Népszabadság, 1976. február (34. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
-vol" VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT 1976. február 1., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXIV. évfolyam 27. szám A szocializmus: szocialista demokrácia Aki osztályozni akarná a hazai politikai élet eseményeit, annak bizony nagy fejtörést okozna, hogy mi van inkább előtérben: a gazdasági építőmunka kérdései, vagy általában a társadalompolitikai feladatok. Az új ötéves terv indulása, az új gazdasági szabályozók érvénybe lépése, a gazdaságszerkezet átalakításának folytatása közben teljes figyelemmel folyik a szocialista demokrácia politikai, állami, társadalmi és közjogi intézményeinek fejlesztése. Az ágazati szakszervezeti konferenciák után megtartották a szakszervezetek országos kongresszusát; folyik a Hazafias Népfront kongresszusi tanácskozásainak előkészítése; tavasszal a KISZ tart kongresszust; az üzemekben munkásgyűléseken, tanácskozásokon beszélik meg az éves termelési terveket; folynak a zárszámadások a szövetkezetekben. Sorozatosan ülésezik a parlament más-más bizottsága, törvényeket készítenek elő, összegezik a lakosság észrevételeit és javaslatait. Ebből is kitűnik: nem létezik gazdaságilag hatékony szocializmus erős, fejlődő demokrácia nélkül, és nem létezik valamilyen elvont demokrácia, amely független a társadalmi folyamatoktól és a gazdasági tevékenységtől. A két dolog szerves egysége a mi gyakorlatunkban természetes és magától értetődő dolog. Elég azonban egy gondolati próbát csinálni ahhoz, hogy e természetes dologról megállapíthassuk: a szocialista demokráciának e lényeget érintő jellemvonása, hogy képes bevonni az egész népet az állami, gazdasági, igazgatási kérdésekbe, csak szocialista társadalomban lehetséges. Melyik kapitalista ország kormánya, vezető pártja építhetne arra, hogy olyan kérdésekről tanácskozzon az üzemek dolgozóival, mint a beruházás, a fejlesztés, a jövedelemelosztás, a szociális juttatásokban való igazságos részesedés, az árpolitikai meggondolások kialakítása, a gazdasági tartalékok, a fizikai és a szellemi energiák feltárása és felhasználása? A kérdést nem azért tesszük fel így, mintha új dologról lenne szó. Inkább azért, mert a demokráciáról és a szabadságról való kioktatások, amelyek a nagytőke sajtójában a szocialista országoknak címezve megjelennek, most szemléltetően mutatják értéküket, komolyságukat. A demokrácia és a szabadság ugyanis nem attól valósul meg, ha beszélnek róla, deklarálják, hanem ha egy társadalom megteremti a feltételeket ahhoz, hogy polgárai élni is tudjanak a deklarált jogokkal. Mindenképpen ez a dolog lényege. Nálunk jól követhető folyamat, hogy az élet minden területén, ahol különféle termelőcsoportok, közösségek, rétegek dolgoznak, ott speciális módon is jelentkezik a demokrácia igénye, fejlesztésének szüksége. Ezért szokás beszélni például szakszervezeti demokráciáról, a tanácsi munka demokráciájáról, termelőszövetkezeti demokráciáról, üzemi és munkahelyi demokráciáról (bár helyesebb és pontosabb lenne itt demokratizmusról szólni, mert a demokráciát nemigen lehet ágazatokra osztani!). Azt viszont nem téveszthetjük szem elől, hogy ami ezeket a „részdemokráciákat” lehetővé teszi, élteti, működésben tartja, az maga a szocialista hatalom demokratikus volta. A szocialista hatalom az, amely lépésről lépésre több és tökéletesebb eszközöket teremt ahhoz, hogy az osztályok, társadalmi rétegek, csoportok, személyek a közügyek igazgatásának aktív részvevői legyenek, hogy minél többet valósítsanak meg abból a szabadságból, amely teret ad az ember alkotó képességének. Szocializmus, demokrácia és szabadság e folyamatban szinonim fogalmak, amelyek csakis együtt jöhetnek létre, fejlődhetnek és tökéletesedhetnek. Az, hogy a demokrácia jelenléte, hatóereje szubjektív tényezőktől, elhatározástól, következetességtől is függ, nem lehet vitás. A marxisták—leninisták azonban azt is tudják, hogy politikai kategóriáról, osztálykategóriáról, adott társadalmi és gazdasági feltételekről van szó, amelyeket soha nem lehet számításon kívül hagyni. Ezért amikor azt mondjuk, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése és kiszélesítése változatlan feladat — noha felszabadulásunk