Népszabadság, 1975. augusztus (33. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-27 / 200. szám
- 10 1976.: Válság után fellendülés? A tőkés világ krónikája az 1975. évet a második világháború utáni eddigi legsúlyosabb gazdasági válság éveként fogja megörökíteni. A 24 tőkésországot felölelő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyik jelentésében arról írt, hogy az ipari termelés indexe Japánban már hónapokkal ezelőtt 20%-kal, az USA-ban, az NSZK-ban, Franciaországban és Olaszországban 10—15%-kal esett vissza a korábbi legmagasabb szinthez képest. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az USA feldolgozóipara ez év második negyedében csak 66%-os kapacitáskihasználással dolgozott. Az olasz autóipar 1975 első felében 30%-kal, a francia acélipar 20%-kal termelt kevesebbet, mint tavaly ugyanilyenkor. A teljes munkanélküliek száma az OECD tagországaiban megkétszereződött és 15 millióra nőtt. A beruházások és az építkezések visszaestek, megnőttek az eladatlan árukészletek. A termelők és a fogyasztók tartalékolják a pénzüket. .Ez a rövid lejáratú betétekben pénzbőséget idézett elő és a kamatszint jelentős csökkenését eredményezte. A nemzetközi árupiacokra árcsökkenések váltak jellemzővé, s ezt az általános tendenciát csak egyes nyersanyagok hiányáról, természeti csapásokról időnként felröppentett hírek, rendkívüli vásárlások, stb. tudták átmenetileg feltartóztatni. Az is bebizonyosodott, hogy az olajárakat sem lehet tovább emelni, sőt a piaci árszint itt is lemorzsolódott. A nyersanyagárak esése, a növekvő munkanélküliség, a beruházási kedv csökkenése következtében a tavalyi 14%-ról 9%-ra „mérséklődött” az OECD-tagállamok átlagos inflációs rátája. Ez az ütem még mindig rendkívül magas s országonként differenciált (Anglia 20% felett, az USA- ban és az NSZK-ban 5—6%). A gazdasági válság egyik velejárójaként, nyugati becslések szerint, a világkereskedelem volumene — a második világháború óta első ízben — ebben az évben 10%-kal csökkenni fog. Ez a viszszaesés még erőteljesebb lett volna, ha a szocialista és a kőolajexportőr országok jelentős vásárlásai nem jelentkeznek stabilizáló tényezőként egyes fejlett tőkésállamok exportszállításaiban. A külkereskedelmi forgalom csökkenése a különböző tőkésországokat eltérően érintette. Az USA — korábbi, ezzel ellentétes politikáját megváltoztatva — az utóbbi években következetesen arra törekedett, hogy a dollárárfolyamát leértékelésekkel és a lebegtetéssel a reális értékr al£ csökkentse és ezzel javítsa áruinak versenyképességét. A valutadömping segítségével külkereskedelmi mérlegében olyan időszakban ért el látványos javulást, amikor a gazdasági válság egyébként is kiélezte a külföldi piacokért folyó harcot. Az USA külkereskedelmi mérlege, az előző évek deficitjével szemben, 1975 első felében 5,4 milliárd dollár aktívummal zárult. Ez az aktívum megerősítette a dollár helyzetét a nemzetközi devizapiacokon. Ugyanakkor a versenytársak közül egyesek (NSZK, Japán, Franciaország, a Benelux államok) korábbi kedvező pozíciója gyengült, míg másoké (Anglia, Olaszország) válságosra fordult. Sok fejlődő országban időközben szinte megoldhatatlannak látszó devizális problémák halmozódtak fel, s közülük egyre többen válnak gyakorlatilag fizetésképtelenné. Választások előtt. A következő időszakban a tőkés világgazdaság alakulását befolyásolni fogja, hogy az USA- ban és az NSZK-ban 1976-ban választások lesznek. Az ezekben az országokban folytatott gazdaságpolitika ugyanis az