Népszabadság, 1976. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-07 / 5. szám
10 A tőkés világgazdaság 1975 végén A tőkésországok második világháború utáni gazdaságtörténetének nem volt még olyan kedvezőtlen, problémákkal és feszültségekkel annyira terhes időszaka, mint az utóbbi két esztendő. „Az atlanti világ — írja 1975. december 8-án a tekintélyes angol közgazdasági szaklap, a Financial Times — olyan súlyos gazdasági válsággal küzd, amely magának a nyugati szövetségnek a politikai építményét fenyegeti.” Nézzük a tényeket. Az iparilag fejlett tőkésországok (Észak-Amerika, Nyugat- Európa, Japán, Óceánia) adatait összegezve kitűnik, hogy már 1974-ben megszűnt a nemzeti termék volumenének emelkedése és az ipari termelés stagnált. 1975- ben pedig a nemzeti termék 2— 3%-os, az ipari termelés mintegy 7%-os visszaesésére lehet számítani. Több országban ennél nagyobb arányú a hanyatlás. A teljes munkanélküliek száma meghaladja a 15 milliót, ennek több mint fele az Egyesült Államokra jut. A kereslet viszonylag jelentékeny részét az árukészletek csökkentéséből és nem a folyó termelésből elégítik ki. A bérből és fizetésből élők, valamint a kistermelők jövedelmüknek a szokásosnál nagyobb hányadát, ahelyett, hogy elköltenék, megtakarítják a bizonytalan üzleti kilátások, illetve a nagyarányú munkanélküliségtől való félelem miatt. Ennek következtében a kiskereskedelmi forgalom lanyhult, a beruházási tevékenység visszaesett. A korlátozó intézkedések és a termelés csökkenése ellenére a fogyasztói árak emelkedésének üteme 1975-ben sem csillapodott lényegesen: országonként a 6% (NSZK) és 23% (Anglia) közötti sávban mozog. A vállalatok eladósodása jelentős méretűvé vált. Az üzleti visszaesés hatására mérséklődött ugyan a rövid lejáratú kölcsöntőkék kamatlába, a hoszszabb lejáratú kölcsönök kihelyezése tekintetében azonban a hitelezők óvatosabbá váltak. A gazdasági válság a nemzetközi kereskedelem visszaeséséhez vezetett. Harminc év óta 19 752 első olyan esztendő, amikor a világkereskedelem volumene nemcsak hogy nem emelkedett, hanem mintegy 8%-kal csökkent. A külkereskedelemre erősen ráutalt tőkésországok ki sem heverhették még a fizetési mérlegeikre nehezedő nyomást, amelyet az importált olaj árának többszörösre emelkedése váltott ki, máris új oldalról éri őket külkereskedelmi veszteség: a2 export volumenének visszaesése. Ez érthető, hiszen a termelésnek szinte valamennyi országra kiterjedő csökkenése törvényszerűen a világpiaci importkereslet mérséklődésével jár. Végső soron a fejlett tőkésországok többségének folyó fizetési mérlege jelenleg javuló irányzatú: az importra fordított kiadások csökkenése ellensúlyozza az exportbevételek kiesését, a nyersanyagok árszintjének némi lemorzsolódása pedig ismét kedvezővé alakította a cserearányokat. De ez nem változtat azon, hogy az exportrendelések lanyhulása sok iparágban elmélyítette a termelés és értékesítés válságát. Fordulóponton a konjunktúra Elérte-e már vajon a gazdasági visszaesés a mélypontját? Elhúzódik-e, vagy hamarosan véget ér a válság? Ha erre a kérdésre pusztán a konjunkturális jelenségek oldaláról keressük a választ, azt mondhatjuk, hogy a gazdasági visszaesés 1975 nyári-őszi hónapjaiban elérte, illetve hamarosan eléri a a mélypontot. A következő hónapokban és különösen 1976 tavaszától a gazdasági tevékenység határozott megélénkülése