. Természetesen amellett va­gyunk, hogy ugyanezt a jogot biz­tosítsuk földünk valamennyi né­pe számára. Európa, amely számtalan nagy­szerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, képes rá, hogy pél­dát mutasson a tartós békén ala­puló államközi kapcsolatok fel­építésére. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen rea­litásai és az európai népek több évszázados tapasztalatai alapján elképzelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában, nemegyszer ékesítették magukat kétes „babé­rokkal” az agresszorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában, politikai doktrínává kiáltották ki a világuralomra való törekvést, amely azután több ál­lam csődjével ért véget, amelyek erőtartalékaikat bűnös és ember­gyűlölő célok elérésére áldozták fel. Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból. És mi itt ezeket a következtetéseket annak tuda­tában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jö­vőjéért, mert ennek a kontinens­nek békés viszonyok között kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a­­ tanácskozás eredménye vala­mennyi részvevő állam érdekei­nek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az eredm­ényt tehát kü­lönös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet eszméjének felvetésétől a tetőpontig — a csúcsszintű befejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józa­nul értékeli az európai és a nem­zetközi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú­­ együttműködés hatalmas áramla­tai, amelyek az utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alaku­lását, e tanácskozás és e tanács­kozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely aláírásunkra vár — a múlt eredményeit össze­gezve —, tartalmával a jövő felé fordul. Az elért megállapodások a legidőszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biz­tonságot és a különböző terüle­teken való együttműködést. A részvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyer­tek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatározzák az álla­mok közötti viszonyban követen­dő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyő­ződéssel és következetességgel küzdött a szovjet állam megala­pítója, Lenin, és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatározta a kereskedelmi-gazdasági, a tudo­mányos és műszaki területen, a környezetvédelem területén, a kultúra és a művelődés terén ki­fejtendő együttműködés, az em­berek, intézmények és szerveze­tek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. adat ezen a téren: meg­találni a lehetőséget a közép-európai haderő­csökkentésre úgy, hogy ez senkinek se csorbítsa a biztonságát. Vagy meg­fordítva : mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért megállapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban fog­lalható össze, hogy eze­ket a megállapodásokat a részvevő államok leg­főbb vezetői erősítik meg aláírásukkal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt sze­rezzünk ezeknek a meg­állapodásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten kép­viselt valamennyi ország megvalósítja az elért megállapo­dásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az eny­hülés kézzelfoghatóvá tétele a lé­nyege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná teheti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezé­si hajsza megszüntetését, reális le­szerelési eredmények elérését tesszük az első helyre, amelyben ez a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének feltéte­lei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának ta­pasztalataiból fontos következte­tések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a zá­ródokumentumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásokra támaszkodva, megkísérelje előírni más népek­nek, hogyan alakítsák ki bel­­ügyeiket. Minden állam népének szuverén joga, hogy megoldja belügyeit, kialakítsa belső törvé­nyeit. Másfajta hozzáállás inga­tag és veszélyes talaj a nemzet­közi együttműködés szempontjá­ból. Az általunk aláírandó doku­mentum az államok széles körű, de pontos akcióplatformja, amely egyoldalú és kétoldalú alapon évekre, sőt évtizedekre szólhat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, holnap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előrehaladáshoz a ta­nácskozás által megnyitott irá­nyokban. Az emberiségre jellemző a kez­deményezésekben és tettekben megnyilvánuló folyamatosságra való törekvés. Ez vonatkozik ar­ra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 35 állam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lépéseket az első európai bizton­sági és együttműködési értekez­let utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldására és to­vábbfejlesztésére. Valamennyi részvevő közös sikere , rendkívül tekintélyes hallga­tóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpoliti­ka egyik állandó vonását , a bé­ke és a népek közötti barátság lenini politikáját, annak huma­nizmusát. A humanizmus eszméi hatják át pártunk XXIV. kong­resszusának határozatait, a béke­­programot, amelynek egyik pont­ja az európai értekezlet összehí­vásáról szól. Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy az európai béke meg­szilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek­ a népek ér­dekeit, az emberek érdekeit szol­gálják, függetlenül a foglalkozás­tól, a nemzetiségtől és a kortól, a munkásokét, a falusi dolgozó­két, az értelmiségiekét, vagyis minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk klért megállapodások kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fokozottabban befolyá­solják az úgynevezett nagy poli­tikát. Ugyanakkor érintik a min­dennapos problémákat is. Elő­mozdítják az ember életkörülmé­nyeinek javítását, a foglalkozta­tottság biztosítását, a jobb műve­lődési feltételeket, összefüggnek az egészségről való gondoskodás­sal is, vagyis röviden mindennel, ami az egyes embereket, családo­kat, a fiatalokat és a különböző társadalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezletet az összes rész­vevők közös sikereként értéke­lem. Az értekezlet eredményei hasznot hajthatnak Európa hatá­rain túl is. Nincs győztes és vesztes, mindenki nyert A hosszú tárgyalások eredmé­nyei olyanok, hogy nincs győz­tes és legyőzött, nyertes és vesz­tes. Ez a józan ész diadala. Min­denki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapi­talista államok, a szövetségekben tömörültek és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egy­aránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és bizton­sága. