Népszabadság, 1976. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

1976. január 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG Eredményekben gazdag ötéves tervet zár Budapest. Az elmúlt öt esztendőben a főváros tovább szépült, számos új alkotással gaz­dagodott, jelentősen javultak a lakosság életkörülményei, jobb lett az ellátás, sikerült a tervet minden fontosabb területen meg­valósítani, sőt a közlekedés, a gyermekintézmények hálózatának fejlesztése tekintetében túlteljesí­teni. A párt és a kormány rend­szeresen megkülönböztetett fi­gyelmet fordít Budapestre, hiszen itt van a politikai, tudományos és kulturális élet központja, itt él az ország minden ötödik lakosa, itt állítják elő az ország ipari terme­lésének egyharmadát, és ezekből adódóan is a főváros helyzete, fejlődése az egész ország ügye. Szépvölgyi Zoltánnal, a fővá­rosi tanács elnökével beszélget­tünk Budapest jelenéről és a kö­vetkező öt esztendő kilátásairól. 71 milliárd — Sokatmondó számmal kez­dem — mondja bevezetőül a fő­városi tanács elnöke —: az ötödik ötéves, tervidőszakban Budapest további fejlesztésére, a lakosság életkörülményeinek javítására mintegy 71 milliárd forintot for­díthatunk, 77 százalékkal többet az előző ötéves tervidőszakban felhasználtnál. Ez a tervgazdál­kodás bevezetése óta a legdina­mikusabb fejlesztést teszi lehető­vé. Ennek ellenére sem lenne reá­lis azzal számolni, hogy a követ­kező tervidőszakban minden gon­dot, nehézségünket megoldha­tunk, minden igényt kielégíthe­tünk. Ezért is fontos az indokolt igényeket kielégítés szempontjá­ból rangsorolni. — Hogyan rangsorolták a fel­adatokat­? — Társadalompolitikailag a leg­fontosabb, így tervünkben is az első helyen szerepel a tömeges lakásépítés folytatása és a kap­csolódó intézményhálózat lehető­ség szerinti egyidejű megvalósítá­sa. Ezzel összhangban kell a köz­műveket fejleszteni és az elavult közműhálózat részbeni rekonst­rukcióját is végrehajtani. Népe­sedéspolitikai céljainknak meg­felelően fontos feladatunk a szü­lészeti, csecsemő-, bölcsődei, óvo­dai és egészségügyi hálózat to­vábbfejlesztése. Sorrendben ezt követi a tömegközlekedés javí­tása, mindenekelőtt az új város­negyedek közlekedésének a biz­tosítása. S továbbra is a főváros fontos feladatai közé tartozik az oktatás fejlesztése. Ide kívánko­zik az is, hogy Budapest tanácsá­nak elhatározott szándéka, hogy a különböző városrészek ellátása közötti különbségeket tovább csökkentse.. — Csepelre, Újpestre, Kispest­re, a peremkerületekre gondol? — Igen. A múlt öröksége még sok tekintetben kísért. Peremke­rületeink zöme 1950-ig sok tekin­tetben elmaradott önálló város vagy község volt. Ebből adódóan ezeken a területeken még most is hiányos a közműhálózat, zsúfol­tak az iskolák, az átlagosnál ke­vesebb az óvoda és a bölcsőde, az üzlet. Ahol tömeges lakásépí­tés lesz a következő években, ott nyilvánvalóan kapcsolódó beru­házásként épülnek iskolák, óvo­dák, üzletek, rendelők, megjavul a közműellátottság. Sok helyütt azonban erre nem kerül sor, vagy még ez sem oldja meg a problé­mát, s ezért úgy határoztunk, hogy a fejlesztésre rendelkezésre álló eszközeinket legfőképp a rosszul ellátott külső kerületek helyzetének javítására kell fel­használni. Azért, hogy a perem­­kerületek ellátottsága közelebb kerüljön a belső negyedekéhez. 