Népszabadság, 1975. december (33. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

1975. december 2., kedd M E P S Z A B A D S A G Megkezdődött a KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi ülése Kialakul a tagországok nemzetközi autópálya-hálózata A szocialista országok közleke­désének fontos nemzetközi szer­vezete, a KGST közlekedési ál­landó bizottsága december 1. és 6. között Budapesten tartja 50. ülé­sét. A jubileumi tanácskozást hét­főn Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese ünnepélye­sen nyitotta meg a Gellért Szál­lóban. A kormány nevében kö­szöntötte az ülés részvevőit, majd arról szólt, hogy a következő terv­időszak növekvő feladatai a köz­lekedésre is nagyobb terheket ró­nak, végrehajtásukhoz a tagor­szágok összehangolt intézkedései­re, a közlekedési integráció fej­lesztésére van szükség. Ezt szol­gálja a közlekedési állandó bizott­ság, s ehhez nyújt segítséget a mostani ülés. A bizottság munkájában részt vesznek a tagállamok — Bulgá­ria, Csehszlovákia, Kuba, Len­gyelország, Magyarország, Mon­gólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió —, valamint Jugo­szlávia delegációi. Jelen vannak a tanácskozáson a KGST titkár­ságának, valamint a közlekedési együttműködés nemzetközi szer­vezeteinek a képviselői. Az egyhetes ülésen a tagorszá­gok delegációi együttesen és szak­értői bizottságokban foglalkoznak egyebek között a KGST komplex programjából a bizottságra háruló feladatok végrehajtásával, a köz­lekedés integrációjának fejleszté­sével kapcsolatos legfontosabb tennivalókkal. Az ülés napirend­jén szerepel a tagállamok közle­kedési együttműködésének fejlesz­tése 1980-ig és az azt követő idő­szakra. Megtárgyalják a vasúti áru- és személyszállítás közös problémáit, értékelik a bizottság tevékenységét, meghatározzák az 1976—1977 évre szóló munkater­vét. Az első napon a plenáris ülésen két jelentős, egymással összefüg­gő témával foglalkoztak. Megtár­gyalták a tagállamok nemzetközi főútvonal-hálózatának komplex fejlesztésével és rekonstrukciójá­val kapcsolatos együttműködés teendőit és a tagállamok nemzet­közi autópálya-hálózatának kiala­kítására készült javaslatot. A nemzetközi autópálya-hálózat programjának témafelelőse Ma­gyarország, ezért a KPM szak­emberei foglalták össze, egyeztet­ték a fejlesztési igényeket és ké­szítettek végrehajtásukra ajánlá­sokat. A javaslat a KGST-tagor­szágok között növekvő személy- és áruszállítás biztosítása érde­kében négy fő autópálya-vona­lat — Marienborn—Berlin—Var­só—Moszkva, Rostock—Berlin— Prága—Budapest—Bukarest— Konstanca, Gdansk—Varsó—Po­zsony—Budapest, Moszkva—Bu­karest—Szófia — jelöl meg. A nemzetközi autópálya-össze­köttetés megteremtéséhez a hazai program már az ajánlásnak meg­felelően készül. A tervek szerint 1976 és 1980 között épül meg Bu­dapest—Tatabánya, Győr—Ko­márom, 1981 és 1985 között pedig­ Tatabánya—Komárom és Győr— Mosonmagyaróvár között az M 1-es autópálya, amelyhez ha­sonlót létesítenek majd Buda­pest—Kecskemét—Szeged között is. A KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi ülése ma plenáris és szekcióülésekkel foly­tatódik. A napi munka végeztével a ju­bileumi ülés alkalmából Rödönyii Károly közlekedés- és postaügyi miniszter a delegációk vezetőit vacsorán látta