Népszabadság, 1976. február (34. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

-­­vol" VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT 1976. február 1., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXIV. év­folyam 27. szám A szocializmus: szocialista demokrácia Aki osztályozni akarná a hazai politikai élet eseményeit, annak bizony nagy fejtörést okozna, hogy mi van inkább előtérben: a gaz­dasági építőmunka kérdései, vagy általában a társadalompolitikai feladatok. Az új ötéves terv in­dulása, az új gazdasági szabályo­zók érvénybe lépése, a gazdaság­­szerkezet átalakításának folytatá­sa közben teljes figyelemmel fo­lyik a szocialista demokrácia po­litikai, állami, társadalmi és köz­jogi intézményeinek fejlesztése. Az ágazati szakszervezeti konferen­ciák után megtartották a szak­­szervezetek országos kongresszu­sát; folyik a Hazafias Népfront kongresszusi tanácskozásainak elő­készítése; tavasszal a KISZ tart kongresszust; az üzemekben mun­kásgyűléseken, tanácskozásokon beszélik meg az éves termelési terveket; folynak a zárszám­adások a szövetkezetekben. Soro­zatosan ülésezik a parlament más-más bizottsága, törvényeket készítenek elő, összegezik a lakos­ság észrevételeit és javaslatait. Ebből is kitűnik: nem létezik gazdaságilag hatékony szocializ­mus erős, fejlődő demokrácia nélkül, és nem létezik valamilyen elvont demokrácia, amely függet­len a társadalmi folyamatoktól és a gazdasági tevékenységtől. A két dolog szerves egysége a mi gya­korlatunkban természetes és ma­gától értetődő dolog. Elég azonban egy gondolati próbát csinálni ah­hoz, hogy e természetes dologról megállapíthassuk: a szocialista demokráciának e lényeget érintő jellemvonása, hogy képes bevon­ni az egész népet az állami, gaz­dasági, igazgatási kérdésekbe, csak szocialista társadalomban lehetsé­ges. Melyik kapitalista ország kor­mánya, vezető pártja építhetne ar­ra, hogy olyan kérdésekről tanács­kozzon az üzemek dolgozóival, mint a beruházás, a fejlesztés, a jövedelemelosztás, a szociális jut­tatásokban való igazságos részese­dés, az árpolitikai meggondolások kialakítása, a gazdasági tartalé­kok, a fizikai és a szellemi ener­giák feltárása és felhasználása? A kérdést nem azért tesszük fel így, mintha új dologról len­ne szó. Inkább azért, mert a de­mokráciáról és a szabadságról való kioktatások, amelyek a nagy­tőke sajtójában a szocialista or­szágoknak címezve megjelennek, most szemléltetően mutatják ér­téküket, komolyságukat. A demok­rácia és a szabadság ugyanis nem attól valósul meg, ha beszélnek róla, deklarálják, hanem ha egy társadalom megteremti a feltéte­leket ahhoz, hogy polgárai élni is tudjanak a deklarált jogokkal. Mindenképpen ez a dolog lényege. Nálunk jól követhető folyamat, hogy az élet minden területén, ahol különféle termelőcsoportok, közösségek, rétegek dolgoznak, ott speciális módon is jelentkezik a demokrácia igénye, fejlesztésének szüksége. Ezért szokás beszélni például szakszervezeti demokrá­ciáról, a tanácsi munka demokrá­ciájáról, termelőszövetkezeti de­mokráciáról, üzemi és munkahelyi demokráciáról (bár helyesebb és pontosabb lenne itt demokratiz­musról szólni, mert a demokráciát nemigen lehet ágazatokra oszta­ni!). Azt viszont nem téveszthet­jük szem elől, hogy ami ezeket a „részdemokráciákat” lehetővé te­szi, élteti, működésben tartja, az maga a szocialista hatalom de­mokratikus volta. A szocialista hatalom az, amely lépésről lépés­re több és tökéletesebb eszközö­ket teremt ahhoz, hogy az osztá­lyok, társadalmi rétegek, csopor­tok, személyek a közügyek igazga­tásának aktív részvevői legyenek, hogy minél többet valósítsanak meg abból a szabadságból, amely teret ad az ember alkotó képessé­gének. Szocializmus, demokrá­cia és szabadság e folyamatban szinonim fogalmak, amelyek csak­is együtt jöhetnek létre, fejlőd­h­etnek és tökéletesedhetnek. Az, hogy a demokrácia jelenlé­te, hatóereje szubjektív tényezők­től, elhatározástól, következetes­ségtől is függ, nem lehet vitás. A marxisták—leninisták azonban azt is tudják, hogy politikai kate­góriáról, osztálykategóriáról, adott társadalmi és gazdasági feltételek­ről van szó, amelyeket soha nem lehet számításon kívül hagyni. Ezért amikor azt mondjuk, hogy a szocialista demokrácia fejlesz­tése és kiszélesítése változatlan feladat — noha felszabadulásunk