Népszabadság, 1976. május (34. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

1996. május 1., szombat M­ P S Z A B A I­ S A G A dolgozó nép ünnepén ÍRTA: RiSTKV Rt.tV -j­a, május elsején, öt világrész dolgozói, megszámlálhatatlan embermilliók köszöntik a nemzet­közi munkásosztály szolidaritásá­nak nagy ünnepét. Kilencven év­vel ezelőtt az emberibb bánás­módot, a nyolcórás munkaidőt kö­vetelő chicagói munkások kis csa­pata emelte föl a májusi zászlót. A burzsoázia soha többé nem tud­ta kicsavarni a dolgozók kezéből a vörös lobogót, s május elseje osz­tályharcos tartalmát nem sikerült formális ünnepséggé, majálissá szelídítenie. Az a zászló kilenc év­tizede a szolidaritás, az összefogás, az egység harcba szólító jelvénye. A munkásosztály, szövetsége­seivel együtt, azóta is a nemzet­közi szolidaritás zászlaja alatt vívja harcát a tőkés kizsákmányo­lás, az elnyomás, az imperializmus ellen. Vörös lobogók alatt győzött a Nagy Októberi Szocialista For­radalom, amely nemcsak Oroszor­szág dolgozóinak, hanem a világ valamennyi népének történelmi sorsában fordulatot hozott. A világ első munkás-paraszt államának, a Szovjetuniónak a megszületése, majd a szocialista világrendszer létrejötte utat vágott a népek előtt, s megerősítette győzelmi re­ményüket, amelynek a jegyében mai május elsejei seregszemléjü­kön is síkraszállnak felszabadulá­sukért, az emberi haladásért, a békéért, a szocializmusért. Hazánkban a harminckettedik szabad májust köszöntve, joggal állapíthatjuk meg, hogy nálunk a május elseje megőrizte valódi tar­talmát, ma is a dolgozók össze­fogásának, nemzetközi szolidaritá­sának harci seregszemléje. Ez a munkásünnep a mi viszo­nyaink között sok vonatkozásban tovább gazdagodott. A társadalmi átalakulás vezető erejének, a munkásosztálynak, valamint a ter­melőszövetkezetekben dolgozó pa­rasztságnak, az értelmiségnek, ha­zánk valamennyi becsületes em­berének alapvető érdekei és táv­lati céljai azonosak. Dolgozó né­pünk elismeri és nagyra értékeli a munkásosztály vezető szerepét, áldozatkészségét. Hazánkban szi­lárd és megbonthatatlan a két testvéri osztálynak, a munkásság­nak és a parasztságnak a szövet­sége, évről évre fejlődik a szocia­lista nemzeti egység. Következés­képp a nemzetközi munkásosztály harci seregszemléje egyúttal a szo­cialista társadalom építésén mun­kálkodó magyar nép ünnepe is. Május elseje — mint eddig is — a szocialista építés számvetésének alkalma. Valljuk és hirdetjük, hogy munkánkért felelősek va­gyunk saját munkásosztályunk­nak, egész népünknek, de tet­teinkért számadással tartozunk a nemzetközi munkásosztálynak ’S. rT­öbb mint harminc éve sza­­baddá vált hazánkban hatal­mas történelmi változások mentek végbe, és évről évre gyarapodnak eredményeink. Eddigi hatalmas vívmányaink és töretlen fejlődé­sünk legfőbb forrása az, hogy a hatalom jó kezekben van. „A Ma­gyar Népköztársaság — állapítja meg pártunk programnyilatkozata — szocialista állam, amely osz­tálytartalmát tekintve proletár­­diktatúra. Államunk legfőbb poli­tikai alapja a munkás-paraszt szövetség. A munkásosztály a ha­talom gyakorlásába bevonja a ter­melőszövetkezeti parasztságot, az értelmiséget, a szocializmus épí­tésén dolgozó tömegeket. Társa­dalmi rendszerünkben ezáltal az egész dolgozó nép hatalma valósul meg.’’ Helyesen érvényesül szocialista fejlődésünk másik nélkülözhetet­len feltétele, a párt vezető szerepe, valamint ennek szerves részeként a párt és a néptömegek kapcso­lata. Több évtizedes harcunk egyik legfontosabb elvi, politikai tanul­sága : a szocializmus sikeres építé­sének alapvető követelménye a szocialista állam szüntelen erősí­tése, a párt vezető szerepének ál­landó fejlesztése. Belpolitikai életünk meghatáro­zója, egyúttal legfontosabb fel­adata a pártunk XI. kongresszu­sán elfogadott, a lehetőségeket és a követelményeket sokolda­lúan figyelembe vevő fő poli­tikai irányvonalnak a valóra váltása. Ezt igényli az egész tár­sadalom fejlődése, a szocializmus építésének minden területe. Ezt követelik a dolgozó néptömegek valódi érdekei. A párt, az állam, a gazdasági szervek, a szakszerveze­tek, a KISZ tagjainak, az e szer­vekben dolgozó kommunistáknak legfontosabb feladata a kongresz­­szus határozatainak folyamatos végrehajtása. A kongresszus elvi­­politikai útmutatásait állandóan szem előtt kell tartaniuk, a konk­rét feladatokat ezeknek a szelle­mében kell kidolgozniuk, és lépés­ről lépésre, kommunista követke­zetességgel megvalósítaniuk. Pártunk XI. kongresszusa prog­ramnyilatkozatot fogadott el, amelynek jelentősége mindenek­előtt abban van, hogy felvázolta a fejlett szocialista társadalom épí­tésének perspektíváját, világossá tette a távlatot, hogy milyen irány­ba megyünk és hová tartunk. Úgy kell tehát a mindennapok munká­ját végeznünk, hogy az jól szol­gálja szocialista jövőnket, és össz­hangban legyen távlati céljaink­kal, segítse mind következetesebb megvalósításukat. A Párt, a dolgozó emberek egyetértenek abban, hogy az utóbbi években jelentékeny ered­ményeket értünk el a gazdasági fejlődésben. A dolgozók döntő többsége meg van győződve róla, hogy a párt gazdaságpolitikája társadalmunk érdekeit szolgálja. Mindezt jól bizonyítják a sikere­sen teljesített negyedik ötéves terv és az 1975. évi terv eredmé­nyei. Hazánk, s benne egész nép­gazdaságunk ereje számottevően növekedett, a dolgozók minden ré­tegének életszínvonala emelkedett. A megoldásra váró számos és bonyolult feladat sorában kiemel­kedő jelentőségű a gazdasági építő­munka. A párt és a kormány ide­jekorán megismertette a dolgozók­kal az ötödik ötéves tervet. Pár­tunk a politikai munka sokrétű eszközeivel jól segítette helyze­tünk és új feladataink megértését. Ennek nyomán a közvélemény reálisabban ítéli meg gazdasági vi­szonyainkat, lehetőségeinket, és a további fejlődésünkre vonatkozó elképzeléseink teljesülésének bi­zonyos tekintetben új feltételeit. A nagy többség megértette, miért kell az eddiginél nagyobb követel­ményeket támasztani a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben egy­aránt. Társadalmunk felelős, gon­dolkodó rétegei előtt világos, hogy ha biztosítani akarjuk további tö­retlen fejlődésünket, akkor ehhez munkánk eddigi hatékonysága és minősége nem lesz elegendő. Helyzetünk megértésének és a dolgozó nép tenniakarásának bi­zonysága az is, amit pártunk Köz­ponti Bizottsága az április 22-i ülésén megállapított, hogy zök­kenőmentesen kezdtük meg az ötö­dik ötéves terv, egyszersmind az idei népgazdasági terv végrehaj­tását. Már az év első hónapjainak a tapasztalatai megmutatták, hogy a vállalatok, a szövetkezetek ve­zetői és dolgozói megértették a terv céljait, a megvalósítás felté­teleit, gondos szervező munkával készítették elő az indulást, javuló irányító munkával és kitartó