Népszabadság, 1975. augusztus (33. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-27 / 200. szám

- 10 1976.: Válság után fellendülés? A tőkés világ krónikája az 1975. évet a második világháború utáni eddigi legsúlyosabb gazdasági vál­ság éveként fogja megörökíteni. A 24 tőkésországot felölelő Gaz­dasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet (OECD) egyik jelentésében arról írt, hogy az ipari termelés indexe Japánban már hónapokkal ezelőtt 20%-kal, az USA-ban, az NSZK-ban, Fran­ciaországban és Olaszországban 10—15%-kal esett vis­sza a ko­rábbi legmagasabb szinthez ké­pest. A helyzet súlyosságát mu­tatja, hogy az USA feldolgozó­­ipara ez év második negyedében csak 66%-os kapacitáskihaszná­lással dolgozott. Az olasz autó­ipar 1975 első felében 30%-kal, a francia acélipar 20%-kal termelt kevesebbet, mint tavaly ugyan­ilyenkor. A teljes munkanélkü­liek száma az OECD tagországai­ban megkétszereződött és 15 mil­lióra nőtt. A beruházások és az építkezések visszaestek, megnőt­tek az eladatlan árukészletek. A termelők és a fogyasztók tartalé­kolják a pénzüket. .Ez a rövid le­járatú betétekben pénzbőséget idézett elő és a kamatszint je­lentős csökkenését eredményezte. A nemzetközi árupiacokra ár­csökkenések váltak jellemzővé, s ezt az általános tendenciát csak egyes nyersanyagok hiányáról, természeti csapásokról időnként felröppentett hírek, rendkívüli vásárlások, stb. tudták átmeneti­leg feltartóztatni. Az is bebizo­nyosodott, hogy az olajárakat sem lehet tovább emelni, sőt a piaci árszint itt is lemorzsolódott. A nyersanyagárak esése, a növek­vő munkanélküliség, a beruházá­si kedv csökkenése következté­ben a tavalyi 14%-ról 9%-ra „mérséklődött” az OECD-tagálla­­mok átlagos inflációs rátája. Ez az ütem még mindig rendkívül magas s országonként differen­ciált (Anglia 20% felett, az USA- ban és az NSZK-ban 5—6%). A gazdasági válság egyik vele­járójaként, nyugati becslések sze­rint, a világkereskedelem volu­mene — a második világháború óta első ízben — ebben az évben 10%-kal csökkenni fog. Ez a visz­­szaesés még erőteljesebb lett vol­na, ha a szocialista és a kőolaj­­exportőr országok jelentős vásár­lásai nem jelentkeznek stabilizá­ló tényezőként egyes fejlett tő­­­­késállamok exportszállításaiban. A külkereskedelmi forgalom csökkenése a különböző tőkésor­szágokat eltérően érintette. Az USA — korábbi, ezzel ellentétes politikáját megváltoztatva — az utóbbi években következetesen arra törekedett, hogy a dollárár­­folyamát leértékelésekkel és a le­begtetéssel a reális érték­r al£ csökkentse és ezzel javítsa árui­nak versenyképességét. A valuta­­dömping segítségével külkereske­delmi mérlegében olyan időszak­ban ért el látványos javulást, amikor a gazdasági válság egyéb­ként is kiélezte a külföldi piaco­kért folyó harcot. Az USA külke­reskedelmi mérlege, az előző évek deficitjével szemben, 1975 első felében 5,4 milliárd dollár aktí­vummal zárult. Ez az aktívum megerősítette a dollár helyzetét a nemzetközi devizapiacokon. Ugyanakkor a versenytársak kö­zül egyesek (NSZK, Japán, Fran­ciaország, a Benelux államok) ko­rábbi kedvező pozíciója gyengült, míg másoké (Anglia, Olaszország) válságosra fordult. Sok fejlődő országban időközben szinte meg­oldhatatlannak látszó devizális problémák halmozódtak fel, s kö­zülük egyre többen válnak gya­korlatilag fizetésképtelenné. Választások előtt. A következő időszakban a tő­kés világgazdaság alakulását be­folyásolni fogja, hogy az USA- ban és az NSZK-ban 1976-ban választások lesznek. Az ezekben az országokban folytatott