egész tőkés világra kihat. Az uralmon levő kormányok és pártok abban érdekeltek, hogy a választások után megtarthassák, sőt megerősíthessék pozícióikat. Ezért mindent el fognak követni, hogy még a választások előtt élénkülés következzék be a gazdasági életben és enyhüljenek a válság idején kiéleződött szociális feszültségek. Ahhoz, hogy a gazdaság válságból a fellendülés szakaszába jusson, jól időzített és hatékony intézkedések mellett is hoszszabb időre van szükség. Ezért az érintett tőkés kormányok legfőbb igyekezete mostantól kezdve arra fog irányulni, hogy mozgásba hozzák a gazdasági életet. Ilyen irányú igyekezetüket két fontos körülmény azonban fékezni fogja. Az egyik, hogy a gazdasági válság ellenére sem sikerült úrrá lenniük az utóbbi évek „első számú közellenségén”, az infláción, csupán annak mérséklődését tudták elérni. A másik tényező a nemzetközi monetáris rendszer válsága. Ezen a téren érdemben egy tapodtat sem tudtak előrelépni. A tőkés kormányok csak most kezdik felismerni a nemzetközi monetáris rendszer és az újratermelési ciklus problémái közötti összefüggéseket. Több korábbi cikkemben megkíséreltem bebizonyítani, hogy a tőkés világ monetáris válsága ugyan nem azonos a gazdasági válsággal, de annak elindítója lehet. Ez történt és történik 1975- ben. Ilyen összefüggésben figyelemre méltó az az álláspont, amit nemrégiben Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök kifejtett: stabil monetáris rendszer nélkül nem lehet reális orvoslást találni a nyugati világ válság- és egyéb gazdasági problémáira. Bár ezt a felismerést egyelőre még csak egyes reálisan gondolkodó nyugati politikusok és közgazdászok tették magukévá, a reformintézkedésekhez szükséges nemzetközi kooperációs készség jelei kezdenek mutatkozni. E folyamatban nagy szerepe lehet az USA korábbiakban kifejtett — megváltozott — külkereskedelmi- és fizetésimérleg-helyzetének. Konjunktúraélénkítés Valószínűnek látszik, hogy a gazdasági válsággal való leszámolást a tőkés kormányok az elkövetkező hónapokban a bel- és külgazdasági politika több területén is meg fogják kísérelni. A belföldi eszközök között első helyen a költségvetési és a hitelpolitikát kell említeni. Az USA-ban az állam, a központi és helyi költségvetéseken keresztül, a társadalmi össztermék mintegy egyharmada felett rendelkezik. E kb. 450 milliárd dollárnyi összeg felhasználásával a kormány jelentős befolyást képes gyakorolni a gazdasági életre, a foglalkoztatottságra. A költségvetést azonban súlyosan terhelik a katonai kiadások, a környezetvédelem és az energiakérdés megoldásának csaknem 100 milliárd dollárt kitevő költségei. Ezért a gazdaságélénkítő intézkedések (közrmunkaprogramok és adócsökkentések) tovább növelik az állami költségvetésnek már 1974— 75-ben is jelentős, 45 milliárd dolláros deficitjét. Az újabban elhatározott 12 milliárd dolláros átmeneti személyi és jövedelemadócsökkentés, a 4 milliárd dolláros vállalati adócsökkentés stb. miatt az 1975—76-os költségvetési évben már 70 milliárd dollár deficittel számolnak. A gazdaság élénkítésének szolgálatába kívánják állítani az amerikai hitelpolitikát is, amit azonban az USA központi bankja egyelőre csak vonakodva vállal. A Federal Reserve Bank elnöke ugyanis jogosan tart attól, hogy a költségvetési hiány növekedése és a hitelpolitika könnyítése együttesen újabb inflációs áremelkedésekhez vezethet. Nehezen képzelhető azonban el, hogy a jegybank tartósan ellent tudjon állni a nyomásnak. Az eredmény nem kétséges. Az USA