szor­galommal dolgoznak. Az első, jó eredményekben az is megmutatkozik, hogy a dolgozók támogatják gazdaságpolitikánkat, egyetértenek a vezetés és a szer­vezés színvonalának emelésére, a munkafegyelem javítására, a vég­rehajtás hatékonyabb ellenőrzé­sére irányuló törekvésekkel. A munkahelyi vezetők mindinkább belátják, hogy akár megkétszere­zett erőfeszítés árán is múlhatat­lan kötelességük a jól szervezett, folyamatos és termelékeny munka tárgyi feltételeinek a megterem­tése. S ez nemcsak a gazdaságos termelés fokozottabb követelmé­nyeiből fakad, hanem mindinkább azt is érzik, hogy erre kötelezi őket az a megértés, bizalom, tett­­rekészség is, amely a dolgozó em­berek részéről ma megnyilvánul. Ez az egyik legfőbb feltétele an­nak, hogy a politikai és erkölcsi helytállás, tömeges eltökéltség a termelésben, a hatékonyság javu­lásában értékesültön. Jellemző az idei indulásra, hogy az év első eredményeit ked­vező politikai légkörben értük el. A terv valóra váltása nemzeti üggyé vált. A gyárak, a szövetke­zetek dolgozói jól átgondolt ver­senyfelajánlásokat tesznek, a szo­cialista brigádok tehetségük, tudá­suk, tenniakarásuk kifejezéseként az egész tervidőszakra vállalják, munkájukkal tovább gyarapítják hazánkat. Politikai és gazdasági döntéseink összhangban vannak. A gazdasági vezetők tágabb látó­körrel mérik fel döntéseik várható politikai hatását, és jobban érvé­nyesül a népgazdasági érdekek el­sődlegességének követelménye. Ja­vult a központi irányítás is, a fel­sőbb szervektől a gyáregységekig. A népgazdaság egyensúlyának a javítását célzó folyamatok jó kez­deti eredményeket hoznak. A nép­gazdaság minden ágában megvan­nak a legszükségesebb feltételek az eredményes munkához, a terv teljesítéséhez. Az időszerű gazdasági feladatok miatt különösen nagy figyelmet kell szentelni a munkaerő-gazdál­kodás megjavításának. Erre vonat­kozólag már fontos intézkedések történtek az év elején. Esetenként jól átgondolt, szervezett munka­erő-átcsoportosításra is szükség van, mert a nagy értékű termelő­­kapacitásokat csak így tudjuk jobban kihasználni. Hangsúlyozni kell: a munkaerő-átcsoportosítás, amellett, hogy rendkívül körülte­kintő szervező munkát igényel, döntően politikai feladat. A nél­külözhetetlen felvilágosító, szem­léletformáló, meggyőző munkát a pártszervezeteknek és más társa­dalmi szerveknek e területen is gondosan tovább kell folytatniuk. Az ötéves terv végrehajtását előkészítő tömegtájékoztató mun­kánk eredményeként máig átment a köztudatba, hogy további ki­egyensúlyozott gazdasági fejlődé­sünk kulcskérdése a társadalmi termelés hatékonyságának a foko­zása. Ennek az egyetemes érvényű feladatnak a brigádokra és az egyes dolgozókra kivetített jelen­tését és követelményét azonban kitartó, mindennapi politikai fel­­világosító munkánk középpont­jába kell állítanunk. El kell ér­nünk, hogy minden egyes dolgozó világosan értse: a hatékonyság az ő állandó gyakorlatában nem más, mint például a munkaidő, a ter­melőeszközök, a gépek teljes ki­használása, a szervezettebb és ter­melékenyebb munka, az idővel, az anyaggal, az energiával való taka­rékosság, az önköltség csökken­tése, jobb munkamódszerek alkal­mazása. Ezekkel a nagyon is gya­korlati tettekkel érhető el az, ami a gazdasági hatékonyság lényege: a legkisebb ráfordítással a legna­gyobb eredmény, feladataink jellegét abban le-­­hetne