óta három évtized telt el —, akkor ezzel megmondtuk azt is, hogy a szocializmus — amely első pillanatától kezdve a nagy többség demokráciája — nem tudja egyszerre, egyidőben minden szinten kialakítani a maga demokráciáját. Ehhez idő kell, módszeres és tudatos politikai tevékenység, az intézmények fejlesztésétől a közgondolkodás alakításáig. Viszont nincs és nem lehet késlekedés abban, hogy az adott feltételeknek megfeleljen a demokratizmus és hogy az egész szocialista társadalomra kiterjedő demokráciát mind magasabb szintre emeljük. Csak egyetlen példát erre: a női egyenjogúság megteremtése. Mi sem természetesebb, mint hogy már az első szocialista alkotmányunk is beiktatta paragrafusai közé, és rendszerünk mindig komolyan munkálkodott a megvalósításon. De azt is tudjuk, csak nagyszabású, a gazdaságra, a termelésre, az egészségügyre, a törvénykezésre, a társadalmi tudatra kiterjedő hatalmas munka eredménye lehet, hogy a deklarált jogokból mindenki számára mindennapi valóság váljék. Megkettőzött igyekezettel dolgozunk ma azon, hogy a demokrácia és szabadság lehetőségeinek gyümölcsei mindenütt beérjenek és mindenkihez egyaránt eljussanak. De nincs okunk elhallgatni azt a törvényszerű történelmi igazságot, hogy ezekhez előbb a hatalom kérdéseinek kellett tisztázódniuk, előbb az osztályfeltételeket kellett mind kedvezőbbé tenni, előbb politikai harcot kellett vívni, a tömegekre támaszkodva meg kellett teremteni, megszilárdítani és kibontakoztatni a munkásosztály hatalmát. Lám, milyen különös! A szocialista hatalom demokratikus jellege oly természetes és magától értetődő, hogy a XI. pártkongresszus jegyzőkönyve „derültség és taps” megjegyzéssel örökítette meg Kádár János vitazáró beszédében azt a részt, amelyben kitért rá, hogy némelyek valami politikai „megkeményedést”, új ,,diktatúrát” emlegettek abban az időben. „Megnyugtattam őket — mondta —, nem jön semmiféle új diktatúra, marad a régi, a proletárdiktatúra. Ennek mai gyakorlatát már körülbelül 18 éve mindenki tapasztalhatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon lehet benne élni, alkotni, s becsületet szerezhet magának minden tisztességes ember.” Igen, az élet azt bizonyítja — a mai világ tényeit ismerve pedig újra megerősíti — a szabadság és demokrácia a mi zászlónkra van írva, az a szocializmus lényege. Ha még sok-sok tennivalónk van is ezen a területen, a kulcs a zárhoz a mi kezünkben van. Rózsa László Világméretű szolidaritás Angola függetlenségi harcával A tlaaafius Níépíront *'•* m s&wlidaritási biaoiisúp tílliistfof/lnhí&a Atappnr kiiltliiitsvfj uíaooit M^uandúbt* Az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének küldöttsége Angola fővárosában tartózkodik. A küldöttség részt vesz az angolai néppel való nemzetközi szolidaritási konferencia előkészítésében. A szervezet képviselői előtt Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke a többi között kijelentette: nagyra értékeli a szolidaritási szervezet hozzájárulását az angolai népnek a szabadságáért, függetlenségéért és területi integritása védelméért folytatott harcához. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság az angolai helyzettel kapcsolatban állásfoglalást tett közzé. A közlemény hangoztatja: a magyar közvélemény felháborodással figyeli a nemzetközi imperializmus és pretoriai csatlósaik nyílt fegyveres agresszióját az Angolai Népi Köztársaság és annak törvényes kormánya ellen. A fegyveres agresszió az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának durva megsértése, veszélyezteti az angolai nép szabadságát és fenyegeti Afrika független országainak biztonságát. A magyar társadalom eddig is testvéri szolidaritással támogatta az angolai nép harcát a függetlenségért, a haladásért. Hasonló támogatásban részesíti a hősiesen harcoló népet és kormányát a jövőben is. Megelégedéssel értesülünk arról, hogy az Angolai Népi Köztársaság eredményesen küzd az imperialista agresszorok és kiszolgálóik kiűzéséért, az ország függetlenségéért, a békés alkotómunka feltételeinek megteremtéséért. Az afroázsiai népek szolidaritási szervezete február 2. és 4. között az angolai nép igazságos harcának támogatására nemzetközi konferenciát rendez Luandában. Nagy Richárdnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Magyar Televízió elnökének vezetésével a konferencián részt vesz a Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége is. A küldöttség szombaton elutazott Budapestről. Dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke, levélben köszöntötte az afroázsiai népek szolidaritási szervezete által február 2. és 4. között Luandában megrendezésre kerülő, az angolai nép igazságos harcának támogatására összehívott nemzetközi konferenciát.