várható. A leapadt készletek feltöltését előbb-utóbb megkezdik, helyenként meg is kezdték, annál is inkább, mivel a nyersanyagok árszínvonala már nem csökken tovább. A lakosság felgyülemlett megtakarításai jelentős vásárlóerő-tartalékot alkotnak, amelynek felhasználása megélénkítheti a kiskereskedelmi forgalmat. A kormányok 1975 folyamán elhatározott, illetve foganatosított keresletteremtő intézkedései (közmunkák, adóelengedések, hitelkönnyítések stb.) átemelhetik a holtponton a gazdaság lendítőkerekeit. Az Egyesült Államokban és némileg Japánban már mutatkozó konjunktúrajavulás, valamint a dollár megerősödése elősegítheti — a külkereskedelem révén — a nyugat-európai országok gazdasági vérkeringésének megélénkülését. Kétséges azonban, hogy mindez a megszokott értelemben vett általános és tartós gazdasági fellendüléshez vezet-e? A jelenlegi gazdasági válság és a belőle való kilábolás ugyanis nem csupán az újratermelés ciklikus alakulása törvényeinek függvénye. A tőkés társadalom strukturális problémái ma már olyan horderejűek, hogy ezek figyelembevétele nélkül a szokványos gazdasági folyamatok előrejelzésére sem lehet vállalkozni. Ugyanebből az okból vált igen bonyolulttá a tőkés gazdaság fejlődésének bármiféle előrejelzése. Tartós egyensúlyzavarok Melyek ezek a strukturális, hoszszú távon ható tényezők? Melyek azok a sajátos körülmények, amelyek a jelenlegi gazdasági visszaesésre rányomják bélyegüket? a) A munka és tőke, a munkásosztály és tőkésosztály közötti erőviszonyok megváltoztak az előbbi javára, az utóbbi terhére. Ma már teljesen nyílt annak a harcnak a kimenetele, amely a nemzeti jövedelem elosztásakor a reálbér, illetve a reálprofit részesedésének a növeléséért folyik. Úgy látszik, hogy a jelenlegi válság időszakában a profitráta jelentékenyen süllyedt egyebek mellett a kapacitások alacsony kihasználása, a termelékenység nem kielégítő alakulása és a növekvő nyersanyag- és munkabérköltségek miatt. Másrészt a reálbérszint többé-kevésbé sikeres megvédelmezéséért a munkásosztálynak számottevő munkanélküliséggel kellett fizetnie. Éppen ez a helyzet valószínűsíti, hogy a következő időszakban a tőkés vállalatok mindent megtesznek a reálbérek emelkedésének megakadályozásáért, a profit tömegének és rátájának növeléséért. Ennek eszközeként a legtöbb országban és iparágban a vállalatok először kapacitástartalékaikat fogják kihasználni; ezt követően racionalizáló, munkamegtakarító jellegű beruházások jönnek számításba és csak a megélénkülés előrehaladása esetén folyamodnak ismét nagyobb mértékben új termelőkapacitások létrehozásához. Ez a beruházási irányzat a munkanélküliség elhúzódásához vezethet. Hogy ez a folyamat milyen gyorsan fog lezajlani, jórészt ettől függ a fellendülés kibontakozásának időigénye, méretei és tartóssága is. b) A mai modern tőkés állam a nemzeti jövedelem mind nagyobb hányadát igyekszik adózással elvonni és a költségvetés útján újra elosztani. Ily módon finanszírozza az infrastruktúra bővítését és korszerűsítését, fedezi a szociálpolitikához, a környezetvédelemhez, valamint saját apparátusának fenntartásához szükséges kiadásokat, támogatja az elmaradott ágazatok és vállalatcsoportok egy részét, járul hozzá a kutatás és fejlesztés költségeihez, fegyverkezik, tart fenn erőszakszerveket, nyújt nemzetközi hiteleket és segélyeket, folytat anticiklikus politikát, vagyis