Népszabadság, 1975. augusztus (33. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-23 / 197. szám

10 „Tessék mondani, most mit csináljak?” LELKI ELSŐSEGÉLY „Tizenhat éves vagyok. Itt ta­nulok Budapesten, albérletben lakom Kőbányán. Jóformán alig ismerek valakit. Megismerkedtem tegnapelőtt egy fiúval. Megbeszél­tük, hogy elmegyünk táncolni. Elmentünk a lakásához, mert ott­hon felejtette a személyijét. Én azt mondtam neki, hogy megvá­rom a kapuban. Vártam, vártam, majd megjelent negyedmagával. Belém karoltak, én kiabáltam, si­koltoztam, de fölcipeltek egy la­kásba, ahol még két fiú és egy lány volt. Rám parancsoltak, hogy vetkőzzek le. Még a lány is velük tartott, mondogatta: tegyem meg. Beszorítottak egy díványra, és megerőszakoltak. Ha feljelentem őket, bizonyosan megtudja az apám, és hazavisz, nem tudom be­fejezni a tanulmányaimat. Még van egy évem hátra. Tessék mon­dani, most mit csináljak?” Kapaszkodók — Sajnos gyakran van ilyen drámai beszélgetésünk — mondja dr. Hegedűs Imre, az Éjjel-nappa­li Lelki Elsősegély Telefonszolgá­lat (az ELET) vezető pszichológu­sa. Telefonszolgálatunk kétéves fennállása alatt 13 000 telefonbe­szélgetést bonyolított le. A hívók 20—25 százaléka fiatal. A hozzánk fordulók többsége persze nem ilyen kriminalisztikai esetek sze­replője, de többnyire a kétségbe­esés, a kiúttalanság érzése bírja rá, hogy felhívjon bennünket. Mintha a technikai kultúra, a civilizáció fejlődésével az embe­reknek mind több lenne a lelki bajuk. Valahogy úgy sűrűsödnek a problémák, hogy megoldásuk­hoz nincsenek meg azok a biztos kapaszkodók, amik régebben vol­tak. Ha valakinek valami gondja volt, elment a kuruzslóhoz, a pap­hoz, a tanítóhoz, a jegyzőhöz, az „orvoshoz”. Ők többnyire az év­százados normákat képviselték, ugyanazt mondták, amit régebben a nagyszülőknek, szülőknek. Most a vallási erkölcs, a rögzült hagyo­mányos normák helyébe folytono­san változó, formálódó norma­­rendszer lépett. Nincsenek örök, mozdíthatatlan törvények, amihez valaki mérheti magát, ami szerint magatartását megítélik. — Tapasztalataik szerint ho­gyan kerül egy fiatal, még kiala­kulatlan személyiség olyan hely­zetbe, amiből nem lát kivezető utat? — Nagyon lényeges az a ne­velői, családi környezet, amelyben a fiatal felnő. Lényeges még a baráti kör hatása is. A fiatalok­­kal szemben bizonyos igényszintet támaszt a szűkebb-tágabb környe­zet, s ha ezt nem tudja tetteivel egyeztetni, könnyen válságos hely­zetbe kerülhet. Az otthoni problé­mákon kívül ide sorolnám a pá­lyaválasztást, a szerelmi kapcso­latokat, majd a párválasztást. A nehézségeket maga az élet produ­kálja. Akár a magára hagyott ter­hes kislány, vagy az olyan gyer­mek esetében, aki jólétben nevel­kedett, mindent megkapott, és az­tán hirtelen a saját lábára kell állnia, s akkor felteszi magának a kérdést: ostobaság az egész, mi­ért csinálom én ezt? — Hogyan lehet ezeket orvosol­ni, tanácsot adni? — Mi egy kicsit megállítjuk őket a napi rohanásban. Kénysze­rítjük, nézzenek szembe önma­gukkal, mert minden mellékútnak van egy olyan szakasza is, amiért ők a felelősek. Nem lehet mindig a környezetre fogni a félresiklást. Nem lehet mindig a társadalmat, vagy az örökletes géneket felelős­sé tenni. Kell annyira saját ma­gukra figyelniük, hogy ha ráve­zetik őket, észre