Népszabadság, 1976. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

59006 16 oldal - Ára: 1,20 Ft • NÉPSZABADSM 1976. január 1., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXIV. évfolyam 1. szám VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Jó munkát, boldog új esztendőt! Szakítsuk meg rövid időre az ünneplés gondtalan óráit és áldoz­zunk néhány percet a számvetés­re, amelyet, ha netán nem végez­tünk volna el eddig, feltétlenül megtesszük azt az ünnep után. Mert úgy vagyunk vele mindahá­­­nyan, hogy ha a poharak csendü­lése, a szilveszteréji vidám zsivaj közepette nem is gondolunk a ránk váró tennivalókra, előbb vagy utóbb feltesszük magunknak a kérdést: mit kell tennünk azért, hogy az új esztendő valóban azt hozza, amiben bíztunk, amit óhaj­tottunk az újévi jókívánságokban. Számadásokban és tervezgeté­­sekben gazdag esztendőt búcsúz­tattunk. Vegyük csak sorjában: a párt XI. kongresszusa öteszten­dős országépítő munka eredmé­nyeit tette mérlegre s ebből kiin­dulva adott programot az elkö­vetkező évekre, mi több, az új pártprogrammal 15—20 esztendő­re; elkészült az előzetes számve­tés a tegnap zárult negyedik öt­éves tervről s az újon, az ötödi­ken már ott van a parlament jó­váhagyása, az 1976-os terven pe­dig a Minisztertanácsé. Tudjuk tehát, hányadán állunk, hol tar­tunk, milyen tennivalók várnak ránk az új esztendőben. Sőt rit­kán adatott meg, hogy oly mesz­­szire mutató programunk legyen, mint most, az 1976-os esztendő kezdetén. Nemcsak öt évre látha­tunk előre, hiszen a párt prog­ramja évtizedes távlatokat vetített elénk a szocializmus teljes felépí­tésének nagyszerű perspektívájá­val. Mindezek erősítik biztonság­­érzetünket, növelik önbizalmun­kat. Jó érzés így kezdeni az új esz­tendőt a munkapadoknál, a mun­kaasztaloknál, még akkor is, ha tudjuk, hogy 1976 sok tekintetben nehezebbnek ígérkezik az óévnél. De már most ismerjük­­a ránk váró akadályokat, az új esztendő próbatételeit, hiszen ezekről is őszinte, nyílt szavakat hallhattunk a párt kongresszusán éppúgy, mint a szakszervezetek országos tanácskozásán vagy a parlamenti ’'­’.ésszakokon. Tudjuk, számolunk azzal, hogy a tőkés gazdasági vál­ság felhői a mi egünket is beár­nyékolják. De itttmár nemcsak a szavakból, hanem az 1975-ös esz­tendő tapasztalataiból is látjuk, hogy fejlődésünket nem vetheti vissza a kapitalista világ krízise, nem állunk vele szemben védte­lenül, ki tudjuk védeni támadá­sait, csökkenteni, ellensúlyozni káros hatásait. Ehhez persze moz­gósítani kell minden tartalék erő­forrásunkat, azt is, ami a terv­­gazdálkodás rendszerében és azt is, ami a többet és jobbat alkotni kész munkaközösségekben, és ön­magunk erejében, tudásában rej­lik. Nem mondunk vele újat, a párt, a kormány vezetői őszintén be­széltek róla: az új esztendőben többet kell tennünk a népgazda­ság egyensúlyának szilárdításáért, mint tettünk az óesztendőben. S ha csak azt mondanánk, hogy ezért több munka vár ránk, már ezzel sem kérnénk keveset azok­tól, akik eddig sem vették félváll­ról a munkát. De a kívánalom most nagyobb, mert a többel a másként is párosul. Csak így te­hetjük korszerűbbé termékeinket, növelhetjük versenyképességün­ket ott, ahol ma még csak a sor közepén állunk. Nem lesz köny­­nyű feladat megtalálni az import­anyagok pótlásának módját sem, vagy gyorsítani, időre és költség­­többlet nélkül fejezni be a beru­házásokat, átképzéssel, átcsopor­tosítással pótolni a munkáskeze­ket ott, ahol égető a hiányuk. Folytathatnánk a sort. S mindeme feladatok végzésének közepette azzal kell számolnunk, hogy az árak a terv szerint, valamivel na­gyobb mértékben emelkednek majd, mint az óesztendőben s a reálbér-növekedés szerényebb lesz, mint volt eddig. De aki megérti, hogy a saját háztartásának egyen­súlya szoros függvénye az állam­­háztartásénak, az tudja, hogy a saját boldogulásához is meg kell teremteni az utóbbi egyensúlyát, még azon az áron is, hogy szeré­nyebb jövedelemnövekedést ter­vezhetünk a saját költségveté­sünkben. Az új esztendő, ha nem is a nagy újrakezdések, de minden­képpen a nagy elhatározások al­kalma. Az az életerő, optimizmus, nagyot