Népszabadság, 1975. december (33. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-02 / 282. szám
1975. december 2., kedd M E P S Z A B A D S A G Megkezdődött a KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi ülése Kialakul a tagországok nemzetközi autópálya-hálózata A szocialista országok közlekedésének fontos nemzetközi szervezete, a KGST közlekedési állandó bizottsága december 1. és 6. között Budapesten tartja 50. ülését. A jubileumi tanácskozást hétfőn Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese ünnepélyesen nyitotta meg a Gellért Szállóban. A kormány nevében köszöntötte az ülés részvevőit, majd arról szólt, hogy a következő tervidőszak növekvő feladatai a közlekedésre is nagyobb terheket rónak, végrehajtásukhoz a tagországok összehangolt intézkedéseire, a közlekedési integráció fejlesztésére van szükség. Ezt szolgálja a közlekedési állandó bizottság, s ehhez nyújt segítséget a mostani ülés. A bizottság munkájában részt vesznek a tagállamok — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió —, valamint Jugoszlávia delegációi. Jelen vannak a tanácskozáson a KGST titkárságának, valamint a közlekedési együttműködés nemzetközi szervezeteinek a képviselői. Az egyhetes ülésen a tagországok delegációi együttesen és szakértői bizottságokban foglalkoznak egyebek között a KGST komplex programjából a bizottságra háruló feladatok végrehajtásával, a közlekedés integrációjának fejlesztésével kapcsolatos legfontosabb tennivalókkal. Az ülés napirendjén szerepel a tagállamok közlekedési együttműködésének fejlesztése 1980-ig és az azt követő időszakra. Megtárgyalják a vasúti áru- és személyszállítás közös problémáit, értékelik a bizottság tevékenységét, meghatározzák az 1976—1977 évre szóló munkatervét. Az első napon a plenáris ülésen két jelentős, egymással összefüggő témával foglalkoztak. Megtárgyalták a tagállamok nemzetközi főútvonal-hálózatának komplex fejlesztésével és rekonstrukciójával kapcsolatos együttműködés teendőit és a tagállamok nemzetközi autópálya-hálózatának kialakítására készült javaslatot. A nemzetközi autópálya-hálózat programjának témafelelőse Magyarország, ezért a KPM szakemberei foglalták össze, egyeztették a fejlesztési igényeket és készítettek végrehajtásukra ajánlásokat. A javaslat a KGST-tagországok között növekvő személy- és áruszállítás biztosítása érdekében négy fő autópálya-vonalat — Marienborn—Berlin—Varsó—Moszkva, Rostock—Berlin— Prága—Budapest—Bukarest— Konstanca, Gdansk—Varsó—Pozsony—Budapest, Moszkva—Bukarest—Szófia — jelöl meg. A nemzetközi autópálya-összeköttetés megteremtéséhez a hazai program már az ajánlásnak megfelelően készül. A tervek szerint 1976 és 1980 között épül meg Budapest—Tatabánya, Győr—Komárom, 1981 és 1985 között pedig Tatabánya—Komárom és Győr— Mosonmagyaróvár között az M 1-es autópálya, amelyhez hasonlót létesítenek majd Budapest—Kecskemét—Szeged között is. A KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi ülése ma plenáris és szekcióülésekkel folytatódik. A napi munka végeztével a jubileumi ülés alkalmából Rödönyii Károly közlekedés- és postaügyi miniszter a delegációk vezetőit vacsorán látta vendégül a Duna Intercontinental Szállóban. (MTI) Magyar ifjúsági delegáció Helsinkiben Dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának vezetésével a Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség és a Finn Központi Szociáldemokrata Ifjúsági Szövetség közös meghívására vasárnap ifjúsági küldöttség utazott Helsinkibe. A küldöttség fogadására a finn főváros repülőterén megjelent A. L. Hyvonen, a Finn Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, továbbá a delegációt vendégül látó két ifjúsági szervezet vezetői, élükön P. Saarnio és P. Sarkkinen elnökökkel, jelen volt a fogadtatáson Rónai Rudolf helsinki magyar nagykövet is. A küldöttséget tegnap a Finn Kommunista Párt székházában fogadta Aarne Saarinen, az FKP elnöke és Arvo Aalto, az FKP főtitkára. A szívélyes elvtársi légkörben