tudják venni, hol hibáztak. Ha megtalálják, meglát­ják a hibát a szülőkkel, a tanár­ral vagy a partnerrel való kapcso­lat megromlásában, bizonyos pontokra próbáljuk felhívni a fi­gyelmüket. Amikor már kifejlődik a készség a saját hibák felisme­résére, arra, hogy a maguk tet­teit mérlegre tegyék, akkor már el tudunk kezdeni egy párbeszédet a másik féllel, s a magány bűvös köre is megszakad. Ismerkedők — A csalódások korszakának is vannak jellegzetes konfliktusai? — A 14—18 közötti évek az is­merkedés, a próbálkozások idő­szaka, a másneműekkel való kap­csolatteremtés tanulásának az idő­szaka. Itt minden egyes mozzanat nyomot hagy. Az élmények, isme­retek elraktározódnak, és hatás­sal vannak a következő informá­ciófelvételre, cselekvésre vagy cselekvéssorozatra. Nemritkán fel­hívnak, amikor például egy na­gyon fiatal lánynál bekövetkezik a nem kívánt terhesség. Ebben az esetben a lány nincs a társadal­mi érettségnek azon a szintjén, hogy könnyedén el tudja dönte­ni, mit csináljon. Kézenfekvőnek látszik az a megoldás, hogy el kell vetetni a gyereket. Bár, ha­ a lány anyai ösztöne olyan erős, s el­rendezhető életkörülményei révén van rá lehetőség, hogy megtart­hassa, nekünk is több reményünk van, hogy ezt a szándékot meg­erősítsük benne. — Gyerekek is fordulnak ta­nácsért a lelki segély telefonszol­gálathoz? — Sokszor. Emlékezetes szá­momra egy olyan eset, amikor ti­zenkét éves kislány azzal hívott fel, hogy először tapasztalja éle­tében, hogy szerelmes. Ez a vala­mi rendkívüli és különleges bi­­zsergető érzés. Az volt a kérdése, hogy kezdeményezze-e a találko­zást a fiúval. Erre mi azt a taná­csot adtuk, hogy találkozzanak többet, és ismerjék meg egymást. Sportoljanak együtt, kirándulja­nak, találjanak ki közös foglalko­zásokat. — Ezekre a kérdésekre viszony­lag könnyű válaszolni, de van­nak-e komolyabb gondjai a ti­zenéves korosztálynak? pedagógia módszertani hibáira bukkanunk. Ez úgy jelentkezik, hogy a tanár megfélemlíti a diá­kot: „ha nem felelsz jól, egyes”. Helytelen a büntetés és a jutal­mazás aránya; abból kellene ki­indulni, ha jól felelsz, jelest kapsz. S még valami: a követel­ményekhez fokozatosan kellene hozzászoktatni a gyerekeket kis­gyermek kortól kezdve, de ez azt is jelenti, hogy mindig az érettsé­gének megfelelő szinten megfo­galmazva az igényeket. Az a szü­lő és a pedagógus melléfogása, hogy nem a belátásra apellál, nem indokol, nem magyaráz. Hiába mondja a tanár azt, hogy fegyelmezettnek kell lenni, ami­kor a gyerek látja, hogy ő vele szemben ingerült, vagyis: fegyel­mezetlen. Ha a gyerek elkésik az iskolából, intőt kap, viszont a pe­dagógus rendszeresen késik az órájáról 5—10 percet. A tanár azt mondja, hogy szépen kell írni, a javításai azonban olvashatatla­nok. De nézzük az érem másik oldalát is. Ha az iskolai oktatás, a pedagógus mintaszerű, a család KM.mii1iMiMmiimttitmmw.Tlim . KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Lányok, asszonyok. 8.40: Musicalekből. 9.20: Görög mitológiai tárgyú operák­ból. 10.03: Ház a lövészárkok között. Rádió­játék. 10.47: A Ravel-zongoraverseny győzte­seinek hangversenye. 11.32: Schumann-kórusművek. 11.45: A magyar népköltészet hete. 12.20: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Magyarán szólva . .. 12.43: Melódiakoktél. 