óta három évtized telt el —, ak­kor ezzel megmondtuk azt is, hogy a szocializmus — amely első pil­lanatától kezdve a nagy többség demokráciája — nem tudja egy­szerre, egyidőben minden szinten kialakítani a maga demokráciáját. Ehhez idő kell, módszeres és tu­datos politikai tevékenység, az in­tézmények fejlesztésétől a közgon­dolkodás alakításáig. Viszont nincs és nem lehet késlekedés ab­ban, hogy az adott feltételeknek megfeleljen a demokratizmus és hogy az egész szocialista társada­lomra kiterjedő demokráciát mind magasabb szintre emeljük. Csak egyetlen példát erre: a női egyenjogúság megteremtése. Mi sem természetesebb, mint hogy már az első szocialista alkot­mányunk is beiktatta paragrafu­sai közé, és rendszerünk mindig komolyan munkálkodott a meg­valósításon. De azt is tudjuk, csak nagyszabású, a gazdaságra, a ter­melésre, az egészségügyre, a tör­vénykezésre, a társadalmi tudatra kiterjedő hatalmas munka ered­ménye lehet, hogy a deklarált jo­gokból mindenki számára min­dennapi valóság váljék. Megkettőzött igyekezettel dol­gozunk ma azon, hogy a demok­rácia és szabadság lehetőségeinek gyümölcsei mindenütt beérjenek és mindenkihez egyaránt eljussa­nak. De nincs okunk elhallgatni azt a törvényszerű történelmi igazságot, hogy ezekhez előbb a hatalom kérdéseinek kellett tisz­tázódniuk, előbb az osztályfelté­teleket kellett mind kedvezőbbé tenni, előbb politikai harcot kel­lett vívni, a tömegekre támasz­kodva meg kellett teremteni, meg­szilárdítani és kibontakoztatni a munkásosztály hatalmát. Lám, milyen különös! A szo­cialista hatalom demokratikus jel­lege oly természetes és magától értetődő, hogy a XI. pártkong­resszus jegyzőkönyve „derültség és taps” megjegyzéssel örökítet­te meg Kádár János vitazáró be­szédében azt a részt, amelyben ki­tért rá, hogy némelyek valami po­litikai „megkeményedést”, új ,,diktatúrát” emlegettek abban az időben. „Megnyugtattam őket — mondta —, nem jön semmiféle új diktatúra, marad a régi, a prole­tárdiktatúra. Ennek mai gyakor­latát már körülbelül 18 éve min­denki tapasztalhatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon le­het benne élni, alkotni, s becsü­letet szerezhet magának minden tisztességes ember.” Igen, az élet azt bizonyítja — a mai világ tényeit ismerve pedig újra megerősíti — a szabadság és demokrácia a mi zászlónkra van írva, az a szocializmus lényege. Ha még sok-sok tennivalónk van is ezen a területen, a kulcs a zár­hoz a mi kezünkben van. Rózsa László Világméretű szolidaritás Angola függetlenségi harcával A tlaaafius Níépíront *'•* m s&wlidaritási biaoiisúp tílliistfof/lnhí&a Atappnr kiiltliiitsvfj uíaooit M^uandúbt* Az afroázsiai népek szolidaritá­si szervezetének küldöttsége An­gola fővárosában tartózkodik. A küldöttség részt vesz az angolai néppel való nemzetközi szolida­ritási konferencia előkészítésében. A szervezet képviselői előtt Agos­­tinho Neto, az Angolai Népi Köz­társaság elnöke a többi között ki­jelentette: nagyra értékeli a szo­lidaritási szervezet hozzájárulását az angolai népnek a szabadsá­gáért, függetlenségéért és területi integritása védelméért folytatott harcához. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidari­tási Bizottság az angolai helyzet­tel kapcsolatban állásfoglalást tett közzé. A közlemény hangoztatja: a ma­gyar közvélemény felháborodás­sal figyeli a nemzetközi imperia­lizmus és pretoriai csatlósaik nyílt fegyveres agresszióját az Angolai Népi Köztársaság és annak tör­vényes kormánya ellen. A fegy­veres agresszió az Egyesült Nem­zetek Szervezete alapokmányá­nak durva megsértése, veszélyez­teti az angolai nép szabadságát és fenyegeti Afrika független orszá­gainak biztonságát. A magyar társadalom eddig is testvéri szolidaritással támogatta az angolai nép harcát a függet­lenségért, a haladásért. Hasonló támogatásban részesíti a hősiesen harcoló népet és kormányát a jö­vőben is. Megelégedéssel értesü­lünk arról, hogy az Angolai Népi Köztársaság eredményesen küzd az imperialista agresszorok és ki­szolgálóik kiűzéséért, az ország függetlenségéért, a békés alkotó­munka feltételeinek megteremté­séért.