akarás hevít bennünket, amely ha olykor ellanyhul is az esztendő során, lehetővé teszi, hogy felülmúljuk a saját várako­zásainkat is. Mi mindennek örül­hettünk a múlt esztendőben is — mondjuk így — terven felül. Az egymilliomodik és azon túli né­hány tízezer lakásnak, a 15 éves lakásépítési program terven felüli szülötteinek. Aztán egy olyan számnak, amelyet ha netán meg­jósolt volna, valaki 1970 első nap­ján, senki sem hitt volna neki: az óvodai férőhelyek száma a negye­dik ötéves tervben 35 ezer helyett több mint 90 ezerrel nőtt. És sorol­hatnánk az adatokat, amelyek­ ar­ról tanúskodnak, hogy többre tel­lett erőnkből, a szorgalmunkból, odaadásunkból, mint amennyivel a tervek készítésekor számoltunk. Honnét az erő, amely ily mér­tékben képes megsokszorozni eredményeinket? A választ önma­gunkban találjuk meg, abban, hogy az utóbbi esztendők során nemcsak a gépeink lettek moder­nebbek, nemcsak új energia- és nyersanyagforrásokat állítottunk az építés szolgálatába, hanem tö­kéletesedtünk mi magunk is: ta­­nultabbak lettünk, hozzáértőbben dolgoztunk, tudatosabban, szíve­sebben vállaltuk az újat, a kötele­zőn kívüli munkákat és olykor az áldozatot is. Erről mondjuk, erősödött a nép szocialista öntu­data, melyet ki lehet mutatni szo­ciológiai vizsgálatokkal, de amely­ről beszédesen tanúskodnak a gaz­dasági­­fejlődés mutatói is. Ezt az erőt is belekalkulálhatjuk az új ötéves tervbe, ezt is megsokszo­rozhatjuk, ha tovább erősítjük, fejlesztjük a szocialista életfor­mát, a közösségi gondolkodást, a szocialista demokráciát a munka­helyeken, egész közéletünkben. Terveinkben számításba­ vettük azokat a nagy lehetőségeket, erő­forrásokat is, amelyek a szocia­lista országokkal való gazda­sági együttműködésből fakadnak. Egyeztetett tervekkel kezdjük az új esztendőt, ötödik ötéves ter­vünk első évét. Szerencsére olyan nemzetközi atmoszférában, amely­ben ha kísért is a helyi háborúk veszélye, erősebb a reménye és a valószínűsége annak, hogy azok elkerülhetők lesznek. Kontinen­sünkön a helsinki megállapodások szellemét, hatását sem feledtetni, sem közömbösíteni nem lehet, a megállapodások realizálásának itt is nagyobb az esélye, mint sem­mibevevésüknek. Az ezekből fa­kadó biztonságérzetre is szüksé­günk van és arra is, hogy értsük, tudjuk, ezért a biztonságért is na­ponta kell tennünk határainkon belül és azokon kívül is, a szo­cialista országok együttes erejé­vel, fellépésével. Reális tervekkel, nehezebb, igé­nyesebb tennivalókkal­ köszönt ránk az új esztendő. Ha valami­kor, most valóban jó munkát kell végeznünk. Ehhez kívánunk min­denkinek jó egészséget, töretlen munkakedvet, a jó munka ered­ményeként pedig mindannyiunk számára békés, sikerekben gaz­dag, boldog új esztendőt. f S­o ?* Az előírt határidőre elkészült az új péti műtrágyagyár A Zofj ti í* zuiiitírtfh na Hatvani próbáik Az előírt határidőre elkészült az új péti műtrágyagyár — jelen­tette be szerdán a Pétfürdőn meg­tartott munkásgyűlésen Kisger­­gely Lajos igazgató. A 10 milliárd forintos költséggel felépült gyár­óriásnak nagy a jelentősége, hi­szen megkétszerezi a hazai mű­trágyagyártást, két és félszere­sére emeli a nitrogénhatóanyag­­gyártást. Évenként 618 ezer tonna nitrogént, foszfort és káliumot tartalmazó komplex műtrágyát gyártanak, amely nem a kompo­nensek mechanikai keverésével, hanem kémiai egyesítésével jön létre. A komplex műtrágyát az el­­­ső időben két variációban állítják elő: 44, illetve 48 százalékos ha­­t­óanyag-tartalommal. Az egyik termékben a foszforhoz és a ká­liumtartalomhoz viszonyítva két­szeres lesz a nitrogén aránya, a másikban pedig mindhárom ha­tóanyag egyenlő arányban szere­pel. Nagy értéke a komplex mű­­trágyának, hogy abban a foszfor­tartalom 80 százalékban vízben oldódik. Az új gyárban évenként 200 ezer tonnányi 46,3 százalékos hatóanyag-tartalmú nitrogén mű­trágyát, karbamidot is gyártanak és több mint 220 ezer tonnányi hagyományos pézisót. A technológia a mai legmaga­sabb színvonalat képviseli; 29 világcég ajánlatai közül válasz­­­tották ki a legmegfelelőbbeket. A komplex műtrágya-­s a karbamid­­üzem francia eljárással épült fel, az