95 ezer lakás — Budapesten még mindig a lakáshelyzet a legnagyobb gond. Hogyan halad a budapesti lakás­­építési program teljesítése, hol lesznek új építkezések? — Budapesten a IV. ötéves tervidőszakra tervezett összlakás­­építés várhatóan teljesül, bár a célcsoportos tanácsi lakásépítés kismértékben — mintegy 2 szá­zalékkal — elmarad a tervezet­től. A legutóbbi években meg­gyorsult a lakásépítés. Városrész nagyságú lakónegyedek épültek: Újpalotán 12 ezer, Óbudán és Zuglóban együtt 18 ezer lakás épült. Az eltelt öt évben 280 ezer budapesti költözhetett új lakás­ba. Évenként átlagosan 15 500 lakás épült Budapesten. Teljesí­tettük azt a fontos társadalompo­litikai célunkat, hogy a lakások 70 százalékát fizikai munkások és a termelésben közvetlenül részt ve­vő műszaki dolgozók, köztük 40 százalékát fiatal házasok kapják. A tanácsi lakásépítés zöme mun­kások lakta kerületekben, nagy méretű rekonstrukció során va­lósult meg. A következő terv­időszakban összesen mintegy 92 —95 ezer új lakás, ezen belül ta­nácsi beruházásban mintegy 55 ezer lakás felépítésével számolunk. Ez 24 százalékkal lesz több mint a negyedik ötéves terv idején. Ha elképzeléseink megvalósulnak, to­vábbi 320—350 ezer ember köl­tözhet új otthonba. A két ötéves tervben összesen tehát több mint 600 ezer budapestinek javulnak meg lényegesen a lakáskörülmé­nyei. Folytatjuk a már megkezdett lakásépítkezéseket Újpesten, Kő­bányán, Pesterzsébeten, Kispes­ten és Csepelen. A tervidőszak legnagyobb lakásépítkezése Bé­kásmegyeren lesz, ahol első ízben jövőre adnak át lakásokat. Itt,öt év alatt 12 ezer lakás épül. Új te­rületeken is kezdünk lakásépít­kezéseket, így a hagyományos Angyalföldön és az úgynevezett Új-Lipótvárosban, Pestlőrincen és a XVII. kerületben.­­ A 92 ezer újabb lakás milyen mértékben csökkenti a lakásra vá­rók számát 1980-ra? — A fővárosban azt reméljük, hogy az igénylők száma a követ­kező ötéves tervidőszak végére jelentősen csökkenni fog. Erre ab­ból következtetünk, hogy 27—30 ezer elavult, egészségtelen lakás­nak a lebontásával és mintegy 95 ezernek a felépülésével számo­lunk. Ezzel 15 százalékkal nő a főváros lakásállománya, a lakos­ság száma pedig várhatóan csak 2 százalékkal. A lakásigénylők száma 1971 óta 93 ezerről 140 ezerre emelke­dett. Hozzáteszem még, hogy a kerületi tanácsok jól gazdálkod­nak az új lakásokkal, mindinkább teret nyer a lépcsőzetes cserék rendje, s egy új lakás felhasználá­sával több család gondjait is meg tudják oldani. A gyermekes szü­lőkre, a nagycsaládosokra és az általában is megnövekedett igé­nyekre tekintettel a következő tervidőszakban lényegesen több két- vagy több szobás, félszo­bákkal növelt lakást építünk. Ilyen lesz a lakásoknak legalább a 80 százaléka. Az átlagos alapte­rület pedig 53 négyzetméterre nö­vekszik. Számításaink szerint a tervidőszak végére 100 lakásra 114 család jut, 16-tal kevesebb, mint most. A lakáshiány azonban lé­nyegesen így is csak 1980 után enyhülhet. Kedvező, hogy az eddigi gya­korlattól eltérően a népgazdasági terv most első alkalommal bizto­sítani