gazda­ságpolitika ugyanis az egész tő­kés világra kihat. Az uralmon le­vő kormányok és pártok abban érdekeltek, hogy a választások után megtarthassák, sőt megerő­síthessék pozícióikat. Ezért min­dent el fognak követni, hogy még a választások előtt élénkülés következzék be a gazdasági élet­ben és enyhüljenek a válság ide­jén kiéleződött szociális feszült­ségek. Ahhoz, hogy a gazdaság válságból a fellendülés szakaszá­ba jusson, jól időzített és haté­kony intézkedések mellett is hosz­­szabb időre van szükség. Ezért az érintett tőkés kormányok leg­főbb igyekezete mostantól kezd­ve arra fog irányulni, hogy moz­gásba hozzák­­ a gazdasági életet. Ilyen irányú igyekezetüket két fontos körülmény azonban fékez­ni fogja. Az egyik, hogy a gazda­sági válság ellenére sem sikerült úrrá lenniük az utóbbi évek „el­ső számú közellenségén”, az inf­láción, csupán annak mérséklő­dését tudták elérni. A másik té­nyező a nemzetközi monetáris rendszer válsága. Ezen a téren érdemben egy tapodtat sem tud­tak előrelépni. A tőkés kormá­nyok csak most kezdik felismerni a nemzetközi monetáris rendszer és az újratermelési ciklus prob­lémái közötti összefüggéseket. Több korábbi cikkemben meg­kíséreltem bebizonyítani, hogy a tőkés világ monetáris válsága ugyan nem azonos a gazdasági válsággal, de annak elindítója le­het. Ez történt és történik 1975- ben. Ilyen összefüggésben figye­lemre méltó az az álláspont, amit nemrégiben Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök kifej­tett: stabil monetáris rendszer nélkül nem lehet reális orvoslást találni a nyugati világ válság- és egyéb gazdasági problémáira. Bár ezt a felismerést egyelőre még csak egyes reálisan gondolkodó nyugati politikusok és közgazdá­szok tették magukévá, a reform­­intézkedésekhez szükséges nem­zetközi kooperációs készség jelei kezdenek mutatkozni. E folya­matban nagy szerepe lehet az USA korábbiakban kifejtett — megváltozott — külkereskedelmi- és fizetésimérleg-helyzetének. Konjunktúraélénkítés Valószínűnek látszik, hogy a gazdasági válsággal való leszámo­lást a tőkés kormányok az elkö­vetkező hónapokban a bel- és külgazdasági politika több terüle­tén is meg fogják kísérelni. A bel­földi eszközök között első helyen a költségvetési és a hitelpolitikát kell említeni. Az USA-ban az állam, a köz­ponti és helyi költségvetéseken keresztül, a társadalmi összter­mék mintegy egyharmada felett rendelkezik. E kb. 450 milliárd dollárnyi összeg felhasználásával a kormány jelentős befolyást ké­pes gyakorolni a gazdasági életre, a foglalkoztatottságra. A költség­­vetést azonban súlyosan terhelik a katonai kiadások, a környezet­­védelem és az energiakérdés meg­oldásának csaknem 100 milliárd dollárt kitevő költségei. Ezért a gazdaságélénkítő intézkedések (közrmunkaprogramok és adócsök­kentések) tovább növelik az ál­lami költségvetésnek már 1974— 75-ben is jelentős, 45 milliárd dol­láros deficitjét. Az újabban elha­tározott 12 milliárd dolláros át­meneti személyi és jövedelemadó­csökkentés, a 4 milliárd dolláros vállalati adócsökkentés stb. miatt az 1975—76-os költségvetési évben már 70 milliárd dollár deficittel számolnak. A gazdaság élénkítésének szol­gálatába kívánják állítani az ame­­rikai hitelpolitikát is, amit azon­ban az USA központi bankja egye­lőre csak vonakodva vállal. A Fe­­deral Reserve Bank elnöke ugyan­is jogosan tart attól, hogy a költ­ségvetési hiány növekedése és a hitelpolitika könnyítése együtte­sen újabb inflációs áremelkedé­sekhez vezethet. Nehezen képzel­hető azonban el, hogy a jegybank tartósan ellent tudjon állni a nyo­másnak. Az