Népszabadság, 1975. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-22 / 274. szám

10 Aranyapám, Jocó meg a többiek — Beütött! Derékon kapott a szerencse! Rejtő Jenő-i stílusban mondva: hárman voltunk az asztalnál, az Elkeseredés (ez volt Aranyapám), a tárgyilagos, de együttérző kí­váncsiság (ez én voltam), meg egy üveg sör. Épp tölteni akartunk, amikor megjelent a negyedik, Jocó. Széle­sen vigyorgott, látszott rajta, arra készül, hogy egyenként a keblére ölelje a földünkön élő mind a há­rom és­ fél milliárd embert. — Mit szólnátok úgy tíz-húsz üveg pezsgőhöz? Én fizetném. Nem biztos, hogy jól hallani ott a sarokasztalnál. Poharak csen­dülnek, a pincért is mindig sür­geti valaki. A zongorista is klim­­pírozik. — Megyek Indiába — folytatta Jocó, s maga alá húzott egy szé­ket. — Képzeljétek, egy indiai cég numeril­is vezérlésű szerszámgé­peket vásárolt tőlünk. A gór­ék engem küldenek ki összeszerelő­nek. Hát nem csodálatos? Aranyapám megnyúlt képe kín-­ keserves mosolyfélére torzult. Va­lami nagy baj érhette. Erre igyunk! Jocó, persze, semmit sem vett észre ebből. Mondta tovább: — Két hete játszadoznak a fő­nökök a nevekkel, s végül az enyémet húzták ki a kalapból. Mit szóltok ekkora mázlihoz? Mi, itt, néhányan, a Víziváros alján, gyerekkorunk óta tartjuk egymással a kapcsolatot. Ismerem Jocót, ahogy mondani szokták, mint a tenyeremet. Negyedszáza­da semmi sem történt vele, amiről ne tudnék. Nem lehet azt mondani, hogy az általános iskolában Jocó kezét-lá­­bát törte a tanulásért. A nyolca­dik osztály után ipari tanulónak ment. Lakatos-szakképesítést szer­zett. Egyszer csak azzal állt elő, hogy nálánál töményebben, talán senkiben sem sűrűsödött össze a bornírtság. — Lassan meg kell pihennem, ha lépcsőn megyek fölfele, olyan öreg vagyok — mondta akkor, alig húszévesen —, s nem jövök rá, hogy mi az ábra a világban. Tanulni kell, kispajtások, ma már a lepatkoló kovácsnak is. Beiratkozott a gépipari techni­kum esti tagozatára. Azokban az időkben viszonylag keveset találkoztunk. Viszont gyakran láttam, hogy még éjfél körül is világos szobájának az ab­laka. Tanult. Mikor behívták ka­tonának, halasztást kért és ka­pott, leszerelése után azonban ha­ladéktalanul folytatta a tanulást. Az érettségi vizsgára készült, amikor megszületett az első gye­reke. Napi programja így alakult: reggel négykor kelt, pelenkát mo­sott hatig. Héttől dolgozott. Dél­után ötkor kezdődött a tanítás, es­te kilencig, tízig, hetente három­szor. A sikeres érettségi vizsgát bará­ti társaságban ünnepeltük meg. Jocó mondta az­ első tesztet: — Arra igyunk, hogy míg világ a világ, nem veszek tankönyvet a kezembe. Prosít! Ünneplés közben, persze, szó esett a jövőről is. — Hogyan tovább? Elmész tech­nikusnak? — Dehogy! — Jocó úgy nézett, mintha szentségtörésre biztattam volna. — Tavaly, vagy két évig tartó harc után sikerült véglege­sen bekerülnöm az összeszerelő lakatosok közé. Maradok ott. — Akkor mire jó a technikusi oklevél? A másiknak hopp? — Süket egy kérdés volt — csó­válta Jocó a