gazdasági visszaesés idején mesterségesen növeli az összkeresletet. E kiadások nagy része visszafordíthatatlan, tehát nem csökkenthető, ha változik is a konjunktúra, állandó folyamatos növelésük viszont csaknem elkerülhetetlen. A tőkés államok ilyenfajta — a kialakult társadalmi feszültségek közepette kényszerpályán mozgó — költségvetési politikája állandósítja az államháztartás hiányát és rendszeresen fedezetlen pénzkibocsátáshoz vezet. Ez az egyik legfőbb forrása a tartós, nagyarányú inflációnak. c) Az egyes tőkésországok gazdaságának összefonódása és kölcsönös függése nagymértékűvé vált. Ezeket a kölcsönhatásokat főként a külkereskedelem és a nemzetközi tőkeáramlás közvetíti. A hetvenes évek első felében mind az áru-, mind a tőkepiacokat szélsőséges kilengések jellemezték. 1972—73-ban valamennyi iparilag fejlett tőkésországban — egyidejűleg és egymást erősítve — szokatlan arányú és rövid időtartamú gazdasági fellendülés ment végbe, amelyet erősödő infláció és a nyersanyagok árának gyors emelkedése kísért. De már 1973 nyarán „kifulladt” a növekedés és a második félévben elkezdődött a termelés visszaesése. Ezt a folyamatot felgyorsította az olaj árának négyszeresére emelése, amennyiben tovább erősítette az inflációt és az ellene való védekezés fokozására késztette az olajat importáló országokat. Mindezek a folyamatok szoros összefüggésben állnak a nemzetközi pénzügyi rendszer korábbi intézményes rendjének a felbomlásával. Ennek főbb mozzanatai 1971 óta: a dollár aranyra konvertálhatóságának megszüntetése, a dollár, az angol font és más valuták leértékelése, illetve leértékelődése, nagy tömegű spekulatív tőkék felhalmozódása és ellenőrizhetetlen áramlása, a rögzített paritások szükségszerű felváltása az árfolyamok lebegtetésével, új értékarányok kialakulása a valutapiacokon, az „olajdollárok” felgyülemlése az egyik oldalon, visszaszivattyúzásuk problémái a másik oldalon, az infláció elhatalmasodása stb. Mindez aláásta a gazdasági reálfolyamatok befolyásolásához nélkülözhetetlen pénzügyi intézményrendszer pilléreit. Nem véletlen, hogy napjainkban a vezető tőkésországok kormányai a nemzetközi monetáris rendszer reformjának előkészítésére jelentős — kompromisszummal kecsegtető — erőfeszítéseket tesznek. Ilyen körülmények között érthető módon eluralkodik a bizonytalanság és mind a közgazdaságtudomány, mind egyes politikai csoportok képviselői erős kritikai és önkritikai szellemben vizsgálják, illetve kétségbe vonják a gazdasági rendszer működőképességét. Ez a kiútkeresés sokféle, egymásnak és az eddigi felfogásnak nemegyszer szélsőségesen ellentmondó gondolatokat sugall, így azon sem csodálkozhatunk, hogy éppen az Egyesült Államokban, az ún. piaci gazdálkodás eszmei fellegvárában mind gyakrabban felmerül valamiféle nemzeti tervezés szükségességének a gondolata. R. Heilbroner ismert amerikai közgazdász nyilatkozatát idézi 1975. december 4-i számában az International Herald Tribüne: „Nem kétlem, hogy a következő öt éven belül meghonosítják országunkban a tervezést.” Hogy eloszlassa az esetleges félreértéseket, hozáteszi: „Nincs kétségem afelől sem, hogy ha lesz nálunk tervezés, akkor annak célja konzervatív lesz, hogy megőrizze fennálló rendszerünket, akár jó az, akár nem.” Ehhez, úgy véljük, nem kell kommentár. Világpiaci verseny Ami már most a tőkés világgazdaság fejlődésének rövid