13.30: Jegyzet. 13.40: Fiataloknak! 14.25: Új Zenei Újság. 13.05: Kis magyar néprajz. 13.10: Cigánydalok. 15.27: Varázskeringő. 16.00: 168 óra. 17.30: Románia nemzeti ünnepén el­hangzik. 18.10: A zongoraművészet első arany­kora. 19.30: Kabarészínház. 30 éves a Ludas Matyi. III. rész. 20.33: Népdalok. 21.23: Krimikedvelőknek. 22.20: A beat kedvelőinek. 23.05: Századunk mesterműveiből. 0.10—2.00: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: v. Gieseking zongorázik. 9.03: Válaszolunk hallgatóinknak. . 9.20: Népi zene. 10.00—12.03: Zenés műsor üdülőknek. 12.03: Zenekari muzsika. 12.50: Jelképek erdején át... 13.03: Wagner: Tannhauser. Operarészt. 14.00: Napraforgó (Gyermekrádió). 14.48: Éneklő Ifjúság. 15.00: Orvosi tanácsok. 15.05: Bach: V. brandenburgi verseny. 15.27: Termelés kicsiben, eladás nagy­ban. 16.03: Fúvószene. 16.18: Az élő népdal. 16.28: Sosztakovics: Szonáta. 16.52: Székely Mihály operafelv. 17.44: A századforduló Amerikájáról. 18.15: Közkívánatra! 20.18: Mozart-hangverseny. 21.33: Népdalok. 22.18: Portrék az operaszínpadon. 23.15: Népszerű énekesek műsora. 3. MŰSOR 12.23: Haydn-vonósnégyesek (szt.). 13.20: Zenekari hangverseny. 14.40: Massenet: Heródiás. Részi. 13.20: Délutáni hangverseny (szt.). 16.40: ötórai tea (szt.). 18.10: Az éden elvesztése.­Illyés Gyula oratóriumának I.­változata. 19.03: Húzd rá, Jonny! Dzsesszopera. 20.03: A dalirodalom remekei (szt.). 21.20: Earl Hines felv. (szt.). 21.43: Zenekari hangverseny. TELEVÍZIÓ 9.00: Tévétorna (ism.). 9.05: Delta (ism.). 9.30: Az aranyrablók, XII. rész. 10.20: Játék a betűkkel (ism.). 10.45: Balzac nagy szerelme, III. rész (ism., színes). 11.43: Tízen Túliak Társasága (ism.). 12.35: Tájak, városok, emberek (ism.). 14.43: Flúgos-futam. 15.05: Az összeesküvők, III. rész. 16.20: Hírek. 16.25: A sétáló szobor. Boldizsár Iván útinaplója. 17.00: FTC—OSC vizilabda-mérk. Közv. 17.50: Románia nemzeti ünnepén. 18.10: Magyar tudósok. A sorozatban ezúttal Kardos Lajos szólal meg. Éveken át tanított híres külföldi egyetemeken, felszabadulásunk óta pedig a hazai pszichológiai kutatások vezető­ egyénisége. A műsorban megismerkedhetünk életútjával, valamint tudomány­ágának valamennyiünket érdeklő kérdéseivel. 19.00: A szocialista képzőművészet jel­képei. Anyaság. 19.20: Cicavízió (színes). 19.30: TV Híradó. 20.00: A Felvízvédelmi Kutató Intézet jelentései. Rajzfilmsorozat. I. Ag­gasztó hírek. 20.10: Micsoda figurák (színes). 21.25: Maria Gielgud műsora (színes). 22.05: TV Híradó 2. 22.15: Mouchette. Mb. francia film (1 é­ven felülieknek!). NÉPSZABADSÁG 1975. augusztus 23., szombat — A fő gond számukra ebben a korban a szexuális élet. Fiúk­nak, lányoknak egyaránt. A lá­nyoknál a menstruáció, a fiúknál a magömlés szorongató, félelem­mel teli folyamatoknak tűnhet­nek, holott természetes, magától értetődő dolgok. Ebben a korban jellegzetesek a partnerproblé­mák. Kivel, mikor, hogyan állja­nak szóba, milyen közelséget en­gedjenek meg? A lányoknál az is gyakran fölmerül, hogy amikor már van megfelelő partnerük, nem tudják eldönteni, meddig menjenek el vele. Tegye, ne te­gye? Itt már egy kicsit vissza kell fogni őket. A túl gyors vagy felelőtlen kapcsolat ne legyen a kárukra. A tizenhat éves lányok biológiailag érett nők, csakhogy ezzel nincs párhuzamban