eredmény nem kétséges. Az USA által elindított gazdaságélén­kítő adó- és hitelpolitikát követni fogják a szövetségesek is, elsősor­ban az NSZK s a munkanélküli­ség növekedése miatt politikai vi­harok előtt álló Olaszország, Franciaország, Anglia, valamint Japán is. Az élénkítő intézkedé­sek azonban — miután azok fede­zetét papírpénz-kibocsátások ké­pezik — rövid időn belül és álta­lános jelleggel elindítói lehetnek egy újabb inflációs folyamatnak. A külgazdasági kapcsolatokban a tőkés kormányok az elkövetkező hónapokban erőfeszítéseket fog­nak tenni a konjunktúraélénkítő intézkedések összehangolására s ezzel a válságból való kilábolás bizonyos fokú szinkronjának meg­teremtésére. Meg fogják kísérelni azt is, hogy meggyorsítsák az új nemzetközi monetáris rendszer kidolgozását. Franciaország és az NSZK már tett ilyen irányú lépé­seket, erősödik e törekvés a Közös Piacon belül is, nincs kizárva egy, a legnagyobb tőkésországok rész­vételével tartandó gazdasági csúcskonferencia sem és a Nem­zetközi Valutaalap szeptemberi közgyűlésén is születhetnek ilyen irányú, az eddigieknél megalapo­zottabb határozatok. Mindezek a törekvések nem jelenthetnek tartós megoldást a­­tőkés világ jelenlegi súlyos gaz­dasági problémáira. Hiba lenne azonban, ha nem vennénk észre azt az erősödő elhatározást, amellyel a tőkés kormányok e ba­jokat enyhíteni igyekeznek. A realitások és törekvések eredője­ként végül is valószínűnek lát­szik, hogy az 1975 második felé­re jellemző pangás után 1976 el­ső félévében a tőkés konjunktúra mérsékelt élénkülés fázisába lép, amit 1976 második felében bizo­nyos fokú fellendülés válthat fel. A gazdasági élénkülés kísérő­­jelenségeként ezúttal is számol­nunk kell a világpiaci árszint emelkedésével, a bizonytalan ala­pokon nyugvó konjunktúra miatt azonban az 1973. évihez hasonló kiugró árrobbanások nem képzel­hetők el. Az élénkülés miatt a fejlett tőkésországok fizetési mérlegeiben ismét differenciáló­dási folyamat veszi kezdetét. A nemzetközi kamatszint újból emelkedni fog s a devizapiacokon nagyobb arányú árfolyammozgá­sok következhetnek be. A választások után azonban új helyzet áll elő. Ismét le kell zár­ni a pénzügyi csapokat: megszi­gorítani a költségvetési és hitel­­politikát. Ennek következményei azonban sokkal veszélyesebbek és súlyosabbak lehetnek, mint 1975-ben. A mostani válság ugyanis a gazdasági fellendülés rendkívül magas szintjéről in­dult el. Ha ezt a válságot csak rövid ideig tartó, inflációs jelle­gű élénkülés váltja fel, akkor a bekövetkező újabb visszaesés, a termelés és a foglalkoztatottság alacsonyabb szintjéről indulva el, még nagyobb erővel jelent­kezhet és 1977-re a jelenleginél is mélyebb gazdasági válsághoz vezethet. Teendőink A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok dinamikus bővülése miatt a tőkés gazdasági válság a szocialista országok helyzetét is befolyásolja s a negatív hatáso­kat az egymás közti kereskedel­mi forgalom tervszerű fejlődése csak részben tudja ellensúlyozni. 1974-ben például dollárviszony­­latú fizetési mérlegünk — több éves aktívum után — nagyrészt a külkereskedelmi cserearányok romlása miatt vált passzívvá Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyoznunk kell, hogy meg­felelő vásárlási és értékesítési politikával a pozitív hatások nö­velhetők, a negatív hatások mér­sékelhetők. Az elmúlt évi csere­arányromlás ugyanis — adott külkereskedelmi struktúránk miatt — tendenciájában ugyan indokolt volt, de mértékét ille­tően nem kis részben szubjektív okokra, értékesítési és vásárlási politikánk