összegezni, hogy tuda­tosságra, szilárd egységre, fegyel­mezett munkára van szükség poli­tikánk valóra váltásában. Társa­dalmunk jellegéből adódik, hogy fejlődésünk nem ösztönösen, ha­nem emberek tudatos cselekvése útján megy végbe. Nem mindegy, hogy a dolgozó nép mennyi idő alatt és milyen áron teremti meg a fejlett szocialista társadalmat. Ezért, akik felelős posztokon dol­goznak, és akikre emberek sorsát bízták, ennek tudatában végezzék a munkájukat. A párt gyakorlata meggyőzően bizonyítja, hogy min­dig és mindenben a munkásosz­tály, a dolgozó emberek érdekei­ből kell kiindulni és azokat kell vezető elvnek tekinteni. Szocialista fejlődésünk, gazda­sági építőmunkánk során nem kí­vánatos jelenségekkel is szembe kell néznünk. Vannak-e még tár­sadalmunkban olyan emberek, akik a dolgozók rovására, egyéni érdekeiket hajszolva akarnak bol­dogulni? Sajnos vannak, bár nem kevés intézkedés történt az ilyen életmód visszaszorítására. Amikor nagy erőfeszítéseket teszünk a gazdasági feladatok sikeres meg­oldására, mert ettől függ szocia­lista rendszerünk fejlődése, és amikor a párt és a tömegek kap­csolata napról napra próbának van kitéve, sehol sem engedhetjük meg, hogy bárki is lenézően ke­zelje azokat, akik szorgalmas, odaadó munkájukkal építik szo­cialista társadalmunkat. A dolgozó emberek alkotókészsége, eltökélt­sége kiapadhatatlan forrása, leg­főbb biztosítéka a szocialista rend­szerünknek. Pártunk, mint eddig, a jövőben is, a szocialista demok­rácia adta lehetőségekkel élve, mindent megtesz, hogy a dolgozó nép érdeke érvényesüljön, a mun­kájuk, tudásuk legjavát adó em­berek szava és cselekedete legyen meghatározó társadalmunkban. ]M­­ájus elsejének ünnepe már ki­­lencven éve is az internacio­nalizmusnak, a dolgozók nemzet­közi szolidaritásának szellemében kelt életre. Az idő haladtával mind erőteljesebben és tudatosab­ban mutatkozott meg ez az inter­nacionalista tartalom azoknak az erőknek a harci összefogásában, amelyek az egész földkerekségen az elnyomottak felszabadításáért, a kizsákmányolás ellen, az impe­rialista uralom lerázásáért, a világ haladó, demokratikus és szocia­lista megújulásáért küzdenek. Pár­tunk szolidáris mindazokkal a kommunista és munkáspártokkal és más haladó erőkkel, amelyek a tőkésországokban a társadalmi haladásért, a szocializmusért, egy új, szabad és békés világért küz­denek. Ma a testvéri szocialista országok, közöttük hazánk is, az internacio­nalista elkötelezettség jegyében ünnepelnek. A magyar munkás­­osztály tudatában van annak, hogy amikor a hazai szocialista építés vezető erejeként küzd és dolgozik a társadalom élén, egyszersmind a nemzetközi munkásosztály harci osztagaként, internacionalista kö­telességét is híven teljesíti. Né­pünk áldozatos munkájával, szi­lárd helytállásával nemcsak egy­szerűen szolidaritást vállal a dol­gozók nemzetközi ügyével, hanem a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének viszonyai között — ha­sonlóan a többi szocialista ország­hoz — cselekvően hozzájárul har­cuk sikeréhez. Segítséget nyújt a szabadságszerető népeknek a nemzeti függetlenség kivívásához, a társadalmi felemelkedéshez, amikor a cselekvő internacionaliz­mus jegyében saját országában építi a szocialista társadalmat, erősítve ezzel a szocialista világ­­rendszert, a béke és a haladás nemzetközi frontját. Az internacionalista összetarto­zás rendíthetetlen