az ér­zelmi, intellektuális és szociális érettségük. Vizsgadrukk — Jelentkeznek-e sajátos iskolás problémákkal a fiatalok? — Év végén, az érettségi vizs­gák idején igen gyakran. Vizsga­drukkról panaszkodnak, félnek a közösség előtti szerepléstől. A vizsgaláz okait keresve, legtöbb­ször a túlságosan jegycentrikus azonban rossz példát mutat, me­gint csak a gyerek issza meg­ a levét. — Tapasztalta azt a jelenséget, amit a nemzedékek közti ellen­tétként emlegetnek? — A fiatalok másképpen köze­lítik meg ugyanazokat a jelensé­geket, mint a felnőttek. Ma egy gyermek sokkal többet tud a vi­lágról, mint a nagyapja. De nem érzi a körülmények szorító kény­szerét, a megélhetés sokszor ke­serves gondjait. Sokan könnye­dén veszik a mindennapokat. Ke­vésbé érzik szükségét a fegyel­mezett, rendszeres erőfeszítés­nek. Némely felnőttnél viszont azt látják, hogy állandó hajszá­val szerzik meg a több és több pénzt, az autót stb., s nincs ide­jük önmaguk számára. Ez az, amiért a fiatalok kicsit lenézik őket, noha egyebek között e haj­szának is köszönhetik a kényel­müket. A fiatalok legtöbbször csak addig jutnak el, hogy tagad­ják a szülők s más felnőttek életvitelét, életfelfogását. Nehe­zen nyugszanak bele, hogy a fel­nőttektől nem várhatnak kész életrecepteket. Azokat maguk­nak kell kialakítaniuk, ám nem csupán a dac diktálta elvek alap­ján. Katona Sándor Nyugat felől időromlás A Földközi-tenger középső térségé­ből a Kárpát-medencén és környékén át a Szovjetunió nyugati részéig le­szálló légmozgású zóna húzódik. En­nek területén — a leszálló légmozgá­sok szárító hatása következtében — túlnyomóan derült, száraz az idő; a nappali hőmérséklet általában eléri, vagy 2—6 fokkal meg is haladja az évszaknak megfelelő átlagot. A le­szálló légmozgású zónától keletre, de főleg tőle nyugatra felhős, esős, hű­vös az idő, a nappali hőmérséklet fő­leg a tartósabban esős helyeken 4—7 fokkal is elmarad az évszaknak meg­felelő sokévi átlagtól. Hazánkban pénteken túlnyomóan derült, száraz idő volt. A nyugati me­gyékben többfelé megélénkült, egy­két helyen időnként megerősödött a déli szél, a hőmérséklet 14 órára 24— 26 fokig emelkedett. A Kárpát-medence időjárása a kö­vetkező napok folyamán a nyugat fe­lől közeledő hűvös és jelentékeny nedvességtartalmú léghullámok hatá­sa alá kerül. Várható időjárás ma estig: Keleten kevesebb, nyugaton több nappali felhőképződés, a Dunántúlon már szórványosan záporral, zivatarral. Mérsékelt, időnként élénk déli, dél­nyugati, majd megerősödő északnyu­gatira forduló szél. Várható legmaga­sabb hőmérséklet 22—27 fok között. A Duna vízállása pénteken Buda­pestnél 313 centiméter volt, mára 320 centiméter várható. A Balaton vizének hőmérséklete teg­nap délben Siófoknál 24 fok volt. 1975. awsusztus 22. 13 :óra MŰSOROK Budai Parkszínpad: Belépés csak állatbarátoknak. Gálaest (8). Főváro­si Nagycirkusz: A Moszkvai Nagycir­kusz jubileumi műsora (fél 4 és fél 8). Kisstadion: Tűzparádé (az Ukrán Jégrevü műsora, fél 8). Aprópénzért ? Kommunista szombat, Hat órát Budapestért-mozgalom, Egy üzem — egy iskola­mozgalom, mező­­gazdasági idénymunka, parképí­tés, óvodaépítés: rengeteg lehe­tőség kínálkozik azoknak, akik elhatározzák, hogy szabad ide­jükből néhány órát társadalmi munkára fordítanak. Milliós téte­lekben számolhatók