lezajlott találkozón a delegáció tájékoztatót kapott az aktuális finn belpolitikai helyzetről. Ülést tartott a budapesti pártbizottság Hétfőn kibővített ülést tartott a budapesti pártbizottság. Az ülésen részt vettek a kerületi pártbizottságok első titkárai, a fővárosi tanács elnökhelyettesei és titkára, a budapesti társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a minisztériumok és főhatóságok pltitkárai és a budapesti pártbizottság osztályvezetői. Az ülés napirendjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága november 26—27-i üléséről szóló tájékoztató szerepelt. A napirend előadója Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára volt. Ezt követően a pártbizottság Somogyi Sándor, az MSZMP KB tagja, a pártbizottság titkára előterjesztésében megvitatta a pártbizottság 1976. első féléves munkatervét. A népi erők Angola valamennyi frontszakaszán megerősítették katonai helyzetüket Az Angolai Népi Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnoksága hadii jelentésében közölte, hogy a katonai helyzet a néphadsereg gyakorlatilag minden frontonelőretörő egységeinek javára alakul. Ezek az egységek az elmúlt két nap alatt sikeres katonai akciókat hajtottak végre a keleti fronton és elfoglalták a stratégiai fontosságú Cangombe városát. A városért folytatott harcok során az MPLA - alakulatok kezére került több kisebb település is, miközben komoly veszteségeket okoztak az ellenségnek katonai erőben és hadianyagban egyaránt. Cangombe a szakadár UNITA fontos katonai támaszpontja volt az ország keleti részén. Bandái innnén intéztek szakadatlan támadásokat az MPLA ellenőrzése alatt álló körzeteik ellen. Ez a támaszpont látta el fegyverrel és utánpótlással azokat az UNITA-egységeket is, amelyek több ízben megkísérelték elfoglalni Vila-Luso városát, valamint a Benguela-Lusovila Teixeira de Sousa városokat összekötő vasútvonalat. Cangombe bevétele nemcsak Vila-Luso megtámadásának veszélyét küszöbölte ki, hanem egyúttal megnyitotta az utat az MPLA-csapatok támadása előtt is az UNITA ellenőrzése alatt álló Bie és Huambo tartományok felé. Az utóbbi két nap folyamán az MPLA csapatai több mint száz kilométerre nyomultak előre ebben a körzetben. William Eteki Mboumoua, az Afrikai Egységszervezet (AESZ) főtitkára az As-Saab című mauritániai lapnak adott nyilatkozatában határozottan elítélte az angolai külföldi beavatkozást. Rámutatott arra a veszélyre, amelyet a Dél-Afrikai Köztársaság és a külföldi zsoldosok részvétele jelent az angolai harcokban. A Lope de Nascimento miniszterelnök vezette angolai küldöttség hétfőn megkezdte tárgyalásait Lagosban a nigériai vezetőkkel. A tárgyalásokon a zairei, dél-afrikai és portugál zsoldosok Angola elleni agresszióját vitatják meg. Az Angolai Népi Felszabadító Fegyveres Erőik (FAPLA) és az MPLA képviselői Luandában sajtóértekezleten mutatták be azokat az Egyesült Államokból és más NATO-országokból származó fegyvereket, amelyeket az intervenciósokkal vívott harcokban zsákmányoltak az angolai népi erők. A sajtótájékoztatón felvonultatott fegyverzet többsége az amerikai hadiipar gyártmánya, páncélos elhárítók, gránátvetők, tüzérségi felszerelések, ezenkívül belga és angol gyártmányú automata fegyverek. Az MPLA szóvivője szerint a zsákmányolt fegyverzetet és lőszereket az alabamai Anniston amerikai bázisról Zairén keresztül juttatták el az intervenciós hadseregekhez, amelyek az elmúlt napokban az ország északkeleti részén több alkalommal súlyos vereséget szenvedtek az MPLA fegyveres erőitől. Luis de Almeida, az Angolai Népi Köztársaság tájékoztatásügyi minisztériumának igazgatója Luandában közölte, hogy az angolai biztonsági szolgálat letartóztatta az amerikai CBS televíziótársaság két munkatársát, mivel a birtokukban levő iratok tanúsága szerint „tevékenységük nemcsak az angolai helyzetről szóló információk továbbítására korlátozódott”. Almeida kijelentette, hogy az amerikai újságírók ügyében vizsgálat indult és a körülmények