* A belga közvéleményből heves tiltakozást váltott ki az a hír, hogy Belgiumon keresztül küldenek zsoldosokat Angolába és Zaire-ba az FNLA és az UNITA szakadár csoportosulások támogatására. Ernest Clinn, a Belga Szocialista Párt parlamenti képviselője elmondta, hogy csupán a legutóbbi napokban 200 zsoldos utazott Brüsszelen keresztül Angolába. (TASZSZ) A Biztonsági Tanács határozata Namíbiában szabad választásokat kell tartani a világszervezet védnöksége alatt Az ENSZ Biztonsági Tanácsa péntek este egyhangú határozatot hozott arról, hogy Namíbiában szabad választásokat kell tartani a világszervezet védnöksége alatt. A BT törvénytelennek minősíti a Dél-afrikai Köztársaság namíbiai jelenlétét és azt, hogy Pretoria támaszpontként használja fel az ország területét a szomszéd országok ellen irányuló támadásaihoz. A határozat felszólítja a Dél-afrikai Köztársaságot: vonja fel fegyveres erőit Namíbia területéről. Botha dél-afrikai ENSZ-küldött felszólalásában megismételte, hogy kormánya nem ismeri el az ENSZ illetékességét Namíbia kérdésében. A választások végső határidejét 1976. augusztus 31-ben szabta meg a Biztonsági Tanács. (MTI) A PAPÍR- ÉS NYOMDAIPAR 1976. ÉVI TERVÉRŐL Kevesebb papírból több termék Gyorsan nő a termelés Szebb, színesebb könyvek és folyóiratok A papír- és nyomdaipar 1976. évi tervéről kértünk felvilágosítást a Könnyűipari Minisztériumban Lakner Kálmán főosztályvezetőtől, aki elmondotta, hogy az iparág az idén is gyorsan fejlődik, mind a gyártott termékek menynyiségét, mindminőségét illetően. Kezdenek beérni a IV. ötéves terv során elkezdett és most tovább folytatódó rekonstrukció első gyümölcsei. A papíriparban a cellulóztermelés tavalyhoz képest 32 százalékkal, a papír- és a kartontermelés 12 százalékkal, végül a lakossági, háztartási papírok termelése 3 százalékkal növekedik. A cellulóz-, a papír-, a kartontermelés ilyen számottevő növekedése annak köszönhető, hogy idén már termel két rekonstruált üzem. A könnyűipar egyik legnagyobb beruházása, a dunaújvárosi papírgyár építése is jól halad. A papírgép- és a félcellulózüzem még idén, valószínűleg az év közepén megkezdi a termelést. A gyáróriás teljes befejezése az eredeti tervek szerint 1977 vége, az építők azonban ígérik, hogy a határidőt három hónappal előbbre hozzák. Rendkívül fontos feladat az idén is a papírtakarékosság. A papíripar ehhez alapvetően két módon járulhat hozzá: a hulladékpapír jobb begyűjtésével és felhasználásával, valamint a papír úgynevezett grammsúlyának csökkentésével, amelyre ma még sok lehetőség kínálkozik anélkül, hogy a papír használati értéke romlana. A papíripar a tavalyihoz hasonló intézkedési terveket dolgozott ki a hatékony takarékosságra. A nyomdaipar hosszú távú koncepció alapján fejlődik. Itt is nagyszabású rekonstrukció folyt és folytatódik a mostani ötéves tervben is. Az idei legnagyobb munka az Athenaeum rekonstrukciója, az év végére befejeződik, a próbaüzem még a nyáron megkezdődik. Idén elkészülnek az új Szikra Lapnyomda beruházási tervei, az új nyomda építését előreláthatóan jövőre kezdik meg. A nyomdaipar mennyiségi terve papírtakarékossági okokból valamivel alacsonyabb a tavalyinál. Ám a szakemberek szerint a felhasznált papír grammsúlyának csökkentésével mód van arra, hogy a nyomdák a kevesebb papírból a tavalyinál több készterméket , könyvet, újságot, dobozt, nyomtatványt stb. — adjanak. A nyomdaipari rekonstrukció idén már észrevehető hatása, hogy folyamatosan szebbé, tetszetősebbé, színesebbé válnak a kiadványok. Egerben, a Heves megyei Nyomda Vállalat 48 millió forintos költséggel új telephelyet létesített. A gépparkot az V. ötéves terv időszakában újítják fel. Az új telepen így is jelentősen javultak a munkakörülmények. Képünkön: magasnyomás az új nyomdában. (Erezi K. Gyula felvétele / MTI Fotó.)