fejét —, de megbo­csátom, mert figyelembe veszem, hogy ki kérdezte, meg különben is, jó ember vagyok. Ez a munka még nálunk, a Csepeli Szer­számgépgyárban is külön szám. Csak kevesen csinálhatják. Kö­szörűgépek, nagy teljesítményű, nagy pontosságú gépek végsze­relését végzem. Ez gyakorla­tilag annyit jelent, hogy néhány száz vagy néhány ezer alkatrész­ből összeállítom a gépet, hogy az­­tán az úgy dolgozzon, mintha ma­ga a jóisten lehelt volna bele lel­ket. Például: egy differenciálmű összeállításánál van olyan rész, amikor négy-öt oldalon keresztül számolunk. A teljes technikumi matematikát tudni kell hozzá. Meg aztán, egy technikus keveseb­bet is keres. Hát, erről van szó. Két év sem telt el, megszületett a második gyereke is már, amikor először láttam angol nyelvköny­vet a hóna alatt. Kutyafuttában hadarta: — A gyárban szerveztek egy tanfolyamot. Beneveztem. In­gyen van, bolond lennék, ha ki­hagynám, nem igaz? Hát, ez Jocó. — Az asszony mit szól ehhez az indiai kiküldetéshez? — kér­deztem, ez alkalommal a mázliján elmélkedve. .— A praktikus oldaláról fogja fel a dolgot. Megkérdezte, mi pénzt hoz a konyhára. Tudjátok, hogy egy egyszobás lakásban élünk a két gyerekkel, s bizony kellene egy kis pénz, hogy na­gyobbra cserélhessük. Egészség­iekre, srácok!— emelte Jocó a po­harát, s már búcsúzott is. — Roha­nok haza. Ilyen szavakat kell meg­tanulnom angolul, hogy beszabá­lyozás, meg fogaskerék, az az indiai szerelő semmire se megy velem, ha csak azt tudom eldünnyögni, hogy: „Este van. Az anya olvas, az apa hallgatja a rádiót, a gye­rek a leckéjét készíti.” Szevasz­­tok! Aranyapám torz vigyorral né­zett Jocó után, aztán nagyot só­hajtott. — Az egyiknek hopp, a másik­nak hopp. A jóisten se ismeri ki magát. Nekem, Jocóval ellentét­ben, az utóbbi jutott. — Most. Mert amikor kinevez­tek csoportvezetőnek, vagy két éve, azt mondtad, szép az élet. — De most akkora disznóság történt velem, hogy a nagytétényi hizlaldába se férne be. A válla­lat pályázatot írt ki egy tucat szabadkasszás üzletvezetői beosz­tásra. Jelentkeztem. Rajtam kívül alig volt néhány technikus vagy főiskolát végzett pályázó, így biz­tos lehettem a sikerben. Kérlek szépen, kijön a lista, és sehol nem szerepel a nevem. A mi vállala­tunknál ez a helyzet. Mondd, ak­kor mire jó, hogy elvégeztem a Vendéglátóipari Főiskolát. — Van valami törvény arra, hogy téged kellett volna kine­vezni? — Nem erről van szó. Azoknak nagyobb volt a nyomásuk, biztos mentek a telefonok az igazgató­nak, az én érdekemben meg sen­ki nem szólt. Szerintem két je­lentkező közül azt­­kell választani, aki többet tud. Aki szakmailag képzettebb. A vállalat igazgatója valame­lyik osztályvezetőt hívatta telefo­non, a pályázat teljes anyagával. — Tizenegy üzletről van szó — tájékoztatott az osztályvezető —, a beérkezett pályázatok száma harminckettő. Közülük eleve ki­esik hét személy, akik nem vé­geztek legalább vezetői tanfolya­mot. Tízen azért estek ki, mert az utóbbi egy-két évben valami baj volt a magatartásukkal. Pél­dául: T. Kálmánt 1973-ban figyel­meztetésben és pénzbüntetésben részesítették a vendég megkáro­sításáért. Vagy P. Béla az idén két ízben igazolatlanul nem jött be a munkahelyére. A tizenegy személy közül, akik megkapták a vezetői beosztásokat, hárman fő­iskolát, négyen technikumot vé­geztek és kivétel nélkül üzletben dolgoznak évek óta. Az eddig nem említett négy elfogadott pá­lyázó pedig több évtizedes üzlet­vezetői gyakorlattal bíró szakem­ber. Az ön által kérdezett Csi­holy­ Lászlót azért nem javasol­tuk az igazgató elvtársnak, mert a főiskola elvégzése óta egyetlen napig nem dolgozott üzletben. Egy ilyen szabadkasszás egység pedig óriási gyakorlatot kíván. Összeesküdtek! Emlékszem, tíz éve, oklevele megszerzése után azzal hecceltük Aranyapámat, hogy minden egyes alkalommal, amikor ő lesz az ügyeletes üzletvezető, teleírjuk az étterem panaszkönyvét, hogy svábbogarat találtunk a levesben, meg vizezik a bort Fensőbbsé­­gesen mosolyogva legyintett: — Ugyan, nem lesz rá lehető­ségetek. Egy üzletvezető zárásig dolgozik, szombaton is, meg va­sárnap is, meg szilveszterkor is. Az ilyesmi nem az én kenyerem, esténként inkább vendég vagyok. Elmegyek valami áruforgalmi osztályra, ott alig tart a munka­idő. — Cziboly László munkájával egyébként a legteljesebben elé­gedettek vagyunk — mondta a vállalat igazgatója. — Én elhi­szem, hogy ő szívesen elmenne néhány évre gebinesnek, csak­hogy azzal a vállalat rosszul jár­na. Üzletvezetőnek közepes lenne, áruforgalmi szakembernek vi­szont kitűnő. Számítunk rá a jö­vőben is, nagyobb feladattal sze­retnénk megbízni. Az áruforgal­mi osztály helyettes vezetője egy év múlva nyugdíjba megy, és úgy tervezzük, hogy majd ő veszi át a helyét. Erre majd mit mond Arany­apám? Hogy már megint össze­esküdtek, s valami óriási „disznó­­ságot” főztek ki ellene? Mónus Miklós A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORÁBÓL KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Bárdos—Kölcsey: A földhöz. 8.35: Lány­ok, asszonyok. 9.00: Híres történetek — nagy egyé­niségek. 10.05: Romantikus zene. 11.10: Magyar múzsa. 12.20: Zenei anyanyelvünk. 12.30: Magyarán szólva .. . 12.45: Melódiakoktél. Közben: 13.30: Jegyzet. 14.05: Régi híres énekesek. 14.25: A mezőgazdaság pénzügyi sza­bályozó rendszeréről. 14.55: Új Zenei Újság. 15.30: Nóták. 16.00: 168 óra. 17.30: Leonard Bernstein vezényel. 18.45: Jót nevettem! I. 19.55: Fjodor Saljapin énekel. 20.30: Mikrofonközelben — Heinzje. 21.05: Beethoven-felvételek. 22.20: A beat kedvelőinek. 23.05: Zenekari muzsika. 0.10—2.00: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Operarészlet. 8.20: Ausztria — választások után. 8.33: Népdalcsokor. 9.15: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.33: A Hungária c. műsorából. 10.00—12.00: Szombat délelőtt... 12.00: Az élő népdal. 12.10: Könnyűzene. 12.33: Liszt-művek. 13.05: Munkásklub. 13.33: Németh Marika énekel. 14.00: II. félidő (FTC—Rába ETO és a SZEOL—Ú. Dózsa). 14.55: Orvosok a mikrofonnál. 15.00: Versek világa. 15.17: Magyar fúvószene. 