tisztázása után valószínűleg mindkét tudósítót kiutasítják az országból. A továbbiakban elmondta, hogy letartóztattak egy harmadik, magát szintén újságírónak mondó dél-afrikai állampolgárságú személyt is, mert semmiféle irattal nem tudta bizonyítani újságíró mivoltát. Átalakították az indiai kormányt Indira Gandhi indiai miniszterelnök hétfőn átalakította kormányát, miután elfogadta Szvaran Szingh hadügyminiszter és Sankar Diksit hajózási és szállításügyi miniszter lemondását. A hadügyminiszteri tárcát ideiglenesen maga a miniszterelnök vette át, Diksit helyére pedig M. G. Sz. Dhillont, az alsóház elnökét nevezték ki. Avolt hajózási és szállításügyi miniszter Andhra Pnadesh állam kormányzója lett. Tárca nélküli miniszterként helyet kapott az új kabinetben Banszi Lal, Haryana állam eddigi főminisztere. A miniszterelnök elfogadta az ellátásos újjáépítésügyi államminiszter, a kőolaj- és vegyipari államminiszter lemondását is. A lemondásokkal egyidőjűen három új államminisztert neveztek ki A kőolaj- és vegyipari államminiszter Vithal Gadgil, a közmunka- és lakásügyi államminiszter is. K. L. Bhagat, az igazságügyi államminiszter pedig V. A. Szied lett. (MTI) * Brahmananda Reddi indiai belügyminiszter vasárnap bejelentette, hogy szilárd megállapodás született Indira Gandhi kormánya és a nagaföldi lázadók között. Ennek értelmében a központi hatalom ellen húsz éve harcoló északkeletitörzs elfogadta az ország alkotmányát és hajlandó beszolgáltatni a fegyvereit (Reuter) . Nemzedékek láncolata A szocialista társadalom építésének bármely időszakát vizsgáljuk, megleljük a nemzedékek egymást segítő, közös tevékenységét. Nincs közöttük érdekellentét, nincsen akadálya annak, hogy a fiatalok harmonikusan beilleszkedjenek a társadalomba, és folytassák a közös cél, a szocialista, majd a kommunista társadalom felépítését. A tapasztalatok cikzke Bármely időszakot vizsgálhatjuk, a legizgalmasabb kérdés a jelenről szól: hogyan hatnak egymásra napjainkban a különböző korosztályok, miként valósul meg az idősebb kommunisták segítsége, hol tartunk az egész magyar ifjúság szocialista emberré nevelésében. És legalább ilyen fontos kérdés: mit vállalnak a különböző életkorú állampolgárok a gazdasági építő munkából és a közéleti teendőkből? A XI. kongreszszus zárószavában mondotta Kádár János elvtárs: „Erőnk egyik forrása, hogy pártunkban összeforrottan él és együtt küzd a kommunista forradalmárok három nemzedéke.” Köztük élnek azok az elvtársak, akik ifjúként harcoltak a Tanácsköztársaságért, s akik tapasztalatból ismerik a Horthy-korszakot, személyes élményeiket mondhatják el arról, micsoda változást hozott a felszabadulás. Ma jól megérdemelt pihenéssel telnek napjaik, ám ismereteiket szívesen megosztják, tanult és tanul tőlük a következő évjáratok sora. A felszabadulás utáni években az újjáépítés esztendeiben edződött a derékhad — közülük többen az illegális pártmunka, az antifasiszta harc részesei voltak. S aztán a felszabadulás utáni nemzedéket összefogó jegyeket sorolhatjuk. Közismert persze, hogy az életkor egy ember jellemének, magatartásának nem a legfontosabb motiválója. Fontosabb például az osztályhoz tartozás, a nevelő hatások összessége, de azért a születési év is számít, ha mondjuk a feladatok milyenségét vesszük szemügyre. Mást kívánt a kor 30 évvel ezelőtt, mint ma. De mást kívánt akár csak 10 évvel ezelőtt is, ha egy-egy szakma vagy tudományág fejlődését tekintjük mérvadónak. Az újabb és újabb nemzedékeknek úgy kell felkészülniük, hogy mindjárt a pálya kezdetén arról a magasabb lépcsőfokról indulhassanak, melyet az elődök életük derekán értek el. Miként lehetséges ez? Csakis úgy, hogy a tapasztalatokat nem hagyjuk veszni, hanem értékük szerint becsüljük őket. Mindaz a szakmai ismeret, amely ma iskolában megtanulható, hosszú évtizedek alatt gyűlt össze, rendszereződött és válhatott tananyaggá. De felhalmozódott roppant értékű politikai tapasztalat is. Ennek elsajátítása ugyancsak szükséges