vendégül a Duna­ Intercontinental Szállóban. (MTI) Magyar ifjúsági delegáció Helsinki­ben Dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának, a KISZ Központi Bizottsá­ga első titkárának vezetésével a Finn Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség és a Finn Központi Szo­ciáldemokrata Ifjúsági Szövetség közös meghívására vasárnap if­júsági küldöttség utazott Helsin­kibe. A küldöttség fogadására a finn főváros repülőterén megjelent A. L. Hyvonen, a Finn Kommunis­ta Párt Politikai Bizottságának tagja, továbbá a delegációt ven­dégül látó két ifjúsági szervezet vezetői, élükön P. Saarnio és P. Sarkkinen elnökökkel, jelen volt a fogadtatáson Rónai Rudolf hel­sinki magyar nagykövet is. A küldöttséget tegnap a Finn Kommunista Párt szék­házában fo­gadta Aarne Saarinen, az FKP el­nöke és Arvo Aalto, az FKP fő­titkára. A szívélyes elvtársi lég­körben lezajlott találkozón a de­legáció tájékoztatót kapott az ak­tuális finn belpolitikai helyzetről. Ü­lést tartott a budapesti pártbizottság Hétfőn kibővített ülést tartott a budapesti pártbizottság. Az ülé­sen részt vettek a kerületi párt­­bizottságok első titkárai, a fővá­rosi tanács elnökhelyettesei és titkára, a budapesti társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a mi­nisztériumok és főhatóságok pl­­titkárai és a budapesti pártbizott­ság osztályvezetői. Az ülés napi­rendjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága november 26—27-i üléséről szóló tájékoztató szerepelt. A napirend előadója Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizott­ság első titkára volt. Ezt követően a pártbizottság Somogyi Sándor, az MSZMP KB tagja, a pártbi­zottság titkára előterjesztésében megvitatta a pártbizottság 1976. első féléves munkatervét. A népi erők Angola valamennyi frontszakaszán megerősítették katonai helyzetüket Az Angolai Népi Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnok­sága h­a­dii jel­en­tésé­b­en­ közölte, hogy a katonai helyzet a néphad­sereg gyakorlatilag minden fron­ton­­előretörő egységeinek javára alakul. Ezek az egységek az elmúlt két nap alatt sikeres katonai akciókat hajtottak végre a keleti fronton és elfoglalták a stratégiai fontos­ságú Cangombe városát. A váro­sért folytatott harcok során az M­P­L­A - al­ak­u­la­tok kezére került több kisebb település is, miközben komoly veszteségeket okoztak az ellenségnek katonai erőben és ha­dianyagban egyaránt. Cangombe a szakadár UNITA fontos katonai támaszpontja volt az ország keleti részén. Bandái in­­nnén intéztek szakadatlan támadá­sokat az MPLA ellenőrzése alatt álló körzeteik ellen. Ez a támaszpont látta el fegy­verrel és utánpótlással azokat az UNITA-egységeket is, amelyek több ízben megkísérelték elfoglal­ni Vila-Luso városát, valamint a Benguela-Lusovila Teixeira de Sousa városokat összekötő vasút­vonalat. Cangombe bevétele nem­csak Vila-Luso megtámadásának veszélyét küszöbölte ki, hanem egyúttal megnyitotta az utat az MPLA-csapatok támadása előtt is az UNITA ellenőrzése alatt álló Bie és Huambo tartományok felé. Az utóbbi két nap folyamán az MPLA csapatai több mint száz ki­lométerre nyomultak előre ebben a körzetben. William Eteki Mboumoua, az Afrikai Egységszervezet (AESZ) főtitkára az As-Saab című mauri­­tániai lapnak adott