által elindított gazdaságélénkítő adó- és hitelpolitikát követni fogják a szövetségesek is, elsősorban az NSZK s a munkanélküliség növekedése miatt politikai viharok előtt álló Olaszország, Franciaország, Anglia, valamint Japán is. Az élénkítő intézkedések azonban — miután azok fedezetét papírpénz-kibocsátások képezik — rövid időn belül és általános jelleggel elindítói lehetnek egy újabb inflációs folyamatnak. A külgazdasági kapcsolatokban a tőkés kormányok az elkövetkező hónapokban erőfeszítéseket fognak tenni a konjunktúraélénkítő intézkedések összehangolására s ezzel a válságból való kilábolás bizonyos fokú szinkronjának megteremtésére. Meg fogják kísérelni azt is, hogy meggyorsítsák az új nemzetközi monetáris rendszer kidolgozását. Franciaország és az NSZK már tett ilyen irányú lépéseket, erősödik e törekvés a Közös Piacon belül is, nincs kizárva egy, a legnagyobb tőkésországok részvételével tartandó gazdasági csúcskonferencia sem és a Nemzetközi Valutaalap szeptemberi közgyűlésén is születhetnek ilyen irányú, az eddigieknél megalapozottabb határozatok. Mindezek a törekvések nem jelenthetnek tartós megoldást atőkés világ jelenlegi súlyos gazdasági problémáira. Hiba lenne azonban, ha nem vennénk észre azt az erősödő elhatározást, amellyel a tőkés kormányok e bajokat enyhíteni igyekeznek. A realitások és törekvések eredőjeként végül is valószínűnek látszik, hogy az 1975 második felére jellemző pangás után 1976 első félévében a tőkés konjunktúra mérsékelt élénkülés fázisába lép, amit 1976 második felében bizonyos fokú fellendülés válthat fel. A gazdasági élénkülés kísérőjelenségeként ezúttal is számolnunk kell a világpiaci árszint emelkedésével, a bizonytalan alapokon nyugvó konjunktúra miatt azonban az 1973. évihez hasonló kiugró árrobbanások nem képzelhetők el. Az élénkülés miatt a fejlett tőkésországok fizetési mérlegeiben ismét differenciálódási folyamat veszi kezdetét. A nemzetközi kamatszint újból emelkedni fog s a devizapiacokon nagyobb arányú árfolyammozgások következhetnek be. A választások után azonban új helyzet áll elő. Ismét le kell zárni a pénzügyi csapokat: megszigorítani a költségvetési és hitelpolitikát. Ennek következményei azonban sokkal veszélyesebbek és súlyosabbak lehetnek, mint 1975-ben. A mostani válság ugyanis a gazdasági fellendülés rendkívül magas szintjéről indult el. Ha ezt a válságot csak rövid ideig tartó, inflációs jellegű élénkülés váltja fel, akkor a bekövetkező újabb visszaesés, a termelés és a foglalkoztatottság alacsonyabb szintjéről indulva el, még nagyobb erővel jelentkezhet és 1977-re a jelenleginél is mélyebb gazdasági válsághoz vezethet. Teendőink A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok dinamikus bővülése miatt a tőkés gazdasági válság a szocialista országok helyzetét is befolyásolja s a negatív hatásokat az egymás közti kereskedelmi forgalom tervszerű fejlődése csak részben tudja ellensúlyozni. 1974-ben például dollárviszonylatú fizetési mérlegünk — több éves aktívum után — nagyrészt a külkereskedelmi cserearányok romlása miatt vált passzívvá Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyoznunk kell, hogy megfelelő vásárlási és értékesítési politikával a pozitív hatások növelhetők, a negatív hatások mérsékelhetők. Az elmúlt évi cserearányromlás ugyanis — adott külkereskedelmi struktúránk miatt — tendenciájában ugyan indokolt volt, de mértékét illetően nem kis részben szubjektív okokra, értékesítési és vásárlási politikánk fogyatékosságaira vezethető