ahhoz, hogy a fiatalok megtalálják helyüket, dolgukat a társadalomban. Feladatokra várva A társadalmi beilleszkedés egyik alapkérdése, hogy részesül-e az ifjú a jelentős feladatokból, vagy kénytelen beérni másod-harmadrendű megbízatásokkal. Gyakori vitatéma az is, hogy vajon a mai teendők hasonlíthatóak-e egyáltalán például az újjáépítés rendkívüli erőfeszítést kívánó munkáihoz, s egyáltalán a konszolidált időszak kedvez-e a képességek gyors kibontakoztatásának. A forradalmi ifjúsági napok egyik központi témája már több éve a forradalmiság értelmezése, a hétköznapi forradalmiság meghatározása. Sok fiatal úgy érzi, hogy az igazán nagy tettek ideje elmúlt, manapság inkább az apró munka hárul idősebbre és fiatalra egyaránt. Való igaz, hogy a töretlenül fejlődő iparban, mezőgazdaságban vagy tudományban nehezebb észrevenni a forradalmi jegyeket, mint a hirtelen változásokban. Nem is lenne helyes egy-egy munkavállalást vagy akár politikai akciót a forradalmi jelzővel illetni, hiszen e minősítés az egészet illeti. Van-e igazán nagy feladat napjainkban? A kérdés szónoki, hiszen elegendő felsorolni az éppen most épülő ipari létesítményeket, elegendő utalni arra a változásra, amely a mezőgazdaságban végbement, vagy azt megemlíteni, hogy mit változott az emberek életmódja, gondolkodása, és még mennyit kell fejlődnie ahhoz, hogy általánossá váljék a szocialista ember típusa. A KISZ igazán sikeres akcióival ezekhez a teendőkhöz kapcsolódik. A központi védnökségek több százezer fiatalt mozgattak meg. Bár az is igaz, hogy ezeknek a védnökségeknek a hasznosságát, az ifjú védnökök munkájának értékét még mindig nem ismeri eléggé a közvélemény. Nemegyszer a védnökségben részt vevő vállalatok fiataljai sem tudják, hogy mit ér forintban, ha pontos a munkájuk, és alig tartják számon azt a nevelő hatást, amely egy-egy nagyberuházás munkálatainak megismeréséből származik. Tizen- és huszonévesek tanulnak meg ily módon országos méretekben gondolkodni, ismerkednek a korszerű technikával, a közgazdasági alapfogalmakkal. De említhetjük példaként a KISZ új mozgalmát, az ifjúsági radart, amely, ha valóban olyan széles körben elterjed, mint reméljük, akkor a vállalatok, az üzemek napi munkájának hathatós segítője lesz. Mert mire is vállalkozik a radar? őrjáratai rendszeresen felkutatják az üzemi tartalékokat, jelzik a fogyatékosságokat, és ezek alapján a fiatal szakemberek javaslatot készítenek a szükséges változtatásra. Jelentős szellemi értéket képviselő pályamunkákra, alkotásokra számíthatunk. Mi ez, ha nem az igazi feladatokból való részesülés? A társadalom „adósai** Sokszor emlegetjük a stafétabotot és emlegetjük azt is, hogy a fiatalok váljanak méltó utóddá. Tartoznak ennyivel a társadalomnak — mondjuk —, hiszen a társadalom tanítja őket, szakmát ad nekik, egy-egy pályakezdő több százezer forintos „adóssággal” teszi az első lépéseket. Ha jobban végiggondoljuk, könynyen belátjuk, hogy ez az adósság annál nagyobb, minél később született meg valaki. Mégpedig azért, mert több jut a fiataloknak ma, mint régebben. Logikusan következtethetünk arra, hogy a szerencsés növekedés akkor folytatódik, ha mindenki képességei szerint törleszt. Másként fogalmazva: jogos az az igény, hogy a diákok mindent megtanuljanak, amit csak lehet, hogy készüljenek'' fel már a következő évezred bonyolult feladataira. Ugyanez a logika becsületes munkát kíván az ifjúmunkásoktól, a termelőszövetkezetben dolgozó fiataloktól. Gondunk van ezzel a törlesztéssel? Számtalan példa bizonyítja, hogy a nagy többség teljesíti kötelességét. (Akadnak kivételek, de kivételek rontják minden korosztály átlagát.) Csupán emlékeztetőül: a kongresszusi munkaverseny sikeréhez jelentős mértékben járultak hozzá a fiatalok. A kilencedik kongresszusára készülő KISZ éves akcióprogramjában olyan vállalások szerepelnek, amelyek nélkül kevesebb értéket hozna létre az ország. S mindez szerves egységben van a fejlődésünkhöz szükséges munkálatokkal. Maros Dénes 3