15.33: Napraforgó (Gyermekrádió). 16.20: Éneklő Ifjúság. 16.33: Mikrobi eredményt hirdet. 17.00: Sportkrónika. 17.30: Ajtay Andor szerepeiből. 18.33: 75 éve halt meg Sullivan. 19.38: Nemzetiségi népzene. 20.38: Incidens az Ingeborg-hangver­­senyen, a Madách Kamaraszín­ház­ba. 21.10: Harminc perc rock. 21.40: Zenés játékokból. 22.33: Schumann: Kreisleriann. 23.01: Slágerrandevú. 3. MŰSOR 8.08: Nagy mesterek kamarazenéje. Szt. 10.05: A mosoly országa. Részi. Szt. 11.08: Kamarazenei hangv. Szt. 12.57: Donizetti operáiból. 14.05: Versenyművek. Szt. 14.50: Dzsesszfelvételek. Szt. 15.15: Délutáni hangverseny. Szt. 16.43: Verseit elmondja: Nagy László. 16.48: Kari Böhm operafelvételei. 17.55: Tip-top parádé. Szt. 18.25: Peter Pears dalestje. Szt. 19.33: Dvorzsák: Stabat Mater. Szt. Közben: kb. 20.20: Metronóm. Kb. 21.30: Dók.-játék Kassák Lajosról. Kb. 22.12: Bemutatjuk új felvételein­ket. Kb. 22.32: Operakettősök. TELEVÍZIÓ 8.03: Osztályfőnöki óra 7—8. o. 8.25: Tévétorna (ism.). 8.30: Vízkereszt, vagy amit akartok. Shakespeare színművének film­­változata. 11.05: Az állatvilág titkai, V. (sz., ism.). 11.30: Tíz csillag Baden-Badenból, NSZK zenés film (ism.). 14.23: A röfögő. Mb. csehszlovák film (színes). 16.05: Shiráz. Iráni rövidfilm (színes). 16.30: Hírek. 16.35: Barátságfesztivál, összeállítás. 17.25: Nyugalmunk érdekében. IV. 18.05: Tisztelgés Sopronnak. Az ősi város valósággal újjászületett az utóbbi évtizedekben. Műemlékei­nek sikeres helyreállításáért, ápolásáért Sopront nemrégiben nemzetközi díjjal tüntették ki. 18.45: Odessza, délre nyíló kapu (sz.). 19.15: Cicavízió. 19.30: TV Híradó. 20.00: Magyarázom a magyarázatain­kat. XII. rész. 20.15: Rémület a levegőben. Mb. ame­rikai film. 21.25: A Leningrádi Balettegyüttes vendégjátéka. 22.00: TV Híradó 2. 22.10: Bezárt ablakok. Mb. NSZK-tv­­film. NÉPSZABADSÁG 1975. november 22., szombat A „sci-fi” és a fiatalok Egyre-másra alakulnak a „sci­­fi” klubok. Felkerestük Kuczka Pétert, a Galaktika című antoló­gia szerkesztőjét. — A Galaktika sikeres gyűjte­mény. Mi a népszerűsége titka? — Én csak azt tudom, hogy 28—• 30 ezer példány is gyorsan elfogy belőle. Ha nem is tökéletes, de úgy látszik, kielégíti a sci-fi ked­velők igényeit, megtaláltuk a han­got az olvasókkal. — Az antológiában kevés a ma­gyar szerző. — Meg akarjuk mutatni a sci-fi legjavát a világ minden tájáról. Amíg a hasonló külhoni magazi­nok az illető ország termésére szo­rítkoznak, mi tágabb körből vá­logatunk. Talán ezért is kaptunk elismerést Poznanban, a szocialis­ta országok tudományos-fantaszti­kus irodalmi konferenciáján és a grenoble-i sci-fi kongresszuson ezért vittük el a nagydíjat. — Mit ad kedvelőinek a sci-fi? Nem menekülést a valóság elöl? — Elképzelni sem lehet olyan fantasztikumot, amely nem nap­­jaink valóságából indul ki. A mű­faj előnye, hogy a kérdéseket, amelyeket a mai élet vet fel, olyasfajta eszközökkel boncolgatja, amelyek másféle irodalomnak nem állnak rendelkezésére. Például azt a kérdést, hogy az ember által