fogyatékosságaira ve­zethető vissza. (Figyelemre mél­tóak és példamutatók ebből a szempontból azok az eredmé­nyek, amelyeket egyes fejlett tő­késországok és néhány, a mienk­hez némileg hasonló külkereske­delmi struktúrájú szocialista or­szág 1974-ben a külkereskedelmi cserearányok javítása tekinteté­ben elért.) Különösen fontos ezt most hangsúlyozni, amikor egyes nyersanyagok ára a válság miatt visszaesett, de az 1976-ra várható inflációs fellendülés e helyzetet is megváltozathatja. Mivel az árak a tőkés piacok rendkívüli idegessége, bizonyta­lansága miatt gyorsan és nagy­mértékben változhatnak, a ma­gyar vállalatoknak — amelyek je­lentős forgalmat bonyolítanak le nyersanyagokból és mezőgazda­­sági cikkekből — nagyobb lehe­tőséget kell kapniuk arra, hogy az importengedélyezési rendszer ke­retei között gyorsan és bürokrá­ciamentesen reagálhassanak a piacok árváltozásaira, a taktikai vásárlásokkal nyerhető előnyök kihasználására. Az általunk exportált mező­­gazdasági cikkek egy részének piacán viszont tartósnak ígérkező hiány van, ezért a jelenlegi szint­hez képest emiatt is javuló árak­kal számolhatunk. A bérköltség­igényes ipari készáruknál, a nyu­gati nominálbérek emelkedése miatt, tartott árak javíthatják ér­tékesítési pozícióinkat, bár igaz, hogy ebben az évben még elhe­lyezési nehézségek várhatók. Ez utóbbi problémát azonban az 1976. évi fellendülés enyhíti. Az általános irányelvek, a vár­ható fő tendenciák természetesen nem pótolhatják ipari, mező­­gazdasági és kereskedelmi szak­embereink konkrét áru- és­ piac­ismereteit, sok évtizedes üzleti ta­pasztalatait. Lehetséges, hogy az általános tendenciáktól egyes konkrét cikkeknél, konkrét üzlet­kötéseknél el kell térni. Ezt a vál­lalatok arra illetékes vezetőinek kell eldönteniük. A közgazdasági­lag indokolható általános irány­zatok és az attól eltérő egyedi esetek gondos mérlegelése hoz­hatja meg a népgazdaságilag op­timális eredményeket. Ilyen mó­don lehet a szélsőséges piaci ár­mozgások negatív hatását mérsé­kelni vagy ellensúlyozni. Ez azonban önmagában — bár­mily fontos tényezője is jövőbeni külkereskedelmi helyzetünk ala­kulásának — nem elégséges. A piaci helyzetekhez való alkal­mazkodási készségünket megfe­lelő fejlesztési politika folytatá­sával is az eddiginél erőteljeseb­ben kell támogatni. Az V. ötéves terv keretei között nő az export­fejlesztést szolgáló vállalati beru­házási hitelek jelentősége, rész­aránya. Vállalataink remélhetőleg időben felismerik majd ennek elő­nyeit és élni fognak az ilyen irá­nyú kedvező lehetőségekkel. Fekete János KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Zenekari muzsika. Közben: 9.00: A Pickwick Klub. 10.05—10.32: Gyermekeknek! 11.30: A Szabó család. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Népi zene. 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak. 14.05: Tudod-e? 14.30: A Gyermekrádió új zenei felv. 14.45: Operettdalok. 15.10: Harsan a kürtszó! 15.45: Fúvószene. 16.05: Szolgálat egyenruhában. 16.35: Táncdalok. 16.52: Kóruspódium. 17.20: A román kultúra hete. — George Georgescu művészete. 18.20: Társadalmi, munkában. 18.35: Népdalok. 19.25: Demis Rousos énekel. 19.38: Gondolat. 20.23: Donizetti: Stuart Mária. Opera. 23.32—0.25: Tánczene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Haydn-áriák. 8.20: Mi van a varázsdobozban? 9.03: A román kultúra hete. 9.23: La Mancha lovagja. Rész. 9.55: Néhány perc tudomány. 10.00—12.03: Zenés műsor üdülőknek. 12.03: Magyar táncokról. 12.23: Orvosok a mikrofon előtt. 12.28: Vivaldi-művek. 