fogja számunkra a magán­erőből, telepszerűen megvalósuló tömeges lakásépítés terület-előké­szítéséhez és a kapcsolódó létesít­mények felépítéséhez szükséges pénzügyi feltételeket. Ezzel 20—22 ezer, mindenekelőtt vállalati mun­káslakás felépítését kívánjuk tá­mogatni. Metró, csomópontok, felüljárók — Hallhatnánk valamit a köz­lekedésfejlesztési programból? — Minden világvárosban nagy gond a rohamosan növekvő forga­lom. A budapesti közlekedés so­kat­ fejlődött és az átrendeződés korszakába került. Az autóbuszo­kon, a villamosokon, a HÉV-ern és a metrón naponként négy és fél millióan utaznak. A tömegközle­kedés javítását tehát joggal tart­juk egyik leglényegesebb felada­tunknak. A kormánytól jelentős támogatást kapunk ezzel kapcso­latos gondjaink megoldásához. A tömegközlekedés fejlesztésének legnagyobb beruházása a metró építése. 1980-ig szakaszonként for­galomba helyezik az észak—déli metrónak az Élmunkás tér—Kő­bánya—Kispest MÁV-állomás kö­zötti 11 kilométeres vonalát. 1978- ban megkezdjük a harmadik, dél­budai metróvonal építését is. A metróhálózat nagyarányú építésén kívül a felszíni tömegközlekedés javítását szolgálja a gyorsforgalmi hálózat bővítése, így például a szentendrei HÉV békásmegyeri vonalának elővárosi gyorsvasúttá fejlesztése. Ez kapcsolódik ahhoz a programhoz, amely megjavítja az új lakótelepek közlekedését. Emellett nagy felszíni csomó­pontok építésére és rendezésére is sor kerül. A metróhoz kapcsolódik a Nagyvárad tér, a Kálvin tér, a Felszabadulás, a Marx, a Deák, az Élmunkás tér, a Könyves Kálmán körút, a Határ út—Üllői út sarok, a Boráros tér rendezése, elkészül az Alkotás utca—Hegyalja út, va­lamint a Zalka Máté tér új for­galmi megoldása is. Ilyen nagy­szabású korszerűsítésekre még nem volt példa Budapesten. És ha hozzáteszem, hogy ezzel együtt megváltozik a környezet, új utak épülnek, kicserélik az elavult köz­műhálózatot, rendbe hozzák a há­zakat, üzleteket, elképzelhető, mit jelent majd ez a főváros életében. Folytatódik a felüljáró-építési program. Megépül az Alkotás ut­cai, a Hegyalja úti felüljáró, de a Marx téri, a Fogarasi, a Sibrik Miklós úti, a Könyves Kálmán körúti, a Körvasút sori és a Mo­zaik utcai, valamint a csepeli át­járónál a Soroksári úti felüljáró. Elkezdődik a Vörös Hadsereg út­ján is egy felüljáró építése. Emel­lett befejeződik a Soroksári út, a Szentendrei út, az Alkotás út, a Bécsi út és a Vörösvári út átépí­tése. Ezek olyan beruházások, amelyek rendkívül megváltoztat­ják a közlekedési hálózat arcula­tát és lényegesen javítják a fővá­ros közlekedését. Ennek ellenére­ számolnunk kell azzal, hogy a fel­színi közlekedés lassul. Ugyanis a következő öt esztendőben meg­kétszereződik, 350—369 ezer lesz a személygépkocsik száma Budapes­ten. A gyors növekedést útépíté­sekkel, a forgalom-korszerűsítéssel nem tudjuk megfelelő ütemben követni. Teszünk persze újabb in­tézkedéseket, villamosokat, autó­buszokat vásárolunk, a Belváros­ban további utcákat egyirányúsí­­tunk, több helyről kitiltjuk a sze­mélygépkocsikat. Van aztán még egy nagy gondunk, az Árpád-híd korszerűsítése. Ez a kétmilliárdos nagyberuházás elmaradt, pedig az Árpád-híd máris szűk, nagy a zsú­foltság és ha a