vissza. (Figyelemre méltóak és példamutatók ebből a szempontból azok az eredmények, amelyeket egyes fejlett tőkésországok és néhány, a mienkhez némileg hasonló külkereskedelmi struktúrájú szocialista ország 1974-ben a külkereskedelmi cserearányok javítása tekintetében elért.) Különösen fontos ezt most hangsúlyozni, amikor egyes nyersanyagok ára a válság miatt visszaesett, de az 1976-ra várható inflációs fellendülés e helyzetet is megváltozathatja. Mivel az árak a tőkés piacok rendkívüli idegessége, bizonytalansága miatt gyorsan és nagymértékben változhatnak, a magyar vállalatoknak — amelyek jelentős forgalmat bonyolítanak le nyersanyagokból és mezőgazdasági cikkekből — nagyobb lehetőséget kell kapniuk arra, hogy az importengedélyezési rendszer keretei között gyorsan és bürokráciamentesen reagálhassanak a piacok árváltozásaira, a taktikai vásárlásokkal nyerhető előnyök kihasználására. Az általunk exportált mezőgazdasági cikkek egy részének piacán viszont tartósnak ígérkező hiány van, ezért a jelenlegi szinthez képest emiatt is javuló árakkal számolhatunk. A bérköltségigényes ipari készáruknál, a nyugati nominálbérek emelkedése miatt, tartott árak javíthatják értékesítési pozícióinkat, bár igaz, hogy ebben az évben még elhelyezési nehézségek várhatók. Ez utóbbi problémát azonban az 1976. évi fellendülés enyhíti. Az általános irányelvek, a várható fő tendenciák természetesen nem pótolhatják ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakembereink konkrét áru- és piacismereteit, sok évtizedes üzleti tapasztalatait. Lehetséges, hogy az általános tendenciáktól egyes konkrét cikkeknél, konkrét üzletkötéseknél el kell térni. Ezt a vállalatok arra illetékes vezetőinek kell eldönteniük. A közgazdaságilag indokolható általános irányzatok és az attól eltérő egyedi esetek gondos mérlegelése hozhatja meg a népgazdaságilag optimális eredményeket. Ilyen módon lehet a szélsőséges piaci ármozgások negatív hatását mérsékelni vagy ellensúlyozni. Ez azonban önmagában — bármily fontos tényezője is jövőbeni külkereskedelmi helyzetünk alakulásának — nem elégséges. A piaci helyzetekhez való alkalmazkodási készségünket megfelelő fejlesztési politika folytatásával is az eddiginél erőteljesebben kell támogatni. Az V. ötéves terv keretei között nő az exportfejlesztést szolgáló vállalati beruházási hitelek jelentősége, részaránya. Vállalataink remélhetőleg időben felismerik majd ennek előnyeit és élni fognak az ilyen irányú kedvező lehetőségekkel. Fekete János KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Zenekari muzsika. Közben: 9.00: A Pickwick Klub. 10.05—10.32: Gyermekeknek! 11.30: A Szabó család. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Népi zene. 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak. 14.05: Tudod-e? 14.30: A Gyermekrádió új zenei felv. 14.45: Operettdalok. 15.10: Harsan a kürtszó! 15.45: Fúvószene. 16.05: Szolgálat egyenruhában. 16.35: Táncdalok. 16.52: Kóruspódium. 17.20: A román kultúra hete. — George Georgescu művészete. 18.20: Társadalmi, munkában. 18.35: Népdalok. 19.25: Demis Rousos énekel. 19.38: Gondolat. 20.23: Donizetti: Stuart Mária. Opera. 23.32—0.25: Tánczene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Haydn-áriák. 8.20: Mi van a varázsdobozban? 9.03: A román kultúra hete. 9.23: La Mancha lovagja. Rész. 9.55: Néhány perc tudomány. 10.00—12.03: Zenés műsor üdülőknek. 12.03: Magyar táncokról. 12.23: Orvosok a mikrofon előtt. 12.28: Vivaldi-művek. 13.03: A 04, 05, 07 jelenti. 