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindannak a sikeres meg­valósítása, amiről itt megállapod­tunk, nemcsak hogy kedvező ha­tással lesz az európai népek életé­re, hanem fontos hozzájárulást jelent az a világbéke megszilár­dításához is. Még egy gondolat, amelyet va­lószínűleg a jelenlevők közül so­kan osztanak. A tanácskozás a nemzetközi politika hasznos isko­lájának bizonyult a résztvevő ál­lamok számára, különösen hasz­nosak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak ren­delkezésre. Az az erőteljes impul­zus, amelyet a tanácskozáson részt vevő 35 állam vezetőinek ez a ta­lálkozója ad, arra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európá­ban és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély el­ismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, személy szerint Urho Kekkonen finn elnöknek, a harmadik szakasz munkájának nagyszerű megszervezéséért, a rendkívüli szívélyességért és ven­dégszeretetért. Leonyid Brezsnyev után az ír küldöttség vezetője lépett a szó­noki emelvényre. Hívei vagyunk a katonai enyhülésnek Az együttműködés lehetőségei most olyan területekre is kiter­jednek, amelyen ez a hideghábo­rú éveiben elképzelhetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű, kölcsönös tájékozta­tás. Nem titok, hogy az információs eszközök a béke és a bizalom cél­jait szolgálhatják, de a viszályko­dás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a he­lyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Az értekezlet számos fontos megállapodást fogadott el, ame­lyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is mi­nőségileg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdításá­ban. A Szovjetunió következetes híve annak, hogy a tanácskozást kö­vetően a katonai enyhülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű fel­ További erőfeszítésekre van szükség Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghirdetése. Nem ke­vésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelen­legi nemzetközi kapcsolatokban, gyakorlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, ame­lyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítjuk erről a nagy tekintélyű szónoki emel­vényről. Természetesen a 33 európai ál­lam, az Egyesült Államok és Ka­nada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcsfontosságú láncszemmé kell hogy váljék az enyhülés, az euró­pai és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejleszté­sének folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népek­nek a mostani találkozóval, a ta­nácskozás döntéseivel kapcsolatos reményei teljes mértékben való­ra válhassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvi­har, további közös erőfeszítések­re, valamennyi részvevő állam­nak az enyhülés elmélyítését cél­zó, mindennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért­­ vált lehetségessé, mert részvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis ne­hézségeket leküzdve végül is ké­pesek voltak kidolgozni az álta­lánosan elfogadott megállapodá­sokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanács­kozás egyes részvevői a többiek­re erőszakolták nézeteiket, ha­nem minden vélemény és érdek figyelembevételével és közös egyetértésben. Megalapozott kompromisszumok Ha itt kompromisszumról lehet beszélni, akkor ezek megalapo­zott kompromisszumok, olyanok, amelyek a béke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideoló­giában és a társadalmi rendsze­rekben tapasztalható különbsége­ket. Pontosabban, a részvevő ál­lamok közös politikai akarata jut kifejezésre abban a formában. Az ír és a ciprusi küldött felszólalása Liam Cosgrave miniszterelnök, az Ír Köztársaság küldöttségének vezetője felszólalásában úgy jel­lemezte a biztonsági konferencia záródokumentumát, mint „a kap­csolatok megjavítására és a rész­vevő államok közötti együttmű­ködés továbbfejlesztésére szóló programot Európa és a világ ja­vára”. A dokumentum, amelyet különböző társadalmi rendszerű államok dolgoztak ki, egyáltalán nem tesz kísérletet ezeknek a kü­lönbségeknek az elmosására. A dokumentumok alapja a 35 or­szág közös érdeke a béke fenn­tartásában — mondotta az ír kor­mányfő. Ezt követően Makariosz érsek, ciprusi elnök szólalt fel, aki mél­tatta a biztonsági konferencia Európa határain túl ható jelentő­ségét, mindenekelőtt az államok közötti kapcsolatok alapelveinek megfogalmazását. Ezek közül is különösen az erőszakról és az ál­lamok szuverenitásának megsér­téséről való lemondást emelte ki. Mint mondotta, ezeknek az alap­elveknek a csorbítatlan megvaló­sítása szabad utat nyithat a cip­rusi probléma megoldására. Makariosz érsek felszólalása alatt, amelyben elítélte Törökor­szág ciprusi katonai intervenció­ját, a török küldöttség kivonult a konferenciateremből. Joszip Broz Tito: A konferencia új kezdetet jelent A délutáni ülésen Aldo Moro olasz kormányfő elnökölt, s első­ként Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, Jugoszlávia államelnöke szólalt fel. Felszólalásában egyebek között annak a véleménynek adott han­got, hogy a mostani konferencia nem egy folyamat végét, hanem éppen kezdetét jelzi. Az EBR nem egyszerűen az európai nem­zetek valamilyen egyetértésének eredménye, hanem a nemzetközi politikai, gazdasági és társadal­mi kapcsolatokban a második vi­lágháború óta lezajlott változá­sok és új irányzatok kifejező­dése. A jugoszláv államfő nagy hang­súllyal szólt az el nem kötele­zettség irányvonaláról az új fej­lemények között, ami Jugoszlá­via külpolitikájának is alapelve. Rámutatott, hogy „az aktív bé­kés együttélés elvei áthatották e konferencia előkészületeit és megmutatták, hogy milyen mé­lyen gyökeret vert a népek tu­datában az a törekvés, hogy új módokat keressenek a nemzetkö­zi problémák megoldására”. (Folytatás a 1. oldalon.)

Next