távú kilátásait illeti, az 1976-os esztendő minden bizonnyal a gazdasági visszaesésből való fokozatos kiemelkedés éve lesz. De a strukturális problémák fennmaradnak. Emellett külön is indokolt kiemelni a külkereskedelmi piacok problematikus helyzetét. Kiéleződött és továbbra sem enyhül az exportőrök versenye a piaci részesedés fenntartásáért, vagy a többiek rovására történő növeléséért. Egyidejűleg fokozódik a kormányokra nehező nyomás a leginkább érintett belföldi iparágak és vállalatok részéről az import korlátozása, az importcikkeknek a versenyből való kizárása érdekében. A külső piacokon erősödő konkurrenciaharc nem csupán és nem is elsősorban árverseny; fő eszközei: új, korszerű termékek piacra hozatala, rövidebb szállítási határidő, megbízható minőség, a vevők megfelelő tájékoztatása — és ha szükséges — kiegészítő szolgáltatások. Mindezek a körülmények és követelmények nem könnyű feladatok elé állítják az összes érdekelt országok — így hazánk — exportra termelő üzemeit, a bedolgozókat, a külkereskedelmi vállalatokat és — nem utolsósorban — a korszerű fejlesztés és piaci munka közgazdasági hátterét biztosítani hivatott kormányzati szerveket. Dr. Rába András a Konjunktúra- és Piackutató Intézet igazgatóhelyettese A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORÁBÓL KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Gyermekrádió. 8.42: Válaszolunk hallgatóinknak. 8.37: Verdi: A legnanói csata. Négyfelv. opera. Közben: 10.05: Iskolarádió. Földgömb. 11.87: Beethoven: Tavasz-szonáta. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Tánczenei koktél. 13.20: Könyvszemle 13.30: Népi zene. 14.00: Ezeregy délistán. 14.26: Kóruspódium 14.38: Babavásár. Daljátékrész. 15.10: Iskolarádió. 15.50: Fúvószene. 16.10: Schumann: Hegedűverseny. 16.41: Lengyel népzene. 17.03: Pénzcsinálók. 17.30: Új lemezeinkből. 18.03: Spirituálék. 18.13: Zenéről, tíz percben. 19.15: Gondolat. 20.00: Nótaest. 20.53: Kis magyar néprajz. 21.00: Hírek. 21.05: a Mantovanszki. játszik. 21.22: Zenekari hangverseny. 23.11: Dzsesszfelvételek. 0.10: Operarészt. PETŐFI RÁDIÓ 8.03: Csajkovszkij: Hattyúk tava — balettszvít. 8.33: Tánczene. 9.23: Délelőtti torna. 9.33: Város a Kurca partján. 10.00—11.30: A zene hullámhosszán. 11.33: A Szabó család. 12.00: Az élő népdal. 12.10: Két Suppé-nyitány. 12.33: Ebéd a kastélyban. Illyés Gyula művének rádióváltozata. 13.23: Filmzene. 13.33: Gyermekeknek írta Bartók. Kettőtől ötig .. . Zenés délután. 14.00: Operettdalok. 14.10: Telemann: A dél. 14.25: Orvosi tanácsok. 14.35: Slágermúzeum. 15.36: Bartha Alfonz énekel. 13.51: A Camerata Hungarica játszik. 16.10: Táncdalok. 16.33: Szatirikus dalok. 16.47: Könnyűzenei hangszerszólók. 17.00: Az Ifjúsági Rádió órája. 18.00: Közgazdaság alapfokon. 18.10: Vidám kórusmuzsika. 18.33: Lili. Operettrészt. 18.51: Caruso, a nép énekese. II. 19.30: A Pesznyák c. hangversenye. 20.03: Haydn: B-dúr Grimf. 20.33: Fürdőhelyi játékok. 21.40: Népdalok, néptáncok. 22.33: Két kapitány. Daljáték. 23.42: Saint-Saens: Szonáta. 3. MŰSOR 14.05: Wagner: Tannhäuser. Részi. Szt. 14.36: Mozart-művek. Szt. 16.03: Nílus parti kaland. Ifj. I.-játék. I. rész. 16.51: XX. századi kamarazene. Szt. 17.31: Dzsesszfelvételek. Szt. 18.03: Zenei panoráma. Szt. 18.36: Hangfelvételek felsőfokon. Szt. 19.33: Kamarazene Szt. 20.39: A Slade c. műsorából. Szt. 20.55: Janacek: A ravasz rókácska. Háromfelv. opera. Szt. 22.49: Elektronikus zene. Szt. TELEVÍZIÓ 8.05: Orosz nyelv 5. o. (ism. 13.05). 