nyilatkozatá­ban határozottan elítélte az ango­lai külföldi beavatkozást. Rámu­tatott arra a veszélyre, amelyet a Dél-Afrikai Köztársaság és a kül­földi zsoldosok részvétele jelent az angolai harcokban. A Lope de Nascimento minisz­terelnök vezette angolai küldött­ség hétfőn megkezdte tárgyalásait Lagosban a nigériai vezetőkkel. A tárgyalásokon a zairei, dél-afrikai és portugál zsoldosok Angola el­leni agresszióját vitatják meg. Az Angolai Népi Felszabadító Fegyveres Erőik (FAPLA) és az MPLA képviselői Luandában saj­tóértekezleten mutatták be azo­kat az Egyesült Államokból és más NATO-országokból származó fegyvereket, amelyeket az inter­venciósokkal vívott harcokban zsákmányoltak az angolai népi erők. A sajtótájékoztatón felvonulta­tott fegyverzet többsége az ame­rikai hadiipar gyártmánya, pán­célos elhárítók, gránátvetők, tü­zérségi felszerelések, ezenkívül belga és angol gyártmányú auto­mata fegyverek. Az MPLA szóvivője szerint a zsákmányolt fegyverzetet és lő­szereket az alabamai Anniston amerikai bázisról Zairén keresz­tül juttatták el az intervenciós hadseregekhez, amelyek az el­múlt napokban az ország észak­keleti részén több alkalommal sú­lyos vereséget szenvedtek az MPLA fegyveres erőitől. Luis de Almeida, az Angolai Népi Köztársaság tájékoztatás­ügyi minisztériumának igazgató­ja Luandában közölte, hogy az angolai biztonsági szolgálat le­tartóztatta az amerikai CBS tele­víziótársaság két munkatársát, mivel a birtokukban levő iratok tanúsága szerint „tevékenységük nemcsak az angolai helyzetről szóló információk továbbítására korlátozódott”. Almeida kijelen­tette, hogy az amerikai újságírók ügyében vizsgálat indult és a kö­rülmények tisztázása után való­színűleg mindkét tudósítót kiuta­sítják az országból. A továbbiak­ban elmondta, hogy letartóztattak egy harmadik, magát szintén új­ságírónak mondó dél-afrikai ál­lampolgárságú személyt is, mert semmiféle irattal nem tudta bi­zonyítani újságíró mivoltát. Átalakították az indiai kormányt Indira Gandhi indiai miniszter­­­elnök hétfőn átalakította kormá­nyát, miután elfogadta Szvaran Szingh hadügyminiszter és Sankar Diksit hajózási és szállításügyi mi­niszter lemondását. A hadügymi­­niszteri tárcát ideiglenesen maga a miniszterelnök vette át, Diksit helyére pedig M. G. Sz. Dhillont, az alsóház elnökét nevezték ki. A­­volt hajózási és szállításügyi mi­niszter Andhra Pnadesh állam kormányzója lett. Tárca nélküli miniszterként helyet kapott az új kabinetben Banszi Lal, Haryana állam eddigi főminisztere. A mi­niszterelnök elfogadta az ellátás­os újjáépítésügyi államminiszter, a kőolaj- és vegyipari állammi­­­niszter lemondását is. A lemondásokkal egyidőjűen há­rom új államminisztert neveztek ki A kőolaj- és vegyipari állam­­miniszter Vithal Gadgil, a köz­munka- és lakásügyi államminisz­­­ter is. K. L. Bhagat, az igazság­ügyi államminiszter pedig V. A. Szied lett. (MTI) * Brahmananda Reddi indiai bel­ügyminiszter vasárnap bejelentet­te, hogy szilárd megállapodás szü­letett Indira Gandhi kormánya és a nagaföldi lázadók között. Ennek értelmében a központi hatalom el­len húsz éve harcoló északkeleti­­törzs elfogadta az ország alkotmá­nyát és hajlandó beszolgáltatni a fegyvereit (Reuter) . Nemzedékek láncolata A szocialista társadalom­ építé­sének bármely időszakát vizsgál­juk, megleljük a nemzedékek egymást segítő, közös tevékeny­ségét. Nincs közöttük érdekellen­tét, nincsen akadálya annak, hogy a fiatalok harmonikusan beillesz­kedjenek a társadalomba, és foly­tassák a közös cél, a szocialista, majd a kommunista társadalom felépítését. A tapasztalatok cikzke Bármely időszakot vizsgálhat­juk, a legizgalmasabb kérdés a jelenről szól: hogyan hatnak egy­másra napjainkban a különböző korosztályok, miként valósul meg az idősebb kommunisták segítsé­ge, hol tartunk az­ egész magyar ifjúság szocialista emberré neve­lésében. És legalább ilyen fontos kérdés: mit vállalnak a különbö­ző életkorú állampolgárok a gaz­dasági építő munkából és a köz­életi teendőkből? A XI. kongresz­­szus zárószavában mondotta Ká­dár János elvtárs: „Erőnk egyik forrása, hogy pártunkban össze­forrottan él és együtt küzd a kommunista forradalmárok há­rom nemzedéke.” Köztük élnek azok az elvtársak, akik ifjúként harcoltak a Tanácsköztársasá­gért, s akik tapasztalatból isme­rik a Horthy-korszakot, szemé­lyes élményeiket mondhatják el arról, micsoda változást hozott a felszabadulás. Ma jól megérde­melt pihenéssel telnek napjaik, ám ismereteiket szívesen meg­osztják, tanult és tanul tőlük a következő évjáratok sora. A fel­­szabadulás utáni években az új­jáépítés esztendeiben edződött a derékhad — közülük többen az illegális pártmunka, az antifa­siszta harc részesei voltak. S az­tán a felszabadulás utáni nemze­déket összefogó jegyeket sorol­hatjuk. Közismert persze, hogy az élet­kor egy ember jellemének, ma­gatartásának nem a legfontosabb motiváló­ja. Fontosabb például az osztályhoz tartozás, a nevelő ha­tások összessége, de azért a szü­letési év is számít, ha mondjuk a feladatok milyenségét vesszük szemügyre. Mást kívánt a kor 30 évvel ezelőtt, mint ma. De mást kívánt akár csak 10 évvel ezelőtt is, ha egy-egy szakma vagy tudo­mányág fejlődését tekintjük mérvadónak. Az újabb és újabb nemzedékeknek úgy kell felké­szülniük, hogy mindjárt a pálya kezdetén arról a magasabb lép­csőfokról indulhassanak, melyet az elődök életük derekán értek el. Miként lehetséges ez? Csakis úgy, hogy a tapasztalatokat nem hagy­juk veszni, hanem értékük sze­rint becsüljük őket. Mindaz a szakmai ismeret, amely ma isko­lában megtanulható, hosszú évti­zedek alatt gyűlt össze, rendsze­­reződött és válhatott tananyaggá. De felhalmozódott roppant érté­kű politikai tapasztalat is. Ennek elsajátítása ugyancsak szükséges ahhoz, hogy a fiatalok megtalál­ják helyüket, dolgukat a társada­lomban. Feladatokra várva A társadalmi beilleszkedés egyik alapkérdése, hogy részesül-e az ifjú a jelentős feladatokból, vagy kénytelen beérni másod-harmad­rendű megbízatásokkal. Gyakori vitatéma az is, hogy vajon a mai teendők hasonlíthatóak-e egyál­talán például az újjáépítés rend­kívüli erőfeszítést kívánó mun­káihoz, s egyáltalán a konszoli­dált időszak kedvez-e a képessé­gek gyors kibontakoztatásának. A forradalmi ifjúsági napok egyik központi témája már több éve a forradalmiság értelmezése, a hét­köznapi forradalmiság meghatá­rozása. Sok fiatal úgy érzi, hogy az igazán nagy tettek ideje el­múlt, manapság inkább az apró munka hárul idősebbre és fiatal­ra egyaránt. Való igaz, hogy a töretlenül fejlődő