szellemében erősítjük testvéri kapcsolatainkat a szocialista közösség országaival és népeivel, mindenekelőtt a világ legelső és leghatalmasabb szocia­lista országával, a Szovjetunióval, amely a lenini tanítások szellemé­ben az internacionalizmus kima­gasló példáját nyújtja. Az SZKP nemrég megtartott XXV. kong­resszusa számunkra is nagy ér­tékű politikai és eszmei segítséget adott a kommunista építés tapasz­talatainak összegezésével és elvi általánosításával. Amint eddig, a jövőben is erősítjük együttműkö­désünket a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával, a szovjetek hatal­mas országával, abban a kipró­bált, elvi meggyőződésünkben, hogy a Szovjetunióhoz való vi­szony korunkban is az internacio­nalizmus próbaköve.­­Táltozó, fejlődő világunk, a ha­­­ladó eszmék minden nehéz­ségen át feltartóztathatatlan elő­retörésének bizonyságaként ma a földkerekségen százmilliók vonul­nak fel a májusi vörös zászlók alatt. A mi munkás-, paraszt- és értelmiségi tömegeink is ebben a harcos seregben menetelnek. Hal­latják szavukat, megmutatják gyarapodó erejüket, kiállnak a nemzetközi munkásosztály, a szo­cializmus, a haladás, a béke ügye mellett. Dolgozóink a szocialista munka és helytállás őrhelyeiről gyűlnek a májust köszöntők so­raiba, s az ünnep múltával majd oda térnek vissza, hogy amit ma megfogadnak, azt holnap hiányta­lanul valóra váltsák. s Kádár János és Lázár György fogadta H.-D. Genschert Befejezőten a nyugatnémet külügyminiszter látogatása Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházá­ban fogadta Hans-Dietrich Gen­schert, a Német Szövetségi Köz­társaság alkancellárját és külügy­miniszterét. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke — ugyancsak pénte­ken — szintén fogadta Hans-Diet­rich Genschert az Országházban. A találkozókon jelen volt Pója Frigyes külügyminiszter, Ham­burger László, a Magyar Népköz­­társaság bonni nagykövete, illetve Hermann Kersting, a Német Szö­vetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Tárgyalásainak befejeztével Budapestről való elutazása előtt Genscher magyar és nyugatné­met újságírókkal találkozott. Bu­dapesti megbeszéléseit pozitívnak ítélte meg, s elmondotta, hogy azokat a bizalom, a nyíltság lég­köre jellemezte. Kijelentette: — Tárgyaló partne­reimmel megállapíthattuk, hogy az NSZK és a Magyar Népköz­­társaság kapcsolatai probléma­mentesek, s jelenlegi helyzetük — különösképpen gazdasági té­ren — példamutatónak tekinthe­tő, és a tárgyalások jó feltétele­ket biztosítottak a magyar—NSZK kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. Genscher kijelentette, az NSZK számára a kapcsolatok kiépítése Magyarországgal, miként más szo­cialista országokkal, azt is jelen­ti, hogy hozzzá kíván járulni a közös érdek, az enyhülési folya­mat erősítéséhez. — Az NSZK az enyhülési politikát — mondotta — hosszú távra szóló tevékeny­ségnek tekinti. E politika közép­pontjában az európai béke bizto­sítása, az együttműködés fejlesz­tése áll. Hans-Dietrich Genscher pénte­ken feleségével és kíséretével el­utazott Budapestről. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Pója Fri­gyes és felesége, Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes és a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a bú­csúztatásnál Hamburger László és Hermann Kersting, Ilans-Dietrich Genscher és Kádár János a pártközpontban.

Next