9.55: Német nyelv (középisk.-nak). 10.20: Tévétorna (ism.). 10.25: Delta (ism.). 10.30: A császár kémje. I. ism.). 11.45: Játék a betűkkel (ism.). 17.38: Hírek. 17.45: Varsó szobrai (színes). 18.05: PVC a mezőgazdaságban (sz.). 18.20: Korok, versek . . . 19.30: TV Híradó. 20.00: Tévétorna. 20.05: Minden lében két kanál. 20.55: Forradalmár, vagy színes állampolgár? Heltai András és Lukács Lóránt hosszabb ideig filmezett az Egyesült Államokban. Első alkalommal a négerkérdés mindennapi jelentkezéséről, problémáiról számolnak be (színes). 21..20: Teatro 10. Zenés olasz film. 22.15: TV Híradó 8. 22.25: Tv-tükör. MÉPSZABADSAG 1976. január szerda Szovhoztrösztök A Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott a szovhozok trösztösítéséről. Az Izvesztyija hétfői számában közzétett határozat értelmében a szovhoztröszt olyan egységes termelési és gazdálkodási komplexum, amely szovhozokból és más állami mezőgazdasági üzemekből és intézményekből áll. Tartozhatnak hozzá mezőgazdasági nyersanyag-feldolgozó üzemek, építőanyagokat és fogyasztási cikkeket termelő üzemek is, valamint közlekedési vállalatok és más, a szovhozokat kiszolgáló üzemek, a szovhoztrösztökhöz tartozó állami gazdaságok, üzemek és intézmények megőrzik jogi önállóságukat, ugyanakkor a speciális jogokkal felruházott trösztigazgatóságok felelősek a tröszthöz tartozó gazdaságok és üzemek tervének teljesítéséért, a műszaki fejlesztésért, a termékek minőségéért. A beruházási fegyelem és a pénzügyi intézkedések betartásáért. Az újonnan létrehozandó trösztök alapformája a határozat szerint az egy vagy több mezőgazdasági termék előállításával foglalkozó speciális tröszt lesz, de területi elvek alapján is létrehozhatnak trösztöket. 2. MŰSOR 20.00: Flúgos futam. 20.23: Francia zenés film (színes). 21.20: TV Híradó 3. 21.40: Törvény, kegyelem nélkül. Mb. olasz—francia—NSZK film. Felszakadozó felhőzet Finnországot és a Szovjetunió európai területét rendkívül hideg, sarkvidéki levegő árasztotta el. Hatására éjszaka sokfelé mínusz 25— mínusz 30 fokos fagyot mértek; a középső és északi vidékeken napközben sem emelkedik a hőmérséklet mínusz 15—mínusz 20 foknál magasabbra. Délnyugat-Európa fölött magas nyomású légköri képződmény épült föl. Ennek következtében az Ibériai-félszigeten és Franciaország déli részein párás, helyenként napközben is ködös az idő. Nyugat- és Közép-Európában folytatódik a változékony időjárás. Elszórtan esik az eső, havas eső, hó, de a lehullott csapadék általában nem számottevő; a hőmérséklet ott az évszaknak megfelelőnél magasabban alakul. Országunk is a változékony időjárású területhez tartozik. Hazánkban kedden erősen felhős, vagy borult idő volt. Elszórtan esett az eső, havas eső, hó. A szél több helyen megélénkült. Kora délután 0—plusz 6 fok közötti hőmérsékletet mutatott a hőmérő. Észak felől néhány fokkal hidegebb levegő érkezik a Kárpát-medence fölé, ennek következtében erősödik az éjszakai lehűlés és gyengül a nappali felmelegedés. Elszórtan csapadék — havas eső, vagy hó továbbra is várható. Várható időjárás ma estig: Felszakadozó felhőzet, elszórtan kisebb havas eső, hózápor. Mérsékelt, időnként élénk északnyugati, északi szél Várható legmagasabb hőmérséklet mínusz 2—plusz 3 fok között.