iparban, mezőgazdaságban vagy tudományban nehezebb ész­revenni a forradalmi jegyeket, mint a hirtelen változásokban. Nem is lenne helyes egy-egy munkavállalást vagy akár politi­kai akciót a forradalmi jelzővel illetni, hiszen e minősítés az egé­szet illeti. Van-e igazán nagy fel­adat napjainkban? A kérdés szó­noki, hiszen elegendő felsorolni az éppen most épülő ipari létesít­ményeket, elegendő utalni arra a változásra, amely a mezőgazda­ságban végbement, vagy azt meg­említeni, hogy mit változott az emberek életmódja, gondolkodá­sa, és még mennyit kell fejlődnie ahhoz, hogy általánossá váljék a szocialista ember típusa. A KISZ igazán sikeres akciói­val ezekhez a teendőkhöz kapcso­lódik. A központi védnökségek több százezer fiatalt mozgattak meg. Bár az is igaz, hogy ezeknek a védnökségeknek a hasznossá­gát, az ifjú védnökök munkájá­nak értékét még mindig nem is­meri eléggé a közvélemény. Nem­egyszer a védnökségben részt ve­vő vállalatok fiataljai sem tud­ják, hogy mit ér forintban, ha pontos a munkájuk, és alig tart­ják számon azt a nevelő hatást, amely egy-egy nagyberuházás munkálatainak megismeréséből származik. Tizen- és huszonéve­sek tanulnak meg ily módon or­szágos méretekben gondolkodni, ismerkednek a korszerű techni­kával, a közgazdasági alapfogal­makkal. De említhetjük példaként a KISZ új mozgalmát, az ifjúsági radart, amely, ha valóban olyan széles körben elterjed, mint re­méljük, akkor a vállalatok, az üze­mek napi munkájának hathatós segítője lesz. Mert mire is vállal­kozik a radar? őrjáratai rendsze­resen felkutatják az üzemi tarta­lékokat, jelzik a fogyatékosságo­kat, és ezek alapján a fiatal szak­emberek javaslatot készítenek a szükséges változtatásra. Jelentős szellemi értéket képviselő pálya­munkákra, alkotásokra számítha­tunk. Mi ez, ha nem az igazi fel­adatokból való részesülés? A társadalom „adósai** Sokszor emlegetjük a staféta­botot és emlegetjük azt is, hogy a fiatalok váljanak méltó utód­dá. Tartoznak ennyivel a társa­dalomnak — mondjuk —, hiszen a társadalom tanítja őket, szak­mát ad nekik, egy-egy pályakez­dő több százezer forintos „adós­sággal” teszi az első lépéseket. Ha jobban végiggondoljuk, köny­­nyen belátjuk, hogy ez az adós­ság annál nagyobb, minél később született meg valaki. Mégpedig azé­rt, mert több jut a fiatalok­nak ma, mint régebben. Logiku­san következtethetünk arra, hogy a szerencsés növekedés akkor folytatódik, ha mindenki képes­ségei szerint törleszt. Másként fo­galmazva: jogos az az igény, hogy a diákok mindent megtanuljanak, amit csak lehet, hogy készüljenek'' fel már a következő évezred bo­nyolult feladataira. Ugyanez a logika becsületes munkát kíván az ifjúmunkásoktól, a termelő­­szövetkezetben dolgozó fiatalok­tól. Gondunk van ezzel a törlesz­téssel? Számtalan példa bizonyít­ja, hogy a nagy többség teljesíti kötelességét. (Akadnak kivételek, de kivételek rontják minden kor­osztály átlagát.) Csupán emlékez­tetőül: a kongresszusi munkaver­seny sikeréhez jelentős mérték­ben járultak hozzá a fiatalok. A kilencedik kongresszusára készü­lő KISZ éves akcióprogramjában olyan vállalások szerepelnek, amelyek nélkül kevesebb értéket hozna létre az ország. S mindez szerves egységben van a fejlődé­sünkhöz szükséges munkálatok­kal. Maros Dénes 3

Next