ammóniagyár technológiáját pedig az amerikai Kellog-cég szállította. A berendezések és a­­ módszerek korszerűségére jellem­­­­ző, hogy a fajlagos energiafel-­­ használás csupán ötvened része a hagyományos nitrogénműtrágya- gyártásénak. Most újabb erőpróba vár a pé­ti szakemberekre, munkásokra,­­ próbaüzemeltetés. A munkásgyű­lésen az üzemek szocialista bri­gádvezetői felajánlásokat tettek a zavartalan gyártásindításra, vala­mint az 1976-os termelési terv túlteljesítésére. Az ammóniaüzem részlete. (Jászai Csaba felvétele. / MTI Fotó.) Az egységes nemzetgyűlés megválasztásáról tanácskozik a Vietnami Hazafias Front HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ Hanoiban kedden megkezdődött a Vietnami Hazafias Front 8. kon­ferenciája. Az ülésen felszólalt Xuan Thuy, a VDP Központi Bi­zottságának titkára, a front elnök­ségének tagja. Felszólalásában két feladatot állított a Hazafias Front elé: mozgósítani az ország lakos­­s­ságát az egységes nemzetgyűlés­­ megválasztására, valamint az 1976. évi népgazdasági terv végre­hajtására. Hangsúlyozta, hogy a Hazafias Frontnak együtt kell működnie a Dél-vietnami Nemze­ti Felszabadítási Fronttal az egy­séges haza megteremtésén. Észa­kon a fő feladat a szocializmus továbbépítése, Délen pedig a szo­cialista átalakítás megszervezése. A Nhan Dán, a párt központi lapja az év utolsó napján áttekin­tést ad az 1975-ös év legfontosabb eseményeiről és gazdasági ered­ményeiről. Az események élén Dél-Vietnam felszabadítása áll, míg a legörvendetesebb eredmény az, hogy a VDK gazdasága elérte, sőt több ágazatban túl is szár­nyalta a háború előtti szintet. Jó ütemben halad a háborús pusztí­tások helyreállítása is. Ma már a lebombázott városok­ban is megindult az élet, az üze­mek, az utak, a vasutak, a hidak, a töltések többségét véglegesen vagy ideiglenesen helyreállították. Huszonkétezer új tantermet épí­tettek és 1200-at felújítottak. Sor került 4500 kórházi ágy pótlására is, ami az elpusztult ágyak 63 százaléka. PORTUGÁLIA Folytatódnak a megbeszélések az a­kotmánytervezet felülvizsgálásáról A portugál kormányban képvi­selt pártok kedd este átnyújtot­ták a Fegyveres Erők Mozgalma képviselőinek az áprilisban alá­írt alkotmánytervezet felülvizsgá­lására vonatkozó javaslataikat. Az MFA Legfelsőbb Forradalmi Ta­nácsa által kijelölt öttagú bizott­ság tanulmányozni fogja a külön­böző dokumentumokat és előter­jeszti saját javaslatait is. Erre azonban csak 1976 első heteiben kerül sor. Az alkotmánytervezet­re vonatkozó javaslatokban lé­nyeges különbségek tapasztalha­tók olyan­­fontos kérdésekben, mint a köztársasági elnök megvá­lasztása, a forradalmi tanács és az MFA közgyűlésének jövőbeni szerepköre — írja szerdai számá­ban az Expresso című politikai lap. A lap munkatársa interjút ké­szített Vitor Crespo együttműkö­désügyi miniszterrel, a forradalmi tanács tagjával. Crespo — a nép­pártiak, a szocialisták és a szo­ciális centrum álláspontjával szemben — annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a mostani politikai helyzetben „nagyon sú­lyos következménnyel járna”, ha az államfőt népszavazással vá­lasztanák meg, „veszélybe sodor­nák a nemzeti érdekeket és a portugál forradalmat is”. Az MFA Legfelsőbb Forradalmi Ta­nácsának szerepéről szólva Cres­po kijelentette: véleménye sze­rint meg kell őrizni döntőbírói szerepét és nem szabad konzul­tatív szerepkörre kárhoztatni. Az O Dia című lisszaboni lap szerdai számában „bizonyos poli­tikai forrásokra” hivatkozva olyan értesülést közölt, miszerint elképzelhető, hogy Comes elnök egészségügyi okokból lemond és Azevedo tengernagy, miniszterel­nök követi az államfői tisztség­ben. (MTI) Szovjet segítség Laosznak A Szovjetunió a jövő év elejé­től gazdasági és műszaki segítsé­get nyújt Laosznak a közlekedés helyreállításához és korszerűsíté­séhez — jelentette be hétfőn a vientiane-i rádió. A többi között a légi közlekedés fejlesztéséhez szükséges gépeket és berendezé­seket, valamint szovjet szakembe­reket bocsátanak a laoszi kor­mány rendelkezésére. A szovjet kormány ezenkívül élelmiszere­ket és orvosi berendezéseket is szállít Laosznak (MTI)

Next