békásmegyeri la­kótelep megépül, ez mé­g inkább így lesz. Erre a beruházásra ala­pos megfontolás szerint mégis csak a VI. ötéves tervben kerülhet sor. Az egészségügy gyorsított fejlesztése — Budapest egyik legérzéke­nyebb gondja az egészségügyi el­­látás, a kórházak, a rendelőinté­zetek állapota, a járóbeteg-ellátás színvonala. E területen várható-e javulás? — Az egészségügyi ellátásban kedvező változásokat várunk a következő tervidőszakban. Mai gondjaink alapvető oka, hogy a budapesti egészségügyi hálózat fejlesztése a vidék még nagyobb elmaradottsága miatt több terv­időszakon át háttérbe szorult. Nem kaphatta meg azt a támoga­tást, ami az itt élő lakosság ellá­tása, az egészségügyi intézmények állapota miatt szükséges lett vol­na. Az épületek állaga leromlott, a kórházak többségében nem megfelelő a műszerezettség és nagy a zsúfoltság. Pedig a múlt öt esztendőben 1100 kórházi ágy, 4 szakorvosi rendelő és 23 körzeti orvosi rendelő létesült Budapes­ten. A következő években két és félszer annyi pénz áll majd a ren­delkezésünkre, mint a múlt öt év­ben, összegszerűen mintegy két­milliárd 200 millió forint az egész­ségügyi hálózat fejlesztésére. Ez­zel minden régebbi időszakot meghaladó eredmények érhetők el, s a lakosság egészségügyi ellá­tása lényegesen javítható. 1600— 1700 új férőhelyet létesítünk. Fel­épül a dél-pesti 800 ágyas kórház. A Margit-kórházban rekonstruk­ciót hajtunk végre, vagyis a 160 ágyas kórház helyett voltaképpen korszerű, 450 ágyas új kórházat építünk, amely az észak-budai te­rület fekvőbeteg-ellátási gondjait jelentősen enyhíti. A Tétényi úton kétszer 248 ágyas pavilont épí­tünk, ami lényegében megfelel egy 500 ágyas új kórháznak, bővül a Merényi Gusztáv és a csepeli kór­ház. Folytatódik a­ Korányi, a Heim Pál, a Veseh­degkúti kórház, és reméljük, hogy a tervidőszak végére megkezdődhet a László Kórház rekonstrukciója is, így a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma a jelenlegi 94-ről 98—100-ra emelkedhet. S az is javítja a bu­dapesti kórházi ellátást, hogy meg­épül a Pest megyei és a Bács me­gyei kórház. Erről a területről ugyanis sok beteget gyógyítanak Budapesten, ahol a kórházi ágyak 30 százalékát most a vidéki bete­gek foglalják el. Tovább kívánjuk javítani a já­róbeteg-ellátást is. A VI., VIII., XIII., XIV. és XVIII. kerületben szakorvosi rendelőt építünk, és a tervidőszak végén remélhetőleg megkezdhetjük az I—II—XII. ke­rületi közös rendelőintézet építé­sét is. Javulni fog a kórházak és rendelőintézetek gép- és műszer­felszereltsége is, amely a gyógyító­munka lényeges feltétele. Bölcsőde, óvoda, iskola — A népesedéspolitikai intézke­dések örvendetes eredményeket hoztak, egyúttal sok új gondot is okoznak Budapesten. Még mindig kevés a bölcsőde, az óvoda, és fe­szültségek mutatkoznak az általá­nos iskolákban is.