azok a forin­tok, amelyeket a KISZ-fiatalok két kezük önkéntes munkájával teremtettek elő. Ami feladatot a KISZ magára vállalt az elmúlt években, azt többnyire teljesítet­te, néha túl is teljesítette. A kép tehát kedvező. De ha egy kissé tovább kérdezünk, érdekes dolgokat tudhatunk meg. Példaképpen vegyük egyik kül­kereskedelmi vállalatunk KISZ- szervezetét. A titkár így mesélte el legutóbbi társadalmi munká­juk történetét: — Október végén kaptuk a fel­hívást, hogy járuljunk hozzá egy vietnami szakmunkásképző inté­zet felépítéséhez. Száztízen va­gyunk, négyezer forintot vállal­tunk. „Ha már annyira vered a vasat, eredj és szerezz munkát” — mondták nekem a többiek. Szereztem. Elszegődtünk a XI. kerületi IKV-hoz háztakarításra. Ezt még a takarító vállalat sem vállalta el. Hetvenen ígérték, hogy eljönnek, harmincegy em­ber meg is jelent. Egy házaspár odaadta a két gyereket a nagy­mamának, csak hogy eljöhesse­nek. Szó, ami szó, ezzel a hiányos létszámmal csak 1600 forintot ke­restünk. Akik nem voltak ott, be­fizették a saját zsebükből a hiányzó pénzt, így jött össze a négyezer forint. Tanulságos történet, érdemes elgondolkodni rajta. Különösen az utolsó mondaton. Egyre több helyről hallhattuk az utóbbi idő­ben a társadalmi munkának ezt az egyszerű megváltását. A látszat rendben van. Volt társadalmi munka? Volt. Befi­zették a pénzt? Számlák vannak róla. Teljesítette a KISZ-szerve­­zet a vállalását? Korántsem. Csa­lafintasággal helyettesítette. A dologban nem az a veszé­lyes, hogy néhányan hozzátettek pár forintot a közös szerzemény­hez. Ez legfeljebb fölösleges. Mindenki jól tudja, hogy ország­építő gondjaink egy része abból származik: kevés a munkáskéz. Nem a pénz, a hitel, a fedezet hiányzik legtöbbször, hanem az ember. A társadalmi munkának — a közös élményen túl — ép­pen az a célja és értelme, hogy a fiatalok elvállalják: segítenek a gond enyhítésén, ki-ki elvégez egy kis részt abból a munkából, amely nélküle lassabban készülne el. Az, hogy a munkabérről le­mond, felajánlja óvoda, bölcsőde, KISZ-tábor vagy vietnami szak­munkásképző intézet építésére — már másodlagos dolog. Ezt tükrö­zi a KISZ KB állásfoglalása is, amely világosan leszögezi: csak olyan társadalmi munk­a szervez­hető, amelyben a befolyt pénz el­lenértéke valóságosan elvégzett munka. Egyszerűbben szólva: nem a pénz a fő cél, hanem a tényleges munka. Ezt az alapelvet sértik meg azok a KISZ-szervezetek, ame­lyek — a „kifelé csak jót muta­­tunk”­szemléletétől elbűvölve — utólag befizettetik a hiányzó pénzösszegeket. Nem hasznot haj­tanak, hanem kárt okoznak vele. A társadalmi munka eszménye egy­szerű adásvételi ügyletté degra­dálódik. Akinek van fölösleges öt­ven—száz forintja, annak nem kell dolgoznia, az majd kifizeti a maga részét — ezt hirdetik ki­mondatlanul is az ilyen „megvál­tások”. Ha elvesszük a fiataloktól a kö­zösen végzett munka örömét, azt a tudatot, hogy munkájuknak eredménye lesz — mi marad? ötven forint, amit egy számlára leszurkolnak? De könyörado­­mányra senkinek sincs szüksége; sem az országnak, sem az üze­meknek, sem a KISZ-nek. Leg­kevésbé az „adakozóknak”. Törvényeink szigorúan bünte­tik a társadalmi tulajdon ellen el­követett cselekményeket. És a társadalmi tudat ellen elkövetet­­teket? Érdi Mogyorósi Katalin

Next