al­kotott „második természet”, a technika világa milyen problémá­kat vet fel? A sci-fi a maga sajá­tos módján mutatja be a termé­szetet, a társadalmat, a jelent és a jövőt. Nem helyettesíthet más irodalmat, de van a valóságnak egy olyan szektora, amelyet csak­is ennek az irodalomnak a segít­ségével lehet ábrázolni. Fejleszti a fantáziát, izgalmas és elvezet a természettudományok legújabb ágaiba. Persze ez csak a jó sci­­£i-re áll. — A műfaj rajongói elsősorban a fiatalok közül kerülnek ki. — Igen, több országban végez­tek felméréseket, amelyek ezt iga­zolják. Különösen a technikai, műszaki, természettudományos képzettséggel rendelkező fiatalok vonzódnak eziránt. Korábban ki­zárólag fiúk olvasták, most már fele-fele arányban fiúk és lányok. Nálunk sok klubban, könyvtár­ban működik a sei-fi kedvelők klubja. De ezek meglehetősen el­szigetelt csoportok. Igaz, semmi­féle mozgalomról nem beszélhe­tünk még, bár nem lehetetlen, hogy a tudományos fantasztikus irodalom kedvelői szükségesnek érzik majd, hogy kicseréljék ta­pasztalataikat. — Növekszik vagy csökken azok száma, akik művelik is ezt a sajátos irodalmi műfajt? — No, méghozzá leginkább fia­talokkal. A mi szerkesztőségünk­be is jó néhány fiatal szerző küld színvonalas, tehetséges kézirato­kat. A gond nem is az, hogy nincs szerző, sokkal több van, illetve lenne, mint amennyi megjelenési lehetőséget számukra mi nyújtani tudunk. Véleményem szerint ok­talanul idegenkedik a sci-fitől sok hetilap és folyóirat. S. T. Hideg, szeles idő A Skandináv-félszigeten keresztül folyamatosan sarkvidéki eredetű hi­deg léghullámok áramlanak Közép- és Kelet-Európa felé. Hatásukra Eu­rópa nagy részén téliesre fordult az időjárás. A hideg levegő átvonulása közben jelentősen lehűlt a levegő, a nappali legmagasabb hőmérséklet az évszaknak megfelelő érték alatt ma­radt, sokfelé keletkezett hózápor, és helyenként viharos erejű északnyu­gati, északi szél fújt. Átmenetileg csendesebbé és szárazabbá vált a Brit-szigeteken, valamint Franciaor­szágban az időjárás. Hazánkban igen változékony, szeles időjárást alakított ki az Északi-Kár­pátokon keresztül nagy sebességgel áramló hideg levegő. Hatására nap­közben többfelé keletkezett futó ha­vazás, helyenként megismétlődő jel­leggel hózápor. Sokfelé megerősödött, néhány helyen viharossá fokozódott az északnyugati, északi szél. A széllö­kések erőssége Sopronban és Pápán időnként elérte a 75—80 km-es sebes­séget is. A hőmérséklet általában 3 és 6 fok között maradt egész napon át. A következő 24 órában a Kárpát­medencében az időjárást a hideg le­vegő további hullámai határozzák meg, ezért változékony, az évszakhoz képest hideg idő várható. Várható időjárás ma estig: Felhőátvonulások, elszórtan futó h­ó­­záporral, egy-két helyen havas eső­vel. A többfelé élénk, időnként még erős északi, északnyugati szél csak lassan mérséklődik. A várható legma­gasabb hőmérséklet plusz 1,plusz 5 fok között lesz. A Duna vízállása Budapestnél pénte­ken 124 centiméter volt, mára 135 cen­timéter várható.

Next