­­ A gyermekintézmények bő­vítésében a főváros kiemelkedő, a terv céljait meghaladó eredmé­nyeket ért el a negyedik ötéves terv során. A jelentős társadalmi, üzemi támogatás révén tervein­ket túlteljesítettük. Háromezer­­hatszáz új bölcsődei hely, s mint­egy 20 ezer óvodai hely épült. Így a bölcsődés korú gyermekek 24, az óvodáskorúak 80—90 százaléka járhat ezekbe az intézményekbe. A számítások szerint a következő években az eddiginél is gyorsab­ban nő a bölcsődés, az óvodás és az általános iskolás gyermekek száma. A következő öt évben mintegy 5000 bölcsődei hely épí­tésével számolunk. Így a tervidő­szak végére 100 gyermek közül 30 —32 juthat be a bölcsődékbe. Az óvodáskorúak száma 18 ezerrel nő, és ahhoz, hogy a mostani szintet tarthassuk, újabb 14—15 ezer óvo­dai helyet kell létesíteni. Az álta­lános iskolások száma 33—35 ezer­rel emelkedik. A gyermekek el­helyezéséhez 1000—1100 tan- és napközis termet kell megépíte­nünk. S még így is azzal számo­lunk, hogy az egy tanulócsoportra jutó gyermekek száma 27-ről 30- ra emelkedik a fővárosban. Nehe­zíti helyzetünket, hogy a külső kerületekben az átlagosnál rosz­­szabb a helyzet, tehát főként eze­ken a területeken kell az ellátott­ságot építkezésekkel és felszerelt­séggel is javítani. Számítunk ar­ra, hogy a tervidőszak végére ke­vesebb képesítés nélküli pedagó­gus dolgozik majd a fővárosban, mert az Egri Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozata már meg­kezdte munkáját.­­ Eddig egy középtávú terv so­rán nem sikerült hiánytalanul megvalósítani a kereskedelmi és szolgáltatóhálózat bővítésére vo­natkozó elképzeléseket. Várható-e változás e téren? — Bár eddig valóban nem si­került elérnünk, hogy az új lakó­telepekhez kapcsolódó kereskedel­mi és szolgáltató létesítmények egyidőben épüljenek fel a laká­sokkal, azért van fejlődés e téren is. A kereskedelmi hálózat fejlesz­tése alig néhány ezer négyzetmé­terrel marad el a feladattól. A szolgáltatóházak építésénél, ennél sajnos nagyobb az elmaradás, és ez a lakosság megfelelő ellátását nehezíti. Elhatároztuk, hogy ha másképp nem megy, akkor átme­netileg kényszermegoldásokkal is biztosítjuk a most épülő lakótele­peken a lakosság alapvető ellátá­sát. Faházakba telepítünk üzlete­ket. A lakosság jobb ellátása ér­dekében a következő tervidőszak­ban jelentősen, mintegy 200 ezer négyzetméterrel bővítjük — első­sorban nagy alapterületű üzletek­kel — a kereskedelmi hálózatot, és fejlesztjük a szolgáltatásokat. Ez nagy feladat, és különböző in­tézkedésekkel, például újabb tí­pustervek készíttetésével és fel­használásával is elő kívánjuk mozdítani megvalósítását. Remél­jük, segít az építőipar, és tervein­ket megvalósíthatjuk. Hangsúlyozom, hogy Budapest történetének legnagyobb arányú, minden téren dinamikus és gyors fejlesztését ígéri a küszöbönálló ötödik ötéves tervidőszak. Eddigi eredményeinkben, amelyekről csak a legnagyobb tisztelettel szólha­tok, nélkülözhetetlen szerepe volt a budapesti pártbizottság segítsé­gének, a budapesti pártszerveze­teknek, társadalmi szervezetek­nek, üzemeknek, vállalatoknak, intézményeknek és szövetkezetek­nek, a fővárosi lakosság áldozat­kész munkájának. Erre a segít­ségre, erre az összefogásra a kö­vetkező esztendőkben is feltétle­nül számítunk, mert céljainkat csak közös összefogással, szorgal­mas, jó munkával valósíthatjuk meg — mondotta befejezésül a fővárosi tanács elnöke. Dolecskó Kornélia Budapest jelenéről és jövőjéről Beszélgetés Szépvölgyi Zoltánnal, a fővárosi tanács elnökével Fővárosi panoráma. (Kéri Dániel felvétele.) 3

Next