13.03: A 04, 05, 07 jelenti. 13.33: Kodály: Mátrai képek. Kettőtől hatig ... Zenés délután. 14.00: Táncdalok. 14.15: Amatőrfilmesek öt perce. 14.20: Operarészt. 14.35: Bácsi kérem, hol lehet itt fociz­ni? ... 15.10: Édes anyanyelvűnk. 15.20: Ljadov: Kikimora. 15.33: Losonczy Dezső: Rapszódia. 13.40: García Lorca versei. 15.45: örökzöld dallamok. 16.36: Chopin: Esz-dúr rondó. 16.47: ifjúsági könyvespolc. 17.00: ötórai tea. . 17.33—17.36: Közönségszolgálat. 18.20—19.54: Fiatalok hullámhosszán. 20.28: Ír­ószobám. Cseres Tibor vallo­mása. 21.23: Danny Kaye énekel. 21.40: Tartson velünk Dél-Baranyába. 22.00: Hangversenynaptár. 22.15: Nóták. 23.15: Hindemith műveiből. 3. MŰSOR 18.05: A Mahavishnu-zki játszik, I. (szt.). 18.24: A román kultúra hete. — Kórus­művek.­ 18.41: Előadás Vas Istvánról, I. rész. 19.01: A dalirodalom remekei (szt.). 20.14: Szimfonikus könnyűzene (szt.). 20.55: Hangvilla (szt.). 21.10: Mozart-művek (szt.). 22.37: A román kultúra hete. TELEVÍZIÓ 7.58: Tévétorna (ism.). 8.05: Matematika-továbbképzés peda­gógusoknak. 10.00: Delta. 10.25: Az aranyrablók (bef. rész). 11.10: Játék a betűkkel (ism.). 11.35: Fiatal üzemi újságírók műsora (ism.). 17.23: Hírek. 17.30: Rajzolnak a gyerekek. Szovjet rövidfilm (színes). 17.50: Arcképvázlat — egyfajta évti­zedről. Riportfilm (ism.). 18.20: Munka és ember. 6. Csillagá­szati kérdések. 19.10: Közönségszolgálat. 19.15: Esti mese (színes). 19.30: TV Híradó. 20.00: Nem­­ér a nevem. Magyar film. 21.30: Dalok, táncok a Szovjetunióból. 21.35: Jogi esetek. Az építkezések so­rán elkövetett hibák kijavításá­nak jogi kérdéseiről szól az adás, ezúttal is az életből vett pél­dák nyomán világítva meg a legfontosabb teendőket. 22.15: TV Híradó 3. 22.25: Ilia Petrov: Aranyborjú. Tévé­változat, I. rész. 2. MŰSOR 20.00: Szokolay Sándor: Vérnász. Az opera tv-változata (színes). 21.05: TV Híradó 2. 21.23: Proncsatov mérnök, n. (színes). 1974. augusztus 27., szerda NÉPSZABADSÁG Nyugaton a felmelegedés kissé erősödik Nyugat-Európa fölött Ismét magas nyomású képződmény épült fel, en­nek következtében csendes, változóan felhős és kellemes, nyári az időjárás ezeken a területeken. Ugyanakkor Közép-Európa fölött, valamint a Földközi-tenger keleti felén ciklo­nok határozzák meg az időjárás ala­kulását. Napközben az Alpok északi lejtőin erősen felhős, sokfelé borult idő volt, és esett az eső; ugyancsak esőt jelentettek a Balkán félsziget nyugati partvidékéről is. A Szovjet­unió európai területének nagy részén száraz, napos az időjárás. A nappali felmelegedés néhány fokkal maga­sabban alakult a sokévi átlagnál. Hazánkban kedden napközben válto­zóan felhős idő volt. A kora délutáni órákig esőt sehonnan sem jelentettek. A Dunántúlon helyenként megélén­kült az északi, északkeleti szél. A hő­mérséklet csúcsértéke a nyugati me­gyékben 10—23, máshol 24—26 fok kö­zött alakult. A következő 24 órában a Kárpát-me­dencében kissé javul az idő, keve­sebb helyen lesz eső, a nappali felme­legedés a Dunántúlon erősödik. Várható időjárás ma estig: Változóan felhős idő, elszórtan zá­por, zivatar. Időnként élénk, helyen­ként erős északi, északkeleti szél. A felmelegedés nyugaton is kissé erősö­dik. A várható legmagasabb hőmér­séklet általában 23—28 fok között, az erősen felhős helyeken 20 fok körül. A Duna vízállása Budapestnél ked­den 291 centiméter volt; mára 300 cen­timéter várható. A Balaton vizének hőmérséklete tegnap délben Siófoknál 20 fok volt. tiaet arsmtss mm* rajiés áramUi cszje­i * hideg és­­ meleg levegő váhtozóvonali (front) ^ fi* , K V »p*r, R liv»t«r

Next