13.33: Kodály: Mátrai képek. Kettőtől hatig ... Zenés délután. 14.00: Táncdalok. 14.15: Amatőrfilmesek öt perce. 14.20: Operarészt. 14.35: Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? ... 15.10: Édes anyanyelvűnk. 15.20: Ljadov: Kikimora. 15.33: Losonczy Dezső: Rapszódia. 13.40: García Lorca versei. 15.45: örökzöld dallamok. 16.36: Chopin: Esz-dúr rondó. 16.47: ifjúsági könyvespolc. 17.00: ötórai tea. . 17.33—17.36: Közönségszolgálat. 18.20—19.54: Fiatalok hullámhosszán. 20.28: Írószobám. Cseres Tibor vallomása. 21.23: Danny Kaye énekel. 21.40: Tartson velünk Dél-Baranyába. 22.00: Hangversenynaptár. 22.15: Nóták. 23.15: Hindemith műveiből. 3. MŰSOR 18.05: A Mahavishnu-zki játszik, I. (szt.). 18.24: A román kultúra hete. — Kórusművek. 18.41: Előadás Vas Istvánról, I. rész. 19.01: A dalirodalom remekei (szt.). 20.14: Szimfonikus könnyűzene (szt.). 20.55: Hangvilla (szt.). 21.10: Mozart-művek (szt.). 22.37: A román kultúra hete. TELEVÍZIÓ 7.58: Tévétorna (ism.). 8.05: Matematika-továbbképzés pedagógusoknak. 10.00: Delta. 10.25: Az aranyrablók (bef. rész). 11.10: Játék a betűkkel (ism.). 11.35: Fiatal üzemi újságírók műsora (ism.). 17.23: Hírek. 17.30: Rajzolnak a gyerekek. Szovjet rövidfilm (színes). 17.50: Arcképvázlat — egyfajta évtizedről. Riportfilm (ism.). 18.20: Munka és ember. 6. Csillagászati kérdések. 19.10: Közönségszolgálat. 19.15: Esti mese (színes). 19.30: TV Híradó. 20.00: Nemér a nevem. Magyar film. 21.30: Dalok, táncok a Szovjetunióból. 21.35: Jogi esetek. Az építkezések során elkövetett hibák kijavításának jogi kérdéseiről szól az adás, ezúttal is az életből vett példák nyomán világítva meg a legfontosabb teendőket. 22.15: TV Híradó 3. 22.25: Ilia Petrov: Aranyborjú. Tévéváltozat, I. rész. 2. MŰSOR 20.00: Szokolay Sándor: Vérnász. Az opera tv-változata (színes). 21.05: TV Híradó 2. 21.23: Proncsatov mérnök, n. (színes). 1974. augusztus 27., szerda NÉPSZABADSÁG Nyugaton a felmelegedés kissé erősödik Nyugat-Európa fölött Ismét magas nyomású képződmény épült fel, ennek következtében csendes, változóan felhős és kellemes, nyári az időjárás ezeken a területeken. Ugyanakkor Közép-Európa fölött, valamint a Földközi-tenger keleti felén ciklonok határozzák meg az időjárás alakulását. Napközben az Alpok északi lejtőin erősen felhős, sokfelé borult idő volt, és esett az eső; ugyancsak esőt jelentettek a Balkán félsziget nyugati partvidékéről is. A Szovjetunió európai területének nagy részén száraz, napos az időjárás. A nappali felmelegedés néhány fokkal magasabban alakult a sokévi átlagnál. Hazánkban kedden napközben változóan felhős idő volt. A kora délutáni órákig esőt sehonnan sem jelentettek. A Dunántúlon helyenként megélénkült az északi, északkeleti szél. A hőmérséklet csúcsértéke a nyugati megyékben 10—23, máshol 24—26 fok között alakult. A következő 24 órában a Kárpát-medencében kissé javul az idő, kevesebb helyen lesz eső, a nappali felmelegedés a Dunántúlon erősödik. Várható időjárás ma estig: Változóan felhős idő, elszórtan zápor, zivatar. Időnként élénk, helyenként erős északi, északkeleti szél. A felmelegedés nyugaton is kissé erősödik. A várható legmagasabb hőmérséklet általában 23—28 fok között, az erősen felhős helyeken 20 fok körül. A Duna vízállása Budapestnél kedden 291 centiméter volt; mára 300 centiméter várható. A Balaton vizének hőmérséklete tegnap délben Siófoknál 20 fok volt. tiaet arsmtss mm* rajiés áramUi cszjei * hideg és meleg levegő váhtozóvonali (front) ^ fi* , K V »p*r, R liv»t«r