­­ Az afroázsiai népek szolidari­tási szervezete február 2. és 4. kö­zött az angolai nép igazságos har­cának támogatására nemzetközi konferenciát rendez Luandában. Nagy Richárdnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Magyar Televízió elnökének ve­zetésével a konferencián részt vesz a Magyar Szolidaritási Bi­zottság küldöttsége is. A küldött­ség szombaton elutazott Buda­pestről. Dr. Sík Endre, az Országos Bé­ketanács elnöke, levélben köszön­tötte az afroázsiai népek szolida­ritási szervezete által február 2. és 4. között Luandában megren­dezésre kerülő, az angolai nép igazságos harcának támogatására összehívott nemzetközi konferen­ciát.*­­ A belga közvéleményből heves tiltakozást váltott ki az a hír, hogy Belgiumon keresztül külde­nek zsoldosokat Angolába és Zaire-ba az FNLA és az UNITA szakadár csoportosulások támo­gatására. Ernest Clinn, a Belga Szocialista Párt parlamenti kép­viselője elmondta, hogy csupán a legutóbbi napokban 200 zsoldos utazott Brüsszelen keresztül An­golába. (TASZSZ) A Biztonsági Tanács határozata Namíbiában szabad választásokat kell tartani a világszervezet védnöksége alatt Az ENSZ Biztonsági Tanácsa péntek este egyhangú határozatot hozott arról, hogy Namíbiában szabad választásokat kell tartani a világszervezet védnöksége alatt. A BT törvénytelennek minősíti a Dél-afrikai Köztársaság namíbiai jelenlétét és azt, hogy Pretoria támaszpontként használja fel az ország területét a szomszéd orszá­gok ellen irányuló támadásaihoz. A határozat felszólítja a Dél-af­rikai Köztársaságot: vonja fel fegyveres erőit Namíbia területé­ről. Botha dél-afrikai ENSZ-kül­­dött felszólalásában megismételte, hogy kormánya nem ismeri el az ENSZ illetékességét Namíbia kér­désében. A választások végső határide­jét 1976. augusztus 31-ben szabta meg a Biztonsági Tanács. (MTI) A PAPÍR- ÉS NYOMDAIPAR 1976. ÉVI TERVÉRŐL Kevesebb papírból több termék­­ Gyorsan nő a termelés Szebb, színesebb könyvek és folyóiratok A papír- és nyomdaipar 1976. évi tervéről kértünk felvilágosí­tást a Könnyűipari Minisztérium­ban Lakner Kálmán főosztályve­zetőtől, aki elmondotta, hogy az iparág az idén is gyorsan fejlődik, mind a gyártott termékek meny­­nyiségét, mind­­minőségét illetően. Kezdenek beérni a IV. ötéves terv során elkezdett és most tovább folytatódó rekonstrukció első gyü­mölcsei. A papíriparban a cellulózter­melés tavalyhoz képest 32 száza­lékkal, a papír- és a kartonterme­lés 12 százalékkal, végül a lakos­sági, háztartási papírok termelése 3 százalékkal növekedik. A cellu­lóz-, a papír-, a kartontermelés ilyen számottevő növekedése an­nak köszönhető, hogy idén már termel két rekonstruált üzem. A könnyűipar egyik legnagyobb be­ruházása, a dunaújvárosi papír­gyár építése is jól halad. A papír­­gép- és a félcellulózüzem még idén, valószínűleg az év közepén megkezdi a termelést. A gyár­óriás teljes befejezése az eredeti tervek szerint 1977 vége, az építők azonban ígérik, hogy a határidőt három hónappal előbbre hozzák. Rendkívül fontos feladat az idén is a papírtakarékosság. A pa­píripar ehhez alapvetően két mó­don járulhat hozzá: a hulladék­papír jobb begyűjtésével és fel­­használásával, valamint a papír úgynevezett grammsúlyának csök­kentésével, amelyre ma még sok lehetőség kínálkozik anélkül, hogy a papír használati értéke romla­na. A papíripar a tavalyihoz ha­sonló intézkedési terveket dolgo­zott ki a hatékony takarékosságra. A nyomdaipar hosszú távú kon­cepció alapján fejlődik. Itt is nagyszabású rekonstrukció folyt és folytatódik a mostani ötéves tervben is. Az idei legnagyobb munka az Athenaeum rekonst­rukciója, az év végére befejeződik, a próbaüzem még a nyáron meg­kezdődik. Idén elkészülnek az új Szikra Lapnyomda beruházási ter­vei, az új nyomda építését előre­láthatóan jövőre kezdik meg. A nyomdaipar mennyiségi terve papírtakarékossági okokból vala­mivel alacsonyabb a tavalyinál. Ám a szakemberek szerint a fel­használt papír grammsúlyának csökkentésével mód van arra, hogy a nyomdák a kevesebb pa­pírból a tavalyinál több készter­méket , könyvet, újságot, dobozt, nyomtatványt stb. — adjanak. A nyomdaipari rekonstrukció idén már észrevehető hatása, hogy fo­lyamatosan szebbé, tetszetősebbé, színesebbé válnak a kiadványok. Egerben, a Heves megyei Nyomda Vállalat 48 millió forintos költ­séggel új telephelyet létesített. A gépparkot az V. ötéves terv idő­szakában újítják fel. Az új telepen így is jelentősen javultak a munkakörülmények. Képünkön: magasnyomás az új nyomdában. (Erezi K. Gyula felvétele / MTI Fotó.)

Next